Chapter

  1 1 |             foglalkoznak.~A keletiek már azt is érdemnek számitják,
  2 2 |         életgondok, teljes három éve már azt a kenyeret ettem, mit
  3 2 |           öreg urral ne találkozzék, már pedig az öreg ur nem az
  4 2 |           mégis szembeszálljak, s ha már egy vármegyének osztogattam
  5 2 |         tanyája. A szobába léptemkor már négy ágyon láttam egy-egy
  6 2 |          állatnál is hátrább vannak; már pedig a testi épség első
  7 2 |      elhagyjuk az oskolaküszöböt, és már nem adnak föl ötven-hatvan
  8 3 |         patvariának első két hetében már annyi gazságot láttam, hogy
  9 3 |              tenyeres-talpas pandur.~Már megfordult agyamban a gondolat,
 10 3 |          hivőknek jó pénzért eladja.~Már ez időben divat volt az
 11 3 |            lépni, még pedig előre, s már vártam, hogy ez a nagy tekintély
 12 3 |       óvatossá tesz, s e tekintetben már azért is kétségtelen hasznos,
 13 3 |        hosszabban is vitázott; de én már megadtam magamat; mert az
 14 3 |              Juhász. - Régen mondták már: "Szent háromság titkát,
 15 3 |              embernek. Ennek folytán már kimelegültem, hogy még csak
 16 3 |             hogy valamit mondjak; de már csak kezdje a szót az öreg,
 17 3 |              vagy kisasszony, én meg már nem vagyok urfi.~Szerettem
 18 3 |        különbség, te, gyámoltalan!~- Már most szamarazzon le a tekintetes
 19 4 |              ládafenékre dobja.~Most már tudom, hogy ennek is meg
 20 4 |      egyformaságot, s a régi erszény már nem birta el az ujabb költségeket.
 21 4 |         éjszaki részétől, hol az ész már mindent meghóditott, még
 22 4 |        elején. Gróf Festetics György már elhitte, hogy a jó gazdának
 23 4 |           Eleget parancsoltunk, most már engedelmeskedjünk: azt izenték
 24 5 |           kimondták rájuk, hogy ezek már épen született bolondok,
 25 5 |               s a melyikkel maholnap már beszélni sem tud Árpád apánk
 26 5 |           megdönteni a falat, - most már magunk is kézbe akartuk
 27 5 |           bátorság tudás nélkül most már semmit sem ért, mindenki
 28 5 |             a két pártnak mérséklete már egymáshoz közeledik, - egymással
 29 5 |            mérséklet megegyezett, az már kész törvény, mely józan
 30 6 |             mi járatban vannak; s ha már az öregek megegyeztek, a
 31 6 |      kergetnek a különbözésekre, - s már rég kitanultam, hogy a legbölcsebb
 32 6 |              kutya gyakran lefülelte már a vadkant. Hogy az ember
 33 6 |           nyugodott az ész, a szépet már rég kitalálta, - most az
 34 7 |            Egy betüt sem, ifiuram, s már előre féltem a jó kedvüktől,
 35 7 |           meg nincs irva, a tudomány már kitalálta, hogy az egy nemzetbeliek
 36 7 |           törvényt csinálni, annyira már vagyunk.~- No, urfi, már
 37 7 |             már vagyunk.~- No, urfi, már hiszem, hogy lesz belőlünk
 38 8 |              fölteszi a süveget, ott már nincsen vármegye, Csillag
 39 8 |        hallja, a nagy ur nem érti.~- Már ezért megtanulna magyarul,
 40 8 |         fogjuk megtámadni.~- De most már egészen értelek.~- Áldassék
 41 8 |       Nyugodtan mondom: nem! A lélek már nem röpülhet magasabbra, -
 42 8 |              gyalog jár.~- Csinálják már neki a szárnyakat a magyar
 43 9 |              gyülés előtt való napon már kiadták az ebédre való meghivást,
 44 9 |            tisztességes csoport volt már együtt, s jóizüen nevetgéltek
 45 9 |          rájuk: idézésre való, - ezt már röstelem firkálni.~- Egyszer
 46 9 |            albákért leczkéztesse; de már ránczba szedte homlokát,
