Chapter

  1 1 |              ideig fiókjába zárni, - de a melyek hű magyarázatai
  2 1 |             mely a tavaszt megelőzi, de nem a tavasz. Nagyméltóságod
  3 2 |             a principális asztalára, de hétköznapon abból nem evett;
  4 2 |            gyöngéit eltüri. Nagy ár, de olcsóbbért nem kaphatja
  5 2 |         hegytetőn" szokott szavalni; de kibékitett, hogy a kérges
  6 2 |             mint később tapasztalám; de ez áldott otthonosságból
  7 2 |           hires kertet megtekinteni; de azt is mondja, ha egy hosszu,
  8 2 |   természetesen, el nem kerülhettem, de azonnal rendreutasitottam
  9 2 |          akará bennem fölébreszteni; de mert a szerkezetnek más
 10 2 |   napszámomat, - aztán lódulj odább; de az én süvegem meg nem billen
 11 2 |            itt-ott láttam sétálókat, de egynek sem volt olyan hosszu
 12 3 |            orvadászaton nyulat lőtt; de nyulastól az uradalmi vadászok
 13 3 |    jegyzőkönyvét kellett tisztáznom; de midőn az általam vallatottaknak
 14 3 |           esztendős legénynek nézik; de mielőtt tollat fognék, vágyva
 15 3 |       gondolkozását érdemes ösmerni; de ezek hirességüket részben
 16 3 |        másoknak háta mögött hazudik; de a mint nyilvánságra kerül,
 17 3 |         igazmondás fájhat valakinek; de mindenkit óvatossá tesz,
 18 3 |              hosszabban is vitázott; de én már megadtam magamat;
 19 3 |         volna, hogy valamit mondjak; de már csak kezdje a szót az
 20 3 |           zavaromat eléggé láthatta; de hosszabb hallgatás után
 21 4 |           esztendőket megmagyarázta, de minket meglepett a változás,
 22 4 |         miattuk a jámbor együgyüség; de az észnek, a találékony,
 23 4 |          mindig szégyen volt nálunk; de az észt dologra fogni, hogy
 24 4 |            jó dolgát megirigylettük, de még jó hosszan szemébe kiáltottuk,
 25 4 |      kiáltottuk, hogy: jött-ment!~Ó, de szép volt az a másik mult,
 26 4 |         közben mi érhetné az embert?~De mit használ a szerzett érdem
 27 4 |       megjegyezni való történet.~No, de mivel nem az ujjamból szoptam
 28 4 |         kölykeit a támadónak hagyná; de a felbőszitett leghatalmasabb
 29 4 |          vetemedik a nyilatkozásban; de legalább nem titkol el semmit,
 30 4 |  kormányzatnak lehet hibája több is; de büne és átka egy sem! A
 31 4 |           nem tanulta meg e leczkét; de ha a világ tökéletesedésre
 32 4 |        százezernyi nemesnek számára, de esze ágában sem volt nemzeti
 33 4 |        kényelmes sequestrumot adhat, de méltányos elégtételre nem
 34 4 |    sérelmeiket nemesi fájdalmaikról, de hogy szebbé, jobbá tegyék
 35 4 |              kenyérhéját is megeszi; de lótófutó fiát nem kényszeriti
 36 4 |        szorultunk.~Ezt mondá Juhász; de mondott többet is.~ ~
 37 5 |    bebizonyitsa, hogy nem csak erős, de nagy is tud lenni.~Te még
 38 5 |              termőréteg többet adna; de hát régi dolog, a paraszt
 39 5 |         zsirunkban kezdünk megfulni; de mozdulni nem akarunk.~Széchenyi
 40 5 |          vizet marokkal ragadja meg; de kezét égette meg, holott
 41 5 |             fogunk, hogy melegitsen, de föl ne lobbanthassa a házat.~
 42 5 |    nemességet efféle kiváltságaiért; de mivel kormánypártra volt
 43 5 |             ezen pillanatra gondolt, de álmában sem hiszi, hogy
 44 5 |              az átalakulásnak órája; de mivel a sebes haladás könnyen
 45 5 |     egymással szemközt állnak ugyan, de mégis egymás mellett, s
 46 5 |            egyszer akkorát hóditani; de minden hóditás veszélyes,
 47 5 |            szorosan vett szövegéhez; de mivel világot kelle szereznem
 48 5 |            szigor ritkán olvadt föl; de a melyeken hazugságot nem
 49 5 |          hogy: hátrább az agarakkal; de ha idejében vissza nem utasitják
 50 6 |             professor nagyon is tud; de, hiába, a régi világ az
 51 6 |            mely szó nélkül csábit; - de mert a félelmet nem ösmertem,
 52 6 |             mennyit elengedni képes; de te tudod legjobban, hogy
 53 6 |         verselte: Önfejü az asszony; de fő a férj is, igy a házasság
 54 6 |           állatnak kevés az ösztöne, de használhatósága is kevés;
 55 6 |              hogy ő fekszik legalól; de óvakodjunk valakit kicsinyleni.
