Rész, fejezet
1 1, I | csak akkor nézett körül, midőn a másik utcából hasonló
2 1, I | bújtak a vénebbek mögé; - s midőn valamivel, azaz hogy jóval
3 1, I | herceg Batthyányi Lajos, ki midőn Bowring urat meglátá, csodálkozva
4 1, I | Szépen hangzik az magyarul, midőn valakit dicsérnek?~- Ahogy
5 1, I | fordulva és várva a feleletet, midőn ismétlé a kérdést: hogy
6 1, I | gondolatban, hogy megőrült; de midőn az ajtó kinyílik, Bowring
7 1, I | s a herceg nagyot néz, midőn Bowring úr tiszta magyarsággal
8 1, II | tulajdonsága együtt megvolt, s midőn a sok furcsa mindenféle
9 1, II | tökéletes jeges medvét, midőn a jéghegyek közt mászkálok,
10 1, III | emlékezetével érek el ezen időig, midőn a dunántúli mezőföldön néhány
11 1, III | ellenkezőt nem tűrte meg, - s midőn mindent rendben talált,
12 1, III | helyeiket a nagy asztalnál, s midőn mindenki helyén állt, a
13 1, III | ezen jelre a tisztek is, - midőn aztán egy mozdulatra valamennyi
14 1, III | senki sem keltette fel.~Midőn több ily panasz hasonló
15 1, IV | sőt néha még a kuvasz is, midőn megkeríti a nyájt, mintha
16 1, IV | újabb tagadásba akart kapni, midőn a kocsizörejre csakugyan
17 1, IV | igen tudom a német nyelvet, midőn már némileg kedvet kaptam
18 1, IV | hát nem hallotta ön, midőn ezzel a béressel beszéltem?~-
19 1, IV | ki némileg megdöbbent, midőn látta, hogy egyenesen hozzá
20 1, IV | feleletet, ez egy olyan fogalom, midőn a csillagászok azt állították,
21 1, IV | asszony is megyen a malomba. Midőn a hídvégi hídnál átmennének,
22 1, IV | az izenetet elmondják, s midőn megint a malomba mennek,
23 1, IV | ünnepi szín van a pusztán, midőn a kis béresek fehér patyolatingben
24 1, IV | szatmári ember a komédiát, midőn a medvét várta, s a bormérő
25 1, IV | lőn ismét a kurta válasz, midőn a kocsmáros megint bort
26 1, IV | messziről kiáltja, éppen midőn a béres ölbe kapta Meddig
27 1, V | már minden ember ismeré.~Midőn az úrnő lejött, órákig elkísérte
28 1, V | tönkrejutásával végződött volna, hanem midőn a végsőre kerülne a dolog,
29 1, V | míg a mente ráfért, hanem midőn ezt is elvégezte, azt mondja:~-
30 1, V | bírta megállítani, hanem midőn aztán a hajdú lelke elnehezedett
31 1, V | feleletet a nagyságos úr, hanem midőn a hajdú addig húzta-vonta
32 1, V | olyan puha most, mint akkor, midőn istenben boldogult uram,
33 1, VI | rántsa félre a szarvas, midőn a komoly arcnak kellene
34 1, VI | csak ki kellene mondani, - midőn a szarvas messziről dobogva
35 1, VII | különösen a mai világban, midőn közönségünk fölöttébb érzékeny,
36 1, VII | valóságos magyar nyavalya lőn, midőn az ősi szokásoktól el-elmaradt
37 1, VII | apja réceúsztatónak hagyta.~Midőn a csigát megérintik, visszavonul
38 1, VII | úgy, mint a másikról, hogy midőn ilyen három ember összekerül,
39 1, VII | az öregúr is észrevett, midőn a hajdú készen lőn a harmadik
40 1, VII | szerencsétlenségének, s azért midőn az enyingi kastély kapuja
41 1, VII | elereszti ellenfelét, éppen midőn agyon kellene ütni, s mint
42 1, VII | emberiség minő szánandó, midőn egy vékony embert azért
