Rész, fejezet
1 1, I | előbbeniek közül az egyik, - ha mi hangosabban beszélünk magyarul,
2 1, I | olyan ember az az író, mint mi?~- Tökéletesen!... nem is
3 1, I | hogy olyan legyen, mint mi, - tudom én, hogy nem lehet
4 1, I | meglátá, csodálkozva kérdi:~- Mi szerencse hordozza itt?~-
5 1, I | egy kissé mély bariton, mi az ilyen dicséreteknek dallamszerűségét
6 1, II | meg a kigúnyolásokat, mint mi angolok. Lássa ön, én szenvedélyes
7 1, II | jövő állatot. Lássa ön, mi átkozott hidegvérű emberek
8 1, II | tevé: - Ezt nevetni kell.~- Mi az? - kérdé a herceg, Festeticcsel
9 1, II | megirigyeljék boldog sorsukat, s mi hajlandók vagyunk azt mondani,
10 1, III | fölvilágosíthasson.~- Melyiknek mi a panasza? - kérdezé az
11 1, III | ellen kíván igazságot.~- Mi baj van, Jámbor András,
12 1, III | ispántól kért fölvilágosítást, mi a következőből állt:~- Kegyelmes
13 1, III | hajdú nem mondhatta, hogy mi a parancsolat; hanem ment
14 1, IV | hanem mivel rajtuk nincs mi kivetni való - nagyságos
15 1, IV | Legalább lenne párja a mi Pistánknak - nevetett az
16 1, IV | hallja az eleven húsnak.)~- A mi embereink nem öklelődznek
17 1, IV | kévét kap föl egy villára a mi emberünk, pedig két kéve
18 1, IV | hídvégi szabados.~- Nojsz, mi sem maradtunk otthon! -
19 1, IV | keresvén elő mellénye zsebéből, mi abban az időben tiltott
20 1, V | ivott ma, vagy keveset. Mi lelte kendet?~- Csöndességben
21 1, V | össze nem békéltünk.~- Hát mi jót hozott urambátyám, az
22 1, VI | melletted?~Ennyi volt a kezdet, mi egyre is jó volt, meg másra
23 1, VII | mondja a hajdúnak, - mi a kötelessége kendnek?~-
24 1, VII | úr.~- Hát hadd halljuk, mi volt a kötelessége kendnek
25 1, VII | mit parancsol az úr.~- Mi következik? - kérdi.~- Kedves
26 1, VII | felejtem halálos holtáig. Mi következik odább?~- Balázs
27 1, VII | adja kend elő, ha kérem. Mi következik még odább?~-
28 1, VII | újabb vendégek is jőnek.~- Mi újság, domine frater? -
29 1, VII | ajánlatom nem sikerül.~- Mi volt az ajánlat, kedves
30 1, VII | én szolgáljam kendet?~- Mi lelte már megint a nagyságos
31 1, VII | egy titkosan rágódó bú, mi a múlt század végén valóságos
32 1, VII | vétek volt előtte minden, mi az eredeti kemény, edzett,
33 1, VII | mondja:~- Kedves öcsém, - mi már csak ilyen tejjel tartjuk
34 1, VII | földemen megterem a búza.~- No, mi csak megkísértjük! - mondja
35 1, VII | a gróf a borait dicséri, mi egy kissé megengesztelé
36 1, VII | ittam, kedves urambátyám!~- Mi a manó, hisz ott jártál
37 1, VII | irgalom nélkül megkezdi, mi az elkeseredésnek minden
38 1, VII | végképpen lefogni: - vajjon mi tartja őt ébren?~Nagyokat
39 1, VII | András - de nem alszik ám.~- Mi ördögöt csinál hát? - csodálkozék
40 1, VII | olvasni, hanem visszájáról.~- Mi a mennykőnek az a sok könyv?~-
41 1, VII | szemtanúja lőn.~- Hát ebben mi van? - kérdé a grófot egy
42 1, VII | Könyvek, urambátyám!~- Mi a patvar, öcsém, hát nem
43 1, VII | lehetne még arról írni, amit mi magyarok nem tudunk.~- Bizony
44 1, VII | olvasta ki ismét őket, - aztán mi is majd könyvből védelmezzük
45 1, VIII | vidéket is bekalandozza, s a mi szarvasunk sétái közben
46 1, VIII | golyó farába csapódott, mi az állatot újra az erdőnek
47 1, XI | Mielőtt azonban megkérdezték, mi járatban volna, a körülálló
48 1, XI | kérdvén, mint azt, hogy mi jó szerencsében fáradt el
49 1, XII | magyar ember írt meg, s azt a mi kedves Baltay bácsink elejétől
50 1, XII | kétkedve a béres.~- Már a mi részünket csak meghagyják
51 1, XIII | huszonöt esztendővel, hisz mi az a hetvenöt esztendő?...
