1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
5001 2, XV | tudatá Baltayval, hogy a pör a körmendi levéltárban fekszik.~
5002 2, XV | Nem lévén egyéb magyarázat a levélben, Baltay el nem
5003 2, XV | körülmények nyomán jut ő a pörnek felfödözéséhez, azért
5004 2, XV | kaptam tudósítást, hogy a Baltay contra Baltay-pör
5005 2, XV | Baltay contra Baltay-pör a körmendi levéltárban fekszik, -
5006 2, XV | tehát most már ne vesződjék a kereséssel, hanem küldje
5007 2, XV | az iratomat, mely szerint a pör fölkutatásáért pesti
5008 2, XV | jóakarója~Baltay m. k.~Midőn a levél Pestre megérkezett,
5009 2, XV | már otthon volt, még pedig a legnagyobb örömben; mert
5010 2, XV | az alispán meghalt s így a titoktartás többé nem kötelezi, -
5011 2, XV | többé nem kötelezi, - de még a lovakat is visszaküldi,
5012 2, XV | mondja Galiba körültekintvén a házban, hol eddig konvencióból,
5013 2, XV | levélírásra szánta magát, midőn a levélhordó betoppan egy
5014 2, XV | levéllel, mely Baltaytól jött.~A két különböző levél elolvasása
5015 2, XV | elég arra, hogy az ember a padlásról a pincébe érjen, -
5016 2, XV | hogy az ember a padlásról a pincébe érjen, - hanem mire
5017 2, XV | pincébe érjen, - hanem mire a levél olvasásnak vége lett,
5018 2, XV | magát, mintha csakugyan a padlásról a pincébe esett
5019 2, XV | mintha csakugyan a padlásról a pincébe esett volna; és
5020 2, XV | hogy most mindjárt megüti a guta.~A várt vendég azonban
5021 2, XV | mindjárt megüti a guta.~A várt vendég azonban elmaradt,
5022 2, XV | azonban addig harangozták a delet, hogy Galiba úrnak
5023 2, XVI | Körmendre ért, és átadta a levelet Csapó úrnak, ki
5024 2, XVI | hinni, hanem szóval is kérdé a megbízottat.~- Hát miért
5025 2, XVI | jött édes jó barátom?~- A Baltay-pörért jöttem! -
5026 2, XVI | Baltay-pörért jöttem! - mondja a megbízott elég világosan,
5027 2, XVI | aztán megint elolvasta Csapó a levelet s midőn tökéletesen
5028 2, XVI | akar csinálni, - s minthogy a jószágkormányzó, az öreg
5029 2, XVI | nyugtatvány mellett és tanúk előtt a pört átadták Baltay megbízottjának.~
5030 2, XVI | átadták Baltay megbízottjának.~A fiók üresen maradt, Csapó
5031 2, XVI | fiók üresen maradt, Csapó a rátűzött engedélyt levette
5032 2, XVI | rátűzött engedélyt levette és a fiókba helyezé, hogy egykori
5033 2, XVI | arra, hogy valakit, még a legjobb barátját is óvakodva
5034 2, XVI | óvakodva eressze be arra a helyre, melynek erős zárai
5035 2, XVI | féltett tárgyakat őriznek.~A megbízott haza ért, Baltay
5036 2, XVI | megnőtt és szedte magába a tudományokat, még pedig
5037 2, XVI | volt; nemcsak azért, mert a tanítók az öregúrnak kedvezni,
5038 2, XVI | öregúrnak kedvezni, de mert a szorgalomnak meg kellett
5039 2, XVI | hazajött, alig várta, hogy a kocsiról leszállhasson és
5040 2, XVI | kocsiról leszállhasson és a nagyságos úrnak elmondhasson
5041 2, XVI | minden jót az ifjúúrról, kit a tisztelendő urak nem győztek
5042 2, XVI | hagyja rá András, - látom a nagyságos urat is friss
5043 2, XVI | egészségben találom.~- Látta kend a gyereket?~- Hát nem azért
5044 2, XVI | Keszthelyre?~- Adott kend neki a kalácsból?~- Én csak meg
5045 2, XVI | Persze meglátszik rajta a városi levegő!~- Hiába kérdezkedik
5046 2, XVI | levegő!~- Hiába kérdezkedik a nagyságos úr, - azt nem
5047 2, XVI | mondom, hogy megárt neki a tanulás, pedig ugyancsak
5048 2, XVI | Baltay duzzogva, - hogy azok a... barátok kenyér helyett
5049 2, XVI | Olyan egészséges, mind a makk, - kövér, mint a duda;
5050 2, XVI | mind a makk, - kövér, mint a duda; ezt láttam; hanem
5051 2, XVI | megméressem, azt nem parancsolta a nagyságos úr, mondja András
5052 2, XVI | András - kérdeztem én azokat a tisztelendő urakat, hogy
5053 2, XVI | vannak - mutatja András a sorozatnak derekán levő
5054 2, XVI | elhiheti nagyságos uram, azok a tisztelendő urak nem igen
5055 2, XVI | nem igen beszéltek fölebb a vargaságnál, hacsak az apa
5056 2, XVI | vinni.~- No hát mit tud a gyerek?~- Mindjárt megmondom,
5057 2, XVI | megmagyarázta nekem, hogy a föld forog a nap körül.~-
5058 2, XVI | nekem, hogy a föld forog a nap körül.~- Tudhatta volna
5059 2, XVI | körül.~- Tudhatta volna kend a bibliából, hisz ott van,
5060 2, XVI | hogy Józsue megállította a napot, az pedig nincsen
5061 2, XVI | tudom nem indulna meg a nap ítélet napig sem; mert
5062 2, XVI | elmondá, mennyiszer csal meg a szem, hisz holdvilágos éjjelen
5063 2, XVI | éjjelen néha egyik felhő a másikat kergeti a hold alatt,
5064 2, XVI | felhő a másikat kergeti a hold alatt, s majdnem megesküdnék
5065 2, XVI | megesküdnék az ember, hogy nem a felhő szalad, hanem a hold.~-
5066 2, XVI | nem a felhő szalad, hanem a hold.~- Bizony meglódította
5067 2, XVI | meglódította kend alatt a földet.~- El is vitt az
