bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 1, I | bepillantva mondja:~- Pajtás! Mikor lesz annyi magyar könyv,
2 1, I | föltűnőt sem láttam, hanem mikor mellette elmentem, az igaz,
3 1, I | hanem már szokás, - kivált mikor hazámfiai jutnak eszembe, -
4 1, I | anélkül, hogy azt meglássa, mikor az isten napja fölkél, meg
5 1, I | isten napja fölkél, meg mikor lenyugszik!~A herceg elégedett
6 1, I | bajuszos ember jő hozzá, - s mikor az elmegy, Bowring úr tág
7 1, I | anélkül, hogy meglássa, mikor az isten napja fölkel, meg
8 1, I | isten napja fölkel, meg mikor lenyugszik.~Ez a csoda történt
9 1, II | jobbágyaim nagyot néznek, mikor meglátják, hogy kocsin hozzák
10 1, III | pörköljön le mindent, s mikor fenékig égne a sövényház,
11 1, III | mennyivel az ember élni szokott, mikor még egyszer megkérdi egy "
12 1, III | már fölírta a számtartó, s mikor szükséged lesz rá, tőle
13 1, III | nem csak akkor igazság, mikor nekik hasznos: hanem annak
14 1, IV | nem bírt akkorra kiférni, mikor az angol már megfogta, összegyűjtvén
15 1, IV | legyen, ki ezt kiállhatja.~- Mikor van ez a búcsú? - kérdi
16 1, IV | hogy ki-ki akkor menjen, mikor kedve tartja.~Készen álltak
17 1, IV | közelebb hiszi magát az éghez, mikor édes magáét maga fölött
18 1, IV | parancsol neki, aki tudja: mikor kell parancsolni.~Mikor
19 1, IV | mikor kell parancsolni.~Mikor Bowring úr az ispánnal azon
20 1, V | kineveti a nagyságos urat, mikor egyszer aranyos ruhában
21 1, V | is itthagyni az embert, mikor már harminc esztendeig van
22 1, V | lesz ám még a cifra pör, mikor a prókátorok helyett is
23 1, VII | használ neki, nem tudom mikor lesz ilyen jó kedvem, akkor
24 1, VII | út mellé építettem; hát mikor várhatnám én őt akkor, ha
25 1, VII | Az elsőt akkor kapta, mikor a Tihanyi barátoknak a vajat
26 1, VII | hadd lássak a dolgom után, mikor vendég van, majd rákerül
27 1, VII | alakunkkal, mint Plátó, mikor az embert kétlábú tollatlannak
28 1, VII | volt, minő akkor lehet, mikor három becsületes ember összetalálkozik,
29 1, VII | benneteket, Festeticset mikor a földialmán soványodik
30 1, VII | soványodik le, a herceget pedig mikor a birkahúson hízik meg.~-
31 1, VII | hegyezni?~- Nem bizony, - hanem mikor megérkezett, hozott magával
32 1, IX | messzire ment már a szekér, mikor még mindig a szarvast szemlélé,
33 1, XI | halál, künn az ágyúk között, mikor tudja az ember, hogy nem
34 1, XIII | András nem volt bolond ember, mikor azt mondá magában: Értem
35 1, XIII | húgomasszony, nem szeretem én azt, mikor az ember ilyen nagyon megokosodik.~-
36 1, XIII | ennyiért nem érdemes.~- De mikor megharagítják az embert!~-
37 1, XIII | ne repedjen a mentéből, mikor ilyen egyenesen beszélnek
38 1, XIII | tollat ereszt; mint a szajkó, mikor a pávák közé kívánkozott.~
39 1, XIII | hallgatódzni, - véli a hajdú - mikor már megint olyan fönnhangon
40 1, XIII | meggondolám, mit tevék, mikor szavamat adám, - s én azt
41 1, XIV | mert az ember nem tudja, mikor tesz rosszat.~- Aztán András
42 1, XIV | az más szegénynek adjon, mikor az nagyon rászorul.~A fiú
43 1, XIV | gondolja a nagyságos úr, mikor maga szemeivel látta, hogyan
44 1, XIV | egyik embernek többet, hogy mikor a másik megszorul, adjon
45 1, XV | szorítunk kezet azon időből, mikor egyik vagy másik ezek közül
46 1, XV | A nyelv ügye, fölség!~- Mikor teszik önök azt oly dicsővé,
47 1, XVI | birkára is, - uram fia, mikor ezelőtt a birkától úgy félt
48 1, XVI | egyik cselédet becsöngeté.~- Mikor láthatjuk meg?~- Holnap