52 1, XIII | nagyságos úr olyat halljon, mi neki tetszeni fog, annál
53 1, XIII | fölkelne, mit mondana a mi poétánkra, - mondja a nagyságos
54 1, XIII | Az országgyűlésről.~- Mi jó hírt hoztál?~- A jó reménységet,
55 1, XIV | hogy máskor is eljön, mit mi részben a fiú jobb tulajdonságának,
56 1, XIV | megsimítván bajuszának hosszát.~- Mi a mennykő?~- Végig tudja
57 1, XV | hangok magyarázatául kérdé: mi ez?~- Ily közel a bánathoz
58 1, XV | erre, - most már tudom, mi a magyarnak a zene, - és
59 1, XV | Jó! - tehát kérdem, - mi lesz első teendőnk?~- Lelkesülést
60 1, XV | nádori laknál.~- Fönség! mi nem vagyunk kalmárnép, s
61 1, XV | Dunaynak mondá:~- Tehát mi lesz az indítvány?~- A nyelv
62 1, XV | vállára csapott:~- Józsi! mi csak nem tudjuk elkerülni
63 1, XVI | gondot visel addig, míg mi odaérünk.~- Engedelmet kérek, -
64 1, XVI | példának okáért az enyémek; de mi tagadás benne, nincsen ám
65 1, XVI | folytatván a beszédet a lovakról, mi az öregnek kedvenc tárgya
66 1, XVI | fejjel magasabb volna, mint mi! Úgy elmennék a nyomán,
67 1, XVI | a hajdút zaklatta, hogy mi baja a grófnak, - s amint
68 1, XVI | újdonságot, - folytatá Dunay; - mi kincset leltünk, barátom,
69 1, XVI | akará rövidíteni az időt, mi alatt a hang hozzája érne, -
70 1, XVI | engedelmeskedék, anélkül, hogy tudná, mi történik vele, s midőn a
71 1, XVI | kocsis ló, meg az a paripa, mi a tens uraknak tegnap este
72 1, XVI | tudod-e kivel beszéltünk mi Keszthelyen?~- Nem én, kedves
73 1, XVII | egy vad hang a sarokból.~- Mi itt az ország szélen voltaképpen
74 1, XVII | volt tudni, hogy a grófot mi éri?~Hátrahanyatlott a kocsiban
75 1, XVII | megrövidíté az elkeseredés, mi okból reggel korán már fölkelt,
76 2, I | érdekel tudni, melyikből mi a haszon? Nincsen számadó
77 2, I | valamivel többet tudnak, mi vesszük hasznát; lásd, én
78 2, I | aztán úgy öntözik, mint mi a salátát.~- Aztán trágyáznak!~-
79 2, I | mire való ez mind?~- Majd a mi orrunkra kötik - véli az
80 2, I | az első.~- Tudom én már mi lesz - fontoskodik a harmadik, -
81 2, I | Nehezen, édes bácsi, mi miattunk akar meg se építsék.~-
82 2, I | legyenek.~- Szabad tudnom mi célra?~- Legalább huszonnégy
83 2, II | mikor méltóságos uram, a mi szerencsétlen ifjú urunkkal... (
84 2, II | s mikor már kinyugodott, mi alatt a gróf szíve is megfájdult,
85 2, II | megfájdult, aztán mondja) mikor a mi öreg nagyságos urunkkal
86 2, II | uram, mikor látta, hogy a mi urunk úgy erőlteti?~- Amit
87 2, II | közletni6 kell. Aztán az a mi jó urunk nem enged el semmit,
88 2, II | ölelvén az asszonyt.~- Tehát mi lesz az elveszett pörből?~-
89 2, II | derülve, - csak most hallaná a mi nagyságos urunk úgy kulcslyukon
90 2, II | súgja az öreg,... - A mi urunk ebből a fiúból maga
91 2, III | kend neki azt a szamarat, mi?~- Egyszer!~- Ejnye, András,
92 2, III | volna.~- Hát ha baja nincs, mi lehetne nagyobb baj?~- Az,
93 2, III | még sem üt le.~- Már most mi lesz abból a szegény gyerekből? -
94 2, III | Kivált, ha akkora, mint a mi urunké!... azért ifiúr,
95 2, IV | kipótolja zsiradékkal azt, mi eddig a fekete kenyértől
96 2, IV | Mondja neki Pista.~- Ezs a mi ágyúnk? - véli ismét a cigány -
97 2, IV | ha azs azs ellensíg a mi ellensígünk akar lenni,