5068 2, XVI | úrfi egy gömbölyű jószágon a világ másik oldalára is.~-
5069 2, XVI | itthon maradok, ne féljen a nagyságos úr - vígasztalá
5070 2, XVI | közbe Baltay - talán az a gyermek mondott valamit.~-
5071 2, XVI | is szeretne elmenni, ahol a fehér medvék vannak.~- No
5072 2, XVI | festett volt.~- Üsse meg a kő, legalább a fösték árába
5073 2, XVI | Üsse meg a kő, legalább a fösték árába én is fizettem
5074 2, XVI | az ifiúr hazajött; mert a tisztelendő úr is csak azt
5075 2, XVI | majd ezután ő kérdezi ám ki a tisztelendő urat.~- A manót? -
5076 2, XVI | ki a tisztelendő urat.~- A manót? - mondja nevetve
5077 2, XVI | nem igen bánta volna, hogy a pap belesüljön; mert nagyon
5078 2, XVI | Baltay úr is adós maradt a felelettel; - de utóbb mégis
5079 2, XVI | mégis meggondolta, hogy a fiú egy lyukkal odább megy,
5080 2, XVI | Hisz nem bánom, hogy az a gyerek nem lesz valami tökkel
5081 2, XVI | tökkel ütött fejű, - hanem én a hordómba sem töltetek többet,
5082 2, XVI | nem folyatok; hanem azok a barátok agyontömik azt a
5083 2, XVI | a barátok agyontömik azt a gyereket, mit gondol kend?~-
5084 2, XVI | nagyságos uram, azoknak a kanaluk is csak olyan nagy,
5085 2, XVI | is csak olyan nagy, mint a mienk, az sem nagyobb, mint
5086 2, XVI | mienk, az sem nagyobb, mint a mekkora befér az ember szájába.~-
5087 2, XVI | befér az ember szájába.~- Én a könyveket értem, hallja
5088 2, XVI | értem, hallja kend, nem a gombócot.~- Nem is a gombócért
5089 2, XVI | nem a gombócot.~- Nem is a gombócért vittük oda; mert
5090 2, XVI | gombóc itthon is van, hanem a könyvekért.~- A kellene
5091 2, XVI | van, hanem a könyvekért.~- A kellene még, hogy a csibe
5092 2, XVI | könyvekért.~- A kellene még, hogy a csibe tanítsa a kotlóst. -
5093 2, XVI | még, hogy a csibe tanítsa a kotlóst. - aggódék Baltay.~-
5094 2, XVI | láttam elég tyúkot, midőn a récefiakat vezette, - eleinte
5095 2, XVI | vezette, - eleinte féltette a tyúk, hogy a vízbe fúlnak,
5096 2, XVI | eleinte féltette a tyúk, hogy a vízbe fúlnak, és röstellte,
5097 2, XVI | megy.~Baltay elhallgatott, a szó értelmesen lőn mondva,
5098 2, XVI | körülnézett, s meglátta a pört.~- Hát ez mi, nagyságos
5099 2, XVI | szólni, hanem fölnyalábolta a pört, s elvitte a szomszéd
5100 2, XVI | fölnyalábolta a pört, s elvitte a szomszéd terembe, - de érezte,
5101 2, XVI | érezte, hogy szívén nehezebb a fájdalom, mint amennyit
5102 2, XVI | fájdalom, mint amennyit a pör nyom, pedig azon is
5103 2, XVI | órában és e percben lépett be a herceghez Csapó, - arcán
5104 2, XVI | bánat ült, érezte, hogy nem a legkellemesebb hírt hozza, -
5105 2, XVII | hamvaira.~Nagyot fáradt a természet, hogy visszakívánta
5106 2, XVII | Nem bír ágyától menekülni a nagy ember, kinek szívében
5107 2, XVII | bizalmasan kereshetik meg a kórágynál, hogy búcsúzatlanul
5108 2, XVII | búcsúzatlanul ne menjen el a más világra.~Rég vár az
5109 2, XVII | nélkül bizonyosan nem vásítná a küszöböt; de türelmesen
5110 2, XVII | de türelmesen várja, míg a beteg előinté, mi nem sokára
5111 2, XVII | Öreg barátom, - mondja a herceg, - búcsúzni jött
5112 2, XVII | már csak arravaló vagyok a földön, hogy izenetet vigyek
5113 2, XVII | hogy izenetet vigyek el a más világra az után, aki
5114 2, XVII | előttem ment oda.~Megszorítá a herceg a becsületes szolgának
5115 2, XVII | oda.~Megszorítá a herceg a becsületes szolgának kezét, -
5116 2, XVII | kezét, - jól esett neki a hűség, mely még holta után
5117 2, XVII | azon szeretteidről, kiket a földön hagyál.~- Valamit
5118 2, XVII | Kegyelmes uram, kár volt a levéltárba ereszteni az
5119 2, XVII | eltévedt volna utána?~- Csak a szemével ártott, kegyelmes
5120 2, XVII | kegyelmes uram!~- Bizony még a boszorkányokat hiszi, kedves
5121 2, XVII | kedves öregem. - mosolyga a beteg.~- Kegyelmes uram,
5122 2, XVII | beteg.~- Kegyelmes uram, én a boszorkányoknak söprűnyelet
5123 2, XVII | képében hoz be valakit, annak a szemeit nem foghatom be.~-
5124 2, XVII | be.~- Nos, mit látott meg a vicispán? - kíváncsiskodék
5125 2, XVII | vicispán? - kíváncsiskodék a herceg.~- Amit legkevésbé
5126 2, XVII | Gróf Dunayt? - kérdi a herceg, remegve támaszkodván
5127 2, XVII | remegve támaszkodván föl a vánkosra.~- Nincs különben! -
5128 2, XVII | nagyon hibáztam, - mondja a herceg keserűen, - sem megőrizni
5129 2, XVII | tollat és papírt, - mondja a herceg összeszedve a végerőt, -
5130 2, XVII | mondja a herceg összeszedve a végerőt, - talán ez elfáradt
5131 2, XVII | kéz meg nem tagadja meg a végső szolgálatot.~Csapó
5132 2, XVII | szélére ült olyanképpen, hogy a beteget fönntartani bírja,
5133 2, XVII | segedelemmel nagy lassúsággal a következő sorokat írta:~
5134 2, XVII | hagyta nálam megőrzés végett a Baltay-pört, melynek tartalma
