1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
6001 3, III | már halavány árnyéka csak a réginek, midőn a megrémült
6002 3, III | árnyéka csak a réginek, midőn a megrémült asszony elfogott
6003 3, III | éjszakából, s hozzátoldá a nappalhoz, hogy gyermekének,
6004 3, III | unokájának meghagyja azt a kényelmet, mit egykor az
6005 3, III | megszokott, s midőn már a zsák tellett, valamint alább
6006 3, III | valamint alább hagyott a nagy zajból, s ma már csak
6007 3, III | nem tud; hanem enged annak a súlyerőnek, mely útra indította.~
6008 3, III | percre sem ereszté ki kezéből a kormányt s a sok vásott
6009 3, III | ki kezéből a kormányt s a sok vásott cseléd akármily
6010 3, III | akármily messziről megérezte a féket, melyet a kérlelhetlen
6011 3, III | megérezte a féket, melyet a kérlelhetlen asszony keményen
6012 3, III | unoka sem lőn kivéve, s a gyermek úgy állt öreg anyja
6013 3, III | legyen az eszed, - látod, ez a kalács, ez a lisztnek a
6014 3, III | látod, ez a kalács, ez a lisztnek a java, a feketéjét
6015 3, III | a kalács, ez a lisztnek a java, a feketéjét a cseléd
6016 3, III | kalács, ez a lisztnek a java, a feketéjét a cseléd eszi
6017 3, III | lisztnek a java, a feketéjét a cseléd eszi meg, pedig nem
6018 3, III | az egyik porhanyóbb mint a másik, mert az a lusta pára
6019 3, III | porhanyóbb mint a másik, mert az a lusta pára állt mellette,
6020 3, III | beleakad valaha (mert piros a pofája, aztán a falattal
6021 3, III | mert piros a pofája, aztán a falattal nem marad adós
6022 3, III | falattal nem marad adós a bélének) - de tudom, hogy
6023 3, III | bélének) - de tudom, hogy az a valaki végig veri, ha ilyen
6024 3, III | istenem, mi lesz már ebből a világból? ha az asszony
6025 3, III | világból? ha az asszony még a maga falatjáért is röstell
6026 3, III | szusszal volt elmondva, s a növekedő lány önkénytelenül
6027 3, III | dologhoz illő volt.~Néha a lány akkor volt az öregasszony
6028 3, III | öregasszony szobájában, mikor a tiszt egy csomó pénzt hozott:
6029 3, III | egy csomó pénzt hozott: a gyermek elbámult a "kincsen",
6030 3, III | hozott: a gyermek elbámult a "kincsen", s minthogy végtére
6031 3, III | volna: "Szamár, mit táltod a szádat?", valamint azt is
6032 3, III | valamint azt is érezte, hogy a gyermek ügyetlenül méri
6033 3, III | gyermek ügyetlenül méri föl a kincset, rögtön talált mondani
6034 3, III | nagyságos asszonyom! - felel a tiszt nem tudva, hogy a
6035 3, III | a tiszt nem tudva, hogy a nagyságos asszony miért
6036 3, III | hozta kasznár úr, - mondja a nagyságos asszony a tisztnek,
6037 3, III | mondja a nagyságos asszony a tisztnek, de úgy, hogy az
6038 3, III | ökröket is kell venni, hát a kömíveseknek, meg a téglavetőknek,
6039 3, III | hát a kömíveseknek, meg a téglavetőknek, hisz maholnap
6040 3, III | hisz maholnap ránk dűl a tető, az isten áldja meg
6041 3, III | tető, az isten áldja meg a kasznár urat, csak gazdálkodjunk,
6042 3, III | eredj, édes gyermekem, a harmadik szobában hagytam
6043 3, III | harmadik szobában hagytam a kendőmet, hozd el lányom! -
6044 3, III | hozd el lányom! - s mialatt a leány csakugyan elmegy,
6045 3, III | leány csakugyan elmegy, és a harmadik szobában keresi