49 1, XVI | megmagyarázván, záradékul azt mondja, mikor már a kocsi megindult:~-
50 1, XVII | aztán legérdekesebb volna, mikor Debrecennél kikötne az angol
51 1, XVII | volt még ínség, majd lesz.~Mikor leginkább kellene, rendesen
52 1, XVII | egy helyben még akkor is, mikor a hajdú visszajött, vele
53 2, I | utóbbiak mindig tudták, mikor kell jőni, hogy egymásra
54 2, I | egy harmadik, - láttam is, mikor kivágták itt a város alatt,
55 2, I | alázatosan, - mondja a gróf.~- Mikor lesz már készen az intézet? -
56 2, II | látott egy-egy írott betűt, mikor felnőtt kamasz korában kurrenst
57 2, II | fűben, nagyokat rikogatván, mikor az apa és anya feléje integettek
58 2, II | mintha ma állna az udvaron, mikor méltóságos uram, a mi szerencsétlen
59 2, II | megállt egy kissé az öreg, s mikor már kinyugodott, mi alatt
60 2, II | megfájdult, aztán mondja) mikor a mi öreg nagyságos urunkkal
61 2, II | borból, méltóságos uram, mikor látta, hogy a mi urunk úgy
62 2, II(5)| szokás, hogy a biró aláírja, mikor kapta, és mikor küldte tovább. ~~~~~~
63 2, II(5)| aláírja, mikor kapta, és mikor küldte tovább. ~~~~~~
64 2, II | megtisztelem méltóságodat, hogy mikor az úrfi még élt, szerette
65 2, III | háznál.~A kutyák nem ugattak, mikor Baltaynak udvarára befordult
66 2, III | neki egyszer is, - nem t'om mikor kéredzkedik rá másodszor.~-
67 2, III | várakozásban volt, mint az inas, mikor eltörött kezében a lábas
68 2, III | akkor pedig nem tudom, mikor jövök vissza.~- Nohát nem
69 2, III | ne kímélje a szót.~- De mikor úgy félti a nagyságos úr!~-
70 2, IV | sáskát saját földünkön, mikor azt már jóval előbb másén
71 2, IV | de én megkérdeztem ám, mikor a foglalót adták, hogy meddig
72 2, IV | anyja mégis megsiratta, mikor dicsősége helyén, a keresztfán
73 2, IV | maradt meg azon időből, mikor a magyar mágnástól csak
74 2, VI | míg lélegzetet vett; hanem mikor a kórházi orvos a felügyelőnek
75 2, VI | egy ilyen katona ránéz, mikor ő is úgy remeg, pedig ő
76 2, VI | bácsi! - rimánkodék a leány, mikor a fiú megmondá, hogy már
77 2, VI | ráér, egyéb dolga nem lesz, mikor már úgy sem tud mit csinálni,
78 2, VIII | nem értette méltóságod, mikor mondám, hogy ez embert el
79 2, VIII | mindeniknek adott valamit, - s mikor már nem talált embert, kit
80 2, IX | szegődtek hozzá, kivált mikor a fűszeres boltból egy nagy
81 2, IX | nagy kedvét találá benne, mikor a deszka fel s alá dobálta.~
82 2, IX | szerették volna látni, mikor a gyerek alatt a deszka,
83 2, IX | nagyobbakat is esett lefelé, mikor a deszka csakugyan kettédurrant,
84 2, IX | láttam, hisz ott voltam, mikor halva feküdt a gyöpön.~-
85 2, IX | helyett meggyónna valamit, s mikor már aztán meggyónna egy
86 2, IX | bizonyítványt is kezükbe adom.~- Hát mikor lakol meg az igazi bűnös?~-
87 2, IX | tudnád ezt bizonyítani?~- Mikor itt lesz az ideje, nagyságos
88 2, IX | nagyságos uram!~- Láttad azt is, mikor meglőtték?~- Azt nem láttam,
89 2, IX | magyarnak nagyon jól esett, mikor az angol keményen megszorítá
90 2, X | valami igazítni való? s mikor minden rendén volt, szép
91 2, X | közelebbről, még pedig azon napon, mikor az ifjú úr testét hazavitték.~
92 2, XI | forinttal, - most pedig, mikor már eljövetelének napjáról
93 2, XI | mindig kesztyűt húzott, mikor a kocsihoz nyúlt, olyan
94 2, XI | panasztalan áll meg; de mikor annyi ember zokogás nélkül
95 2, XI | egy haláltól nem félek, mikor már melletted egypár százszor
96 2, XI | helyeztette, mintha tudja mikor, azt is rászoktatták volna.~
