bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 1, I | mernék.~A fiatalok élénken e képbe merültek, s míg egymásra
2 1, II | herceget, féltvén, hogy e goromba célzás kellemetlenül
3 1, II | gyermekijesztőnek megyen ki.~E két "gimpli" végig sétált
4 1, II | szerencse, hogy nem verekedik. E kamasz nem röstell az utcán
5 1, II | kár meg nem tanítani, hogy e komédia menageriába való.~(
6 1, II(1) | adja személyeinek szájába. E történet idejében nem volt
7 1, IV | süveget, melyen egymásba foly e három betű: H. B. L, - a
8 1, IV | nem vallja a herceg, hogy e pusztán embereket vet, hogy
9 1, IV | beszél és józan eszű, mint e béres, - mit akarnak rajta
10 1, IV | Bowring, - hol szedi össze e gyönyörű népet?~- Nagyságos
11 1, IV | uram! - kezdi az ispán, - e pusztán kívülem, a tanítón,
12 1, IV | kívül csak béresek laknak, - e puszta hétezer hold egy
13 1, IV | malomban szoktunk őröltetni, s e célból majdnem minden héten
14 1, IV | melyre egy emléket tehetne le e tiszta gondolatnak, ha csakugyan
15 1, IV | és födetlen fővel lépjen e térre, hol még a kereskedés
16 1, IV | erőt gyűjt a védelemnek e módjából, mely Bowring úr
17 1, V | Baltay megérte volna végét.~E pör okvetetlenül a kisebbik
18 1, VI | valamint a lány is, kit e meglepetés anyja szívére
19 1, VI | kimaradt a meséből, - s e kis kötelék a gazdag szomszéd
20 1, VII | akar menni, akkorra már e kocsikerekeket a pajtába
21 1, VII | végezzen vele.~Mielőtt azonban e találkozás megtörténnék,
22 1, VII | óráig gyertyavilágot látott.~E körülmény szinte különösnek
23 1, VII | olyan bizalmas ember, kinek e kiváltsága rég megvolt.~-
24 1, VII | szembetűnő betűkkel volt e néhány szó olvasható:~Baltay
25 1, VII | is, mai napig megmaradván e mondat: Inkább vagyok Enyingen
26 1, VIII | árnyaiban kiáltja a nevét, - s e gondolat néhány lépést tétetett
27 1, IX | mintha gyilkosságnak tartaná e közelségben megrohanni e
28 1, IX | e közelségben megrohanni e gyönyörű szarvast, mely
29 1, IX | az állatország előtt, s e véletlenben oly szépet talál,
30 1, IX | egy-egy árva könyv, mely e tündérkertet kitárná előttünk!~~
31 1, X | érzelmek közt részelteték e vadon is gyönyörű látványban,
32 1, X | öntudatlanul mint a másik, mintha e körülményben keresné a véletlen
33 1, XI | lassan.~Maga sem tudá, hogy e napon a halál ballagott
34 1, XI | vajjon hogyan történhetett e szomorú eset?~- Megmondjam,
35 1, XI | megindultan, - ne mondja ki e szót, - hadd nyugodjék békével
36 1, XII | egykedvű angolt megvesztegette e azokatlan hang, nem bírt
37 1, XII | egyszerű ösztön vezérlé e kart, mely vagy ötven emberből
38 1, XII | zene.~- Herceg!... köszönöm e ritka meglepetést! - mondja
39 1, XV | nem nyomtalanul; s nekünk e nyomot föl kell keresnünk,
40 1, XV | körülállók nem tudták megérteni e szokatlan fölgerjedést.~-
41 1, XV | egy ország helyett mondaná e szót, s a kis társaság visszafelé
42 1, XV | nem szólongatott volna, s e kis körben annyi bizalom
43 1, XVI | hangon mondja:~- Barátom, e kis munkát akarom elolvasni, -
44 1, XVI | Sok történt ott, amióta~E pompás hegy földjébe~Szőlő