6046 3, III | köténye zsebében van, addig a nagyságos asszony megveregeti
6047 3, III | nagyságos asszony megveregeti a kasznárnak vállát, s a bankjegyhalmazból
6048 3, III | megveregeti a kasznárnak vállát, s a bankjegyhalmazból néhány
6049 3, III | bankjegyhalmazból néhány darabot a kasznár kezébe csúsztatván,
6050 3, III | kasznár kezébe csúsztatván, a pénztömeget hirtelen egy
6051 3, III | ládafiókba söpré, s mire a lány a nagy keresésből visszatér,
6052 3, III | ládafiókba söpré, s mire a lány a nagy keresésből visszatér,
6053 3, III | az öregasszony maga van a szobában, s a tűnődő leányt
6054 3, III | öregasszony maga van a szobában, s a tűnődő leányt megvigasztalja,
6055 3, III | leányt megvigasztalja, hogy a kendő már megvan, mire az
6056 3, III | mintha osztakozni kívánna a gondban, mely öreg anyját
6057 3, III | neked valamit, - vigasztalja a leányt, egy nagy szekrényhez
6058 3, III | ruha nehéz világos selyem, a másik pedig még annál is
6059 3, III | átvert rokolya volt, mit a lány még idáig sohasem látott,
6060 3, III | hallomásból tudta, hogy a gazdag magyar lányok menyegzőn
6061 3, III | öreg anya, szem elé rakva a ruhákat, s elmondva, hogy:
6062 3, III | az aranyos édesanyámnak a menyasszonyruhája volt,
6063 3, III | jut, hogy most sem tudom a sírást megállni, - folytatja
6064 3, III | tekintsd édes lányom, mintha a mennyei jussodból kapnál
6065 3, III | előre valamit.~Erre aztán a kedves gyerek öreg anyjába
6066 3, III | kegyesen megengedte, hogy a lány addig csüngjön rajta,
6067 3, III | csüngjön rajta, meddig akar, s a megríkatott gyermek nem
6068 3, III | megvigasztalódott, de alig mert a ruhákhoz nyúlni, s mikor
6069 3, III | s mikor már édesanyja, a szép leánynak még szebb
6070 3, III | áhítattal köszöngetni, s a legnagyobb kegyelettel nézte
6071 3, III | hölgy némi követeléssel, s a kislány temérdek csók után
6072 3, III | saját szobájába.~Eljött a névnap, az aranyos rokolyából
6073 3, III | gyönyörű magyar derék lőn, a másik ruhából kiszabott
6074 3, III | kiszabott rokolya fölött, s a gyermekhajadon egészen fölmagasult
6075 3, III | gyermekhajadon egészen fölmagasult a büszkeségtől, hogy ilyen
6076 3, III | Az ág, törzsére hajolt, a gyermek öreganyja büszkesége
6077 3, III | büszkesége lőn, s midőn a gyönyörű gyermeket köszöntésével
6078 3, III | az arc tükre mutatá meg a lelket, mely izgalmaitól
6079 3, III | jut az eszébe.~Megérkezett a legelső vendég, - szétvált
6080 3, III | legelső vendég, - szétvált a néma csoport, hogy az érkezőt
6081 3, III | után most már egymást érte a többi, s ha a sok jó kívánságnak
6082 3, III | egymást érte a többi, s ha a sok jó kívánságnak egy harmada
6083 3, III | Megszólamlott ez alatt a hegedű, s egy keserves bekezdés
6084 3, III | bekezdés után következék a "Cserebogár, sárga cserebogár" -
6085 3, III | sírta magát, mintha ma volna a menyegző napja, midőn Baltay
6086 3, III | hogy kedves élete párja a nagy gondokat oly hamar
6087 3, III | hamar egymagán feledje. A vendégcsoport zajában Baltayné
6088 3, III | ablakból kihajolva hallgatta a zenét, mely az ablak alatti
6089 3, III | fák közül hangzik ki, s a jó asszony úgy megkívánta
