bold = Main text
     Rész,  fejezet                                             grey = Comment text

4501      2,  XI     |                  ő, ki annyi embert vert a pad alá, s most már minden
4502      2,  XI     |       megkönnyebbül; aztán nemcsak annyi a baj néha, hogy a pohár csordultig
4503      2,  XI     |           nemcsak annyi a baj néha, hogy a pohár csordultig telik már;
4504      2,  XI     |                  folyhat.~Megelevenedett a kis város, néhány vármegyének
4505      2,  XI     |                 után egy rakásba tennék.~A leírásból sokat meggazdálkodunk,
4506      2,  XI     |                 meggazdálkodunk, és csak a legérdekesebbet említjük
4507      2,  XI     |         mondhatunk, azt tudniillik, hogy a főherceg ezen kellemes meglepések
4508      2,  XI     |                társasággal megnézé előbb a gazdasági intézetnek minden
4509      2,  XI     |             hozzátartozandóságát, kiment a legközelebbi szántóföldek
4510      2,  XI     |                színre festett szerkezete a keszthelyi könyvtárban mai
4511      2,  XI     |                jót, tehát nem erőlködünk a kiszínezéssel, menjünk ki
4512      2,  XI     |                kiszínezéssel, menjünk ki a szántóföldre, - s ha valaki
4513      2,  XI     |            valaki olyan is eltévedne, ki a csiszolt padlón kívül egyébre
4514      2,  XI     |                 nem lép, ne irtózzék meg a gyöptől, hisz a legnemesebb
4515      2,  XI     |             irtózzék meg a gyöptől, hisz a legnemesebb vérnek első
4516      2,  XI     |               azért nemesedett meg, hogy a földön patakzott el, s ha
4517      2,  XI     |                ha már tartózkodik valaki a földre lépni, vessen legalább
4518      2,  XI     |                Megmondom alább, hogy nem a címeket akarom fölmérni,
4519      2,  XI     |             akarom fölmérni, hanem midőn a magyar nemzet nádort választott
4520      2,  XI     |                 idáig csak jobbágy tette a kezét, - egy ország boldogsága
4521      2,  XI     |                Festetics gróf pedig maga a két ökröt vezeti. - Hasztalan
4522      2,  XI     |            vagyok arra, hogy ti voltatok a hatalmas magyarok, s ezt
4523      2,  XI     |              előttem ez esetben mindegy.~A szokatlan látvány megható
4524      2,  XI     |            jobbágy levett kalappal nézte a kenyérkereső szerszámot
4525      2,  XI     |               nagyon szép erkölcs, midőn a férfi nyugalommal hal meg,
4526      2,  XI     |                nyugalommal hal meg, vagy a szenvedések alatt panasztalan
4527      2,  XI     |                  félelem nem csikarja ki a könyűt, és mégis egy szempillantás
4528      2,  XI     |              látunk, ne tagadjuk meg ezt a kis igazságot, - nagyon
4529      2,  XI     |        könnyezgettünk volna.~Büszke népe a tündérpalotáknak! Ím Szapáry
4530      2,  XI     |                össze vele magadat, vajon a két ember náladnál mennyivel
4531      2,  XI     |                gyér esőcsöpp hull alá, s a nádor fehér köpönyegben
4532      2,  XI     |                  köpönyegben lépdel azon a barázdán, melyet az eke
4533      2,  XI     |                  előtt hasított föl, míg a barázdán végig ér, a "Georgicon"
4534      2,  XI     |                 míg a barázdán végig ér, a "Georgicon" növendékei zengenek
4535      2,  XI     |                  egy hatalmas kart, mely a szép ünnepélyt még buzgóbbá
4536      2,  XI     |            buzgóbbá tette.~Visszafordult a menet, - a nép mohón vitt
4537      2,  XI     |                 Visszafordult a menet, - a nép mohón vitt emléket az
4538      2,  XI     |              emléket az új barázdából, s a lelkes gróf jutalmazottnak
4539      2,  XI     |         egyszersmind az ekét ereklyeképp a múzeumába helyezte.~Következett
4540      2,  XI     |          múzeumába helyezte.~Következett a szemle a rokkantak fölött,
4541      2,  XI     |           helyezte.~Következett a szemle a rokkantak fölött, hanem
4542      2,  XI     |          rokkantak fölött, hanem mielőtt a nádor odaérne, mi tartsuk
4543      2,  XI     |                mi tartsuk meg először is a szemlét. Katonai rendezésről
4544      2,  XI     |              Pista csak úgy kiállt, mint a többi, megint hamar megismerte
4545      2,  XI     |                  megint hamar megismerte a falábosok között Meddig
4546      2,  XI     |               Pistát.~Mindenik tudta hol a helye, s ha a csatákban
4547      2,  XI     |                  tudta hol a helye, s ha a csatákban szomszédok valának,
4548      2,  XI     |              állnak.~- Visszaeresztettek a más világról, Pista? - kérdi
4549      2,  XI     |               Pista? - kérdi megdöbbenve a szabados.~- Elevenen, pajtás, -
4550      2,  XI     |              mondja Pista, - hanem látom a te egyik lábadat mégis ott
4551      2,  XI     |                 lábadat mégis ott csípte a pokol ajtaja.~- Azt tartom
4552      2,  XI     |            tartom egy is elég oda.~- Hát a másik lábad nem kívánkozik
4553      2,  XI     |               másik lábad nem kívánkozik a pajtása mellé?~- Pista! -
4554      2,  XI     |                 mellé?~- Pista! - mondja a hídvégi végig borsózva azon
4555      2,  XI     |                 tudja, amiért az ő nevét a pokolban már azt ajtóra
4556      2,  XI     |                írták, - ez az én falábam a te öcséd ám, úgy nézd.~-
4557      2,  XI     |                  okoskodik paraszt módra a sánta, - hogy ha meg nem
4558      2,  XI     |                  jobb útra visz, mint az a másik, mi az édesapád után
4559      2,  XI     |                   Pista! - mondja megint a szabados, - azt tudod, hogy
4560      2,  XI     |                 feledte rongyos testemet a földön, - öcsém Pista, hagyj
4561      2,  XI     |                  összefoltozhassam, hogy a más világra valamiképp egy
