Rész, fejezet
1 1, I | I.~Két csoda Bécsben~Minthogy igaz történet, hát csak
2 1, I | pénzembe került volna, - s minthogy az utcán láttam, úgy intéztem,
3 1, I | előbb az angol ment be, minthogy észrevette a bámész népet,
4 1, I | palota kapusával állt szóba, minthogy ez azt mondá neki:~- Ferenc!
5 1, II | körül néhány száz embert, minthogy a háztetőket nézi, hol mindenfélét,
6 1, III | hegyekig nyújtózkodik.~De minthogy a számvetés is az egyszeregynél
7 1, III | húsz esztendeig nem éri el, minthogy az két öllel most is közelebb
8 1, III | van-e rendesen gombolva; minthogy ő az ellenkezőt nem tűrte
9 1, III | adott feleletül a kérdésre.~Minthogy Meddig József hallgatott,
10 1, III | vett volna észre senki.~- Minthogy tehát mind ösmerjük egymást,
11 1, IV | béresekkel magunk míveltetjük. Minthogy pedig a kévehányás, zsákemelés
12 1, IV | vágyom az okot tudni.~- Minthogy a béresnek hetenkint csak
13 1, IV | ispán az ajtó felé nézvén, minthogy a herceg már visszajött,
14 1, IV | országutat közbe nem ejtené, minthogy a nagy pusztán oly messziről
15 1, IV | könyökét az asztalon, s minthogy a béres is már könyökre
16 1, IV | cigányok közül a prímás, minthogy közelében hevert a szabados,
17 1, V | vénségemre, - mondja a hajdú, - s minthogy a nagyságos úr a szomszédba
18 1, VII | legközelebbi állomásról, s minthogy a szarvast a réten lelték,
19 1, VII | öregúrnál inkább megörült, minthogy a gróf még más két vendéget
20 1, VII | foltot folt hátára varratni, minthogy arról egy kis sújtást le
21 1, VII | kend! - mondja az öregúr, minthogy éppen hallá, hogy a várt
22 1, VII | leghamarább András vett észre, minthogy még a szolgálattal nem volt
23 1, VII | magyarázá a gróf, de minthogy bort sohasem iszom...~-
24 1, VII | öregek együtt mentek elől, s minthogy a fiatalok még az étteremben
25 1, VII | ágyból, csak Baltay nem, minthogy ezt a lármát rég megszokta
26 1, VII | mély fájdalom tartá ébren, minthogy az ifjú grófot az ő mértéke
27 1, VII | s annál gyötrelmesebben, minthogy a gróf hírhedt ember volt, -
28 1, VII | nyújtván ki kezét az ifjú felé, minthogy az már néhány nappal előbb
29 1, VII | Elég civakodás elfér benne; minthogy látom, ez pör, - s azt tartom
30 1, VII | a hercegtől vévén nevét, minthogy saját eszméje és útmutatása
31 1, IX | Bowring lekéredzett, s minthogy nem tudta a tájékozást,
32 1, X | tájékozhatá magát az angol, s minthogy már szerteszét szaladgáltak
33 1, X | élénk puskaropogás lőn, s minthogy a vadaskert falazata nem
34 1, X | szerencsétlenségnek okát.~Minthogy a seb némileg azon oldalon
35 1, XI | fohászkodott a katonák után, s minthogy leghátul egy gazdátlan ló
36 1, XI | rettenetesképpen megutálta őket.~Minthogy előbb már leszállt a szekérről,
37 1, XI | szabadoson kívül senki, s minthogy az magától erre úgysem igen
38 1, XII | megvendéglés nélkül elereszteni, minthogy úgy is a legközelebbi faluban
39 1, XII | megnézni annak, kivel beszél, minthogy a régi igazságképp a hazugság
40 1, XIII| Nos aztán?~- Quid aliud, - minthogy a senior pars kontradikál;
41 1, XIV | meglehetősen tudtak - parirozgatni.~Minthogy az á szerencsésen sikerült,
42 1, XIV | nyájasan megigazítá a hibát, s minthogy az úrfinak kedve nem fogyott
43 1, XIV | kapott tarka töknek, - és minthogy Andrást további beszélgetésre
