Chapter
1 1 | korszakot eredményeztek. Én néhány töredéket ösmerek
2 1 | hosszan foglalkoztatja.~A mit én irtam, csak jámbor fecske,
3 1 | következik, - jőni fog: én tulajdon szemeimmel láttam.~
4 2 | legutolsó!~Alig egy héttel előbb én voltam Győrött a leghatalmasabb -
5 2 | a leghatalmasabb - diák! Én mondtam meg, kinek fogunk
6 2 | vármegyeházban "éljen"-t kiáltani. Én határoztam meg, ki a legszebb
7 2 | legszebb leány a városban. Én rendeztem az éji zenéket,
8 2 | rendeztem az éji zenéket, én csináltam a pasquillusokat,
9 2 | csináltam a pasquillusokat, én itéltem el az elkárhozott
10 2 | politikust macskazenére, én vezényeltem a jogászvigalmakat,
11 2 | jogászvigalmakat, egy szóval: én voltam a "totum fac", s
12 2 | s rövid egy hét alatt én lettem az a semmi, kit főnököm
13 2 | vitt el Kismartonba, hogy én álljak leghátul, ki a tekintetes
14 2 | a tekintetes urak irnak, én vakarom ki a téntadisznókat,
15 2 | rabokat vágják; mert az én tisztem leend megszámlálni
16 2 | nélkül legyen valami az én tulajdonom. Mit érne az
17 2 | a porban henteregjenek. Én nem fogok kunyorálni. Dolgoztam:
18 2 | aztán lódulj odább; de az én süvegem meg nem billen előtted.~
19 2 | velem az ösmeretséget, majd én a fejednél kezdem. Servus!~
20 3 | e fölött - mondám, - az én dolgom, hogy merek-e vele
21 3 | azon vidékeken, melyeken én jártam; mert én idáig általjában
22 3 | melyeken én jártam; mert én idáig általjában olyan öregeket
23 3 | hosszabban is vitázott; de én már megadtam magamat; mert
24 3 | tekintetes ur a parasztnak?~- Nem én! - mondja Juhász. - Régen
25 3 | megczáfolni, az igaz!~- S ha én most hirtelen az ön tyukszemére
26 3 | lesz ám a czáfolat, mit én fogok az öreg Juhásztól
27 3 | sétálni! - mondja az öreg, s én hirtelen követtem az öreget
28 3 | főnököm mondá. Ő nem szólt, én nem kérdeztem, pedig bizonyosan
29 3 | adni.~- Azt várod, hogy én mulattassalak? Te nem vagy
30 3 | Te nem vagy kisasszony, én meg már nem vagyok urfi.~
31 3 | itélet összekuszálta az én hozzávetésemet.~- Nem kóczmadzag
32 3 | a hat pálczaütés?~- Ezt én is igy magyaráztam; hanem
33 4 | tudjuk, - s ha rákerül a sor, én is más is bővebben megirja. -
34 4 | hüséget, szent lett a béke.~Én nagyon meg tudom magyarázni
35 4 | megszorult ész őt zsoldba veheti.~Én és hány hozzám hasonló szegény
36 4 | posztót, hogy, például: az én kabátom bokáig ér? Némi
37 5 | hatalmas császárnak: Sire! majd én könnyebben leveszem a könyvet:
38 5 | könnyebben leveszem a könyvet: én nagyobb vagyok. - "Csak
39 5 | hanem az érdekre, hogy: én védelmezem a te érdekedet,
40 5 | kimondhatlan biztossága?~Én azt hiszem, hogy a hires
41 5 | a napvilágra törekszünk. Én elengedem a pártok szélsőségének
42 5 | Egybeállitám a töredéket, melyeket én Juhásztól szakadékosan hallék
43 6 | nőtelen volna most is, és én itt a második oldalon megsülnék
44 6 | Nem, kedves feleségem, én jókor beismertem, hogy szükséges
45 6 | nélkül! Mondja Ovenalis. Én nem féltem a küzdelemtől,
46 6 | még a hamuban is keresi. Én igen természetesnek találom
47 6 | fejezi ki becsét. Igy tanulom én az embert, és nem merem
48 7 | ifiuram, - nojsz beszéltem én attól vadat, - azt mondják.
