Chapter
1 1 | foglalkoznak.~A keletiek már azt is érdemnek számitják, ha
2 1 | munkámnál fontosabbnak tartom azt, hogy nagyméltóságod munkásságát
3 2 | életgondok, teljes három éve már azt a kenyeret ettem, mit munkáért
4 2 | mint a melyről a czigány azt mondá, hogy olyan magas,
5 2 | ember bolondot mondott. Ha azt kivánja, hogy sétálni menjen
6 2 | leszamarazza; mert ezen bekezdés azt jelenti, hogy valamire tanitani
7 2 | Angyal"-ban megmutatták azt a nagy szobát, melyben uriszékek
8 2 | a vidám fiuk megoszták azt a nagy vagyont, mit bizalomnak
9 2 | neveznek, a másik negyedórában azt is elmondák, hogy ki lesz
10 2 | Rögtön torkon kapott, s azt mondá: tapasztaltam-e, hogy
11 2 | Midőn nemmel feleltem, azt mondja: Ebből láthatod,
12 2 | kertet megtekinteni; de azt is mondja, ha egy hosszu,
13 2 | rendreutasitottam magamban azt a szózatot, mely belől sugódozni
14 2 | azok sem voltak versek, azt is megvallom, hogy igen
15 2 | Miképen? A küzdelemnek árán! Azt a nagy kastélyt tizgarasos
16 3 | vetemedett tolvajságra? nyugodtan azt vallá, hogy neje beteg,
17 3 | kemény, ha kő volna, még azt sem érdemlené, hogy szent
18 3 | meg az egyik kenyeres, - azt mondd ám meg, a mit az öreg
19 3 | az öreg ur fog felelni.~- Azt vélitek, hogy magam gondolok
20 3 | beszélni, keményen kárhoztatván azt a veszedelmes szabadságot,
21 3 | veszik, melyből az ostoba azt is kimagyarázza, a mit nem
22 3 | hazud; s a mely megáll, azt nem kérdezik.~Hosszan ültünk
23 3 | örökváltságra forditván a beszédet, azt mondja Juhásznak:~- Hisz-e
24 3 | jajgat, s mint ki a könyökén azt a kényes eret megüti, azt
25 3 | azt a kényes eret megüti, azt hiszi, mindjárt meghal:
26 3 | kérdeztem, pedig bizonyosan azt várta, hogy mondjak valamit,
27 3 | méltóztatott alkalmat adni.~- Azt várod, hogy én mulattassalak?
28 3 | jóakarólag, - idáig csak azt láttad, miként mossák a
29 3 | hát nem emlékszel rá, hogy azt a kiéhezett embert öt gyermeknek
30 4 | jelvényeképen, - hogy ne irigyelnénk azt a büszke kort? Nevettük
31 4 | most már engedelmeskedjünk: azt izenték Bécsből gyalog póstán, -
32 4 | pedig megvédelmezték, mint azt hagyományból és történeti
33 4 | hasznát veszi körmeinek, s azt ragadja meg, kit legközelebb
34 4 | ifjukori kevés szorgalomból, s azt mondhatom, ha kenyerem nincsen,
35 5 | könyv után, mire a titkár azt mondja a hatalmas császárnak:
36 5 | beszélnek az urak? No csak azt lesd, paraszt, hogy megértsd
37 5 | Batthyányinál repczét termeltek, azt mondták: a jószágkormányzót
38 5 | mely méltó párja annak, ki azt képzelte, hogy ő faggyugyertya,
39 5 | számitott egészen rosszul, azt gondolva, hogy a néptömeg
40 5 | szabadságszeretet. A maradók azt hitték, az alkotmányból
41 5 | a forró viznek mozgását, azt vélte: a kifutó vizet marokkal
42 5 | törvényünkön, a kormány pedig azt hitte, hogy a divatos eszméktől
43 5 | nemesebb árnyalata azonban azt gondolta: mérsékeljük a
44 5 | kimondhatlan biztossága?~Én azt hiszem, hogy a hires miniszter
45 6 | szolgáltak a háznál, - csak azt sajnálta, hogy ezen rég
46 6 | sokat, hogy férjétől épen azt tanulja meg, hogy mi által
47 6 | Mire a bölcs igen nyugodtan azt felelte: Azt gondolja az
48 6 | igen nyugodtan azt felelte: Azt gondolja az ur, hogy az
49 6 | szörnyeteg, melyről Ovenalis azt verselte: Önfejü az asszony;
50 6 | talál, a szemes munkás is azt lesi, másnak mi kell, hogy
51 6 | vagyunk legmagasabbak, ha azt fitogtatni nem akarjuk.
