Rész, fejezet
1 1, IV | lehettek íródiáké, mint bármely nagyságos úré; azért a meggyőződésért
2 1, IV | össze e gyönyörű népet?~- Nagyságos uram! - kezdi az ispán, -
3 1, IV | mosolygással viszonozta.~- Nagyságos uram, az ilyen dologba nem
4 1, IV | nincs mi kivetni való - nagyságos uram, bíz ezek csak a szépét
5 1, IV | kit szokás megverni?~- Nagyságos uram, - folytatá az ispán, -
6 1, IV | Talán el is unta már nagyságos uram, inkább elhagyom.~-
7 1, IV | Éppen holnap lesz, - nagyságos uram, felel az ispán az
8 1, IV | ez a magyar!~- Higgye meg nagyságos uram, szeret ez a magyar
9 1, V | az egyikben élt az időben nagyságos Baltayné asszonyság lányostól,
10 1, V | szót válthatott; mert a nagyságos asszony korán özvegyen maradván,
11 1, V | napszámost.~- Igen is, ettem, nagyságos asszonyom! - feleli a meglepett
12 1, V | váljék, édes fiam! - szól a nagyságos asszony - hanem ha a vendégség
13 1, V | kettőt is vágván, hogy a nagyságos asszony egyebet ne mondjon.~
14 1, V | egyebet ne mondjon.~Hazament a nagyságos asszony, megnézte a ház
15 1, V | találkoznánk, maradjunk a nagyságos asszonynál, ki ma minden
16 1, V | megismerte, hogy Baltay nagyságos úr ekképpen gondolkodott:~-
17 1, V | kikiált a hajdúnak, hogy a nagyságos asszonyságot tiszteli, ha
18 1, V | Megjött az izenet, hogy a nagyságos asszony mindenkor igen szívesen
19 1, V | mondott időben elvárja a nagyságos urat.~- Az aranyos mentémet! -
20 1, V | aranyos mentémet! - mondja a nagyságos úr.~- Tessék parancsolni? -
21 1, V | hova megyek én most?~- Nagyságos Baltayné asszonysághoz; -
22 1, V | csakhogy úgy is tudom, hogy a nagyságos asszony kineveti a nagyságos
23 1, V | nagyságos asszony kineveti a nagyságos urat, mikor egyszer aranyos
24 1, V | kend a dolgot, - véli a nagyságos úr - adja ide mentémet!~
25 1, V | azt mondja:~- Ne mondja a nagyságos úr, hogy ezt is meg nem
26 1, V | a hajdú, - s minthogy a nagyságos úr a szomszédba megy, azt
27 1, V | gondoltam ki!~- Mit gondolt ki a nagyságos úr?~- Egy házasságot! -
28 1, V | akkor ne is menjünk odább nagyságos uram, hanem itt a kréta:
29 1, V | kívánok! - legyen boldog a nagyságos úr! - mondja a hajdú elnehezülten, -
30 1, V | hajdú elnehezülten, - ha a nagyságos úr ilyen nagyot akar botlani,
31 1, V | Hát mért nem szólt a nagyságos úr elébb? - véli a hajdú,
32 1, V | szóhoz jutni! - lármázik a nagyságos úr. - Illik is itthagyni
33 1, V | nekem még egyszer előkéri a nagyságos úr a processzust, akkor
34 1, V | háznál.~Nem adott feleletet a nagyságos úr, hanem midőn a hajdú
35 1, V | az előszobába nyitott.~A nagyságos asszony cseléde ajtót nyitott,
36 1, V | cseléde ajtót nyitott, s a nagyságos úr megvakarintá csizmája
37 1, VI | utolsó kanyarodásából, a nagyságos asszony lánya elé ment,
38 1, VII | legelső napon föladta nekem a nagyságos úr.~- Hát hadd halljuk,
39 1, VII | esztendővel?~- Elmondom nagyságos uram:~1-ör is a kapu nyitva
40 1, VII | esztendőre is! - mondja a nagyságos úr.~2-or. Magyar koldusnak
41 1, VII | is adjon kend neki.~3-or. Nagyságos uram parancsol mindenkinek
42 1, VII | háznál; hanem a vendég még nagyságos uramnak is parancsol.~-
43 1, VII | egyiket azért róttam föl neki, nagyságos uram parancsolatjából, mert
44 1, VII | be.~- András! - kiált a nagyságos úr még keményebben.~- Nem
45 1, VII | Mi lelte már megint a nagyságos urat? - mondja a hajdú az
46 1, VII | kötelességemet, hát nem mondta meg a nagyságos úr, hogy jövő esztendőre