49 7 | tud külömb rendet vágni. Én vágtam az első rendet. Megmutattam
50 7 | Megmutattam a fogást az én uri pajtásaimnak, s mindjárt
51 7 | inkább nevettek, hogy a mit én tudok, egy mutatásra meg
52 7 | ábrázatot, s az azt mondta: "Én mondom, édes fiam, én teremtettem
53 7 | Én mondom, édes fiam, én teremtettem a világot, nekem
54 7 | s a mit akarok, megvan. Én teremtettem az urakat is,
55 7 | teremteni; milyen gyarlók azok én hozzám képest, s ha többet
56 7 | adok: te is fáradj, ugy én megáldalak".~- Régen álmodta
57 7 | nekem ennyi, ifiuram; mikor én észreveszem, hogy négy ökröm
58 7 | reménykedem, ifiuram, hogy még az én gyerekkoromban az urigyereket
59 7 | tudományra, mint most. Akkor én csak hat oskolának hirét
60 7 | lehet faragni, s akkor az én fiamon megtanulja a szürös
61 7 | mindnyájunknál. Hiába találnék én egy zsák aranyat, uram;
62 7 | a többiért gazdagságot: én lennék talán a legelső paraszt,
63 7 | erszényem lenne valami, én meg maradnék semmi. Tanulni
64 7 | szabómunkát aggatták; de tudom én azt, hogy az urak között
65 7 | kedves Jánosom. Véletlen én másképen tanultam az én
66 7 | én másképen tanultam az én leczkémet. Szeresd felebarátodat,
67 7 | a negyedik faluból; mert én Szent-Pálon lakom.~Igy növelkedett
68 8 | protokollumot irsz...~- Én nem, barátom.~- Jól értetted,
69 8 | hiszed még a főurakat?~- Én ugy tapasztaltam, hogy a
70 8 | folyvást tanultak apáink.~- Én e szerént arra törekszem,
71 8 | Ugy gondolom, örökre.~- Én más nagyságot is ösmerek
72 9 | tartogatni néhány százat, én a magam nevét irom, s aztán
73 9 | ezutánra sem aggódom.~- Én semmi esetre sem tenném
74 9 | ne számitson részvétre, én fogom leghangosabban kinevetni.~
75 9 | gomb nem hiányoznék, nem én volnék én.~A főispán észrevette,
76 9 | hiányoznék, nem én volnék én.~A főispán észrevette, hogy
77 9 | szokásaiban zavarom.~- Helyette én köszönöm méltóságodnak ezen
78 9 | hűséggel viseltetik.~- Az én kedves barátom egyenes ember, -
79 9 | vádolni.~- Vádolni?~- Az én öreg barátom merev ember, -
80 9 | fogják egykönnyen mozditani. Én előre tudom, hogy sokan
81 9 | lenne: ez képzelhetetlen.~- Én megigérem méltóságodnak,
82 9 | mulattatja méltóságodat az én igéretem; de jót állok,
83 9 | Mivel hálálom meg az én kedves főjegyzőmnek ezen
84 9 | bizonyithatnám be, hogy én mit sem érdemlek azért,
85 9 | emlitett megnyugvásban látok én nagy figyelmeztetést arra,
86 9 | kevéssel nem elégedhetik meg, s én irtózom azon birtokostól,
87 9 | nem változtatunk; azért én nem irtózom szembeszállni
88 9 | legmakacsabbak közé tartozott.~- Mint én is, ezt is tessék mondani.~-
89 9 | rajongó, mindennek tudja okát. Én egyben hibáztatom, s ez
90 9 | hihetőleg tulbecsüli, s én a rohamtól mindent féltek,
91 9 | de becsülik egymást.~- Én igy gondolkozom, - mondja
92 9 | igy gondolkozik rólam.~- Én mondom, - állitja a főispán, -
93 10| megszüntette a sérelmeket, s én bizton reméltem, hogy a
94 10| véli az államminiszter, - én a kezdetnek első lépésére
95 10| érdekeket is védelmezni fogja. Én megelégszem erély helyett
96 10| rohanást mérsékelni tudjuk? Én ez utóbbit vélem helyesebbnek.