52 6 | képességet, hogy másoknak azt a való bölcseséget tárhatta
53 6 | erőt adott, - és jutalmul azt kapta, melyet a szótár a
54 6 | megforditá az irányt, s azt parancsolá, hogy sebesebben
55 7 | volna a megnyugtatást; de azt nem tudták neki megmagyarázni,
56 7 | szüksége a harmonikában azt kutatni, hogy mitől visit?
57 7 | gyermeket, s mikor a kocsis azt hazudta neki, hogy ő olyan
58 7 | illik.~- Turó vagy hus, azt tartom, mindegy, - beszél
59 7 | beszéltem én attól vadat, - azt mondják. Magam nem emlékszem
60 7 | emlékszem rá, mit mondtam, csak azt tudom, hogy mélyen aludtam,
61 7 | meg lehet tanulni, hanem azt tanuljam meg, a mit ők tudnak.
62 7 | temérdek könyvet mutattak, s azt mondák, tanuljam ki a sok
63 7 | fényes képü ábrázatot, s az azt mondta: "Én mondom, édes
64 7 | Gyülölik a posztóruhát, azt is, a ki benne van?~- Az
65 7 | mint a zsidókból, mikor azt siettek megfesziteni, kinek
66 7 | gondolkoztam a jobbról, ifiuram, azt eltalálta. Itt-ott könyvhöz
67 7 | Itt-ott könyvhöz fértem, s azt tapasztaltam, hogy a könyv
68 7 | nem unja, mint az ember. Azt gondoltam olvasás közben,
69 7 | szabómunkát aggatták; de tudom én azt, hogy az urak között is
70 7 | vallja az ifju. - Kelmed azt nem tudja, hogy az észnek
71 7 | verbuválnak a faluban is.~- Azt mondta az ifiur, hogy divatja
72 7 | fogunk tehát élni, ha csak azt kapjuk a földtől, a miért
73 7 | mi magától lepottyan: még azt a kint is megéri, hogy tulajdon
74 7 | lenne.~- Hát a tudomány?~- Azt ugy tanultam, mint János
75 7 | szót hozzáválogatni, csak azt mondom: megérjük-e, hogy
76 7 | nem fogadott el bért, csak azt kérte:~- Kapus János a nevem,
77 8 | a fejedelmi nyiltparancs azt követelte, hogy a megyék
78 8 | alakban maig, ha a nemesség azt nem gondolja, hogy mi baja
79 8 | következő napra. Faragó azt hitte, hogy alszik, nem
80 8 | mindjárt bothoz nyuljak.~- Azt tagadd, hogy ez diákul irt
81 8 | eltaláltad, - tréfából kérdezem azt is: nem veszed észre, hogy
82 8 | teherviseléstől megment.~- A szentirás azt mondja: nem szabad testünket
83 8 | könnyü a választás, - kivált azt tudva, hogy a vándormadarak
84 8 | érdekeikről fogunk szólni, s azt magyarul fogjuk megtámadni.~-
85 8 | csak ugy lesz valami, ha azt ujra megteremtjük.~- Kérdezd
86 8 | uj világnak jelszava.~- Azt mondja Horatius: Boldog,
87 9 | ragaszkodó teljes komolysággal azt mondá: Ha az a bizonyos
88 9 | más tárgyra átugrani, s azt mondja a főjegyzőnek, némileg
89 9 | bizony megjárnám, ha azt igérném a kanczellárnak,
90 9 | bebizonyitja, hogy méltóságod is azt fogja mondani: e fáradságomért
91 9 | vessünk bele pénzt is, hogy azt is teremje meg. Nincsen
92 9 | ha alispán ur velem tart, azt következtetem, hogy a kiváltságot...~-
93 9 | miként gondolkozik ő: azt tőle fogom...~- Szolgálhatok
94 9 | folytán ő magyarázat nélkül azt mondá, hogy alispán ur egy
95 10| meg a nagy szakál, mely azt jelentette, hogy nincsen
96 10| lelohadt. A visszhang csak azt hangoztatja vissza, a mit
97 10| mutatkozott a tudás, más irányban azt az illetők mellőzhetőnek
98 10| kegyed!~A küzdő felek közől azt gyámolitsuk, mely a támaszt
99 10| ellen a kanczellár, - hanem azt mondja meg, kegyelmes uram,
100 10| koczkáztatja. Végül még azt mondom: ~Azon párt, mely
101 11| kérdezőknek, kik rendre kérdezték azt a czethalat, mely a földet
102 11| kérdezni, s a többi közt azt mondja az egyik:~- Ne vétsek