5135 2, XVII | fáradtam el, s nem tudom, a legjobbat gondoltam-e, midőn
5136 2, XVII | teljesítéséért esedezem.~A emberek legszívesebben megcselekszik
5137 2, XVII | Igaz barátod a sírig és azon túl~Herceg
5138 2, XVII | Herceg Batthyány Lajos m. k.~A levél címezve lőn, és Csapó
5139 2, XVII | kételkednünk éppen nem is lehet.~A levélnek kipontozva hagyott
5140 2, XVII | esedezünk, és maradjunk, a hercegnél kinek néhány nap
5141 2, XVII | néhány nap múlva megnyílt a boldogok hazája.~Minő könnyen
5142 2, XVII | Minő könnyen szakad el a fonál, - s az erős lélek,
5143 2, XVII | mely megtörhetlen volt a földi harcban, elvégződik,
5144 2, XVII | fuvolahang, melyre csak a körüllevők emlékeznek vissza.~
5145 2, XVII | körüllevők emlékeznek vissza.~A ravatalon fekszik az elfogyott
5146 2, XVII | egy hideg kövön áll majd a név, melyet emlékezetessé
5147 2, XVII | bölcső, s kit mindössze is az a szellő üdvözölt, mely szülőföldemen,
5148 2, XVII | üdvözölt, mely szülőföldemen, a fürgedi pusztán gazdátlan
5149 2, XVII | vagy sajtfazékban sütik a dohányt, - s mondom én,
5150 2, XVII | előkerestem két regényemben a legméltóságosabb nevű embereket
5151 2, XVII | az emberre: üsd agyon! én a legnyugodtabb kedéllyel
5152 2, XVII | nemcsak akkor igazság, mikor a szűrnek, - hanem akkor is,
5153 2, XVII | hanem akkor is, mikor a kaputnak kell; mert az igazság
5154 2, XVII | igazság nem olyan, mint a süveg, hogy a nagy helyett
5155 2, XVII | olyan, mint a süveg, hogy a nagy helyett kicsiny, a
5156 2, XVII | a nagy helyett kicsiny, a kicsiny helyett pedig nagyot
5157 2, XVII | de nem is olyan, mint a nóta, hogy magának minden
5158 2, XVII | tetszik.~Nem azért vettem a tollat a kezembe, hogy a
5159 2, XVII | Nem azért vettem a tollat a kezembe, hogy a méltóságos
5160 2, XVII | a tollat a kezembe, hogy a méltóságos uraknak címeit
5161 2, XVII | címeit rőföljem össze; - én a múlt időknek embereit kerestem
5162 2, XVII | mehetnék végig rajta.~Megvan a nemzeteknek is saját hét
5163 2, XVII | mit siránkozunk vissza a nem kövér esztendőkre? Ráérünk,
5164 2, XVII | Ráérünk, szellőztessük a múltat, fél század elég
5165 2, XVII | fél század elég arra, hogy a nagy érdemeket nagyoknak
5166 2, XVII | megösmerésért, mert ha késünk a megösmeréssel, a hálásabb
5167 2, XVII | késünk a megösmeréssel, a hálásabb utódok száz esztendő
5168 2, XVII | ki éppen most olvassa el a levelet, s még nem tudja,
5169 2, XVII | levelet, s még nem tudja, hogy a herceg éppen azon órában
5170 2, XVII | órában halt meg, melyben a levelet olvassa, azaz 1806.
5171 2, XVII | június 6-dikán, s az öregurat a levél éppen a legkellemetlenebb
5172 2, XVII | az öregurat a levél éppen a legkellemetlenebb hínárból
5173 2, XVII | meggondolatlan, félig pedig a körülmények által indokolt
5174 2, XVII | tökéletesen hiszi, hogy a másik két vonást le fogja
5175 2, XVII | arról is jót merünk állni.~A levélnek előttünk ösmeretlen
5176 2, XVII | akadjon hozzá; s minthogy a herceg levele irányt adott,
5177 2, XVII | herceg levele irányt adott, a jó lelkű ember még könyűre
5178 2, XVII | azért, hogy egyszer mégis a szomszédokkal jó napokat
5179 2, XVII | délelőtt megszólamlanak a toronybeli harangok, s Baltay
5180 2, XVII | s Baltay úr kérdez egy a kapu előtt elmenő parasztot:~-
5181 2, XVII | Atyafi!... ki halt meg a faluban?~- Senki, nagyságos
5182 2, XVII | nagyságos uram! - mondja a paraszt, levévén nagy szélű
5183 2, XVII | uram - mondja szomorúan a paraszt, - hogy az enyingi
5184 2, XVII | olcsóért köszönjük meg, ha a harangot meghúzzuk utána.~.....................................................................................................................................................~
5185 2, XVII | egy darab ideig, s midőn a paraszt ember látta, hogy
5186 2, XVII | paraszt ember látta, hogy a nagyságos úr nem szól többet,
5187 2, XVII | isten jóvoltába ajánlom a nagyságos urat.~- Jó szerencsével
5188 2, XVII | utána Baltay, fölébredvén a köszöntésre, azután pedig
5189 2, XVII | pedig rendelést tett, hogy a másnapon Enyingen tartandó
5190 2, XVII | maradván otthon, mennyi a házőrzésre okvetlenül megkívántatik.~
5191 2, XVII | volt lépésben menni, mert a kocsis már nem győzte kerülgetni
5192 2, XVII | már nem győzte kerülgetni a sok kocsit és gyalogolót,
5193 2, XVII | mehettek; de még egészen jókor a gyászünnepélyre, mely népesebb
5194 2, XVII | annak, hogy Magyarországon a földesurat legtöbbször a
5195 2, XVII | a földesurat legtöbbször a jobbágy siratta meg.~Abban
5196 2, XVII | időben Enyingen éppen azon a helyen, hol most a ritka
5197 2, XVII | azon a helyen, hol most a ritka szép katholikus imaház
5198 2, XVII | facsoportozatai között áll, volt a temető egészen a helység