97 10| pusztitásra is képes, - és én még sem félek tőle; mert
98 10| mérséklete, mely épiteni akar. Én a két mérsékletre épitem
99 10| évtizednek dolga, - ez betölti az én korszakomat. - Mondja Metternich,
100 11| esztendők óta tanitásból él, én nem adok neki semmit, -
101 11| több ember nálamnál; mert én csak apámtól maradt örökségemmel
102 11| akarná fiát urrá tenni, - én nem várakozom a találomra,
103 11| keserves kárával, legyen az én fiam ur; hanem könyv mellé
104 11| tudománya tette urrá.~- Én is gondolkodtam, hogy fiamat
105 11| mászott föl a magasba, - én is örömmel tekintek le oda,
106 11| Igen, apám kanász volt, és én mégis herczeggé lettem;
107 11| okoskodik az ifju, - én álló tiz esztendő óta járom
108 11| megsüttethessem a fehér kenyeret. Most én még semmi sem vagyok, boltot
109 11| Biz azt nem dobolták ki.~- Én el mertem indulni a hosszu
110 11| vagy rosszat már kipróbált? Én azt hiszem, mindenikre van
111 11| megvédelmezte. Elhiszi-e, mikor én mondom?~A másik lesüté szemeit,
112 11| azt elhinnék itt a falun; én az igazat mondom, erre elhallgat,
113 12| szolgabiróval beszélek, én jobban megválogatom a szót,
114 12| apjához hajolva, - régen értem én már. Az ekeszarv, a kaszanyél
115 12| tartozásod,... légy...~- ... Én mondom meg, hogy mi leszek,
116 12| megye kapja el orrunk elől, én akarom az ujonczot elfogni.~-
117 12| Egy kis mesét, barátom, én már igy szoktam, - mondja
118 12| szüksége, annak beállok én önmagáért és hasonló mértékben
119 12| hitvány ember. Erre törekszem én és sok más; ha tanu akar
120 13| dülésnek nyomait láttam.~- Én baj nélkül jöttem, s hihetőleg
121 13| egészen biztos, de mivel én az ő kocsiján jártam arra
122 13| becsét megösmertetem vele, s én leszek a legelső, ki ezt
123 13| föloldása! Ez az, mit az én életkoromban el lehet kezdeni,
124 13| koronázták meg a szép főt.~- Az én galambjaim! mondja a főjegyző,
125 13| mondja apjának odasugva:~- Én is fussak?~A főjegyző magához
126 13| ez legidősb leányom, az én kedves Idám! Mondja a főjegyző
127 13| önérzet lépjen.~- Nini, az én kis babám nagylány akar
128 13| mondtam ezt, Idám!... az én angyalfőm vagy igy is, -
129 13| Mikor következik a sor én rám?~- Galambom, majd esztendő
130 14| önre szüksége van. Ez az én tanácsom, talán furcsa,
131 15| A hitetlen Tamás.~Ha én ezen fejezetet azon nyelven
132 15| disputáló? A principium az én convictiom szerint a nyelvnek
133 15| senkinek, urambátyám, elég ha én tudom, hogy maga nem magyar
134 15| helybenhagyásul.~- Előbb én is kiteritettem egy nagy
135 15| példával, mint te szoktál. Ha én kényelmes hajlékban lakom,
136 15| ki tudja, mikor fejtik? Én gyarló eszemmel megmaradok
137 15| a szitához nyulhassunk? Én addig hagyjam soványkodni
138 15| remény rútul megcsal. Ez az én hitem, - annál is több;
139 15| azt sugja a főjegyzőnek:~- Én megfázom e hideg józanság
140 16| Ez jóval több, mint a mit én várok. A haladás a jobbat
141 16| Megengedj, - mondja a másik, - én a küzdelmet minden körülmény
142 16| Faragó jutalmat kapott, én dobom rá az első követ;
143 16| Te vidám ember vagy, én komoly, te szőke vagy, én
144 16| én komoly, te szőke vagy, én barna, te megütöd az egy
145 16| Te az édeset szereted, én a savanyut, te a sót késhegygyel
146 16| sót késhegygyel sokalod, én a paprikát is kanálszámra
147 16| az ujabb kor is valami. Én nem hiszem, hogy összes
148 16| kellemes ingert adna, - az én fejembe lassan megyen be
149 16| pattanása is felröppenti, én inkább hasonlitok a tuzokhoz,
150 16| hogy többet kisajtolhassak. Én a jövendő haladásnak kulcsát
151 16| Rossz téritők vagytok, én a polgári szabadságot ugy
152 16| többség leszavazhat, s az én bolondériámat ártalmatlanná
153 16| politikai ellenfél meglesi az én tulságomat, s mielőtt a
154 17| Urambátyám ösmeri az én kedves édes apámat?~- Bizonyosan
155 17| Hiszi urambátyám, hogy az én apám jól tud diákul?~- A