103 11| forintot találna kelmed, azt a földön hagyná?~- Ha egy
104 11| nálánál is több ember lehetne, azt gondoltam: hátha kincset
105 11| a vidám arczu fiunak, - azt mondja itt a szomszédom,
106 11| ha valami született urfi azt mondaná: "barátom, az apád
107 11| kardinálisnak apja kanász volt, azt felelte a főpap: "Igen,
108 11| hogy a tanulás tilos?~- Biz azt nem dobolták ki.~- Én el
109 11| meg, hát mi haszna van? Azt mondja a tudomány, hogy
110 11| rosszat már kipróbált? Én azt hiszem, mindenikre van szükség,
111 11| megnyugodva a másik; hanem azt mondja meg, kérem, miért
112 11| kutyát, hat lábu tehenet, azt elhinnék itt a falun; én
113 12| Senki sem vigyázott rá, azt a néhány rézkrajczárt, mit
114 12| tudja jobban. Már ha most azt akarnám mondani magyarul:
115 12| beszélek. A kisasszonynak azt mondanám, a mit a vers mond:~
116 12| kábitó a meleg, édes apám azt mondaná nekem: fiam, megsülünk
117 12| válogatná a szót, hanem azt mondaná: disznót lehetne
118 12| nem ugy beszél?~- Más nép azt a nyelvet nem érti, a mi
119 12| szomszéd határban vár reám, azt kérdem, nem mehetnék rövidebb
120 13| hüsébe vezette.~- Barátom azt kérdé a cselédtől, hogy
121 13| hogy nem vagyok-e beteg?~- Azt véltem, hogy tegnap szerencsétlenség
122 13| gazdaságom bebizonyithatja.~- Azt gondolom: álmodom, a mit
123 13| igy szemletárgy legyen, s azt gondolja róla, hogy: gyermek.~
124 13| hatást idézi elő; mert valami azt sugta, hogy a férfiak kémlésében
125 14| hajlamok fejtegetése után azt mondja: Semmi sincsen hiában
126 14| van a létezők sorában, ez azt bizonyitja, hogy a mindenségben
127 14| röpüléséből, mire boszusan azt mondja az öreg:~- A tudatlan
128 14| annak örömében; de mégis azt mondja a szarkák felé is
129 14| földülésnek körülményeit, azt is, hogy baj nem történt,
130 15| mindent megéretett velünk, még azt is, hogy a magyar akadémiai
131 15| a többi utána, s együtt azt hitték, hogy ez a tréfa
132 15| dologtalan magyar ember, és azt gondolta ki, ha Cicero föltámadna,
133 15| a főjegyző. Kazinczy is azt mondá, hogy a ki Cicerot
134 15| vallani, mikor az idegen azt kérdi: kié?~Az ív gyorsan
135 15| végét fogja, elhanyagolja azt, a mi nehezebb, de remek
136 15| egy kedvező pillanatban azt sugja a főjegyzőnek:~- Én
137 16| Az alba.~A parasztgyerek azt hiszi, hogy az uri kisasszonyok
138 16| lefolyt, s ennek folytatásaul azt mondja:~- Barátim! Századokig
139 16| föl a tiszta nyereséget. Azt akarjuk, hogy a haladás
140 16| köteleztetünk. Széchenyi legközelebb azt mondá: Oly kevesen vagyunk,
141 16| szüksége, mint nálunk. Mi azt beszélgetjük, a mi a hallgatóságnak
142 16| részletesen elsorolván, azt mondja: A tudomány, a valódi
143 16| született egy ember, kiről azt mondják, hogy az Isten után
144 16| hagyd magadat! Ezen buzditás azt bizonyitja, hogy van bennünk
145 16| önmagunkhoz, ha a többiek azt nem gondolnák, hogy azonnal
146 16| Mért nem rántottad elő azt az ívet? Sóhajt föl a másik
147 16| fullánkoktól, ha később azt mondanák, hogy az adakozásban
148 16| gyanusitás, - mindkettő megöli azt, kire rámérjük, - pedig
149 17| fenyegetni fognák? Mindkétszer azt felelte magának: nem!~Ösmerőseire,
150 17| állapodhatik meg fejlődésében. Azt mondják, az isteni hasonlatosságra
151 17| kihuzott bizonyitványokat, s azt mondja:~- Nem vagy már gyermek!~
152 17| vagy már gyermek!~A fiu azt gondolta, hogy nem jól hallotta
