bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 1, II | kik eddig nem ismerték: gróf Festetics Györgyöt.~Akkor
2 1, II | elválhatatlan barátjával, gróf Dunayval, akinek Baltay
3 1, II | Magyarországon a legszegényebb gróf volt.~A lelkes arcú fiatal
4 1, II | volt.~A lelkes arcú fiatal gróf egy német hírlapot olvasott,
5 1, II | birkák, mint jobbágy.~Az ifjú gróf fájdalommal nézé a herceget,
6 1, II | Induljunk tehát! - mondja gróf Festetics, - befejezésül
7 1, VI | jusson nekem is? - kérdi gróf Dunay, a lugasból előlépvén
8 1, VII | öccsével, az ifjú Baltayval gróf Dunay, kivel előbb találkozánk
9 1, VII | jövendőre, mely lányát a gróf karjaiba vezeti; s mint
10 1, VII | sem, - hisz hogy lenne a gróf olyan, ki a bácsi kívánatának
11 1, VII | inkább megörült, minthogy a gróf még más két vendéget is
12 1, VII | Herceg Batthyányi Lajost és gróf Festetics Györgyöt.~- András! -
13 1, VII | ugyan ki? - kérdi az öreg.~- Gróf Dunay! - mondja amaz, éppen
14 1, VII | pipákat osztogatni, s még gróf Festetics György is elfogadott
15 1, VII | nem kell!... - mondja gróf Dunay a megkínált pipát
16 1, VII | élek vele! - mondja az ifjú gróf.~Észrevette az öreg a szóváltást,
17 1, VII | akarom megszokni! - mondja a gróf minden komolyabb értelem
18 1, VII | míg az utóbbit az ifjú gróf nem győzte dicsérni; - mert
19 1, VII | váltig azt gondolta, hogy a gróf a borait dicséri, mi egy
20 1, VII | legalább jobb! - felel a gróf.~- Ugyan, mondja meg, kedves
21 1, VII | Ugyan, mondja meg, kedves gróf öcsém, - hát csakugyan jó
22 1, VII | volt hozzá, - magyarázá a gróf, de minthogy bort sohasem
23 1, VII | kedves urambátyám, - felel a gróf - és most is mondom, hogy
24 1, VII | iszom!... - mentegetődzék a gróf.~- Az én egészségemre! -
25 1, VII | Bocsánat - mentegetődzék a gróf, - amit egyszer nem, máskor
26 1, VII | megengedi urambátyám! - mondja a gróf éppen nem engedve.~- Hüm,
27 1, VII | el semmi áron! - mondja a gróf szörnyű következetességgel.~-
28 1, VII | a nyugvóhelyre, a fiatal gróf olvasáshoz fogott, az ifjú
29 1, VII | gyötrelmesebben, minthogy a gróf hírhedt ember volt, - s
30 1, VII | éppen oda, hol az ifjú gróf szállásolt, éjfél után majdnem
31 1, VII | világosság, mely az ifjú gróf szállásáról hozzá verődött,
32 1, VII | Oh, urambátyám, - véli a gróf, - sokat meg lehetne még
33 1, VII | édes urambátyám! - mondja a gróf fölvevén útiköntösét, hogy
34 1, VII | meggyőződésben vagyok! - jegyzi meg a gróf.~- S aki ezt nem hiszi,
35 1, VII | olvasni fog! - mondja a gróf.~- Ez az ember nem magyar
36 1, X | a lövés nem zavará, csak gróf Dunay rémült el, midőn barátját
37 1, X | melyről Dunay állt, még a gróf maga is megdöbbent azon
38 1, XI | köztük a herceg és Bowring úr gróf Dunayval, megérkeztek a
39 1, XIII| gazda jól tudta, hogy Dunay gróf úr nem vár névnapot vagy
40 1, XIV | marad erre a fiúra, és három gróf is összekapaszkodhatik,
41 1, XV | szólt a fejedelem, - gróf Dunay engem jókor vezetett
42 1, XV | hogy az uralkodóval Dunay gróf ment, a nádorral pedig a
