Chapter
1 1 | karddal bizonyitotta be e nemzet, hogy Európában helye
2 1 | is háromlott, igyekeztem e munkának megirásával is
3 2 | mert csak ugy élhetünk e nagy akolban vigan, ha nem
4 2 | ábrándos vizesésnél, s ámbár e sziklazugban irkáltam egykor
5 2 | fölnéz. Elengedjem az életnek e jutalmát, a leghatalmasabb
6 2 | Tekintetes ur elvesztette e hirlapot!~- Nem ösmerlek,
7 3 | megkérdezd.~- Nem vitázom veletek e fölött - mondám, - az én
8 3 | a sárga rigó.~Pajtásaim e szerint az öreget szinte
9 3 | megalázta magát. Történetesen e napra bejelentette, hogy
10 3 | mindenkit óvatossá tesz, s e tekintetben már azért is
11 3 | hogy mai napig is élünk e régi találmánynyal.~Az öreg
12 3 | tanul borotválni. Lesz ám e pályán tisztességesebb munka:
13 4 | mint most az evőkanál. E hosszu korban a nagyobb
14 4 | fazéknak is erős volt, a mely e vegyüléket főzve el nem
15 4 | többet.~Ne lökje el az olvasó e könyvet, sőt ne is forditsa
16 4 | könyvet, sőt ne is forditsa el e lapot, mert, nem tudom,
17 4 | Juhász élő tanuja volt e korszaknak, mély értelemmel
18 4 | lassankint ezer sebből vérzik. - E szomoru állapotnak vádjából
19 4 | dicsőséget a fejedelemnek, s e dicsőséget osztatlan birja,
20 4 | világ még nem tanulta meg e leczkét; de ha a világ tökéletesedésre
21 5 | fordult a vakmerők felé, kik e munkára készséget mutattak.
22 5 | fogja. Nem kérdezte, hogy e ragaszkodás dinasztikus
23 5 | ezt Metternich is, nem is e különös hüségre épité szövetségét
24 5 | általános nyavalya, hanem e városban három ember tultesz
25 5 | szakaszai.~Nem tartoznak e töredékek a leirandó korrajznak
26 6 | mi fejleszti az emberben e találékonyságot? A sokféle
27 6 | Megrakodott ő a multból, e hozománya az ódonságnak
28 6 | is bő táplálékra akadt. S e megtestesült megelégedés
29 6 | ki marad, az nem halad. E békés indulatu öreget fogjuk
30 6 | megmutatjuk a pondusokat, melyek e csendes gépezetet előre
31 7 | mászkálni. Az öreg Csillag e szerint meggyőződvén, hogy
32 8 | kigunyolt "Corpus juris"-nak e két szava: Nobile officium?~
33 8 | Csillag Pál ur szintén e két diák szóért fogta kezébe
34 8 | nevezetes levelével, mely e fontos szavakkal kezdődik:
35 8 | régi fringia, - mire való e hüvely? A szabóczéh szabott
36 8 | folyvást tanultak apáink.~- Én e szerént arra törekszem,
37 8 | mondhatod, - bár ránk ragadna e nyavalya, mert a nagy világ
38 9 | méltóságod is azt fogja mondani: e fáradságomért semmi sem
39 9 | jelmondatot találok Ovenalisnak e mondatában: Senkinek se
40 9 | Csillagnak, - kapaszkodjék e másfél mázsás ólomba.~-
41 9 | a mai napon örömünket is e holt nyelven fejeztük ki.~
42 9 | Európa együttesen használta e nyelvet; de midőn minden
43 10| ily korán: az meglep.~- E századnak első negyedét
44 10| hordani többé nem fognak, - s e nagy zajra hirtelen csend
45 10| meg a nemességgel, hogy e téren a szerzett tudomány
46 10| szavukkal kivánnak kifejezni. E tisztogatásból érthető a
47 10| E kérdés megakasztá a nagy
48 10| mindenre kész mellettünk. E rész önmagát szereti odaadása
49 10| még sem félek tőle; mert e pártnak is van mérséklete,
50 10| állandóságnak szükségességét, - s e két mérséklet a párttusákban
51 10| egymással a lehetőségekre.~Hogy e küzdelem minő zajos lesz:
52 10| véletlen által tudhatta meg e korrajznak irója, s a följegyzést
