Rész, fejezet
1 1, I | vastag talpú csizma volt, mintha felfogadta volna, hogy egész
2 1, I | kivételnek a sok ember közül, mintha lelküket egyéb gondolat
3 1, II | szolgálni a közönségnek, mintha valami nagy érdem volna
4 1, III | módnak olyan fészkévé lőn, mintha az isten-áldásnak itt volna
5 1, III | keményen be van gombolva, mintha éjszakára sem vetnék le, -
6 1, III | lépést oly keményen megtesz, mintha külön megvigyázná, hogy
7 1, III | faragott rajzón foglalt helyet, mintha minden lépten-nyomon rákerülne
8 1, III | olyan bizonyosfélét látott, mintha az építés megparancsolva
9 1, III | bajusszal úgy egy helyre állva, mintha napszámban ásták volna le.
10 1, IV | midőn megkeríti a nyájt, mintha maga körül megingatná a
11 1, IV | második nevét megmondta, mintha tán az urak annak jelentését
12 1, IV | ment oly következetesen, mintha kimérték volna nekik az
13 1, IV | átellenben egy leányt, nem mintha gyűlölnék egymást, sőt tán
14 1, IV | által védettebb az erény, mintha az anya szeme nyomról nyomra
15 1, IV | s olyanformán néz körül, mintha senki sem volna a kocsmában,
16 1, IV | mintegy időt hagyott amannak, mintha azt csakugyan nagylelkűségből
17 1, IV | vagdalván egymást földhöz, mintha az egésznek jó részét fekve
18 1, IV | mondja Pista oly nyugalommal, mintha kévét hányt volna, s a szabadost
19 1, V | mindenütt oly tiszta volt, mintha húsvétnapra söpörték volna
20 1, V | oly távol estek egymástól, mintha előbb a világot kellene
21 1, V | papirost szegeztet a kapujára, mintha sárkányon akarná fölereszteni.~-
22 1, V | pedig oly boldogsággal, mintha esküvőre menne.~- No hát
23 1, V | Baltay úr lassan lépegetett, mintha a rég nem látott alakok
24 1, V | isten! - kívánja az úrnő, mintha nem egészen hinné, hogy
25 1, VI | bizalmasan anyjára nézvén, mintha önkéntelenül mutatná azt
26 1, VI | egyet nagyot lélegzett, mintha készen volna a gondolattal,
27 1, VII | kiáltja kívülről a hajdú, mintha azt akarná mondani, hogy
28 1, VII | kegyelettel visszük végig, mintha csak tulajdon ősapánk volna,
29 1, VII | állapothoz úgy nem illett, mintha a fülemile a varjú után
30 1, VII | a másik a régit nevette.~Mintha csak ősi épület köveit lopnák
31 1, VII | pipát, de még megszívogatta, mintha még úgy adná a füstjét, -
32 1, VII | az öreg a szóváltást, de mintha nem jól értette volna, maga
33 1, VII | egykedvűséggel, de mégis úgy, mintha ezzel a juhászatot végképp
34 1, VII | öreg némi erőltetéssel, mintha maga ellenében is védelmezni
35 1, VIII | tengeri ültetvények közé, mintha neszt várna, vagy hogy éppen
36 1, VIII | környék, keresetteire leljen.~Mintha szabadságának óráit úgy
37 1, VIII | nem ösztönzi visszafelé, mintha megbódulna a légtől, melyet
38 1, VIII | egyenesen neki tartott, mintha házat vélne, hol menedéket
39 1, IX | a nagy szénás szekeret, mintha üdvözletéül vonulna el hat
40 1, IX | lövésnek ingere elhagyá, mintha gyilkosságnak tartaná e
41 1, IX | szerencsésen van eltalálva, mintha művészt várna, kinek ecsete
42 1, IX | sajátszerű társaság, megállván, mintha jogát akarná visszakövetelni
43 1, X | helyben, s oly nyugodtan, mintha készen várná, hogy célba
44 1, X | öntudatlanul mint a másik, mintha e körülményben keresné a
45 1, XI | megy ki belőle a golyó, mintha nem érne rá külön megsiratni
