Rész, fejezet
1 1, I | de lásd, bátyám, az öreg Baltay kemény ember, s ha otthon
2 1, II | találkozánk, az egyik az ifjú Baltay, kitől egy kis rövid rajzot
3 1, II | barátjával, gróf Dunayval, akinek Baltay bácsival anyagi tekintetben
4 1, V | elég arra, hogy valamelyik Baltay megérte volna végét.~E pör
5 1, V | év óta hallgat az öregebb Baltay, - az ifjabb ágon lévő egyetlen
6 1, V | tyúkját megismerte, hogy Baltay nagyságos úr ekképpen gondolkodott:~-
7 1, V | hamarjában elmondá a hajdú, hogy Baltay úr nem bírta megállítani,
8 1, V | Na most már elmehet!~Baltay úr erőteljes ember levén,
9 1, V | bámészkodott a lépcsőzet mellett s Baltay úr lassan lépegetett, mintha
10 1, V | hagytuk el a szót? - kérdi Baltay, kedélyesen akarván elütni
11 1, V | istenben boldogult uram, Baltay Sándornak az oltár előtt
12 1, V | Majd összetörődnek! - véli Baltay.~- Hát urambátyám mért nem
13 1, V | lám! - urambátyám is csak Baltay - a szűk csizmáját mással
14 1, V | húgomasszony! - mondja Baltay a mentéjéből egy gombot
15 1, V | is tud mint én, - mondja Baltay, - vagy hogy már későn jövök;
16 1, V | is - mondja ünnepélyesen Baltay - hanem ebből nem engedek
17 1, VII | eleje.~Hazament az öreg Baltay, s bár a menyegzőre ezúttal
18 1, VII | találkozának, - az ifjú Baltay a gróffal együtt lovagolt
19 1, VII | mint a bácsi maga.~Az öreg Baltay szívesen fogadá vendégét,
20 1, VII | hogy ha már volt is egy Baltay, ki után hírmondónak egy
21 1, VII | már azt akarom, hogy egy Baltay helyett maradjon tíz, -
22 1, VII | Nem volt mit tenni, hanem Baltay uram őnagysága kiment az
23 1, VII | merünk szólani a dologba, és Baltay őnagyságának jellemvonásához
24 1, VII | egyet-mást megemlítünk, hogy Baltay urat valami táltosnak ne
25 1, VII | sújtást le hagyjon fejteni.~Baltay, az öreg, készebb lett volna
26 1, VII | úgy adná a füstjét, - és Baltay úr ezt a kis cselt örömest
27 1, VII | lennél, öcsém, - mondja Baltay, - ha meg egy kis dohányfüstöt
28 1, VII | az orvos tiltja? - véli Baltay némi tudvággyal.~- Az nem,
29 1, VII | esztendő múlva! - mondja Baltay némi egykedvűséggel, de
30 1, VII | veszek belőle! - mondja Baltay, - hanem majd meglátod,
31 1, VII | Jól van, jól! - nevet Baltay, - ha majd kipusztul a búzakenyér
32 1, VII | hogy meg kell! - mondja Baltay, - nem is mondom, hogy ne
33 1, VII | Dehogy nem!... - mondja Baltay némi szégyennel, - ha az
34 1, VII | most már kétszeresen is Baltay az öreg, - hát te öcsém
35 1, VII | az étteremben maradának, Baltay azt mondja két vendégének:~-
36 1, VII | olvasáshoz fogott, az ifjú Baltay lefekvés előtt megtudván
37 1, VII | ugranék ki az ágyból, csak Baltay nem, minthogy ezt a lármát
