Chapter

 1 2 |         leghatalmasabb - diák! Én mondtam meg, kinek fogunk a vármegyeházban "
 2 7 |       Magam nem emlékszem rá, mit mondtam, csak azt tudom, hogy mélyen
 3 8 |    barátom.~- Jól értetted, a mit mondtam?~- A diákot és magyart egyaránt
 4 8 |          itt tréfából?~- Magyarul mondtam el, - a bocskoros nemes
 5 13|         cselekedtem, anyám?~- Nem mondtam ezt, Idám!... az én angyalfőm
 6 15|      Felét diákul, felét magyarul mondtam, talán megértette.~- Uramöcsémnek
 7 17|        végig olvasta, s mikor azt mondtam, hogy Vörösmarty Mihály
 8 24|           kimondom.~- Én most nem mondtam semmit, s ön sem mondhat
 9 33|      szabaditottam el, - egy szót mondtam ki meggondolatlanul... mondja
10 36| Méltóságod parancsát várom.~- Már mondtam: szerződött felek vagyunk,
11 38|       engem büszkeségével.~- Hisz mondtam egyszer, hogy önért kész
12 38|          gróf, hanem ember!~- Ezt mondtam.~- Higyen el rólunk is ennyit,
13 39|      miképen, sorsomba vegyült.~- Mondtam ugy-e? hogy ez a gyerek
14 40|  jobbágyfiu apját megszégyenli?~- Mondtam már, hogy szemeim kinyiltak.~~