153 17| bizony szentségtörés lenne.~- Azt mondják, hogy ő a legjelesebb
154 17| magával vitte, fiának pedig azt mondá:~- Menj el Csillaghoz,
155 17| Végtől végig olvasta, s mikor azt mondtam, hogy Vörösmarty
156 17| nem értem urambátyám, meg azt sem, hogy "Zalán futása"
157 17| egészségedre: aztán dobd félre azt a firkát.~- Ha el mered
158 17| kellett volna tenned; most azt hinnék, hogy gúnyból teszed,
159 17| oltárról, s én készen tartom azt, mit az ihlett meggyőződés
160 18| bicsakot huzott elő, a mi azt a bizalmat jelentette, hogy
161 18| vendégeink érkeztek, s apám azt a nagy ujdonságot mondá
162 18| valaminek uj neve van, meg azt is, hogy van Pesten egy
163 18| uj nyelven irnak, s a ki azt el tudja olvasni és megérti,
164 18| válaszol a főjegyző, - hanem azt kérdem tőled: mit mondanál,
165 18| leghatározottabb ellenfelünk?~- Azt mondanám, hogy,... nem tudom
166 18| ha a mellettem elmenők azt sugják: ez jó hazafi; hát
167 18| szalma igen sárga, s mig azt zöldre meg nem festik, nem
168 18| emberben megvan az állati rész, azt hiszi ön, hogy az állat
169 18| életet, barátom, - melyben azt tapasztalom, hogy a buzának
170 18| bankót nyomott markomba, s azt mondja: mától fogva nem
171 19| mely mindaddig vádol, mig azt nem mondja, hogy megbocsájtott.~
172 19| következő testvért nevezték igy, azt keresi Endre; hanem Idánál
173 19| visszacsusztatta vele a nyalánkságot, s azt mondja az anya felé fordulva:~-
174 19| ügyetlenül megbuktam.~- Azt hitte kegyed, hogy még kis
175 19| gyermekőszinteségből mit sem veszt, s azt a gondolatot mondja ki,
176 19| mereven néznek, de éppen azt nem látják, a mi beléjük
177 19| is remek. A mit gondolt, azt fejezte ki: a megállapodást. -
178 19| kevesebb vagy: nem érdemled meg azt a szent nevet, hogy e gyermekeknek
179 20| sem adott, nehogy a fiu azt találja hinni, hogy valamit
180 20| konyháról, ha nevén szóliták, azt felelte: tessék, s ha sebes
181 20| czimborákkal, és csinálja azt, a mi a szilaj vértől legkönnyebben
182 20| görbült, gyorsan megtanulta azt az élhetetlen alázatosságot,
183 20| harákolt a princzipális, és azt kérdi:~- Mirevaló az a gyertyázás?~-
184 20| A corpus jurist?~- Néha azt, legtöbbször mást.~- M...
185 20| mindenről tudósitson, s ha azt látom, hogy váratlan dologra
186 20| álmodjék méltóságod, hogy azt a gazembert, a melyik elfeledi
187 20| Krisztus, mint méltóságodért. Azt hirdetik, hogy az uri hatalom
188 20| mégis félek, hogy méltóságod azt fogja gondolni, hogy én
189 20| hanem ha elhiszi méltóságod azt, mit rendithetlen hűségből
190 20| elválásra kellene gondolnom, azt is békén türném."~Épen csak
191 20| Mondja Kapus éleskedve, azt gondolván, hogy ez a felelet.~-
192 21| pofozzuk föl a kötözni valót.~- Azt nem teszem; mert a kontóba
193 21| fiatal ur erőnek erejével azt akarta, hogy az egész banda
194 21| az urfinak kedvét, miből azt következtette a parancsoló,
195 21| a torkodba röpül.~- Hát azt tudod-e, hogy részeg koromban
196 21| hogy részeg koromban mindig azt teszem, a mit mástól látok, -
197 21| Nem hagyjátok megverni azt a pimaszt?~- Ő sem bántotta
198 21| szokatlan bőbeszédü lett, - s azt nyerték vele, hogy a fölhevült
199 21| mond erre a korcsmáros?~- Azt mondom, hogy ez aztán okos
200 22| A nagy tömegről igen, azt kell ösztönöznöd, ki idáig
201 22| a szekerét fogja tolni. Azt mondhatnád, hogy pártállásomban
202 22| lelke a távozót követé, azt a sziklatömeget, melyből