38 1, VII | hírhedt ember volt, - s a jó Baltay nehéz szívvel gondolt azon
39 1, VII | mentek el, s az öregebb Baltay lenn állt a kocsinál, hogy
40 1, VII | öregúr szavait, s az ifjú Baltay, még inkább több okot lelt
41 1, VII | oldalajtón, míg a másikon az ifjú Baltay lépett be.~- Tehát kíváncsi
42 1, VII | e néhány szó olvasható:~Baltay contra Baltay.~- Jókora
43 1, VII | olvasható:~Baltay contra Baltay.~- Jókora csomag úgy-e? -
44 1, VII | csomag úgy-e? - kérdi az ifjú Baltay.~- Elég civakodás elfér
45 1, VII | föliratául legalkalmasabb lesz: Baltay contra Baltay.~- Méltóztassék
46 1, VII | legalkalmasabb lesz: Baltay contra Baltay.~- Méltóztassék intézkedni
47 1, X | vadászállomáson egy jaj szóval az ifjú Baltay élettelenül rogyott össze.~
48 1, XI | barátok szétoszlának, - Baltay egyedül maradt Andrással,
49 1, XI | itt marasztották volna.~Baltay százféleképp rakván össze
50 1, XI | Nem hiszi kend? - kérdé Baltay, nyugalommal nézvén a hajdúra.~-
51 1, XII | írt meg, s azt a mi kedves Baltay bácsink elejétől végig elolvasott.~-
52 1, XIII | reá mindig.).~Ez idő alatt Baltay uram ő nagysága sűrűbben
53 1, XIII | megbúsulták, egyik napon Baltay úr éppen a nagyságos asszonyhoz
54 1, XIII | gondomat viselem, - véli Baltay. - Eddig, ha valami bolondot
55 1, XIII | húgomasszony, - kacaga föl Baltay, - hanem mivel idáig értünk, -
56 1, XIII | mint fájdalom, valamennyi Baltay agár és lócserén haragudott
57 1, XIII | húgomasszony, - dünnyög Baltay, - de már én sem veszek
58 1, XIII | nem kérném!... - mondja Baltay, - hanem ha az ég huszonöt
59 1, XIII | minden jól van, - mondja Baltay némi nyugtalansággal, -
60 1, XIII | meg egy kis erőlködés után Baltay, - hanem már bocsásson meg
61 1, XIII | húgomasszony, - okoskodék Baltay - hanem higgye meg nekem,
62 1, XIII | elgondolkozott rajtuk, s ekképpen Baltay mint egy alkalmat lelt újabb
63 1, XIII | még egy kissé! - mondja Baltay, mintegy időt vevén a készülődésre,
64 1, XIII | a kanyargó utakat.~Midőn Baltay eléggé elkészíté magát,
65 1, XIII | Hála istennek! - mondja Baltay elhalványodva, - tehát mégis
66 1, XIII | húgomasszony? - mondja emelt hangon Baltay, - megmondom, hogy ez az
67 1, XIII | fogok.~- Húgomasszony!... én Baltay vagyok, - s az a leány Baltay-leány!~-
68 1, XIII | Húgomasszony! - rimánkodék Baltay - még most sem haragszom.~-
69 1, XIII | a lakházba ment föl, míg Baltay elkeseredetten ment haza.~
70 1, XIII | Napról-napra mogorvább lőn Baltay, s midőn a szomszédban menyegzőre
71 1, XIII | hogy pénzért veszekedjék Baltay helyett, és mutassa meg
72 1, XIII | maradt egyéb gyámola, mint Baltay úr ő nagysága, - ez a kettő
73 1, XIII | miért hozattam el? - kérdi Baltay a vendéget.~- Me Hercle!