97 2, XI | nagy meglepetéssel kérdi: - mikor kapta kend?~Pista szóról
98 2, XI | fönséges uram, - hanem mikor fölgyógyultam, megint berukkoltam.~-
99 2, XII | herceg?~- Hogyan unná el, mikor minden után maga is elmegy,
100 2, XII | engem Csapónak hívnak, mikor otthon vagyok, hanem itt
101 2, XII | eliszonyodott bele, hogy mikor már az esküt elmondá, a
102 2, XII | rossz következése lesz, mikor aztán a másik fél előáll
103 2, XIII | következésképpen tőle függ kiszámítani, mikor fog a fejezet végére érni.~
104 2, XIII | akkor is versben beszélt, mikor az apja versírásért megcsépelte,
105 2, XIV | egyszer szem- és fültanú, mikor egy nyolc leánnyal megáldott (
106 2, XIV | tulajdonosnak tetszik.~Galiba Pál úr mikor valami okosat akar gondolni,
107 2, XIV | sírna, vagy nyöszörögne, mikor távozik, - a gipszalak félrecsapott
108 2, XV | törvényszünet elején.~- S mikor mégy vissza?~- Minél előbb,
109 2, XVI | annyit, mint eddig szokott, mikor az ifiúr hazajött; mert
110 2, XVII | söprűnyelet fogok, hanem mikor az ördög viceispán képében
111 2, XVII | igazság nemcsak akkor igazság, mikor a szűrnek, - hanem akkor
112 2, XVII | szűrnek, - hanem akkor is, mikor a kaputnak kell; mert az
113 2, XVIII| kertbe, - kedves úrfi, - mikor az öregúr a délutáni álmát
114 2, XVIII| hogy nyitva volt az ajtó, s mikor ő az egyiket kinyitotta,
115 2, XVIII| uzsonnaidő is elérkezett, mikor az öregúr kidörgölvén szemeiből
116 2, XVIII| már messziről hallgatta, mikor a fiú javában mondta a verset:~
117 2, XVIII| meg a balt csókolná meg, s mikor az úr az adományokból még
118 2, XVIII| mondja:~- Észrevette kend, mikor a lugasnál a gyereket hallgattam?~-
119 3, I | volna, fönséges uram, - mikor egyik-másik szíve melegültében
120 3, II | esett neki a kukorica, s mikor már éppenséggel nem akart
121 3, II | akkor bontá ki a levelet, mikor a gróf az országútra fordult,
122 3, II | ez az olvasás a szemnek, mikor annyira öli a szemet az
123 3, II | láthassa ezt a makacs embert, mikor a könyvtári molyoknál is
124 3, III | cigányoknak, mint hajdanában, mikor Baltay uram maga is élt,
125 3, III | a keserves nótát; pedig mikor kedves férje még életben
126 3, III | emberségből tűrt meg, már mikor az ablakból meglátta, türelmetlenkedni
127 3, III | galambom vendégnek, pedig mikor elmegy, megint morog és
128 3, III | nyakamról, ki nem állhatom, mikor valaki annyit darál, - mondja
129 3, III | álldogálsz itt? Teremtettét, mikor én ilyen fiatal voltam,
130 3, III | volna fel az ágyruhákat.~- Mikor nagyságos asszonyom parancsolta,
131 3, III | s azt már nem hallotta, mikor a nagyságos asszony a megszokott
132 3, III | toldalékot elmondá, hogy t. i. mikor ő leány volt, így volt,
133 3, III | azt a példát hozzuk föl, mikor az egyszeri falusi tanító
134 3, III | meghajolni, - teremtettét, mikor én az édesanyám keze alatt
135 3, III | öregasszony szobájában, mikor a tiszt egy csomó pénzt
136 3, III | mert a ruhákhoz nyúlni, s mikor már édesanyja, a szép leánynak
137 3, III | hát mi boldogsága volt, mikor mind a kettő meghalt?~-
138 3, III | jól esett "Himfy" uramnak, mikor az én kedves húgomasszony
139 3, III | hol öreganyjánál lehetett, mikor tudniillik ez eltűrte, hogy
140 3, III | küzdeni tud és akar, kivált mikor cselekedni nem csak hasznos,
141 3, III | ám, hogy disznó nélkül is mikor lehet ütni? Urambátyám,
142 3, III | nézze meg csak öcsém, mikor capáriznak négyen, egy adutt
143 3, III | aztán későn bánják meg, mikor már e csókról könyvet írnak
144 3, IV | felém sem nézett, úgy, hogy mikor meglátott, alig ösmert rám.
