Chapter

  1 2 |           uriszéknek rendes elnöke az öreg Juhász, herczegi levéltárnok,
  2 2 |             El nem kerülheti, hogy az öreg urral ne találkozzék, már
  3 2 |             találkozzék, már pedig az öreg ur nem az Aurorákból szedi
  4 2 |             uton találnak menni, s az öreg megszólitja, tisztes távolságban
  5 2 |              nyissa ki fülét; mert az öreg temérdeket tud a multból,
  6 2 |           Nagy kedvet kaptam, hogy az öreg urral mégis szembeszálljak,
  7 2 |            Miféle Isten csudája az az öreg Juhász? kérdém őket.~- Ki
  8 2 |            rész pedig csacsi; mert az öreg téns urat bizvást kemény
  9 2 |            könyvet ki lehet dobni, az öreg egymaga megfelel mindenre.~-
 10 2 |                Kurucz legény lehet az öreg! - gondolám és mondám, s
 11 2 |               azonnal láttam, hogy az öreg nem szokott az Auroráknak
 12 2 |           keletkezett bennem, hogy az öreg urral minél előbb összetalálkozzam,
 13 2 |             megsüvegeljem; mert az az öreg Juhász.~Elmentem a kertbe,
 14 2 |             még fölbontatlan, épen az öreg Juhásznak czimezve. Ezt
 15 2 |           czimezve. Ezt bizonyosan az öreg vesztette el. Az "Utólsó
 16 2 |  Megszólamlottak? - kapott a szóba az öreg.~- Fiatal ember nyalkábbra
 17 3 |               a bünösök, még pedig az öreg Juhásznak vitatása folytán
 18 3 |               Pesti Hirlap"-nak, s az öreg Juhászt, ősz hajának daczára,
 19 3 |         kimondtuk véleményünket, s az öreg urak tartózkodását bátran
 20 3 |               a gyanitásnak, hátha az öreg ur meg tudná magyarázni
 21 3 |            különböztetik meg; mert az öreg a herczegi "convencziós
 22 3 |            azt mondd ám meg, a mit az öreg ur fog felelni.~- Azt vélitek,
 23 3 |          elhagyna a bátorság, hogy az öreg urat megkérdezd.~- Nem vitázom
 24 3 |               Megösmerjük mi, hogy az öreg válaszolt-e és miképen?
 25 3 |            válaszolt-e és miképen? Az öreg is olyan, mint a varju,
 26 3 |              ebédeltek rendesen, s az öreg ur néha megalázta magát.
 27 3 |        kedvemért, ma beszédes volt az öreg. L....... Miska, az ellenmondásáról
 28 3 |                Bizton hittem, hogy az öreg azon politikusok közé tartozik,
 29 3 |     kellemetlent is lehet mondani. Az öreg ur vastag, leálló bajuszát
 30 3 |              e régi találmánynyal.~Az öreg még hosszabban is vitázott;
 31 3 |             megadtam magamat; mert az öreg olyan meggyőzőn beszélt,
 32 3 |              ugy képzeltük, mint a jó öreg kályhát, mely nem tüzel,
 33 3 |             Oszlott előttem a köd, az öreg magasabbról nézte a világot,
 34 3 |         később lássák meg a napot. Az öreg nem ijedt meg a szabadabb
 35 3 |             czáfolat, mit én fogok az öreg Juhásztól kapni; hanem föl
 36 3 |               Nagy meglepetésünkre az öreg ur!~- No, gyámoltalan, -
 37 3 |         gyámoltalan, - szól hozzám az öreg, vége van-e a mai robotnak?~-
 38 3 |            velem sétálni! - mondja az öreg, s én hirtelen követtem
 39 3 |             már csak kezdje a szót az öreg, ha czivakodni akar.~- Rosszul
 40 3 |               Inasbeszéd, - mondja az öreg, - hát nem emlékszel rá,
 41 4 |        szoptam ki, hadd mondjam el az öreg Juhásznak szavait, melyeket
 42 5 |            vigyázz barátom! mondja az öreg Juhász, - el kellett kezdenünk
 43 5 |        beszédet, - mondja fáradtan az öreg, - az ősi kardot becsülettel