47 1, VII | jövő esztendőre is csak nagyságos uram parancsol.~- Azt mondtam,
48 1, VII | mondta, hogy a vendég még nagyságos uramnak is parancsol; hát
49 1, VII | van, majd rákerül a sor a nagyságos úrra is! - mondja a hajdú,
50 1, VII | mondja András, beállítván a nagyságos úr elé - mit tetszik parancsolni?~-
51 1, VII | faragva?~- Mindig van készen, nagyságos uram, - felel a hajdú -
52 1, VII | maholnap csak ketten leszünk nagyságos urammal, kik rovásra nem
53 1, VII | szúnyog elbír.~- Értem, nagyságos uram, - majd a mentém alá
54 1, VII | bólintson egyet a fejével nagyságos uram, olyant rovok, hogy
55 1, VII | akár a vendégek, akár a nagyságos úr.~- András! - pipákat
56 1, VII | rángatást.~- András! - szól a nagyságos úr, egészen saját gondolat
57 1, VII | csinál hát? - csodálkozék a nagyságos úr - talán csak nem akar
58 1, VII | Én is azt kérdeztem tőle, nagyságos uram, aztán azt felelte,
59 1, VII | kenyere annak az a könyv, nagyságos uram, - tegnap bementem
60 1, VII | hanem menjen be hozzá a nagyságos úr maga; hanem jól megszorítsa
61 1, VII | kikérdezi, - én nem felelek ám a nagyságos úr helyett! - végzi be a
62 1, XI | megkérdezte a legelső embert, hogy nagyságos Baltayné asszonyság kastélya
63 1, XI | erkély alatt állt meg,~A nagyságos asszony éppen akkor lépett
64 1, XI | cselédeket kérdé sorba a nagyságos asszony:~- Tehát senki sem
65 1, XI | másikat.~- Bíz én sem láttam - nagyságos asszony - mondja a másik, -
66 1, XI | asszonyság.~- De mennyit! nagyságos asszonyom! - hisz éppen
67 1, XI | sem leli.~- Azt tartom, nagyságos kisasszony, hogy nem jön
68 1, XI | megszólamlik:~- Sohase búsuljon, nagyságos kisasszony, szebb halállal
69 1, XI | halhatna meg!~- Ki tudja, nagyságos kisasszony, - fohászkodik
70 1, XI | öreg lelke gyanújával.~- Nagyságos uram! - mondja a hajdú megindultan, -
71 1, XI | mert attól félek, hogy ha nagyságos uram egyszer botlik, nem
72 1, XI | András, - azt se higgye nagyságos uram, amit én nem hiszek.~-
73 1, XI | emberért elcserélhetném; de nagyságos uram, aki nem dohányzik,
74 1, XIII | szomszéd udvart, s ha a nagyságos asszony távol volt, még
75 1, XIII | napon Baltay úr éppen a nagyságos asszonyhoz indult; hanem
76 1, XIII | mert nem hitte, hogy a nagyságos úr olyat halljon, mi neki
77 1, XIII | mert azt hitte, hogy a nagyságos urat csakugyan megüti a
78 1, XIII | Mit akar mondani a nagyságos úr? - szól a hajdú, ismét
79 1, XIII | ártatlant ne átkozzon érte a nagyságos úr!~- Elég annak a rovás!~-
80 1, XIII | faragtam, - megérem még, hogy a nagyságos úr maga vakartatja le!~-
81 1, XIII | mi poétánkra, - mondja a nagyságos úr, - hanem, domine, ha
82 1, XIII | prédikációnak is beillett, s a nagyságos úr megelégedett szónoklatával,
83 1, XIV | szívét a remény, hogy a nagyságos úrtól minden betűért kap
84 1, XIV | egyszer napjában.~Míg a nagyságos úr elment valahova látogatóba,
85 1, XIV | gyereket.~- Enni már tud, nagyságos uram, - véli a hajdú, -
86 1, XIV | korán?~- Már hogy gondolja a nagyságos úr, mikor maga szemeivel
87 1, XIV | tudománnyal.~- Csak nem kívánhatja nagyságos uram, hogy úgy tegyenek
88 1, XIV | megéljen.~- Jó, hogy ideértünk, nagyságos uram, - mondja András, -
89 1, XIV | kend neki?~- Amit tudtam nagyságos uram, - mondja némi ellágyultsággal, -
90 1, XIV | hanem azért taníttassa meg a nagyságos úr, hogy a sok vagyonhoz