4562      2,  XI     |              tudsz, - miattam nem jöttél a világra, miattam ne is halj
4563      2,  XI     |                 te mondád! - nyugvék meg a szabados - hanem egyet kérek.~-
4564      2,  XI     |                   kettőt is megteszek.~- A Bakonyban van egy csárda
4565      2,  XI     |                 Bakonyban van egy csárda a keresztútnál, oda húzódtam
4566      2,  XI     |               oda csak az szorul be, kit a zivatar elfog, s kit az
4567      2,  XI     |          megérdemlem!~Annyi búbánat volt a nyers szabadosnak e néhány
4568      2,  XI     |                  e néhány szavában, hogy a másik önkéntelenül keze
4569      2,  XI     |                  alig bírta már elállni.~A szabadosnak jól esett ez
4570      2,  XI     |                 szabadosnak jól esett ez a kézszorítás, maga sem tudta,
4571      2,  XI     |        elcsöndesedett, s mire jel adaték a rendbe állásra, falábát
4572      2,  XI     |                  rendbe állásra, falábát a másik mellé helyeztette,
4573      2,  XI     |           rászoktatták volna.~Végig ment a soron a nádor, s majdnem
4574      2,  XI     |                volna.~Végig ment a soron a nádor, s majdnem minden
4575      2,  XI     |                végig nézte, s így került a sor Pistára, kitől a furcsa
4576      2,  XI     |              került a sor Pistára, kitől a furcsa oklevelet éppen most
4577      2,  XI     |            oklevelet éppen most veszi át a nádor.~- Halotti bizonyítvány! -
4578      2,  XI     |           bizonyítvány! - mondja magában a nádor, s nagy meglepetéssel
4579      2,  XI     |                 De hol kapta kend ezt?~- A nagy kórházban Pécsett.~-
4580      2,  XI     |              értem! - mondja aztán utána a nádor, rögtön följegyeztetvén
4581      2,  XI     |                   rögtön följegyeztetvén a nevét Szapáryval, egyszersmind
4582      2,  XI     |                 Szapáryval, egyszersmind a főorvost is, ki a halotti
4583      2,  XI     |           egyszersmind a főorvost is, ki a halotti bizonyítványt kiadta,
4584      2,  XI     |            bizonyítványt kiadta, s midőn a jegyzék készen volt, a főherceg
4585      2,  XI     |             midőn a jegyzék készen volt, a főherceg magához vette.~-
4586      2,  XI     |                  Semmi kétség, - gondolá a nádor, - ez ember egyike
4587      2,  XI     |                ember egyike azoknak, kik a kórházi lelkiismeretlenség
4588      2,  XI     |              illő, hogy jutalmat vegyen.~A szemle végét érte, s a nagy
4589      2,  XI     |                   A szemle végét érte, s a nagy vendég részt vőn egy
4590      2,  XI     |                megvendégelésben, melyben a vidéknek színe is részesült,
4591      2,  XI     |                   s emlékéül e napoknak, a jelenlevők beírák nevüket
4592      2,  XI     |                jelenlevők beírák nevüket a vendégkönyvbe, mely máig
4593      2,  XI     |                 vendégkönyvbe, mely máig a könyvtár asztalán hever.~
4594      2,  XI     |                 asztalán hever.~E névsor a későbbi évek egyikében megint
4595      2,  XI     |            megint tetemesen szaporodott, a többi közt ott van Estei
4596      2,  XI     |           munkálkodását."~Szétment aztán a bámuló nép, Pista megígérte
4597      2,  XI     |              bámuló nép, Pista megígérte a szabadosnak, hogy gyakran
4598      2,  XI     |                évet pihen történetünk, s a közbeeső évszakok történetéből
4599      2,  XI     |               történetéből egész 1806-ig a legközelebbi fejezetet mondjuk
4600      2,  XII    |                      XII.~Az öreg lakat.~A körmendi levéltárnak vas
4601      2,  XII    |                 nagy lakatja volt, hanem a legerősebb lakat mindenesetre
4602      2,  XII    |                  eresztette tovább, mint a folyosóra nyíló ajtóig,
4603      2,  XII    |                  korán reggel körüljárta a híres körmendi kertet, melynek
4604      2,  XII    |              nyugalommal járdalt, mintha a kert éppen úgy az övé volna,
4605      2,  XII    |             éppen úgy az övé volna, mint a hercegé, minthogy a hercegi
4606      2,  XII    |                 mint a hercegé, minthogy a hercegi háznak még a legutolsó
4607      2,  XII    |            minthogy a hercegi háznak még a legutolsó íródiákja is mintegy
4608      2,  XII    |               viszonyból magyarázható az a ragaszkodás, mellyel minden
4609      2,  XII    |             félökölnyi óra, s ütni kezdé a reggeli hat órát, mi őt
4610      2,  XII    |                  reggeli hat órát, mi őt a levéltárba hívta; hanem
4611      2,  XII    |                  megfordulna, észreveszi a vasmegyei első alispánt,
4612      2,  XII    |                 az öregúr után ballagott a kertbe. A találkozási szokott
4613      2,  XII    |                 után ballagott a kertbe. A találkozási szokott mondókát
4614      2,  XII    |             szokott mondókát elengedvén, a beszélgetés fonalát ott
4615      2,  XII    |          mindjárt odaérünk.~- Alszik még a herceg, - mondja az alispán -
4616      2,  XII    |                ráér.~- Nem unja el magát a herceg?~- Hogyan unná el,
4617      2,  XII    |            minden után maga is elmegy, s a legutolsó káposztás kertet
4618      2,  XII    |               nincsen jó dolga, hogy azt a sok tisztet tartja!~- Hát
4619      2,  XII    |               Csapó némi bosszúsággal. - A herceg maga beszélte nekem,
4620      2,  XII    |              szerencsére meglátta, midőn a komornyik az ablakokat nyitogatta,
4621      2,  XII    |            világos jele volt annak, hogy a herceg csakugyan ébren van.~
4622      2,  XII    |                 szokott lépésben tartott a kastélynak, vele az alispán
4623      2,  XII    |           beszélvén s minthogy Csapó már a levéltár ajtaját is kinyitotta,
4624      2,  XII    |                is kinyitotta, az alispán a tisztítóvashoz dörgölvén