 44 5 |              hanem a mit ebéd után az öreg urak a jövendőnek pályájára
 45 6 |             fülig rángatta száját: az öreg meg nem mutatta volna egy
 46 6 |           lopni, fára mászni, csak az öreg tagadta meg fiatalságát. ~
 47 6 |       Házasságuk olyan volt, minőt az öreg urak szoktak összeboronálni,
 48 6 |           örök hűségről, kész lesz az öreg harangra tenni a nyelvét
 49 6 |            nagy mentegombbal, minő az öreg urnak ősi ereklyetárában
 50 6 |         zavarja Brutust? Mondhatná az öreg, hallván ajtaján az erős
 51 7 |           ereszek alatt mászkálni. Az öreg Csillag e szerint meggyőződvén,
 52 7 |       étvágyával nem veszett össze az öreg legénynyel egy tányérból
 53 8 |             óta nem tudsz megtanulni, öreg! - mondja kedélyesen a főjegyző. -
 54 8 |                 Elengedem a nevetést, öreg, - a dolog nem tréfa, -
 55 8 |          akarsz.~- Meg fogtok érteni, öreg, - s ha bolondot mondok,
 56 8 |             Háttal vagyunk egymásnak, öreg! Tudományosságot akarok,
 57 9 |            vágott vissza.~- Makacs az öreg, elhiszi főjegyző ur?~-
 58 9 |           vádolni.~- Vádolni?~- Az én öreg barátom merev ember, - minden
 59 12|      megtanulja hosszu hallás után az öreg misét, a diák szavak megmaradnak
 60 12|               a diák szó! - Mondja az öreg.~- A ki szépen tudja! -
 61 12|             meg az Isten, - mondja az öreg, midőn a fiu apjának keze
 62 12|       hihetőleg, hogy megcsókolja, az öreg pedig erősen megfogá a kezet,
 63 12|         tekintetes urat! - Üdvözli az öreg az érkező elé sietve, s
 64 12|             figyelem, tudtam, hogy az öreg oskoláztatta kegyedet, alkalmilag
 65 13|              órával előbb, - a makacs öreg megbizott a kocsisnak ügyessége-
 66 13|           pipaszárral jelenhet meg az öreg ur előtt?~Ida a kedélyes
 67 14|  figyelmeztetések történetét, hogy az öreg bevett szokásától mindamellett
 68 14|           fogná felszólitani; mert az öreg, mint tudjuk, egy alkalommal
 69 14|              közlelkesülés árjában az öreg is kihuzza az erszényt.~
 70 14|               hogy ő vendéget vár. Az öreg eleinte szó nélkül hagyta
 71 14|           mire boszusan azt mondja az öreg:~- A tudatlan népnek jövendölgettek,
 72 15|       alispánnal végbement tréfát, az öreg elől nevetett, a többi utána,
 73 15|               a ludhus csalogatja, az öreg urat a diákszó. Kövér élvezetet
 74 15|           mára, a konzervativ pártnak öreg legényei mind eljöttek.
 75 15|         tréfát nem értem. - Mondja az öreg a gunyt megsokalva.~- Adja
 76 15|           szinte észrevették, hogy az öreg elment az aláirás elől,
 77 15|       tartoztak, összesugtak, hogy az öreg készakarva távozott, s az
 78 15|                 Fösvény kezd lenni az öreg? Kezdi egy a többi közől.~-
 79 15|              Csillag.~- Keményfejü az öreg, és maga marad, mint a tuzok,
 80 15|                  mondják többen, - az öreg ilyen kovászból van gyurva.~
 81 15|              belefér a mi részünk is, öreg.~- Éhesen nem fogunk maradni,
 82 15|                 Értem lelkesülésedet, öreg, meg nem kisértem, hogy
 83 15|              egyikkel. Tudta, hogy az öreg a multhoz ragadt, onnét
 84 16|             kifejezést használtál, az öreg, kire czélozol, nemesebb
 85 16|            Sebesebben fogunk haladni, öreg, mint gondolnád.~- Ha embereink
 86 16|        meggyőződését, kapaszkodjék az öreg harangnak kötelébe, s ő
 87 16|               még a meggyőződés?~- Az öreg ugy ment el, a mint jött!
