Rész, fejezet
1 1, I | Feléből, harmadából, kegyelmes uram!~- (Ahá! - szól az angol
2 1, I | csak bámultam, kegyelmes uram!~- De mit? - kérdi a herceg
3 1, III | volna bíz az, kegyelmes uram!~- No lásd édes fiam, Kajári
4 1, III | nincs különben, kegyelmes uram, - véli a paraszt is; -
5 1, III | Szóval itt van, kegyelmes uram, hanem az ára nincs itt,
6 1, III | megtenni.~- Már kegyelmes uram, ha meg kell lenni, vagy
7 1, III | Hát az ára, kegyelmes uram?~- Az ára?! - lőn a viszontkérdés,
8 1, III | tetszik kérdezni, kegyelmes uram?~- Hány neved van hát édes
9 1, III | ekképp szólítja meg:~- Ispán uram! két hídvégi embert láttam
10 1, III | éppen olyanok, kegyelmes uram, - felel az ispán katonásan
11 1, III | következőből állt:~- Kegyelmes uram, már előttem is megfordult
12 1, IV | apád?~- Igenis, kegyelmes uram.~- Mióta vagy itt?~- Már
13 1, IV | tudom költeni, kegyelmes uram; hanem azért a koldusnak
14 1, IV | Nem tagadom, kegyelmes uram, engem itt a pusztán Holvagy
15 1, IV | Nem félek én, kegyelmes uram, - mondá béres, hanem tessék
16 1, IV | gyönyörű népet?~- Nagyságos uram! - kezdi az ispán, - e pusztán
17 1, IV | Ezt már értem, ispán uram, - jegyzi meg az angol, -
18 1, IV | viszonozta.~- Nagyságos uram, az ilyen dologba nem avatkozunk;
19 1, IV | kivetni való - nagyságos uram, bíz ezek csak a szépét
20 1, IV | Jó, hogy mondja ispán uram, - egy kisbérest találtunk
21 1, IV | nevet. Fenyíték alatt él itt uram ez a nép, mely minden nap
22 1, IV | szokás megverni?~- Nagyságos uram, - folytatá az ispán, -
23 1, IV | el is unta már nagyságos uram, inkább elhagyom.~- Meg
24 1, IV | holnap lesz, - nagyságos uram, felel az ispán az ajtó
25 1, IV | Ott leszek, kegyelmes uram.~- Még én is! - mondja Bowring.~-
26 1, IV | leányt. Szent szokás ez uram, s egy megsikamlott erkölcsöt
27 1, IV | azt mondja:~- Kocsmáros uram, adjon bort, legalább ne
28 1, IV | másikba kapni.~- Dehogy nem, uram, - dehogy nem, - lesz itt
29 1, IV | szedik egymást; csakhogy uram ennek is megvan a maga módja,
30 1, IV | felelt az ispán?~- Azt mondá, uram, hogy úgy kell nekik, miért
31 1, IV | ekképp szólított meg:~- Uram, furcsa nép ez a magyar!~-
32 1, IV | Higgye meg nagyságos uram, szeret ez a magyar engedelmeskedni,
33 1, V | végignézvén, mondja: már pedig uram, ötven esztendeje szolgál
34 1, V | menjünk odább nagyságos uram, hanem itt a kréta: egy
35 1, V | midőn istenben boldogult uram, Baltay Sándornak az oltár
36 1, VII | kötelessége kendnek?~- Elmondom uram, - feleli a hajdú, - azt
37 1, VII | esztendővel?~- Elmondom nagyságos uram:~1-ör is a kapu nyitva marad,
38 1, VII | kend neki.~3-or. Nagyságos uram parancsol mindenkinek a
39 1, VII | róttam föl neki, nagyságos uram parancsolatjából, mert a
40 1, VII | következik odább?~- Balázs Imre uram következnék, - mondja a
41 1, VII | esztendőre is csak nagyságos uram parancsol.~- Azt mondtam,