156 17| ha hallanám sem hinném.~- Én nem hallottam; de hiszem,
157 17| Éppen ma, kedves urambátyám. Én rendesen félve jöttem haza;
158 17| korrigált meg.~- A te apád?~- Az én apám, - ezt nem értem urambátyám,
159 17| ott lesz a gyerekekkel, én szaladok apádhoz; ha kilyukadt
160 17| a másolatot.~- Barátom, én e munkát nyomtatásban ösmerem,
161 17| meggyőződésből adnál: ezt tudom én. Neved ott lesz, mikor kell,
162 17| kell szórni az oltárról, s én készen tartom azt, mit az
163 18| Uj élet.~Én ne tudnám, melyik esztendőben
164 18| mindenki megértette, még én is, és a konyhában a pecsenyeforgató
165 18| szultántól sem fél. Mikor én ezt a kisbirónak elmondtam,
166 18| mondanám, hogy,... nem tudom én.~- Tréfából sem akarsz méltányos
167 18| mondja csititólag a másik, - én ugyanazt vallom, a mit te, -
168 18| zavarja meg a valódi igazat.~Én az ellenzékhez tartozom,
169 18| Szédülök, kedves bátyám, - az én apámat kicserélték.~- Nos?~-
170 18| jó barátok lesztek, ez az én kivánságom.~A fiuk kezet
171 19| sugjon valami okosat; mert én e pillanatban semmit sem
172 19| valóban hiányzik.~- Hol van az én kis feleségem? kérdi Endre,
173 19| hang.~- Meg ne egyétek az én részemet, - kiált be a szökevény,
174 19| közeledett.~- Fél tőlem az én kis feleségem?~Most már
175 19| elbujdosom bánatomban, ha az én kis feleségem ennyire irtózik
176 19| irtózik tőlem.~- Ugy-e, anyám, én nem leszek a bácsinak felesége?~-
177 19| érted a tréfát?~- Ezután ne én velem tréfáljon; hanem az
178 19| se mondja többször, hogy én borzas vagyok.~- Isten neki,
179 19| meggyőződésnek szaván mondja:~- Az én virágágyam amott van: Isten
180 19| Kedves feleségem, ma én igen boldog vagyok.~- Mondd
181 19| virágot leányunknak, az én csillogásom bevégződött.~
182 20| fontja az öntött gyertyának, én igy szoktam venni.~Megakadt
183 20| kormány; mert hallja, hogy én magyarul is tudok.~Nehezen
184 20| meg, miről van szó? mert én nem megyek haza azért, hogy
185 20| forintért deklamáljak otthon. Én jobbágyaimnak folyamodásait
186 20| azt fogja gondolni, hogy én részeg fővel irom e sorokat
187 20| hogy oktondik voltunk. Ezt én mondom magának, amice, ne
188 20| amice, ne feledje el; mert én ritkán beszélek; de akkor
189 20| esik legmélyebben.~Ez az én véleményem, s ha ez őszinte
190 20| sétálni, maga derék gyerek, én mondom.~- Nem kivántam,
191 21| kövön nem fog maradni, ezt én mondom; a legidősebb czimbora
192 21| bort megbirjuk hajnalig? Én szédülök a bornak szagától
193 21| czimbora, - te kiálts, én hallgatom, - tehát mennyivel
194 21| mennyivel a szomját eloltja, - én pedig már egy pohárral megszereztem.~-
195 21| Pajtás, - tudod-e, hogy én tisztességesen eláztam, -
196 21| te üsd a czigányokat, én téged állitlak egy lábra.~
197 21| eszetek van, mint nekem; mert én már részeg vagyok.~- Jó
198 21| ösmertek, nem tudjátok, hogy én csak részeg fővel szoktam
199 21| szoktam beszélni. Ez már az én természetem. Ha józan vagyok,
200 21| szamárságát bebizonyitotta. Én nem kivánom, hogy bolondsági
201 22| birtokot az ősiség nem védi, ha én tőlem az országos segélyt
202 22| ábrázatban nem hasonlit az én atyafiságomhoz.~- Aggódol,
203 22| egymásnak becsületében, az én számban gyanus, hogy magyar
204 22| igazad van, barátom, az én hitem néhány hetes; ne kimélj,
205 22| ellenünk lehet bujtogatni; de én ezt mindaddig megvetettem,
206 22| mondhatnád, hogy pártállásomban én is a kormánynak rudját huzom.
207 22| mérsékelt párt ellen, melynek én is tagja vagyok.~- Te mondád!~-
208 22| akasztod nyakamba a vádat, az én ajkamról nem hallasz többé
209 22| székről.~- Te, a pártvezér?~- Én nem vezetek senkit, nem
210 22| hogy némely körülményről én kérdezősködjem... különösen
211 22| határozni.~- Fájdalom, az én főnököm nem szokott fiatal
212 22| megakadályoznom; mert Endre, én és egy harmadik társunk
213 22| bizom a birálatot, hanem én kénytelen vagyok bevallani,