43 1, XVI | állapot.~A partoson fönt állt gróf Festetics György, fölvett
44 1, XVI | Engedelmet kérek, - mondja a gróf, - de ott alig kapnak helyet,
45 1, XVI | két esztendő óta, mondja a gróf, amint igaza is volt, mert
46 1, XVI | gyerek! - csodálkozik a gróf, egyszersmint az öregre
47 1, XVI | mind egészséges? - kérdi a gróf.~- Legalább mindig esznek, -
48 1, XVI | halálos nyavalya! - mondja a gróf.~- Deb'zon tessék elhinni,
49 1, XVI | segítek választani, - szól a gróf, - valamelyest én is értek
50 1, XVI | szégyen volna! - véli a gróf, egyszersmind kiegészíté:
51 1, XVI | mint itthon! - mondja a gróf még mindig ismeretlenül, -
52 1, XVI | nagy feneket keríteni, a gróf maga sem szereti a nagy
53 1, XVI | előbbeni hajdú, kinek a gróf jóval előbb hallgatást intett.~-
54 1, XVI | az öreg, egyszersmind a gróf felé fordulva, - most már
55 1, XVI | Magunkat rekommendáljuk! Mire a gróf magára hagyván a két vendéget,
56 1, XVI | helyreigazodással készen voltak, midőn a gróf nem volt otthon, elmentek
57 1, XVI | a két ló? - kérdi őket a gróf.~- Bíz ezek szépek, - véli
58 1, XVI | kastély felé megyek - mondja a gróf elkísérvén őket, folytatván
59 1, XVI | ismét barátságosan nyúlt a gróf keze után, minthogy itt
60 1, XVI | mondja ismét, mire a gróf megint nem vált el, hanem
61 1, XVI | meg nekem, ösmeri ezt a gróf Festetics Györgyöt?~- Úgy
62 1, XVI | megnyugodni, - mondja a gróf, - ez is bolondos egy kissé,
63 1, XVI | vitatá a másik, - lám a gróf asztalánál két esztendeje,
64 1, XVI | most már más is megeszi a gróf után, - pedig ha én kezdem
65 1, XVI | Úgy kell neki! - mondja a gróf.~- De nekünk is úgy kell,
66 1, XVI | a nagy terem ajtaja, s a gróf némileg előreereszté az
67 1, XVI | jó éjszakát, - viszonzá a gróf, - én itt rendes vendég
68 1, XVI | legközelebb állok hozzá, - véli a gróf, - itt is lakom a kastélyban.~-
69 1, XVI | Tolnai vagyok! - mondja a gróf, nevének praedikátumát használván, -
70 1, XVI | Hasonlóképpen kívánom! - mondja a gróf is, és betevé az ajtót,
71 1, XVI | hintóból most szállt ki gróf Dunay, - igazabban a házigazda
72 1, XVI | veled közölni fogom.~A két gróf fölsietett a lépcsőn, s
73 1, XVI | kandallónál foglaltak helyet.~A gróf feszesre begombolt mentében
74 1, XVI | fogna tartani.~Erre Dunay gróf oldalzsebéből egy iratcsomót
75 1, XVI | lélek táplálékot nem nyer.~Gróf Dunay kitárá már a papírt
76 1, XVI | olvasmány feléhez érne el gróf Dunay, Festetics már egészen
77 1, XVI | le oly hamar a ritka élv.~Gróf Dunay csöndesen visszatolá
78 1, XVI | véleményen! - mondja az ifjú gróf.~- Én és te? - számolgatja
79 1, XVI | A neve? - riadt föl a gróf egészen kiegyenesedve.~-
80 1, XVI | felborzolt haját, az ifjú gróf elébe állva mondja:~- Láttad
81 1, XVI | hazaértek, hozzájuk csatlakozék gróf Dunay, mintha ő is csak
82 1, XVI | rosszabbak, mint a keszthelyi gróf lovai.~- Magam is azt akartam
83 1, XVI | alázatos szolgája~Tolnai gróf Festetics György~- Te Sándor! -
84 1, XVI | Tolnainak, íme kisül, hogy ő a gróf, s még azonkívül, hogy úri