46 1, XI | itt lehanyatlik az ember, mintha elfáradt volna, kipatakzik
47 1, XI | ökörért elszégyenlé magát.~Mintha maga előtt is megröstellné
48 1, XI | Könnyebben elvégzem, mintha hat felé kellene mennem.~-
49 1, XI | mondja a huszár, - annyi, mintha én vágtam, te meg kiálltad
50 1, XI | magára maradván ökreivel, mintha a jámbor állatoknak szarva
51 1, XI | ballagott el mellette, s mintha a sors őt magát fordította
52 1, XI | lépésnyiről szótalanul nézte, mintha valamiért itt marasztották
53 1, XII | a szörnyű hallgatagság, mintha csak még most tudná legelőször
54 1, XII | nincsen, oly mély a csend, mintha bekerítették volna fallal,
55 1, XII | bír a hang fölvergődni, mintha még oly magasra nyúlt volna
56 1, XII | következtek el egymástól, mintha néném asszonynak egyik fia
57 1, XIII | föllobbanni, hanem tűrte a dolgot, mintha András gazda a kerítés túlsó
58 1, XIII | csak fülelt a beszédre, mintha mégis kitöréstől félne.~-
59 1, XIII | a nő, fölemelvén ujját, mintha fenyegetni akarna.~- Húgomasszony! -
60 1, XIII | hanem megülte a széket, mintha odaragadt volna.~Azalatt
61 1, XIV | a két pofája olyan volt, mintha kék oldalról egy-egy megrágatlan
62 1, XIV | olyant ordított a kölyök, mintha belesántult volna, s addig
63 1, XV | járták Budának minden zugát, mintha fogadásból tennék ezt a
64 1, XV | tisztán kihallék az utcára, mintha idehegedülnének.~- Ah, ez
65 1, XV | szót akképpen hangoztatván, mintha előtte valami hiányzanék.~-
66 1, XV | zenében kifejezett mértéket, s mintha nem bírna elszakadni a hangoktól,
67 1, XV | Ámen! - mondja a herceg, mintha egy ország helyett mondaná
68 1, XVI | néztek a bennülő urakra, mintha talán azok nem eresztenék
69 1, XVI | öregebb utas olyanformán, mintha mentegetődznék; hanem azért
70 1, XVI | megbámultatják magukat, mintha Ádámon kívül más embert
71 1, XVI | legfelső hely üres volt, mintha az a háziúré lenne, aztán
72 1, XVI | szemeivel az olvasóra bámult, mintha előbb fogná így meglátni
73 1, XVI | mentéjének legalsó gombját, mintha nem férne meg benne, - arca
74 1, XVI | lélek kezdett kisugárzani, mintha ihletettségében a malasztot
75 1, XVI | nem mert belecsodálkozni, mintha úgy álmodná e szokatlan
76 1, XVI | fölugrasztá a néma hallgatót, mintha meg kellene állapodnia az
77 1, XVI | csatlakozék gróf Dunay, mintha ő is csak egyszerű vásári
78 1, XVI | Kisfaludyak legjobbik hintója, nem mintha a jóságban másik is versenyzett
79 1, XVII | mind az újságíróra fognak, mintha bizony minden komposszesszorátusból
80 1, XVII | oly savanyú képet csinál, mintha ecetágynak valót vinne a
81 1, XVII | kiszólítsák a többi közül, mintha beszélni akarna.~Mielőtt
82 2, I | építőmester bámulva állt meg, mintha nem értené a dolgot; utóbb
83 2, I | helyben áll, s utána néz, mintha nem tudna odább menni addig,
84 2, II | hallottam jól, hisz úgy tudom, mintha ma állna az udvaron, mikor
85 2, III | többi pedig oly bámész, mintha mind ecetes lencsét evett
86 2, III | tanító markába csapott egyet, mintha a legnagyobb dolgon alkudtak
87 2, III | némán a szemébe nézett, mintha a képén keresné a jóváhagyást,
88 2, III | szobában megállt, gondolkozott, mintha e nagy háznak gondja örökségképpen
89 2, IV | cigánynak irányába esett, mintha csak madzaggal mérte volna
90 2, IV | némileg fölemelvén jobbját, mintha a lelkesülés mondatná vele