53 10| kegyelmességed.~- Mi változtatta meg e nyakas embernek gondolkodását,
54 10| meggyőződésből.~- Fölhasználjunk e meggyőződést, s ha főuraink
55 10| fognak...~- Kénytelenek.~- E kényszerüségüknek ugy veszszük
56 11| hivatal rég óta nem vált el e küszöbtől. Röviden emlékeztetem
57 11| sokféleért összekaphatunk, e miatt katona kell. A tisztnek
58 11| akart vagy nem tudott, s e miatt az ifju élénken megragadá
59 12| Eddig a mese, barátom, e példának nyomán keresem
60 13| nem dült-e föl a kocsi? E gondolat fokozatosan éledt
61 13| megösmerem.~- Hol kezdődött e szemlélődés?~- Politikai
62 13| viselkedhetik, megijedt, hogy e szabadalomban még szemébe
63 14| főispán is figyelmeztette e gondatlan szokásra, s ha
64 14| adakozásokat sziveskedjék gyüjteni, e czélra tehát igen alkalmas
65 14| érzékeny a légvonat iránt, e gondoskodást nem mulaszthatta
66 15| közől.~- Tréfából se mondjuk e vádat! Jegyzi meg Csillag.~-
67 15| azon korszakra, melyből e vázlatot kölcsönöztük. A
68 15| Faragó bepillantott néha e munkákba, s a régiek klasszikusok
69 15| főjegyzőnek:~- Én megfázom e hideg józanság mellett.~-
70 16| nemzetben: hogy ki kell e hazából verni. Most magunk
71 16| ellenfelünket ha legyőzzük e harczban: diadalunkat ugy
72 16| pedig érteni fogjátok, hogy e hazában mindenkit boldogitani
73 16| mondani, mire volt szükséges e mindenféle megkülönböztetés?
74 17| tulajdonságok mutatkoznak, s e szerint olyan rokonságot
75 17| teremtve, s a tudás emel e magas rendeltetés felé.
76 17| csősz: hová akarsz menni? - E kövér földön jóllakni és
77 17| nem támad.~Igy muljék el e nemzet, melyet nyolczszázados
78 17| férfi férfit csókol meg, s e csók kivételesen édes, s
79 17| szó kiszakad a költőből, s e hang nem a verbungosnak
80 17| beszélni?~- Együtt tanultuk e nyelvet.~- Hiszi urambátyám,
81 17| most nem érted apádat.~- E miatt jöttem urambátyámhoz.~-
82 17| másolatot.~- Barátom, én e munkát nyomtatásban ösmerem,
83 18| szeretném tudni, mire való e titkolódzás?~- Ezt meg nem
84 18| szabadulás, gondolja meg, hogy e munkát emberek mivelik,
85 18| hinni, hogy az apai szigor e napokban egyszerre megszünt,
86 18| magyarázat.~Endre elpirult; mert e kevés kis észrevétel egyszerre
87 19| sugjon valami okosat; mert én e pillanatban semmit sem tudok
88 19| történet, melyekben az anya e kincset elvesztette.~Alig
89 19| virágait. Arcza kipirult, s e figyelő állásban az egész
90 19| azt a szent nevet, hogy e gyermekeknek birása téged
91 19| kivánom megtanulni; mert e veszedelmes portéka a legjobb
92 19| megmondanám, nem érdemelném meg e boldogságot.~- Ezért a szép
93 20| étvágyáért ebédet keressen, e szerint a fiatal ember az
94 20| kikapta bizonyitványban, s e szük uti podgyászszal indult
95 20| Fiskális ur!~Párisból irom e sorokat, hihetőleg levelemet
96 20| parasztok mellett deklamálnak, s e miatt a kormány sem tudja,
97 20| köszönöm, hogy méltóságod e csiklandós kérdésben jókor
98 20| hogy én részeg fővel irom e sorokat méltóságodnak. Tudja-e
99 20| röviden; mert ha méltóságod e sorokat már itthon olvassa,
100 20| menekülést igér. ~Kifordul e nép régi erkölcséből, s
101 21| világot akarja átölelni. E mámoros bódulásban összeölelkeznek
102 21| mindezt czimboraságért? Endrét e néhány gondolat felbőszitette.