214 22| előre parancsolnánk, s az én főnökömet politikai véleményeért
215 23| kereken megmondom, hogy én a politikához egy cseppet
216 23| akarja venni főjegyző ur...~- Én? kérdi Csillag elbámulva.~-
217 23| főjegyző ur csudálkozik, hogy én, a gazdag földesur, azért
218 23| csak annyit kérnek, hogy én azért még ur maradhatok, -
219 23| szolgáltatja nekem, - s ekkép én tanulok méltóságodtól.~-
220 23| végeztem el a szükségeseket, - én kérdeztem, ő felelt, s teljes
221 23| Tegyük föl, hogy ösmerné, s én például igen makacs kormánypárti
222 23| egy véleményen vagyunk. Én azt gondolom: a hatalmaskodás
223 23| mondja a gróf, - feleljen az én őszinte kérdésemre: igaz,
224 23| mint méltóságod, minthogy én ma nem fogok szólni, miután
225 23| Elolvasta méltóságod az én levelemet? sugja a gróf
226 23| levelet ezen szavakkal: ez az én politikai bibliám.~ ~
227 24| beszélni, - maga irta ezt?~- Én irtam! Mondja Kapus a neki
228 24| Tudja-e, amicus, hogy én ezen levelet aláirtam, mint
229 24| méltóztatott cselekedni; mert én azon sorokat a tekintetes
230 24| tiszta szivemből örvendek.~- Én meg nem örvendek, - domine
231 24| Nem ez következik az én állitásomból, - okoskodik
232 24| állitásomból, - okoskodik Kapus, - én a tekintetes urnak véleményére
233 24| folytatni a jövendölgetést.~- Én sohasem láttam ilyen embert,
234 24| azt akarta mondani, hogy én nem értek az alázatossághoz.~-
235 24| Ha el tetszett találni, - én is azt mondom, ráadásul
236 24| Csillagnak, - mi lelte az én ügyvédemet? Minden szavamra
237 24| jutalmazott meg, holott én egy fillért sem érdemlek
238 24| fog önhöz visszamenni.~- Én megbocsájtok neki.~- Mit
239 24| hanem méltánylás. - Majd én végezek a fiatal emberrel.~-
240 24| nézeteit, s meghagyja az én véleményemet nekem; csak
241 24| tudja ezt hasonlói közől?~- Én meg merem hallgatni, mikor
242 24| el, barátom.~- Ezt hiszem én is.~- Vessünk számot a meglevő
243 24| hozott össze bennünket, én a kegyed sorai szerint foglaltam
244 24| a politikai pártéletben. Én az ilyen véletleneket magasabb
245 24| Tudja méltóságod, hogy én jobbágyfiu vagyok?~- Szokás
246 24| mondám, méltóságos uram, én mint nem-nemes még a legvadabb
247 24| embert embernek hagyja meg: én leszek támasza kegyednek,
248 24| van, semmi sem történt, én magának megbocsájtok.~-
249 24| tartózkodás nélkül kimondom.~- Én most nem mondtam semmit,
250 24| barátom, tekintse, hogy én...~- Rossz jövendőmondó,
251 25| s azt mondja:~- Barátom, én káromkodni jöttem, mondd
252 25| ne is csudálkozzál; mert én hasonlítok valamit a hasított
253 25| hogy rá merjek kezdeni én is. - Esedezik a vendég,
254 25| azután folytatja. Mi vagyok én ebben az országban, ha tulajdon
255 25| adtak; kérdem: mi maradok én akkor; mondd meg?~Faragó
256 25| bátorkodom tisztelkedni.~- Én a nemes vármegyének alázatos
257 25| párisi példát mondja, melyet én eltagadni nem akarok; hanem
258 25| semmiesetre sem félek; én elégszer néztem a pisztoly
259 25| vadabb. A szerecsen fekete, én fehér vagyok, a fehérnek
260 25| Mindenütt megvan a különbség. Én ur vagyok, őseim is azok
261 25| jószágkormányzónak.~- Csak én megbukottam, tekintetes
262 25| felelik a czenzurában; hanem én megmagyarázok praxisban.
263 25| praxisban. Donáczió az, mikor én megveszek kincstártul negyvenezer
264 25| forint.~- Ez drága vétel.~- Én csináltam ilyen vásár, igy
265 25| vesztette semmit; hanem én elvesztek huszezer forint,
266 25| direktor ur folyamodott érte?~- Én nemes embernek akartam lenni.~-
267 25| lehet vármegye: kinek vagyok én?~- Ugyanazt mondhatnánk
268 25| krajczárjában ez a mulatság, de én rossz Geschäft csináltam.~-
269 25| káromkodjam?~- Ne kezdd el; mert én kirugom a szobafalat, hisz
270 25| kompániába keveredtünk, öreg. Én azt a kiváltságot védelmeztem,
271 25| segéljen, meguntam az életet.~- Én nem, sőt vénségemre megifjodom.