98 2, IV | trombitaszó szakasztá meg; s mi tegyünk egy fordulót a legközelebbi
99 2, IV | Lajtánál végződik, s ha mi az országot csak ott akarjuk
100 2, IV | jobb! - kiált a másik, - mi akadályozza a fölkelő sereget,
101 2, IV | könnyebben viselném azt a terhet, mi az áldozaté, mint azt, melyet
102 2, IV | figyelemmel kísérjük, lássuk, mi történik vele.~Egy éjszaka
103 2, IV | azt a katonaorvosságot, mi arról is használ, ha valaki
104 2, IV | könyörögni, ezredes uram!~- Mi a büntetés?~- Száz bot,
105 2, IV | mondja mind a kettő.~- Mi a mentség?~- Hogy a boldogtalan
106 2, V | tiszt elég hallhatólag.~- Mi az? - kérdi a parancsnok,
107 2, V | Kiállott a két ember s mi ösmerőseinkkel szemközt
108 2, V | mindenik ismételgeté magában, mi volt a parancsolat? Egyszersmind
109 2, VI | most már maga sem tudta, mi volna jobb; hogy végképpen
110 2, VI | meg édes Pista bácsi.~- Mi legyen az, galambom Örzsikém?
111 2, VI | ki azt nem mondaná, mit a mi kedves Deák Ferencünk mondani
112 2, VI | hosszában lépegetett, midőn a mi Pistánk bekopogatott hozzá.~-
113 2, VI | Pistánk bekopogatott hozzá.~- Mi kell? - kérdi Pistát, ki
114 2, VI | nagy pöcsét sem hiányzott, mi magyar embernél a legfőbb
115 2, VI | nekem.~- Kedves bátyám, mi haszna az ilyen talált portékának?~-
116 2, VIII | kapus csakugyan beereszté.~- Mi baj? - kérdi a gróf a tanárt.~-
117 2, VIII | olyan vendégeket, kik mint mi, még - őzpecsenyét is hoznak.~-
118 2, VIII | pedig hangosabban kérdi: És mi vagy a kis majorosok között?~-
119 2, IX | semmiképp sem tudott.~A mi emberünk nem volt más, mint
120 2, IX | barátom, talán járt azon a mi vidékünkön?~- Enyingre való
121 2, X | öreg, végiggondolá mindazt, mi öccsének halála óta történt, -
122 2, X | szolgálatot, s leveti a mentét, mi annyiból nagyon egészségére
123 2, X | grófnőnek is kezet csókolván, mi alatt a kis lány bajuszába
124 2, X | nagyságos asszonyom, talán amit mi véghez nem tudtunk vinni,
125 2, XI | meglegyen mindaz a becsület, mi egy magyar nemesnek házától
126 2, XI | mielőtt a nádor odaérne, mi tartsuk meg először is a
127 2, XI | útra visz, mint az a másik, mi az édesapád után maradt
128 2, XI | kézszorítás, maga sem tudta, mi ebben az, ami jó; de elég
129 2, XII | kezdé a reggeli hat órát, mi őt a levéltárba hívta; hanem
130 2, XII | az ablakokat nyitogatta, mi világos jele volt annak,
131 2, XIII | gondolkozik, - véli, hogy mi következik, - bejő, - a
132 2, XIII | hogy még azt ne tudja, mi következik? Nagyobb igazság
133 2, XIV | igénybe vannak véve; ah, hisz mi lett volna a cigányokból,
134 2, XV | mondja a prókátor - hogy mi szegény prókátorok mások
135 2, XV | könnyen megalkuszom, tehát mi az áruk?~- Tied a négy ló! -
136 2, XV | az igazság, azt keressük mi.~- Pörrel, - és pedig minden
137 2, XV | de egyet kérek tőled.~- Mi lenne az? - kérdé Galiba.~-
138 2, XV | orvos.~- Éppen azért kérem, mi volna a kivétel?~- Ha előbb
139 2, XV | nem tudta gondolni, hogy mi körülmények nyomán jut ő
140 2, XVI | osztályában legelöl áll.~- Mi ez?~- Itt az úrfinak neve
141 2, XVI | tisztelendő urakat, hogy már mi lesz az olyanokból, kik
142 2, XVI | meglátta a pört.~- Hát ez mi, nagyságos uram?~- Jó, hogy
143 2, XVII | várja, míg a beteg előinté, mi nem sokára be is következett.~-
144 2, XVII | nekünk, - ott is dolgoztunk mi sokszor nagyságos uram,