5199 2, XVII | áll, volt a temető egészen a helység közepén, ugyanott
5200 2, XVII | egyéb ünnepély alkalmával a hívek meggyülekezvén, a
5201 2, XVII | a hívek meggyülekezvén, a tisztelendő úr a szószéket
5202 2, XVII | meggyülekezvén, a tisztelendő úr a szószéket kitétette, s úgy
5203 2, XVII | kitétette, s úgy beszélt a népnek.~Látom a roppant
5204 2, XVII | beszélt a népnek.~Látom a roppant tömeget, a szószéket
5205 2, XVII | Látom a roppant tömeget, a szószéket ma is kitetette,
5206 2, XVII | szószéket ma is kitetette, és a hallgatóknak szívéig beszélvén,
5207 2, XVII | ki ne csordultak volna, s a református tiszteletes úr
5208 2, XVII | úr legjobban törölgette a szemét.~- Nézze kend, -
5209 2, XVII | kend, - súgja egyik paraszt a másiknak, - még a kálomista
5210 2, XVII | paraszt a másiknak, - még a kálomista emberek is sírnak,
5211 2, XVII | emberek is sírnak, pedig a mi papunk prédikál.~- Mert
5212 2, XVII | mondja Bocsor gazda, a mostani pápai tanárnak édesapja,
5213 2, XVII | föláztathassa, mert érezte a becsületes ember, hogy egykönnyen
5214 2, XVII | nem állíthatja.~Vége lőn a szent beszédnek, s imát
5215 2, XVII | beszédnek, s imát kezdének a hívek a megboldogultnak
5216 2, XVII | s imát kezdének a hívek a megboldogultnak lelki üdvösségéért,
5217 2, XVII | könyvét, önkéntelenül nézett a szomszédba, ha ott tán még
5218 2, XVII | Hisz kend pápista! - mondja a másik.~- Az vagyok édes
5219 2, XVII | azért mondom - jegyzi meg a szomszéd - mert én meg református
5220 2, XVII | az öreg Kajári, - hátha a kelmed könyvében is találkoznék
5221 2, XVII | sokkal tartozom én ennek a hercegnek, s ha már meg
5222 2, XVII | meglehet, mások elfeledik a múltat, - én legboldogabb
5223 2, XVIII | XVIII.~Az újabb nemzedék.~A tizenkilencedik századnak
5224 2, XVIII | csak olyan zajos volt, mint a tizennyolcadiknak vége,
5225 2, XVIII | keveredtek, hogy egyik varjú a másik varjúnak szemét nem
5226 2, XVIII | munkába fogott, s az volt a legderekabb ember, aki legtöbbet
5227 2, XVIII | éltek, hanem azért kerültünk a legegyenesebb útra, hogy
5228 2, XVIII | írjunk ide néhány sort abból a vastag könyvből, melyben
5229 2, XVIII | szerelmeinek első kötete: "A kesergő szerelem" megjelent,
5230 2, XVIII | amint ott van) mint ez. A Himfy név hirtelen elterjedt
5231 2, XVIII | elterjedt az egész hazában, s a nagy ösmeretlen közfigyelem
5232 2, XVIII | közfigyelem tárgya vala."~A második kiadásban nevezi
5233 2, XVIII | egy kabátos ember, ki ezt a nevet ne ismerné, s a zalai
5234 2, XVIII | ezt a nevet ne ismerné, s a zalai hegyek csak oly ismeretesek,
5235 2, XVIII | Árpádot pajzsra emelték.~A csatazajnak kellő közepéről
5236 2, XVIII | az országban nem volt meg a "Mi atyánkon" kívül imádság
5237 2, XVIII | annyian tudtak volna, mint a regéket, melyek hirtelen
5238 2, XVIII | nagy Magyarországot.~Mint a várt vendéget kapták mindenfelé
5239 2, XVIII | vendéget kapták mindenfelé a regéket, és egy csoportban
5240 2, XVIII | ember is hallgatta, midőn a harmincegyedik fölolvasta
5241 2, XVIII | Baltay házánál ki- s bejárt a sok vendég, még a cselédek
5242 2, XVIII | bejárt a sok vendég, még a cselédek közt is közszájon
5243 2, XVIII | közt is közszájon forgott a híres történet, s midőn
5244 2, XVIII | úrfival, addig kérte, hogy a fiú Kisfaludyt neki könyv
5245 2, XVIII | pedig egyre-másra mondá a sok verset, és csak annyi
5246 2, XVIII | egy-egy könyűt, eldörgölt a képén, vagy a lelkes ifjúnak
5247 2, XVIII | eldörgölt a képén, vagy a lelkes ifjúnak arcát nézé,
5248 2, XVIII | gyönyörködött benne, hisz a jó mag nem szóródott ki
5249 2, XVIII | szóródott ki az útra, hanem a jó földben szépen megeredvén,
5250 2, XVIII | több? - kérdi András, midőn a fiú megnyugvás végett megállt.~-
5251 2, XVIII | kedves úrfi, már hol fér el a fejében az a tenger sok
5252 2, XVIII | hol fér el a fejében az a tenger sok tanulság? 11~-
5253 2, XVIII | tanulság? 11~- Ott, ahol a többi, András bácsi, - válaszol
5254 2, XVIII | András bácsi, - válaszol a fiú, ne mondjak már többet?~-
5255 2, XVIII | többet?~- Majd lemegyünk a kertbe, - kedves úrfi, -
5256 2, XVIII | úrfi, - mikor az öregúr a délutáni álmát alussza,
5257 2, XVIII | András az aranyos mentét a szomszédterembe cipelvén,
5258 2, XVIII | egyik ajtón bement, mintha a másik éppen akkor záródott
5259 2, XVIII | aztán azt hitte András, hogy a nagyságos úr nem állta volna
5260 2, XVIII | állta volna meg szó nélkül a dolgot; mert még mindig
5261 2, XVIII | mindig jobb szerette, ha a fiú a fára mászott, mintha
5262 2, XVIII | jobb szerette, ha a fiú a fára mászott, mintha könyvet
5263 2, XVIII | mászott, mintha könyvet látott a kezében.~András nem sokáig
5264 2, XVIII | egyiket kinyitotta, akkor a másik becsapódott, tehát
