Chapter
1 2 | Midőn nemmel feleltem, azt mondja: Ebből láthatod, hogy az
2 2 | megél a jég hátán is! - Mondja a harmadik, - s minthogy
3 2 | parancsolna valamit. Mára semmit! mondja főnököm, ki most arra biztatott:
4 2 | megtekinteni; de azt is mondja, ha egy hosszu, majdnem
5 3 | forditván a beszédet, azt mondja Juhásznak:~- Hisz-e tekintetes
6 3 | parasztnak?~- Nem én! - mondja Juhász. - Régen mondták
7 3 | vagyunk egy véleményen! - mondja Juhász ujjaival az asztalon
8 3 | Eljöhetsz velem sétálni! - mondja az öreg, s én hirtelen követtem
9 3 | ne ijedj a kezdettől, - mondja jóakarólag, - idáig csak
10 3 | indokolás?~- Inasbeszéd, - mondja az öreg, - hát nem emlékszel
11 3 | hosszabb hallgatás után mondja:~- Elengedem a keményebb
12 5 | után, mire a titkár azt mondja a hatalmas császárnak: Sire!
13 5 | vagyok. - "Csak hosszabb!" Mondja a császár, hogy a fogalmat
14 5 | s hogy ezt magyar mágnás mondja!~Megkezdődött a munka: a
15 5 | ásóra, kapára, a nemes gróf mondja, hogy apáink vére áztatta
16 5 | No, most vigyázz barátom! mondja az öreg Juhász, - el kellett
17 5 | való tárgy megvan; hanem, - mondja Juhász, - kérdés, gondolt-e
18 5 | előmozditani.~Figyelmeztetlek, - mondja Juhász, hogy a pártok nem
19 5 | Befejezem a beszédet, - mondja fáradtan az öreg, - az ősi
20 6 | tulbecsüli magát; azért mondja a római költő: a nő csak
21 6 | éjszaka csillagok nélkül! Mondja Ovenalis. Én nem féltem
22 6 | Senkit sem gyülölök, mondja Faragó egy vendégének, kit
23 6 | folytonos csatában él, - mondja a római nagy költő, a föcskére
24 7 | ifiur, nyuljon hozzá, - mondja a szürös atyafi a zsákvászon
25 7 | ördög, annak nincs lelke! mondja Csillag a közönséges szólásmód
26 7 | őket vissza.~- Akartam, - mondja az elbeszélő, - kikiáltottam
27 7 | Nem unalomból, urfi, - mondja a paraszt a fiatal ember
28 7 | hogy madzagon nem vezeti, - mondja a gazda leplezetlen őszinteséggel. -
29 7 | turót jó izüen megettem, - mondja Pál urfi, - hogy egészségemre
30 7 | valót nem tudja.~- János, - mondja Pál barátunk a jó beszélgetőnek, -
31 7 | uram, ne vétsek számmal, - mondja, - megösmer-e engem máskor
32 8 | tudsz megtanulni, öreg! - mondja kedélyesen a főjegyző. -
33 8 | megment.~- A szentirás azt mondja: nem szabad testünket megsértenünk, -
34 8 | hitetlenséged hirtelen elmult, - mondja Csillag, - ezután magyarul
35 8 | Áldassék az Urnak neve; - mondja a főjegyző. - Ugy-e, még
36 8 | tagadjuk meg a meglevőt.~- Ki mondja, hogy megvessük az ó kornak
37 8 | világnak jelszava.~- Azt mondja Horatius: Boldog, ki szülőföldén,
38 8 | Köszönöm a felvilágositást, - mondja Csillag, - Róma nagy volt
39 9 | Hol késnek ily sokáig? - mondja a főispán a két belépőnek.~-
40 9 | Idézési albákat készitettem, - mondja Faragó, - az esküdtek a
41 9 | tárgyra átugrani, s azt mondja a főjegyzőnek, némileg félre
42 9 | főjegyző ur?~- Most méltóságod mondja annak, egykor mások fogják
43 9 | méltóságod bizalmas körben mondja ezt. - Jegyzi meg Faragó. -
44 9 | vetni.~- No, főjegyző ur, - mondja a főispán később Csillagnak, -
45 9 | külföldi utazó aranybányának mondja, s mi a benne rejlő aranyat
46 9 | meggyőződésből beszél, - mondja a főispán, - de nem értem,