203 22| kérdezősködjem... különösen azt sziveskedjék megmondani:
204 22| gyógyithatlan sebeket vág. Azt tapasztaltam, hogy az uj
205 22| megmacskazenélni.~- A grófról azt hiszszük ugy-e mindannyian,
206 22| következőleg, igen világos, ha mi azt adjuk neki, a mit érdemel,
207 23| módjával magamhoz idézni.~- Ha azt gondoltam volna, hogy ügyeskedés, -
208 23| szólni, - s mindenekelőtt azt szeretném, hogy ösmerjen
209 23| egy véleményen vagyunk. Én azt gondolom: a hatalmaskodás
210 23| legveszedelmesebb, tömegesen, azt cselekszi, a mit tud, a
211 23| sorait nem olvasta el, s azt gondolván, hogy az szóról
212 23| kegyed azon fogalmazványt?~- Azt nem cselekedtem; hanem tulajdon
213 23| véleményemet irtam le, s megirtam azt is, hogy készen vagyok az
214 23| mennyei fölséget.~Örömében már azt is kezdte gondolni, hogy
215 23| a principálisok eszével azt gondolta: nem kell azért
216 24| Még nem is tagadja?~- Azt mondom, a mit Pilátus: a
217 24| tekintetes urnak irtam.~- Hát azt tudja-e, hogy a gróf ma
218 24| principálisnak? Hát hallotta maga azt, hogy borbélyinas azt merte
219 24| maga azt, hogy borbélyinas azt merte volna mondani a principálisnak,
220 24| Segélek a tekintetes urnak: azt akarta mondani, hogy én
221 24| tetszett találni, - én is azt mondom, ráadásul azt is,
222 24| is azt mondom, ráadásul azt is, hogy az alázatosság
223 24| olvassa el ujra.~- Méltóságod azt gondolja, hogy azon levél
224 24| cselekszi, - méltóságodnak is azt akarta irni, a mit a jobbágyviszonyra
225 24| folytatá:~- Barátom, - ösmeri azt a fiatal embert?~- Igen
226 24| Krisztus, mint méltóságodért. Azt hirdetik, hogy az uri hatalom
227 24| kell venni a jobbágyot, azt az élhetetlen népet, mely
228 24| s a hol egyet találunk, azt használni kell.~A cseléd
229 24| sem lesz.~- Nos, kegyed azt akarja bebizonyitani, hogy
230 24| elváltunk, a tekintetes ur azt mondá, hogy nem lesz belőlem
231 24| föl ijedten a fiskális, azt gondolván, hogy a fiatal
232 24| jövendőmondó, de jó fiskális. Azt fogom tanácsolni ő méltóságának,
233 25| üledéket akarjuk bemutatni, - azt a sarat, mely a folyamban
234 25| volt hiu magyar, a ki azt mondta: lovam is ur, mert
235 25| süvegét a nagy asztalra, s azt mondja:~- Barátom, én káromkodni
236 25| botrány nélkül, - az ellenfél azt mondhatja: nem ostromoljuk
237 25| szokott hidegvérüségével azt mondja:~- Barátom uram a
238 25| alkalmazni?~- Egyszerüen, a ki azt inditványozza, hogy menjünk
239 25| valamit kell a népért tennünk, azt megmutatta Mária Terézia,
240 25| Bocsánatot kell kérnem, - azt hittem, hogy a mi pártunk
241 25| néztem a pisztoly torkába, - azt megszokja az ember; hanem
242 25| Diener, ur akarok lenni, vagy azt mondok Magyarországnak:
243 25| barátjának.~- Barátom! Előbb azt kivántad, hogy haragudjam,
244 25| kompániába keveredtünk, öreg. Én azt a kiváltságot védelmeztem,
245 25| kiváltságot védelmeztem, mert azt gondoltam, hogy az össze
246 25| nézett barátjával.~- Te is azt kivántad, hogy szidtam volna
247 25| jobbágyságnak sorsa elviselhetlen; azt mondják ők: apáink egy hibáért
248 25| büntették önvéreinket, s mig azt megtürjük, hogy jött-ment
249 25| fölfordul a haza.~- De azok azt mondják, hogy mi eláruljuk
250 25| sőt vénségemre megifjodom. Azt hittem, sokat olvastam,
251 26| Aggodalmak.~Megsajnálom azt a hölgyet, ki e munkát kezébe
252 26| meggyőződtem, pártérdek miatt azt ujra agyonveretni nem engedem.