5265 2, XVIII | nincs miért tovább firtatni a dolgot; hanem mivel mi bizonyosan
5266 2, XVIII | az öreg Baltay csakugyan a szobában volt, azt is megmondhatjuk,
5267 2, XVIII | néhányszor már megsokallta a szavalást, és be akart nyitni
5268 2, XVIII | szavalást, és be akart nyitni a szobába, mégis mindannyiszor
5269 2, XVIII | utóbb maga sem bánta, hogy a gyermek nem fárad ki, sőt
5270 2, XVIII | esett neki, hogy András a gyereket bámulja, - tehát
5271 2, XVIII | légyottra rendelte András a fiút, ő is eltávozott.~Pipára
5272 2, XVIII | öreg, föl s alá járkált a szobában, a fiúnak jövendőjéről
5273 2, XVIII | alá járkált a szobában, a fiúnak jövendőjéről gondolkozott,
5274 2, XVIII | gondolkozott, s ez volt a legelső eset, hogy a fiúnak
5275 2, XVIII | volt a legelső eset, hogy a fiúnak eszét sem feledte
5276 2, XVIII | hogy András megbámulja a gyermeket, tehát föltette
5277 2, XVIII | tehát föltette magában, hogy a délutáni alvást elengedi
5278 2, XVIII | maga is elsompolyog utánuk a kertbe.~Mielőtt oda mennénk,
5279 2, XVIII | Sokféle alakban jött már le a földre a nyomorúság, de
5280 2, XVIII | alakban jött már le a földre a nyomorúság, de ha visszagondolunk
5281 2, XVIII | nyomorúság, de ha visszagondolunk a jelenből az elmúlt tíz esztendőre,
5282 2, XVIII | bátran azt mondhatjuk, hogy a "nagyságos és tekintetes"
5283 2, XVIII | nyavalyában sínylődött a nemzet. Elátkozott ember
5284 2, XVIII | Elátkozott ember volt, ki a tekintetes uraságig föl
5285 2, XVIII | vergődhetett, - és boldogtalan volt a leány, ki egy tekintetes
5286 2, XVIII | orvos, mérnök, hogy ahol a verebeket akarták kővel
5287 2, XVIII | akarták kővel dobálni, ott is a tekintetes ügyvéd urat találta
5288 2, XVIII | tekintetes ügyvéd urat találta el a kő.~Még a falusi kutya is
5289 2, XVIII | urat találta el a kő.~Még a falusi kutya is úgy elfajzott,
5290 2, XVIII | úgy elfajzott, hogy nem a koldust, vagy a zsidót ugatta
5291 2, XVIII | hogy nem a koldust, vagy a zsidót ugatta meg, hanem
5292 2, XVIII | zsidót ugatta meg, hanem azt a boldogtalant, ki a tekintetes
5293 2, XVIII | hanem azt a boldogtalant, ki a tekintetes címig föl nem
5294 2, XVIII | föl nem vergődhetett s még a legélhetetlenebb cigány
5295 2, XVIII | tekintetes, hanem csak nemzsetes.~A gyöngeség végtére nyavalyává
5296 2, XVIII | nyavalyává fajult, s jaj volt a cselédnek, ha a tekintetes
5297 2, XVIII | jaj volt a cselédnek, ha a tekintetes címet meg nem
5298 2, XVIII | cselédfogadáskor valóságos leckét adtak a cselédnek csupa titulusból.~
5299 2, XVIII | cselédnek csupa titulusból.~A kenyér megfogyhatott a háznál, -
5300 2, XVIII | A kenyér megfogyhatott a háznál, - kértek a szomszédból,
5301 2, XVIII | megfogyhatott a háznál, - kértek a szomszédból, vagy néha koplalással
5302 2, XVIII | koplalással győztek, csak a tekintetességből nem engedtek
5303 2, XVIII | nem engedtek alább, s még a házaló zsidóval is könnyebben
5304 2, XVIII | fölebb beszélt; ámbár eközben a rőföt mindig kurtábban ereszté.~
5305 2, XVIII | ereszté.~Fölment az ifjú úr a tanodába, nem azért, hogy
5306 2, XVIII | azért, hogy ott fölszedjen a tudományból; de hogy elkószálja
5307 2, XVIII | tekintetes úr lesz.~Míg a tanár tüdőfáradtig lármázott,
5308 2, XVIII | mikorra csakugyan már belenőtt a tekintetes címbe; de a vagyon
5309 2, XVIII | belenőtt a tekintetes címbe; de a vagyon otthon rettentőn
5310 2, XVIII | tenyérnyire nőtt meg s ez a kis különbség először a
5311 2, XVIII | a kis különbség először a rétet, azután a búzaföldet
5312 2, XVIII | először a rétet, azután a búzaföldet ette meg, s ámbár
5313 2, XVIII | búzaföldet ette meg, s ámbár a sok mosott szalag és tekintetes
5314 2, XVIII | tekintetes cím mind megvan, de a rétet és búzaföldet a szomszédéhoz
5315 2, XVIII | de a rétet és búzaföldet a szomszédéhoz mérték, és
5316 2, XVIII | és az úrfi hiában vakarja a fejét, mert bíz abban sincsen,
5317 2, XVIII | sincsen, pedig ugyan jó volna a jó tanács, mert a tekintetes
5318 2, XVIII | volna a jó tanács, mert a tekintetes titulust nem
5319 2, XVIII | fogni; tehát megkísérti a tekintetes címet, mi hasznát
5320 2, XVIII | beáll - ennyi maradt meg a régi vagyonból: - tekintetes
5321 2, XVIII | pedig számosan vannak még a józanabbaknak szomorú például.~
5322 2, XVIII | például.~Baltay féltette a fiút, de midőn az eleven
5323 2, XVIII | nem rosszul illenek, ha a fiút okos embernek mondaná
5324 2, XVIII | máskor, és eltűrte, hogy a gyermek a maga eszéből beszéljen
5325 2, XVIII | eltűrte, hogy a gyermek a maga eszéből beszéljen valamit,
5326 2, XVIII | kínjára esik is, hanem lemegy a kertbe.~Az álom oda nehézkedett
5327 2, XVIII | Az álom oda nehézkedett a szempillákra, Baltay mindenkép
5328 2, XVIII | erőlködött, hogy elverje a megszokott vendéget, de