 56 6 |         eresz alatt csiripelő veréb; de messzebb röpülne, és sokkal
 57 7 |         hitte volna a megnyugtatást; de azt nem tudták neki megmagyarázni,
 58 7 |            nagy idő, mikor álmodtam; de el nem feledem, mig élek.~-
 59 7 |          belőle, kinek kedve tartja. De még ennél többet is mondok,
 60 7 |        minden fa gömbölyünek nő fel, de ha ácsot állitanak melléje,
 61 7 |             talán a legelső paraszt, de a legutolsó ur; mert a fejbe
 62 7 |              a szabómunkát aggatták; de tudom én azt, hogy az urak
 63 7 |              beszélgetés a fülemnek; de örömömben szeretnék itt
 64 7 |       jövendőre? Faragónak fia volt, de csak egy, Csillagnak leánya,
 65 8 |                okoskodik a főjegyző; de olvastad-e, hogy Jónás kimenekülvén
 66 8 |         beszélni a vármegyeházban.~- De miről?~- A mit az idő parancsol,
 67 8 |        magyarul fogjuk megtámadni.~- De most már egészen értelek.~-
 68 8 |            meg a nagy urakat sorban, de magyarul, hány érti meg,
 69 8 |              Tudományosságot akarok, de magyarul!~- A gyöpön maradsz,
 70 8 |            adót fizetni!~- Meglehet; de vele Róma nagyobb lett.~-
 71 9 |            és ötleteken nevetgéltek, de hiányzott a főfő ember,
 72 9 |             Alispán ur megtörhetlen; de ha megjárja, ne számitson
 73 9 |            az albákért leczkéztesse; de már ránczba szedte homlokát,
 74 9 |          Mindenki látta ezt a hibát; de nem tudták leszoktatni,
 75 9 |          szent ragaszkodásból tette; de a fejedelem iránt változhatlan
 76 9 |         méltóságodat az én igéretem; de jót állok, hogy holnap a
 77 9 |              Ilyen viszonyok között, de amugy sem találkozott olyan,
 78 9 |           nem csak nem volt feltünő, de sőt igen megfoghatónak vélték,
 79 9 |              akarta venni a hatalom; de nem tagadom, hogy harczunk
 80 9 |      együttesen használta e nyelvet; de midőn minden nemzet visszatért
 81 9 |           kevéssel való megelégedés, de a mely nemzet csillogni
 82 9 |          csak szükségei szaporodnak, de jövedelme nem; mert annak
 83 9 |              sem tartozunk a köznek; de nem is boldogulunk, vizeink
 84 9 |       megtartatni, mig meg nem ront; de a mint pusztulásunkat okozhatja,
 85 9 |              kevesekkel kiváltságos, de mindinkább függő.~Igy remélem
 86 9 |        beszél, - mondja a főispán, - de nem értem, hogy azon kiváltságosságot
 87 9 |              teszi hozzá a főispán - de ha alispán ur velem tart,
 88 9 |               a másik része értette, de nem bizott nyelvének folyékonyságában,
 89 9 |              haladást, ő arra képes; de a tömeget hihetőleg tulbecsüli,
 90 9 |              nem fogják megtériteni, de becsülik egymást.~- Én igy
 91 10|           kelet felé fog hullámzani; de hogy ily korán: az meglep.~-
 92 10|                azon nem csodálkozom; de hogy az alkotmány-sérelemre
 93 10|              a Ludoviceumot alapitá, de terhes jogáról lemondani
 94 10|           nem egyeznek is érdekeink, de az együttességnek is adjuk
 95 10|           nyelvtől is elidegenedtek; de a hirtelen változott idő
 96 10|          mondja Metternich halkan, - de már ezen fegyver kiesik
 97 10|             törekvés éles fegyver, - de tanácsos-e lefojtani mindent,
 98 10|              miként fog kormányozni; de tanácslom, hogy az megfeleljen
 99 11|             meg, hogy ott hagyjam.~- De ha tizezer forintot találna
100 11|              ura mindennek a földön; de az emberek egymás között
101 11|              fölkopik az álla. Igen; de még másra is van szükség.