 47 9 |   vigasztaljuk önmagunkat, hisz arra már Cato megtanitott: Balsorsban
 48 9 |     mindenfelől, hogy a jogsértésnek már vége, s a közvélemény abban
 49 9 |      körülményekből okoskodott, hogy már sokan lehetnek, kik megszorultak,
 50 9 |              iparkodást, többet kell már tudnunk, mint a mire professzoraink
 51 10|              el az igazságokat, s ez már azért is igen kapós volt,
 52 10|       gyengébb legényeket, hogy most már magyarul beszélgettek az
 53 10|      vádolhatni kegyelmességed.~- Ön már a végsőnél van, - véli az
 54 10|              Metternich halkan, - de már ezen fegyver kiesik kezünkből,
 55 11|            Hasonló táltos kérdésekre már megfelelt Kapus János, -
 56 11|            oskolába adta?~- Talált-e már kelmed pénzt?~- Akárhányszor,
 57 11|       elvégezte a törvény-tudományt, már esztendők óta tanitásból
 58 11|               a mit jót vagy rosszat már kipróbált? Én azt hiszem,
 59 12|               Nyugalmasabb lőn, s ha már átértette a föladványt,
 60 12| legkitünőbbet: észrevette, hogy ezek már hazulról is hoztak valamit,
 61 12|          hanem előny. A másik pajtás már elharapta felét a nagy pogácsaalmának,
 62 12|              ruhadarabjait zárta el, már elkezdődék önállósága. Neki
 63 12|            harmincz nap mulva, mikor már semmi sem maradna: nem ad
 64 12|       mondanivalót, az tudja jobban. Már ha most azt akarnám mondani
 65 12|            hajolva, - régen értem én már. Az ekeszarv, a kaszanyél
 66 12|       mondtak a tanárok, hogy ön tud már a földön is járni.~- Nem
 67 12|           Egy kis mesét, barátom, én már igy szoktam, - mondja a
 68 13|       illőleg megszárogathassa, Imre már a megyének legnevezetesebb
 69 13|           udvarba, hol a megállásnál már a főjegyző ur várakozott;
 70 13|           nálam a vak tudatlanságot, már a puszta tudást is megjutalmazom; -
 71 13|           bizik belátásomban.~- Most már nem csudálkozom.~- Hiszem! -
 72 13|        embert nem nélkülözheti, s ha már a viszony elkerülhetlen,
 73 13|         közvetlen előbbi pillanatban már a felnőttek szerepét játszta,
 74 13|     gyermekszobának falai közül most már kiszabadult. Csillag jól
 75 13|            előrészében a háziasszony már reggelivel várta az érkezőket.~
 76 13|        megállni az igaz feleletre, s már az első bepillantás kielégitette
 77 13|       eltagadjam: felnőtt leány vagy már!~Mélyen anyjának szemébe
 78 13|       gondolt, milyen dicső lesz, ha már az apa megtüri, hogy fejbe
 79 13|        elbámulva mondja:~- Ida! - te már nagy lány vagy!~A bámulás
 80 14|       megtapsolják önt, s egy ügyben már rokonszenvre akadt. Megszünt
 81 14|         Csillag, megemlékezvén, hogy már a főispán is figyelmeztette
 82 14|          mint tudjuk, egy alkalommal már kifejezte, hogy poétáinkat
 83 14|               hanem az ismételgetést már kiszentencziázta valamelyik
 84 14|            érkezők igazolták.~A férj már nem tarthatta a hangos kaczagást,
 85 14|             tömegesen jöttek, s most már megijedt, hogy miképen fogja
 86 14|           konyhában és udvaron pedig már a székálló legény segitette
 87 14|        nyavalyája Faragónak, de most már szerette volna tudni, hogy
 88 15|          időre, ha a magyar földesur már be kezdi záratni a kaput
 89 15|            nyavalyám.~- Igy magyarul már értem.~- Hála Istennek,
 90 15|          maga nem magyar ember.~- De már, öcsém, ezt a tréfát nem
 91 15|            szeretet föllobbant, s ha már közöttünk a bátrak megindulnak,
 92 15|           diki behatás, a közérzület már tapasztalta, hogy összetartással