42 1, VII | mit tenni, hanem Baltay uram őnagysága kiment az erkélyre,
43 1, VII | Mindig van készen, nagyságos uram, - felel a hajdú - bár ne
44 1, VII | elbír.~- Értem, nagyságos uram, - majd a mentém alá dugok
45 1, VII | egyet a fejével nagyságos uram, olyant rovok, hogy el nem
46 1, VII | kérdeztem tőle, nagyságos uram, aztán azt felelte, hogy
47 1, VII | annak az a könyv, nagyságos uram, - tegnap bementem hozzá, -
48 1, XI | Ötven nincsen,... katona uram, hanem vagy ötezer mégis
49 1, XI | kotorni a tálat, - katona uram, - mert én herceg Batthyányi
50 1, XI | Azt tartom, nem! katona uram - mondja rá Pista.~- Nohát
51 1, XI | azt nem kérdezem katona uram, az a maga kötelessége,
52 1, XI | fürgedi pusztán, katona uram, ha tudja merre van!~- Oda
53 1, XI | gyanújával.~- Nagyságos uram! - mondja a hajdú megindultan, -
54 1, XI | félek, hogy ha nagyságos uram egyszer botlik, nem lesz
55 1, XI | azt se higgye nagyságos uram, amit én nem hiszek.~- Nem
56 1, XI | elcserélhetném; de nagyságos uram, aki nem dohányzik, bort
57 1, XII | mint íme a pusztán.~- Na uram, ezt a népet láttam verekedni,
58 1, XII | Ellenségre mennek, katona uram? - kérdi Pista.~- Éppenséggel
59 1, XII | a másiktól búcsúznék.~- Uram s én istenem! - fohászkodik
60 1, XII | hogy elcsábítja katona uram ezt a szép gyereket.~- Arra
61 1, XII | elvinni - hanem téged.~- Tudom uram, hanem nem azért tartottak
62 1, XII | a kettő él még, őrmester uram, - mondja a fiú.~- Azokról
63 1, XIII | mindig.).~Ez idő alatt Baltay uram ő nagysága sűrűbben látogatá
64 1, XIV | Enni már tud, nagyságos uram, - véli a hajdú, - aztán
65 1, XIV | nem kívánhatja nagyságos uram, hogy úgy tegyenek vele,
66 1, XIV | hogy ideértünk, nagyságos uram, - mondja András, - mert
67 1, XIV | Amit tudtam nagyságos uram, - mondja némi ellágyultsággal, -
68 1, XIV | futtatni; mert nagyságos uram, ha ez a fiú a bolondságot
69 1, XIV | Nem lesz sok, nagyságos uram.~- Mindegy, most ráérek
70 1, XIV | Végig tudja már, nagyságos uram, - mondja a hajdú, - a tanító
71 1, XIV | neki, aztán lássa nagyságos uram, azért a hitvány jószágért
72 1, XV | Még csak egy percet,... uram! - eseng a másik, - az uram
73 1, XV | uram! - eseng a másik, - az uram szót akképpen hangoztatván,
74 1, XV | bánathoz ami örömünk, - fels... uram! - igazítja helyre a szót
75 1, XV | Lelkesülést gerjeszteni!~- Uram, lelkesíteni, tán azzal,
76 1, XVI | előre a kocsit.~- Tekintetes uram! - szól hátra a kocsis, -
77 1, XVI | hajdút.~- Semmit, tekintetes uram! - mondja a hajdú, - hanem
78 1, XVI | Gondolja ön?~- Hogyne gondolnám uram, - vitatá a másik, - lám
79 1, XVI | de még a birkára is, - uram fia, mikor ezelőtt a birkától
80 1, XVI | tanul az ember nagy későn, uram; de már mit tehetünk róla,
81 1, XVI | egyre, hogy Kisfaludy Mihály uram nem mert megalkudni.~- Már
82 1, XVI | Hiában ütöm én már ezeket, uram, - nem találok rajtuk olyan
83 1, XVI | Bizony jó lett volna uram, kivált az a két kocsis
