Chapter

 1 6 |     csalódások miatt gyülöljek mást? Önhibámat kenjem másra,
 2 7 |   mondva, ifiuram, hej, ha még mást is megérhetnénk.~- Ki vele,
 3 11|        az szürben jár.~- Félig mást is gondolt kelmed, - okoskodik
 4 11|      ha nem rösteli hallgatni, mást is mondok. - A természetben
 5 12|      ilyeneket nélkülözhetünk. Mást mondtak a tanárok, hogy
 6 14| vendégeim érkeztek.~Az asszony mást gondolt, a szarkák után
 7 15|     visszaadni. Egy gondolatra mást határozott, a vallomást
 8 20|          Néha azt, legtöbbször mást.~- M...á...s...t!!! - Kiált
 9 20|       agyafurtság; de hirtelen mást gondolt, s mindjárt hevenyében
10 20|     meg az urat, kiről az apák mást beszéltek. - A kényszeritett
11 22|       a tömegnek; de a hiu még mást is akar. Vannak czimeid?
12 23|     csőcselék közé lőnék, hogy mást megkiméljen.~- Nem tudnám
13 25|       gyülés után mit tehetünk mást?~- Barátom, midőn a fazékban
14 31|        mellette, nem kérdezhet mást, igy a magány kényszeriti
15 32|    tartozik; de a szinészetben mást nevezek én komédiásnak.~-
16 32|       odafönn beszéljünk, most mást mondok.~- Semmi lehangolót,
17 33|        rendesen kellemetlen.~- Mást kérdezek öntől, barátom, -
18 34|      Szakácskönyvet irni jó.~- Mást nem irt még?~- Minő kiváncsi,
19 36|       gróf kezet fogva, - most mást kérdezek, feleljen szivének
20 38|     egyet választania kellett, mást vagy engem, egyéb semmi.~
21 38|     aláirás hiányzott csak; de mást gondolt, a papirt zsebébe