Rész, fejezet
1 1, I | derekam; de lásd, bátyám, az öreg Baltay kemény ember, s ha
2 1, I | pipára gyújtok... Tudod az öreg nagy magyar, nincs olyan
3 1, I | megtúrósodott a vér; tudod, az öreg olyan keserű magyar, nem
4 1, I | mond: pedig azt mondja az öreg: szolgákká lenni mindig
5 1, V | lánchordtának, - pattant fel az öreg - tudok én annyit hegedülni,
6 1, VI | lány is észrevette, hogy az öreg az aranyos mentében jött
7 1, VII | förgeteg eleje.~Hazament az öreg Baltay, s bár a menyegzőre
8 1, VII | Mielőtt tovább folytathatná az öreg a firtatást, megérkezének
9 1, VII | ember, mint a bácsi maga.~Az öreg Baltay szívesen fogadá vendégét,
10 1, VII | kend, András! - mondja az öreg. - Ez már nem is purgatóriumba,
11 1, VII | domine frater? - kérdi az öreg, megölelve a fiút, kit az
12 1, VII | megölelve a fiút, kit az öreg nagyon is szeretett.~- Előbb
13 1, VII | bíz én öcsém, - felel az öreg nagy bodor füstöt eresztvén
14 1, VII | urambátyám?~- Öcsém! - mondja az öreg egy nagy megnyugodás után -
15 1, VII | ütlek! - mondja tréfával az öreg - Na, ne akassz meg a szó
16 1, VII | a manót? - durran föl az öreg, - hát én vegyem el?~- Bátyám
17 1, VII | No ugyan ki? - kérdi az öreg.~- Gróf Dunay! - mondja
18 1, VII | beleszólóm, öcsém! - mondja az öreg - azaz, hogy szólok is,
19 1, VII | kötelességét? - pöröl az öreg, - hát ki parancsol a háznál?~-
20 1, VII | így lőn akkor egypárszáz öreg magyar féltékeny saját mentéjére,
21 1, VII | hagyjon fejteni.~Baltay, az öreg, készebb lett volna visszamenni
22 1, VII | ifjú gróf.~Észrevette az öreg a szóváltást, de mintha
23 1, VII | akarom magamban táplálni!~Az öreg arcában egy villám látszék,
24 1, VII | Hüm! - dünnyögött az öreg, - ezt a mentét már tizedik
25 1, VII | a juhokat nem szereted, öreg? - mondja a herceg.~- A
26 1, VII | Olaszországban sem ivott jobbat.~Az öreg nem igen vigyázott a szóra
27 1, VII | Bort nem iszol? - mondja az öreg, - hisz most dicsérted a
28 1, VII | öcsém!... - jegyzi meg az öreg, s aztán Andrásnak szól:
29 1, VII | egészségemre! - unszolá az öreg némi erőltetéssel, mintha
30 1, VII | kétszeresen is Baltay az öreg, - hát te öcsém éppenséggel
31 1, VII | sem teszem! - mondja az öreg vontatott hangon, egyszersmind
32 1, VII | hogy ha ez a házasság az öreg akarata ellenére is megtörténnék,
33 1, VII | addig előbb nézzük meg az öreg Baltayt, kit még most sem
34 1, VII | könnyűnek találta, s az öreg nem annyira a lehető atyafiságból,
35 1, VII | barát? - pattant föl az öreg.~- Fele kenyere annak az
36 1, VII | ellenség maradok! - mondja az öreg elhalaványodva, nézvén a
37 1, VII | magyar ember! - dörmögé az öreg elég hallhatólag, úgy hogy
38 1, VII | saját belátása szerint.~Az öreg meghajtá magát, az irományokat
39 1, XI | agyon? - szólamlik meg az öreg lelke gyanújával.~- Nagyságos
40 1, XI | hisz? - békételenkedik az öreg.~- No, ha azt is el akarja
41 1, XI | agyonlőtte! - dörmögé az öreg, aztán mintegy magának is