4625      2,  XII    |             ereszthetek be senkit.~- Még a viceispánt sem? - kérdi
4626      2,  XII    |                némi nehezteléssel.~- Még a nádorispánt sem! - mondja
4627      2,  XII    |                     No hát majd megkérem a herceget! - véli az alispán
4628      2,  XII    |         duzzogást, hanem egy légyverővel a legyeket kezdé meghajszolni,
4629      2,  XII    |             kezdé meghajszolni, minthogy a szemtelen állatok nem elég,
4630      2,  XII    |              huszártól kérdi:~- Fönn van a herceg?~- Már fönn vagyok! -
4631      2,  XII    |                  fönn vagyok! - kiált ki a herceg, a félig kinyitott
4632      2,  XII    |             vagyok! - kiált ki a herceg, a félig kinyitott ajtón kinézve,
4633      2,  XII    |                 engedelmet kérnem, addig a levéltárt megnézegetni?~-
4634      2,  XII    |               lenn van Csapó úr? - kérdi a herceg, megbecsülve említvén
4635      2,  XII    |                említvén egyik tisztjének a nevét.~- Éppen azért kérem
4636      2,  XII    |                Azt elhiszem! - mondja rá a herceg mosolyogva, - hanem
4637      2,  XII    |        megengedtem.~Az alispán lesietett a lépcsőn, jól esett hiúságának,
4638      2,  XII    |               jól esett hiúságának, hogy a hivatalnoknak makacssága
4639      2,  XII    |                  tekintéllyel lépegetett a levéltár ajtaja felé, honnét
4640      2,  XII    |                és bevárta az alispánt.~- A herceg megengedte!... -
4641      2,  XII    |                  megengedte!... - mondja a vendég egész biztossággal
4642      2,  XII    |                 egész biztossággal lépve a küszöbre, hogy a levéltárba
4643      2,  XII    |      biztossággal lépve a küszöbre, hogy a levéltárba lépjen.~- Ezerszer
4644      2,  XII    |         beereszteni Csapó barátom? - kap a szóba amaz.~- Még most sem
4645      2,  XII    |               hiszi, Csapó barátom, hogy a herceg nekem engedelmet
4646      2,  XII    |         engedelmet kérek, - mondja odább a szigorú lakat, - engem Csapónak
4647      2,  XII    |                  alispán úr nem sajnálná a fáradságot, fölsétálni ő
4648      2,  XII    |                  akkora papíron is, mint a tenyerem, hozna egy kis
4649      2,  XII    |                mert tetszik látni ezeket a kemény vasajtókat és iszonyú
4650      2,  XII    |                 lakatokat, ha azt akarná a herceg, hogy mindenki keresztül-kasul
4651      2,  XII    |                főleg pedig én lennék itt a legszükségtelenebb ember.~-
4652      2,  XII    |               alispán, újra fölkullogván a lépcsőzeten, míg Csapó úr
4653      2,  XII    |                  mert hisz eszébe jutott a kemény eskü, mit hivatalba
4654      2,  XII    |              mikor már az esküt elmondá, a három ujját mégis fönnfeledte.~
4655      2,  XII    |               előszoba ajtaja kinyílván, a herceg is kinézett.~- Nos, -
4656      2,  XII    |                kinézett.~- Nos, - mondja a herceg jó ízűt nevetve, -
4657      2,  XII    |                 ad.~- Legyen meg! - véli a herceg, rajzónnal egy kis
4658      2,  XII    |              nagy megelégedetten vitt le a levéltárig, s a becsukott
4659      2,  XII    |                  vitt le a levéltárig, s a becsukott ajtón kopogtatni
4660      2,  XII    |             alispán. Csapó helyreigazítá a homlokára föltolt szemüveget,
4661      2,  XII    |          engedett az alispán úrnak, hogy a terembe mehessen.~Míg az
4662      2,  XII    |                alispán úr körültekintett a teremben, hova oly nagy
4663      2,  XII    |                egy létrát mászott meg, s a herceg által adott engedelmet
4664      2,  XII    |               ritka pillét, vagy bogarat a fiókok egyikére tűzte.~-
4665      2,  XII    |               Csapó, hogy azt eldobja.~- A világért sem! - mondja a
4666      2,  XII    |                 A világért sem! - mondja a levéltárnok, - ez bizonyítványa
4667      2,  XII    |                  más is volt itt benn.~- A patvarba, barátom, Csapó, -
4668      2,  XII    |              mint Csapó hisz, attól, mit a levéltárnok elhinni köteles.
4669      2,  XII    |                tett kézzel járt körül, s a nagy iratszekrények fiókjain
4670      2,  XII    |               tartja, s oldalt nem nézne a világ minden kincséért sem;
4671      2,  XII    |               minden kincséért sem; mert a sok kinn heverő iratok közt
4672      2,  XII    |              fiók föliratát megszemlélé, a legutolsónál tovább maradt;
4673      2,  XII    |         legutolsónál tovább maradt; mert a fiók kihúzva, alatta pedig
4674      2,  XII    |              Baltay contra Baltay.~- Ezt a pört jól ismerem - mondja
4675      2,  XII    |           némileg meglepetve, nem mintha a pörnek fontos tárgyát ismerné,
4676      2,  XII    |                 hogy dolgoztam is egykor a pörben, s mondhatom, hogy
4677      2,  XII    |          körülpillantás után megcsinálta a lábvakarintást, és elkövetkezett
4678      2,  XII    |                  volna kilökni, hanem ez a gondolat aligha nem késő.~
4679      2,  XII    |                Csapó már elvégzé dolgát, a Baltay-pört fiókjába tevé,
4680      2,  XII    |          bemeneti jegyét előbbi helyéről a Baltay-fiókra tűzte.~- Beereszt
4681      2,  XII    |               Beereszt Csapó úr? - kérdi a herceg kopogtatván az ajtón,
4682      2,  XII    |                 emez rögtön kinyitott, s a herceg a levéltárba lépett.~-
4683      2,  XII    |             rögtön kinyitott, s a herceg a levéltárba lépett.~- Engem
4684      2,  XII    |             ajtót nem jó nyitva feledni.~A herceg valóban bánni kezdé
4685      2,  XII    |               herceg valóban bánni kezdé a dolgot, s midőn a levéltárból
4686      2,  XII    |                  kezdé a dolgot, s midőn a levéltárból kiment, bizonyossá
4687      2,  XII    |                  bezárta az ajtót, midőn a herceggel együtt elment,