5329 2, XVIII | erősebb volt, s az öregúr a zsölleszékben uzsonnáig
5330 2, XVIII | uzsonnáig aludt.~András azalatt a lugasban üldögélt, s a fiú
5331 2, XVIII | azalatt a lugasban üldögélt, s a fiú egyre-másra mondta a
5332 2, XVIII | a fiú egyre-másra mondta a sok történetet, s már az
5333 2, XVIII | kidörgölvén szemeiből az álmot, a kövér fűben oldalt került
5334 2, XVIII | kövér fűben oldalt került a lugasnak, s már messziről
5335 2, XVIII | messziről hallgatta, mikor a fiú javában mondta a verset:~
5336 2, XVIII | mikor a fiú javában mondta a verset:~A magyarnak már
5337 2, XVIII | javában mondta a verset:~A magyarnak már szokása,~Hogy
5338 2, XVIII | magyarnak már szokása,~Hogy a jussát nem hagyja;~De ha
5339 2, XVIII | könyökére dűlve hallgatta a fiút, az öregúr pedig mindinkább
5340 2, XVIII | édes örömmel telt meg, hogy a fiú máris mennyit összetanult.~
5341 2, XVIII | összetanult.~Baltay szerette volna a fiút összeölelgetni; de
5342 2, XVIII | András előtt; hanem elment a kertnek csavargó utain,
5343 2, XVIII | csavargó utain, szűntelen a verseket mondogatván, melyek
5344 2, XVIII | mindenfelől sürgölni, s a büszke magyarnak jól esett,
5345 2, XVIII | magyarnak jól esett, hogy a megyei alispán díszes környezettel
5346 2, XVIII | vagyonához képest részt vegyen a haza védelmében.~A szomszédos
5347 2, XVIII | vegyen a haza védelmében.~A szomszédos megyék vegyes
5348 2, XVIII | egyesültek az erőt felkölteni, s a többi közt őrnagyi ruhában
5349 2, XVIII | Baltay előtt bemutattaték a küldöttség, hanem ez a bemutatás
5350 2, XVIII | bemutattaték a küldöttség, hanem ez a bemutatás oly futólag történt,
5351 2, XVIII | oly futólag történt, hogy a nevek közül a Kisfaludy
5352 2, XVIII | történt, hogy a nevek közül a Kisfaludy név Baltayt éppen
5353 2, XVIII | be, ki éppen most vette a parancsot, hogy a nádor
5354 2, XVIII | vette a parancsot, hogy a nádor mellett segédtisztképpen
5355 2, XVIII | foglalkozzék.~Az alispán a háborúra vitte a beszédet.~-
5356 2, XVIII | alispán a háborúra vitte a beszédet.~- Megint közelít
5357 2, XVIII | beszédet.~- Megint közelít a francia! - kezdi az alispán.~-
5358 2, XVIII | okoskodik az alispán, - hogy a nemzet milyen erőt fejt
5359 2, XVIII | az ellenség elé megy!~- A megye reméli, hogy nagysád
5360 2, XVIII | nem vonja meg, - itt van a nádori levél, melynek szavai
5361 2, XVIII | alispán írta.~Amennyi készpénz a pénztárban van, megszámláljuk, -
5362 2, XVIII | írja föl alispán uram a többi után.~Az alispán már
5363 2, XVIII | alispán már sokallani kezdé a dolgot.~- Zabom is termett
5364 2, XVIII | hagyunk vetni valót, - a többit el lehet vinni a
5365 2, XVIII | a többit el lehet vinni a katonák után, - ezt is írja
5366 2, XVIII | után, - ezt is írja fel a tekintetes alispán úr.~-
5367 2, XVIII | mint erőszakért, mert:~A magyarnak már szokása,~Hogy
5368 2, XVIII | magyarnak már szokása,~Hogy a jussát nem hagyja;~De ha
5369 2, XVIII | ingét is odaadja.~Meghatotta a környezetet a háziúrnak
5370 2, XVIII | Meghatotta a környezetet a háziúrnak lelkesedése, s
5371 2, XVIII | egymás kezét szorongaták a küldöttség tagjai, Kisfaludy
5372 2, XVIII | ablakmélyedésbe húzódva kinézett a szabadba, lelkét beárnyékozta
5373 2, XVIII | gondolatai mint terjednek szét, s a lelkesülés órájában a szorongó
5374 2, XVIII | s a lelkesülés órájában a szorongó honfi kebel, az
5375 2, XVIII | Andrásnak éppen akkor dolga volt a teremben s midőn Baltay
5376 2, XVIII | adományt, szerette volna a nagyságos úrnak kezét megcsókolni
5377 2, XVIII | amint az úr egyik ajánlatát a másik után tette, azonképpen
5378 2, XVIII | gondolá ő is, hogy most a jobb kezét, most meg a balt
5379 2, XVIII | most a jobb kezét, most meg a balt csókolná meg, s mikor
5380 2, XVIII | gondolja András, hogy még a lábát is megcsókolná, végre
5381 2, XVIII | megcsókolná, végre midőn a versekhez ért az öreg, nem
5382 2, XVIII | megcsókolni valót, mint azt a nyomot, ahova az öregúr
5383 2, XVIII | ahova az öregúr letenné a lábát.~Becsületet hozott
5384 2, XVIII | lábát.~Becsületet hozott a szakácsné a házra; mert
5385 2, XVIII | Becsületet hozott a szakácsné a házra; mert a vendégeket
5386 2, XVIII | szakácsné a házra; mert a vendégeket illendőn ellátta,
5387 2, XVIII | illendőn ellátta, s midőn a vendégek elbúcsúzának, András
5388 2, XVIII | még ekkor nem vett részt a nagyobbak társaságában,
5389 2, XVIII | nagyobbak társaságában, mert a régi magyar házaknál a gyereknek
5390 2, XVIII | mert a régi magyar házaknál a gyereknek nem engedtek szót
5391 2, XVIII | hanem András úgy intézte a dolgot, hogy Imre kéznél
5392 2, XVIII | Imre kéznél legyen, midőn a vendégek kocsikra ülnek.~-
5393 2, XVIII | mitől kopaszodott volna meg a többi!... okoskodik András,...