45 1, XVI | Rózsa szerelme is~Ott kelt e bus esetre.~Az ifjúnak édes
46 1, XVI | belecsodálkozni, mintha úgy álmodná e szokatlan dolgot, s nem
47 1, XVI | írója meglelte a kulcsot e nemzet szívéhez. - Ez tündér
48 1, XVI | valaki az udvarán feledné e lovakat, nem fogná kiostorozni
49 1, XVII | találnak; annak nincs irgalom e földön.~Ilyen hirdetményt
50 1, XVII | veszélyezteti magát; s a gróf e rángatás alatt meglehetős
51 1, XVII | észrevett, és a gróf nem akarván e meglepetésnek más értelmet
52 2, II | volna az öregúr, hogy ehen e, a méltóságos grófnét vette
53 2, II | először kérdeztem, hogy e gyermeknek miért nem szabad
54 2, III | azt a boldogságot, hogy e fiú méltó lesz azon örökségre,
55 2, III | megállt, gondolkozott, mintha e nagy háznak gondja örökségképpen
56 2, IV | Nehéz időket mért Isten e nemzetre; de ha rá nem mérte
57 2, IV | magyarok.~Tehát mit akar e sereg? kérdezék százezren, -
58 2, IV | elnyelé az ágyúk torka, s e rohamteljes árnak olyan
59 2, IV | fogadottakból szaporodván föl, e többi közé egy keserves
60 2, IV | hátrálót megtámasztani bírja; s e hadsereget, majdnem úgy
61 2, IV | előteremteni.~Azonban mielőtt e végső eszközhöz nyúlnának,
62 2, IV | válaszol a herceg.~- És e törvény megmenti a hazát,
63 2, IV | esik, - magyarok csinálták e törvényt, ha kell, inkább
64 2, IV | mert ára nincsen, - s ha e példa nem volna, mindegyiknek
65 2, IV | tudatot ébreszté föl, hogy e parancsolatnak csak engedelmeskedni
66 2, IV | kapott, mintha féltené, hogy e kötelék tán mégis megtágulhatna?~-
67 2, V | fogadhassa el a csatát; de míg e pontot elérnék, kemény kísérletek
68 2, V | mintha nem volna elkészülve e közbeszólásra.~- Azt hiszik,
69 2, V | Kapitány úr, - mondja a vezér - e két ember hihetőleg meg
70 2, V | állok jót.~- Nem értem.~- E két ember már régi ellenség,
71 2, V | íme csak kettőnek jutott e nagy látványt megcsodálhatnia,
72 2, V | látványt megcsodálhatnia, s e kettő is sokkal egykedvűbb,
73 2, V | ember tudta nélkül tevé e mozdulatot, de annyi nyugalommal,
74 2, VI | orvos bejött, megkéré, hogy e papírt, melyre végakaratát
75 2, VI | s nem volt kétsége, hogy e megfásult halotthordók igen
76 2, VII | szóba herceg Batthyányi, - e fiatalember sokkal boldogabb
77 2, VII | fiatalember sokkal boldogabb e pillanatban, mint meggondolná,
78 2, VII | én kíváncsi vagyok tudni e fiatal tisztnek véleményét! -
79 2, VII | ragyogó képpel tanúskodék e jelenetnél.~- Tudja, hadnagy
80 2, VII | kegyelmet kértek önök,... miért e bámulás? - vagy túl szigorú
81 2, VIII | lehetett.~Néhány óráig tartott e kínos gyötrelem, s még nem
82 2, VIII | táborban valaki megismerte, s e vakmerőség okvetetlenül
83 2, VIII | miért nem olvasta el ön e levelet, melyben Szapáry
84 2, VIII(7)| E nevezet alatt apró fiúkat
85 2, X | prokurátor úrnak tett ígéretét. - E három tárgy untig elegendő
86 2, X | asszony megállt, nem várta e szót, mely András szájában
87 2, X | magában, hogy Baltayval még e dolog miatt egyszer szemközt
88 2, X | kimenni a kapun.~- Éppen e becsületes ember hajlékából
89 2, XI | katonákat látni akarja, e célból tehát a megyei alispán