44 1, XIV | kezdett a gyermek beszédére, minthogy az még tovább is folytatá,
45 1, XIV | egy kis tennivaló után, s minthogy hamar helyrerakott mindent,
46 1, XV | közellétükkel zavarják, s minthogy különben az utca végképpen
47 1, XV | eltagadhatlan jelül állt helyén, s minthogy az idő méhében már jelentkezének
48 1, XVI | is meg vezesse is őket, minthogy azokból kifogyott minden
49 1, XVI | mozdulni nem tudó kocsit, s minthogy a kocsis beszédét jól hallotta,
50 1, XVI | valamely urasági tiszt lesz; de minthogy eddig sem leltek illő módot
51 1, XVI | búcsúzni akarván tőle, minthogy ők most a kastélyba mennek.~-
52 1, XVI | nyúlt a gróf keze után, minthogy itt már úgy is válniok kell:~-
53 1, XVI | várván a vendégek a grófot, minthogy az - állítólag - megbetegedett.~
54 1, XVI | házigazda nyakába esvén, minthogy az kiterjesztett karokkal
55 1, XVI | magát a fönség érzetének, s minthogy dagadó lelke már-már megszorul,
56 1, XVI | nevezetességét megszemlélék, s minthogy Bowring barátunk Magyarországról
57 1, XVI | intézetet végig mutatni, s minthogy ők mindent kívántak látni,
58 1, XVI | kiheverten álldogált, s minthogy minden a kocsin volt, az
59 1, XVI | ló is csetleni-botlani, s minthogy a kocsis szólongását is
60 2, I | most követem tanácsodat, s minthogy éppen heti vásár van, megyek
61 2, I | fiatalember gyalog jött az úton, s minthogy a leszaladást mulatságosnak
62 2, I | a három ifjú a grófot, s minthogy hirtelen egyéb tárgy nem
63 2, I | bácsi, - annál egyéb nincs, minthogy semmim sincs, arra pedig
64 2, I | ment, akkor ébredt föl, s minthogy az öregúr nagyon rostálgatá
65 2, II | azokét, kik nem fizetnek.) S minthogy újság nem volt, a hivatalos
66 2, II | lélekkel nézte szeretteit s minthogy Dunay még akkorig nem tudta,
67 2, II | asszonyén becsavarodott, s minthogy az udvarbeli kutyák a hívatlan
68 2, II | meggyűlt a baja a gyermekkel, minthogy már minden meséből kifogyott
69 2, III | örökségképpen maradt volna reá, minthogy ő azt oly híven teljesíté, -
70 2, III | igaztalanságot nem tűrte meg, s minthogy ő maga érdemetlenül egyetlen
71 2, IV | engedelmességgel tartoznám, - minthogy olyan óra jöjjön, melyben
72 2, IV | szokatlanul - legfehérebb volt; s minthogy őt most már figyelemmel
73 2, IV | megülték fölötte a törvényt, s minthogy idegen földön voltak és
74 2, V | megilletődéssel nézé a két embert, s minthogy Meddig Józsinak vad képe
75 2, V | maradjon itt ő kigyelme, minthogy Ozorára búcsúra úgy sem
76 2, V | lovas cirkáló jött lőkörbe s minthogy az útfőnél két ágyú csillámlott
77 2, V | ágaskodva fordult vissza, minthogy előre nem ereszték, s a
78 2, VI | kínjai miatt ordítozott; de minthogy az orvos oly könnyedén kimondá
79 2, VI | pedig minden ütődés nélkül, minthogy a városiak a szemetet évek
80 2, VI | el a kis leánynak kedve, minthogy most már maga sem tudta,
81 2, VI | kiderült a fiúnak arcán, s minthogy most már nem volt fájdalom,
82 2, VI | Megjöttek az öregek, s minthogy Pista végképp fölgyógyulván,
83 2, VI | elvitték a hullahordók, s minthogy az orvos a goromba cserét
84 2, VI | szülőföldére nem menni, minthogy ilyen magával jótehetetlen
85 2, VI | végrendeletet sem kéré elő, minthogy az élő magával úgy is elvitte,
86 2, VI | zavarban voltak a dolog miatt, minthogy az ezrednél már jelentést
87 2, VI | tudott jobbat gondolni, minthogy mégis valami irománya legyen,