42 1, XII | önkénytelenül odaengedett az öreg huszárnak.~- Nem jó lennék
43 1, XIII | meglelhesse.~Egyet nyelt az öreg, hanem mivel agyában a tervek
44 1, XIII | Megint nagyot nyelt az öreg, - sőt András már át is
45 1, XIII | szentenciázzunk, barátom! - mondja az öreg, - ítélet is jó lesz.~-
46 1, XIII | vagyok.~- S vajon miért?~- Öreg legény vagyok én ahhoz,
47 1, XVI | méltóztatik lakni? - kérdi az öreg a grófot.~- Most itt lakom
48 1, XVI | hallottam is. Vakaródzik az öreg, - nojsz szép parádéval
49 1, XVI | Induljunk hát! - mondja az öreg, egyszersmind a gróf felé
50 1, XVI | Bíz ezek szépek, - véli az öreg, - ha valaha az udvaromban
51 1, XVI | ostoroznám ki őket! - végzi be az öreg a szót, mert a hajdú utánuk
52 1, XVI | rekommendáljuk! - mondja az öreg a még mindig nem ösmert
53 1, XVI | midőn a kapuhoz értek, s az öreg ismét barátságosan nyúlt
54 1, XVI | bíz az, - hagyá helybe az öreg - egyszersmind, rogo humillime,
55 1, XVI | Ugyan úgy-e? - szól az öreg - tán uraságod valami közelállója
56 1, XVI | háziúré lenne, aztán az öreg Kisfaludy szemközt ült Tolnainak,
57 1, XVI | beszéddel tartsa, de az öreg Kisfaludy mindig a hajdút
58 1, XVI | éjszakát kívánunk! - mondja az öreg.~- Hasonlóképpen kívánom! -
59 1, XVI | könnyebben mentek, azonban mégis öreg este lőn, midőn a sümegi
60 1, XVI | keszthelyi ménesből, - tréfála az öreg, - hátha a kocsisok a sok
61 1, XVI | Te Sándor! - mondja az öreg, fiához fordulva - tudod-e
62 2, I | Keszthelyre értek.~- Na, öreg, - mondja a gróf, hosszú
63 2, II | akkorig nem tudta, hogy az öreg Baltay épp ő miatta pöröl,
64 2, II | Itt megállt egy kissé az öreg, s mikor már kinyugodott,
65 2, II | aztán mondja) mikor a mi öreg nagyságos urunkkal a sok
66 2, II | rovást.~- De mit mondana az öreg?~- Csak azt, hogy: hallja
67 2, II | Méltóságos uram, - súgja az öreg,... - A mi urunk ebből a
68 2, III | III.~Jó az öreg a háznál.~A kutyák nem ugattak,
69 2, III | hazahozni, de már késő; mert az öreg most oldózkodik ki a sok
70 2, III | ki kendet! - dörmögé az öreg, semmi kedve sem levén azon
71 2, III | Na, András, - mondja az öreg, - itt hozom a tanító urat
72 2, III | van, jól - ellenkezik az öreg - hisz nem szárazdajkának
73 2, III | jobb dajkája mint én, - az öreg nagyságos asszony, meg a
74 2, III | megtalálta a rovást, melyről az öreg előbb egy rovást lefaragott.~
75 2, III | egy rovást lefaragott.~Az öreg az ablak világosságához
76 2, IV | lovat, mit a hetvenhetedik öreg apja legelőször elcsípett.~
77 2, VI | édesanyám menne?~- Az meg igen öreg már ahhoz.~- Nem marad hát
78 2, VI | viszlek oda, fiam, - szól az öreg - hogy odább eresszelek;
79 2, IX | az árán.~A gyermeknek két öreg könnycsepp folyt le két
80 2, IX | uramat is ösmeri talán, az öreg Baltayt?~- Ösmerem hát,
81 2, X | Békeremények.~Midőn maga maradt az öreg, végiggondolá mindazt, mi
82 2, X | elhamarkodásnak bizonyul; - ez olyan öreg hiba, miért más embernek