47 9 | méltóságoddal egy véleményen, - mondja Faragó. - Csillag barátom
48 9 | Csudálatos két ember, - mondja a főispán.~- Az alkalmazást
49 9 | Én igy gondolkozom, - mondja Faragó nyugodtan, - miként
50 10| visszajő.~- Kegyelmes uram, - mondja a kanczellár a főispáni
51 10| sürgették.~Ne feledje ön, - mondja tovább az államminiszter
52 10| kanczellár, - hanem azt mondja meg, kegyelmes uram, hányadik
53 10| fontos, kanczellár ur, - mondja Metternich halkan, - de
54 10| kérdek még: igen nagyot, - mondja a kanczellár, - ha a hübér
55 10| betölti az én korszakomat. - Mondja Metternich, és hozzáteszi: -
56 10| világos, kegyelmes uram! - Mondja a főispán. - Faragó ma ugyanazt
57 10| pártnak feje egész becsüléssel mondja róla, hogy Faragó a kormánypártnak
58 11| kérdezni, s a többi közt azt mondja az egyik:~- Ne vétsek szómmal,
59 11| megfelelt kend helyettem! - Mondja a biró. - A gyermek Istennek
60 11| mellé.~- Jókor jösz, fiam, - mondja az apa a vidám arczu fiunak, -
61 11| vidám arczu fiunak, - azt mondja itt a szomszédom, hogy apádat
62 11| Ime, kedves bátyám, - mondja a fiu az öregebbet megbecsülve, -
63 11| majd uramöcsém az urakhoz. Mondja keserűséggel a vitázó tanácsbeli.~-
64 11| urakat?~- Mi huzzuk a terhet. Mondja sötéten amaz.~- Mázsáljuk
65 11| hát mi haszna van? Azt mondja a tudomány, hogy az ártalmas
66 11| gyógyszerész és egyéb van? - most mondja meg, bátyám, - melyik nélkül
67 11| mindenünkből kipusztitson. Most mondja meg: ingyen van az uraság?~-
68 11| szükségünk van, uramöcsém, - mondja megnyugodva a másik; hanem
69 11| megnyugodva a másik; hanem azt mondja meg, kérem, miért csináltak
70 11| eltarthat...~- Lassan!... Mondja az ifju megkapva az ellenkezőnek
71 11| s a papirosáruló nevetve mondja azon kérdésemre, hogy a
72 11| kérdek hát uramöcsémtől, - mondja a vitatkozó, - meg merné-e
73 12| részesitse.~- Köszönöm! - mondja ő ellenállhatlan kényszerüséggel;
74 12| két adag faragatlansággal mondja a pajtásnak:~- Harapj belőle.~
75 12| tudomány az a diák szó! - Mondja az öreg.~- A ki szépen tudja! -
76 12| belőle kanalazni.~- Fiam! - mondja az apa szokatlan boldogsággal, -
77 12| az eke mellől?~- Apám, - mondja az ifju apjához hajolva, -
78 12| áldjon meg az Isten, - mondja az öreg, midőn a fiu apjának
79 12| a főjegyző kezet nyujtva mondja:~- A kiváncsiság hozott
80 12| barátom, én már igy szoktam, - mondja a főjegyző. - A mint az
81 12| mondani, mint tekintetes ur, - mondja a fiu, - de ha szivembe
82 13| kerékvágás.~- Megállj, - mondja Imre a kocsisnak, - ott
83 13| helyütt tetszik járni, - mondja egy fehércseléd, - a tekintetes
84 13| rend csudálatra méltó! - mondja az ifju.~- Mindjárt nem
85 13| munkásságát, és szolgának nevezem. Mondja meg ön, a szolgaság fogalmáért
86 13| csudálkozom.~- Hiszem! - mondja a főjegyző. - Eljárásom
87 13| főt.~- Az én galambjaim! mondja a főjegyző, édes örömmel
88 13| szerepelni.~- Vissza a fészekbe! mondja a főjegyző a gyermekeknek,
89 13| nem megyen? elvörösödve mondja apjának odasugva:~- Én is
90 13| leányom, az én kedves Idám! Mondja a főjegyző a fölizgatott
91 13| babám nagylány akar lenni! Mondja a belépő anya.~- Anyám! -