88 2, VII | a múlt nap eseményeit, s minthogy a két huszár nem tért többé
89 2, VIII| veteményesek között szaladgált, s minthogy saját huszonnégy emberéből
90 2, VIII| főkormányzó bement a grófhoz, s minthogy a panaszt ez ügyben többször
91 2, VIII| még pedig annál inkább, minthogy itt-ott sugdosni kezdték,
92 2, VIII| fogna valaki végbevinni; s minthogy az illető már vagy öt perc
93 2, VIII| bankjegyet nyomott a markába, - s minthogy a melegágyak közt is meglátott
94 2, IX | azért hagyták nyugodni, s minthogy Pistának felesége meg az
95 2, X | öregasszonyság föl s alá járt, s minthogy Andrást rég ismerte, hisz
96 2, X | vörös nadrág történetét, minthogy ily ünnepnapon kell szárogatni
97 2, X | akarván a dajka ölébe ülni, minthogy már járni tudott, némi kis
98 2, XI | szállásra egy vezetővel, minthogy Keszthelyen, mint mondja,
99 2, XI | jobban meg nem tisztelhettek, minthogy nagyobb úrnak ösmerik el
100 2, XI | rendbe sorakoztatá őket, s minthogy Holvagy Pista csak úgy kiállt,
101 2, XI | dacára életben maradtak, s minthogy életben maradt az ágyúknak
102 2, XII | ajtón belül tegye lábát.~Minthogy éppen idáig jöttünk, elgondolják
103 2, XII | övé volna, mint a hercegé, minthogy a hercegi háznak még a legutolsó
104 2, XII | közönyös tárgyakról beszélvén s minthogy Csapó már a levéltár ajtaját
105 2, XII | legyeket kezdé meghajszolni, minthogy a szemtelen állatok nem
106 2, XIII| lehet egy olvasótársaságnak.~Minthogy a tisztelt közönségnek legnagyobb
107 2, XIII| szalonnát eszik a süldő, s minthogy eszik is és olvas is, egy
108 2, XIII| a neve és prédikátum, s minthogy ypszilonnal van írva: nemes
109 2, XIII| pad előtt állnak meg, s minthogy a hosszú séta után éppen
110 2, XIV | Galiba Pál tens úrnak hívják.~Minthogy pedig az ördögöt feketének
111 2, XIV | megvesztegetéssel megtenni lehet, s minthogy az ígéretet írásban bírja,
112 2, XIV | csekélyebb fontosságú ügyben; s minthogy Galiba Pál úr jártas-keltes
113 2, XIV | minden nap újra sikálni!" S minthogy ezt nem mondják, nagyon
114 2, XIV | a tekintetes úr elé.~De minthogy a naptárnak is megvannak
115 2, XIV | nem akarná megtenni; de minthogy meglehetős nagy mértékben
116 2, XIV | valamit nem feledt-e el? minthogy egy pár légyen kívül semminemű
117 2, XIV | amit leginkább érez; de minthogy neki ez emberre szüksége
118 2, XV | fogdostatta az orvosokat, minthogy a hadjáratok, kivált az
119 2, XV | alispánnak nagy csodálkozására, minthogy Galiba Pálnak egykor jurátus
120 2, XV | egész beszélgetésnek, s minthogy az alispán nagy kedvet mutatott
121 2, XV | többé; fejezi be a beszédet, minthogy éppen jött már az alispán
122 2, XV | Ádámról, - mondja Galiba, - minthogy Noéig vissza tudom vinni
123 2, XV | Ennyi elég volt Galibának s minthogy visszamenőben éppen az istállók
124 2, XV | lévén, kapott az alkalmon, minthogy éppen saját mesterségét
125 2, XV | becsületszavára.~Az orvos bejött, s minthogy előbb úgyis tanú volt, az
126 2, XV | bekísérvén a prókátort, ki minthogy az alispán aludt, kocsira
127 2, XVI | többet nem akar csinálni, - s minthogy a jószágkormányzó, az öreg
128 2, XVII| csak módja akadjon hozzá; s minthogy a herceg levele irányt adott,
129 2, XVII| kérdi Baltay még odább, minthogy ő maga úgyis reggel óta
130 3, I | s Kisfaludyt nézi néha, minthogy az mély elkeseredéssel nézte