43 1, VIII | kellemesen húzódnak ki, midőn az állat az akadályokat
44 1, VIII | hogy tájékozza magát, s midőn visszanézett a falu felé,
45 1, VIII | ismerős ember ne akadjon útba, midőn lövésre kerül a vad, s így
46 1, VIII | hogy visszafelé törjön; de midőn egy határárkot magasról
47 1, VIII | követte a lihegő vadat, s midőn a vadaskertbe érne, - akkor
48 1, X | hogy el nem dűlt ijedtében, midőn az előbbeni tizenhat ágas
49 1, X | szabados egy fa mellé húzódott, midőn a csapatnak elvonulását
50 1, X | csak gróf Dunay rémült el, midőn barátját halva összerogyni
51 1, X | úrnőjének visszaszolgáltatja.~Midőn a lelődözötteket összeszámlálnák,
52 1, XI | tesznek mint a paraszt, midőn a szekérről föladja a kévét
53 1, XI | még az se lármázzék utána, midőn a huszárokra meg a gazdátlan
54 1, XI | meglát az utolsó közvitéz, midőn karját ellenségre emelheti,
55 1, XI | zökkentse a szekeret, s midőn a kapun minden baj nélkül
56 1, XI | az orvosságtól hal meg!~*~Midőn a béres kiért az udvarból,
57 1, XII | csillag az ég boltozatjára, midőn a herceg és Bowring úr csöndes
58 1, XII | operája egymás hátán ül már, s midőn az inger kifogyott belőle,
59 1, XIII | magában: Értem ezt a dolgot.~Midőn már annyi idő eltelt, hogy
60 1, XIII | helyet foglalt mellette, s midőn már a "jó időt" meg a "fagyos
61 1, XIII | járkálta meg a kanyargó utakat.~Midőn Baltay eléggé elkészíté
62 1, XIII | mogorvább lőn Baltay, s midőn a szomszédban menyegzőre
63 1, XIII | könnyekre fakasztá Baltayt, s midőn a herceg eltávozék, még
64 1, XIII | Mélyen érzé az igazságot, és midőn ablakából a menyegzőre menő
65 1, XIV | azelőtti életéből, hogy midőn, egyszer véletlenül a falubeli
66 1, XIV | fejét, mint akkor szokott, midőn valamelyik édes pajtásuk
67 1, XIV | és nem a bácsié; azért midőn a bácsi hazajött, alig várta,
68 1, XIV | hallgatott a fiú, hanem midőn a bácsi utóbb pipára gyújtott,
69 1, XIV | utasítá Baltay a fiút, s midőn magára maradt, gondolkozni
70 1, XV | találkozhassanak másnap, midőn a herceg szabadosai már
71 1, XV | Meddig Józsi elhalványult, midőn Pista a vállára csapott:~-
72 1, XVI | után kérdezősködni. Hanem midőn a helyreigazodással készen
73 1, XVI | helyreigazodással készen voltak, midőn a gróf nem volt otthon,
74 1, XVI | lőn, de éppen befejezék, midőn a kapuhoz értek, s az öreg
75 1, XVI | előreereszté az öreget, ki midőn az ajtóhoz ért, ismét megfordult
76 1, XVI | alatt meggyógyítja, - végre midőn a vacsorának vége lőn, lementek
77 1, XVI | kitüntetés, - véli Festetics, - midőn egy fiatal házas másfél
78 1, XVI | Muzsámtól vettem én,~Egykor midőn magam bolygék~A hegy szirtes
79 1, XVI | tudná, mi történik vele, s midőn a rövid történet leírása
80 1, XVI | azonban mégis öreg este lőn, midőn a sümegi váromladékok úgy
81 1, XVII | nyugtalanság mindinkább nőtt, midőn észrevette néhány nap múlva,
82 1, XVII | körül sem járta a szobát, midőn a cseléd megint bejött,
83 1, XVII | hogy eljött a pillanat, midőn a szavaknak megválogatása