92 13| belépő anya.~- Anyám! - mondja Ida anyjához simulva: gyermek
93 13| mégis egy mély fohászszal mondja:~- Isten neki, - gyermekem, -
94 13| nővér lépett be, elbámulva mondja:~- Ida! - te már nagy lány
95 13| változást, és bánatosan mondja:~- Mikor következik a sor
96 14| hajlamok fejtegetése után azt mondja: Semmi sincsen hiában a
97 14| embernek hiába beszél akárki! Mondja Csillag, megemlékezvén,
98 14| mintegy fönnhangon gondolkozva mondja:~- Meg kell rezzenteni az
99 14| röpüléséből, mire boszusan azt mondja az öreg:~- A tudatlan népnek
100 14| Mindkettőnek, kedves öregem, - mondja gyengéden az asszony, s
101 14| annak örömében; de mégis azt mondja a szarkák felé is kitekintve
102 14| Faragó feleségéhez közeledve mondja teljes jó kedvében:~- Anyjuk,
103 14| Épen jókor érkeztek! - mondja az alispán, bár ez a csoport
104 14| keresettet, s karjába füződve mondja:~- Isten ugy segéljen, szivesen
105 14| aláirásokkal tréfálni! - mondja valamennyi, s az egyszer
106 15| és meglőné az atyafit. - Mondja boszusan a másik.~- Kérem,
107 15| Uramöcsémnek mindig jó kedve van. - Mondja a másik kitérőleg; - mert
108 15| Sántán menne haza.~- Ne mondja meg senkinek, urambátyám,
109 15| ezt a tréfát nem értem. - Mondja az öreg a gunyt megsokalva.~-
110 15| urambátyám, - itt a papiros, - mondja Csillag, előrántva a magyar
111 15| száz forintnál, öcsém, - mondja a másik, hirtelen elnémitván
112 15| alkalmatlankodjék.~- Összekerültünk, - mondja Faragó a jó barátnak.~-
113 15| Tehát jó étvágyat kivánok! - Mondja Faragó kedélyesen, mintegy
114 15| eledelhez szokott?~- Ki mondja, hogy koplalj? Élvezd százszor
115 16| s ennek folytatásaul azt mondja:~- Barátim! Századokig a
116 16| kimaradhatatlan.~- Megengedj, - mondja a másik, - én a küzdelmet
117 16| vált el tőlünk, bátyám? - mondja bánatosan az előbbeni vitázó.~-
118 16| vitázó.~- Furcsa kérdés! - mondja Faragó szokott komolyságával. -
119 16| nyelvbeli eltérést nem! - Mondja Csillag az öregnek.~- Megmondám
120 16| ismétlem mások előtt is! - Mondja Faragó, és a tegnapi beszélgetést
121 16| részletesen elsorolván, azt mondja: A tudomány, a valódi miveltség
122 16| Szavadba kapok, barátom, - mondja Csillag, - ezt szégyeneljük,
123 16| Vastag koponyám van, Palkó, - mondja Faragó olyanképen, mintha
124 16| ugy ment el, a mint jött! Mondja egyik a többi közől.~- Mért
125 16| fogyjunk.~- Küzdeni fogunk, - mondja Csillag fennszóval: de gyilkolni
126 17| s öntudatlan fönnszóval mondja: nemzeti sajátságaink vannak, -
127 17| Igazad van, Pál barátom, - mondja megint hangosan az öreg, -
128 17| bevett szokás szerint latinul mondja apjának:~- Hic sum!~Megijedt
129 17| bizonyitványokat, s azt mondja:~- Nem vagy már gyermek!~
130 17| tartalmat, hanem kedélyesen mondja:~- El tudod-e fütyölni valamennyit?~-
131 17| Majd elfeledém a javát, - mondja Endre, - apám másolataim
132 17| visszafordul, és köszöntve mondja:~- Étvágynak mondják, főjegyző
133 17| dobni, rád bizom, itt van! - mondja az öreg átnyujtva a másolatot.~-
134 18| vagy a szappanozásra, - mondja csititólag a másik, - én
135 18| másik táborból adták.~- Szád mondja: szavad hiszi-e?~- Palkó, -