83 2, X | öcsém, aztán mondd meg, az öreg András esedezik alázatosan,
84 2, X | beszélni kezdő lányt; az öreg nagyságos asszony pedig
85 2, X | mondja az anya, - az öreg Andrást így megkínozni.~-
86 2, X | szívesen eltűrte, hogy az öreg beljebb menjen a szóval,
87 2, X | én nem bánom, pöröljön az öreg, - ám vigye a Baltay-részt,
88 2, X | grófné emlékezni akart, az öreg asszonyság már kitalálta,
89 2, X | füveket szedte össze, az öreg megnézte, hogy ura mit csinál?~
90 2, XII | XII.~Az öreg lakat.~A körmendi levéltárnak
91 2, XII | legerősebb lakat mindenesetre az öreg Csapó volt, ki az uradalmi
92 2, XII | kastély, s az ifjú lelkű öreg olyan nyugalommal járdalt,
93 2, XII | szóra elhiszi! - mondja az öreg, s az alispán megnyugvék,
94 2, XII | nincsen időm. - jegyzi meg az öreg bosszúsan, egyszersmind
95 2, XIII | tökéletesen befejezve, - ez az öreg mámi, őt már nem igen zavarják, -
96 2, XIII | okosabb akarsz lenni az öreg bírónál; - vigyázz magadra,
97 2, XVI | minthogy a jószágkormányzó, az öreg Hegedűs is jelen volt szobájában,
98 2, XVI | csak azt lesse - mondja az öreg - hogy én medvék után eresszem,
99 2, XVII | mellett egy ősz ember, az öreg Csapó, ki fontos mondanivaló
100 2, XVII | sokára be is következett.~- Öreg barátom, - mondja a herceg, -
101 2, XVII | hínárból húzza ki; mert az öreg régóta tűnődik azon keserves
102 2, XVII | hogy két rovása van, s az öreg annyira András uralma alatt
103 2, XVII | semmit - nyugtatja meg őt az öreg Kajári, - hátha a kelmed
104 2, XVIII| annyi időt vett, míg az öreg egy-egy könyűt, eldörgölt
105 2, XVIII| ifjúnak arcát nézé, s az öreg cseléd gyönyörködött benne,
106 2, XVIII| bizonyosan tudjuk, hogy az öreg Baltay csakugyan a szobában
107 2, XVIII| is megmondhatjuk, hogy az öreg régóta hallgatózott, s ámbár
108 2, XVIII| eltávozott.~Pipára gyújtott az öreg, föl s alá járkált a szobában,
109 2, XVIII| mondja lelkesülten az öreg, - háromszáz lovam van, -
110 2, XVIII| midőn a versekhez ért az öreg, nem talált egyéb megcsókolni
111 2, XVIII| meg! - mondja hirtelen az öreg András úgy, hogy Kisfaludy
112 2, XVIII| tanítja kendet? - tréfála az öreg.~- Nojsz az még nem nagy
113 2, XVIII| már attól valamit. - Az öreg elvörösödött, hanem megint
114 3, II | Kínálta magát a betű, az öreg elővette pápaszemét, hogy
115 3, II | ultimót" kergessék; de az öreg addig mentegette magát,
116 3, II | alig hogy belépett, már az öreg is cammogott, s délelőtti
117 3, II | a gróf anélkül, hogy az öreg észrevette volna, vendégeit
118 3, II | tűnődött, hogy válik meg az öreg a könyvtől? minthogy másnap
119 3, III | telezajogná a házat, nézzünk be az öreg nagyságos asszony szobájába,
120 3, III | egészen félre nyomja, mi az öreg asszony szemét rendkívül
121 3, III | kényelmet, mit egykor az öreg anyja megszokott, s midőn
122 3, III | kivéve, s a gyermek úgy állt öreg anyja előtt, mintha ítélő