272 26| és Csillagot emlegette.~- Én itthon maradok! Mondja Faragó
273 26| hogy az országgyülésre én nehéz legény vagyok, nagyon
274 26| Teljes meggyőződéssel; mert én az uj korban olyan vagyok,
275 26| hitre ugy kell megtériteni. Én sokat el fogok hinni, barátom,
276 26| mindent erős okokért; de hogy én legyek a példány, melyet,
277 26| országgyülésen, s hihetőleg én rajtam nevetnének, s rólam
278 26| s arra vén vagyok, hogy én mulattassam azokat, kik
279 26| a háznál, barátom, s mig én leszek itthon a mérsékelt
280 26| parancsszóra azt mondhatta: én ugyan föltétlen engedelmességet
281 26| fogadtam; de azért eb megy! én helyes okból mondom: itthon
282 26| felőlem, - tudod, hogy az én ódon meggyőződésü bensőm
283 26| halnak meg. Másra hagyom az én gyengeségeimnek elsorolását,
284 26| gyengeségeimnek elsorolását, most én másokét mondom el. Nem tudnék
285 26| a makacs maradás, hol én is álltam, a szemétdombon
286 26| okoskodva mondok valamit. Az én pártomban sokféle ember
287 26| el kell fogadtatni. Ez az én tapasztalatom az én tömegemben,
288 26| Ez az én tapasztalatom az én tömegemben, s bár tőled
289 26| vélemények érlelik meg, - s én erősebbnek véltem a hazafiui
290 26| Vajmi kevesen! Itt van az én pesszimizmusomnak egyik
291 26| engedelmeddel, vallani akarok. Én olyan voltam, mint a magyar
292 26| szakácsné előbb tudja, mint én, s feleségem nagy feneket
293 26| bevallám, hogy hibáztam, az én mogorvaságom éppen olyan
294 26| megtisztelő barátságod?~- Ezt én mondhatnám nagyobb joggal;
295 26| mondhatnám nagyobb joggal; mert én tanulom tőled az ujat.~-
296 26| szabadságom megsértésével; s ha az én fejemnek kérge keményebb,
297 26| kifárasztani.~- Ne hidd, hogy az én helyzetem kényelmesebb.~-
298 26| diákul is mersz beszélni? Én már tréfából sem merek diákul
299 26| eredmény nem lesz, akkor én leszek az, ki tévedtem,
300 26| tulságosan reméltem. Mi az én reményemnek alapja? Az,
301 27| mondja? - kérdi a legényke.~- Én mondom! - Felel egy tömött
302 27| akar megenni.~- Bánom is én, ha kosarastól megeszi! -
303 27| dobjam ki a korcsmárost, - én legalább ilyen esenkedésre
304 28| mire szüksége volt. Itt én önnek csak bizalmat adok
305 28| kerités közé menekülhetünk, s én reménylem, hogy ön ijedtében
306 28| örvendek a közmegegyezésnek, én is azt mondom: agyafurt
307 28| bolondériákat kövessünk el: én inditványoztam, - ti előlegesen
308 28| vagy fölbomlik a kompánia! Én a nehezebbet választom:
309 28| az elnök.~- Hat hét alatt én megtanulom! - Vállalkozik
310 28| árverel az elnök: megbirkózom én vele három hét alatt.~-
311 28| föllobbant: két hét alatt én jobban felelek a kérdésre.~-
312 29| hogy hasznukra áll fönn. Én láttam a robotos parasztot
313 29| hiresebb ember Európában, mint én, kend vagy B..., hiresebb
314 29| a törvényt hozzák. Most én a magam esze szerint azt
315 29| mert magamat megtépnek.~- Én segitsek egymagadnak ennyi
316 29| pajtás, álljunk szembe, én a többi helyett támadlak, -
317 29| tudatlanság hazafiui erkölcs, ugy én jó egészséget kivánok; ellenben
318 29| bátorságot föléleszté bennem, az én Kapus barátomat. Ennek köszönhetem
319 29| mulandóságra emlékezteti. Én ez asztalt épen a mai nap
320 30| rendet helyreállitja.~- Én volnék az első, ki a padlón
321 30| lutrizzatok, majd megmondom én, mikor kell félreverni a
322 30| bölcsen.~- Majd elsütöm én a legöregebb ágyut, - maradjatok
323 30| maradjatok veszteg, tudom én, mitől szédül a légy.~-
324 30| mindannyian? kérdi a szóvivő.~- Én nem! kiáltja Faragó.~- Egy
325 30| válasz.~- Az a zsidó persze én vagyok, - hanem, kegyes
326 30| engedelmével az urnak, - én a jövő héten az "Au"-ba
327 30| Nem sikerül, jó czimbora, én olcsóbban akarom kiüriteni
328 30| magam nem fütyülök; hanem én kendet fogom kifütyültetni,
329 31| Szállására sietett.~- Az én apám német? - Kérdi önmagától
330 31| közvéleménynek megróni? Én a körülmények szerint cselekszem,
331 31| szó nélkül megtürni, hogy én szinészekre költöm a pénzt, -
332 31| pénzbekerülő könnyelmüséget, - én az én részemet szintén nem
333 31| könnyelmüséget, - én az én részemet szintén nem hagyom
334 31| takarója alá buvik.~Mit teszek én?~Szembeszállok pályatársaimnak
335 31| és Imre a főmozgatók, és én lelkemből örvendék e társulatnak,
336 31| ő érette, azért is, hogy én kérem, - mondja Lóri, Kapusra
337 31| is, bizonyosan!~- Hát ha én is zaklatom? - kérdi Ida.~-
338 32| kész az öngyilkosság. Ezt én sem tagadom; de akkor nem
339 32| emlitett, - ezt kipótolom én.~A reformtól sokan nem magánérdekből
340 32| szinészetben mást nevezek én komédiásnak.~- Szinésznőt
341 32| nem, kedves jó barátom, az én eszem a Hollingerben van,
342 32| országgyülésnek hat esztendőre.~- Én is hála Istent mondok, hogy
343 32| ki hitte volna, hogy ezek én miattam aggódnak.~- Apád
344 33| vele, azért ne siessen, én is megmondhatom, miről akar
345 33| hogy ezt öntől hallottam.~- Én találkozom vele legtöbbször,
346 33| találkozom vele legtöbbször, én mondhatok róla igaz itéletet.