136 18| szavad hiszi-e?~- Palkó, - mondja a másik önkénytelen elkaczagva, -
137 18| Attól kitelik ilyesmi! Mondja az előbbi vitázó.~- Barátom, -
138 18| átmenni.~- Nem okoskodom, - mondja a fiatal ember, főjegyző
139 18| részegedni, mint a többi, - mondja nevetve Csillag, - hanem
140 18| nyomott markomba, s azt mondja: mától fogva nem kérek tőled
141 18| is hallotta.~- Se baj, - mondja Csillag a megzavarodott
142 19| mindaddig vádol, mig azt nem mondja, hogy megbocsájtott.~Korán
143 19| látva, az anyák gondolatával mondja: sirt a mama, ugy-e?~- Nénikém,
144 19| mindig sirunk, - sirunk, - mondja Csillagné, - az anyák nem
145 19| inkább a zsidónak adom. Mondja, nevetve czélozva az egykori
146 19| vele a nyalánkságot, s azt mondja az anya felé fordulva:~-
147 19| megnőtt ez a csunya lány? mondja Csillagné Idára tekintve,
148 19| szánta, nem engedem el, - mondja Ida, - ez volt az utolsó
149 19| gyermeket keresve.~- Kiszaladt! Mondja egyszerre négy vékony hang.~-
150 19| fésültem össze a hajamat. Mondja a megszólitott nevetve,
151 19| csókolom meg.~- Majd! - Mondja tagadólag az ajtóból.~-
152 19| bajuszt pingált magának. Mondja a lány az ifjunak kifeketézett
153 19| czélozva.~- Te, kis csacska, - mondja neki az anya, - nem illik
154 19| veszt, s azt a gondolatot mondja ki, melyet legigazabbnak
155 19| kérdi az anya.~- Nem tudom! Mondja a bujkáló, holott azután
156 19| hogy emberi alakom van, - mondja Endre kaczagva, - s annak
157 19| hanem az apróbbakkal, - mondja különös okoskodással a kisebbekre
158 19| Endre, hogy jövendőre nem mondja feleségének, nagy nehezen
159 19| lány anyjának, - maga se mondja többször, hogy én borzas
160 19| rohanjanak?~- Nénikém!- mondja Endre az asszonynak tréfás
161 19| megállapodást. - Megállj! mondja gondolatban; - elérted a
162 19| vagy, tükröd és a világ is mondja, nem vétettél Isten ellen,
163 19| nem fájdul.~- Vissza! - mondja hangosan a nő, - helyembe
164 19| szüksége?~- Bevégeztem! - mondja a szép nő, szemeiről lehull
165 19| ingatott meggyőződésnek szaván mondja:~- Az én virágágyam amott
166 19| ragadja, mire a nő tartózkodva mondja:~- Édes férjem, meglátnak
167 19| járkáljunk még kissé! - mondja a nő, s kezét férjének karába
168 19| nejének arczába, jutalmazólag mondja:~- Feleség! ilyen boldog
169 20| tanul, domine frater! - Mondja foghegyen az öreg teins
170 20| urad. fiskális."~- Amice, - mondja a princzipális Kapusnak, -
171 20| produkálni, hogy a nemadást maga mondja el a vármegyeházban; - a
172 20| Készen van, amice?~- Készen! Mondja a kérdett más értelemmel,
173 20| ebből elég volt ennyi, - mondja a princzipális, - szabad
174 20| ennyire megdicsérjen! - Mondja Kapus éleskedve, azt gondolván,
175 21| okosan beszélsz, pajtás, - mondja Kapus, - ezt megbirjuk;
176 21| Nem hallgatlak tovább, - mondja nevetve a vidám czimbora, -
177 21| Süldő vagy még, pajtás, - mondja a másik, - még nincsen nevelésed, -
178 21| tanitottak.~- Jó kedved van! mondja Endre.~- Bliktri, - majd
179 21| Segitettem a dolgon, - mondja Kapus, hoztam két szines
180 21| megszereztem.~- Értem, pajtás,... mondja bólintva a másik...~- Nagyon
181 21| magadat?~- Ne kiabálj, - mondja a másik sugva, - hallgass,