84 2, I | könyökölve hallgatja őket, s midőn az előbbeni után elmentek,
85 2, I | tovább fűzhesse terveit, midőn a pióca-fészek búzafölddé
86 2, I | majdnem Petend alá ért4, midőn a falubeli kutyák visszafordították,
87 2, I | egészen az országúton voltak, midőn a kocsis még a hegyoldalban
88 2, I | fölkapaszkodván a kocsira, s midőn elhelyezkedék, búcsút vettek
89 2, I | leckéket meghallgassa; azért, midőn a kőhalmazhoz ért, azt mondja
90 2, I | mindig egy helyben áll, s midőn Baltay kíváncsiságból a
91 2, II | elvitte a szomszédba, s midőn átadta, nagy rémülésére
92 2, II | annál egyenesebbre ült, midőn a következő tudósítást olvasta:~-
93 2, II | is, ha Baltay úr látta.~Midőn a gyermeket meglátta, megcsóválta
94 2, II | szeretettel ápolák a gyermeket, s midőn András egy ízben eltávozott,
95 2, II | rendkívüli örömmel hallgatott.~Midőn egy hosszú szakasz után
96 2, II | kitüzesült képpel, éppen midőn András belépett, de azért
97 2, III | mióta ő Keszthelyen volt.~Midőn a szobaajtóhoz ért, az őt
98 2, III | elmondá az egész köszöntést, s midőn a mennyei koronát kívánná,
99 2, III | Hasztalan várta Baltay a fiút, s midőn Andrást meglátta, békételenkedve
100 2, III | mennem, hogy ne lássék meg, midőn a könyűt kitörlöm szememből;
101 2, III | keresné a jóváhagyást, s midőn így is meggyőződött, egy
102 2, IV | múlt, hogy nem adott, hogy midőn dolmányt és csákót összekeresett,
103 2, IV | s aztán folytatá, - de midőn alkottuk, azon hitben voltunk.~-
104 2, IV | lenni a sors könyvében, hogy midőn a kölcsönös számvetésben
105 2, IV | dicsőség útjára lép ki, - s midőn a legelső szó elhangzék
106 2, V | hegyláncolat oldalában, s midőn az elővigyázati szabályok
107 2, V | közeledett azon ponthoz, midőn a katona nem azért nem engedelmeskedik,
108 2, V | őket kíméltem legjobban, midőn a hátráló seregben elől
109 2, V | ellenséget föltartóztassa.~Midőn az elcserélés megtörténék,
110 2, V | némi megindulással, mint midőn félig tudja az ember, hogy
111 2, V | béres megszaladjon, hanem midőn Pista közelében vágott el
112 2, V | a lovat körülnézvén, s midőn már egészen veszélyen kívül
113 2, V | hasonlóképpen lábát kötözgeti.~Midőn a kanyarodásokon keresztül
114 2, V | több sebet talált magán s midőn a legközelebb eső faluba
115 2, VI | hídvégi nagyokat ordított, midőn a nehéz sebek felé fordult,
116 2, VI | fordult, ki sebeit vizsgálta s midőn combjában a nagy sebet látta,
117 2, VI | helyetted az úrfit lőttem agyon, midőn a kisasszony szarvasa után
118 2, VI | béres szinten tanúskodott, s midőn az orvos bejött, megkéré,
119 2, VI | rossz ágynál többet ért.~Midőn aztán elhelyezék, takaróval
120 2, VI | dolgot, hogy szinte megijedt, midőn szemközt nézett vele, s
121 2, VI | hivatalszobájának hosszában lépegetett, midőn a mi Pistánk bekopogatott
122 2, VI | és csodálkozva mondja, midőn a nevet a halottak sorába
123 2, VII | tehát mondjuk el most. Midőn a hadtest szerencsésen állásba
124 2, VII | hiszik önök?~- Hinnünk kell, midőn fönséged mondja.~- Így van
125 2, VIII | legnagyobb csöndességben, hanem midőn visszajőne, a teremnek kellő