145 2, XVII | emberek is sírnak, pedig a mi papunk prédikál.~- Mert
146 2, XVIII| országban nem volt meg a "Mi atyánkon" kívül imádság
147 2, XVIII| firtatni a dolgot; hanem mivel mi bizonyosan tudjuk, hogy
148 2, XVIII| megkísérti a tekintetes címet, mi hasznát lehetne még venni. -
149 2, XVIII| az utazónak kényelméből mi se hiányozzék.~Imre még
150 2, XVIII| lelkesedésében érezvén a boldogságot, mi az ilyen nagy embernek közelségéből
151 2, XVIII| gyermek kisugárzó arccal, - mi a költőre sem téveszté el
152 2, XVIII| beszámolá a kegyeletnek, mi olyan jutalom, mit arannyal
153 3, I | számra szétosztani, legalább mi ne szedessük össze, - mert
154 3, I | leszen a papírnak hatalma, ha mi hatalomnak hisszük.~- S
155 3, I | megeszi.~Megettük jó részét mi, hanem azoknak is maradt
156 3, I | meg nekem, miért megyünk mi oly nyakra-főre vissza?
157 3, I | hogy azt agyoncsákányozza, mi a rémületnek még csodásabb
158 3, II | múlt héten megrendeltek? mi a nagy könyvnek egyik oldalán
159 3, II | bánnám, ha elfeledném.~- Mi a patvar, csak nem úgy lopott
160 3, II | s el nem tudta gondolni, mi lelte az urakat, hogy egy
161 3, II | már három lépést tett is, mi közben a pápaszemet tartójába
162 3, III | az ember kitalálni, hogy mi lehet az a csodaalak, mely
163 3, III | bélést egészen félre nyomja, mi az öreg asszony szemét rendkívül
164 3, III | ki nem fáradtan, - jaj, mi lesz már ebből a világból,
165 3, III | pofozni) - uram s én istenem, mi lesz már ebből a világból?
166 3, III | harmadik szobában keresi azt, mi éppen ott nincsen, mert
167 3, III | összezavarodjék.~- Hát én mi jót kívánjak? - kérdi háta
168 3, III | egész bosszúsággal, - hát mi boldogsága volt, mikor mind
169 3, III | alatt készen leszek vele.~- Mi a neve annak a történetnek?~-
170 3, III | elszomorodék.~- Tudom már mi lesz! már megint meghalnak! -
171 3, III | megváltoztatni a tervet, mi nem történhetett másképp,
172 3, III | embert; pedig a járt úton mi már könnyen elmehettünk
173 3, III | beszéli a legfontosabbat. Mi azonban nem akarván bíró
174 3, III | mindig azt hajszolja, hogy mi lesz belőlük?~- Éppen úgy
175 3, III | barátom, ez az én bajom, mi lesz ebből a gyerekből, -
176 3, IV | hogy megmutassa, mégis mi vált ki belőle.~- Édesapám
177 3, IV | mondá:~- Nem úgy van!~- Mi az? - kérdi a szavaló megállapodva
178 3, IV | megörült az öregúr diadalának, mi az öregnek annál inkább
179 3, IV | őnagyságának az ebédet, mi bizonyosan ma nagyon jó
180 3, IV | bírjon.~Majd meglássuk, mi dolga akad ottan?~~
181 3, V | V.~A második rovás.~Mi volt akkor még Pest?~A mostani "
182 3, V | is legalább!~- Nem tudom mi a patvart kéregetnél, hisz
183 3, V | mondja Baltay - tudom én, mi az emberség; - aztán te
184 3, V | a szóba a szeptemvir, - mi már rég kivástunk, most
185 3, V | tilalomnak az lőn következménye, mi minden tilalomé: hogy azt
186 3, VI | röviden közlé Kisfaludyval, mi körülmények közt találkozott
187 3, VI | úr, eltolván az abroszt, mi megszokott jele volt annak,
188 3, VII | mondtak el e nyelven, és ha mi ezt elvesztenők, lenne mit
189 3, VII | összefognánk, Pista bácsi? mi lenne akkor?~- Akkor kivernők
190 3, VII | folytatta, - holnap ez ágakat mi a nagy kertben fogjuk elültetni,