182 21| társaság nem egészen állat, - mondja Kapus.~- Szinte kedvet kaptam
183 21| jutott eszedbe, Gyurka? - mondja a bomlott eszünek egy másik, -
184 21| Majd oktatom őket. - Mondja a nehéz fejü, plátoi egykedvüséggel
185 21| Jó kedved van pajtás, - mondja Kapus, a jó kedv nem részegség.~-
186 21| Hiréből hallottuk! - Mondja egy a sok közül.~- Most
187 21| Értettétek.~- Barátom, - mondja Kapus, - Angliában, a vállalkozások
188 21| határoz, mi sem ellenkezünk! - mondja Kapus, Endrének karjába
189 22| pillanatban.~- Nézd e könyvet, - mondja a főjegyző gróf Széchenyinek "
190 22| ki magyarázatra szorul, - mondja Faragó, - ha a nemesi birtokot
191 22| a magaméval, barátom, - mondja Faragó, - Nagy Pál mondá,
192 22| veletek fogok szavazni, mondja Faragó hevesen fölkelve
193 22| meg.~- ... Isten velünk! - mondja Faragó, és sebesen eltávozott.~
194 22| nyomni?~- Ne félj, öreg, - mondja Csillag hangosan, - barátod
195 22| Ittatok, cselédjeim, - mondja gunyos kimélettel a vezér, -
196 22| világositom föl a dolgot, - mondja Kapus, - ha most valamennyien
197 23| szeretem a független embert. Mondja a gróf.~- Szabad most már
198 23| Bocsánat, hogy közbe vágok, - mondja a gróf, - főjegyző ur csudálkozik,
199 23| hogy e tárgyhoz értünk, - mondja a gróf, - feleljen az én
200 23| állok.~- Mi történhetik még? Mondja Kapus elkedvetlenedve.~-
201 23| tehát a viszontlátásig, - mondja a gróf, s a levélben czélzott
202 23| ügyvéd.~- Az utolsó betüig, - mondja a gróf, s még átadta a levelet
203 24| benyitotta.~- Amicus! - mondja oly gunyos arczczal, hogy
204 24| maga irta ezt?~- Én irtam! Mondja Kapus a neki mutatott levelet
205 24| igérem.~- Ha tudni akarja, - mondja az ügyvéd vérszemet kapva, -
206 24| Egyet nem értek, barátom, - mondja a gróf Csillagnak, - mi
207 24| beszélgetőknek szavába vágva mondja:~- Méltóságod ma engem grófilag
208 24| félreértés, kedves öregem, - mondja a gróf, - az érdem érdem
209 24| fiatal embert visszaveszem. Mondja hirtelen forditva a köpenyegen.~-
210 24| méltóságod parancsolja! - Mondja az öreg diónyi cseppeket
211 24| várakozik.~- Kérem, jőjjön be, - mondja a gróf, s aztán Csillaghoz
212 24| ezt megkérdezni, hogy maga mondja kegyed?~- Épen a szokás
213 25| süvegét a nagy asztalra, s azt mondja:~- Barátom, én káromkodni
214 25| alázatos szolgája vagyok, - mondja az alispán, - méltóztassék
215 25| szokott hidegvérüségével azt mondja:~- Barátom uram a párisi
216 25| Barátom uram a párisi példát mondja, melyet én eltagadni nem
217 25| hogy többen vagyunk, - mondja ő méltósága, - az urak bizonyosan
218 25| Méltóságod nem szokott megijedni! Mondja Faragó.~- Félni, semmiesetre
219 25| kellemetlenségeit türnünk kell. - Mondja Faragó.~- Egy pillanatig
220 25| tegnapi gyülésért megjöttem, - mondja a vendég németből forditott
221 25| megbuktunk, direktor ur! Mondja az alispán a jószágkormányzónak.~-
222 25| csináltam.~- Engedelmet kérek - mondja az alispán elkomolyodva, -
223 25| érdekbeszédnek, s meghatottan mondja barátjának.~- Barátom! Előbb
224 25| hasznát venni. Ez a másik párt mondja, s kérlek, azok után, miket
225 25| Nehéz magyarnak lenni, - mondja a gróf, - de nem lehetetlen!