91 2, IV | némán állt meg egy helyben, mintha eleven szobrai volnának
92 2, IV | múltját számolá el magának, mintha végórájára menne, és vallomást
93 2, IV | dobbanása hangosabb lőn, mintha a lélek ott szólamlanék
94 2, IV | önkéntelenül szívéhez kapott, mintha féltené, hogy e kötelék
95 2, IV | megnyugodván, jobbágyaira gondolt, mintha tán azok is fiai volnának,
96 2, IV | ült oly szigorral arcán, mintha az irgalmat sohasem ismerte
97 2, IV | minden ló büszkébb lesz, mintha tudná, hogy a legelső lépésben
98 2, V | kérdi amaz kemény hangon, mintha nem volna elkészülve e közbeszólásra.~-
99 2, V | szégyene nem volna egyiknek, mintha a másik többre vállalkoznék;
100 2, V | kapitányomnak, hogy olybá tartsa, mintha a feje az édesanyja ölében
101 2, V | mindig annyi tekintéllyel, mintha valami magasabb szándékból
102 2, VI | végtelen boldogságot érzett, mintha lelket talált volna, melyre
103 2, VI | s a fiú oly épen állt, mintha ott sem lett volna, hol
104 2, VIII | nélkül hagyták a kérdést, mintha a gróf nézetéhez akarnának
105 2, IX | melyen annyi volt a sújtás, mintha egy tál mácsikot döntöttek
106 2, IX | lenne az annyi édes bátyám, mintha maga azt tudná, amit én
107 2, IX | a kend drága posztóját, mintha még nem kerülne egy nadrág
108 2, X | jobban megöregszik az ember, mintha mindig gyalogol, hanem ez
109 2, XI | másik mellé helyeztette, mintha tudja mikor, azt is rászoktatták
110 2, XII | olyan nyugalommal járdalt, mintha a kert éppen úgy az övé
111 2, XII | mentéjét helyre rángatta, mintha saját szilárdságát méltányolni
112 2, XII | némileg meglepetve, nem mintha a pörnek fontos tárgyát
113 2, XIII | ő nevét jobban ismerik, mintha már a hetvenhetedik apja
114 2, XIV | legszebb négy lovat fogatta, mintha leánynézőbe menne, ámbár
115 2, XIV | is szintén oly egykedvű, mintha ő maga is részben gipszalak
116 2, XV | Galiba egész hidegvérűséggel, mintha csak egy legyet akarna megfogni.~-
117 2, XV | olyan furcsán érezte magát, mintha csakugyan a padlásról a
118 2, XVI | esze, úgy tetette magát, mintha maga is utánuk mehetne,
119 2, XVII | után is szolgálni akar, mintha mondani akarná, - ne félj,
120 2, XVII | nagyságos uram, nekünk annyi, mintha tűz volna, - bizony tán
121 2, XVIII| ő az egyik ajtón bement, mintha a másik éppen akkor záródott
122 2, XVIII| ha a fiú a fára mászott, mintha könyvet látott a kezében.~
123 2, XVIII| Jobban megörültem neki, mintha lakodalomba hívnának.~-
124 3, I | könnyek csordulnak ki láttára, mintha a megfutamított sereget
125 3, II | oly kínosan nyeldekelt, mintha a légből is kifogyott volna;
126 3, II | széken olyanképpen ült, mintha esze ágában sem volna az
127 3, II | úgy olvassa azt a könyvet, mintha éppen abból adták volna
128 3, III | messziről éppen úgy látszik, mintha valóságos ágyút vinne, pedig
129 3, III | neki az csak annyi gond, mintha mindenik helyett egy varjú
130 3, III | ízűen elsiránkozik rajta, mintha ő volna Baltay, aztán a
131 3, III | barátságos képet csinált, mintha az édesanyját ölelgetné,
132 3, III | ítélje őt, tekintse úgy, mintha saját édesanyja volna, kit
133 3, III | úgy állt öreg anyja előtt, mintha ítélő bírája tekintene rá.~-
134 3, III | még pedig olyan tűzzel, mintha most mindjárt meg akarna