90 2, XI | mennyivel lesz kisebb?~De miért e feleselés, az ég is megkönnyezé
91 2, XI | feleselés, az ég is megkönnyezé e jelenetet, s néhány gyér
92 2, XI | volt a nyers szabadosnak e néhány szavában, hogy a
93 2, XI | is részesült, s emlékéül e napoknak, a jelenlevők beírák
94 2, XI | könyvtár asztalán hever.~E névsor a későbbi évek egyikében
95 2, XI | Ferdinánd főhercegnek neve e magyar írással: "Itten láttam
96 2, XI(10) | mert V.G. 1855-ben írta e regényét. Szerk. ~~~~~~
97 2, XII | aztán meg ne bánjuk, hogy e szigorún őrzött helyen csakugyan
98 2, XII | bizonyossá tette Csapó urat, hogy e helyre többé senkit sem
99 2, XIII | írja a külső lapra, már e szót is oda jegyzé: írta...~
100 2, XIII | másik.~- Talán!~- Hagyja ön e nevet e papíron, - megérdemli
101 2, XIII | Talán!~- Hagyja ön e nevet e papíron, - megérdemli ez
102 2, XIII | önök irodalmának kezdete e névtől indul ki. Isten önnel,
103 2, XIII | a magyar olvasóközönség e nevet: Kisfaludy Sándor.~~
104 2, XIV | kénytelenek vagyunk éppen e korrajzban ördögöt citálni, -
105 2, XIV | példájára mondjuk, hogy e korrajzban az ördög prókátor
106 2, XIV | különbözőnek kell lenni, s e tekintetben nem maradhatunk
107 2, XIV | egyet is férjhez adni, végre e szavakra fakadt: - nem bánnám,
108 2, XV | ér, s így átlátod, hogy e tudósításért igen könnyen
109 2, XV | míg élek, ne keressétek e pört, - nem akarnám, hogy
110 2, XV | orvos előtt, hogy némileg e bizonyság által lekötve
111 2, XV | amint tegnap mondám, én e puszta tudósításért egy
112 2, XVI | is kérdőre veszi. Éppen e miatt némileg elgondolkodván,
113 2, XVI | megemelinteni.~Ugyanez órában és e percben lépett be a herceghez
114 2, XVII | sem megőrizni nem tudtam e szerencsétlen pört, sem
115 2, XVII | Nem akarok tovább időzni e gondolatnál, - megyek alakjaim
116 2, XVII | akar: - pedig érzi, hogy e helyzetből valami okos módon
117 2, XVII | meglebbenté nagy szélű kalapját e szóval:~- Az isten jóvoltába
118 2, XVII | gyermekkorom legelső emlékei e nagy név említésével vannak
119 2, XVIII | azon időket, mert embereink e korban éltek, hanem azért
120 2, XVIII | illő módon elmondhassa, s e buzgóságban annyira ment,
121 2, XVIII | Nincsen olyan törvény, mely e tekintetben kényszeríthetné
122 2, XVIII | ki egészen rábámult, s e tekintetet nem tudta kérdés
123 2, XVIII | téveszté el a hatást, s e sajátszerű tiszteletadót
124 3, I | magát, rögtön visszamehet. E szavak után pedig a mellékterem
125 3, I | szemétnek szórtak ki. Hagyják e kísértést, - legfölebb annyit
126 3, I | kettő.~Nem mondhatom el e helyütt, hogy a nádor levelére
127 3, I | ön megígéri nekem, hogy e napról egykor tanúságot
128 3, I | tanúságot teend, hogy a nemzeten e goromba kísérletet megakadályozni
129 3, I | az ellenség, hanem hogy e népet kevesen ismerjük -
130 3, I | a balszárny felé törnek, e rémítő csapatnak látása
131 3, I | nem is kételkedvén, hogy e vértezett sereg szeletre
132 3, I | mert nem volt rá eset, hogy e lovasságon két hadjáratban
133 3, I | Jaj, be nagy bolond ez e világ, - egyszer azért ígértek