226 25| mi állásunk nehezebb, - mondja Faragó, - amazokat tapsok
227 25| szaladj az országból! - Mondja tréfálva az alispán, czélozva
228 26| emlegette.~- Én itthon maradok! Mondja Faragó Csillagnak. Tudom,
229 26| helyesek, meggyőztél! - Mondja Csillag az öregnek kezét
230 26| megszorítva, - de mégis ezt mondja: Nem tudok ellentmondani,
231 26| vagy, ehhez nem értesz, - mondja kedélyesen Faragó, - a jurátus-fészek
232 26| eddig nem tudtam.~- Öreg!... mondja Csillag mindkét kezét megragadva
233 26| Megállj, barátom!... - mondja Csillag, - mindjárt megmagyarázhatsz
234 26| Nil admirari! Öreg, ezt mondja a klasszikusok nyelve.~-
235 27| Harapd el a nyelvedet, - mondja egy halvány képü jurátus,
236 27| forditlak, akasztófáravaló, - mondja dúlt képpel a csalódott,
237 27| hogy jól esett az ital. Nem mondja, mert a pajtások ezer gúnyt
238 27| de sem ő, sem a kávés nem mondja, hogy e munkához nem kell
239 27| letörik, - a szolga nyugodtan mondja:~- Bagatell, es kost ja
240 27| a Hollingert!~- Fiuk! - mondja egy bőbeszédü jurátus a
241 27| hangzik amonnét ujra.~- Ki mondja? - kérdi a legényke.~- Én
242 27| neki engedelmeskedik, s őt mondja: tekintetes urnak.~Sorban
243 27| fiatalság az ingyent potyának mondja, s hogy a sok Kovácsot össze
244 27| ha kosarastól megeszi! - Mondja a kérdett nyersen; mert
245 27| kérném.~- Mi tetszik? - Mondja a másik.~- Mikor elolvasta
246 27| átengedni.~- Itt van, - mondja a kérdett, de hozzá teszi, -
247 28| kialkudta az órát. A tanitó azt mondja:~- Uram! a testgyakorlás
248 28| akarom önt fölvilágositani, - mondja a tanitó. Mindketten nyugodt
249 28| Jeruzsálemben, - s ma őrülteknek mondja őket a higgadt értelmiség.~
250 28| s némi kedvetlenséggel mondja a többinek:~- Nem látom
251 28| kitörést vártak.~- Igen!... mondja erre a vezér, - valamennyien
252 28| Még igy nem jártam, - mondja a legvadabb legény, - hanem:
253 28| Három hónapot szabunk! Mondja az elnök.~- Hat hét alatt
254 28| kérdésre.~- Tiz forint az ára! Mondja Kapus kiteritvén a bankót.~-
255 28| jegyet. Egyszersmind azt mondja: Hát a többi?~- Mindenik
256 28| Hihetőleg abból főzünk! Mondja magában Kapus, egyszersmind
257 28| vesz kárba a tanulás, - mondja az elnök, - mesterségünkbe
258 29| hallgatót.~- Nagyon hallom.~- Ez mondja ám meg igazán.~- Bőg, mint
259 29| huszan.~- Értem, atyafiak, - mondja mély hangon, - ki az, a
260 29| állok elébe.~- Itt vagyok! - mondja egy termetes jurátus, kit
261 29| okosabbat nem mondhatott, - mondja a vén jurátus oly erős hangon,
262 29| igy bőgött, mint kend, - mondja a megtámadott kiméletlen
263 29| ellen? Nem ettem gombát! - mondja derülten Kapus.~- Persze,
264 29| Ne engem emeljetek ide, - mondja az asztalon állva, - hanem
265 30| Kivált a köles a mákból. Mondja tettetett egykedvüséggel
266 30| Kétszer nem beszélek, - mondja mogorván a kendező, - most
267 30| méltóztatott találni! - Mondja "Kend" ur, közelébe, azaz
268 30| legyen, s végre hetykén mondja: a magamfajta legénynek
269 30| a szép szót, galambom! - Mondja Kend ur.~- Mindent a maga
270 30| Kérdi Kend ur.~- Jurátus! - Mondja valaki.~- Több nincs hozzá? -
271 30| villával még vetett; mert azt mondja:~- Mikor megyénkben a magyar
272 31| végre a sok unszolásra azt mondja:~- Nem mondom, hogy bizonyosan
273 31| Istennek, összevesztünk! - Mondja Faragó pajtásaira gondolva.~
274 31| Istenem, légy velem, - mondja Csillagné élénken, - nem