126 2, VIII | egyik mégis fölébredt, s midőn a grófot meglátta, elordítja
127 2, VIII | szerint rendelkezzék, s midőn delet harangoztak, a tanár
128 2, VIII | látszék.~A gróf izgatott lőn, midőn a levél külsejét megnézé,
129 2, VIII | levél külsejét megnézé, s midőn a cseléd kiment, az asztalra
130 2, VIII | akkor is egy helyben állt, midőn Bowring szobájába ment, -
131 2, VIII | katonai intézetekben, - s midőn ez éppen készen volt, meglátott
132 2, VIII | kiabált, hogy el ne szalassza.~Midőn így minden pénzét elosztogatta,
133 2, IX | saját házukhoz bevitte.~Midőn a gyerek a rémülettől lassankint
134 2, IX | kapuban pipázgatni lelte, s midőn félrehíva tudtára adá, miért
135 2, IX | lépésben ment el Pistáékig.~Midőn a vörös nadrágot meglátta,
136 2, IX | Andrásnak ugyan igaza van, s midőn András kezét elkaphatta,
137 2, IX | kiszorítsa a szobából, s midőn a meggyújtott gyertyákat
138 2, X | X.~Békeremények.~Midőn maga maradt az öreg, végiggondolá
139 2, X | rég ismerte, hisz valaha, midőn megboldogult férje meghozta,
140 2, X | egyszer szemközt áll, - s most midőn a feleletet hallja, nem
141 2, XI | századot elölről kezdeni.~Midőn Festetics a legelső hírt
142 2, XI | legalább legyen olyan, hogy midőn elkészíti, maga bámulja
143 2, XI | nyúlt, olyan fényes volt, s midőn minden készen volt, hogy
144 2, XI | haza.~Már alkonyat volt, midőn a kocsik egyikéről egy falábas
145 2, XI | címeket akarom fölmérni, hanem midőn a magyar nemzet nádort választott
146 2, XI | olvasóim, nagyon szép erkölcs, midőn a férfi nyugalommal hal
147 2, XI | zokogás nélkül könnyezik, midőn sem rémület, sem félelem
148 2, XI | bizonyítványt kiadta, s midőn a jegyzék készen volt, a
149 2, XII | levéltárba hívta; hanem midőn megfordulna, észreveszi
150 2, XII | éppen szerencsére meglátta, midőn a komornyik az ablakokat
151 2, XII | homlokára föltolt szemüveget, s midőn az utolsó betűt is már harmadszor
152 2, XII | vizsgálódik szerteszét s midőn már majdnem minden fiók
153 2, XII | bánni kezdé a dolgot, s midőn a levéltárból kiment, bizonyossá
154 2, XII | Csapó úr bezárta az ajtót, midőn a herceggel együtt elment,
155 2, XIII | gyönyörű sors vár egy könyvre, midőn úgy kézről kézre adták,
156 2, XIII | betanultak néhány fejezetet, s midőn már a vízbeugrás, főbelövés
157 2, XIII | éppenséggel megégették, s midőn az a néhány ember ezt észrevette,
158 2, XIII | istenének, hogy elhozta a napot, midőn egy eddig nem hallott nevű
159 2, XIV | részben gipszalak volna; s midőn a szobaajtót bezárja, belakatolja,
160 2, XIV | veszekedve ül a kocsiba, s midőn a négy táltos már az utcán
161 2, XIV | megemlékszik róla, kivált midőn a fizetésnek ideje is eljő, -
162 2, XV | felügyelője megdöbbent, midőn Budáról a vizsgálat elrendelteték;
163 2, XV | az orvos megnyugodva, s midőn így erőnek erejével elhelyezteték,
164 2, XV | az alispánnak becsülését, midőn egy napon jóval alkonyat
165 2, XV | Galiba urat eladásra bírja.~Midőn az alispán egy pillanatra
