Chapter

501 31|              azon küzdelemre, mely férfi és férfi között foly le megélhetésért,
502 31|                le megélhetésért, a pálya és jövendőért: minden értelmes
503 31|                egyszerü, a mi benne szép és vonzó, virágának adja: a
504 31|         megközelithetek, eszem, értelmem és tudásom egy vonalra helyezhet
505 31|               tűzi.~Vagyon, állás, modor és tetszetősség azon okok,
506 31|           egyesülve hóditják meg az apát és leányát, tehát e hóditásra
507 31|              olyan, ki már hosszan küzd, és tapasztalta, hogy minden
508 31|                 csak a csalódás bizonyos és melyben csak a remény a
509 31|              órában kifejezi aggodalmát, és a hidegebben gondolkozónak
510 32|                  hirtelen nagy fájdalom- és nagy indulatban mindenki
511 32|                 előnyösködéssel, kormány és nemzet megnyugodtak egy
512 32|                 tüskén-bokron át kövesse és mindent megtegyen, - s éppen
513 32|                 követelni ment.~A hűbért és az előjogot fönnt nem biztosithatták, -
514 32|                melyet fölülről annyiszor és oly örömest megtámadtak.
515 32|                 Ezt jól tudták a főurak, és a nemzeti nyelvet megtagadó
516 32|            reformpártiakhoz sompolygott, és nyuzott magyarsággal szónokolt,
517 32|           bizonyítsa, hogy magyar, bátor és valamiért halni kész? Még
518 32|              értelem együtt: Légy boldog és nefelejts.~Ne mosolyogjatok
519 32|              Vitatkozni apjával nem akar és nem mer. A nyelv körül való
520 32|              hogy a mellőzés megtörtént, és szemrehányás fakadt belőle.~
521 32|          sérelemtől, mely okot nem kutat és elitél.~A végmegállapodásban
522 32|             Egyedül ment?~- Egyedül ment és egyedül jött.~Kapus a póstakocsival
523 32|                 fiatalság külön szakadt, és a mi becsületünk megérdemli,
524 32|                kérdeztem, mit miért tett és nem tett? hanem mivel az
525 32|             miképen, most bontottak föl, és most emliti a hirlap.~-
526 32|        pipatöméssel, midőn visszafordult és azt kérdi:~- A lányok is
527 33|                  megszökteti Pozsonyból, és hazamegy. Ő határozottan
528 33|             helyett a falnak ütődnek. Én és számtalan más szegény ficzkó
529 33|               életet legalulról kezdtük, és lassan vergődtünk fölfelé, -
530 33|              Kettőből áll az egész. Ifju és nő találkoznak, nyilatkoznak.
531 33|           föltéve, hogy a férfinak szive és agyrendszere is ép, azaz:
532 33|                hol kezdődött, merre ment és hol fogyott el? Kövessék
533 33|                  tájékozás. A férfi tesz és beszél, mi kell több? Egyeztessék
534 33|               férfi nyilatkozik először, és kérdés, helyesen mérlegelik-e?
535 34|                 ki a szép kezet megkapta és ajka felé emelte megcsókolás
536 34|                kezét az asztalról levéve és ölébe eresztve.~- Mikor
537 34|                 Önök lesznek a legelsők, és ez szerencsét hoz szegényeknek.~-
538 34|                ird föl nevünket ez ivre, és jegyezz számunkra négy zártszéket.~
539 34|                  tollat a tintába mártá, és kérte Idát, hogy az irja
540 34|             Megmondom máskor, csak siess és irj. Mire Ida megirta az
541 34|                  közönség ösmeri Bécset, és sokat követel.~- Nem félek
542 34|                   egytől egyig fiatalok, és jó kedvvel játszanak.~Lóri
543 34|        ártatlannak látszó tréfával fogta és csókolta meg, mit akarhatott
544 34|                emberrel összebonyolódik, és kénytelen kutatni, hogy
545 34|                  a kávéházi vitatkozást, és a mai napra tűzött küzdelmet,
546 34|                hallottakat egybevetette, és fontolgatta, hogy a szinészek
547 34|                fennforgó mérges vitának, és e vitának nehezebbik fele
548 34|            tekinteni? Ezer más ember jár és kel, cselekszik, egymásba
549 34|                   bánataik-, botrányaik- és ostobaságaikkal. Ez az első
550 34|                  nagy lélekzeteket vett, és kivánta a napnak lenyugtát,
551 35|              különös jegyzőkönyvbe irta, és előforduló alkalommal onnét
552 35|                tanácskozott magán körben és a megyei tudósításokkal
553 35|              terhet mégis levenné rólam, és vádolna, hogy annak idejében
554 35|            lelkemre fátyol nem huzódott, és nyugodt lélekkel megigérem,
555 35|              hogy küldjön ezer forintot, és szeretetéből ne zárjon ki;
556 35|               kitapogatta a részleteket, és előre sajnálta a fiut, hogy
557 35|                 jogelveket vitatták, tűz és lelkesüléssel, s a karzati
558 35|           krajczár, az elv itt a fontos, és első lépésnek az elvi diadal
559 35|                  értelmesek, gondolkozók és előrelátók igy, mint az
560 35|               túlszigorral marczangolja, és még a jövendőnek is föntartja
561 35|          elvetett mag a földnek takarója és a télnek hava alatt, s a
562 36|            foglalkozni, könyvet forgatni és eltanulni a haladó népeknek
563 36|         szivárognak át Európának nyugoti és éjszaki részéből, első rendü
564 36|                   úgy, mint az irástudók és a népek vénei az országgyülésen?~
565 36|                   hogy a nyelv politikai és társadalmi fegyver, mely