84 1, XVI | úri házában.~~Tekintetes uram!~Azt méltóztatott mondani,
85 1, XVII | Mit szól hozzá, méltóságos uram?~- Halljuk! halljuk! - kiáltja
86 1, XVII | hívásra jöttem be, méltóságos uram, hanem a küldésre.~- No
87 1, XVII | Engedelmet kérek, méltóságos uram, - két úr küldött be, ott
88 1, XVII | hangosan mondá:~- Méltóságos uram, az a két úr nem akar várni, -
89 1, XVII | is azt vélem, méltóságos, uram, - azt mondják, hogy Bécsből
90 2, I | alapokat kiástuk méltóságos uram.~- Még valamivel nagyobb
91 2, II | szomszéd faluig, s adja be bíró uram ő kegyelmének, vagy a cselédjének,
92 2, II | posta ment egyenesen a bíró uram udvarába.~A bíró átvette
93 2, II | miért? azt kérdi méltóságos uram, - tűnődék András, s utóbb
94 2, II | Megálljon méltóságos uram - kapott a szóba András -
95 2, II | nagy szó, amit méltóságos uram most kimondott, hadd nyugszom
96 2, II | legkisebb baj, méltóságos uram, ha én nem hinném, legfölebb
97 2, II | udvaron, mikor méltóságos uram, a mi szerencsétlen ifjú
98 2, II | akkor volt az méltóságos uram, hogy én az urak háta mögött
99 2, II | rovás! és én, méltóságos uram, fölróttam a harmadik rovást.~-
100 2, II | abból a borból, méltóságos uram, mikor látta, hogy a mi
101 2, II | gróf.~- Hiszen méltóságos uram, - tudom én, hogy a jóravaló
102 2, II | aztán, aztán, méltóságos uram, az ördögnek is kell olykor
103 2, II | ezért kapott méltóságos uram három rovást, - és ezért
104 2, II | mondja is:~- Méltóságos uram, engedelmet kérek, még odább
105 2, II | említeni?~- Amiért méltóságos uram a harmadik rovást kapta.~-
106 2, II | ember, mint ő.~- Méltóságos uram! - mondja András neki derülve, -
107 2, II | mondani valója:~- Méltóságos uram, - súgja az öreg,... - A
108 2, III | indulattal az úr.~- Nagyságos uram, - ha már valamit gondol,
109 2, III | megríkatja magát nagyságos uram, - tréfálódzék András egész
110 2, III | két szememmel, nagyságos uram, - mondja András neki tüzesedve,
111 2, III | kevesebb is elég, - hanem, uram, a nagyságos úr a toronyból
112 2, III | egy macska, - hanem, ifjú uram, alulról fölfelé jobban
113 2, IV | jöttünk könyörögni, ezredes uram!~- Mi a büntetés?~- Száz
114 2, IV | azonnal meghal, ezredes uram,... hát még száz bot alatt!~-
115 2, V | hátul hagynám őket, hadnagy uram? - kérdi a vezér.~- Szívesebben
116 2, V | jó kedve van!~- Legalább, uram, ha szaladni kell, hátra
117 2, V | kartács!~- Azt is ösmerjük, uram, - a közt is csak elkeveredtünk
118 2, V | ha éppen meg kell lenni, uram, attól sem hal meg az ember
119 2, V | többször egymást.~- Dehogy nem, uram!~- Azt véli?~- Azt gondolnám,
120 2, V | akkor szólítson meg hadnagy uram.~- Okvetlenül! - mondja
121 2, V | A magunk becsületét, uram.~- Meg egész Magyarországét! -
122 2, VI | megélsz, fiam?~- De már uram, ha eddig nem voltam koldus,
123 2, VI | nem tesz veled.~- No hát, uram! - nyögi a boldogtalan, -