 88 17|               meg ne merje ugatni az "öreg teins ur"-at. A kutyaész
 89 17|              olvasó elhigyje, hogy az öreg gondolkozva mehetett végig
 90 17|               lenni! Önmagát kémli az öreg, egyéniségének vegyületét
 91 17|             az erkölcs egyforma, s az öreg elmegyen a kutatásban a
 92 17|           követ. - Ezeket gondolja az öreg, s öntudatlan fönnszóval
 93 17|             mondja megint hangosan az öreg, - a hangya nem gyüjt a
 94 17|   elaljasodott.~Hirtelen megindult az öreg, szivében fölmelegült a
 95 17|                  Hic sum!~Megijedt az öreg, a viszontlátásnak édes
 96 17|           csók kivételesen édes, s az öreg megijedt a betanult hangoktól,
 97 17|            engedte, hanem folyvást az öreg beszélt és mindig magyarul:
 98 17|        magyarul: nem értette, hogy az öreg miért annyira bőbeszédü?~
 99 17|          kimereszté szemeit a fiu, az öreg nem beszél diákul, bizonyitványait
100 17|          Dalkönyvecske." Jól látja az öreg, hogy a fiunak irása, de
101 17|           kiforditva mutatja, hogy az öreg nézze, mi az?~Beletekint
102 17|           nézze, mi az?~Beletekint az öreg, elkezdi olvasni a sorokat:~
103 17|      mélységébe most szédülve néz.~Az öreg a lapokat egymás után átolvassa,
104 17|              barátom, - magyarázza az öreg, - apádtól fölveheted; mert
105 17|           hogy mióta veszett össze az öreg Ciceroékkal? Férfi adhat
106 17|              Mégis eltéveszthetett az öreg valami szót, s annak hire
107 17|             de hiszem, urambátyám, az öreg bizonyosan megbotlott, a
108 17|            kényelmesen látta, hogy az öreg a kéziratot olvassa.~- Jó
109 17|           bizom, itt van! - mondja az öreg átnyujtva a másolatot.~-
110 17|           jegyzék?~- Ne szeleskedjél, öreg, - inti a jó barát, - tegnap
111 17|               megadom magamat.~- Hej, öreg, téged sem értenek mások,
112 18| figyelmeztetést, s megigérte, hogy az öreg fiskálishoz azonnal elmegyen.~-
113 18|             vannak; egyik az, hogy az öreg nagy lelki átalakuláson
114 19|              félni, hogy meglátja az "öreg teinsasszony." Hirtelen
115 20|            azért bért követelhetne az öreg pióczától.~Bevett szokás
116 20|             eő feőméltóságnak irta az öreg, két gombos és megékezett
117 20|         frater! - Mondja foghegyen az öreg teins ur, lenézve a fiatal
118 20|           szentirás, a mit mondok.~Az öreg eltávozott, - se Isten velünk,
119 20|         iratot el találja olvasni. Az öreg nem engedett hosszu időt
120 21|            közül.~- Most megisszuk az öreg urnak emlékezetére a vad
121 22|           Rosszul fogod föl a dolgot, öreg, - okoskodik Csillag, -
122 22|            hittem.~- Bánom szavaimat, öreg, e félreértés nagy veszedelem
123 22|               alá huzta.~- Elfeleded, öreg, hogy a birodalomban Magyarországon
124 22|            laposra nyomni?~- Ne félj, öreg, - mondja Csillag hangosan, -
125 22|       eszmékért fizeti, a melyeket az öreg teins ur elmond.~- Ellenkező
126 23|             van a megelégedésre. - Az öreg ugy felelt, a mint óhajtám, -
127 23|              nélkül miként irhatta az öreg e sorokat. Reggel korán
128 23|          Beszélgetett önnel valaha az öreg a jobbágyviszonyokról?~-
