bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 1, II | társaság volt a hercegnél, s ő maga egy nagy homlokú, borzas
2 1, III | rendesen gombolva; minthogy ő az ellenkezőt nem tűrte
3 1, III | akarván, kivel gyűlt meg az ő baja, s ki ellen kíván igazságot.~-
4 1, IV | tetszik, megmondom, hol kapja ő ezt a nevet. Fenyíték alatt
5 1, IV | mondanivalója nincsen, mint az, hogy ő kapott többet.~(Bowring
6 1, IV | korcsmában mással; azért vagy ő dob ki mást, vagy magát
7 1, IV | amit a férj elől beszél, ő azt a második sorból hallgatja,
8 1, IV | közel legyen; mert hiában, ő a vezér, őt; illeti meg
9 1, IV | illeti meg a tisztesség, hogy ő mulassa magát a cigánnyal.~
10 1, IV | vér nem a falból, hanem az ő fejéből ázott ki.~Fölegyenesedett
11 1, IV | nagy lármában, hanem azért ő nem szűnt meg tudományos
12 1, IV | ha föl akarna kelni, míg ő egyúttal segíti az ablakon
13 1, VI | kikémlelni, pedig jól tudta, hogy ő sem fogja megkérdezhetni,
14 1, VII | felesége ült jobbról, - ő kelme pedig balról. A másodikat
15 1, VII | körüli meggátlására tartotta ő a rovást, hogy legalább
16 1, VII | rovást, hogy legalább az ő környezete maradjon - tiszta.~-
17 1, VII | rovásra ne kerüljön, inkább ő is megadta a módját, s ámbár
18 1, VII | minthogy az ifjú grófot az ő mértéke szerint nagyon könnyűnek
19 1, VII | kíván, s elmegyen aludni. Ha ő ezt saját szemeivel nem
20 1, VII | ezerszer kiröhögték, mivel csak ő nem törődött, hanem gyönyörködött
21 1, VII | körmendi levéltárnok itt van, ő azonnal átveheti.~- Nem
22 1, VII | átveheti.~- Nem kétlem, ő a herceg megbízott embere.~-
23 1, VIII | merre tévedez a szarvas, ő pedig minél távolabb akart
24 1, X | gondolatnál, hátha csakugyan ő lőtte agyon!~Míg a szerencsétlen
25 1, XI | eszébe, hogy a halál az ő kezével végzené a véres
26 1, XI | állatoknak szarva mindig az ő boldogságát öklelné meg, -
27 1, XI | pusztára tértek el, - s ő most ha lehetne, egy helyett
28 1, XI | vele az a golyó, melyre az ő neve lesz írva, ha tudniillik
29 1, XI | nagy határt megkerült az ő esze ebben a kis útban, -
30 1, XII | több legyen, mint amennyit ő kínálgatná magát; mert hiába,
31 1, XIII | Ez idő alatt Baltay uram ő nagysága sűrűbben látogatá
32 1, XIII | átkiáltani, s azt mondaná, hogy ő nagysága valahára csakugyan
33 1, XIII | igen tetszett az, amit nem ő csinált.~Megint nagyot nyelt
34 1, XIII | szomszédban menyegzőre készülének, ő Pestről elhozatta tabuláris
35 1, XIII | gyámola, mint Baltay úr ő nagysága, - ez a kettő pedig,
36 1, XIII | elég, jut belőle; pedig ha ő nincs, hát nem volna min
37 1, XIII | hozakodék elő a viszonyról, - ő most barátját jött látogatni.~
38 1, XIII(3)| vonatkozó része nagyrészben az ő törekvéseinek is köszönhető. ~~~~~~
39 1, XIV | aztán kettő is volt, Baltay ő nagysága és András, ki legelőször
40 1, XIV | meg ezer ember, köztük tán ő is többször kérdezett, -
41 1, XIV | mert hiába, csak nem akarta ő azt elhinni, hogy a bácsinak
42 1, XIV | készséggel a hajdú, mert az ő szívén ma megoldódzott valami
43 1, XV | kedélynek éppen úgy megvan az ő hullámzása, mint a tengernek.~-
44 1, XVI | is nyolc gyermeke volna, ő rajta is meglátszanék a
45 1, XVI | kísérőhöz, ki ennyire fárad ő miatta, s nagy tisztelettel
46 1, XVI | vele közleni olyat, mit ő kincsnek fogna tartani.~