4688      2,  XII    |             megvan az engedékenyeknek az a szerencsétlenségük, hogy
4689      2,  XII    |            következése lesz, mikor aztán a másik fél előáll igazságával,
4690      2,  XIII   |                 ör Keszthely...~S ha már a diákgyerekek is így mondák,
4691      2,  XIII   |                 csakugyan Keszthely volt a legnevezetesebb hely, tehát
4692      2,  XIII   |                 nem kételkedhetünk, hogy a gróf vendégszeretete temérdek
4693      2,  XIII   |     vendégszeretete temérdek embert vont a kis fészekbe, s így néhány
4694      2,  XIII   |                Azon időtájban történt az a nevezetes csoda, hogy "Kártigám
4695      2,  XIII   |                 megírva adogattak belőle a kisasszonyoknak, végre elvetődött
4696      2,  XIII   |                 meg kell magyaráznom már a jelenkor miatt is; - mert
4697      2,  XIII   |                  úgy lopták el egymástól a könyvet, mint ma. Ez a legolcsóbb
4698      2,  XIII   |         egymástól a könyvet, mint ma. Ez a legolcsóbb részvény, mellyel
4699      2,  XIII   |              olvasótársaságnak.~Minthogy a tisztelt közönségnek legnagyobb
4700      2,  XIII   |                  veszi, hanem csak lopja a könyveket, - hadd lopjak
4701      2,  XIII   |                   s ezen olvasási módban a könyvön két igen furcsa
4702      2,  XIII   |              igen furcsa jel marad, 1-ör a szamárfül (szóról szóra
4703      2,  XIII   |                  szóra így nevezik) 2-or a bekörmölés.~Valóban gyönyörű
4704      2,  XIII   |                  annál inkább szaporodik a fül.~Ez az ősrégi méltánylása
4705      2,  XIII   |                 Ez az ősrégi méltánylása a munkának nagy veszedelemben
4706      2,  XIII   |                 az olvasást. - Így tehát a szamarak fülét nem veszik
4707      2,  XIII   |              biztosabb jövendője van még a bekörmölésnek.~Méltóztassék
4708      2,  XIII   |             könyvet, tessék megszámlálni a bekörmöléseket, és ha megengedik
4709      2,  XIII   |              okoskodjunk egy kissé. Íme, a legelső bekörmölés a mondatnak
4710      2,  XIII   |                Íme, a legelső bekörmölés a mondatnak kellő közepére
4711      2,  XIII   |              asszony pedig zsarnok, hisz a kis cicusnak alig marad
4712      2,  XIII   |              ideje, hogy vékony körmével a mondat közepén egy jelet
4713      2,  XIII   |                 rántson. Odább mehetünk, a körmölés ritkábban fordul
4714      2,  XIII   |           ritkábban fordul elő, akkor is a mondat, vagy éppen a fejezet
4715      2,  XIII   |                  is a mondat, vagy éppen a fejezet végén, az értelem,
4716      2,  XIII   |               fejezet végén, az értelem, a párbeszéd, eszmemenet tökéletesen
4717      2,  XIII   |              függ kiszámítani, mikor fog a fejezet végére érni.~Menjünk
4718      2,  XIII   |              végére érni.~Menjünk odább, a körmölések valamivel sűrűbbek, -
4719      2,  XIII   |             elválasztó pillanat előtt, - a találkozás, a csók, ölelés
4720      2,  XIII   |          pillanat előtt, - a találkozás, a csók, ölelés még ezután
4721      2,  XIII   |               még ezután következik; azt a néhány sort ugyan még reá
4722      2,  XIII   |             volna olvasni; de nem, - ezt a menyecske olvassa, - kimegy,
4723      2,  XIII   |                 mi következik, - bejő, - a könyvbe tekint, elpirul,
4724      2,  XIII   |                  tudta.)~Odább, odább, - a körmölések folytatvák, csakhogy
4725      2,  XIII   |           folytatvák, csakhogy mindenütt a találkozás, a csók, az ölelés
4726      2,  XIII   |                  mindenütt a találkozás, a csók, az ölelés után...
4727      2,  XIII   |             helyütt két szamár fül, hogy a kedvenc helyet máskor is
4728      2,  XIII   |                 elolvashassa.~Furcsa, ez a lap még viseltesebb is,
4729      2,  XIII   |                 még viseltesebb is, mint a többi?... Hogyne? Hisz ez
4730      2,  XIII   |                   és ki tehet róla, hogy a rózsaujjak is megviselik
4731      2,  XIII   |                 rózsaujjak is megviselik a könyvet, egyébiránt is,
4732      2,  XIII   |              valami négylábú állat, diák a gimnáziumból, szalonnát
4733      2,  XIII   |            gimnáziumból, szalonnát eszik a süldő, s minthogy eszik
4734      2,  XIII   |             olvas is, egy falat szalonna a könyvre pottyant.~Valamivel
4735      2,  XIII   |                sok karmolás, - ez megint a diák, oskolába vitte magával
4736      2,  XIII   |                   oskolába vitte magával a könyvet a gaz kölyök, a
4737      2,  XIII   |                  vitte magával a könyvet a gaz kölyök, a szerencsétlen
4738      2,  XIII   |                  a könyvet a gaz kölyök, a szerencsétlen tanár óraszámra
4739      2,  XIII   |             szigorún ügyel szerteszét, s a diák lopva olvasván a könyvet,
4740      2,  XIII   |                  s a diák lopva olvasván a könyvet, minduntalan bekörmöli,
4741      2,  XIII   |              minduntalan bekörmöli, hogy a folytatást el ne tévessze.~
4742      2,  XIII   |                   mert ha aztán legalább a táblán nincsen egy-két "
4743      2,  XIII   |                kedves írótársam vedd meg a kötelet, vagy vágd el a
4744      2,  XIII   |                  a kötelet, vagy vágd el a nyakad.~Azonban ekkora kitérés
4745      2,  XIII   |                kézről-kézre ment volna), a könyvnek címe volt:~Himfy
4746      2,  XIII   |                     az öregurak mindjárt a Himfy szónál kezdék, boncolták,
4747      2,  XIII   |                belőle Hím és fej; de ezt a magyarázatot az y - betű
4748      2,  XIII   |                  Himfy; meglehet falunak a neve és prédikátum, s minthogy
4749      2,  XIII   |                ha ez így megy, elsüllyed a világ. Pokolba a könyvvel.~