102 11|             csoportban összetartunk; de más ország és más nép is
103 12|            részt, s egy adag jóság-, de két adag faragatlansággal
104 12|          hasonlók voltak társaikhoz, de modorukban nem voltak oly
105 12|              után mindent megcsinál, de ugy megszokja az engedelmességet,
106 12|            akarnám mondani magyarul: de meleg van, annyifélekép
107 12|              mint szépen beszélni.~- De apám megértette a meleget
108 12|             folyvást a napot követi; de a mint észrevette, hogy
109 12|           ruhák különbözők lehetnek, de az ember lélekben mind egyforma.~-
110 12|     tekintetes ur, - mondja a fiu, - de ha szivembe látna, a hálát
111 12|          választottak meg birónak.~- De boldog vagyok, tekintetes
112 12|          megmagyarázta a dülőutakat; de tanácsolta, hogy éjjel arra
113 13|        események lehetnek kicsinyek; de következéseik nagyok.~Kapus
114 13|     iratcsomó biztosan nyomra vezet, de különben is hiszem, hogy
115 13|            az ut nem egészen biztos, de mivel én az ő kocsiján jártam
116 13|              soha meg nem nyugodott, de parancsolás helyett veszekedtek,
117 13|          Szavával sok ember hazudik; de képe elárulja hazugságát.
118 13|           azonnal visszakanyarodott, de a hatodik nem mert megmozdulni.
119 13|      kikivánkozik a gyermekszobából; de midőn oldalt fordultában
120 14|         aranyborju aranyból készült, de csak borjualak, és a tömeg
121 14|         válogatóbb, nem imád ingyen; de ha értéket lát, annak megadja
122 14|              tanácsom, talán furcsa, de igaz; ha tetszik: ne feledje
123 14|            aláirva az alispán által; de egyen sincsen még megirva,
124 14|        csiripoló verebeknek tekinti; de tán a közlelkesülés árjában
125 14|            osztozzék annak örömében; de mégis azt mondja a szarkák
126 14|        halálos nyavalyája Faragónak, de most már szerette volna
127 14|           volnátok is, Pali barátom; de nem tudnád megmondani, miért
128 14|            papircsomagra gondolni.~- De ki irta a meghivásokat? -
129 15|            magyar: puskát érdemelne; de az is, ki a mi nyelvünket
130 15|             maga nem magyar ember.~- De már, öcsém, ezt a tréfát
131 15|       fukarkodásban volt nyavalyája; de csak megfontolás után.~Valami
132 15|       faragott munkából készíttetem; de a hozzávaló mesteremberek
133 15|             porát is elkapta a szél; de müveik épen maradtak és
134 15|     elhanyagolja azt, a mi nehezebb, de remek és megérdemli, hogy
135 15|         hegye, vagy a szent Gellért; de nem a gondolat, melyet óriások
136 15|          mert az a nagyságot imádta; de odaengedte a multnak és
137 16|            össze őket az alispánhoz? de a találgatás eredménytelen
138 16|           mert életünkre tört az is; de ellenfelünket ha legyőzzük
139 16|     mindenféle megkülönböztetés? No, de még ez hagyján! Te az édeset
140 16|           mindig vitézség az alapja; de nem tudom, mikor fogunk
141 16|      szolgálni. Jogunk épségben van; de nagyon közelről tapasztaltuk,
142 16|          oldalról nyomnak, meghajol; de ki nem dül. - Ha jobbról,
143 16|               A kormány félrenyomta, de ki nem dönthette; most segéljetek
144 16|             mozdulhatunk? Róma nagy; de az ujabb kor is valami.