74 1, XIII | ahogy tud, - hagyja helybe, Baltay hátradőlvén a karosszékben,
75 1, XIII | beszéljünk? - ugrik föl Baltay egészen lángra gyúlva.~-
76 1, XIII | mégis okos ember, - mondja Baltay egy kis gúnnyal, - maga
77 1, XIII | maga fejében is, - véli Baltay, - mert az nagyon okosan
78 1, XIII | volt az édesanyja, - véli Baltay.~- Oh, Jupiter tonans, -
79 1, XIII | barát.~- Honnét? - kérdi Baltay a herceget.~- Az országgyűlésről.~-
80 1, XIII | vagyok.~- Barátom! - mondja Baltay, bánatosan fogván meg a
81 1, XIII | nagyon is látom! - kiált föl Baltay.~- Menjünk odább! - véli
82 1, XIII | adni.~- Itt van! - mondja Baltay, - megírván az ígéretet,
83 1, XIV | XIV.~Házi nevelés.~Baltay úr sohasem volt professzor;
84 1, XIV | vegyen az úrfi alá, kit Baltay ünnepélyesen fiának fogadott,
85 1, XIV | tele nem tömte a száját.~Baltay valamelyik ablakból legeltette
86 1, XIV | apja aztán kettő is volt, Baltay ő nagysága és András, ki
87 1, XIV | próbára tenni.~Végre megjött Baltay, a fiút megkérdezte, nincsen-e
88 1, XIV | ez az ablak sem a bácsié!~Baltay végre föleszmélt és figyelni
89 1, XIV | mondja némi fájdalommal Baltay.~- Hisz ez mind istené! -
90 1, XIV | meghűl a kása! - utasítá Baltay a fiút, s midőn magára maradt,
91 1, XIV | szavába vágni; - azalatt pedig Baltay úrban is taszigálódott valami; -
92 2, I | hála istennek! - mondja Baltay.~- Igen, de mennyi volt
93 2, I | jövödelem?~- Barátom, - mondja Baltay, - ennünk volt és van is, -
94 2, I | jutunk.~- De amice, - kezdi Baltay is hangosabban, - engem
95 2, I | kutyatejet" gyomlálni? - neveté Baltay.~- Majd oda is elérünk barátom, -
96 2, I | Majd meglássuk! - mondja Baltay a gróf után, ki csakugyan
97 2, I | Ugyan kérlek - mondja Baltay - de ki fog idejönni?~-
98 2, I | egy helyben áll, s midőn Baltay kíváncsiságból a kőhalmaz
99 2, I | a grófnak az esze!~Mire Baltay ráadásul mondja:~- Hallja
100 2, II | magát otthon nem éri.~Míg Baltay úr Keszthelyen volt, addig
101 2, II | hogy az öregebb és ifjabb Baltay linea közt fönnforgott per
102 2, II | nem tudta, hogy az öreg Baltay épp ő miatta pöröl, elhatározta,
103 2, II | megoldani a gordiusi csomót.~Baltay, amint mondók, Keszthelyen
104 2, II | mindig, még akkor is, ha Baltay úr látta.~Midőn a gyermeket
105 2, III | szétfutottak, amiért rákiált Baltay, hogy az ólajtót is csukja
106 2, III | tették elébe csütörtöknek.~Baltay nem akarta tovább folytatni
107 2, III | meglássa...~Hasztalan várta Baltay a fiút, s midőn Andrást
108 2, III | érnem az isten! - sóhajt föl Baltay egész fájdalommal. András
109 2, III | Nohát nem szólok, - mondja Baltay - hanem bocsásson meg az
110 2, III | vidám, fájdalma nincs, - Baltay a gyermek ágyához ült és
111 2, III | mit ő hagyand neki.~Míg Baltay a gyermekkel enyelgett,
112 2, IX | kisfiú, utána a tanító, végre Baltay úr mászott ki, az utánuk
113 2, IX | Hallott kend valamit? - kérdi Baltay megszelídülve, egyszersmind
114 2, IX | bánom András - szólal meg Baltay, - hogy kend így utána lát
115 2, IX | nyom lesz az! - tamáskodék Baltay mintegy ingerkedve Andrással.~-
116 2, IX | hangon mondá András, hogy Baltay nem tudta ülve megállni,
117 2, IX | pedig Pistáért küldött el - Baltay pedig némán lépegetett végig