4750      2,  XIII   |               elsüllyed a világ. Pokolba a könyvvel.~A mamák ezt hallják, -
4751      2,  XIII   |               világ. Pokolba a könyvvel.~A mamák ezt hallják, - náluk
4752      2,  XIII   |                ezt hallják, - náluk több a kíváncsiság, vajon mitől
4753      2,  XIII   |                   vajon mitől süllyed el a világ, kezdik olvasni a
4754      2,  XIII   |                  a világ, kezdik olvasni a könyvet, - a kesergő szerelemnek
4755      2,  XIII   |              kezdik olvasni a könyvet, - a kesergő szerelemnek néhány
4756      2,  XIII   |               hogy mért nem élt korábban a Herr von Himfy (mert azon
4757      2,  XIII   |              azon időben rettentőn járta a Herr von) bizony nem hagyták
4758      2,  XIII   |                 volna ennyit siránkozni.~A kisasszonyok csordultig
4759      2,  XIII   |           kisasszonyok csordultig sírták a zsebkendőt és selyemkötényt,
4760      2,  XIII   |            úrfiaknak malmára jó víz volt a "kesergő szerelem", - betanultak
4761      2,  XIII   |            néhány fejezetet, s midőn már a vízbeugrás, főbelövés nem
4762      2,  XIII   |              elnyögött néhány verset, és a kedves majdnem az ablakból
4763      2,  XIII   |              hogy "Kártigám kisasszonyt" a kamarába szórták, "Pokolkői
4764      2,  XIII   |       éppenséggel megégették, s midőn az a néhány ember ezt észrevette,
4765      2,  XIII   |                  észrevette, hálát adott a magyarok istenének, hogy
4766      2,  XIII   |                  istenének, hogy elhozta a napot, midőn egy eddig nem
4767      2,  XIII   |               jobban ismerik, mintha már a hetvenhetedik apja Árpád
4768      2,  XIII   |                  s ha éppen nagyon fújja a füstöt a pipájából, a hét
4769      2,  XIII   |              éppen nagyon fújja a füstöt a pipájából, a hét fa közül
4770      2,  XIII   |              fújja a füstöt a pipájából, a hét fa közül a füst minden
4771      2,  XIII   |                pipájából, a hét fa közül a füst minden oldalról kiér
4772      2,  XIII   |                füst minden oldalról kiér a szomszédok tanyájáig.~Az
4773      2,  XIII   |             minden zugából visszhangozék a név, s az emberek itt-ott
4774      2,  XIII   |                    ez már isten csodája!~A keszthelyi kertben járkál
4775      2,  XIII   |             keszthelyi kertben járkál az a kopasz homlokú fiatalember,
4776      2,  XIII   |                 azért megelégedett azzal a kis porcióval Sümegen, megírt
4777      2,  XIII   |             Magyarországban lakik, és ha a dolog rosszul üt ki, halálos
4778      2,  XIII   |            rosszul üt ki, halálos holtig a falu vagy város csúfja marad, -
4779      2,  XIII   |                dicsőség, - hadd menjenek a szegény dalok árván, - kénytelen
4780      2,  XIII   |                  akármit, lódulj el vele a földnek másik oldalára,
4781      2,  XIII   |                   egy csomó papírt cipel a hóna alatt, éppen most ül
4782      2,  XIII   |                helyrerángassa gyermekein a pongyolának látszó ruhát,
4783      2,  XIII   |             kettő, - itt az eleje, amott a hátulja,... megint odább, -
4784      2,  XIII   |                  kínálkozik olvasás alá:~A boldogult két öreget~Hogy
4785      2,  XIII   |               egymásra:~Adja Isten, hogy a magyart~A fél világ uralja,~
4786      2,  XIII   |               Adja Isten, hogy a magyart~A fél világ uralja,~S vérrel
4787      2,  XIII   |       apaszeretet győz, nem bírja tovább a szigorúságot, összecsapja
4788      2,  XIII   |               összecsapja az iratcsomót, a címet rajzónnal írja a külső
4789      2,  XIII   |                   a címet rajzónnal írja a külső lapra, már e szót
4790      2,  XIII   |                ha egyszer kiröppen ajkán a név, többé vissza nem tagadhatja,
4791      2,  XIII   |                  ifjú odább-odább megyen a keszthelyi kertben, hol
4792      2,  XIII   |            vendégképp, - és idáig üldözé a határozatlanság, sőt tovább,
4793      2,  XIII   |    határozatlanság, sőt tovább, mert már a kerten kívül csavarog valahol.~
4794      2,  XIII   |             Dunay gróf jő Bowring úrral, a regék egyikét olvassa az
4795      2,  XIII   |             előtt állnak meg, s minthogy a hosszú séta után éppen jókor
4796      2,  XIII   |                Igen természetesen.~- Ezt a két munkát egy ember írta.~-
4797      2,  XIII   |               vélem, - felel Dunay.~- Ez a Himfy név bizonyosan álnév? -
4798      2,  XIII   |                   hogy megcsudálják mint a jeges medvét, - s valóban
4799      2,  XIII   |             hinni, hogy csak úgy megeszi a kenyeret, mint más közönséges
4800      2,  XIII   |              némi gondolkodás után, - ez a nemzetnek önbizalmatlansága.~-
4801      2,  XIII   |                    Talán. - mondja Dunay a padon feledt iratcsomót
4802      2,  XIII   |            egyszersmind megösmerve, hogy a munka a szerző kézírása
4803      2,  XIII   |                 megösmerve, hogy a munka a szerző kézírása s éppen
4804      2,  XIII   |                 Nézze barátom, - itt van a munka, egészen kész, csak
4805      2,  XIII   |                munka, egészen kész, csak a név hiányzik reá.~- Adja
4806      2,  XIII   |          kézirata Bowring kezében van, s a lángvörössé sült arcra kiült
4807      2,  XIII   |             lángvörössé sült arcra kiült a szín, hisz egy mívelt idegen
4808      2,  XIII   |             kezében pehelykönnyűvé válik a papírcsomag.~- Valamit itt
4809      2,  XIII   |                 kérdi Bowring fölmutatva a címet a névvel.~- Ugyanezt! -
4810      2,  XIII   |               Bowring fölmutatva a címet a névvel.~- Ugyanezt! - felel
4811      2,  XIII   |               lecsöndesültebben.~- Ezzel a névvel? - kérdi a másik.~-
4812      2,  XIII   |                  Ezzel a névvel? - kérdi a másik.~- Talán!~- Hagyja