129 23|           Vadassynak ez ügyben irt az öreg?~- Még pedig kegyetlen okoskodással.~-
130 23|          aláirás volt hátra, midőn az öreg bejött, - elvette előlem
131 23|              mindenféle titka van, az öreg kegyed véleményét elolvasatlan
132 23|            megvallom, sajnálom, ha az öreg elszeleskedte a dolgot.~-
133 23|         derülten társalgott, midőn az öreg ügyvéd is rezes kardot kötve
134 23|          vitákban résztvenni, mint az öreg ur irta, s hálából egy ezerest
135 23|         köztünk sohase legyen szó!~Az öreg nem tudta elgondolni, hogy
136 23|               ijedtében megzöldült az öreg, midőn a gróf ellenkezőleg
137 23|       ellenkezőleg szavazott, mint az öreg várta.~- Elolvasta méltóságod
138 24|                      A meglepetés.~Az öreg ügyvéd megkapaszkodott rezes
139 24|     principálisának másképen ir?~- Az öreg ezt nem cselekszi, - méltóságodnak
140 24|          aláirása hiányzott, mikor az öreg az irodába lépett, - a fiu
141 24|         méltóságod? kérdi komolyan az öreg fiskális.~- Egy cseppet
142 24|                 Itt már ellentmondok, öreg ur, - az a fiatal ember
143 24|      megbocsájtok neki.~- Mit gondol, öreg ur, mikor az a fiatal ember
144 24|              parancsolja! - Mondja az öreg diónyi cseppeket izzadva.~-
145 24|             hogy Ádám minden embernek öreg apja, s hogy azokért is
146 24|           lakba fogják szállitani. Az öreg a patvariában fujta a nagy
147 25|               kompániába keveredtünk, öreg. Én azt a kiváltságot védelmeztem,
148 26|              Keserüséggel mondod ezt, öreg?~- Teljes meggyőződéssel;
149 26|           mondod el Pozsonyban. Jó az öreg a háznál, barátom, s mig
150 26|              szent.~- Lassan, mogorva öreg!~- Jó, bevallám, hogy hibáztam,
151 26|              hogy eddig nem tudtam.~- Öreg!... mondja Csillag mindkét
152 26|         akarod vágni.~- Nil admirari! Öreg, ezt mondja a klasszikusok
153 30|        kisöpröm akkor a Hollingert.~- Öreg!... fől a kend feje?~- Nagyon
154 30|             akadémiára gyüjtöttek, az öreg Faragó egy fillért sem adott.~-
155 30|     hivatkozom. - Kapus meghallván az öreg Faragóról terjesztett hirt,
156 30|            Itt volt az ideje, hogy az öreg Faragót egy balvéleménytől
157 30|         akaratot rútul megalázott.~Az öreg Faragó magán uton kapott
158 31|      bajusztalanságáért gyanitják. Az öreg más kornak gyermeke, s egykor
159 31|        kifakadásokra vetemedett, s az öreg Faragót illették tiszteletlenséggel.~-
160 31|       gondjaimra van bizva.~- Szegény öreg! - mondja Csillagné, elejtvén
161 32|                a multban megtestesült öreg föllázad a szinészet emlitésénél,
162 32|         Mindenki kérdezhette volna az öreg urtól a helyes okot, kivéve
163 33|           rokon, bácsi, vagy kedélyes öreg urak, - kik ráfogják önre,
164 33|          ötven-hatvan év árán, - s az öreg uraknak ártatlan tréfája
165 33|         tréfája önt meg ne sértse. Az öreg urak nem veszélyesek; ők
166 34|               néznek.~- Ne duzzogjon, öreg ur, többször nem mondom
167 35|                          A válság.~Az öreg Faragó testben öregebb,
168 35|        gondolatot eltakarta; pedig az öreg tudni szerette volna a valódi
169 35|            igen hosszu volt, pedig az öreg ur nem szeretett irni, s