123 3, III | megkínálnák, - okoskodik az öreg anya, - látod, ez az egyik
124 3, III | önkénytelenül megbámulta az öreg anyját, ki mindjárt készen
125 3, III | kívánna a gondban, mely öreg anyját nyomja.~- Látod,
126 3, III | valamit édes lányom, - szól az öreg anya, szem elé rakva a ruhákat,
127 3, III | Erre aztán a kedves gyerek öreg anyjába kapaszkodik, ki
128 3, III | és tán mindenkor lármás öreg gyermekként sírva némán
129 3, IV | közé vigye Pestre; mert az öreg magyarázgatni kezdé, hogy
130 3, IV | Mielőtt elindultak, az öreg egy nagy bankjegy-csomót
131 3, IV | meglátjuk; mert hiába, az öreg még mindig azt hitte, hogy
132 3, IV | ember volt.~Elhallgatott az öreg, mintha időt hagyna a fiúnak,
133 3, IV | kocsi, hogy elaludt, az öreg pedig megunván már a pipát,
134 3, IV | akadozott, már megint mondá az öreg:~- Nem úgy van!~Néha megesik
135 3, IV | nem úgy van! - mondja az öreg.~- Ejnye, már ezt urambátyam
136 3, IV | tekintélyek kora még megvolt, s az öreg nem igen szerette volna,
137 3, V | volna! - töprenkedék az öreg, s újra kérdé: - Vajon hol
138 3, V | sem tenné meg, hanem az öreg N... megtette, s ha éppen
139 3, V | annyit fölemlíteni, hogy az öreg elment haza, Imre pedig
140 3, V | Tudom! - mondja kötekedve az öreg, nem bírván leszoktatni
141 3, V | szereti! - beszéli megint az öreg, éppen azt akarván, hogy
142 3, V | ide! - mondja örvendve az öreg, azon jó hitben, hogy Imrétől
143 3, V | úgy-e? - szólamlik meg az öreg a váratlan feleletre.~-
144 3, V | fogva mindig vidámabb lőn az öreg, Galibának megírta, hogy
145 3, V | átláthatják olvasóim, hogy az öreg nem azért kapaszkodott a
146 3, VI | szájról-szájra, úgy hogy végtére az öreg Baltay is megtudta.~De várjunk
147 3, VI | szájról-szájra járt, s az öreg Baltayt minden ember karra
148 3, VI | mindjárt nagyot híznék az öreg, azért alig várta, hogy
149 3, VI | egyedül maradjon; mert a jó öreg annyira gyarló lőn saját
150 3, VI | rég észrevette, hogy az öreg nem elégszik meg az örömmel;
151 3, VI | eleget lóttatta, futtatta az öreg, hogy ha valahol meglátja,
152 3, VI | Megkívánta Imre a "jó estét" az öreg szívesen elfogadta, s alig
153 3, VI | hisz hasztalan várta az öreg a szót, Imre beszélt már
154 3, VI | no! - tűrhetetlenkedék az öreg András felé, ki még mindig
155 3, VI | elszabadulni jó módjával, az öreg pedig látszék még valamire
156 3, VI | kérdi szórakozottan az öreg a bejövő Andrást, ki már
157 3, VI | az asztalnál maradt, s az öreg most már látta, hogy az
158 3, VI | e fiúk közt - mondja az öreg rákezdvén a szót.~- Legalább
159 3, VI | volt kérdésképp téve.~Az öreg itt is bennsült, tehát hosszan
160 3, VI | kimondatja vele másképp.~Szegény öreg, bizony rosszul számította
161 3, VI | Na, - gondolja magában az öreg, - tehát írva könnyebb lesz
162 3, VI | Subickra 2000 frt."~Az öreg most már átlátta, hogy a
163 3, VII | kísérőnek mondja:~- Ez az öreg férfiú az én édesapám.~-