4813      2,  XIII   |                 papíron, - megérdemli ez a név, hogy minden magyar
4814      2,  XIII   |             Magyarország!~1807-ben látta a magyar olvasóközönség e
4815      2,  XIV    |                 ördög minden éjjel megjő a faluba, s ami több, látták,
4816      2,  XIV    |                 gyanús, hogy miért nézik a hajdút is ördögnek? s ha
4817      2,  XIV    |         csakugyan sűrűn meglátogatja ezt a nyomorúságos földet, s ha
4818      2,  XIV    |        korrajzban ördögöt citálni, - úgy a tót jobbágyok némi példájára
4819      2,  XIV    |         feketének mondják, kísértsük meg a rajzot, és minél feketébbre
4820      2,  XIV    |                 rangú olvasóink kedvéért a befeketítésnek is különbözőnek
4821      2,  XIV    |           boldogult kedves anyám szerint a prókátorok egy szálig mind
4822      2,  XIV    |                 is kételkedem azon, hogy a szavazati többség szerint
4823      2,  XIV    |              leend az édes mamáké; ámbár a papák kedves kisasszonyainak
4824      2,  XIV    |       kételkedtünk? ezret teszünk egyre, a szavazójegyre ez lesz írva:
4825      2,  XIV    |              szavazójegyre ez lesz írva: a prókátor még az ördögnél
4826      2,  XIV    |                is megkérdezni, - mert ha a prókátort az nem küldi pokolra,
4827      2,  XIV    |                állítom, hogy az exekució a legszebb diákszó, még a
4828      2,  XIV    |                  a legszebb diákszó, még a porció és kontribuciónál
4829      2,  XIV    |                még annyit sem nyom, mint a mészárszékben a tüdő, máj,
4830      2,  XIV    |               nyom, mint a mészárszékben a tüdő, máj, lép és dagadó,
4831      2,  XIV    |                  máj, lép és dagadó, mit a mészáros nyomtatéknak vet
4832      2,  XIV    |                mészáros nyomtatéknak vet a szakácsné kosarába, s ha
4833      2,  XIV    |              hanem az ige váljék testté.~A kurrens megjárta az országot
4834      2,  XIV    |                 sem esett kétségbe; mert a kurrenst részeg kántorok,
4835      2,  XIV    |             olvasták, - tehát csak annyi a való, hogy ezek hírét sem
4836      2,  XIV    |          hallották, s így nem veszett le a kocsiról, különben valamelyik
4837      2,  XIV    |                  és alispánok körül, hol a nevezetesebb pörökben hol
4838      2,  XIV    |                   Galiba Pál úr megvette a legszebb hintót, mit akkor
4839      2,  XIV    |              akkor Pesten árultak, elébe a legszebb négy lovat fogatta,
4840      2,  XIV    |                akad, nem tehet úgy, mint a baranyai ember, ki sokat
4841      2,  XIV    |                sokat hallott arról, hogy a bírót meg szokták kenni,
4842      2,  XIV    |             csomó hájat vitt magával, és a tekintetes szolgabíró uram
4843      2,  XIV    |                 markát egy darab hájjal, a szónak szoros értelmében,
4844      2,  XIV    |           előkészületeket megtette, hogy a legközelebbi törvényszünet
4845      2,  XIV    |           egyébre nem volt szükség; mert a néma falak legfölebb egy
4846      2,  XIV    |                fejű pipából, valóban még a füstfaragónak is adott volna
4847      2,  XIV    |                 betekintsenek, látni azt a rendetlenséget, melyen minden
4848      2,  XIV    |               rendbe akarta volna hozni.~A nőtelen embernek senki sem
4849      2,  XIV    |              sikálják; de csak úgy, hogy a tintafoltok megmaradnak,
4850      2,  XIV    |                mint az eredendő bűn, - s a nőtlen ember változatosság
4851      2,  XIV    |                keres, hova kifröccsentse a tintát.~Egy leütött vállú
4852      2,  XIV    |               viszonynak szomorú emléke.~A szobának sarkai, mint leghaszonvehetőbb
4853      2,  XIV    |                 leghaszonvehetőbb részei a háznak, rendkívül igénybe
4854      2,  XIV    |                   ah, hisz mi lett volna a cigányokból, ha az isten
4855      2,  XIV    |                 cigányokból, ha az isten a falu végét nem teremtette
4856      2,  XIV    |              végét nem teremtette volna. A pipaszárak, botok, esernyők,
4857      2,  XIV    |             botok, esernyők, ruhaporzók, a szobának azon sarkában vannak,
4858      2,  XIV    |             csizma darab, elvagdalt toll a homályosabb sarkokba húzódik,
4859      2,  XIV    |                  valamit rendbehoznak, s a nőtelen ember hirtelen azt
4860      2,  XIV    |               nőtelen ember hirtelen azt a kabátot akarja magára venni,
4861      2,  XIV    |                mely már úgyis rajta van, a szórakozott ember dühbe
4862      2,  XIV    |                  portékájához, s íme már a kabátját sem leli, pedig
4863      2,  XIV    |             kabátját sem leli, pedig már a sarkokat mind összekereste.~
4864      2,  XIV    |              sarkokat mind összekereste.~A cseléd eleinte saját magáért,
4865      2,  XIV    |           valamit, és bebizonyítja, hogy a rendetlenség rend, tehát
4866      2,  XIV    |                   tehát ne nyúljon senki a sarokba, mert utóbb még
4867      2,  XIV    |                  sarokba, mert utóbb még a teinsurunk nagy farkasbundáját
4868      2,  XIV    |                akkora objektum, hogy még a legkisebb molyféreg is meglátja, -
4869      2,  XIV    |              tőle, így is alig marad meg a zsinór az attilán, és nagy
4870      2,  XIV    |                  nagy szerencse lesz, ha a legközelebbi keféléskor
4871      2,  XIV    |                  legközelebbi keféléskor a zsinórt és az attilát külön
4872      2,  XIV    |               attilát külön nem hozza be a tekintetes úr elé.~De minthogy
4873      2,  XIV    |           tekintetes úr elé.~De minthogy a naptárnak is megvannak az
4874      2,  XIV    |             egész nappal meghosszabbodik a lába; Galiba Pál úrnál is
4875      2,  XIV    |                 Pál úrnál is megtörténik a csoda, s bejő egy polgári