5394 2, XVIII | okoskodik András,... ahun a!... most már jőnek.~- Csak
5395 2, XVIII | megláthassam! - sóvárog a remegő fiú.~- Mindjárt meglátjuk
5396 2, XVIII | ki legelőször, s rögtön a kocsi felé tartott.~András
5397 2, XVIII | nem tudott szólni, hanem a karjába kapaszkodó fiút
5398 2, XVIII | érinté, s midőn Kisfaludy a kocsihoz ért, s a hágcsón
5399 2, XVIII | Kisfaludy a kocsihoz ért, s a hágcsón fölkapaszkodék,
5400 2, XVIII | fölkapaszkodék, András oldalt súgja a meglepett fiúhoz:~- Most
5401 2, XVIII | meglepett fiúhoz:~- Most nyúljon a ruhájához!~- Már érintettem! -
5402 2, XVIII | Már érintettem! - felel a fiú kegyelettel, ifjú lelkesedésében
5403 2, XVIII | ifjú lelkesedésében érezvén a boldogságot, mi az ilyen
5404 2, XVIII | elhelyezkedék, meglátta a lelkes arcú fiút, ki egészen
5405 2, XVIII | nélkül kiállni.~- Kié ez a szép fiú?~- Én Baltay Imre
5406 2, XVIII | Baltay Imre vagyok! - felel a gyermek elpirulva.~- Kedves
5407 2, XVIII | nyomdokait, - mondja Kisfaludy a még gyermek ifjúnak kezet
5408 2, XVIII | csókoltam kezet! - magyarázza a gyermek kisugárzó arccal, -
5409 2, XVIII | gyermek kisugárzó arccal, - mi a költőre sem téveszté el
5410 2, XVIII | költőre sem téveszté el a hatást, s e sajátszerű tiszteletadót
5411 2, XVIII | tiszteletadót beszámolá a kegyeletnek, mi olyan jutalom,
5412 2, XVIII | fölmérni még eddig nem tudtak.~A költő fölvoná a fiút a hágcsóra,
5413 2, XVIII | tudtak.~A költő fölvoná a fiút a hágcsóra, homlokát
5414 2, XVIII | A költő fölvoná a fiút a hágcsóra, homlokát megcsókolá,
5415 2, XVIII | pillantást váltva még vele, a többi után indult, de még
5416 2, XVIII | többi után indult, de még a távolból is néhányszor visszaintegetett.~
5417 2, XVIII | visszaintegetett.~Amint a vendégek elmentek, Imre
5418 2, XVIII | vendégek elmentek, Imre a kertbe ment el, Baltay pedig
5419 2, XVIII | Baltay pedig Andrással maradt a nagy udvaron, hol növendék
5420 2, XVIII | növendék fák bokrosíták meg a térséget, s az uraság szívesen
5421 2, XVIII | Szeretem, hogy nem kerülték el a házat, - jegyzi meg az úr, -
5422 2, XVIII | örömöm telt bennük; hanem az a katona, az az őrnagy nagyon
5423 2, XVIII | Hallja kend András, - most az a fiú már tanítja kendet? -
5424 2, XVIII | Észrevette kend, mikor a lugasnál a gyereket hallgattam?~-
5425 2, XVIII | Észrevette kend, mikor a lugasnál a gyereket hallgattam?~- Már
5426 2, XVIII | megcsókolta, - Kisfaludy Sándor a neve.~- De bánom, hogy ezt
5427 2, XVIII | megkérdezni, hogy ehhez a vershez van-e még több?~-
5428 2, XVIII | András, - én kérdezzek ilyent a gyerektől?~- Jobb lesz most
5429 2, XVIII | nagyságos uram, mert ha ez a gyerek úgy elhalad, ahogy
5430 2, XVIII | magát, hogy ha nem tanul is a fiatalabbtól; de legalább
5431 3, I | évszámot; ha azt akarjuk, hogy a jó vérű paripa ne féljen
5432 3, I | vinni!~Betört országunkba a francia, kiáltványait minden
5433 3, I | minden ház előtt elszórta, de a nép ösztönszerűleg tépte
5434 3, I | hogy ígéretnek is sok volt.~A franciák megeléglék a keresztülvonulást,
5435 3, I | volt.~A franciák megeléglék a keresztülvonulást, utánuk
5436 3, I | szekerek érkeztek Tatába, hol a nádor szállást tartott,
5437 3, I | nádor szállást tartott, és a kísérő hivatalnok rohant
5438 3, I | kísérő hivatalnok rohant a nádorhoz, hogy jelentést
5439 3, I | nádorhoz, hogy jelentést tegyen a dologról, egyszersmind eldicsekedhessék,
5440 3, I | fönséges uram, - mondja a buzgó hivatalnok, - hanem
5441 3, I | szól közbe Kisfaludy, a nádornak közelébe jutván, -
5442 3, I | ablakmélyedésig jött, hogy a beszédet csak egymaga hallhassa.~-
5443 3, I | ön? - kérdi figyelemmel a nádor Kisfaludyhoz hajolva.~-
5444 3, I | mert csak akkor leszen a papírnak hatalma, ha mi
5445 3, I | hatalomnak hisszük.~- S ez a temérdek ígéret?~- Nem magyar
5446 3, I | nagy ígéretnek nem hisz.~A nádor eleget hallott, visszafordult