85 1, XVI | hallod-e, Sándor, - ez a gróf mégis bolond ember!~Így
86 1, XVII| akart valakivé lenni.~Éppen gróf Festetics kezében volt a
87 1, XVII| unszoló fölhívásnak engedvén a gróf, üléséből fölegyenesedett,
88 1, XVII| Az alispán megrántotta a gróf mentéjét az asztal alatt;
89 1, XVII| asztal alatt; félvén, hogy a gróf veszélyezteti magát; s a
90 1, XVII| veszélyezteti magát; s a gróf e rángatás alatt meglehetős
91 1, XVII| közönség észrevett, és a gróf nem akarván e meglepetésnek
92 1, XVII| kimondhatom, - bizonyítá a gróf - s amit mondtam, megmondtam,
93 1, XVII| a legszerencsésebb, ki a gróf mellől elpusztulhatott,
94 1, XVII| Hátrahanyatlott a kocsiban a gróf, átgondolá mit mondott,
95 1, XVII| hívtalak! - mondja bosszúsan a gróf.~- Nem is a hívásra jöttem
96 1, XVII| cseléd, hanem a bosszús gróf jóformán körül sem járta
97 1, XVII| hogyha még föl nem öltözött a gróf, hát öltözzék föl tüstént!~-
98 1, XVII| Ejnye, fiam! - jegyzi meg a gróf - nagyurak lehetnek azok!~-
99 1, XVII| ereszd be őket! - kiált a gróf.~Erre megnyílt az ajtó,
100 1, XVII| fényes öltözetű úr lépett a gróf elé, röviden megmondák nevüket
101 1, XVII| Tessék, itt van! - mondja a gróf egy szekrényből átnyújtván,
102 1, XVII| a lépcsőkön lekísérje.~A gróf lekövülten állt egy helyben
103 1, XVII| nem érdemlette!~Azonban a gróf érzé, hogy eljött a pillanat,
104 2, I | Ebben az időben határozta el gróf Festetics György, hogy gazdasági
105 2, I | dologban, hogy a jólelkű gróf nem voksoltatta meg a három
106 2, I | csináltatni.~Ebben az időben élt gróf Festetics György elhagyatva
107 2, I | Na, öreg, - mondja a gróf, hosszú beszélgetés folytán -
108 2, I | mondja csudálkozva a gróf, - hisz így maholnap tönkre
109 2, I | azt gondoltam, - véli a gróf, - hanem magunkhoz kell
110 2, I | füvészkertet, - mondja a gróf, egy csomó közönséges mezei
111 2, I | meglássuk! - mondja Baltay a gróf után, ki csakugyan hallgatózni
112 2, I | várost körülkerítteti a gróf.~- Nem tudnám miért? - véli
113 2, I | tömlöcre adna pénzt ez a gróf; de a múlt héten a mogyorófást
114 2, I | mindenféle füvet vetnek, a gróf maga kóstolgatja mind rendre,
115 2, I | kérek, igenis, - mondja a gróf, - én voltam feledékeny,
116 2, I | legnagyobbat, igenis, - mondja a gróf - egypár millió jobbágy
117 2, I | maradtunk, igenis! - mondja a gróf némi izgatottsággal, - mert
118 2, I | helyet lábbal kiméré, s a gróf meglőn nyugtatva az iránt,
119 2, I | hely kijelölteték, - s a gróf nyugodtan ment odább.~Keszthely
120 2, I | kiki a maga útján ment.~A gróf ösztönszerűleg hagyá el
121 2, I | rossz néven venni, ha valaki gróf helyett kőmíves legénynek
122 2, I | tudta, hogy ő a keszthelyi gróf, és ha valaki levette előtte
123 2, I | kutyák visszafordították, s a gróf meg is fordult, hogy a nagy
124 2, I | kérem alázatosan, - mondja a gróf.~- Mikor lesz már készen
125 2, I | ember, igenis, - véli a gróf, - aztán állatorvoslatot
126 2, I | igenis! - vagdalódzék a gróf.~- Marad még ép is.~- Ha
127 2, I | Megfogadom én,... - mondja a gróf elfeledkezve.~- Maga fogad