191 3, VII | gróf Dunaytól megtudták, mi okból kéri ő a berkenyefát,
192 3, VII | valahogy csak szétválnak, - mi meg menjünk odább.~Egy igénytelen
193 3, VII | egyetlenegyszer sem volt, tehát mi dolog ez?~Elhívatták a kocsmárost.~-
194 3, VII | az igazi okot mondja meg, mi nem egyéb volt, minthogy
195 3, VII | ünnepélyen kitűnő vendég vala, s mi azon ünnepélyek leírását
196 3, VII | felöltöztette a nagyságos urat, mi természetesen szó nélkül
197 3, VII | írást, melynek egyik részét mi is jól ismerjük, ez a herceg
198 3, VII | hogy a nyerteseknek ossza:~"Mi volt őseink kötelessége
199 3, VII | haza iránt a múltban, s mi a mienk a jelenben?" - szól
200 3, VII | Baltay maga is néma maradt, mi a körülülőket valamint az
201 3, VII | búcsúszónak hatását is meglássa, mi neki a legjobbat mondá.~
202 3, VII | nincs mindennek vége.~- Mi jót remél, András gazda? -
203 3, VII | Kisfaludy, - sohasem láttuk mi egymást?~- Egyszer, nagyon
204 3, VIII | össze nem eszkábálja többé.~Mi érezünk ezzel, örömeink,
205 3, VIII | szereti a kisasszonyt?~- Mi tagadás benne, András? -
206 3, IX | öregúrról lehúzza a mentét, mi annyit tett, hogy az asszonyság
207 3, IX | hanem édes öregem, - mi már maholnap itt hagyjuk
208 3, IX | Galiba itt volt, tudom már mi lesz a vége.~- Majd megmondom
209 3, IX | prókátort.~- Magnifice, tudja-e mi az a fátum?~- Egy ostoba
210 3, IX | dolgot, mert nem tudta, mi volna a legjobb módja, hogy
211 3, X | szalma sincsen a csárdában, mi lángot eresszen a fa alá,
212 3, X | sajnálom ott benn; mert hisz mi férfiak nem ijedünk meg
213 3, X | András! - mondja a gróf, - mi itt abban a veszedelemben
214 3, X | öregúr Andrástól kérdezte:~- Mi a baj, András?~- Az, hogy
215 3, X | remélem, tovább kibírod, mint mi, ezt a kis lányt megőrzöd,
216 3, X | csak az az osztaléka volt, mi a becsületes embernek mindenütt
217 3, X | helye?~- Azt már ezután nem mi rójuk meg, hallja kend;
218 3, XI | Semmit sem, méltóságos uram! Mi haszonra is adná, elkölteni
219 3, XI | készen van elmondani azt, mi a varjúknak dobatik, - hisz
220 3, XI | varjúknak dobatik, - hisz mi köze hozzá az írónak, hogy
221 3, XI | András Pistát vezette be.~- Mi jót hozott édes barátom? -
222 3, XI | egyet ránt dolmánya szárán, mi nála körülbelül annyit tesz,
223 3, XI | elégülten mondja:~- Barátom! A mi szerepünk eddig tart, -
224 3, XII | megszabadult.~- Megszabadultunk mi mind a ketten, uram.~- És
225 3, XII | hanem vágja hamar ketté.~- Mi a manó, egy negyedórával
226 3, XII | töprenkedtek tovább a dolgon, mi pedig menjünk Pista után,
227 3, XII | lelkiösmeretesen kimentem azt a bűnt, mi az élethűség vádjából rám
228 3, XII | hogy valóságos botrány, míg mi civilizálatlan magyar kaputosok
229 3, XII | világ csúfjává lenne.~Oh, - mi tehát még igen civilizálatlan
230 3, XII | mint a zsivány, - legalább mi értsünk szót, s midőn néhány
231 3, XII | magam is láttam, - legalább mi magunk ne hitessük el magunkkal,
232 3, XII | egy véleményen.~Igaz, hogy mi nem tudunk egy arasznyi
233 3, XII | hány nagyúr mondá, hogy ha mi ösmernénk a népnek állapotát
234 3, XII | azt mondanánk, hogy a mi jobbágyunk úr, ki hust,
235 3, XII | bennünket mindenre; mert mi még csak ujjunkkal mutogatjuk,
236 3, XII | legalább azt a kicsit, amit mi is tudunk, - talán majd
|