347 33| méltányos: elhihetném, hogy én egyben-másban kivétel, azaz:
348 33| senki sem cselekedte.~- Mert én nem cselekedtem ugy, hogy
349 33| Az ugynevezett urfiak az én koromban kezdik levedleni
350 33| helyett a falnak ütődnek. Én és számtalan más szegény
351 33| valamit mondanom?~- Sőt én kérem.~- Ne döbbenjen meg
352 33| korbelieim hóditásokra indulnak. Én e naptól fogva nem fogom
353 33| között élve nő irányában én követelőnek látszhatnám,
354 33| tehát egészen boldogtalan.~- Én ezt helyemben nyereségnek
355 33| egészen birni akarták!~- Én tisztán tudom, hol kezdődik
356 33| boldogságban remélni?~- A mit én beszéltem, az észlelés,
357 33| lakásunkhoz közeledik, akkor én visszajövök.~- S ha mégis
358 34| irni.~- Mikor látta maga az én irásomat?~- Igaza van, sohasem
359 34| bácsi.~- Imre bácsi?... hát én mindig Imre bácsija leszek
360 34| Magának sem tetszett, mikor én kis borzasnak hivtam: emlékszik
361 34| kis gyermeknek néznék?~- Én meg azt nem szeretem, ha
362 34| Lórikám?~- Miért?~- Az én kedvemért megcselekedhetné,
363 34| most megfogadtam.~- Addig én megőszülök, hugomasszony,
364 34| okoz fejfájást.~- Oh, ha én véletlen az irását mégis
365 34| megcsókolhatja.~- Istenemre, én ez igéretét sohasem fogom
366 34| magyarokat nem látogatnák.~- Én mindent elkövettem, mi tőlem
367 34| valamennyien.~- Ha odamenünk ma, én nem fütyülök ám holnap.~-
368 34| tevé kezét.~- Itt vagyok.~- Én is! - viszonzá Faragó.~-
369 34| jöttünk, senkit sem látok.~- Én látok egy föl-alá szaladgáló
370 35| a seb most következik: én megint pénzt kérek.~Találhatnék
371 35| megkeseríteni atyámat, azzal, hogy én hazugságot irjak; mert ekkor
372 35| ezerszer megirták mások, én nem fárasztom vele az olvasót.
373 35| jer, irj néhány sort, majd én mondom. Szépen irj, hisz
374 35| ezt a dolgot, te tanultál, én megnyugodtam, a többi fölösleges.
375 36| követhetem.~- Ki mondta, hogy én külföldre megyek?~- Azt
376 36| mely a nemesebb oldal. Én az utóbbi indokot vallom
377 36| világosan. Ön elhiszi, hogy én a függést nem szeretem,
378 36| legyen jogi tanácsadóm, én ugy méltánylom munkásságát,
379 36| kenyéradónak szolgája. Ez az én magánügyem. Ehhez járul
380 36| lökhetik el a népet: ez az én válaszom.~- Semmi sincsen
381 36| vegye el.~- Nagy az a fa az én fejszémnek.~- Azt hiszi
382 36| méltóságos uram.~- Miért?~- Én Csillagnak köszönhetem szerencsémet,
383 36| fogva, - ellenében mi vagyok én; egyszerüen jobbágygyermek.~-
384 36| társadalomban meghonosuljanak, én nem ragadhatom nyakon a
385 37| nem volt idő: mit akar az én kezemmel?~- Enyém lesz akkor
386 37| ismerem irását, mit tudom én melyik a kegyed irása?~-
387 37| megmagyarázom föltételemet. Ha én valamikor olyan sorokat
388 37| intéztettek hozzám s azon sorok az én sorsomat komolyan érdeklik:
389 37| tegye le egészen a gondot, én majd levélben megirom a
390 37| Angyal vagy, kedves hugom, - én megkopaszultam volna efféle
391 37| haragos apa hozzám fordult. Én tudtam Imrének inditó okait, -
392 37| miatt cselekedett ugy, s én nem engedhetém, hogy a fiunak
393 37| az albát, ezért lettél az én kis iródiákom, és most titkárommá
394 37| gyanitja, hogy helyette is én küldtem az alapitólevelet
395 38| benső barátja.~- Bocsánat, én ezzel nem dicsekedtem, a
396 38| nem dicsekedtem, a grófnak én ügyvédje vagyok.~- A gróf