134 3, II | észrevette, midőn a gróf e tételhez ért, s odasúgta
135 3, II | ne vegye senki, minthogy e kis szóváltás sokkal csöndesebb
136 3, II | el ne felejtse többször e nevet, ámbár egészen megnyugtatá
137 3, III | Századok óta meg van velünk e nép, mely ha nem védelmezte
138 3, III | jobban mint most, de e közön az engedelmesség és
139 3, III | önök sem kívánják, hogy e kellemes benyomást egy újabb
140 3, III | későn bánják meg, mikor már e csókról könyvet írnak a
141 3, IV | is be kellett mutatni, s e célból Dunay korábban indult
142 3, IV | elokkupálták (engedelmet kérek e diák szóért, rettenetes
143 3, V | elszomorodott, mintha félne, hogy e viszonyt a pörnek kimenetele
144 3, V | kivonatát elkészítteti, s e végett az illető kir. táblai
145 3, V | kivonatot készíttessen, nehogy e hiányos értesítés neki,
146 3, V | tökéletesen hitte, hogy az öregúr e fontos közleményeket aranyhalmazzal
147 3, V | teszen ismét vissza, mintha e három darab papírból kerülne
148 3, V | régi írást elolvassa; de e figyelemben úgy elmerült,
149 3, VI | Szapárynak jegyzékei között e nevet: Kajári István.~Ekkor
150 3, VI | az előbbeni zajos időkben e dolgokról megfeledkezett.~
151 3, VI | De sok gyenge legény van e fiúk közt - mondja az öreg
152 3, VII | bírnának.~Ők mondák: ne hagyjuk e nyelvet, melyet megőrzeni
153 3, VII | bánatot és örömet mondtak el e nyelven, és ha mi ezt elvesztenők,
154 3, VII | megszámlálni őket, mert e marok néptől legyőzetni
155 3, VII | világ nemzetnek ösmerje e csodanyelvű népet, - és
156 3, VII | legalább akit megdicsőít e toll, az irigység sem foghatja
157 3, VII | lassabban menve, s éppen e miatt a hátulsók is elérték
158 3, VII | ember sokáig szótlanul állt, e nem várt tettet megbámulván,
159 3, VII | Bármennyire szívesen időzném e képnél, mégis inkább kedves
160 3, VII | kedves szívesen időzném e képnél, mégis inkább kedves
161 3, VII | mutatja be magát.~- S én e nevet megkoszorúzom. - mondja
162 3, VII | elolthatlan buzgalmáért; s ha már e nagy hitnek nem térített
163 3, IX | félt azon embertől, ki e tettét úgyis oly gyakran
164 3, IX | oly gyakran korholta, s e gyámoltalanságában az önérzet
165 3, IX | Baltay, ki nem okoskodván e zagyvalékból - talán a hóna
166 3, IX | lesznek, s az öregúr érteti e mások által, hogy ő senkinek
167 3, X | közönséges gyarlóságot lásson, s e dibdáb népnek lábainál annyi
168 3, XI | nagyon elfáradtam már e földön - s míg ez a bűn
169 3, XI | gyerekem boldogságát e helyen értem meg.~- Adós
170 3, XI | kevesebb - az mindegy!~Utálom e lelketlen eljárást, s ha
171 3, XI | volna, ha az ég megeléglé e szenvedést, én meg is sokallom,
172 3, XI | előtt látta, - megérté, hogy e vad vonásokon az erő duzzadt
173 3, XI | Magunk is érezzük, hogy e pillanatban lehető legkevesebbet
174 3, XI | habozunk, nem tudván megosztani e fejezetet, melybe két különvált
175 3, XII | meghurcolom azt a türelmet, mely e fonaleregetést három köteten
176 3, XII | korszakát vállaira venni.~E korszak nagy fájdalmak és
177 3, XII | testvére Károly nyerte meg.~E történeti igazság kimondásától
|