145 16|            kimozdulni nem akarnék; - de valót mutassatok: annak
146 16|             társaságot szóban némán, de tündöklő arczczal hagyta
147 16|              érzékben már megjelent, de föltalálni még nem képes;
148 16|     látogatóba mentek el a vendégek; de Csillag nem nyughatott,
149 16|      forintos alapitványt tartalmaz; de addig föl nem bontható a
150 16|             Nagy erkölcseink vannak, de a nagy fának árnyéka is
151 16|           mondja Csillag fennszóval: de gyilkolni nem!~ ~
152 17|   klasszikusok sok szépet elmondtak; de nem mindent, s a világ nem
153 17|            belőled, ha nem pipáznál?~De most már kimereszté szemeit
154 17|           öreg, hogy a fiunak irása, de nem kutatja a tartalmat,
155 17|           fél föld lesz nyoszolyája; de engem~Fölver az elmúlt szép
156 17|           szómat.~Későn hangzik már, de magában hordja halálos~Harczok
157 17|            maradjon a fajból; vádol, de nem veszekedik, mint a kárvallott,
158 17|         ökröknek hányja petrenczébe; de nem tudja, hogy a virágnak
159 17|          hinném.~- Én nem hallottam; de hiszem, urambátyám, az öreg
160 17|             téged sem értenek mások, de hadd várakozzanak.~ ~
161 18|             adott ötezer forintot.~- De titokban adott!~- Ezzel
162 18|          luggal kimosni nem lehet, - de mivel önmagát nem ösmeri,
163 18|     visszariasztotta a hetvenkedést; de mikor a hosszan tartó nyügről
164 18|             a szégyen, hogy a rövid, de fontos szavakat más is hallotta.~-
165 19|        üritéshez, mit Ida észrevett, de a leánynak magatartása visszacsusztatta
166 19|              a várva várt édességet; de hiányzott egy, a ki miatt
167 19|             milliószor szétkutatták, de hajlamainak tanyájára nem
168 19|          másoknak, mig nem keresték; de mivel most már magasabbra
169 19|       kinyilt szemek mereven néznek, de éppen azt nem látják, a
170 19|           harmatot és enyhe szellőt; de jókor állj meg, hogy a mohóság
171 19|             rájuk, s a megkisérlett, de meg nem ingatott meggyőződésnek
172 19|            nejének kezét megcsókolá, de ezt oly hosszan és oly szeretettel,
173 19|            neje mélyen érez valamit, de nem merte egészen arra magyarázni,
174 20|             mert én ritkán beszélek; de akkor szentirás, a mit mondok.~
175 20|         fuljon az egész agyafurtság; de hirtelen mást gondolt, s
176 21|             megnyilt a rokonszenvre, de nem közeledhetett az uj
177 21|            néhány órát elpoharaznak; de rendszeres társaságba állni,
178 21|     hallgatok, tanulom mástól a jót; de ha belém öntik a bort, megforditom
179 21|               Ez is leczke, - nehéz, de hát megtanulom; semmiben
180 21| megszégyenitené.~- Értelek, barátom, de ez nem elég; mert az okosság
181 22|              vihar idő előtt leveri; de a virágtalan fára nem rak
182 22|            ki idáig meg nem mozdult; de ha tudja, hogy kiváltságra
183 22|          vagy kinevetni való vagyok; de mig érzem, hogy jobb részem,
184 22|            ugy is üres kézzel marad; de a ki urhatnék, kinek nyakában
185 22|           ellenünk lehet bujtogatni; de én ezt mindaddig megvetettem,
186 22|            adunk!~- Adsz a tömegnek; de a hiu még mást is akar.