124 2, VI | folyvást kérdé.~- Aztán katona uram nem halt meg?~- Nem értem
125 2, VI | katonai állást.~- Főorvos uram! jelentem alázatosan, berukkoltam!~-
126 2, VI | akartak temetni azt tudom, uram, hanem lemásztam a szekérről.~-
127 2, VI | Hát már most hova menjek, uram?~- Elmehet kend a pokolba,
128 2, VI | rechts um!~- Elmennék uram, szívesen; de akárhova megyek
129 2, VI | bizonyítványát.~- Mehetek uram?~- Föl is az út, alá is!~
130 2, VII | főherceg.~- Köszönet, fönséges uram, - egész megyém nevében.~-
131 2, VII | Mint ezt a tábort, fönséges uram.~- Nevezze meg ön, kit tart
132 2, VII | veszté el?~- Tudom, fönséges uram.~- A vétket is ismeri, hadnagy
133 2, VII | Jelen valék, fönséges uram, a nevezett gyűlésen.~-
134 2, VII | elkövettem volna, fönséges uram! - mondja Kisfaludy elhatározottan.~-
135 2, VII | Hadsereget, fönséges uram, és nem népfölkelést, mit
136 2, VIII | gróf a tanárt.~- Méltóságos uram, ezekre az ifjú urakra akarok
137 2, VIII | nekik kezet, méltóságos uram?~- Még azt is, csak tanuljanak
138 2, VIII | Bolondul tenné, méltóságos uram,... engedelmet kérek! -
139 2, VIII | húszast.~- Én, méltóságos uram, kis majoros vagyok. 7~(
140 2, VIII | Botos8 vagyok, - méltóságos uram.~- Jaj, hát tetőled fél
141 2, IX | nagy székben.~- Nagyságos uram! ... megmondtam régen, hogy
142 2, IX | tisztára nem mosom nagyságos uram előtt.~- Jól van, András,
143 2, IX | megcselekszem, nagyságos uram, - hanem ezt a munkák magamra
144 2, IX | kend ott már.~- Nagyságos uram, nem is utcaszélen járok
145 2, IX | lesz az ideje, nagyságos uram!~- Láttad azt is, mikor
146 2, IX | meglőtték?~- Azt nem láttam, uram - pedig közel voltam.~-
147 2, IX | sohasem vádolom.~- Nagyságos uram! - szól Pista, - nagy magyarnak
148 2, IX | legyen bíró nagyságos uram maga, - nálam van papiroson
149 2, X | tudom eltalálni, méltóságos uram, csak azt láttam alkonyattájban,
150 2, X | Sajnálom, méltóságos uram, ha többet nem tehettem.~-
151 2, X | hasznát veszi méltóságos uram, - jegyzi meg Pista, - engem
152 2, XI | sebei?~- Nagyok, fönséges uram, az orvos urak kétségbe
153 2, XI | Bíz én lemásztam, fönséges uram, - hanem mikor fölgyógyultam,
154 2, XII | számot róla.~Tekintetes Csapó uram már korán reggel körüljárta
155 2, XII | Csapó barátom?~- Nem én, uram; mert tetszik látni ezeket
156 2, XII | el valamit.~- Ezt Csapó uram szóról szóra elhiszi! -
157 2, XII | Nem hinném, kegyelmes uram, - és megengedi hercegséged,
158 2, XIII | Kisfaludi Kisfaludy Mihály uram, nyolc élő gyermeke közül
159 2, XIII | mindketten helyet foglalának.~- Uram, - mondja Bowring - olvasta
160 2, XIV | a tekintetes szolgabíró uram markát egy darab hájjal,
161 2, XV | csinos hintóból Galiba Pál uram lépett ki az alispánnak
162 2, XV | teszen kést.~Galiba Pál uram nagyon megszorult az orvos
163 2, XV | ember?~- Én orvos vagyok, uram, és nem kártyavető.~- Vigye
164 2, XV | alispánnak, min töri Galiba uram a fejét, egyszersmind fölháborodván