128 2, I | mire, - igazítá helyre a gróf, - de majd megfogadja más
129 2, I | fizetni őket - mondja a gróf, meghangoztatván a szót,
130 2, I | határozza, mit tartson a gróf.~A gróf beérvén a füvészkertbe,
131 2, I | határozza, mit tartson a gróf.~A gróf beérvén a füvészkertbe,
132 2, I(4)| sétálhatott csak úgy egyszerűen a gróf. ~~~~~~
133 2, II | mondja mentegetőzve a gróf.~- Hát mért nem tud bácsi? -
134 2, II | azt hallgasd! - válaszol a gróf, elővévén Gvadányinak "Peleskei
135 2, II | egy hosszú szakasz után a gróf elhagyja az olvasást, megígérvén
136 2, II | lábán.~- Miért? - kérdi a gróf a szomszéd szobából, hova
137 2, II | hiszi András? - kérdi a gróf megindulva, látván, hogy
138 2, II | kinyugodott, mi alatt a gróf szíve is megfájdult, aztán
139 2, II | emlékszem! - szól közbe a gróf.~- ...Nohát akkor volt az
140 2, II | Azt mondá? - kérdi a gróf elhalaványodva.~- Szóról-szóra;
141 2, II | édes András - mondja a gróf.~- Hiszen méltóságos uram, -
142 2, II | Mindenesetre! - hagyá helybe a gróf.~- Nohát lássa a méltóságos, -
143 2, II | mondja lelkesülten a gróf - mire András csodálkozni
144 2, II | Lehetetlen! - mondja a gróf megindulva.~- Én megmondtam
145 2, II | kedves anyám, - mondja a gróf, magához ölelvén az asszonyt.~-
146 2, II | az csinálna, méltóságos gróf, hanem én, - tűzbe vetném
147 2, II | békételenkedni kezdett s a gróf leült az ágy mellé, hogy
148 2, II | Attól nem félek, - véli a gróf; - hanem vagy kitagadja,
149 2, III | lábát ficamította ki, a gróf úr meg a méltóságos asszony
150 2, III | asszony, meg a grófné, meg a gróf úr ő méltósága, - pedig
151 2, IV | szólítja meg a herceg gróf Festetics Györgyöt, kit
152 2, IV | Igazad van, - mondja a gróf, - csak azt a gyanúsítást
153 2, IV | Nagy ember! - mondja a gróf, átkarolván a herceget, -
154 2, VII | legérdemesebb ember Zalában?~- Gróf Festetics György! - mondja
155 2, VII | aztán főudvarmesteréhez, gróf Szapáryhoz fordulva mondja:~-
156 2, VII | buzgalommal.~- Írja meg gróf Festetics Györgynek, hogy
157 2, VIII| rájuk valami a jóból.~A gróf, napkelte után már a veteményesek
158 2, VIII| beereszté.~- Mi baj? - kérdi a gróf a tanárt.~- Méltóságos uram,
159 2, VIII| világért sem! - mondja a gróf, a tanár előtt belépvén
160 2, VIII| hasztalan beszélt, mert a gróf fölsietett a lépcsőn s a
161 2, VIII| elordítja magát:~- Jaj, a gróf úr itt van - mire a népség
162 2, VIII| mozogni kezdett, hanem a gróf lefogta a fiatalembert a
163 2, VIII| alázatosan! - esedezék a gróf. - föl ne keljen az ifiúr,
164 2, VIII| hiába védelmezte magát a gróf, mert a sok gyakornok ész
165 2, VIII| a dolog velejét, hogy a gróf nem azért kelt föl, mert
166 2, VIII| megszégyenítőbb legyen.~Elment a gróf ezer engedelemkérés mellett,
167 2, VIII| hozzám ebédre! - mondja a gróf.~- Ebédre? - csudálkozik
168 2, VIII| ebédre, igenis! - folytatja a gróf, s az igazgató bosszúsan
169 2, VIII| távozott a teremből, hogy a gróf kívánsága szerint rendelkezzék,
170 2, VIII| párbeszédet folytatának, a gróf úgy alkalmazván a beszédet,