187 22|            rudját huzom. Igazad van; de nem verheted fejemhez, hogy
188 22|              és pártja ellen szavaz; de hisz a rövidlátónak még
189 22|             kik sebeket fogadtak el; de maguk nem viszonozták, s
190 23|              mindenemet védelmezzem; de mivel csak annyit kérnek,
191 23|             osztály, mert szeretett, de nem tudott a maga idejében
192 23|              mondanám az ellenkezőt, de nem mondhatom, - hanem ennek
193 23|          utasitjuk. Most még szilaj, de szilajsága mutatja, hogy
194 23|         alkalmunk leend tapasztalni; de azért Csillag mégsem értette,
195 23|          jutottunk még az öreggel.~- De arra emlékszik kegyed, hogy
196 23|             kiadja bizonyitványomat; de mindeddig hiába várom.~-
197 24|             tekintetes ur?~- Hogy... De mit vallat maga engem?~-
198 24|             tudná puhábbra szántani, de hogy ugyanezen szavakat
199 24|       Megunta e nép eddigi sorsát?~- De nem rakonczátlankodik; hanem,
200 24|              Mert szüksége van ránk; de igen ügyesen számit a kormány
201 24|                  Rossz jövendőmondó, de jó fiskális. Azt fogom tanácsolni
202 25|              talán alkalmatlan lesz; de mindenesetre alkotmányos.~-
203 25|        kormány miattunk nem aggódik; de ha mi a kormányra támaszkodunk,
204 25|            melyért nem csak Rákhelt, de még fájós szemü Liát sem
205 25|     véleményét, igy méltóságodét is; de nem érnék czélt, ha czáfolgatni
206 25|         direktor urtól a vármegye.~- De ha a vármegye elvállal az
207 25|         krajczárjában ez a mulatság, de én rossz Geschäft csináltam.~-
208 25|             Még ugyan nem vették el; de ha elveszik: megmarad direktor
209 25|           van nőve az alkotmánynyal; de oszlani kezd előttem a köd,
210 25|         különben fölfordul a haza.~- De azok azt mondják, hogy mi
211 25|            lenni, - mondja a gróf, - de nem lehetetlen! Ne csüggedjünk,
212 26|              is megválasztand engem; de nekem itthon a helyem.~-
213 26|          hanem mindent erős okokért; de hogy én legyek a példány,
214 26|            engedelmességet fogadtam; de azért eb megy! én helyes
215 26|         öregnek kezét megszorítva, - de mégis ezt mondja: Nem tudok
216 26|       helyett édeset önthetnek bele; de más nem ismervén, kigunyol
217 26|           szorosan egymás mellett, - de szemben, - s a miben mi
218 26|           egymással szemközt álltak, de mégis már egymás mellett
219 26|                emberi módon történt; de végeredménye mégis magasztos.~
220 26|         megunná az éretlenkedéseket; de, barátom, átmeneti állapotban
221 26|         folyvást a könyveket bujtad, de hogy egy vármegyéről vegyek
222 26|              a feszesség már terhes; de közeliteni nem tudunk, s
223 26|            Fájdalom, nincs különben; de éppen a te higgadtságodtól
224 26|          inkább az áradásban usznak, de csak ugy, hogy belénk kapaszkodnak.~-
225 27|          mikor huzás előtt megrázza; de a német hirtelen oldalt
226 27|            mily nagy kincs öt garas!~De menjünk vissza a Hollingerbe,
227 27|          kiugró lapda agyon ne üsse; de sem ő, sem a kávés nem mondja,
228 27|        hangzik a negyedik asztaltól, de az illető nem nézett vissza,
229 27|           fiatalok nem gyanakodók, - de sok az, a mi sok, - észreveszik,
230 27|             van, - mondja a kérdett, de hozzá teszi, - azt véltem,
231 28|       undorodik az egész sorozattól, de a czimborákkal egyetemben
232 28|          került ott fülbe és szájba; de a tudománynak nem volt szolgája,
233 28|   fiatalságnak szine volt mindenkor, de oly gyümölcstelen, mint
234 28|          percz alatt elloptak volna: de a könyvet ilyen veszedelem
235 29|      századokig fönntartá a törököt; de ha a tudás a megtartásnak
236 29|          lehetett a csatának végeig, de mivel a csata után barommódra
237 29|            kény- és kedvtől függött, de nem volt elviselhetlen:
238 29|           ragad valami a nemzedékre, de csak ragad. A malomban minden
239 29|          minden ember ellisztesedik, de egyiken sem marad annyi
240 29|         igazán.~- Bőg, mint a marha; de nem beszél.~Hire futott
241 29|             mezitelen lábbal járnak; de vigyék azt a szegény barátot
242 29|         értéktelenebb a pozdorjánál; de eldöntendő még a kérdés,
243 29|              vagyunk, mely csak bőg, de okoskodni nem szokott.~-
244 29|          tréfa kimenti a dévajságot; de eszemre nem ülök, mint a
245 29|           füle után elhegedül sokat; de müvész sohasem lesz. Most
246 30|             először virágot keltett; de fölkeltette a - legyeket
247 30|    csizmadiát ütni ész nélkül lehet; de a fiatalok méltán féltek,
248 30|        nyelvü?~- Nyelvét nem néztem; de azt tudom, hogy se szakála,
249 31|           hogy bizonyosan fütyülünk; de azt sem mondom, hogy nem
250 31|            Bajusza sincs?~- Nincs! - De mi következik ebből?~- Azt
251 31|             igyekezett elszabadulni; de nem haza, hanem visszafordult
252 31|       társaság egy szavamra feljőne; de a koczkát a véletlen elvettette
253 31|             a sértés pillanatában; - de később megrontja lelkünket.