145 3, IV | minthogy előre megírta, mikor jő, nagyokat izzadtam, hogy
146 3, IV | már remegni kezdék, kivált mikor édesapám csizmáimra nézett,
147 3, IV | lassankint megkezdődött, mikor tudniillik a leves már elkölt,
148 3, IV | volt meghallani, kivált mikor már többször is ismétlé,
149 3, IV | többször is ismétlé, kivált mikor a fiatalember akadozott:~-
150 3, IV | kínt, mintha haját húznák, mikor így megfejelik, megtalpalják
151 3, IV | éppen a csöndbe vágott, mikor mondá:~- Nem úgy van!~-
152 3, IV | vizet sárosáig, hanem tudták mikor kell eltávozni, hogy az
153 3, V | aljegyző voltam, - tudod, mikor a nagygyűlés napján főtt
154 3, V | számról, - okoskodik amaz, - mikor K... -ban együtt voltunk, -
155 3, V | hány esztendős is lehettél, mikor az a kis sző...~Megint köszöntött
156 3, V | savanyú volt neki a szőlő, mikor el nem érte.~Nem akarom
157 3, V | vannak, mint Etelke és Imre, mikor egyiknek az öreganyja, másiknak
158 3, V | szükségben segítőszer, kivált mikor egyik sem kíván egyebet,
159 3, V | szeptemvirné egy ebéd után, mikor az öregek még az asztalnál
160 3, V | tettében, szólásában, mint mikor a főtt kukoricát az utca
161 3, V | ellentmondani, - zörög a nő, - mikor én azt jobban tudom, mint
162 3, V | ma vallotta meg nekem, mikor reggel velem a szentegyházba
163 3, V | majdnem hosszú öt percig, mikor aztán azt mondja az asszonyság
164 3, VI | akadt a többi között, kivált mikor azon asztalhoz értek, hol
165 3, VI | saját szemeimmel láttam, mikor Keszthelyen valék, hol egy
166 3, VI | Andrást, ki már azt várta, mikor szedheti le az asztalt.~-
167 3, VII | most akarunk temetkezni, mikor annyian vagyunk már, hogy
168 3, VII | mondja Pista, - legalább mikor leássák, ha nem tudok hozzáadni
169 3, VII | megmondván a napot és az órát, mikor okvetetlenül ott kell lenni,
170 3, VII | mindig evett valamit, - mikor ismét visszament?~- Egy
171 3, VII | Még jól fönn volt a nap, mikor a gróf Niklára ért, illetőleg
172 3, VII | kendőben nyomhatta szét, s mikor megint kinyitá a szemét,
173 3, VII | tudja a bácsi büszkeségét, mikor az a sok ember között olyanképpen
174 3, VIII | lehet,~Hogy ne nyíljék, mikor jő a kikelet.~Félre azokkal
175 3, VIII | tárgyat részletezni kezdett, mikor pedig egy-egy vendég megbámulta
176 3, VIII | belőle; hanem elszenvedte, mikor látta, hogy az idő belekapaszkodik
177 3, VIII | ő is arra kapta fejét, s mikor balra tekintett, András
178 3, VIII | áll ide a nagyságos úr, mikor úgy is tudja, hogy nem jó?
179 3, VIII | s csak akkor kelt föl, mikor a külső ajtó nagy későn
180 3, VIII | messze volt azon időtől, mikor a költő megírta:~A virágnak
181 3, VIII | lehet,~Hogy ne nyíljék, mikor jő a kikelet.~~
182 3, IX | hívni vacsorára a papot is, mikor ilyen érdemes úri vendégünk
183 3, IX | egyezséget pedig megkísérti mikor maga ráér, vagy a szomszédok
184 3, X | szedegesse le a korhadt fát, mikor egy jó szóért a legegyenesebb
185 3, X | is csak akkor ment föl, mikor a bomladozó kéményt támasztotta
186 3, X | megbolondul a légy, s ki tudja mikor volt az a nap, mikor itt
187 3, X | tudja mikor volt az a nap, mikor itt rántásszag dűlt ki a
188 3, X | viharban, jól esett neki, mikor a szél összekócolá, s ilyenkor
189 3, X | öregúrnak lemondását, kivált mikor egy hosszú hallgatás után
190 3, XI | akkor sem tudtam sírni, mikor apámat temették.~Minden
191 3, XI | undokság ragadjon rá, s mikor már egészen bizonyos, hogy
192 3, XII | széles mellre, legalább mikor a gazda nagy ünnepen a második
193 3, XII | az egér sem akkor busul, mikor a csapdába bemegyen; hanem
194 3, XII | csapdába bemegyen; hanem mikor vissza akar jönni, miből
|