103 21| szégyenletes tivornyától.~- E szerint kész gondolattal
104 21| később nagyon megszerette e különös példányt, egy hosszu
105 21| hüségesen segiti a többi. E kötelesség a czenzuráig
106 22| vezetők. Sokat igérő volt e kor, s a legbuzgóbbak is
107 22| komoly pillanatban.~- Nézd e könyvet, - mondja a főjegyző
108 22| mit akarunk.~- Árulják e munkát?~- A legszigorubban
109 22| Bánom szavaimat, öreg, e félreértés nagy veszedelem
110 22| együtt harczoltak velünk e földnek megtartásaért, s
111 22| Vadassy két nagy uradalmat bir e megyében, az ő jószágán
112 22| Nem kérdezem, miként fog e nehéz munka sikerülni; mert
113 22| kormánypártot. Nem hagyhatom helybe e szegény fegyvert, mely gyógyithatlan
114 22| hogy nem okosságért álltunk e derék társaságba?~- Épen
115 23| Méltóságodat nem boszantja e furcsa tréfa?~- Reménylem,
116 23| megmondhatom méltóságodnak, hogy e megyében az ilyenfélétől
117 23| méltóságodnak.~- Szeretem, hogy e tárgyhoz értünk, - mondja
118 23| módon megjutalmazza, mint e fejezetben alkalmunk leend
119 23| nélkül miként irhatta az öreg e sorokat. Reggel korán magához
120 24| méltóságodnak czimezte.~- E szerint az egész tartalom
121 24| jőni.~- Ösmeri, barátom, e fiatal ember multját?~-
122 24| Igen.~- Mi ösztönözte e fiatal embert, hogy az ekétől
123 24| jobbágygyermeknek sem tilos.~- Megunta e nép eddigi sorsát?~- De
124 24| megbocsájtok.~- Ne pazarolja rám e nagy jótéteményt; mert nem
125 25| halászhatott volna a zavarosban.~- E szerint türjük békén a tulhajtók
126 25| véleményének kijelentésére.~- E szerint a többség az ur.~-
127 25| közel vala az elszakadáshoz, e miatt az alispán nem szólt,
128 25| elveszik: megmarad direktor ur e hazának polgára.~- Gehorsamster
129 26| Megsajnálom azt a hölgyet, ki e munkát kezébe vette; munkámnak
130 26| kellett volna mondanom, hogy e munkát a magyar anyák fiainak
131 26| anyák fiainak irtam. A mi e könyvben foglaltatik, nem
132 26| vállalod el a követséget, - e miatt most már hatalmas
133 26| másokét mondom el. Nem tudnék e hazára nézve nagyobb szerencsétlenséget
134 26| pártjaink legszélső tulságához.~~E párbeszédet talán végig
135 26| követválasztás után.~- Még e héten, még pedig házi népemmel.
136 26| reményed, meggyőződésed e rövid kis szóban van kifejezve.
137 26| eszmék támadó természetüek, s e támadásban van olyan erős
138 26| találgatás. El tudod választani e hármat ugy, hogy valamelyik
139 27| szórnának bölcselkedésére; e helyett ő maga mélyed el,
140 27| a kávés nem mondja, hogy e munkához nem kell annyi
141 27| egyénisége jelel meg, s e klasszifikáczió igazabb,
142 27| felé tartva vizsgálja, s e nagy körültekintés után
143 27| reggelizéshez.~- Szabad e süteményből vennem? - Kérdi
144 27| Kovács"-nak!~A Hollingerben e szerint volt némi mérleg,
145 28| kötelességszerüleg folytatom e munkának folyama szerint,
146 28| összpontosult: bátorság!~Hogy e bátorság néha politikátlan,
147 28| nem gondolt, bár az idő, e felbőszült bika már rohant
148 28| dicsérhet és gyalázhat, e két szélsőségben igy vagy
149 28| a szomszéd a másiknak, s e taszigálás élénk kaczajra
150 28| látom át, mi bolondság lenne e könyvet megtanulni?~- Bolondság?
151 28| bölcseségét foglalá magában: E munkát Francziaországnak
152 29| kóranyagot.~A ki idáig elolvasta e munkát, észrevette, hogy
153 29| nem beszél.~Hire futott e nyilatkozatnak, s este a
154 29| tréfáinkat, melyeket elkövettünk, e mellett törtük fejünket
155 30| négy-öt ép hangjuk van, s ha e négy hangra kerül a sor,
156 30| kanászbojtár sohasem fáradt e tudományért a pesti univerzitásba,
157 30| dolgot.~- Meghiszem, hanem e pillanatban nem szolgálhatok,
158 30| kiváltságos nemességnek joga, s e jogért a főurak elfeledték
159 30| történelemben, s hogy mit csinált e fiatalság: Horváth Mihály
160 31| atyámnak indokait, velem e tárgyról nem beszélt, -
161 31| Igy tünődött az ifju, s e gondolatok ezerszer és megint
162 31| bonczolgatá.~- Nem volna e népnek lelkében erő a versenyzésre?
