Chapter

 1 3 |           felkelő napot, szürét a nap felé terjeszté, hogy a bozsokiak
 2 3 |      vidékbe.~Hat órakor elmult a nap hevének mérge, kezdénk öltözködni
 3 6 |       Mily szomoru lenne a nappal nap, az éjszaka csillagok nélkül!
 4 12|       darab rézkrajczár, harmincz nap alatt elfogy, ha naponkint
 5 12|         megijeszté; mert harmincz nap mulva egy darab sem marad,
 6 12|           tesz ugy, mint harmincz nap mulva, mikor már semmi sem
 7 13|      inába.~Alig emelkedett föl a nap olyan magasra, hogy a gyepre
 8 15|         megszokásból, mely minden nap elmondja, a mit egyszer
 9 17|          sietett megtudni.~Még az nap elment a fiu Csillagékhoz,
10 19|         megóvni. A nagyon világos nap és a nagyon sötét éjszaka
11 19|          asszonyt eldugja; hisz a nap nem lesz kisebb, ha nem
12 26|           bús veréb módjára egész nap négy fal között maradjon,
13 28|           ezerszer mondták el egy nap.~A jurátuséletnek két szakasza
14 29|    éghajlat alá gondoltak ki: egy nap alatt megfagy. Ezek szerint
15 29|          Én ez asztalt épen a mai nap emlékezetére megtisztelem,
16 30| fölbolygatott fiatalság, s még az nap minden fül ezerszer hallotta
17 32|        mindennapi volt, mint a jó nap: rosszul beszél magyarul;
18 37|                           Még egy nap Pozsonyban.~A vér nem válik
19 40|          nem hajlanék törzsére, a nap heve korán kiszáritaná a
20 40|        növények is, midőn a forró nap után az enyhe éjszakában