47 1, XVI | csatlakozék gróf Dunay, mintha ő is csak egyszerű vásári
48 1, XVI | Tolnainak, íme kisül, hogy ő a gróf, s még azonkívül,
49 1, XVII | esze volt, mint másnak, ő pedig azt állítja körömszakadtáig,
50 1, XVII | intézkedni tudjon, - mert ámbár ő a főispán távollétében a
51 1, XVII | távollétében a megye feje, - ő azt hasztalan vakarja egymaga,
52 1, XVII | intézkedik segedelemről, s az ő példáján indult meg száz
53 2, I | csavarulni, - mindegy, nem ő húzza a kocsit, hanem a
54 2, I | mégis mindenki tudta, hogy ő a keszthelyi gróf, és ha
55 2, II | rémülésére hallja, hogy ő hazulról egész beszélgetést
56 2, II | levélküldő, anélkül, hogy ő maga a "jó nap"-on kívül
57 2, II | faluig, s adja be bíró uram ő kegyelmének, vagy a cselédjének,
58 2, II | hogy az öreg Baltay épp ő miatta pöröl, elhatározta,
59 2, II | paradicsom; nem is ment volna ő oda, ha saját nyerges szamara
60 2, II | csak annyit tudnak, mint ő; s az egészben annyit mervén
61 2, II | rovást, - és ezért mondja ő, - hogy nem magyar ember!~-
62 2, II | igaz magyar ember, mint ő.~- Méltóságos uram! - mondja
63 2, III | lencsét evett volna, mióta ő Keszthelyen volt.~Midőn
64 2, III | egészséget, meg hogy ha isten ő nagyságát az árnyékvilágból
65 2, III | ennyi baj?~- Ha csak az ő baja volna a baj, akár elő
66 2, III | a grófné, meg a gróf úr ő méltósága, - pedig volt
67 2, III | lesz azon örökségre, mit ő hagyand neki.~Míg Baltay
68 2, III | ahhoz a nagyságos úr, - ő gazdag, azt gondolja kevesebb
69 2, III | Erre tanítsa az úrfit, hogy ő is legalulról kezdi.~- Emberré
70 2, III | maradt volna reá, minthogy ő azt oly híven teljesíté, -
71 2, III | nem tűrte meg, s minthogy ő maga érdemetlenül egyetlen
72 2, III | a rovások álltak.~Már az ő szeme megszokta a körülnézést;
73 2, IV | üsse agyon valaki, vagy ő üssön agyon mást.~Égnek
74 2, IV | szegődségképpen fölfogadván, hogy ő is elmegyen a lajtai táborig.~-
75 2, IV | megutálta a háborút, hogy amint ő háromszáz forintot kapott
76 2, IV | idejött; azonképpen adna ő most hatszáz forintot, és
77 2, IV | kik közöl a maga részét ő is kivághatná; most csak
78 2, V | elfutnának, de csak maradjon itt ő kigyelme, minthogy Ozorára
79 2, VI | orvost, hogy ha meghalna ő is, - vegye gondja alá,
80 2, VI | ilyen katona ránéz, mikor ő is úgy remeg, pedig ő csakugyan
81 2, VI | mikor ő is úgy remeg, pedig ő csakugyan nem ellensége
82 2, VI | könnyen meggyőződött, hogy az ő irománya Pistával örökre
83 2, VI | magával úgy is elvitte, s ő csak halál esetére volt
84 2, VII | Tudja, hadnagy úr, hogy ő kamarás kulcsát veszté el?~-
85 2, VII | saruját megoldjam.~- Hol van ő most? - kérdi a főherceg.~-
86 2, IX | esett ki egy is úgy, ahogy ő szerette volna; azért abba
87 2, X | vajmi jól esett neki, hogyha ő nagyságának kezet csókolhatott,
88 2, XI | s ne higgye el, hogy ezt ő maga csinálta.~A gyönyörű
89 2, XI | kivált olyan embernek, mint ő, ki annyi embert vert a
90 2, XI | azt is tudja, amiért az ő nevét a pokolban már azt
91 2, XII | tartja!~- Hát ki tartsa, ha ő nem? - mondja Csapó némi
92 2, XII | is mondott ilyesmit; mire ő azzal válaszolt, hogy őt
93 2, XII | engedelmet hercegségedtől, mert ő éppenséggel nem akar bebocsátani.~-
94 2, XII | semmi köze ahhoz, hogy Csapó ő kigyelme elhisz-e valamit,