131 3, I | félbeszakasztván a beszélgetést, minthogy a fővezér közelgett, s mindenkinek
132 3, I | látott alkalmasabb módot, minthogy Püspökyt; legelőször kell
133 3, I | kell másnap megfuttatni, s minthogy a francia vasasok a balszárny
134 3, II | zavarát észre ne vegye senki, minthogy e kis szóváltás sokkal csöndesebb
135 3, II | belsejéből Püspöky jött ki, s minthogy Baltayt meglátta, a kapuig
136 3, II | Rendre ölelte vendégeit, s minthogy a katonákat rég nem látta,
137 3, II | házban az a leghűsebb hely, s minthogy a könyvtár asztalán hevertek
138 3, II | meg az öreg a könyvtől? minthogy másnap reggelre már rendeletet
139 3, III | nagyságos asszony egymagában, minthogy a cseléd az ablakhoz szaladt,
140 3, III | elbámult a "kincsen", s minthogy végtére is nem volt cseléd,
141 3, III | ment gyermekei közül, de minthogy gyermekeinek az apa apja,
142 3, III | érdemeit kérdésbe vennők, minthogy ma is csak olyan igaz, mint
143 3, IV | esztendő elteltével feljött, s minthogy előre megírta, mikor jő,
144 3, IV | írást úgy az orráról nézi, s minthogy a kétezer forint csakugyan
145 3, IV | ki Dunay mellett ült, s minthogy most már zajosabb lőn a
146 3, V | szintén egy kőre ült le, s minthogy a nap nagyon melegen sütött,
147 3, V | megindulván a város felé, s minthogy a nap melegen sütött, mentéjét
148 3, V | egyik sem kíván egyebet, minthogy a másikat közelebbről lássa.~
149 3, V | a legrövidebb idő alatt, minthogy az asszony bizonyosan többet
150 3, V | volna ezt, édes apjukom?~S minthogy a méltóságos asszony ezen
151 3, V | kimenetele agyon fogná verni.~Minthogy a méltóságos asszony így
152 3, V | hogy Imre miben töri fejét, minthogy ő is nagyon jól tudta, hogy
153 3, V | nagyon sokkal többet tanult, minthogy azt is ne tudná, hogy a
154 3, V | kedvének, annál inkább, minthogy néhány nap óta tövéről hegyére
155 3, VI | égettek számára kéregettek, minthogy három utca égett le, s a
156 3, VI | későn este találta meg, s minthogy tovább elmaradnia nem igen
157 3, VI | nélkül a szót annál inkább, minthogy nem volt kérdésképp téve.~
158 3, VII | Berzsenyi is megnyugodott, s minthogy Kisfaludy őt kereste, elment
159 3, VII | kezdetű verset írta, s minthogy most már a nyomtatásból
160 3, VII | kerüli, tehát nincs más mód, minthogy ő menjen Niklára, s kiadta
161 3, VII | meg, mi nem egyéb volt, minthogy nem igen vágyakozott nagy
162 3, VII | közszájon forgott furcsaságait, minthogy mindig azon törte a fejét,
163 3, VII | gyermekük jövendője fölött, s minthogy az öregasszony már előbb
164 3, VIII| kezében levő könyvet, s minthogy az öregúrnak nem akart fájdalmat
165 3, VIII| faképnél hagytak máig, s minthogy később bánni kezdém a dolgot,
166 3, IX | pört okvetlenül megnyerje, minthogy azt ma végképp befejezik,
167 3, IX | sem tudta meghatározni, - minthogy ő sem akart máshoz menni,
168 3, X | istálló sokkal tágasabb volt, minthogy azt négy darab ló megmelegíteni
169 3, X | után a gróf kisietett, s minthogy a jövőket meglátta, a pihentebb
170 3, X | folytatni a beszédet, s minthogy sokáig tartott a hallgatás,
171 3, XI | kínja nem lehet végórájában, minthogy a léleknek halhatatlanságát
172 3, XII | mestert is, legényt is, s minthogy a munkának ára megvolt,
173 3, XII | bizonyságaim lesznek annál inkább, minthogy a közlött dolgok nagy részét
|