164 3, VII | fogadja ez írást, kedves öreg... földjét öröktulajdonban
165 3, VII | kinek földesúr nincsen!~Az öreg remegő kézzel nyúlt az írás
166 3, VII | készült az ünnepélyre, az öreg Baltay legaranyosabb mentéjét
167 3, VII | Egészen felöltözött az öreg, csak az aprólék hiányzott,
168 3, VII | megszokottnak, hanem az öreg körültapogatódzott, nem
169 3, VII | hagyott egy üres helyet, s az öreg a sor elején végigmenvén,
170 3, VII | összerogyástól megóvják, de az öreg még többet is tett, s öccsének
171 3, VII | édes úrfi, - mondja az öreg jókedvvel már most elkísértem
172 3, VII | idáig, nem kell vezetőnek az öreg András, már most azt mondja
173 3, VII | asszony mellett állt már.~- Öreg, öreg! - kezdi az asszonyság, -
174 3, VII | mellett állt már.~- Öreg, öreg! - kezdi az asszonyság, -
175 3, VII | keserű, mint véltem.~A két öreg elbeszélgetett még, addig
176 3, VIII | embert nevelt.~Ne nyúljunk az öreg úrnak öröméhez, jól tudta
177 3, VIII | fiúnak megmondja, de az öreg nagyon megröstellte volna,
178 3, VIII | zavarta, hogy hadd menjen az öreg lépést, talán majd csak
179 3, VIII | mindig úgy állta el, hogy az öreg meg ne lássa azt, amit ő
180 3, VIII | hogy gyaníthatá, miként az öreg is végigszemlélte a jelenetet,
181 3, IX | mondja mosolyogva az öreg, szelíden húzván a lefoglalt
182 3, IX | Elvesztettük a pört? - mondja az öreg olyan arccal, mintha tán
183 3, IX | úr előtt; hanem mivel az öreg nem szólt magától, András
184 3, X | meg.~- Imre, - mondja az öreg, - remélem emberré neveltelek,
185 3, X | reákényszerítni; mondja az öreg is megkönnyezve a végszót,
186 3, X | András! - szól reménykedve az öreg.~- Ha azt a Kisfaludyt meggyújtom
187 3, X | mondani, András? - véli az öreg, - tudja kend, hogy ez legkedvesebb
188 3, X | Dunay meghatottan állt az öreg háta mögött, - s láthatta,
189 3, X | könyvem! - bizonykolja az öreg, mire Dunay elébe lép és
190 3, X | magamat! - vallja be az öreg, helyet adván Andrásnak,
191 3, X | égjen, - teszi hozzá az öreg, - itt van még a rovás is, -
192 3, X | kendre sem - tréfálódzék az öreg.~- Azt hiszi nagyságos uram,
193 3, XI | azért, ha hazaérsz, az öreg Baltaynak mutasd meg az
194 3, XI | fiatalabb urak foglalák el és az öreg András, a másikon pedig
195 3, XI | szabados, látván, hogy az öreg Baltay kiment, - mit Pista
196 3, XI | szeretne, - de bejött az öreg, s unszolja őket a menésre,
197 3, XI | kérdi nagy szívességgel az öreg.~- Ezt a kis papírdarabot
198 3, XI | valamint a gróf is, és az öreg remegő kézzel nyúlt a papiros
199 3, XI | alá mint tanú?- kérdi az öreg.~- Én és a kórházi felügyelő, -
200 3, XI | Semmi kétség! - mondja az öreg, - a főorvos keze írását
201 3, XI | isten dolgába, - mondja az öreg, - látom, büntető keze hamarabb
202 3, XI | mely boldogságot kínált öreg napjainak, - lassankint
203 3, XI | ember! - mondja hangosan az öreg, bemenvén kedvenceihez,
204 3, XI | család, melyből most már az öreg anya sem hiányzik, hanem
|