566 36|                 lehet fölfogni az urbéri és a reformügyet: érdekből,
567 36|                 járul egy más. A hazában és megyében élve, házamban
568 36|             szokásokban. Hóditani akarok és szoktatni, ezt kellő környezettel
569 36|          helyzetből meríthet, hogy közte és ura között mások állnak,
570 36|                 ura között mások állnak, és helyzetét ezen közbenállók
571 36|                 hatalmat a gyenge mindig és minden állásban ijesztés,
572 36|              érti. Ez már régi nyavalya, és veszedelmes, mert elválasztja
573 36|                ekkor elfeledi fájdalmát, és büszke urára, mert magyarnak
574 36|            földön lakjék, nyelvét értse, és panaszát élőszóval hallgassa
575 37|                 Magához ölelgette Lórit, és szerette volna kérdezni:
576 37|               Lóri volt korra a második, és hogy Imrét nagyon önállónak
577 37|        tapasztaltam, hogy a mindig nyögő és panaszkodók, kivált a nők,
578 37|                nyakába, - kik sopánkodni és szánni hajlandók, segiteni
579 37|                könnyebb fegyverrel küzd, és föltevése olyan vakmerő,
580 37|               divat, mért választok igy, és nem amugy.~- Angyal vagy,
581 37|             Csillag hamar visszafordult, és azt mondja Lórinak:~- Kedves
582 37|              Idára. Te egy betüt ne irj, és ne mutass irásodból az öregnek:
583 37|                 támadjon egy mogorva apa és érzékeny gyermeke között. -
584 37|              biztositását, a pénzkérdést és erre következett levélváltást,
585 37|                 lehetett volna, hogy apa és fiu szánandó meghasonlásba
586 37|                  egyoldalu elhamarkodás, és a későbbi magyarázat ritkán
587 37|                  nemességét nem ösmerik, és őt megsértik: boldogtalan
588 37|                 állapot. Az ifju kedélyt és képzelődést megragadja az
589 37|                hallatlan volt, hogy apák és fiaik politikai vélemények-,
590 37|              lettél az én kis iródiákom, és most titkárommá nevezlek.~(
591 37|                 hogy két ember nyugalmát és boldogságát megalapitottuk.~
592 38|               politikát mentek hallgatni és szép leányokat nézni. Kapus
593 38|                  előtt el nem vált tőle, és több izben visszatartóztatta,
594 38|               bizonyosan otthon találja, és nem a lakosztályban, hanem
595 38|              mulhatlan Ida mellé került, és ártatlan dolgokról elégszer
596 38|               kezét, s azt mondja: ember és ember, ime, én igy gondolkozom, -
597 38|                  hogy miért jöttek hozzá és nem máshoz? Én ügyvéd vagyok
598 38|                jobbágyfiut fogják fülön, és elmondják a szent tanitást,
599 38|            többet ne mondjak, mint kell, és tulajdon tartózkodásom se
600 38|               gyötrelmet tár ki az élet, és miért?~- A szokásokért,
601 38|              megnevettet Ida kisasszony, és elfeledteti velem az ebéd
602 38|                  madaram, ha gondolkodni és szólni tudna?~Mig ezek ketten
603 38|                férfiak elvekért küzdünk, és a közvélemény népszerüséggel
604 38|                  Az utolsó alba.~Az apák és anyák legutóljára tudják
605 38|               hogy barátjának véleményét és eljárását helybenhagyja.~
606 38|              Félsz a tekintetes karoktól és rendektől? Lámpalázt kaptál?~-
607 38|              öreg egyszerre koczogatott, és belépett. Otthon megirta
608 38|          becsültelek, - ezután csudállak és bámullak, barátom. Te már
609 38|       gyermekeidnek bő szerencsét, neked és nődnek örömet.~- Oh, te
610 38|                 jó példánykint csudállak és bámullak.~- Add nekem emlékül
611 38|           meglebegteti a légnek árjában, és szemei a messzeséget mérik,
612 38|                 a sor.~"Tekintetes karok és rendek!~Gyakorlott erőkkel
613 38|          döbbenti meg a tekintetes karok és rendeknek némelyikét. A
614 38|        egykedvüeket hevertükből fölveri, és a fogékonyakat cselekvésre
615 38|           nagyobb jogunk van, tek. karok és rendek; mert minket meg
616 38|                 sem akarja az igazságot, és igy nem lelvén meg azt,
617 38|               megengedem; de mivel tudom és látom, hova csapkod: a tulság
618 38|               mulasztót, rossz szándékút és gonoszt, kiknek, mint a
619 38|                   a szónak korlátozását, és védem a szólásszabadságot,
620 39|          leányirást, fölösmerte az albát és a körülményt, melyben azt
621 39|                  azt felelte, hogy az ur és asszonyság fönn vannak az
622 39|                én egyszerü irnok voltam, és másnak szavai után irtam.~-
623 39|            Mindjárt jövök! - szólt Imre, és sebesen fölment az emeletbe.~
624 39|                  is; ezért vagy a jelen- és jövőnek embere. Fiamat te
625 39|                 Félig a tied az a fiu, - és...~- No, mi következik az
626 39|                     No, mi következik az és után?~Imre lépett be, egyszerre
627 40|                megfagy a külső hidegben, és jégcsappá válik. Igy lehelnek
628 40|                  a másik a magyarázatra, és lassankint megfogta az értelmezést,
629 40|                  ellenmondási viszketeg, és olyan kérdést akart fölvetni,
630 40|              látja.~Megint elhallgatott, és rágta apróra, hogy megragadjon