Chapter

 1 2 |        kanalat szép szóért ugyan oda nem engedik.~Igy elmélkédem
 2 3 |          ember ép szivvel hagyja oda az oskolai padot, tele van
 3 6 | kielégiteni, s valamint a levegő oda törekszik, hol üres tért
 4 6 |       még a dicsőségért sem adja oda, mert: Csak az erény valami,
 5 7 |  mélyebben kutatott a földben, s oda lenn többet talált. Ezt
 6 11|    falunak csodájára, közel járt oda, hogy ur legyen, tekintetes
 7 11|        én is örömmel tekintek le oda, honnét fölkapaszkodhattam.~-
 8 11|          melyiknek helyébe merne oda állni, hogy a helyett elvégzi
 9 14|         nézi, hogy honnét került oda? Önt nem merik megszólitani;
10 14|         A gyenge legény hirtelen oda kerül, a hova való, az utolsó
11 16|           hogy megszokott helyét oda hagyja, hát még a meggyőződés?~-
12 17|     szerencséd, ha elér az eszed oda, hol ezen gondolatok járnak.
13 18|        még nem igértem meg, hogy oda megyek.~- Miért tartózkodik?~-
14 20|           tulajdon kezeivel irta oda a grófnak illő szavakat,
15 21|    szamárkompániának neveznek, s oda csak olyant vesznek be,
16 22|       elgázolt nemzetiség örökre oda van.~- Magunk tagadtuk meg
17 30|        hajánál fogva se lehessen oda behuzni az embert.~- Hallom
18 33|    nyugszik, ma erősen zajlik, s oda törekszik, a hova a szabadelvü
19 34|          lesz holnap, akkor mind oda megyünk.~- Ma hova méltóztatik
20 34|          déltájban Csillagékhoz, oda hivták még tegnap ebédre.~
21 34|     Idával, kik korábban hagyták oda az országgyülést, hogy a
22 35|          rajznál, futva vetettem oda ez eszmét, melyről akkor
23 36|     méltóságod külföldre megyen, oda nem követhetem.~- Ki mondta,
24 37|   gyökeredzett meg, rokonszenvei oda huzták vissza, - s ha olyan