166 2, XV | vacsora végén befejezteték s midőn a mellékterembe értek, az
167 2, XV | gonddal ápolá betegét, s midőn a rohamok némileg megszűntek,
168 2, XV | Maradtam jóakarója~Baltay m. k.~Midőn a levél Pestre megérkezett,
169 2, XV | levélírásra szánta magát, midőn a levélhordó betoppan egy
170 2, XVI | elolvasta Csapó a levelet s midőn tökéletesen meggyőződött,
171 2, XVI | adni megérdemlett bérét.~Midőn András hazajött, alig várta,
172 2, XVI | mert én láttam elég tyúkot, midőn a récefiakat vezette, -
173 2, XVII | élőtől, és kiéhezte magát, midőn olyan ember hullájával kívánt
174 2, XVII | megakadályozni Baltayt, midőn azt tán tehettem volna.~-
175 2, XVII | a legjobbat gondoltam-e, midőn alábbi kérésem teljesítéséért
176 2, XVII | számot adok róla.~Volt idő, midőn egy vigyázatlan szóért könnyen
177 2, XVII | maradt egy darab ideig, s midőn a paraszt ember látta, hogy
178 2, XVII | megboldogultnak lelki üdvösségéért, s midőn már mindenik keresztül levelezte
179 2, XVII | én legboldogabb vagyok, midőn azt megemlegethetem, és
180 2, XVIII| leghitelesebben meg van.~"Midőn Himfy szerelmeinek első
181 2, XVIII| harminc ember is hallgatta, midőn a harmincegyedik fölolvasta
182 2, XVIII| forgott a híres történet, s midőn Imre úrfi hazajött Keszthelyről,
183 2, XVIII| Nincsen több? - kérdi András, midőn a fiú megnyugvás végett
184 2, XVIII| szomszédterembe cipelvén, hanem midőn ő az egyik ajtón bement,
185 2, XVIII| nem zavarta őket, hanem midőn hallotta, hogy légyottra
186 2, XVIII| Baltay féltette a fiút, de midőn az eleven eszű gyermeknek
187 2, XVIII| dolga volt a teremben s midőn Baltay az alispánnak rendre
188 2, XVIII| lábát is megcsókolná, végre midőn a versekhez ért az öreg,
189 2, XVIII| vendégeket illendőn ellátta, s midőn a vendégek elbúcsúzának,
190 2, XVIII| hogy Imre kéznél legyen, midőn a vendégek kocsikra ülnek.~-
191 2, XVIII| fiút könyökével érinté, s midőn Kisfaludy a kocsihoz ért,
192 2, XVIII| ifjúnak ajkai érinték, éppen midőn azt mondja Kisfaludy egészen
193 3, I | intézőnek keze is elér, s midőn ügyességgel kellene elütni
194 3, I | osztalékul jutott az egészből, s midőn aztán a csapás elérkezett,
195 3, I | kezdődik; teremteni fogjuk!~Midőn az osztrák sereg a Rábán
196 3, I | Kisfaludyval rég ismerős levén, midőn a nádor a táboron keresztül
197 3, I | kardot amaz rögtön elejtette. Midőn a meglepett tiszt a feldühödt
198 3, I | felé fordítván a puskát, midőn elpukkant a fegyver, fejét
199 3, I | Megállt a franciák balszárnya, midőn a legbátrabb lovasságot
200 3, II | Az igazgató észrevette, midőn a gróf e tételhez ért, s
201 3, II | fordult utóbb a kocsi, s midőn a legelső napsugár végigszaladt
202 3, II | gróf legjobban megörült, de midőn meglátta, hogy az ispán
203 3, II | közelebbről is kívánván hallani, s midőn a cigány észrevette, hogy
204 3, II | fához, és jóízűen nézte, midőn a cigány keze föl s alá
205 3, II | ugráltak ki a kalapból a porba.~Midőn Baltay odább ment, a cigány
206 3, II | rákapott egyet a frisséből, s midőn a "csípd meg bogár az ingét!"
