Chapter

 1 13|    hallgassa a beszélgetést. A lány szeretett volna eltünni;
 2 13|      volt arra, hogy a fejlődő lány egykedvü maradhasson közelében.
 3 13|      pattant föl ülőhelyéről a lány, s távol minden hiuságtól,
 4 13|      anyjának szemébe nézett a lány, egyszerre az engedelmes
 5 13|   mondja:~- Ida! - te már nagy lány vagy!~A bámulás mellé némi
 6 19|     Ugy-e, megnőtt ez a csunya lány? mondja Csillagné Idára
 7 19|      pingált magának. Mondja a lány az ifjunak kifeketézett
 8 19|        pirultan jött elő a kis lány, korára tán a tizennegyedik
 9 19|       azon időszakban, midőn a lány a gyermekőszinteségből mit
10 19|       Édes anyám, - esedezik a lány anyjának, - maga se mondja
11 19|      őszinteséggel, - ez a két lány maholnap fölgyujtogatja
12 27| jurátustól meg minden jóravaló lány irtózik, a legszeretőbb
13 31|        szerencsétlenség?~A két lány is megdöbbent. Ida fölhagyott
14 31|     fiatal embert, addig a két lány esdve kérte Kapust, hogy
15 31|        ugy megszoritva, hogy a lány a kiáltást alig birta elfojtani.~
16 31|   érzelmében, s mégis az egyik lány az apa kérelmét is megtoldá,
17 34|    elfogadni. A derült kedélyü lány a másik szobában ledobta
18 34|    csak a főztét. Dévajkodik a lány a varróasztalnál foglalván
19 34|       Tintás az ujjam! kiált a lány, meg akarván akadályozni
20 34|      nem látszik a feketéje.~A lány majdnem megzavarodott, -
21 34|     kézről?~- Igen! - mondja a lány azt értve, hogy megcsókolhatja.~-
22 34|      magyarázatot kért volna a lány, ha érkezőket nem hallana,
23 34|        figyelt. Az eleven eszü lány Faragónak előbbi párbeszédéből
24 34|   élvezet; ez végkép kimenté a lány előtt Faragót, s ha az ifju