91 1, XIV | a gyöpön futtatni; mert nagyságos uram, ha ez a fiú a bolondságot
92 1, XIV | többit is.~- Nem lesz sok, nagyságos uram.~- Mindegy, most ráérek
93 1, XIV | mennykő?~- Végig tudja már, nagyságos uram, - mondja a hajdú, -
94 1, XIV | ajándékozott neki, aztán lássa nagyságos uram, azért a hitvány jószágért
95 2, II | gyomláltatott, tehát bement a nagyságos asszonyhoz, hogy azzal írassa
96 2, II | olvassuk el? - mondja a nagyságos asszony.~- Soha se vesződjék
97 2, II | Soha se vesződjék vele, nagyságos asszonyom, - egyéb sincs
98 2, II | helybe a bíró s elment; a nagyságos asszony pedig egész nyugalommal
99 2, II | 10-dik számú házban.~A nagyságos asszony elkomorodott; mert
100 2, II | legelső kapun, tudniillik a nagyságos asszonyén becsavarodott,
101 2, II | környezetéhez több bizalma legyen, a nagyságos asszony átküldött Andrásért,
102 2, II | megtartá függetlenségét, s a nagyságos asszonynak mindig megadta
103 2, II | jó isten, - az pedig ami nagyságos urunk.~- Mondta ezt András?~-
104 2, II | mondja) mikor a mi öreg nagyságos urunkkal a sok könyv miatt
105 2, II | legalább megígértette a nagyságos asszonnyal a nagy pörnek
106 2, II | Kedves fiam, - kezdi a nagyságos asszony - ennek eleje is
107 2, II | csak most hallaná a mi nagyságos urunk úgy kulcslyukon által.~-
108 2, II | szomszéd szobába, hol a nagyságos asszony neki nyújtá a kurrenst.~-
109 2, III | udvaron kitalálta, hogy a nagyságos úr jött meg.~A gyermeket
110 2, III | fölérve, - és köszöntve a nagyságos urat, elmondván a "hála
111 2, III | legkevésbé sem botránkozott meg a nagyságos úr közbeszólásán, hanem
112 2, III | kend.~- Ha olyan jól tud a nagyságos úr mindent, hát most mondja
113 2, III | gyanítással.~- Eltalálta nagyságos úr, mert a szamarat megriaszták
114 2, III | fölülhet a szamárra, ha nagyságos úr azt akarja, hogy máskor
115 2, III | szólt indulattal az úr.~- Nagyságos uram, - ha már valamit gondol,
116 2, III | Bizony még megríkatja magát nagyságos uram, - tréfálódzék András
117 2, III | dajkája mint én, - az öreg nagyságos asszony, meg a grófné, meg
118 2, III | Mind a két szememmel, nagyságos uram, - mondja András neki
119 2, III | el is mondott: elhiheti a nagyságos úr, hogy egy párszor félre
120 2, III | De mikor úgy félti a nagyságos úr!~- Mit tud ahhoz a nagyságos
121 2, III | nagyságos úr!~- Mit tud ahhoz a nagyságos úr, - ő gazdag, azt gondolja
122 2, III | is elég, - hanem, uram, a nagyságos úr a toronyból nézi a világot,
123 2, IX | abban pedig egyenesen a nagyságos úr szobájának tartott.~Röviden
124 2, IX | Ejnye de hamar meglódul a nagyságos úr, - csak nem halódik mindjárt,
125 2, IX | meghalt.~- Jó hogy eléhozta a nagyságos úr.~- Talán jó kedve van
126 2, IX | legjobban fáj?~- Ne búsuljon a nagyságos úr, - előre is mondom, nem
127 2, IX | foglalva egy nagy székben.~- Nagyságos uram! ... megmondtam régen,
128 2, IX | grófot tisztára nem mosom nagyságos uram előtt.~- Jól van, András,
129 2, IX | Ha lehet, megcselekszem, nagyságos uram, - hanem ezt a munkák
130 2, IX | András olyan hangon, melyre a nagyságos úr érdemesnek tartotta fölnézni,
131 2, IX | pedig bizton tudta, hogy a nagyságos úr nagyobb figyelemre méltatta,
132 2, IX | keresgél kend ott már.~- Nagyságos uram, nem is utcaszélen
133 2, IX | Én pedig nem erőltetem a nagyságos urat.~- Be tudnád ezt bizonyítani?~-
134 2, IX | Mikor itt lesz az ideje, nagyságos uram!~- Láttad azt is, mikor