275 31| fejlődhetik ki belőle, - mondja Csillagné izgatottan, -
276 31| bizva.~- Szegény öreg! - mondja Csillagné, elejtvén egy
277 31| kocsis pedig, a ki vitte, azt mondja más lovakkal Győrbe ment.~-
278 31| azért is, hogy én kérem, - mondja Lóri, Kapusra vetvén esdő
279 31| vizbe, önért a tüzbe is, - mondja Kapus, Idának kezét ugy
280 31| előzmények szerint, s ki azt mondja, hogy barátjáért a Dunába
281 31| arczára, s megint fönnszóval mondja: Eszeden légy, barátom,
282 31| jobbágyivadék vagyok! - mondja harmadszor is fönnszóval,
283 32| urral találkozni akar, - mondja a póstahivatalnok, - menjen
284 32| Reménylem, nem valami regény? - Mondja Kapus elkomolyodva.~- A
285 32| okom is volt, barátom, - mondja komoran a valló.~- Asszony...?~-
286 32| valamivel többet.~- Barátom, - mondja komolyan a másik, - atyám
287 32| annyit.~- Hála Istennek! - mondja Faragó nagy lélekzettel, -
288 32| gondoltál?~- Semmit,... mondja tettetett egykedvüséggel
289 32| együtt megyünk vissza, - mondja Kapus más felé terelve a
290 33| részvétet.~- Hála Istennek, - mondja Csillagné, csak hogy itt
291 33| kérdezek öntől, barátom, - mondja Csillag, - beszélt ön már
292 33| A gróf igen szereti önt! Mondja Csillagné.~- Ő nem gróf, -
293 33| mondtam ki meggondolatlanul... mondja erős hangnyomattal, mit
294 33| magyarázat.~- Köszönöm! Mondja Ida erősen elpirulva.~-
295 33| önvédelem szükségtelen önnek. - Mondja Kapus a leányt a ridegségtől
296 33| sétányra.~- Kedves apám, - mondja Ida, - nem várjuk meg Imrét?~-
297 33| visszajövök.~- Magamat ajánlom! - Mondja Kapus.~- Nem folytatjuk
298 34| bácsi, - az ebéd nem kész, - mondja meg, mit szeret?~- Magát
299 34| szeret?~- Magát szeretem. Mondja Faragó.~- Szakácsnét nem
300 34| Kezet rá!~- Itt a kezem! - mondja Lóri kezet adva Faragónak,
301 34| tintafoltot csókoltam le, - mondja Imre a rózsaujjat is megérintve
302 34| nem szabad torkoskodni. Mondja Lóri kezét az asztalról
303 34| Rendelkezhetem a kézről?~- Igen! - mondja a lány azt értve, hogy megcsókolhatja.~-
304 34| Csillagné.~- Éppen nem! - mondja Faragó, - egyszersmind a
305 34| Szolgálhatok akármennyivel, - mondja Faragó, s oldalzsebéből
306 34| mutatná, hova kell irni, sugva mondja:~- Nem fogok megőszülni.~
307 34| ifju élénken.~- Igen! - mondja Lóri.~Faragó már készen
308 34| eltintásodott.~- Kisiklott! - mondja ugy, hogy Lóri érthette
309 34| elkövettem, mi tőlem tellett, - mondja Faragó, s mi tudjuk, mit
310 34| nyugtalanságát.~- Még sem! - mondja Lóri, s olyan különös meleget
311 34| Mit gondolhatna Ida? mondja magában.~Igy vergődött néhány
312 34| jelenlevőkön.~- Kevesen! - mondja kedvetlenül egy a többi
313 35| megfizeti a két krajczárt, - mondja egy fiatal ember, - ez még
314 35| Igazad van, ez nem adó, - mondja Kapus, - az adó alatt szoros
315 35| tavaszi meleg kicsalja, s azt mondja: nem rohadtam el, itt vagyok!~
316 35| Ujra születtem! - mondja Imre, még azt is meghagyja,
317 36| töltötte.~- Ember vagy, fiam! - mondja az öreg áradozó örömében. -
318 36| Nagyon hosszan: örökre. - Mondja a gróf.~- Méltóságod saját
319 36| értem a dolog velejére! - mondja a gróf. - Tanulmány nélkül
320 36| méltóságos uram!~- Köszönöm! - mondja a gróf kezet fogva, - most
321 36| Önérzet van a fiuban! - mondja a gróf hangosan gondolkozva. -
322 37| ügyvédvallást megirni.~- Nem! - mondja Lóri. - Irásról szó sincs.~-
323 37| mutasson egyet.~- Azonnal, - mondja Lóri, egy fiókból kihuzván
