Chapter

  1 2 |         adott be árjegyzéket, mint most, hogy a fél hirtelenében
  2 2 |            pályámnak kezdetén épen most vagyok az a semmi, melyből
  3 2 |          nem hegy, hanem völgy; és most kezdém gyanitani, hogy föl
  4 2 |         semmit! mondja főnököm, ki most arra biztatott: mennék el
  5 2 |      megdöbbenve veszi észre, hogy most kezdődött el az igazi oskola.
  6 2 |           csak vágyakat ösmertünk: most meg van engedve, hogy a
  7 3 |          ugy gyülöli az urat, mint most.~- Nem vagyunk egy véleményen! -
  8 3 |    megczáfolni, az igaz!~- S ha én most hirtelen az ön tyukszemére
  9 3 |            van-e a mai robotnak?~- Most végeztem be, tekintetes
 10 3 |           ki az ügyvédséget. A mit most látsz, nagyon közönséges
 11 3 |      méltók a nagyobb tanulmányra. Most kérdezlek, mit mondasz azon
 12 3 |             te, gyámoltalan!~- Már most szamarazzon le a tekintetes
 13 4 |          fele a ládafenékre dobja.~Most már tudom, hogy ennek is
 14 4 | nélkülözhetlen volt a háznál, mint most az evőkanál. E hosszu korban
 15 4 |             Szörnyüködve tekintünk most azon régi jegyzetekbe, melyekben
 16 4 |            kocsi előtt elfutó nyul most is sok embert megijeszt, -
 17 4 |              Eleget parancsoltunk, most már engedelmeskedjünk: azt
 18 5 |      jobbakat kell csinálnunk.~No, most vigyázz barátom! mondja
 19 5 |     időnkint megdönteni a falat, - most már magunk is kézbe akartuk
 20 5 |        nyers bátorság tudás nélkül most már semmit sem ért, mindenki
 21 5 |      uristent is. Gondolkozzál, ha most egy pártra kimondaná a szenvedély
 22 5 |            Ennyit a patvariából, - most kezdjük meg történetünket.~ ~
 23 6 |   házasodott, - mert nőtelen volna most is, és én itt a második
 24 6 |          kisasszonynak fülét, mint most, s a galambom kis menyecske
 25 6 |          bizalommal mondá el, hogy most sem tudja megfogni, miként
 26 6 |        szépet már rég kitalálta, - most az általános jólétet ösztönzi
 27 6 |           a nehezebbet bemutattam, most menjünk a szomszédba, keressük
 28 7 |        vagyok egymagam a munkában, most az éjjelből csinálok nappalt,
 29 7 |      fogták ugy a tudományra, mint most. Akkor én csak hat oskolának
 30 7 |         oskolának hirét hallottam, most megszerezték még hattal,
 31 7 |           megszerezték még hattal, most a tizenkettőnek áll a hire,
 32 7 |           többet is János, mindezt most találta ki véletlenben?~-
 33 7 |    erősebbek lesznek. Ezt tanitják most, János barátom, ebből higyje
 34 8 |            fogjuk megtámadni.~- De most már egészen értelek.~- Áldassék
 35 8 |       kiván nagyobb ur lenni, mint most?~- Rád bizom a kérdést,
 36 9 |         azon tul vigyázni fogok, - most még nagyon hiszek azoknak
 37 9 |             elhiszi főjegyző ur?~- Most méltóságod mondja annak,
 38 9 |          jogaikat megsértette, ugy most is azon nyelven mondják
 39 9 |       aludnánk mi a Corpus jurison most, miután abból egy sort kitörülni
 40 9 |         csapást. A meglepetés után most tekintének össze, és az
 41 10|                      Pártalakulás.~Most még élő emberekkel bebizonyithatom,
 42 10|          gyengébb legényeket, hogy most már magyarul beszélgettek
 43 10|  belekiáltanak, - igy számitottunk most is. - A fejedelem megszüntette
 44 10|  ellenséget elemészteni akarták; - most a reformmozgalom hangosan
 45 10|        keresnek épen a kormányban.~Most figyeljen kegyed!~A küzdő
 46 10|           mesteremberi munka volt, most a teremtőerő óriási munkákat
 47 10|          szolgálta és a politikát; most minden irányban termel,
 48 10|       kötelességszerüleg teljesiti most.~A kanczellár teljesen elfáradva
 49 10|  következés szerint igen ügyetlen, most aggódjanak.~ ~
 50 11|      paraszt.~- Ur lenne a fiam.~- Most megfelelt kend helyettem! -
 51 11|            nem adok neki semmit, - most hát elhiszem, hogy több
 52 11|          ifju Kapus, ki a városból most érkezett haza, s azonnal
 53 11|  megsüttethessem a fehér kenyeret. Most én még semmi sem vagyok,
 54 11|       indulni a hosszu utra, - még most is utazom, - kikérem béremet
 55 11|       gyógyszerész és egyéb van? - most mondja meg, bátyám, - melyik