171 2, VIII| nagyon is kitűnt; mire a gróf azt mondja a mellette ülő
172 2, VIII| rá, - mire azt mondja a gróf.~- Nos, - mit mondana kegyed,
173 2, VIII| mit mondanak? - kérdi a gróf a többit, - kik azonban
174 2, VIII| hagyták a kérdést, mintha a gróf nézetéhez akarnának csatlakozni.~-
175 2, VIII| sem felel? - kérdi újra a gróf, s éppen a szomszéd tanárhoz
176 2, VIII| ha meg nem haragszik a gróf.~- Tehát jól tenném?~- Bolondul
177 2, VIII| úr, igen is, - mondja a gróf a másik szomszédnak, - hogy
178 2, VIII| mentegetve.~- Na, - nevet a gróf, - mint minden kálomista
179 2, VIII| irodának fölirata látszék.~A gróf izgatott lőn, midőn a levél
180 2, VIII| szakadatlanul kopog a padlón, a gróf nem bírván különben is izgatottságától
181 2, VIII| sodrából, tehát megvárja a gróf, míg megfordul, - s íme
182 2, VIII| lelke? - kérdi felderülten a gróf.~- Hány óra, kedves barátom? -
183 2, VIII| társak?~- Csak nem képzeli a gróf, hogy ily hosszú útra magam
184 2, VIII| alkalmas tanyát rendeljek.~A gróf nem érti a dolgot, s az
185 2, VIII| Bowring barátom, - mondja a gróf némi komolysággal, - meggondolták
186 2, VIII| cselekesznek?~- Ej, ej! gróf úr, - tréfál az angol, -
187 2, VIII| ezt a levelet. - mondja a gróf, inkább magának, mint a
188 2, VIII| Szapáry levele, megfogja a gróf kezét.~- Nem kétlem, hogy
189 2, VIII| megmaradt nálam, - mondja a gróf.~- Ne búsuljon, gróf, -
190 2, VIII| mondja a gróf.~- Ne búsuljon, gróf, - a kamarás-kulcs is itt
191 2, VIII| az előcsapatot képezem.~A gróf karjai reszketének, s a
192 2, VIII| fölmondani a levélnek szavait.~A gróf oly meghatott volt, hogy
193 2, VIII| te, édes fiam? - kérdi a gróf, zsebében kotorászva, hol
194 2, VIII| húszas!) - mondja magában a gróf - aztán pedig hangosabban
195 2, VIII| húszasnál kevesebbet! - mondja a gróf, zsebében markolászván,
196 2, IX | állt hozzá közelebb, az a gróf Dunay, vagy a másik?~- Egyik
197 2, X | között, hanem ment először is gróf Dunay inasához, kit éppen
198 2, X | hangos szóváltásban, hogy a gróf háta mögött áll, s az egész
199 2, X | ember tudja, méltóságos gróf. - mondja tovább András, -
200 2, X | Becsületes ember! - kiált fel a gróf, Pistára gondolva, egyszersmind
201 2, X | vezetett a sors.~- Látta a gróf úr a gyereket? - kérdi András
202 2, X | Bocsásd be! - parancsolá a gróf, - s a megnyílt ajtón Pista
203 2, X | Barátom, - szólal meg a gróf, hadd szorítom meg a kezét! -
204 2, X | merte, csak hagyta, s a gróf kezében kiegyenesedve feküdt
205 2, X | kiegyenesedve feküdt a kéz, de a gróf nem elégelte meg, azért
206 2, X | barátom, - szól közbe a gróf is, - én nem keresem őt.~-
207 2, X | keresem őt.~- Keresem én, gróf úr, mindenfelé tudakolom,
208 2, XI | a nagy hajónak, melyet a gróf temérdek költséggel építtetett
209 2, XI | holt, el ne maradjon.~A gróf gondoskodék, hogy ezek is
210 2, XI | ostort tartja, Festetics gróf pedig maga a két ökröt vezeti. -
211 2, XI | új barázdából, s a lelkes gróf jutalmazottnak látta magát,
212 2, XIII| nem kételkedhetünk, hogy a gróf vendégszeretete temérdek