165 2, XVI | gyerek.~- Ejnye, nagyságos uram, hát hizlalni küldte Keszthelyre?~-
166 2, XVI | bíz, elhiheti nagyságos uram, azok a tisztelendő urak
167 2, XVI | Mindjárt megmondom, nagyságos uram. 1-ör is kivetette nekem
168 2, XVI | kend.~- Igen, ha nagyságos uram el nem téveszteti velem
169 2, XVI | Nojsz kiabálhat most Józsue uram amennyit akar - véli András -
170 2, XVI | sem; mert hisz, nagyságos uram, megmagyarázta nekem ezt
171 2, XVI | mert elhiheti, nagyságos uram, jobb lesz, ha tisztelendő
172 2, XVI | Sohase féljen, nagyságos uram, azoknak a kanaluk is csak
173 2, XVI | Baltay.~- Már nagyságos uram, pedig az úgy lesz, - hanem
174 2, XVI | Hát ez mi, nagyságos uram?~- Jó, hogy szól kend, tegye
175 2, XVII | búcsúzni jött ön?~- Kegyelmes uram, miért búcsúznék? - válaszol
176 2, XVII | Csapó barátom!~- Kegyelmes uram, kár volt a levéltárba ereszteni
177 2, XVII | szemével ártott, kegyelmes uram!~- Bizony még a boszorkányokat
178 2, XVII | mosolyga a beteg.~- Kegyelmes uram, én a boszorkányoknak söprűnyelet
179 2, XVII | Baltay.~- Nos?~- Ez kegyelmes uram, egy elátkozott pör, melynek,
180 2, XVII | Mondtam én azt, kegyelmes uram, hogy az olyan ajtót nem
181 2, XVII | utolsót.~- Mindent, kegyelmes uram.~- Adjon tollat és papírt, -
182 2, XVII | faluban?~- Senki, nagyságos uram! - mondja a paraszt, levévén
183 2, XVII | Azt tartom, nagyságos uram, nekünk annyi, mintha tűz
184 2, XVII | Annyi az egész, nagyságos uram - mondja szomorúan a paraszt, -
185 2, XVII | harangoznak itt is?~- Nagyságos uram - felel - urunk volt az
186 2, XVII | dolgoztunk mi sokszor nagyságos uram, aztán annyi jó voltával
187 2, XVIII| ember, - írja fel alispán uram...~Az alispán írta.~- Ezeknek
188 2, XVIII| odaadom, - írja föl alispán uram a többi után.~Az alispán
189 2, XVIII| mégis sok lesz, nagyságos uram!~- Én meg azt mondom, hogy
190 2, XVIII| nem nagy csoda, nagyságos uram, - én rólam könnyen lemosta
191 2, XVIII| akkor hallott nagyságos uram, tudom nem feledte el.~-
192 2, XVIII| No még mennyi! nagyságos uram, - Imre úrfi mindjárt elmondja
193 2, XVIII| most elkezdeni, nagyságos uram, mert ha ez a gyerek úgy
194 3, I | társzekérrel hoztam, fönséges uram, - mondja a buzgó hivatalnok, -
195 3, I | hajolva.~- Azt, fönséges uram, - hogy ha már magunk nem
196 3, I | ember gondolta ki, fönséges uram, - véli amaz, - különben
197 3, I | indult.~- De... fönséges uram, én Bécs...~- A nádor őfensége
198 3, I | legyen tanúm! - fönséges uram.~- Nem a francia itten az
199 3, I | ha látták volna, fönséges uram, - mikor egyik-másik szíve
200 3, II | mennyit eszik naponkint, s uram fia, még azt is kiveti a
201 3, II | megszokott dolga, méltóságos uram! - feleli az ispán.~- Itt
202 3, II | Nálam van, méltóságos uram! - felel újra a kérdett,
203 3, II | Megkísérthetnénk, méltóságos uram, talán megadnák az árát.~-