 56 11|         mindenünkből kipusztitson. Most mondja meg: ingyen van az
 57 11|    Egymásnak ellenségei?~- Igen, - most azok vagyunk, s van a ki
 58 12|          ki, s alakulását bevégzi. Most látta, hogy a tanár a könyveknek
 59 12|            ott marad, a hova esik.~Most tört ki a nemesebb szenvedélynek
 60 12|           a másik gondolatot, hogy most az első napon tesz ugy,
 61 12|            az tudja jobban. Már ha most azt akarnám mondani magyarul:
 62 12|               Furcsa biz az, fiam, most tudom, hogy könnyebb káromkodni,
 63 12|      magyarul mondod.~- Ezt akarom most megmagyarázni édes apámnak,
 64 12|       szavába, - az leszek, a mire most minden jóravaló ur törekszik,
 65 12|       ember akarok lenni, apám, ez most a legszebb és a legnehezebb
 66 13|         mert bizik belátásomban.~- Most már nem csudálkozom.~- Hiszem! -
 67 13|       láttam és hallottam.~- Pedig most nem álmodik ön, - most látja
 68 13|       Pedig most nem álmodik ön, - most látja a valót, az egyszerü
 69 13|        gyermekszobának falai közül most már kiszabadult. Csillag
 70 13|      fejéről a fényes lap előtt, - most vallatólag lépett a tükör
 71 14|           nem szokott járkálni.~Ön most lép az élet kapujának küszöbére,
 72 14|         kocsik tömegesen jöttek, s most már megijedt, hogy miképen
 73 14|           nyavalyája Faragónak, de most már szerette volna tudni,
 74 14|    pillanatra meg is döbbent; mert most gyanitá, hogy a földülés
 75 15|     mesteremberek még csak inasok, most tanulják idegenektől a szépet,
 76 15|            a multhoz ragadt, onnét most konyhakéssel sem lehet levakarni, -
 77 16|           ki kell e hazából verni. Most magunk között küzdünk, az
 78 16|  félrenyomta, de ki nem dönthette; most segéljetek neki alulról,
 79 16|          római classicusok után, - most egyszerre kiüt az emberiségen
 80 16|         hogy meglepetett általa, s most keresi, mint az illatot,
 81 17|                 A régi auktoritás.~Most már általános divat, hogy
 82 17|           tekintett volna rá, mint most, arczán különös sugárzat
 83 17|       belőled, ha nem pipáznál?~De most már kimereszté szemeit a
 84 17|        völgyet, melynek mélységébe most szédülve néz.~Az öreg a
 85 17|        között.~Az ifju Faragó, kit most Endrének nevezünk, egészen
 86 17|        tanult.~- Természetesen, te most nem érted apádat.~- E miatt
 87 17|           sem, hogy "Zalán futása" most épen mentezsebében van.~-
 88 17|        előtt kellett volna tenned; most azt hinnék, hogy gúnyból
 89 18|           nem hallottak, mint a mi most következik.~Valamennyien
 90 18|      hallgatták a tudósitást, hogy most kelhetnének föl a nagy meglepetés
 91 18|    könnyebben hirre kaphatna. A ki most sem tud hazafi lenni, annak
 92 18|       átalakuláson ment keresztül, most önmagával vivódik. Önre
 93 19|            jó szive volt.~- Az van most is, nénikém.~- Ugy is maradjon,
 94 19|           érkezett Csillagékhoz, - most is tele volt édességgel,
 95 19|            vagyok borzas, anyám, - most fésültem össze a hajamat.
 96 19|         tőlem az én kis feleségem?~Most már nem mert szólni, - szorosan
 97 19|    olcsóbban megegyeztünk.~- Bácsi most már olyanforma, mint az
 98 19|            emberek mind csunyák.~- Most mindjárt elbujdosom bánatomban,
 99 19|          még mikor feleségem volt; most már nem is feleségem, nem
100 19|        idáig vesződséges lehetett, most már nehéz: a hajlamokat
101 19|         mig nem keresték; de mivel most már magasabbra becsülik,
102 19|        melyet szabadon elfogadhat. Most belőlről hall egy komoly
103 19|           szárnyait meglebbenti, s most arra került a sor, hogy
104 19|     lépdegél a lak felé, talán még most sem látja a mellette levő
105 19|              Tudtommal, te Faragót most is ugy becsülöd, mint becsülted
106 20| méltóságodnak kedve van elkölteni. Most arról van szó, hogy ez a
107 20|    kényszeritheti. Még ez hagyján, most jön a java!~Tulajdon füleimmel
108 20|         csak félannyit fizet, mint most a paraszt, bizvást elmehet
109 20|          hát a tekintetes ur engem most megdicsért?~- Diákul mondjam?