324 37| Sohasem feledem el, - mondja Imre elpirulva.~- Visszatehetem?~-
325 37| búbánatom,~Simonyiban lejáratom.~Mondja Lóri.~- Ez a vers.~- Majd
326 37| Csillaggal.~- Kedves hugom, - mondja az öreg Faragó Lórinak, -
327 37| Egészen elvállalom, - mondja Lóri, - bácsi tegye le egészen
328 37| hamar visszafordult, és azt mondja Lórinak:~- Kedves lányom,
329 37| Irásomat már ösmeri, - mondja Lóri, - most válik el, mi
330 38| egész társaság előtt azt mondja:~- Irigylésre méltó ember
331 38| talál. Mikor önt barátjának mondja, politikai szerepének felel
332 38| megfogja az ön kezét, s azt mondja: ember és ember, ime, én
333 38| fogadhatom el a magyarázatot, - mondja Kapus, - az én grófom nem
334 38| csak az irodában! - mondja Ida.~- Az igazat fogom megmondani,
335 38| érintenek, megsajnál.~- Ne mondja ki e szót, mely igen lealacsonyitó.~-
336 38| Istenem, én ugy kinlódom, - mondja Ida látható fájdalommal, -
337 38| Én hozzájuk megyek, - mondja a gróf mosolyogva, s azonnal
338 38| A kisasszony épen azt mondja, hogy én elkényeztetett
339 38| kényeztette el?~- A gróf ur is! - mondja Ida.~- Én csak méltányos
340 38| mástól is várják.~- Helyesen mondja kegyed, s hinnem kell, hogy
341 38| megtörténni.~- Épen azt mondja a gróf, a mit én.~- Nagyon
342 38| választja?~- A részvétet! - mondja Ida jobbját nyujtva, mig
343 38| Az ige legyen testté, - mondja Csillag Kapusnak, - én az
344 38| szavazatot kell kérnem, - mondja Kapus Csillagné kezét megcsókolva, -
345 38| Csillagné kezét megcsókolva, - mondja ki, asszonyom, hogy vakmerő
346 38| tanácsot kérni.~- Bátyám! - mondja Imre, - szánjon meg engem.~-
347 38| meg egynémely gaznáczió, - mondja megszokott féllatinsággal, -
348 38| Oh, te valódi jó barát! - Mondja Csillag az öreget magához
349 38| Megmutatom, mit gondoltam, - mondja Faragó, - előrántván a zsebébe
350 38| erkölcsi vagy polgári téren, ne mondja ki a szót, mit nem hisz,
351 38| Tovább nem birtam irni, - mondja Faragó, - dicsérni akartalak,
352 38| Atyámra büszke vagyok, - mondja Imre, az ő gondolkozása
353 38| a kezdeményezésre. Ezért mondja Kapus, hogy bizalmas órában
354 38| sorokat irta.~- Az albák! Mondja magában az öreg, - tehát
355 39| Miféle másik levél?~- Ez, - mondja Imre, megmutatva a Lóri
356 39| nem értek, kedves atyám, - mondja Imre, - miért iratta e sorokat
357 39| nem kell mindent tudni! - Mondja az apa valahogy kigázolva
358 39| Isten hozta fiskális urat, - mondja Lóri szokott élénkségével,
359 39| Faragó a levelet.~- Igen, - mondja a leány elpirulva, csak
360 39| leány, - végül ünnepélyesen mondja: Istenemre, annak sem.~-
361 39| sorokra, melyeket ön irt.~- Ne mondja ki azon boldogtalan szót
362 39| Én tintásan szeretem!... Mondja Imre is tréfálva, s a kis
363 39| látott. Kapus messziről mondja:~- Kiki párjával.~- Jaj!...
364 39| Nohát legyen a mienk. - Mondja Csillag, igy igazságos lesz
365 39| borzas?~- Itt vagyok. - Mondja Lóri anyjába kapaszkodva
366 39| kapunk férjet leányainknak? - Mondja Csillag a városi fecsegésekre
367 40| Ma jó harmat esett. - Mondja az öreg Kapusnak.~- Honnét
368 40| hallgatás után kérdi.~- Azt mondja meg hát, biróuram, honnét
369 40| biróuram.~- Megöregedtünk, azt mondja kelmed, ugy igazabbat mond.~-
370 40| maradjunk a régiek, bátyám, - mondja Imre helyreigazitva, én
371 40| Megöregszik, a ki ezt megéri! - Mondja kétkedve a másik. Majd még
372 40| szürös társához fordulva mondja:~- Lökjön meg kelmed, hadd
|