5447 3, I | eleget hallott, visszafordult a hivatalnokhoz, s hirtelen
5448 3, I | Kisfaludy szavain, azért kérdi a hivatalnokot:~- Honnét kapta
5449 3, I | hivatalnokot:~- Honnét kapta ön a megbízást?~- Egyenesen Bécsből, -
5450 3, I | Egyenesen Bécsből, - felelt a kérdett - onnét indultam
5451 3, I | követtem azon irányt, melyben a franciák elvonultak, s amit
5452 3, I | foglalkozástól, - tudatja a nádor, - ha kipihente magát,
5453 3, I | visszamehet. E szavak után pedig a mellékterem felé indult.~-
5454 3, I | fönséges uram, én Bécs...~- A nádor őfensége parancsolatjának
5455 3, I | engedelmeskedjék ön - mondja a szóba kapva Kisfaludy egész
5456 3, I | katonai szigorral, mire a jámbor ember elnyelte a
5457 3, I | a jámbor ember elnyelte a többit, hanem megfogadta,
5458 3, I | megbízójának okvetetlenül elmondja.~A nádor egész nap nyughatatlankodék,
5459 3, I | ellenség kezére játszik.~A sok tűnődés után asztalhoz
5460 3, I | tűnődés után asztalhoz ült a nádor, s illető helyre gondos
5461 3, I | részletezéssel megírta, hogy a nemzetet egészséges fölfogásában
5462 3, I | mondhatom el e helyütt, hogy a nádor levelére mit mondtak, -
5463 3, I | mit nélküle végeztek el a magyarok ellen éppen úgy
5464 3, I | magyarok ellen éppen úgy mint a birodalom ellen.~A tanácskozmány
5465 3, I | mint a birodalom ellen.~A tanácskozmány számos egyénből
5466 3, I | beteljesedett, hogy jaj annak a levesnek, amit sok szakács
5467 3, I | belőle, akik megcsinálták.~A napóleoni kiáltványt nem
5468 3, I | példányig beszedni, tehát amit a francia császár egyenes
5469 3, I | végképpen szétszórja, s a békét önmaga írja meg, -
5470 3, I | azt megszerezte neki a haditanács, mely következőkép
5471 3, I | Elhibázott okoskodás - mondja a másik szavazó, - szét kell
5472 3, I | s ha egyszer megfutott a francia elől, bizonyosan
5473 3, I | inkább hazaszalad, mint a francia táborba, honnét
5474 3, I | francia táborba, honnét a golyókat szórják.~Ez lőn
5475 3, I | csordulnak ki láttára, mintha a megfutamított sereget egy
5476 3, I | alig áll néhány emberből a kíséret, s a nádor fehér
5477 3, I | néhány emberből a kíséret, s a nádor fehér köpenyegében
5478 3, I | nádor fehér köpenyegében áll a Ménfőig nyúló táborhoz közel,
5479 3, I | mély elkeseredéssel nézte a tábort, melynek rendeltetését
5480 3, I | elhinni.~- Kisfaludy! - mondja a nádor, közelebb mozdítván
5481 3, I | nádor, közelebb mozdítván a lovat, - ön mindent tud!~-
5482 3, I | csak úgy álmodtam volna.~- A csata elején nem tudja az
5483 3, I | megéri-e végét, - magyarázá a nádor, - ön megígéri nekem,
5484 3, I | egykor tanúságot teend, hogy a nemzeten e goromba kísérletet
5485 3, I | fönséges uram.~- Nem a francia itten az ellenség,
5486 3, I | kevesen ismerjük - szól megint a nádor.~- Pedig ha látták
5487 3, I | inget is lehúzta volna, hogy a sereg után küldje.~- Meg
5488 3, I | akadályozhatunk semmit, - fejezi be a nádor azon keserűséggel,
5489 3, I | egészből, s midőn aztán a csapás elérkezett, megint
5490 3, I | Midőn az osztrák sereg a Rábán átlépett, hogy a győri
5491 3, I | sereg a Rábán átlépett, hogy a győri oldalra támassza magát,
5492 3, I | oldalra támassza magát, a sorezredek tisztei a fölkelő
5493 3, I | magát, a sorezredek tisztei a fölkelő sereget lassankint
5494 3, I | ami következendő volt.~A súrlódás fokonként élesebb
5495 3, I | lőn, tehát siettetni kelle a menetet, hogy a kiszabott
5496 3, I | siettetni kelle a menetet, hogy a kiszabott helyre érjen a
5497 3, I | a kiszabott helyre érjen a hadsereg, hol a sorezredek
5498 3, I | helyre érjen a hadsereg, hol a sorezredek föláldozása nélkül
5499 3, I | föláldozása nélkül oldathassék meg a csomó, de azért a két elemű
5500 3, I | oldathassék meg a csomó, de azért a két elemű nép sehogysem
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991 |