204 3, II | Amint parancsolja méltóságos uram, - mondja az ispán, - majd
205 3, II | választóvíz, méltóságos uram? - kérdi csudálkozva az
206 3, II | okáért mondá:~- Méltóságos uram, olyant szívok, amilyen
207 3, II | Ne kérdezze méltóságos uram, - magam sem bánnám, ha
208 3, II | lopott volna méltóságos uram.~- No hát mond meg hamar,
209 3, II | vagy?~- Jaj, méltóságos uram, - nem mondhatom meg.~-
210 3, II | mondhatom meg, drága méltóságos uram.~- Örökös kenyeret adok,
211 3, II | is attól félek, nagyságos uram, hogy örökös kenyeret kapok, -
212 3, II | Nem akasztanak föl, őrnagy uram? - kérdi a cigány, saját
213 3, II | emlékszem rá, vitéz őrnagy uram, szegény Pista, nem tudom
214 3, III | hajdanában, mikor Baltay uram maga is élt, s ezen a napon
215 3, III | istenben boldogult Baltay uram maga szokott hegedű kísérettel
216 3, III | akarna valakit pofozni) - uram s én istenem, mi lesz már
217 3, III | menyegző napja, midőn Baltay uram az oltár előtt melléje állt,
218 3, III | kérlelhetetlen volt.~- A vén bolond, uram bocsá, - mondja Baltayné
219 3, III | menyecske? - hátha Szegedy uram12 is megkötötte volna magát!~-
220 3, III | Okosan beszél, édes barátom uram, - hagyá helybe a másik,
221 3, III | szól.~- Számlálta barátom uram, a keszthelyi gróf pénzét?~-
222 3, V | volt.~- Igenis, nagyságos uram, - nincs itthon; hanem egy
223 3, V | lábát fájdítja, nagyságos uram, - lőn rá a felelet, - lement
224 3, V | mit csinált.~- Nagyságos uram - mondja András - levél
225 3, V | itt benn voltam, nagyságos uram.~- Úgy - az már más! - teszi
226 3, V | fáradságot, kedves nagyságos uram, - kéri András szokatlan
227 3, VI | visszavonulás volt.~- Fönséges uram, - a halottak nem támadnak
228 3, VII | valamennyit! méltóságos uram!~- Csak néhány szálat! -
229 3, VII | pénzért adom, méltóságos uram!~- De ingyen nem fogadhatunk
230 3, VII | három szál fa, méltóságos uram, - mondja Pista, - legalább
231 3, VII | tisztelethez, méltóságos uram, legalább nem mondhatja
232 3, VII | ígérjen semmit, méltóságos uram, - én egyebet kérek.~- Hadd
233 3, VII | ennyit mondott:~- Méltóságos uram, maga az oka, hogy én most
234 3, VII | Ne búsuljon Berzsenyi uram, én vagyok! - mondja Kisfaludy
235 3, VII | hallottam tőle, méltóságos uram, - mondja a kocsmáros egész
236 3, VII | falatok sem, méltóságos uram, - állítja a kocsmáros, -
237 3, VII | abból evett, méltóságos uram, amit magával hozott.~A
238 3, VII | az a kastély, méltóságos uram!~- Én inkább azt hinném,
239 3, VII | megtisztelést, méltóságos uram?~- Kettővel édes Berzsenyi,
240 3, VII | csak mondja ki nagyságos uram! - mondja a kínlódó szolga,
241 3, VII | Minden szóra emlékszem, uram! - mondja Pista, egészen
242 3, VII | hol lakik?~- Keszthelyen, uram, az alsó városon.~- Nem
243 3, VII | valamiben?~- Vitéz őrnagy uram, ilyen erős ember, mink
244 3, VII | Magamért soha sem kérek, őrnagy uram, koldus pedig nincs a környéken,