 93 15|             az aláirás elől, s a kik már mint politikai szinezetüek
 94 16|           meg ne mutathassa. Csillag már tegnap elejét akarta állni
 95 16|         hasonlitok a tuzokhoz, nekem már nagyobb töltés kell.~- Megmondom
 96 16|            illatot, mely az érzékben már megjelent, de föltalálni
 97 17|              A régi auktoritás.~Most már általános divat, hogy az
 98 17|          hogy a botra szorult volna. Már negyedszer áll meg, visszagondol
 99 17|         szemlélődésben, bevégeztük-e már szerepünket a verekedésben?~
100 17|              patvariát állta ki, s a már kihirdetett országgyülés
101 17|       öröklött nyelven; az apa előtt már a száraz tudással áll elő,
102 17|             s azt mondja:~- Nem vagy már gyermek!~A fiu azt gondolta,
103 17|       rámondja:~- Tessék?~- Vége van már a sok mennykő oskolának,
104 17|             ha nem pipáznál?~De most már kimereszté szemeit a fiu,
105 17|           napján, ily év hoza fényre~Már késő unokát, ki előbb a
106 17|      gyermeki! szómat.~Későn hangzik már, de magában hordja halálos~
107 17|            maga körül mindent. A fiu már a mellékszobába ment, s
108 18|         ostornyél mellé nem vágom le már a mutató ujjamat.~Ezen emlékezetes
109 18|         tudja olvasni és megérti, az már nagyon okos ember. A mi
110 18|        postáról expediáltatott. (Ezt már szegény Kulcsár sem tudta
111 18|     titkolódzó ötezer forintot ad, s már félünk, hogy elüt bennünket
112 18|           szabad szemmel nézni, s ha már tudja, hogy mások nem látnak
113 19|           tüzpróba, hogy kilátszik-e már a földből? Endre teljes
114 19|              tele volt édességgel, s már készült az üritéshez, mit
115 19|            az én kis feleségem?~Most már nem mert szólni, - szorosan
116 19|           megegyeztünk.~- Bácsi most már olyanforma, mint az ember!~-
117 19|              gazdag fürteit; s mivel már nem félt a tréfától, különös
118 19|             bácsi, ugy-e, nem vagyok már borzas?~- Az régen volt,
119 19|           mikor feleségem volt; most már nem is feleségem, nem is
120 19|           vesződséges lehetett, most már nehéz: a hajlamokat kell
121 19|       mértéket alkalmaz, ott az anya már meghalni is kész. Az anya
122 19|              keresték; de mivel most már magasabbra becsülik, mint
123 19|          össze gyermekeddel, s ennél már kevesebb vagy: nem érdemled
124 19|          sorba ölelje és csókolja, s már futásnak indult, hogy hamarább
125 20|              ha méltóságod e sorokat már itthon olvassa, mindjárt
126 21|              mi összezuzható.~- Most már okosan beszélsz, pajtás, -
127 21|          mire magának kellett volna, már mindenből kifogyott.~- Nem
128 21|        féleszüség fogadott munka: ez már erős vállalkozás. Inni,
129 21|          szomját eloltja, - én pedig már egy pohárral megszereztem.~-
130 21|             van, mint nekem; mert én már részeg vagyok.~- Jó kedved
131 21|           fővel szoktam beszélni. Ez már az én természetem. Ha józan
132 21|             pohár bortól készen volt már minden ferdeségre, a vezér
133 21|      föltétlen követni fogják.~Endre már fölnyitá száját, hogy ellentmondjon.~-
134 22|             azaz: bolondot csinálni; már pedig mi csak akkor csinálnánk
135 23|            gyülöletre ingerelt, most már ingyen kész volt mindenre;
136 23|     bomlásnak. Csillag, mint tudjuk, már megnyugodott, hogy a vad
137 23|            felbőszithetné, hogy neve már a kigunyolandók közé volt
138 23|         Mondja a gróf.~- Szabad most már kérdeznem a grófot a kivánt
139 23|            bókot, főjegyző ur; hanem már készen vagyok, - egyetlenegy