213 2, XIII| csavarog valahol.~Dunay gróf jő Bowring úrral, a regék
214 2, XVII| egyikét fogja tönkre verni.~- Gróf Dunayt? - kérdi a herceg,
215 3, II | országot.~A fáradhatlan gróf nem röstell a tiszti széken
216 3, II | Egy nagy könyv feküdt a gróf előtt, ki éppen most nézi
217 3, II | tételt nem téveszt el a gróf, s közben hagyja a tiszteket
218 3, II | sorban kikérdezi őket, s a gróf a tételekre vigyáz, hogy
219 3, II | ugyanazt a múlt tiszti széken a gróf maga véleményezte; de most
220 3, II | egyetlen szót, - hanem a gróf azért jól tudta, hogy az
221 3, II | igazgató észrevette, midőn a gróf e tételhez ért, s odasúgta
222 3, II | ügyetlenséget, azonban a gróf is mindjárt más tárgyat
223 3, II | grófot ily korán itt lelje.~A gróf maga mellé ültette az ispánt,
224 3, II | gyújtson rá. - unszolá a gróf az ispánt, ki aztán elővette
225 3, II | múlva eregette a füstöt.~A gróf aligha meg nem bánta az
226 3, II | kiszívta a pipát, minek a gróf legjobban megörült, de midőn
227 3, II | választóvizet hozok, - mondja a gróf.~- Minek választóvíz, méltóságos
228 3, II | eltette a pipát, hanem a gróf képén látta, hogy tréfál,
229 3, II | van ispán úr, - mondja a gróf mentéjének oldalzsebéből
230 3, II | heverészni, mit azonban a gróf nem hitt; s éppen azért
231 3, II | bontá ki a levelet, mikor a gróf az országútra fordult, és
232 3, II | nélkül hánynák ki az útra.~A gróf tökéletesen nyugodt volt,
233 3, II | a múltakkal vesződtek, a gróf megérkezett. Rendre ölelte
234 3, II | kellene valamennyi előtt.~A gróf igen jól ösmerte ez embert,
235 3, II | könyvet.~Várhatott volna a gróf akár vacsoráig, mert Baltay
236 3, II | nem evett; hanem utóbb a gróf unta meg a várakozást, és
237 3, II | mégis olvas, - örvend a gróf, - ezen az úton többen is
238 3, II | Szép csöndesen kiment a gróf anélkül, hogy az öreg észrevette
239 3, II | adom száz lóért, - mondja a gróf - aki a könyvet ellopja,
240 3, III | akar lenni a keszthelyi gróf?~- De a világos haszon mégis
241 3, III | barátom uram, a keszthelyi gróf pénzét?~- Soha sem beszéltem
242 3, III | beszél ez a jó úr, talán a gróf is meghallaná, mert a szomszéd
243 3, V | pörös viszonyokat, Dunay gróf leányának legelső tisztelői
244 3, VII | Magyarországon egy város, abban egy gróf, ki azon törte fejét, hogy
245 3, VII | ruhád? - más volna, ha a gróf jajgatna majd az aranyos
246 3, VII | te a grófét hagynád, a gróf meg a tiedet.~- Hátha összefognánk,
247 3, VII | másik pedig aranyos mentéjű gróf.~- De nem kellene bugyogóba
248 3, VII | lesz használva, - felel a gróf, mindig lassabban menve,
249 3, VII | szóig érthették, midőn a gróf folytatta, - holnap ez ágakat
250 3, VII | tiszteletet adni a beszédnek, s a gróf hamar észrevette, hogy az
251 3, VII | Festetics elgondolta, hogy gróf Dunaytól megtudták, mi okból
252 3, VII | uramnak engedelmével. A gróf nem firtatta a dolgot, hanem
253 3, VII | egyenlőkké, - nézd ez a két gróf milyen derék magyar ember, -
254 3, VII | a vendéglátó "Keszthelyi gróf" körül összesereglének.~