135 2, IX | én őt sohasem vádolom.~- Nagyságos uram! - szól Pista, - nagy
136 2, IX | nagy magyarnak tartják a nagyságos urat, - legyen bíró nagyságos
137 2, IX | nagyságos urat, - legyen bíró nagyságos uram maga, - nálam van papiroson
138 2, X | beszélni kezdő lányt; az öreg nagyságos asszony pedig át meg átsétálta
139 2, X | régen volt szerencsém a nagyságos asszonyság ezen kegyelméhez! -
140 2, X | bármennyit szabódott is a nagyságos asszony.~- De ritka vendég,
141 2, X | jogom van kérni.~- Elengedi! nagyságos asszonyom.~Az asszony megállt,
142 2, X | Éppen egy órával előbb, nagyságos asszonyom, - többé nem gyanakodhatik,
143 2, X | a boldogtalan, s az ifjú nagyságos urat találta, hanem megkérem
144 2, X | Baltayak közt békesség volna!~- Nagyságos asszonyom, még ez a gyermek
145 2, X | Egyebet is gondoltam, nagyságos asszonyom, talán amit mi
146 2, X | Majd akkor megmondom, nagyságos asszonyom, ha az isten addig
147 2, XVI | kocsiról leszállhasson és a nagyságos úrnak elmondhasson minden
148 2, XVI | hagyja rá András, - látom a nagyságos urat is friss egészségben
149 2, XVI | Hát nem azért küldött nagyságos úr, hogy megnézzem?~- Tudom
150 2, XVI | szegény gyerek.~- Ejnye, nagyságos uram, hát hizlalni küldte
151 2, XVI | levegő!~- Hiába kérdezkedik a nagyságos úr, - azt nem mondom, hogy
152 2, XVI | megméressem, azt nem parancsolta a nagyságos úr, mondja András kiterítve
153 2, XVI | neveket - de bíz, elhiheti nagyságos uram, azok a tisztelendő
154 2, XVI | gyerek?~- Mindjárt megmondom, nagyságos uram. 1-ör is kivetette
155 2, XVI | kiböködhette volna kend.~- Igen, ha nagyságos uram el nem téveszteti velem
156 2, XVI | ítélet napig sem; mert hisz, nagyságos uram, megmagyarázta nekem
157 2, XVI | itthon maradok, ne féljen a nagyságos úr - vígasztalá András -
158 2, XVI | hanem tudom; mert elhiheti, nagyságos uram, jobb lesz, ha tisztelendő
159 2, XVI | gondol kend?~- Sohase féljen, nagyságos uram, azoknak a kanaluk
160 2, XVI | aggódék Baltay.~- Már nagyságos uram, pedig az úgy lesz, -
161 2, XVI | meglátta a pört.~- Hát ez mi, nagyságos uram?~- Jó, hogy szól kend,
162 2, XVII | meg a faluban?~- Senki, nagyságos uram! - mondja a paraszt,
163 2, XVII | félrevernék?~- Azt tartom, nagyságos uram, nekünk annyi, mintha
164 2, XVII | akar?~- Annyi az egész, nagyságos uram - mondja szomorúan
165 2, XVII | miért harangoznak itt is?~- Nagyságos uram - felel - urunk volt
166 2, XVII | is dolgoztunk mi sokszor nagyságos uram, aztán annyi jó voltával
167 2, XVII | paraszt ember látta, hogy a nagyságos úr nem szól többet, még
168 2, XVII | isten jóvoltába ajánlom a nagyságos urat.~- Jó szerencsével
169 2, XVIII| azt hitte András, hogy a nagyságos úr nem állta volna meg szó
170 2, XVIII| azt mondhatjuk, hogy a "nagyságos és tekintetes" nyavalyában
171 2, XVIII| Ennyi mégis sok lesz, nagyságos uram!~- Én meg azt mondom,
172 2, XVIII| adományt, szerette volna a nagyságos úrnak kezét megcsókolni
173 2, XVIII| Nojsz az még nem nagy csoda, nagyságos uram, - én rólam könnyen
174 2, XVIII| s amit akkor hallott nagyságos uram, tudom nem feledte
175 2, XVIII| még több?~- No még mennyi! nagyságos uram, - Imre úrfi mindjárt
176 2, XVIII| Jobb lesz most elkezdeni, nagyságos uram, mert ha ez a gyerek
177 3, II | cigánnyal.~- Én is attól félek, nagyságos uram, hogy örökös kenyeret
178 3, II | közlegényét.~- Akasztasson föl a nagyságos őrnagy úr, - de mindjárt.~-