140 23|           olvashassa a levelet; mert már tudósitották, hogy a grófnak
141 23|           léphetünk: a jövő nemzedék már mutatja, hogy áldozatkészsége
142 23|               Köszönöm a tanitást, - már világosabban látok.~- Megbocsájt
143 23|           mennyei fölséget.~Örömében már azt is kezdte gondolni,
144 23|          ajándékozásból a kapu alatt már kijózanodott, mert a principálisok
145 24|         forditva a köpenyegen.~- Itt már ellentmondok, öreg ur, -
146 24|             régi jó barátok.~Beértek már a grófi lakhoz, ott meghajtá
147 24|      uradalmi fiskális, kinek lelkét már az eke sem tudná puhábbra
148 24|         veheti hasznunkat, s akkorra már veszett nevünket költötte,
149 24|             legyen kénytelen.~- Most már kérve kérem kegyedet, hogy
150 24|             esetre sem tehetem; mert már tetszik tudni, hogy ha ellenkező
151 24|             hogy majd lesz valami.~- Már lettem, tekintetes ur: a
152 25|           valóságos forradalom volt, már nem sok hiányzott, hogy
153 25|            olyan húrt érinteni, mely már meggyengült, s közel vala
154 25|            megvan, direktor ur, most már a magyar koronának tagja,
155 26|             esik majd a - tercziába. Már pedig az élet rövid, s az
156 26|           követséget, - e miatt most már hatalmas pártod kínjában
157 26|             miben mi megegyezünk, az már megszürt józanság, mely
158 26|            szemközt álltak, de mégis már egymás mellett voltak az
159 26|           akar kapni. Ez a feszesség már terhes; de közeliteni nem
160 26|     véleménye a másiknak is hasznos: már akkor féktelen is mer lenni
161 26|             egy szentebb ürügy alatt már a támadásra fokoz, s erőnek
162 26|         diákul is mersz beszélni? Én már tréfából sem merek diákul
163 27|       embernyi emberek közé nyissak: már ugy állok a köztéren, mint
164 27|               No, ha ezt sem ismerik már, nagyon sokat letöröltek
165 27|        ijesztgetvén a többit, hogy ő már közelebb áll a nyeréshez.~-
166 27|              kurjantja reménykedő, s már a tál után kap, midőn a
167 27|           egy mérföldről haza hozta, már ő ennél különbet látott;
168 27|              folytán való füllentést már megrótta, s nro. III. Kovács
169 27|              az emberen.~Az élet itt már bejelenté, hogy számon kéri
170 27|              olyannak, kire pajtásai már a Hollingerből ugy emlékeztek,
171 28|        befejező napokat élték, midőn már előre mondogaták, hála Istennek,
172 28|         gyakorlása volt a közéletben már tettleg előforduló jogi
173 28|            az idő, e felbőszült bika már rohant felénk, és kényszeritett
174 28|              szállást változtatott.~~Már hónapok óta folyt az országgyülés,
175 28|           Kapus előtt, kinek uralmát már megunta, és nagyon szeretett
176 28|    pénztárnok azonnal beszedte.~Most már bizonyos volt, hogy nem
177 29|            hires verset:~A magyarnak már szokása,~Hogy jussait nem
178 29|       eszmecserét.~Egy hétig tartott már a tanulmányozás, közben
179 29|           mondhatna, mert a derék ur már kilenczedik éve jurátusoskodik, -
180 29|              szerint itéljen, a mint már is maga képes valamit megkülönböztetni
181 29|            müvész sohasem lesz. Most már gyanitom, hogy a csupán
182 30|             Ki a legény a csárdában?~Már az olvasóban is föllobbanhatott
183 30|         haladtak, hogy a visszatérés már teljes lehetetlen. A fogadók
184 31|             a gyülölet fonalát.~Most már kellett volna valamit mondani.
185 31|          megösmerésre kényszeriti.~Ő már érzi a kényszert az önképzésre.
