Chapter

 1 13| Viszontkérdi a leány csudálkozva az ifjunak furcsa kérdésén.~- Nem dült
 2 15|          nagyon elkeseríté; mert az ifjunak lelkesülése szebb jövendőt
 3 19|            s a teljesen kifejlődött ifjunak arczában a haladást látva,
 4 19|           magának. Mondja a lány az ifjunak kifeketézett apró bajuszára
 5 19|            hirtelen számba vette az ifjunak elbeszélését, s egészen
 6 20|          szórakozottan tekintett az ifjunak iratára, s mivel a fogalmazványon
 7 24|      szerint az egész tartalom azon ifjunak véleménye?~- Elejétől végig,
 8 31|         szokásokat, odarohant, s az ifjunak kezét megragadva kérdi:~-
 9 31|          még erősebben megfogván az ifjunak kezét.~- A póstatiszt nem
10 31|         jövendőért: minden értelmes ifjunak van fegyvere, melyet mások
11 33|          néha zavartalan figyelt az ifjunak arczára, mely tökéletesen
12 34|             Lóri elhalványodott, az ifjunak szavából értette, hogy részese
13 34|            Csillagék mellé.~Lóri az ifjunak sugárzó arczán örömöt látott.
14 34|         gondol: megértette, hogy ez ifjunak a szinészettel van dolga, -
15 35|       kétszeres gonddal olvasta, az ifjunak erőteljes tollában gyönyörködött,
16 37|             Éles esze megértette az ifjunak vonzalmát, titkon kellemesen
17 37|       majdnem megrémiti.~Ő irjon az ifjunak?~Vakmerő reménység, - s