95 2, XII | a fáradságot, fölsétálni ő hercegségéhez és csak akkora
96 2, XII | megkülönböztette azt, amit ő maga, mint Csapó hisz, attól,
97 2, XIII | olyan könyvet írt, hogy az ő nevét jobban ismerik, mintha
98 2, XIII | keszthelyi kertben, hol ő mai napig is csak mint az
99 2, XIV | ötvenöt esztendőnek, mely ő fölötte, ő meg annak alatta
100 2, XIV | esztendőnek, mely ő fölötte, ő meg annak alatta elsétált,
101 2, XIV | hogy megint hozzányúltak az ő portékájához, s íme már
102 2, XIV | naptárnak is megvannak az ő vörös betűs napjai, s minden
103 2, XIV | szintén oly egykedvű, mintha ő maga is részben gipszalak
104 2, XIV | már egyszer hazahozná az ő - ördög!"~Ennyi becsülete
105 2, XV | szemrehányásra adna okot, ámbár ő magát bűnösnek érezni sehogy
106 2, XV | egy hiba követteték el az ő rovására, de az ő tudta
107 2, XV | el az ő rovására, de az ő tudta nélkül, legalább másodikra
108 2, XV | könnyen beláthatta, hogy ő most már kellemetlen vendég
109 2, XV | mi körülmények nyomán jut ő a pörnek felfödözéséhez,
110 2, XVI | az úrfi, hogy majd ezután ő kérdezi ám ki a tisztelendő
111 2, XVII | Dunaynak csak annyi vétke van ő irányában, hogy két rovása
112 2, XVII | Baltay még odább, minthogy ő maga úgyis reggel óta tudta,
113 2, XVIII | szomszédterembe cipelvén, hanem midőn ő az egyik ajtón bement, mintha
114 2, XVIII | nyitva volt az ajtó, s mikor ő az egyiket kinyitotta, akkor
115 2, XVIII | rendelte András a fiút, ő is eltávozott.~Pipára gyújtott
116 2, XVIII | délutáni alvást elengedi s ő maga is elsompolyog utánuk
117 2, XVIII | egyszerű kis versszak, s ő nem kérdezvén igaz urát,
118 2, XVIII | melynek szavai szerint ő fensége érettünk jót állt,
119 2, XVIII | tehát megvárja, hogy szavát ő is beválthassa.~- Beváltjuk,
120 2, XVIII | szorongó honfi kebel, az ő szavainak segedelméhez menekül.~
121 2, XVIII | tette, azonképpen gondolá ő is, hogy most a jobb kezét,
122 3, I | sütögetve a puskát.~- Az az ő lelkükön szárad, nekem reverendissime,
123 3, II | azért jól tudta, hogy az ő rendelete nyugszik eltemetve
124 3, II | odasúgta a grófnak, hogy ő húzta ki a rendeletet ez
125 3, II | intézetet - kivévén Baltayt, ő már nem bírta meg azt a
126 3, II | már azt is elfeledte, hogy ő ebédet nem evett; hanem
127 3, II | hívja enni a könyvtárból, ő pedig még mindig leste a
128 3, II | öreget, hogy hol volt; mert ő a folytatásra vágyott.~Ebéd
129 3, II | nagyon korán volna, hogy ő könyvet kérne attól kit
130 3, II | könyvet kérne attól kit ő könyveivel annyiszor kigúnyolt -
131 3, II | hanem mire észrevették, már ő is bejött s mielőtt az asztalhoz
132 3, III | azt merte hazudni, hogy az ő négy lovát gyalog is elkerüli.~
133 3, III | elsiránkozik rajta, mintha ő volna Baltay, aztán a nótát
134 3, III | sót a borjúknak adtam, nem ő nekik!... Most elmehetsz! -
135 3, III | elmondá, hogy t. i. mikor ő leány volt, így volt, úgy
136 3, III | fölforrhatna; így vigyázott ő az egészségére.~Természetes,
137 3, III | hatodik szó után, hogy izé: ő meg úgy tett, mint a diák,
138 3, III | a szamarat, és az alá az ő nevét ki írta? tehát mind
139 3, III | drágaságot, melyet mostan ő reá szabnak föl.~- Majd
140 3, III | meghalt?~- Az lőn éppen az ő büntetése, hogy vénségének
141 3, III | mindenik azt hitte, hogy ő beszéli a legfontosabbat.