207 3, II | az emberek szorgalmát s midőn mostanában mindenfelé csak
208 3, II | indulni látván az öreget, midőn az a könyvtárnak ajtaját
209 3, II | a karzaton lesi már, sőt midőn a teremből kiment, azt mondá
210 3, II | megolvasott minden szót, midőn már gyertyagyújtás ideje
211 3, III | szemét rendkívül bántotta.~Midőn megszokottabb vendég jött
212 3, III | fordulót tett az emeleten is, midőn a nagyságos asszonynak szeme
213 3, III | majdnem szemközt ugrott, midőn erővel kikergettem.~- Jobb
214 3, III | tett, mint a diák, kitől midőn azt kérdi a tanító, hogy
215 3, III | árnyéka csak a réginek, midőn a megrémült asszony elfogott
216 3, III | öreg anyja megszokott, s midőn már a zsák tellett, valamint
217 3, III | divatból soha ki nem mentek, s midőn már hatodszor szabták is
218 3, III | öreganyja büszkesége lőn, s midőn a gyönyörű gyermeket köszöntésével
219 3, III | minden apróságért, hogy midőn az öregéért kellene mondani
220 3, III | volna a menyegző napja, midőn Baltay uram az oltár előtt
221 3, III | hátrafordult, s egyszerre kiderült, midőn látta, hogy kedves unokája
222 3, III | figyelemmel hallgatta; hanem midőn a címet hallák, valamennyi
223 3, III | kérdezték.~Ma ez másként van, midőn az úri gyermek üvegházi
224 3, III | zsidó nem vette meg a lovat, midőn a gazda úgy dicsérte, hogy
225 3, III | későbbi nagy gondolatnak, midőn az irodalmi ünnepélyek átmentek
226 3, IV | kérdéses tételt nézi, de midőn az átellenben fekvő kétezer
227 3, IV | ürügy alatt megközelíthesse.~Midőn az asztalhoz leültek, a
228 3, IV | szót, hanem füleit hegyezé, midőn egy fiatalabb úriember a
229 3, IV | meghallják. Éppen így volt, midőn a szavaló egy tételt elfordítva
230 3, V | s habár szégyenlette is, midőn éppen kiállt a Dunapartra,
231 3, V | tehát ezzel ölte az időt, s midőn egyszer a Kemniczer-kávéház
232 3, V | tudja, kit kell kerülnie? s midőn ez a kis alkalom szeptemviréknél
233 3, V | hogy írószobájába menjen.)~Midőn már künn volt a szeptemvir,
234 3, V | meglepi az ellent.~Hanem midőn később eszébe jutott, hogy
235 3, V | száz ívre fölhízott pört midőn három ívre lesoványkodtatnak,
236 3, V | ha okvetetlenül elbukik.~Midőn a kivonat készen lőn, Imre
237 3, V | hogy Imrétől jő; hanem midőn meglátta, hogy Galiba írása,
238 3, V | s kinézegetett a kertbe, midőn a nagyságos úr bejött, s
239 3, V | előkereste, amit akart, s midőn meglelte a rovást, a kis
240 3, VI | elő merte volna hozni, s midőn estefelé a társasághoz visszamentek,
241 3, VI | állítá őt ki az erdő szélére, midőn a nagy visszavonulás volt.~-
242 3, VI | a bizalmas jegyzeteket, midőn csakugyan meglelték Szapárynak
243 3, VII | Vígan pattogott a szikra, s midőn a keszthelyi vendégek egyenkint
244 3, VII | hogy több szó ne érje, s midőn az ajtón Dunay és Festetics
245 3, VII | beszédet egy szóig érthették, midőn a gróf folytatta, - holnap
246 3, VII | közt karolá át fiát, - ki, midőn apja karjaiból kibontakozék,
247 3, VII | csak a többi a nem jó.~Midőn eléggé elteltek a nagy hazafinak
248 3, VII | vagy három ölnyire követé: midőn Berzsenyi a kapuig ért,
249 3, VII | bírt elfordulni tőle, s midőn a gyönyörű hölgy elmenvén
250 3, VII | melyről a levelet fölvette, és midőn felbontá a levelet, a benne
251 3, VII | nagy tiszteletet, hanem midőn látta, hogy András a karjára
252 3, VII | gyönyörködjék bennem az úristen, midőn én azt köszönöm meg, hogy