4876      2,  XIV    |        szabómester, ki ugyan járkált már a Váci utcában, de ott még
4877      2,  XIV    |                ágában sincs, - mondom ez a tisztelt úr Galiba Pál urat
4878      2,  XIV    |              tisztelt úr Galiba Pál urat a szoba közepére állítja,
4879      2,  XIV    |                alá, és megesküszik, hogy a legközelebbi törvényszünet
4880      2,  XIV    |                  zsebek erősek legyenek, a posztót szálával fölfelé
4881      2,  XIV    |                meg kellett mondani; hisz a jámbor nem rég jött Kecskemétről,
4882      2,  XIV    |             belőle varrni, s aztán annak a hosszából annyit vág le
4883      2,  XIV    |                 vág le az ember, amennyi a tulajdonosnak tetszik.~Galiba
4884      2,  XIV    |                  akar gondolni, rendesen a homlokát vakarja, ha pedig
4885      2,  XIV    |             pedig valamely gazságon töri a fejét, akkor füle mellé
4886      2,  XIV    |              most is azt cselekszi; mert a sok költséget bolondjában
4887      2,  XIV    |                nagy mértékben fölizgatta a pesti ház, tehát még nem
4888      2,  XIV    |                  ház, tehát még nem akar a végsőre gondolni, azaz,
4889      2,  XIV    |                 osztja föl kliensei közt a veszteséget, hisz arra majd
4890      2,  XIV    |           legutolján is ráér.~Végre eljő a várt törvényszünet, az utazásra
4891      2,  XIV    |                  az új hintóra fölrakják a szükséges útikészletet,
4892      2,  XIV    |              semminemű élő állat nincsen a szobában, hogy őt figyelmeztesse, -
4893      2,  XIV    |            nyöszörögne, mikor távozik, - a gipszalak félrecsapott házisapkájával
4894      2,  XIV    |             minden megindulás nélkül néz a távozóra, - Galiba Pál pedig
4895      2,  XIV    |                 gipszalak volna; s midőn a szobaajtót bezárja, belakatolja,
4896      2,  XIV    |          összeszidja, s ezekben elfojtja a legtermészetibb ösztönt,
4897      2,  XIV    |                      hanem veszekedve ül a kocsiba, s midőn a négy
4898      2,  XIV    |         veszekedve ül a kocsiba, s midőn a négy táltos már az utcán
4899      2,  XIV    |             akkor is beszéli cselédjének a mérget és bosszúságot, amiből
4900      2,  XIV    |            mérget és bosszúságot, amiből a cselédek szerencsére vagy
4901      2,  XIV    |             Vigye el az ördög!" - mondja a goromba inas, - ki most
4902      2,  XIV    |                     ki most legalább azt a véleményt nyilvánítá, amit
4903      2,  XIV    |          megemlékszik róla, kivált midőn a fizetésnek ideje is eljő, -
4904      2,  XIV    |                 fülében hangzanak. Tehát a hazavárás méltó lesz az
4905      2,  XIV    |                  fogva nyomába juthasson a Baltay-pörnek.~~
4906      2,  XV     |                 némely ember csizmadiát?~A pécsi nagy kórház felügyelője
4907      2,  XV     |                megdöbbent, midőn Budáról a vizsgálat elrendelteték;
4908      2,  XV     |                ember és annyi segéd közt a hiba addig ment kézről-kézre,
4909      2,  XV     |      kézről-kézre, hogy végre elmosódék.~A felügyelő egy pillanatra
4910      2,  XV     |                egy pillanatra sem tagadá a kiadott bizonyítványt, mely
4911      2,  XV     |                  legyen.~Sehogy sem bírt a szerencsétlen ember tisztán
4912      2,  XV     |           azonban nem kapott kézbe, mert a végrendelkező és tanú közül
4913      2,  XV     |                 is hasztalan tűnődik már a dolgon, azért összeszedvén
4914      2,  XV     |             kelle magát jelentenie, hogy a megyén át a szomszéd országba
4915      2,  XV     |             jelentenie, hogy a megyén át a szomszéd országba mehessen.~
4916      2,  XV     |       fogdostatta az orvosokat, minthogy a hadjáratok, kivált az országszéli
4917      2,  XV     |               orvost az elmenésről, hogy a környéknek megtarthassa.~
4918      2,  XV     |               tökéletesen megnyerte mind a környékbelieknek, mind az
4919      2,  XV     |                 állított be az udvarra s a csinos hintóból Galiba Pál
4920      2,  XV     |              gyönyörű fogaton hajtat be.~A szokásos ölelkezések után
4921      2,  XV     |                szokásos ölelkezések után a vendéget megjártatták a
4922      2,  XV     |                  a vendéget megjártatták a gazdaság körül, s az alispán
4923      2,  XV     |             mutogatás közben is dicsérni a gyönyörű fogatot, s mindjárt
4924      2,  XV     |             alispán nagy kedvet mutatott a megvételhez, az orvos is
4925      2,  XV     |     gondoskodhassék, az orvos még mindig a lovakról beszélt és utóbb
4926      2,  XV     |            kedvéért válogatta össze őket a tekintetes úr?~- A világért
4927      2,  XV     |                  őket a tekintetes úr?~- A világért sem, - felel Galiba, -
4928      2,  XV     |                magam ne legyek kénytelen a kocsit húzni.~- És mégis
4929      2,  XV     |            unszolom önt többé; fejezi be a beszédet, minthogy éppen
4930      2,  XV     |                  kérdé az alispán.~- Még a törvényszünet elején.~-
4931      2,  XV     |              vissza?~- Minél előbb, hogy a törvényszünet végére megint
4932      2,  XV     |                  tudod barátom, - mondja a prókátor - hogy mi szegény
4933      2,  XV     |                 hogy egyik ypszilon alul a másik fölül legyen s készen
4934      2,  XV     |                 a-b-c rendben mondjam el a sok ypszilont, - például
4935      2,  XV     |                     Igen, Baltayt, értem a senior Baltay-ágat, én vagyok
4936      2,  XV     |           öregnek tabuláris prókátora.~- A Baltay-család valami rokonságban
4937      2,  XV     |     Baltay-család valami rokonságban van a Batthyányiakkal?~- Legfölebb
4938      2,  XV     |                 Noéig vissza tudom vinni a Baltay-család genealogiáját.~-