142 3, III | kulloghat a béresek után, addig ő majd szedi a készet, a robotot
143 3, III | mérföldig meg sem áll; mert hisz ő csak három mérföldnyire
144 3, IV | volt legjobb minden, mint ő tett ifjabb korában, s ezen
145 3, IV | mennyi fura dolgot vitt ő végbe, mit már azért is
146 3, IV | megtalpalják Kisfaludyt, mit ő most is magánál hord, és
147 3, IV | újra előhozakodjanak, már ő kocsiba helyezkedék, hogy
148 3, V | csizma a szárazra kitéve ő méltósága mellé, ki egy
149 3, V | nap nagyon melegen sütött, ő is levetette a mentét s
150 3, V | lenni, hanem hagyta lógni ő is a mentét, s így keresztül
151 3, V | nem akart beszélni, mert ő az asszonyokról csak úgy
152 3, V | mint azt megmutatni, hogy ő olyant mondhat, amit még
153 3, V | miben töri fejét, minthogy ő is nagyon jól tudta, hogy
154 3, V | burgonyával megelégedjék; csakhogy ő nagyon sokkal többet tanult,
155 3, V | ki az a boldogság, amit ő leginkább óhajt.~Dunay levelét
156 3, V | vajon ugyanaz-e, melyet ő keres és éppen az ablak
157 3, V | Galibának megírta, hogy a pört ő rábízta, nem pedig Imrére,
158 3, V | legény volt ahhoz, hogy ő kérlelgessen mást, hanem
159 3, V | kérlelgessen mást, hanem azt ő mástól várta, bár már igen
160 3, VI | a Balatonon, hol most az ő nevével jár szét.~Fölkerült
161 3, VI | sokat gondolkozott, hisz az ő agyában egész múltunk megvolt,
162 3, VI | el lehet vinni, s azért ő még az asztalnál maradt.~
163 3, VII | viszonyban állott már.~- Ő méltósága nagyon megkívánta
164 3, VII | nálunknál egy fejjel az ő érdemeik után, tehát minden
165 3, VII | legyen bizonysága, hogy az ő neve nem halt ki közülünk!~-
166 3, VII | megtudták, mi okból kéri ő a berkenyefát, tehát nem
167 3, VII | árt, hanem hogy cserében ő is adjon még valamit, azt
168 3, VII | szemközt fordul neki, s amerre ő előbb visszahúzódott, most
169 3, VII | mégis sokan ösmerik, mit ő maga legkevésbé látszik
170 3, VII | tuszkolta is Kisfaludy, hogy ő menjen elől, sehogysem bírt
171 3, VII | csalni Keszthelyre, hol ő ugyan máskor is megfordult,
172 3, VII | háromszor is előfordul, de ő nála egyetlenegyszer sem
173 3, VII | nincs más mód, minthogy ő menjen Niklára, s kiadta
174 3, VII | ide kétszáz lépésnyire, - ő maga legkönnyebben elvezet
175 3, VII | tudom, hol lakik; hanem ha ő elkerülte az én házamat,
176 3, VII | én házamat, én sem merek ő hozzá bemenni!~Berzsenyi
177 3, VII | azt éri kitüntetés, kit ő gyermekkorától látott nagyranőni.~
178 3, VII | gyanítva, hogy az egyik fát az ő tiszteletére szánták, s
179 3, VII | hanem inkább szaporodik, - s ő nem hagyja unatkozni a körülállókat.~
180 3, VIII | úrnak öröméhez, jól tudta ő maga is, hogy nem sokat
181 3, VIII | is, hogy nem sokat rakott ő az egészhez; de nagy erőszakot
182 3, VIII | de nagy erőszakot tett ő magán, midőn el nem vett
183 3, VIII | csak hozzá dülleszkedik ő is más eszéhez; mert amit
184 3, VIII | amit ugyan nem bánt, de ő legalább nem küldte.~- Nem
185 3, VIII | fájdalmat csinálni, amint Baltay ő nagysága föl s alá járt,
186 3, VIII | öreg meg ne lássa azt, amit ő lát.~András már maga is
187 3, VIII | abban a jó hitben, hogy az ő fejétől majd mégsem lát
188 3, VIII | valahányszor jobbra akart nézni, ő is arra kapta fejét, s mikor
189 3, VIII | oldalon jött, melyről Imrét ő is megláthatta.~- Tehát
190 3, VIII | s midőn eleget látott, ő is elment, ott hagyván Imrét
191 3, VIII | hosszú haragot, melyből sem ő nem akart kimozdulni, sem
192 3, IX | azt is elgondolta, hogy ő a legöregebb, s egy-két
193 3, IX | azért, ha már így is jó, - ő örül neki legjobban.~- András! -
194 3, IX | meghatározni, - minthogy ő sem akart máshoz menni,
195 3, IX | érteti e mások által, hogy ő senkinek nem kívánja kárát.~
196 3, X | vissza az elmaradókra s az ő lelkében is megszólamlék
197 3, X | neki, hogy annyiszor röpült ő Pistával legelöl, s minő
198 3, XI | az írást, most már talán ő is közelebb áll oda, hova
199 3, XI | tolvajt fel szokták kötni, - ő megtette a magáét, földhöz
200 3, XI | főorvos keze írását ösmerem, - ő általa tudtam meg, hogy
201 3, XI | hogy az enyém helyett az ő lábát vágta el az orvos. -
202 3, XI | megelégedett önmagával, hisz ő azon emberek közé tartozott,
203 3, XII | pedig egyenesen a nádor ő fönségétől.~- Bizony odáig
204 3, XII | aranyműves azt hitte, hogy ő maga esik kétfelé, s midőn
205 3, XII | érdempénzének fele?~- Uram, felét ő érdemlette meg!~*~A fonal
206 3, XII | hitegetné a népet, hogy az ő természetes esze minden
|