253 3, VII | közt is meg mert szólalni, midőn tudta, hogy azt éri kitüntetés,
254 3, VII | szomszéd fáéhoz mérje, s midőn így felnézett, Kisfaludy
255 3, VII | még azután is kételkedett, midőn a nádortól megtudta, hogy
256 3, VII | tiszteletére szánták, s midőn nevét hallá a tegnapi meglepetés
257 3, VII | akarván keresni Pistát, midőn Kisfaludy majd Budáról megfordul.~
258 3, VII | hazafiúságával mérte föl.~Midőn a vendégsereg nyugodni ment,
259 3, VIII | ereszteni, s órákig elhallgatta, midőn egy tárgyat részletezni
260 3, VIII | erőszakot tett ő magán, midőn el nem vett belőle; hanem
261 3, VIII | magával viszi az embert.~Midőn Baltay észrevette, hogy
262 3, VIII | András az ablakban, kivált midőn észrevette, hogy a nagyságos
263 3, VIII | mert Jolánt is meglátta, midőn egy-egy kerülő után azon
264 3, VIII | tapogatott! - szóla magában, s midőn eleget látott, ő is elment,
265 3, VIII | A lány várni látszék, s midőn Imrét a rózsával meglátta,
266 3, VIII | végigszemlélte a jelenetet, s midőn előbbi nyugtalansága egy
267 3, IX | mentéje után nyúlván, de midőn az egyik ujjába már bedugná
268 3, X | kikergeti az emberek közül; de midőn a katonasorban állt, s megrémülni
269 3, X | megcsömörlött attól az élettől, midőn megrémült emberek voltak
270 3, X | versenyezhet többé, - s midőn Pistával találkozék, kínosan
271 3, X | nézd nyugodtan halok meg!~Midőn Pistától elvált, utolsó
272 3, X | szabados önmagával birkózik, midőn szenvedéseit tagadja, tehát
273 3, X | hevert ott néhány óráig; - midőn pedig megszűnvén a fájdalom,
274 3, X | kályhában élessze a tűzet, de midőn kemény ujjaival a hamuba
275 3, X | kezdett összegyülekezni, hanem midőn az erdőnyíláson végig nézne,
276 3, X | legnemesebb emberbarát keze, s midőn az ember halódni készül,
277 3, X | megkönnyezve a végszót, s midőn kendőjéért nyúlna, hogy
278 3, X | vendégek egy nagy körbe ültek.~Midőn András a tűzbe lökte a pörnek
279 3, XI | de nagyot csudálkozott, midőn azt egészen megnépesedve
280 3, XI | örvendett a viszontlátásnak, s midőn az első kérdezkedéseken
281 3, XI | örömmel nyújtá oda kezét, s midőn mindkettőt megcsókolá, a
282 3, XI | lépcsőhöz érve bámult el, midőn a haragos atyafiakat együtt
283 3, XI | néhány óráig nyomta, - de midőn újra visszaélte a múltat,
284 3, XI | utolszor emlékezék a dologról s midőn elérte azt a pontot, mely
285 3, XI | meg nem hallgatják, - s midőn egyedül maradt, egyet ránt
286 3, XI | végighallgatván a történetet, midőn Baltayval megint végignézék
287 3, XI | többi a fiatalok dolga.~*~Midőn a Bakony erdején oly sűrű
288 3, XII | Emlékszik-e barátom azon napra, midőn az erdő szélen legelőször
289 3, XII | törületlenül folydogált le, s midőn még közelebb mertek jőni,
290 3, XII | ölelgette össze a becsődűlt nép, midőn pedig az újságlátók torkig
291 3, XII | végigszaladt az utcán, s midőn egy aranyműves boltjába
292 3, XII | kérdésre kellett felelnie.~Midőn ezek is jóllaktak, Pista
293 3, XII | hogy ő maga esik kétfelé, s midőn egy kissé eszére tért a
294 3, XII | folyvást dörmögvén magában, s midőn Pista elment, azt mondja
295 3, XII | mélázásából fölébredve, midőn a csárdához értek s a kipányvázott
296 3, XII | legalább mi értsünk szót, s midőn néhány gyarló ember azt
297 3, XII | Emlékszem én jól azon időre, midőn Magyarországban a jobbágyok
|