Chapter

 1 1 |             javára nagyméltóságodat oly hosszan foglalkoztatja.~A mit én
 2 2 |                az utolsó hely, s milyen hosszan kell még gyalogolni, hogy
 3 3 |               megáll, azt nem kérdezik.~Hosszan ültünk az asztalnál, a fönnforgó
 4 4 |               megirigylettük, de még jó hosszan szemébe kiáltottuk, hogy:
 5 9 |             kisérte, s még szállásán is hosszan maradtak azok, kik nem sokára
 6 11|             szolgálni, kik rászorulnak, hosszan kell a kiválasztott tudományt
 7 15|               remek és megérdemli, hogy hosszan fáradjunk érette. Századok
 8 18|                 vitázó.~- Barátom, - mi hosszan fogunk küzdeni, - figyelmeztetlek
 9 18|                hetvenkedést; de mikor a hosszan tartó nyügről leszabadul
10 19|            kezét megcsókolá, de ezt oly hosszan és oly szeretettel, mely
11 19|                 vannak, s mégegyszer és hosszan tekintvén nejének arczába,
12 21|             főjegyző oly szeretettel és hosszan beszélt neki, - messziről
13 22|                    Nem alkalmatlankodom hosszan, ennyiből értem, hogy a
14 26|              voltak karonfogva sétálni. Hosszan küzdének a nagy teremben,
15 27|              mert az odahozott nyalábot hosszan nézegette, s a legédeskésebb
16 28|              mely éppen mivel mulatság, hosszan tartó nem lehet; például:
17 30|             Csillagot tudósitá.~Csillag hosszan beszélgetett a tárgyról,
18 31|           óvatosan lép az olyan, ki már hosszan küzd, és tapasztalta, hogy
19 32|                értsd meg hát. Mikor oly hosszan távol voltál, az egész család
20 36|              itthon.~- Meddig?~- Nagyon hosszan: örökre. - Mondja a gróf.~-
21 38|                 egymással?~- Meglehetős hosszan! - felel a főjegyző.~- Én
22 38| szabaditólevelet, a jövendőnek kulcsát.~Hosszan merengett a boldog érzelemben!
23 40|             öreg megüljön a felelettel.~Hosszan gondolkozva eszébe jutott,
24 40|                karolták át gyermeküket, hosszan maradtak összeölelkezve,