254 31|         lelkünket. A bocsánat nehéz; de ha szivből megbocsájtottunk, -
255 31|        közvélemény balul is itélhet: de először gyakran visszatartja
256 31|              megvan, arczodon látom; de a katlan alatt mohón égnek
257 31|       bizonyos, nem is lehet máskép; de a küzdelem nem összeveszés.~-
258 31|          küzdelem nem összeveszés.~- De az fejlődhetik ki belőle, -
259 31|            nem történhetett kihivás; de miután elment, a salak a
260 31|            hiuságával körülövedzeni; de azon küzdelemre, mely férfi
261 32|           nagyon is megijeszthetett; de engem nem.~Mária Therezia
262 32|        hirtelen irodalmat teremteni; de már az élni akarásnak ösztöne
263 32|            Más nem képzelhető.~Igen; de Mocsáry attól fél, hogy
264 32|    öngyilkosság. Ezt én sem tagadom; de akkor nem az elnémetesülhető
265 32|             az alsó táblán a rendek; de egy indokot nem emlitett, -
266 32|             rosszul beszél magyarul; de jó hazafi.~A történelmet
267 32|              a másénál. Kevés ugyan; de már volt valamink, s mi
268 32|               Röstelte a füllentést; de ha megirja apjának, hogy
269 32|            más birálat alá tartozik; de a szinészetben mást nevezek
270 33|       parancsolhatnánk egy kicsinyt; de a nagy többség senkitől
271 33|             Ida azonnal megértett, - de lánczra kötöttem, s ujra
272 33|           leány.~- Nehéznek látszik; de nem az. A férfi olyan mint
273 33|               mely nőket tájékozhat; de férfit nem biztathat. -
274 34|              hazának végpontján bár, de a honatyák színe előtt ideje
275 34|         készen volt a megjegyzéssel, de Idát látta jönni, s az nevetve
276 34|    határozottabb értelmet talált ki, de nem tudta, hogy az ifju
277 34|          mások fölé emeli a hölgyet; de a nagy bizalmasság szine
278 34|              máskor talán elfogadom; de ma áldozni akarok, öt garasom
279 34|             ily könnyedén használta, de mert oly nagyon bizonyitott,
280 36|        nagyobb részét annak engedje; de nem lehetett, követi állása
281 36|      érinthettük meg, mentünk előre; de nem értünk a végczélhoz.~
282 36|             nézve igaza van önnek, - de a következtetésben nincsen.
283 36|              ha vonzódnak egymáshoz; de ez a makranczos nem fog
284 37|            irnokkal irathatta volna.~De mi az oka, hogy a leány
285 37|            Lóri mosolylyal felelt, - de fázott a titoktól.)~Egykor
286 38|          itéljen meg avatkozásomért, de ha elkezdtem a fecsegést,
287 38|           helyett kalácsot kaptam.~- De nem is boldog; mert a boldogságot
288 38|          madár engem elkényeztetett; de az is bizonyos, hogy én
289 38|              aláirás hiányzott csak; de mást gondolt, a papirt zsebébe
290 38|      megóvjam az erős korholásoktól; de jogom, melyet ma gyakorlok
291 38|  átmelegültem a szónoklatok hevétől; de ha összehasonlitom a kezdetet
292 38|             takaródzik a garázdaság; de megint az erkölcsi erőre
293 38|       melyhez a garázda fölkiálthat; de soha el nem éri.~A szabad
294 38|   törvényekkel nem kell megboszulni; de az alattomban terjeszkedő
295 38|          korlátokat, ezt megengedem; de mivel tudom és látom, hova
296 38|     esetekben legfölebb alkalmatlan; de a megtámadott jogot annyiszor
297 39|           irta az illető, azt tudom, de tőlem sohasem fogja megtudni.~-
298 39|              volna?~- Nem tagadom; - de azon megalázás meggátoltatott.~-
299 40|         szerint, remélhet a rajongó; de ki nem számithat a józan.~
300 40|             Hallotta az öreg a szót; de nem felelt. Szivében nagy
301 40|     megbarnult kezeiket megcsókolja; de a jó gyermek gyöngéden erőltette
302 40|            megijeszteném bátyámat.~- De ha már ez a világ sora,
303 40|             én is féltem a világtól; de a jobbak bizodalmat öntöttek
304 40|             melyet sokszor vádoltak, de a melyre mindenki édesen