179 3, II | inasnak súgta meg, hogy a nagyságos urat hívja enni a könyvtárból,
180 3, III | ablak alatt, mert az özvegy nagyságos asszony még mindig eltűrte
181 3, III | gyönyörűségére, hej, akkor a nagyságos asszony de sokszor meglökte
182 3, III | házat, nézzünk be az öreg nagyságos asszony szobájába, hol az
183 3, III | házhoz, azaz olyan, kit a nagyságos asszony csak emberségből
184 3, III | leszorítaná.~Így töprenkedik a nagyságos asszony, de mire az ajtó
185 3, III | okunk van hinni, hogy a nagyságos asszony csak egy lépéssel
186 3, III | kulcsárné; de már hiába, a nagyságos asszony azt gondolja, hogy
187 3, III | az emeleten is, midőn a nagyságos asszonynak szeme elé kerül
188 3, III | Az volt a legelső dolgom, nagyságos asszonyom, - felel a cseléd, -
189 3, III | elfeledted?~- Dehogy feledtem el, nagyságos asszonyom, - most vitte
190 3, III | fel az ágyruhákat.~- Mikor nagyságos asszonyom parancsolta, már
191 3, III | a derék cseléd, - hanem nagyságos asszonyom megállított.~-
192 3, III | mindent! - patvarkodik a nagyságos asszony egymagában, minthogy
193 3, III | már nem hallotta, mikor a nagyságos asszony a megszokott toldalékot
194 3, III | igazi helyére tenné; hanem a nagyságos asszony ezt nem várta, hanem
195 3, III | ennyi?~- Ami volt, elhoztam nagyságos asszonyom! - felel a tiszt
196 3, III | tiszt nem tudva, hogy a nagyságos asszony miért ilyen zörgölődő,
197 3, III | hozta kasznár úr, - mondja a nagyságos asszony a tisztnek, de úgy,
198 3, III | köténye zsebében van, addig a nagyságos asszony megveregeti a kasznárnak
199 3, V | előszobájában volt.~- Igenis, nagyságos uram, - nincs itthon; hanem
200 3, V | most?~- A lábát fájdítja, nagyságos uram, - lőn rá a felelet, -
201 3, V | nem restell utána menni a nagyságos úr, ott találja a hídon
202 3, V | pap.~Meg kell ezt írni a nagyságos úrnak.~Az illő cím után
203 3, V | az öregúr mit csinált.~- Nagyságos uram - mondja András - levél
204 3, V | Hát el sem olvassa a nagyságos úr?~- Majd én fél mázsás
205 3, V | kinézegetett a kertbe, midőn a nagyságos úr bejött, s egyenesen a
206 3, V | megösmerte a rovást, azonban a nagyságos úr is megszólamlott, mintha
207 3, V | csak faragjon le egyet a nagyságos úr! - mondja András, mintha
208 3, V | előbb is itt benn voltam, nagyságos uram.~- Úgy - az már más! -
209 3, V | röstellje a fáradságot, kedves nagyságos uram, - kéri András szokatlan
210 3, V | az a kertészkés, minek: a nagyságos úr kezében?~- No hát itt
211 3, VI | az aztán elítélte, hogy a nagyságos úr ezer forintja azé a lókupecé,
212 3, VI | fogyott volna, ha szól a nagyságos úr! - lőn a felelet.~- Miért
213 3, VI | adja be az ételt, mert a nagyságos úr már nem várhatja.~Az
214 3, VII | gondolván, hogy hátha valami nagyságos úrnak lábát tiporta le.~-
215 3, VII | András felöltöztette a nagyságos urat, mi természetesen szó
216 3, VII | tréfával:~- Már látom, hogy a nagyságos úr is mond egy verset, nagyon
217 3, VII | Csak ne búsuljon megint a nagyságos úr, mert aztán én is együtt
218 3, VII | úrfinak a neve, csak mondja ki nagyságos uram! - mondja a kínlódó
219 3, VII | édes jó öregem!~- Nem én, nagyságos úrfi, hadd gyönyörködjék
220 3, VII | András, már most azt mondja a nagyságos úr, hogy nem töri el egykönnyen
221 3, VII | Csókolom kegyes kezét a nagyságos asszonynak, - mondja András
222 3, VII | megint kinyitá a szemét, a nagyságos asszony mellett állt már.~-