253 26| egyszeri barát a parancsszóra azt mondhatta: én ugyan föltétlen
254 26| szükség, tedd helyettem azt, mit jónak vélsz.~- Köszönöm
255 26| igaztalan; ha pedig oka van azt hinni, hogy véleménye a
256 26| szerencsésen kisegitette, azt véli: mindig elsül.~- Gondolkoztam
257 26| fa, rengeteg erdő, s te azt le akarod vágni.~- Nil admirari!
258 26| leginkább félnek attól, ha róluk azt hiszik, hogy szamarak.~ ~
259 27| legközelebbi rokonom is azt találja kérdezni tőlem:
260 27| kaczaj!~Meggyógyult, s megint azt mondom: Ne bántsátok a Hollingert!~
261 27| parancsolja, hogy széket adjon, s azt előbb letörülteti, valamint
262 27| kérdett, de hozzá teszi, - azt véltem, hogy azt akarja
263 27| teszi, - azt véltem, hogy azt akarja kérni, hogy dobjam
264 27| legalább ilyen esenkedésre azt is megteszem.~A keresett
265 28| általános közhit szerint azt gondolták felőle, hogy ennek
266 28| legfölebb a csizmája lesz sáros, azt pedig ujra kikeféli majd
267 28| törvényekben meg volt irva, a ki azt tudta: lehetett végzett
268 28| kialkudta az órát. A tanitó azt mondja:~- Uram! a testgyakorlás
269 28| pénzével megszerzi rövid időn azt, a mire szüksége volt. Itt
270 28| politikátlan, igaztalan és sértő, azt a jurátus nem mérlegelte;
271 28| a vezér, - valamennyien azt mondjuk, - és legénykedve
272 28| közmegegyezésnek, én is azt mondom: agyafurt bolondság.~-
273 28| hasonértékü jegyet. Egyszersmind azt mondja: Hát a többi?~- Mindenik
274 29| azoknak árt legtöbbet, kik azt vélik, hogy hasznukra áll
275 29| fiatalságtól, mely a czigánytól is azt követeli, hogy az ő nótáját
276 29| Jánosról miért tetszett azt mondani, hogy a mai ülésben
277 29| elszántan a megtámadott.~- Azt mondta, hogy addig nem boldogulunk,
278 29| visszaadta. Montesquieu pedig azt irja a törvényekről átaljában,
279 29| én a magam esze szerint azt következtetem, ha a mohamedánokat
280 29| kutya baja sincs. Valamint azt is mondom: A discalceatus
281 29| lábbal járnak; de vigyék azt a szegény barátot Olaszországból
282 29| Muszkaországba, s tartsa meg azt a fogadást, mit józanon
283 29| mondani véleményedet.~- Igen, azt cselekedtem.~- Hát azt nem
284 29| azt cselekedtem.~- Hát azt nem tudod, hogy minden önállósághoz
285 29| éljenezünk, ritkán pisszegünk, azt is mérsékelve: hatalmunknak
286 29| véleményszabadság?~- A konzervativek is azt kérdik?~- A véleményszabadság
287 29| egészséget kivánok; ellenben azt mondom: a tudatlanság épen
288 29| asztalon állva, - hanem azt, ki a bátorságot föléleszté
289 29| tisztelé meg pályatársát, és azt is ráadásul az asztalra
290 29| megfonjuk azoknak számára, kik azt valóban megérdemlik. A karzatokon
291 29| eredményezett: egykor talán azt is megirhatom.~ ~
292 30| derék ütőszerszám, hogy azt a legénykedő nép egy pár
293 30| a többi közől, meglátván azt, kit a másik fejezetben
294 30| mondhatnánk, hogy kidobtak.~- Azt vártuk, hogy kend lesz az
295 30| fütty?~- Igen tudom, - még azt is, hogy a kanászbojtár
296 30| sváboknak.~- Az ur most azt hiszi, hogy ezt a magyar