4939      2,  XV     |             Furcsa - mondja az alispán - a Baltay contra Baltay pör
4940      2,  XV     |                  contra Baltay pör mégis a körmendi levéltárban van!~-
4941      2,  XV     |               beszéltem is róla Csapóval a levéltárnokkal.~Ennyi elég
4942      2,  XV     |                 annyira megszeretted azt a négy lovat?~- Ha eladó szándékod
4943      2,  XV     |                 tehát mi az áruk?~- Tied a négy ló! - mondja Galiba,
4944      2,  XV     |                     vigyorog amaz, - még a hintót is itt hagyom.~-
4945      2,  XV     |                 Nem addig van az, - véli a másik, - ilyen négy lovat
4946      2,  XV     |              mondtál.~- Azt mondám, hogy a Baltay-pör a körmendi levéltárban
4947      2,  XV     |                mondám, hogy a Baltay-pör a körmendi levéltárban van.~-
4948      2,  XV     |              levéltárban van.~- Nekem ez a hír, édes barátom, éppen
4949      2,  XV     |                és egy hintót.~Éppen jött a megyei huszár, hogy vacsorára
4950      2,  XV     |           vacsorára hívja az urakat, kik a meghívásra a belső osztályokba
4951      2,  XV     |                 urakat, kik a meghívásra a belső osztályokba mentek,
4952      2,  XV     |                meggondolatlan beszédével a prókátor kezébe bizonyosan
4953      2,  XV     |                  azon szívességgel, hogy a levéltárba bocsátotta a
4954      2,  XV     |                  a levéltárba bocsátotta a herceg.~Az orvos tanúja
4955      2,  XV     |            herceg.~Az orvos tanúja levén a beszélgetésnek, hirtelen
4956      2,  XV     |                 az alispán kedvetlensége a vendéglátást meg ne zavarja.~
4957      2,  XV     |                  mondja az orvos, - mert a vénasszonyok veszekedni
4958      2,  XV     |                  az orvos elszánta magát a veszekedésre, még ha gorombaságra
4959      2,  XV     |                  gorombaságra kerülne is a dolog, pedig Galiba nem
4960      2,  XV     |                    Az életet! - viszonzá a másik.~- Haszontalan munka, -
4961      2,  XV     |             Haszontalan munka, - felesel a prókátor, - végtére is minden
4962      2,  XV     |                  előbb vagy utóbb, kevés a különbség, hanem az igazság,
4963      2,  XV     |              amaz, - egyik fölül keresi, a másik alul, - aztán jaj
4964      2,  XV     |              letépnek rólad minden ruhát a prókátorok.~- Végre mégis
4965      2,  XV     |            domine, - levegőből nem élhet a prókátor, - véli az ügyvéd
4966      2,  XV     |                  véli az ügyvéd megértve a célzást, - a pap az oltárról
4967      2,  XV     |             ügyvéd megértve a célzást, - a pap az oltárról él.~- De
4968      2,  XV     |                 és nagyon megörült, hogy a vacsorának vége lett, különben
4969      2,  XV     |      irgalmatlanul megmelleszti; - hanem a beszélgetés a vacsora végén
4970      2,  XV     |      megmelleszti; - hanem a beszélgetés a vacsora végén befejezteték
4971      2,  XV     |               végén befejezteték s midőn a mellékterembe értek, az
4972      2,  XV     |                pört, - nem akarnám, hogy a herceg szemrehányásokat
4973      2,  XV     |                 volt, az alispán ismétlé a dolgot az orvos előtt, hogy
4974      2,  XV     |              most már kellemetlen vendég a háznál, másnap menni akart,
4975      2,  XV     |                  hagyhatá el ágyát, hova a tegnapi fölindulás fektette,
4976      2,  XV     |           kénytelenségből is várakozott.~A kis udvari kertben járkált
4977      2,  XV     |              orvos.~- Orvos úr, - mondja a prókátor, - beláthatja,
4978      2,  XV     |               tehet ön, amit tetszik, ha a becsületszónak korlátja
4979      2,  XV     |                meg orvos... - szól közbe a másik.~- Tehát ön nem is
4980      2,  XV     |                 jobb, úgy megítélheti ön a dolgot, hogy én principálisom
4981      2,  XV     |               kártyavető.~- Vigye patvar a tréfáját, orvos úr,... nem
4982      2,  XV     |              egészen neki engedvén magát a derültségnek.~- Orvos barátom, -
4983      2,  XV     |                   ha...~- Mit, ha? - kap a szóba egész mohósággal a
4984      2,  XV     |                 a szóba egész mohósággal a prókátor, egyszersmind folytatja:
4985      2,  XV     |              Tehát én tőlem várja ön azt a szót, mely a pesti házba
4986      2,  XV     |                várja ön azt a szót, mely a pesti házba fogná önt beültetni?~-
4987      2,  XV     |                 akarata ellenére nyúlnék a dologhoz...~- Az igen hihető, -
4988      2,  XV     |              Éppen azért kérem, mi volna a kivétel?~- Ha előbb meghalna.~-
4989      2,  XV     |             Orvos barátom nagyon szereti a tréfát, pedig én igen komolyan
4990      2,  XV     |                meg nem hal,... nem őrzöm a titkot.~- Bizony nagy szívességet
4991      2,  XV     |               darab aranyat kap ön azért a levélért, - értette orvos
4992      2,  XV     |          elnyomván indulatát, bekísérvén a prókátort, ki minthogy az
4993      2,  XV     |           alispán aludt, kocsira ült, de a legközelebbi városból visszaküldé
4994      2,  XV     |        legközelebbi városból visszaküldé a négylovas fogatot az alispánnak.~
4995      2,  XV     |         alispánnak, min töri Galiba uram a fejét, egyszersmind fölháborodván
4996      2,  XV     |              hogy ha már Galiba tudja is a titkot, legalább az árát
4997      2,  XV     |                meg.~Egyszersmind elküldi a négy lovat tekintetes Galiba
4998      2,  XV     |           gonddal ápolá betegét, s midőn a rohamok némileg megszűntek,
4999      2,  XV     |            rohamok némileg megszűntek, s a beteg csendes álomba merült,
5000      2,  XV     |          levélben tudatá Baltayval, hogy a pör a körmendi levéltárban