255 3, VII | után, mit a nemes lelkű gróf ily gyöngéd kezek által
256 3, VII | ajtó lassan megnyílt, és a gróf is közöttük állt.~Kis még
257 3, VII | a grófhoz fölcipelni.~A gróf ezt jól tudta, mert a vendéglősök
258 3, VII | a tartáspénzt s utóbb a gróf végig nézvén a vendéglős
259 3, VII | Hallja az úr, - mondja a gróf - nem panaszolkodott Berzsenyi
260 3, VII | lássa az úr, - mondja a gróf, - én nálam egyszer sem
261 3, VII | amit magával hozott.~A gróf nem vallatta tovább a kocsmárost,
262 3, VII | fönn volt a nap, mikor a gróf Niklára ért, illetőleg a
263 3, VII | elvezet házáig.~Megköszönte a gróf az emberséget, aztán pedig
264 3, VII | Én, kérem alázatosan, gróf Festetics György vagyok, -
265 3, VII | György vagyok, - mondja a gróf sietve, hogy a másiknak
266 3, VII | igen kicsiny - igazítá ki a gróf.~- Nézze a gróf, - mutatja
267 3, VII | igazítá ki a gróf.~- Nézze a gróf, - mutatja Berzsenyi a niklai
268 3, VII | tehát menjünk! - kezdi a gróf.~- Mivel érdemlem meg ezt
269 3, VII | is, kik közül első helyen gróf Dunayt említhetjük, ki ez
270 3, VII | megfejtője ezüstkoszorút kap gróf Dunay Jolán ajándékából, -
271 3, VII | környéken, mert a méltóságos gróf minden szegénynek juttat
272 3, IX | pedig Keszthelynek, hol a gróf mind a két félnek tudott
273 3, X | most fakadó bimbó.~Utasaink gróf Dunay nejével és leányával,
274 3, X | Rakunk újra tüzet! - mondja a gróf.~- Nem vártam volna a parancsolást
275 3, X | akkor megfagyunk! - véli a gróf rémülten.~- Nekem jótétemény
276 3, X | cselédet.~- Barátom! - mondja a gróf megriadva - ez igazság vagy
277 3, X | kezében.~- Barátom, - mondja a gróf, - egy könnyű kendő meggyúl
278 3, X | megfagyni akkor is ráérünk.~A gróf beszaladt, de a téli ruhák
279 3, X | dörmögi a szabados, ki után a gróf kisietett, s minthogy a
280 3, X | elhoznák.~A kocsis az első; a gróf a hátulsó lovak egyikére
281 3, X | látja.~Baltayt fölsegíté a gróf a lóra, s mind a négyet
282 3, X | átengedék a lihegő utasoknak, a gróf pedig kocsisával a törésen
283 3, X | mire a két nő ki akart a gróf után tekinteni, hatan nyitottak
284 3, X | tartott a hallgatás, Dunay gróf kihívta Andrást a konyhába.~-
285 3, X | konyhába.~- András! - mondja a gróf, - mi itt abban a veszedelemben
286 3, X | belőle, édes öregem, - véli a gróf, - hanem ne késsék vele,
287 3, X | az én uraimat hívom ki.~A gróf Andrásra hagyta a dolgot, -
288 3, X | munkáit húzta ki, mit a kilépő gróf is meglátott már.~- Nagyságos
289 3, X | múltakra célozva, mire Baltay a gróf kezét megfogván mondja:~-
290 3, XI | beszólíták a szabadost s a gróf kérdi tőle.~- Édes jó barátom,
291 3, XI | ez már ilyen ember.~A gróf sajátszerűnek, de egyszersmind
292 3, XI | örömest - felel rögtön a gróf, - hadd hallom, mit kíván?~-
293 3, XI | búcsúköszöntés után a nők és a gróf kimenének. Baltay pedig
294 3, XI | beszélgetett Pistával, kit a gróf felkéretett, mert hitte,
295 3, XI | elhalaványult, valamint a gróf is, és az öreg remegő kézzel
296 3, XI | erdőnyílásban álltak? - kérdi a gróf.~- Ott kaptuk a sebeket,
|