297 30| olcsóbban akarom kiüriteni azt a házat. Azt akarom, hogy
298 30| akarom kiüriteni azt a házat. Azt akarom, hogy hajánál fogva
299 30| czél felé haladni, arra azt mondom, hogy szegény fegyver
300 30| tolvajkodva iszszák meg, ekkor azt tanácsolták neki, hogy a
301 30| Nyelvét nem néztem; de azt tudom, hogy se szakála,
302 30| villával még vetett; mert azt mondja:~- Mikor megyénkben
303 31| végre a sok unszolásra azt mondja:~- Nem mondom, hogy
304 31| bizonyosan fütyülünk; de azt sem mondom, hogy nem fütyülünk!~
305 31| mit beszélt akkor, most azt mondom, hogy többre vállalkozott,
306 31| De mi következik ebből?~- Azt mondák: apád német!~Minthogy
307 31| meg akarom akadályozni azt a betyárságot, mely buzditani
308 31| mellett.~A boszu édes, - azt sugja az oktalan düh a sértés
309 31| visszatartja a ballépéstől azt, kit ösztöne nem igen sürget
310 31| messze kell fáradni; s midőn azt meglelte s a tömegnek fölmutatja, -
311 31| rágalommal lehet még fönntartani, azt is: rövid ideig.~A nemzeti
312 31| lép a csárda küszöbére, s azt keresi, kiről nem tudja,
313 31| s mikor birokra kel, - azt próbálgatja, minek egy bölcsebb
314 31| apának tetteit birálgatták, azt hittem, Imre hazasietett,
315 31| kocsis pedig, a ki vitte, azt mondja más lovakkal Győrbe
316 31| késem; mert a vadak ugy is azt hiresztelik, hogy előlük
317 31| előzmények szerint, s ki azt mondja, hogy barátjáért
318 31| néhány másodpercz mulva azt, hogy ő érette még a tüzbe
319 31| értelmet kutatna, egyedül azt következtethetné, hogy sokat
320 31| verni, vagy az öl meg. Nem azt akarom mondani, hogy a szegény
321 31| világos beszéd, mint mikor ő azt mondá, hogy Idáért a tüzbe
322 32| meg benne.~A tapasztalat azt bizonyitja, hogy a hirtelen
323 32| legélénkebben az ifjuság zudult föl. Azt támadta meg a latin nyelv,
324 32| melyben e korszakra hivatkozva azt fejtegeti, hogy lehetne
325 32| öngyilkos.~A tapasztalás azt tanitja, hogy gyilkosságra
326 32| oly örömest megtámadtak. Azt is tudták, hogy a magyar
327 32| ez ám az a versiró! Ez azt jelentette, hogy Magyarországban
328 32| midőn visszafordult és azt kérdi:~- A lányok is kértek,
329 34| szinlaposztó, azért mindenik azt fontolgatta, hát ha egy
330 34| gyermeknek néznék?~- Én meg azt nem szeretem, ha idő előtt
331 34| akadályozni a kézcsókot.~- Épen azt a kis tintafoltot csókoltam
332 34| Igen! - mondja a lány azt értve, hogy megcsókolhatja.~-
333 34| neveit kelle bejegyezni.~- Azt tartom, mindjárt bérlünk
334 34| mellette termett, s mintha azt mutatná, hova kell irni,
335 34| használta az alkalmat, Idának azt sugja:~- Mindenre kérlek,
336 34| kellemesen fog eltölteni.~Azt gondolja, hogy Idának elmondja
337 34| Föl-alá járkált, várta azt az egyet; mert gyanitá,
338 34| oly nagyon bizonyitott, s azt mondá, hogy nem a szinpadra
339 35| az öregnek nem tetszett. Azt tartom, a fogalom elég régi
340 35| panaszkodott a rossz világról, hogy azt hihetnék, hogy az utolsó
341 35| fölhevülő állapot, s hogy azt hetekig kinyújtani nem lehet.