397 38| okoskodik Kapus, - ha én mondanám ezt ő irányában,
398 38| mondja: ember és ember, ime, én igy gondolkozom, - fölrugja
399 38| szélső vonalig.~- Ő a gróf, én a paraszt, ugy-e, igy tetszik
400 38| magyarázatot, - mondja Kapus, - az én grófom nem azért választott
401 38| hogy jogainak védelmére én is alkalmas vagyok, s mivel
402 38| jöttek hozzá és nem máshoz? Én ügyvéd vagyok oklevelemnél
403 38| se lássék önteltségnek.~- Én nem fogom félreérteni.~-
404 38| fog ez igy tartani?~- Mig én megfásulok, s megszokom
405 38| megnyirbál, miért lennék kivétel én? Osztozom az emberi élet
406 38| boldogok nem lehetünk.~- Én magam sem tudom, miért küzdöm
407 38| félek abba hagyni.~- Ezt én megfoghatom, kegyed élesen
408 38| vagy az emberek.~- Istenem, én ugy kinlódom, - mondja Ida
409 38| igaztalan maga iránt.~- Én nem vagyok boldogtalan,
410 38| irok: ez a kis állat az én legjobb barátom.~- Ez a
411 38| de az is bizonyos, hogy én e madárhoz gyengéden ragaszkodom.
412 38| hosszan! - felel a főjegyző.~- Én hozzájuk megyek, - mondja
413 38| kisasszony épen azt mondja, hogy én elkényeztetett ember vagyok.~-
414 38| gróf ur is! - mondja Ida.~- Én csak méltányos akartam lenni
415 38| azt mondja a gróf, a mit én.~- Nagyon örvendek, hogy
416 38| kisasszony nem kételkedik, hogy én őt nagyon szeretem, s ugy
417 38| érzékenységét nagyon ösmerem. Én nagyon szeretném őt egészen
418 38| meg e gyémántot együtt; én is, ön is, eltérünk a szokásos
419 38| szól a gróf meghatottan, - én sohasem voltam ilyen boldog.
420 38| mondja Csillag Kapusnak, - én az elveket az élet számára
421 38| ember szeretni képes.~- Ugy én beleegyezem.~- Még egy szavazatot
422 38| Magammal, kedves bátyám, - az én jövendőm élhetetlen időpusztitás, -
423 38| időpusztitás, - mi lesz én belőlem?~- Apád nem akar
424 38| gyüléseken szerepelni kezdenek, én pedig hallgatok, mint a
425 38| az a markos legény?~- Az én kedves jó apám, a miatt
426 38| kimustrálni való, barátom, - én kibotoznám őket.~- Megbántottak? -
427 38| néha kiméletlenül vagdal. Én is ott voltam a karzatokon,
428 38| tulságoskodásaikról hiresek, én is átmelegültem a szónoklatok
429 39| menj az asszony szobájába, én Csillaggal akarok beszélni.~
430 39| hogy a nőket védelmezte.~- Én védelmeztem a nőket?~- Ej,
431 39| szóval igért azon esetre, ha én irását fölmutathatom.~-
432 39| szavát sem gondoltam ki, én egyszerü irnok voltam, és
433 39| éppen ön?~- Miért éppen én? arra azért nem felelek,
434 39| önt, nem gyanitja, hogy én azon soroknak ellenkező
435 39| megcsókolja.~- Tintás!...~- Én tintásan szeretem!... Mondja
436 39| maga perelje ki; mert én elégek szégyenletemben.~-
437 39| egymástól, barátom, hogy én a készet, valót, a kétségtelent
438 39| legfontosabb lépésemben, én Lórit szeretem, aztán Csillaghoz
439 40| származott?~- Nem vagyok én Isten, hogy mindent tudjak.~-
440 40| levegő, aztán leejti.~- Hát én azt elhigyjem, hogy a semmiben
441 40| mondja Imre helyreigazitva, én kelmednek mindig öcscse
442 40| vagyok.~- Hogyan mondjam én azt, megkérem szeretettel?~-
443 40| Nagyon ösmerem, bátyám, én is féltem a világtól; de
444 40| belém. Ki hitte volna, hogy én még a megye főjegyzőjének
445 40| Ébren vagyunk, biró uram, én mondom, az én szemeim éppen
446 40| biró uram, én mondom, az én szemeim éppen most nyiltak
|