110 21|       között.~- Ugy kezdjünk hozzá most, mig józanok vagyunk, mert
111 21|            és a mi összezuzható.~- Most már okosan beszélsz, pajtás, -
112 21|           még nincsen nevelésed, - most bujtál ki az oskolapad alól.
113 21|            mi az a bolondkompánia, most még nagyon józanok vagyunk,
114 21|          Mondja egy a sok közül.~- Most megisszuk az öreg urnak
115 21|       ismételte Endrével együtt, s most ő követelte, hogy a vad
116 21|      czenzuráig tart. A diákéletet most kinyujtózkodjuk, szabad
117 22|  katonáskodásának körülbelül vége, most arról kell gondoskodnunk,
118 22|  nyelvünket, a diákszó mellett még most is koldusgyermek az anyai, ...
119 22|           a sziklatömeget, melyből most egy nagy darab levált erőszak,
120 22|      grófot nem tudták haza hozni, most is bizonyosan erős unszolásra
121 22|       dolgot, - mondja Kapus, - ha most valamennyien fáklyát vennénk
122 23|        sértés gyülöletre ingerelt, most már ingyen kész volt mindenre;
123 23|            Mondja a gróf.~- Szabad most már kérdeznem a grófot a
124 23|  tudniillik, vissza nem utasitjuk. Most még szilaj, de szilajsága
125 23|           Negyed órával előbb nem, most igen, még ha nekem csinálnák
126 24|          irodájában megszeppent. - Most tessék folytatni a jövendölgetést.~-
127 24|          végig, méltóságos uram.~- Most értem, miért fordul elő
128 24|        pirulni legyen kénytelen.~- Most már kérve kérem kegyedet,
129 24|  tartózkodás nélkül kimondom.~- Én most nem mondtam semmit, s ön
130 25|            őseim is azok voltak, s most kriminális pert indítanak
131 25|        bajuszu, sovány képü ur, ki most mindjárt el fogja mondani,
132 25|     egyensuly megvan, direktor ur, most már a magyar koronának tagja,
133 25|         mert a multat megtanultam; most olvasom Széchenyi munkáit,
134 26|            a követséget, - e miatt most már hatalmas pártod kínjában
135 26|   szeretnek. Ez volt egyik okom, - most elmondom a másikat. Te Pozsonyba
136 26|       akart.~- Türelem, barátom, - most megnyilott ajakam, mindent
137 26|       gyengeségeimnek elsorolását, most én másokét mondom el. Nem
138 26|         vágyat és makacs maradást. Most világosabban látok, - a
139 26|           szembeszálltam veled is. Most értesz, - helyeinket megtaláltuk, -
140 26|      végeredménye mégis magasztos.~Most menjünk odább.~~- Mikor
141 26|            következtek; az emberek most nem, hanem a régi tudományosság
142 27|      vizből két itczényit nyel el. Most tudja, hogy a vizet is meg
143 27|         korhelységről lemond, hisz most tudja, mily nagy kincs öt
144 27|    tanácscsal. Azoknak nem hitt, - most hisz az életnek, hogy mindent
145 27|            engedelmesség, - s hogy most elszabadult a hosszu kötélről,
146 27|           árát nem sokalja, hisz ő most először ur, s édes méz a
147 28|  könyvekről ez a tudatunk hiányzik most is, hát még 1830-ban, s
148 28|         tárgy iránt, melytől éppen most akar mindenik megszabadulni
149 28|       pénztárnok azonnal beszedte.~Most már bizonyos volt, hogy
150 29|         számára a törvényt hozzák. Most én a magam esze szerint
151 29|     kifakadásoknak éljenezni, s ha most meggondolod előbb, tapsolj-e?