342 35| fájt. Leveledből fölfogván azt, mit lelkierőnek ösmerek,
343 35| megnyugtattam: erősen hiszem azt, hogy szavadnak ura leszesz,
344 35| Apád küldi e levelet, nekem azt irja, hogy kezében szaggatások
345 35| tud, higyjétek el tehát azt is, hogy az embert is csak
346 35| tavaszi meleg kicsalja, s azt mondja: nem rohadtam el,
347 35| születtem! - mondja Imre, még azt is meghagyja, hogy e dologról
348 36| embereknek itéletét, mely azt bizonyitja, hogy az ő gyermeke
349 36| forrásból tudom, valamint azt is, hogy a jövő évben bizonyosan
350 36| haladó népeknek tudományát? Azt feleled: nem! Az évek összekapcsolódnak,
351 36| szégyenben ne maradjanak. Azt mondhatnám: Pozsonyban új
352 36| hogy én külföldre megyek?~- Azt gondoltam, hogy a főuraknak
353 36| hazai viszonyoktól, - azok azt parancsolják: maradjunk
354 36| a függést nem szeretem, azt meg szintén tudom, hogy
355 36| érzelmet, s ennek megfelelőleg azt mondom: mindketten álljunk
356 36| Hogy a népnek sok a teher, azt érteni lehet; a mi fáj a
357 36| vitában az a nyertes, ki azt mondhatja, hogy az ő ura
358 36| s vele szóba állt.~Nem azt felelem méltóságod kérdésére,
359 36| kiválogatja a hir a jót; hanem azt mondom, hogy e nép vágyik
360 36| a fa az én fejszémnek.~- Azt hiszi ön, hogy Csillag nem
361 37| szemlélődéseim szerint azt tapasztalám, hogy a derült
362 37| derült kedélyüekről szorosan azt hiszik, hogy azok komolyabb
363 37| gerjeszszenek, s a mint azt megnyerték: boldogok, fájdalmuk
364 37| hamar visszafordult, és azt mondja Lórinak:~- Kedves
365 38| az egész társaság előtt azt mondja:~- Irigylésre méltó
366 38| megfogja az ön kezét, s azt mondja: ember és ember,
367 38| kivántam volna neki, hanem azt hitte, hogy jogainak védelmére
368 38| ki őket.~- A lehetőségig azt cselekszem, senkihez nem
369 38| maradjunk a félreértésnél. Azt hiszi Ida kisasszony, hogy
370 38| önt.~- A kisasszony épen azt mondja, hogy én elkényeztetett
371 38| mondta a kisasszony?... Ugy azt is tudja a kisasszony, ki
372 38| barátomat fölismerte.~- Azt vélem.~- Ugy az elkényeztetésből
373 38| Ugy az elkényeztetésből azt hiszi kegyed, hogy valami
374 38| szokott megtörténni.~- Épen azt mondja a gróf, a mit én.~-
375 38| Emlékszik ön, midőn grófjáról azt mondá, ő nem gróf, hanem
376 38| meggondolatlanságot követett el, még azt nyeri, hogy lányai a különös
377 38| dolgod, mit határoztál.~- Azt határoztam, hogy az uj eszmék
378 38| érzékenykedni fog.~- E szerint azt akarod, hogy apádat puhatoljam
379 38| féllatinsággal, - barátom, - azt hiszed, a te legényeid szabadelvüek?~-
380 38| ma akartam neked megirni, azt vélvén, hogy a holnaputáni
381 38| tisztelem meggyőződését, ha azt tettleg meg nem másitotta."~-
382 38| bámullak.~- Add nekem emlékül azt a kis töredéket.~- Igy gyurva
383 38| határozott értelmü szót, azt a magasztos értelmet, mely
384 38| igazságot, és igy nem lelvén meg azt, nem alkalmazhatja azt a
385 38| meg azt, nem alkalmazhatja azt a köznek javára, mely védelmet
386 38| Ennél is tovább megyek, s azt mondom: a szabad szóban
387 38| menjen, a boldog apának azt sugja:~- Engedje meg, alispán
388 38| bizalmas órában megcsókoljam azt a kezet, mely e buzditó
389 39| és a körülményt, melyben azt Csillag fölhasználta. E
390 39| alatt álló hajdu a kérdésre azt felelte, hogy az ur és asszonyság
391 39| miért nem irta az illető, azt tudom, de tőlem sohasem
392 39| a lehetőt, birni óhajtom azt, ki titkomat őrzi. Önnek
393 39| bátorságot jövendőjéhez, s még azt a jót is, mit magam fejtegettem
394 39| fiadban?~- Igen.~- Ugy reméled azt is, hogy az ujabb nemzedék
395 39| hogy lánya nem volt, most azt is adott az Isten.~- Ugy-e
396 40| hallgatás után kérdi.~- Azt mondja meg hát, biróuram,
397 40| aztán leejti.~- Hát én azt elhigyjem, hogy a semmiben
398 40| biróuram.~- Megöregedtünk, azt mondja kelmed, ugy igazabbat
399 40| Mit akar mondani kelmed?~- Azt akarom mondani: meglássa
400 40| vagyok.~- Hogyan mondjam én azt, megkérem szeretettel?~-
401 40| hogy hiszem a jobbat!~- Hát azt hiszi-e kelmed, hogy az
|