170 35|         fárasztom vele az olvasót. Az öreg egy hibába esett, fiának
171 35|           beteljesült: megérkezett az öreg ur levele.~Gyorsan határozott.~
172 35|     segedelmeért folyamodott.~- Hohó, öreg, te mint alispán, biró is
173 35|               zavartassék, Csillag az öreg urnak leveléről levágta
174 36|               az öregnek küldé el.~Az öreg ur megismerte a levélboritékon
175 36|               vagy, fiam! - mondja az öreg áradozó örömében. - Látom,
176 36|                                    Az öreg elkábult az elősorolásban,
177 37|               vér nem válik vizzé, az öreg Faragó fölsietett Pozsonyba,
178 37|               teljes titok maradt. Az öreg fölolvadt, fiát igen érett
179 37|            megnyilván a fiu előtt, az öreg ur kéjben uszott, hogy alapos
180 37|       Csillagnál napos vendég volt az öreg, itt szövögette titkának
181 37|       választottak menyasszonyt, s az öreg gondolta is, hogy megkezdi
182 37|       fogadásnak pecsétje.~Faragó, az öreg érkezett meg Csillaggal.~-
183 37|             Kedves hugom, - mondja az öreg Faragó Lórinak, - feleségem
184 37|               elkerülhettük volna.~Az öreg ur elmondhatja magáról,
185 37|             itt is ostromolja, - s az öreg Faragó fiának szükségét
186 37|              Imre apját megnyerte, az öreg fölszabadította a fiut a
187 37|               önállóságra, - többé az öreg nem zavarja fiát. Örüljünk,
188 38|           tartoztak. Fölháborodott az öreg a fecsegésen, s egy üres
189 38|             az ablakon át meglátta az öreg Faragót közeledni; azonnal
190 38|             nők szobájába nyitott.~Az öreg egyszerre koczogatott, és
191 38|              jött postának.~- Siettél öreg? - kérdi Csillag a lelkendezőt.~-
192 38|              lélekzetet.~- Üljünk le, öreg, - a sietésben elfáradtál.~-
193 38|       visszahajtá; s engedte, hogy az öreg a sorokat megirja. A kész
194 38|      Csillagnak bevezetését s ime, az öreg erélyes szavakban biztatja
195 38|              a szólásszabadságra."~Az öreg ur megilletődve hallgatta
196 38|               tárgy érdeménél, igy az öreg ur örvendett, hogy fia a
197 38|         barátjának kezét.~- Látom, az öreg nem haragszik.~- Atyámra
198 38|           sorok azok, öcsém?~Kapus az öreg elé helyezi a sorokat. Az
199 38|              albák! Mondja magában az öreg, - tehát a vendéghivások,
200 38|         segitettél jó apának lenni?~- Öreg: a barátság bebizonyitva
201 39|           czéltalan járkálva; mert az öreg ur se látott, se hallott,
202 39|             Kapus urral a kertben.~Az öreg az emeletbe ment, Imre a
203 40|              a kasba vigye vissza. Az öreg Kapus háza előtt még mélyebben
204 40|             harmat esett. - Mondja az öreg Kapusnak.~- Honnét esett
205 40|          szemeimmel?~- Mert ritka, az öreg ember szeme még az öreg
206 40|               öreg ember szeme még az öreg Á-t is csak pápaszemmel
207 40|              olyant kérdezni, hogy az öreg megüljön a felelettel.~Hosszan
208 40|             ért el engem.~Hallotta az öreg a szót; de nem felelt. Szivében
209 40|           leszek.~- Mi az? - Kérdé az öreg Kapus majdnem reszketve.~-
210 40|              összeölelkezve, végre az öreg Kapus bámuló szürös társához