186 31|              mámorosoknak makacssága már nem ijeszté, még rágalmuk
187 31|    engedelmes, hogy a kezes állattal már nem próbálkozhatik, - a
188 31|            Az anya két nagyobb, most már hajadon leányával, munkával
189 31|         Kapus sem tud róla semmit, s már nem birom az aggodalmat,
190 31|      találkozás. Kapus egy óra mulva már a póstakocsin ült, és szigoruan
191 31|           azonnal fölülkerekedett, s már kifogott a gerjedelmen,
192 31|              csikar ki a sorstól, az már egész évtizedig megszokja,
193 31|            óvatosan lép az olyan, ki már hosszan küzd, és tapasztalta,
194 31|     kecsegtetett leendő szépségével; már az. Gyermek abban, hogy
195 32|           nemzet följajdult, mert ez már támadás volt, s a németség
196 32|              irodalmat teremteni; de már az élni akarásnak ösztöne
197 32|         szükségeihez alkalmazták. Ma már a nyelv oly hatalmas, hogy
198 32|         fiatalság, mely nem ülhetett már lóra, - melynek kardja czifraságnak
199 32|             másénál. Kevés ugyan; de már volt valamink, s mi több:
200 32|           külföldi szorgalomnak méhe már sokszor átcsap a mi virányunkra,
201 32|             felé terelve a beszédet.~Már ezt nem hallotta Faragó,
202 33|         mondja Csillag, - beszélt ön már grófjával?~- Innét fogok
203 33|             is meggondolatlan.~- Igy már megértem önt, miért nem
204 33|   nyilatkoznak. A kölcsönös vallomás már közösen emészti őket. Véletlenül
205 34|              dolgunk.~- Méltóztatott már jegyet venni?~- Azoknak
206 34|          megérintve ajkával, - nézze már nem látszik a feketéje.~
207 34|          irástól egészen megrettent. Már kezében volt az ív, Faragó
208 34|          Igen! - mondja Lóri.~Faragó már készen volt a megjegyzéssel,
209 34|            midőn megérkezett? A sziv már megnyilott, várt egy érkezőt,
210 34|         emberrel küzdenie kell, mert már valami elkezdődött, s hogy
211 34|              veszélyeztetheti, kiért már egyszer aggódott, s kiért
212 34|       perczig, szive összeszorult, s már arra törekedett, hogy arczáról
213 35|          forintot kért. Ezen levelet már nem mutatta meg Faragó feleségének;
214 35|               a mit azután tenne, az már vesztegetés volna, mely
215 35|             A papir előtted fekszik: már elhelyeztem: vigyázz!~"Kedves
216 35|        váratlan nem volt, sőt vártam már régebben, hogy haladásodban
217 35|         fájdalom, mert ott érne, hol már egyszer igen fájt. Leveledből
218 35|          mással iratta a levelet: ez már kiméletességet reméltet,
219 36|             A mostani országgyülésen már olyan követek jelentek meg,
220 36|              s a jövő országgyülésen már olyan fiatalságunk lesz,
221 36|          mert nyelvét ritka érti. Ez már régi nyavalya, és veszedelmes,
222 36|        Méltóságod parancsát várom.~- Már mondtam: szerződött felek
223 37|              egyezni, hanem nevessen már; mert nem szeretem a komoly
224 37|          politikai vélemények-, vagy már azokból folyó cselekedetekért
225 37|             kezében volt.~- Irásomat már ösmeri, - mondja Lóri, -
226 38|            az irodán át? Vén mosóném már a piaczról meghozta nekem
227 38|       egészen kinyitja az ajtót: ezt már el nem engedik. Önöket hozzam-e
228 38|              hogy rég beszélgetnek-e már egymással?~- Meglehetős
229 38|        vagyok a tüzbe ugrani.~- Most már ne, egyszer elég volt mondani:
230 38|             és bámullak, barátom. Te már az uj hitet bizton hirdetheted;
231 38|         vallod, - az egyformaság igy már ér valamit: adjon az Isten
232 38|              hogy szólhatok, s ehhez már megkivántatik a szólásszabadság.~
233 39|          férjem lesz is!... No, most már kimondtam!~Imre elkapta
234 39|              ugy-e? hogy ez a gyerek már csak félig az enyém.~- Nohát
235 40|              ezen küszöbön keresi, s már mintegy a földbe nőtt a
236 40|             levő vizpárákat, s mikor már nagyon sokat összehajtott,
237 40|              jutott, hogy az urakról már régen nem beszélt, az ifju
238 40|              Hány esztendős is lehet már ifju Kapus uram, a fiskális?~-
239 40|              Nem tagadom; mert nekem már unokáim is vannak, biróuram
240 40|      megijeszteném bátyámat.~- De ha már ez a világ sora, hogy...~-
241 40|          fiskárius... uramöcsém (ezt már ugy toldá hozzá) kiismeri
242 40|         éppen most nyiltak föl, most már merem mondani, hogy hiszem
243 40|              megszégyenli?~- Mondtam már, hogy szemeim kinyiltak.~~
244 40|        szemeim kinyiltak.~~Az olvasó már mindent tud, az iró leteszi