118 2, IX | Éppen jókor, - mondja Baltay! - s elmondá néki az előbbeni
119 2, IX | nélkül.~- Fiam, - mondja Baltay, - én szívesen hinném, amit
120 2, IX | Közel voltál? - kérdi Baltay gyanakodva.~- Én is ott
121 2, IX | fiam, az élőt, - mondja Baltay indulat nélkül, - én őt
122 2, IX | inkább halj meg, - mondja Baltay.~- Ilyenformán gondoltam
123 2, IX | András Pistát kísérte ki; Baltay pedig Bowringgal fogott
124 2, X | embert fog nevelni, s a Baltay családnak legalább is leszen
125 2, X | valahol lenn van, azt véli Baltay, eszeágában sincs, hogy
126 2, X | ura mit csinál?~Aludt már Baltay, mire András azt mondja -
127 2, XII | föltűnően vastag betűkkel: Baltay contra Baltay.~- Ezt a pört
128 2, XII | betűkkel: Baltay contra Baltay.~- Ezt a pört jól ismerem -
129 2, XV | Agárdy, Aggfalvy, Bakay, Baltay...~- Megállj barátom, -
130 2, XV | mondja az alispán - a Baltay contra Baltay pör mégis
131 2, XV | alispán - a Baltay contra Baltay pör mégis a körmendi levéltárban
132 2, XV | az árát ne élvezhesse és Baltay ne Galibától tudja meg.~
133 2, XV | egyéb magyarázat a levélben, Baltay el nem tudta gondolni, hogy
134 2, XV | kaptam tudósítást, hogy a Baltay contra Baltay-pör a körmendi
135 2, XV | megtérítem.~Maradtam jóakarója~Baltay m. k.~Midőn a levél Pestre
136 2, XVI | tanúk előtt a pört átadták Baltay megbízottjának.~A fiók üresen
137 2, XVI | őriznek.~A megbízott haza ért, Baltay végig nézé az irományokat,
138 2, XVI | között.~- Tudtam! - mondja Baltay duzzogva, - hogy azok a...
139 2, XVI | ifiúr...~- Hohó! - vág közbe Baltay - talán az a gyermek mondott
140 2, XVI | manót? - mondja nevetve Baltay, ki nem igen bánta volna,
141 2, XVI | kérdezősködni, aztán ilyenkor Baltay úr is adós maradt a felelettel; -
142 2, XVI | tanítsa a kotlóst. - aggódék Baltay.~- Már nagyságos uram, pedig
143 2, XVI | ha akarna, de nem megy.~Baltay elhallgatott, a szó értelmesen
144 2, XVII | emberségemre volt bízva: Baltay contra Baltay.~- Nos?~-
145 2, XVII | volt bízva: Baltay contra Baltay.~- Nos?~- Ez kegyelmes uram,
146 2, XVII | minden magyar ember, úgy Baltay is rettenetes módon szeret -
147 2, XVII | a toronybeli harangok, s Baltay úr kérdez egy a kapu előtt
148 2, XVII | meghalt.~- Nos aztán? - kérdi Baltay még odább, minthogy ő maga
149 2, XVII | Baltay némán maradt egy darab ideig,
150 2, XVII | járjon kend! - feleli utána Baltay, fölébredvén a köszöntésre,
151 2, XVIII| harmincegyedik fölolvasta nekik.~Baltay házánál ki- s bejárt a sok
152 2, XVIII| bizonyosan tudjuk, hogy az öreg Baltay csakugyan a szobában volt,
153 2, XVIII| józanabbaknak szomorú például.~Baltay féltette a fiút, de midőn
154 2, XVIII| nehézkedett a szempillákra, Baltay mindenkép erőlködött, hogy
155 2, XVIII| máris mennyit összetanult.~Baltay szerette volna a fiút összeölelgetni;
156 2, XVIII| szaladta meg az országot.~Baltay előtt bemutattaték a küldöttség,
157 2, XVIII| fogadjuk őket! - mondja Baltay.~- Attól függ, - okoskodik
158 2, XVIII| Alispán úr! - mondja Baltay, - ki van rám vetve, hogy
159 2, XVIII| gondoltam, - teszi hozzá Baltay - mivel nem parancsoltak,
160 2, XVIII| volt a teremben s midőn Baltay az alispánnak rendre számolá