135 3, III | mondja nehéz szívvel, s mintha csakugyan könnyeit érezné, -
136 3, III | az arcon az aggodalmat, mintha osztakozni kívánna a gondban,
137 3, III | úgy tekintsd édes lányom, mintha a mennyei jussodból kapnál
138 3, III | olyan zökögőre sírta magát, mintha ma volna a menyegző napja,
139 3, III | nő egész kíváncsisággal, mintha csakugyan lakodalomra vágynék.~-
140 3, IV | volt.~Elhallgatott az öreg, mintha időt hagyna a fiúnak, hogy
141 3, IV | vakaródzva a hangszeren, mintha talán össze sem beszéltek
142 3, IV | szakaszt is, mire Baltay, mintha csak magának mondaná, átható
143 3, IV | bátyjának arcán látta a kínt, mintha haját húznák, mikor így
144 3, IV | jó ízűn esett neki, nem mintha a visszakívánásban nagy
145 3, V | oly kuszáltnak látszik, mintha a legjobb tükörbe nézne;
146 3, V | hinném! - mondja a férj, mintha csakugyan azon meggyőződésben
147 3, V | megelégedetten gyújtott pipára, mintha egy ütközetet nyert volna
148 3, V | kerül, nagyon elszomorodott, mintha félne, hogy e viszonyt a
149 3, V | képpel teszen ismét vissza, mintha e három darab papírból kerülne
150 3, V | nagyságos úr is megszólamlott, mintha maga magát kérdezné:~- Vajon
151 3, V | nagyságos úr! - mondja András, mintha őt kérdezték volna.~- Ki
152 3, VI | látszék még valamire várni, mintha nem lakott volna jól; mert
153 3, VII | s mindenütt elmaradozik, mintha ki akarna szökni, azonban
154 3, VII | szétmegy a világon, annyi, mintha azoknak is adnám.~4-er.
155 3, VII | uraságomat úgy kibélelem, mintha a kaszások után akarnám
156 3, VII | koszorú előtt úgy áll meg, mintha oltárképet látna, mindenképp
157 3, VII | éreztem annak a könnycseppnek, mintha nem volna olyan keserű,
158 3, VII | vezeti a kitüntetett fiút, mintha mutatóba vinné. Még mindenki
159 3, VII | készen áll az ütközetre, mintha már azt várná, hogy mondják
160 3, VII | mondja oly komoly képpel, mintha meg akarna rá esküdni.~-
161 3, VIII | panaszos hangon szólal meg, mintha csakugyan szívünkben járna
162 3, VIII | mondja András olyan jóízűen, mintha egy falat pörkölthúst nyelt
163 3, VIII | Imre összeszedve magát, mintha helyre akarná hozni legelső
164 3, IX | úgy apróra válogatsz?~- Mintha én azt tőled kérdezném, -
165 3, IX | pör el lesz ítélve, annyi mintha ezt a két gyermeket ölnétek
166 3, IX | benne, s nem akarta mutatni, mintha az utolsó órában tán a kétséges
167 3, IX | mondja az öreg olyan arccal, mintha tán ennek mégis jobban örülne,
168 3, X | messziről úgy látszik, mintha valaki egy póznával állna
169 3, XI | amit most, - nekem annyi, mintha kezet szorítana velem.~-
170 3, XI | nézte a kályhában a tüzet s mintha összeszámolt volna a világgal,
171 3, XI | körülbelül annyit tesz, mintha valami nálánál is különb
172 3, XII | embert oly remegés fogta el, mintha éppen most állítanák szemközt
173 3, XII | erdőszélen rájok sütögettek, s mintha a mellére azért tennének
174 3, XII | az úr keze alatt a munka, mintha én vágnám fejszével kétfelé.~-
175 3, XII | kétfelé.~- Éppen bizony!... mintha fejsze nélkül nem tudnám
176 3, XII | vándor önkéntelen fölnéz, mintha lekiáltana rá a múlt idő,
177 3, XII | többi, egymásra néznek, mintha jól esnék nekik az az új
178 3, XII | ló büszkén hordja fejét, mintha diadallal menne el az őshegyek
179 3, XII | áhítattal néz önmagába, mintha saját lánglelkében élne
|