152 29|            de müvész sohasem lesz. Most már gyanitom, hogy a csupán
153 29|            a hazát, mint a gazság: most - dobjatok ki.~- Éljen! -
154 29|          ez asztal mellett, melyre most fölemeltetek, ez asztalnál
155 30|       mondja mogorván a kendező, - most csak lutrizzatok, majd megmondom
156 30|           eddig, sőt még jobban.~- Most beszélt kend bölcsen.~-
157 30|            ur a sváboknak.~- Az ur most azt hiszi, hogy ezt a magyar
158 30|        emezt iszszák. A pozsonyiak most a német szinházba járnak;
159 30|        idáig a paraszt őrzött meg. Most a messzebbre látók kettőre
160 30|  esztendőnek hibájáért veri mellét most a nemzetnek minden jobbja,
161 31|    elvesztette a gyülölet fonalát.~Most már kellett volna valamit
162 31|         Tudjuk, mit beszélt akkor, most azt mondom, hogy többre
163 31|        ültek. Az anya két nagyobb, most már hajadon leányával, munkával
164 31|          ült, a férj, ugy látszik, most jött a szobába.~- Férjem,
165 31|           tanuskodik jelenlétéről, most elfujná e lángot, melynek
166 31|         hogy ki volt a kis borzas; most többet tud, hogy e pompás
167 32|       eszmének kifejezésére, s még most is emlékszem olyan nyelvre,
168 32|          nyugtatta meg, hogy a mit most cselekszik, ellenkezője
169 32|        menjen a "Külső bárány"-ba, most este érkezett, s reggel
170 32|           majd odafönn beszéljünk, most mást mondok.~- Semmi lehangolót,
171 32|         melyet, nem tudom miképen, most bontottak föl, és most emliti
172 32|             most bontottak föl, és most emliti a hirlap.~- Ötezer
173 32|     látszatot is kerülnünk kell.~- Most meg te beszélsz tatár nyelven.~-
174 33|         oldalról a módot, melylyel most, holnap vagy évek folytán
175 33|           s elronthatnám a tervet. Most elvégzem irnivalómat, addig
176 33|      levedleni a gubót, - szárnyuk most kezd nőni, s oly gyakorlatlan,
177 33|          megbánná vállalkozását.~- Most értem önt egészen, - ön
178 33|            egészen, - ön az arányt most fölvilágositotta.~- Tessék
179 34|         esztendeig nem fogok irni, most megfogadtam.~- Addig én
180 34|            érzelmet rejtett? A mit most a szinészekről beszélt,
181 34|     érdeklés első csira is volt, s most ez emberrel összebonyolódik,
182 34|          egyszer aggódott, s kiért most még inkább aggódik.~Miért
183 35|           Imre fiatal ember létére most tapasztalta, hogy a lelkesülés
184 35|     multkori csak karczolás, a seb most következik: én megint pénzt
185 35|        ellen a tapasztalás megvéd.~Most alázatosan kérem atyámat,
186 35|          itt vagyok!~Oh, ha az apa most nem gyanakodnék, biznék
187 35|            iránt kiméletes legyek. Most az egyszer engedd el, apám,
188 36|        munkálkodtál: bizom benned.~Most Csillagnak levelét olvasta
189 36|          tudtalak, megvigasztallak most. Valld meg: e századnak
190 36|          volt puskaporuk.~A nemzet most hallott az országgyülésen
191 36|  ügyvédekkel nem végeztethetik el.~Most értem a dolog velejére! -
192 36|         mindketten a hazai ügynek. Most válaszoljon: elhagy ön?~-
193 36|       mondja a gróf kezet fogva, - most mást kérdezek, feleljen
194 37|       Visszatehetem?~- Igen, hanem most engedelmével, megmásitom,
195 37|            az én kis iródiákom, és most titkárommá nevezlek.~(Lóri
196 37|           ösmeri, - mondja Lóri, - most válik el, mi történik?~ ~
197 38|            Nekünk?~- Istenem, csak most találnám meg az igazi szavakat,
198 38|           vagyok a tüzbe ugrani.~- Most már ne, egyszer elég volt
199 38|            a párt sinyli meg, mely most ellene támad. Meglehet,
200 38|       embernek véleménye szükséges most, látnunk kell a túlságokat,
201 39|             Ne mondj semmit, fiam, most igen boldog vagyok.~- Ne
202 39|        reám.~- Jaj!... mit mondjak most?~- Utasitson vissza, ha
203 39|          ha férjem lesz is!... No, most már kimondtam!~Imre elkapta
204 39|           Jaj!... aggódik Lóri,... most még hátra van a legfelsőbb
205 39|    kesergett, hogy lánya nem volt, most azt is adott az Isten.~-
206 40|          biró mellett, s hihetőleg most is olyan tamáskodó, mint
207 40|            nép könnyen megijedhet.~Most kezd aggódni az apa. Fiát
208 40|     mellett százszorta érzékenyebb most, mint lett volna alant?
209 40|        mondom, az én szemeim éppen most nyiltak föl, most már merem
210 40|            éppen most nyiltak föl, most már merem mondani, hogy