161 2, XVIII| Kié ez a szép fiú?~- Én Baltay Imre vagyok! - felel a gyermek
162 2, XVIII| Imre a kertbe ment el, Baltay pedig Andrással maradt a
163 2, XVIII| ember lehet, - hagyá helybe Baltay, nem gondolván az igazi
164 2, XVIII| nem tudtam! - kiált föl Baltay fejét megcsóválva, - már
165 2, XVIII| messze maradunk el tőle.~*~Baltay addig gondolkodott, hogy
166 3, II | hevert.~A kertnek belsejéből Baltay jött a kapu felé, a zenét
167 3, II | magának is nehezére esett.~Baltay nem röstellte a dolgot,
168 3, II | kalapból a porba.~Midőn Baltay odább ment, a cigány a tallért
169 3, II | ingét!" harmadszor verné el, Baltay megint visszafordult:~-
170 3, II | ha megmondod, - kötekedik Baltay a cigánnyal.~- Én is attól
171 3, II | számításból vesztették el velünk?~Baltay éppen egy órával előbb hallgatta
172 3, II | beléd az ördög! - kívánja Baltay úr a harangozónak, ki a
173 3, II | sokáig nem eresztette el, s Baltay önkéntelenül letette a szemüveget,
174 3, II | gróf akár vacsoráig, mert Baltay már azt is elfeledte, hogy
175 3, II | adott a tovább utazásra.~Baltay estelig készen volt az olvasással, -
176 3, II | csinos gyűjtemény volt, Baltay végignézvén a sorokat, elgondolta,
177 3, II | és miért tennénk kivételt Baltay kedvéért? ki roppant gazdagsága
178 3, III | mint hajdanában, mikor Baltay uram maga is élt, s ezen
179 3, III | melyet istenben boldogult Baltay uram maga szokott hegedű
180 3, III | elsiránkozik rajta, mintha ő volna Baltay, aztán a nótát neki hegedülnék.~
181 3, III | a menyegző napja, midőn Baltay uram az oltár előtt melléje
182 3, IV | a négy lovat, s szenior Baltay maga mellé ültetvén junior
183 3, IV | mondják, hogy valamelyik Baltay - piszkos ember volt.~Elhallgatott
184 3, IV | ámbár Dunay is ott volt, Baltay talált alkalmat a gróffal
185 3, IV | megszánta őket az ember.~Baltay legközelebb esett az ajtóhoz,
186 3, IV | még az akarat is jó volt.~Baltay távolabb esett Festeticstől,
187 3, IV | négy szakaszt is, mire Baltay, mintha csak magának mondaná,
188 3, IV | elfordítva mondott, mire Baltay megint szólt, de már éppen
189 3, IV | Nem úgy van! - ismétli Baltay hátra sem fordulva, mit
190 3, IV | nem látszék, hanem azért Baltay nem engedte el; mert nem
191 3, IV | Akármibe édes öcsém, - mondja Baltay még mindig háttal.~- No
192 3, IV | mosolyogva.~- Van nálam! - mondja Baltay a megviselt példányt kihúzva
193 3, IV | hogy nem úgy van, - ismétli Baltay egész egykedvűséggel, a
194 3, IV | különösen egészségére kívánta Baltay őnagyságának az ebédet,
195 3, IV | soványkodott ám meg vele.~Baltay már előbb fogatott, s még
196 3, V | a méltóságos úr? - kérdi Baltay a cifra ruhás huszárt, ki
197 3, V | ott találja a hídon felül.~Baltay megvigyázta a szót és utasítás
198 3, V | kezdi meg a beszédet Baltay azon gondolatban, hogy a
199 3, V | De, barátom - mondja Baltay - tudom én, mi az emberség; -
200 3, V | esztendővel ezelőtt! - sóhajt föl Baltay.~- Akkor otthon első aljegyző
201 3, V | vagy te most is. - mondja Baltay, kitörvén belőle a régi
202 3, V | Majd elvárnám! - mondja Baltay szörnyű komoly képpel, mintegy
203 3, V | szeptemvir elölről elmondta volna Baltay uramnak egykori dolgait,