245 3, VII | annak mértéket venni őrnagy uram, meg az árát sem tudom.~-
246 3, VIII | torkon nem fogná nagyságos uram az embert.~- Egy szót sem
247 3, IX | végítélet.~- Csak menjen Galiba uram, mindent tudok már! - mondja
248 3, IX | ostoba diák szó, Galiba uram, amit csakugyan nem érdemes
249 3, IX | Beszéljen okosan Galiba uram - sietteti Baltay, ki nem
250 3, IX | kérdi meg.~- Tekintetes uram, ugyan jó kedvet csinált
251 3, IX | sem hallottam, tekintetes uram, hol kell ennek örülni.~-
252 3, X | erdőnek legmélyében vagyunk uram, hisz a fára látok ki az
253 3, X | vártam volna a parancsolást uram; de nincs mit elgyújtani.~-
254 3, X | Nekem jótétemény lenne uram; de szánom ott benn azt
255 3, X | ez igazság vagy tréfa?~- Uram, már mondám, hogy azokat
256 3, X | órát várjunk méltóságos uram, - hadd adjam meg a módját, -
257 3, X | meglátott már.~- Nagyságos uram, - mondja András, - még
258 3, X | nem adja oda, nagyságos uram?~- Meggyújtaná kend az imádságos
259 3, X | Baltay.~- Nem tudom nagyságos uram! - mondja meglepetve a hajdú.~-
260 3, X | Mondtam úgy-e, nagyságos uram, hogy én vetem ezt tűzbe!~-
261 3, X | öreg.~- Azt hiszi nagyságos uram, hogy nem lesz még olyan
262 3, XI | nélkül mondja:~- Méltóságos uram, én sem fizetek senkinek,
263 3, XI | Semmit sem, méltóságos uram! Mi haszonra is adná, elkölteni
264 3, XI | ennek valamit, - méltóságos uram, - ez már ilyen ember.~A
265 3, XI | kérésem volna méltóságos uram, ha szószólómmá lenne.~-
266 3, XI | Nem lehet, - nagyságos uram, - nem érdemlettem meg.~-
267 3, XI | mint a kendét?~- Nagyságos uram, - várjuk meg a holnapi
268 3, XI | is azt mondaná nagyságos uram.~- Jó éjszakát, - búcsúzik
269 3, XI | papírdarabot hoztam el, nagyságos uram, - mondja Pista, - most
270 3, XI | átkozhatom el.~- Nagyságos uram! - mondja Pista, - én még
271 3, XI | Tüstént megyek, nagyságos uram, megviszem neki ezt a vigasztalást.~-
272 3, XI | voltunk a csárdában, nagyságos uram!~- Az a sánta ember?~- Kit
273 3, XII | hinném, hogy vitéz őrnagy uram talán ellenséget hajtott.~-
274 3, XII | azt mondja Kisfaludynak:~- Uram, okosabb ember jobban tudja,
275 3, XII | becsületet, hanem vitéz őrnagy uram, - hát csak magam álltam
276 3, XII | Megszabadultunk mi mind a ketten, uram.~- És a másik is élne még?~-
277 3, XII | Él még, de a más világon, uram, - mondja Pista födetlen
278 3, XII | jöhet barátom.~- Elmegyek, uram, korán reggel, mire megvirrad
279 3, XII | Kisfaludy.~- Engedelmeskedném, uram, hanem dolgom is lesz ott
280 3, XII | megbolondult?~- Azt mondtam uram, - ismétli Pista, - hogy
281 3, XII | Mind elhiszem én azt uram, hanem azért csak vágja
282 3, XII | Eltartana ez éjfélig is uram, azért bele sem kapok.~-
283 3, XII | Én egy szót sem szólok uram, mert éppen nem használ,
284 3, XII | várakozik reám?~- Mondám, uram, hogy napkeletkor itt leszek! -
285 3, XII | ön érdempénzének fele?~- Uram, felét ő érdemlette meg!~*~
|