223 3, VII | bizony már nagyon megpuhulok, nagyságos asszonyom, - felel András
224 3, VII | mondja meg nekem is!~- Nagyságos asszonyom, ezek a gyerekek
225 3, VIII | azokat?~- Hát mit mondjak a nagyságos úrnak? ha ez nem tetszik.~-
226 3, VIII | mindjárt torkon nem fogná nagyságos uram az embert.~- Egy szót
227 3, VIII | életet!~- Hát mért nem örül a nagyságos úr? - kérdi András, - most
228 3, VIII | azt pedig elhallgathatja a nagyságos úr.~Baltay nyugodtabb lőn,
229 3, VIII | másnak.~- Ne búsuljon a nagyságos úr, majd tetszik az ifjú
230 3, VIII | úr, majd tetszik az ifjú nagyságos úr, jobban mint mink.~-
231 3, VIII | akart lépni.~- Hová menne a nagyságos úr, - mondja András az öregnek
232 3, VIII | midőn észrevette, hogy a nagyságos úr másfelé akar nézni; de
233 3, VIII | András, - hanem ha majd a nagyságos urat itt az ablaknál megcsípi
234 3, VIII | hozzá, - mért is áll ide a nagyságos úr, mikor úgy is tudja,
235 3, VIII | Erre egy nyomást adott a nagyságos úrnak, ki most az egyszer
236 3, VIII | szólította el.~- Én vagyok nagyságos úrfi, - szól be András minden
237 3, VIII | azt akarom mondani, hogy a nagyságos úr majd idelát.~Imre megdöbbent.~-
238 3, VIII | tudtam eltenni láb alól, - nagyságos úrfi, mért nem is vigyáz
239 3, VIII | Ugyan mit felelt, galambom nagyságos úrfi?~- Jól tudja azt, András
240 3, IX | ismét útra készült, hogy a nagyságos úrnak megvigye a jó hírt,
241 3, IX | már a keze után nyúlt a nagyságos úrnak, mert tökéletesen
242 3, IX | kifüstöltetem a házat.~A nagyságos úr lement a kertbe, Galiba
243 3, IX | volt.~- De jó kedve van a nagyságos úrnak? - csudálkozik András -
244 3, IX | azért van ily nagy kelete a nagyságos úr előtt; hanem mivel az
245 3, IX | most már mégis értette a nagyságos úr, ki a kibékülhetés miatt
246 3, IX | ajándékkal eresztette el a nagyságos úr, és csak azt kívánta,
247 3, X | nagy csomót, aztán pedig a nagyságos urat kezdé kiszedni a fagyból.~-
248 3, X | asszonyok!~- No hát elhiszi a nagyságos úr amit mondtam?~- El hát, -
249 3, X | vannak.~- Magát sajnálja a nagyságos úr, jobb lesz!~- Legyen
250 3, X | gróf is meglátott már.~- Nagyságos uram, - mondja András, -
251 3, X | tartja.~- Hát nem adja oda, nagyságos uram?~- Meggyújtaná kend
252 3, X | hangon Baltay.~- Nem tudom nagyságos uram! - mondja meglepetve
253 3, X | mondja:~- Mondtam úgy-e, nagyságos uram, hogy én vetem ezt
254 3, X | a fiút.~- Az gondolja a nagyságos úr, - kiált közbe András, -
255 3, X | csakhogy nem akartam mondani a nagyságos úrnak, hogy szívesen megbékülne,
256 3, X | sem haragszik meg ezután nagyságos úr?~- Nem én, még kendre
257 3, X | tréfálódzék az öreg.~- Azt hiszi nagyságos uram, hogy nem lesz még
258 3, XI | a kezét.~- Nem lehet, - nagyságos uram, - nem érdemlettem
259 3, XI | szívesebben, mint a kendét?~- Nagyságos uram, - várjuk meg a holnapi
260 3, XI | várok.~- Nem tartóztatom a nagyságos urat, - huzakodék a szabados, -
261 3, XI | csak holnap is azt mondaná nagyságos uram.~- Jó éjszakát, - búcsúzik
262 3, XI | papírdarabot hoztam el, nagyságos uram, - mondja Pista, -
263 3, XI | aki megölte?~- Ott a neve, nagyságos uraim, - a boldogtalan nekem
264 3, XI | én nem átkozhatom el.~- Nagyságos uram! - mondja Pista, -
265 3, XI | neki!~- Tüstént megyek, nagyságos uram, megviszem neki ezt
266 3, XI | vendégei voltunk a csárdában, nagyságos uram!~- Az a sánta ember?~-
|