204 3, V | No hát itt van! - mondja Baltay lefaragván egy rovást, aztán
205 3, VI | úgy hogy végtére az öreg Baltay is megtudta.~De várjunk
206 3, VII | készült az ünnepélyre, az öreg Baltay legaranyosabb mentéjét öltötte
207 3, VII | után akarnám ereszteni.~Baltay csakugyan észrevette, hogy
208 3, VII | én is együtt jajgatok ám!~Baltay eltette az írást, melynek
209 3, VII | a herceg levele, melyből Baltay újra meg újra azt olvassa,
210 3, VII | nevet nem merte kimondani.~Baltay közelebb hajolt, s a lány
211 3, VII | könnyebben olvashassa: de Baltay maga is néma maradt, mi
212 3, VII | Jolánra mert nézni.~- Én Baltay Imre vagyok! - mutatja be
213 3, VIII | magával viszi az embert.~Midőn Baltay észrevette, hogy mennél
214 3, VIII | valamennyi! - pattant föl Baltay, - kérdeztem én azokat?~-
215 3, VIII | elhallgathatja a nagyságos úr.~Baltay nyugodtabb lőn, András jó
216 3, VIII | fájdalmat csinálni, amint Baltay ő nagysága föl s alá járt,
217 3, VIII | virágágyak közelében ült, s így Baltay is megunta a sétát, s változatosság
218 3, VIII | nyársba húzzák, - mondja Baltay.~- Aztán azon a szilvafán
219 3, VIII | Akármennyit igyekezett is András, Baltay nagyon hamar észrevette
220 3, IX | után személyesen ott lesz.~Baltay megkapván a levelet, jobban
221 3, IX | helyzetben találta Galiba Baltay őnagyságát.~- Hic sum, magnifice, -
222 3, IX | okosan Galiba uram - sietteti Baltay, ki nem okoskodván e zagyvalékból -
223 3, IX | Várjon egy kissé - mondja Baltay sülve és főlve, s miután
224 3, IX | tökéletesen hitte, hogy Baltay szonika kidobatja nem csak
225 3, IX | kendtek szaporán, - mondja Baltay Andrásnak, aztán pedig Galibához
226 3, IX | főzzenek szaporán, - mondja Baltay, - el kell hívni vacsorára
227 3, IX | legjobban.~- András! - mondja Baltay lemenet - ne hagyja kend
228 3, X | tekinteni, hatan nyitottak be.~Baltay és Imre, valamint András
229 3, X | olyan hangosan! - mondja Baltay, - hisz én is megijedtem,
230 3, X | egy hosszú hallgatás után Baltay Imrére nézett, s annak kezét
231 3, X | könyvét? - kérdi átható hangon Baltay.~- Nem tudom nagyságos uram! -
232 3, X | a múltakra célozva, mire Baltay a gróf kezét megfogván mondja:~-
233 3, X | Mire bemelegedett a kályha, Baltay megösmerkedett a kis lánnyal,
234 3, X | Semmit sem tud kend! - mondja Baltay, nagy diadallal szedvén
235 3, X | András! - kiált örömében Baltay, - ha hazamegyünk, minden
236 3, XI | a másikon pedig a nők és Baltay foglalának helyet, hogy
237 3, XI | szabados, látván, hogy az öreg Baltay kiment, - mit Pista is észrevett,
238 3, XI | nők és a gróf kimenének. Baltay pedig azt mondja a szabadosnak:~-
239 3, XI | Na, - legyen, - mondja Baltay, - agyafúrt ember kend, -
240 3, XI | derék ember, ezt én mondom, Baltay.~- Bár csak holnap is azt
241 3, XI | Jó éjszakát, - búcsúzik Baltay, - tehát holnap ilyenkor
242 3, XI | boldogságával is?~A reggelizés után Baltay kezét a grófnak nyújtván,
243 3, XI | titkolódznom, tessék elolvasni.~Baltay elhalaványult, valamint
244 3, XI | megint az erdő felé tartott. Baltay nem bírt megválni a gondolattól,
245 3, XI | harcos, mely eszméivel hódít.~Baltay hű maradt Kisfaludyjához;
|