163 31| és én lelkemből örvendék e társulatnak, mely az ifjuságot
164 31| maradhatna egészen titok, s éppen e miatt aggódom. Bizonyosan
165 31| anyjának nyakába kapaszkodva.~E pillanatban lépett be Kapus.~
166 31| jelenlétéről, most elfujná e lángot, melynek melege haszon
167 31| harmadszor is fönnszóval, s e meghatározással ura lett
168 31| gondolkozik odább az ifju, s mivel e gyengeséget önmagának megvallá,
169 31| képzeletemben látom, ajkain e kérdés lebeg: Hiszi az iró
170 31| az apát és leányát, tehát e hóditásra mindig óvatosan
171 31| borzas; most többet tud, hogy e pompás ékességü virág gyengéden
172 32| indokokat követel irójától.~~E munkának első részében megirtam
173 32| éppen azon perczben, midőn e munkát irom, asztalomon
174 32| kérdések kérdése, - melyben e korszakra hivatkozva azt
175 32| az pedig ide lenn van, s e miatt ide kell leszállni,
176 32| szent meggyőződéssel irta: e kivül nincsen számodra hely!~
177 32| Alkalmazható-e nemzetünkre e négy körülmény? A három
178 32| rajzoltak, utána következett e szó: boldog, megint egy
179 32| nefelejts.~Ne mosolyogjatok e bölcsőbeli gyermetegségen,
180 33| eltörlését is tulélendik.~- E szerint ön maga megáll a
181 33| hóditásokra indulnak. Én e naptól fogva nem fogom elfeledni,
182 34| Nyolczszáz esztendeje vártuk e napot, - minden pillanat
183 34| hidegebben nézném, ha nem állna e válság élén az, ki legjobb
184 34| fennforgó mérges vitának, és e vitának nehezebbik fele
185 34| látott. Faragó Csillag felé e néhány szót sugta: szépen
186 35| pályatársaim találékonysága e tekintetben bámulandó példákkal
187 35| egy fillért sem számithat e pénzből magáénak, éppen
188 35| jurátuscsinynek itélte, s e miatt fiának egy betüt sem
189 35| országgyülést.~- Mi lett e fiukból? - gondolá Csillag.~
190 35| a levelet.~- Apád küldi e levelet, nekem azt irja,
191 35| még azt is meghagyja, hogy e dologról ne irjak. - Sohasem
192 35| Sohasem voltam ily boldog! E levél örök kincsem marad.~ ~
193 36| barátomnak, ki fiadat rám biztad, e levélben sorolom el a mostani
194 36| megvigasztallak most. Valld meg: e századnak elejéig volt-e
195 36| századnak elejéig volt-e ideje e nemzet fiának a honvédelmi
196 36| bolondkompániát: hitted volna, hogy e vásott csapat alakitja meg
197 36| részese, egyik intézője e mozgalomnak: becsüld őt,
198 36| hazahozza őket a kényszerűség, e sokra tanitó nagy mester, -
199 36| rövid időn magyarok leszünk.~E rövid országgyülésnek ez
200 36| sétálhatna oly messze, hogy e kérdés el ne érje? Az anyagi
201 36| származott, vallja meg: gyülöli e nép urait?~- Őszintén felelek,
202 36| hanem azt mondom, hogy e nép vágyik ura után, óhajtja,
203 37| titkon kellemesen ingerlé e közeledés; hanem ugy látszék,
204 38| megsajnál.~- Ne mondja ki e szót, mely igen lealacsonyitó.~-
205 38| az is bizonyos, hogy én e madárhoz gyengéden ragaszkodom.
206 38| mindenkinél, találjuk meg e gyémántot együtt; én is,
207 38| ellentállni, kezét odanyujtá e szavakkal:~- Szánalom szólt
208 38| jutalmaz. Ön megváltotta e fiunak hitét, ön előitélettől
209 38| apám érzékenykedni fog.~- E szerint azt akarod, hogy
210 38| szeretlek, becsüllek, s e kapkodó világban jó példánykint
211 38| megcsókoljam azt a kezet, mely e buzditó sorokat irta.~-
212 38| idegen kézzel ennyi: fiamnak!~E szavak, tulajdon eszméi,
213 38| akarja csókolni a kezet, mely e buzditó sorokat irta.~-
214 39| azt Csillag fölhasználta. E bölcseség, e nemes közvetités
215 39| fölhasználta. E bölcseség, e nemes közvetités oly elérzékenyitő
216 39| mondja Imre, - miért iratta e sorokat Lórival?~- Lórival?~-
217 39| hanem magyarázza meg nekem e titkot, mely életemnek válságos
218 39| boldogitott. Miért irta e sorokat éppen ön?~- Miért
|