6090 3, III | jó asszony úgy megkívánta a sírást, hogy reggelig elzokogna,
6091 3, III | megint eszébe nem jutna, hogy a háznép után is kell nézni,
6092 3, III | háta mögött egy hang, mire a hölgy hátrafordult, s egyszerre
6093 3, III | Kisfaludy Sándort vezeti, ki a nagy tömegen keresztül alig
6094 3, III | fölvidulva, - jó hogy elhozta a fejét, majd a hajába kapaszkodom.~-
6095 3, III | hogy elhozta a fejét, majd a hajába kapaszkodom.~- Talán
6096 3, III | kapaszkodom.~- Talán megnőtt a hajam útközben? - kérdi
6097 3, III | uramöcsém, - nem fél ettől a temérdek asszonytól, aki
6098 3, III | kedves asszonynéném, - mondja a költő, beszéd közben kezét
6099 3, III | asszonynénémet!~- Hát mit vétett az a szegény szentmihályhegyi
6100 3, III | mondja Kisfaludy, ha a hölgynek apja oly kérlelhetetlen
6101 3, III | oly kérlelhetetlen volt.~- A vén bolond, uram bocsá, -
6102 3, III | boldogsága volt, mikor mind a kettő meghalt?~- Az lőn
6103 3, III | aztán nem volt öröme! - véli a szerző.~- Azt a vén embert
6104 3, III | véli a szerző.~- Azt a vén embert kellett volna
6105 3, III | kellett volna neki, - vitatja a nő, - egy körömnyit sem
6106 3, III | húgomasszony megkönyörült a sok sóhajtáson? Úgy-e tetszik
6107 3, III | sóhajtáson? Úgy-e tetszik most a szép menyecske? - hátha
6108 3, III | készen leszek vele.~- Mi a neve annak a történetnek?~-
6109 3, III | vele.~- Mi a neve annak a történetnek?~- A somlói
6110 3, III | neve annak a történetnek?~- A somlói vérszüret! - feleli
6111 3, III | hölgycsoport vett körül, s a párbeszédet egész figyelemmel
6112 3, III | figyelemmel hallgatta; hanem midőn a címet hallák, valamennyi
6113 3, III | meghalnak! - mondja egyik a közel állók közül.~- Édes
6114 3, III | mondja Etelka egészen a költőhöz szorulva, s esdő
6115 3, III | meg, kis húgom, - ígéri a költő, átkarolván a kérő
6116 3, III | ígéri a költő, átkarolván a kérő gyermeket.~- Ennyivel
6117 3, III | meg, - kapott újra szóba a háziasszony, - a leánynak
6118 3, III | újra szóba a háziasszony, - a leánynak férjhez kell menni,
6119 3, III | az, - okoskodik Kisfaludy a sok asszony között.~- Bizony
6120 3, III | nehogy úgy járjon, mint az a szegény Lóra, kit Elek minden
6121 3, III | nélkül ölt meg, - folytatja a beszélő, - dejsz lettem
6122 3, III | kénytelen volt megváltoztatni a tervet, mi nem történhetett
6123 3, III | kegyelmezzenek árva fejemnek, meglesz a lakodalom, de ennek más
6124 3, III | adom, édes asszonynéném, a lányt.~- Szép ember lesz
6125 3, III | ember lesz az ura? - mondja a nő egész kíváncsisággal,
6126 3, III | azt is megmondom, - hallik a parancsszó, - úgyis rossz
6127 3, III | parancsszó, - úgyis rossz ez a férfi mind, mint az ördög,
6128 3, III | egyszersmind utat nyitott a háziasszonynak, hogy vendégeit
6129 3, III | vendégeit körülnézze, s így a költő lassankint átvergődött
6130 3, III | átvergődött az épületnek abba a részébe, hol a férfitársaság
6131 3, III | épületnek abba a részébe, hol a férfitársaság mulatott; -
6132 3, III | mindenik megkeresvén azt a kört, mely lelkével rokon
6133 3, III | mely lelkével rokon vala.~A ház elég tágas, és Dunayék
6134 3, III | tágas, és Dunayék bírták a nagyobb részt, s a kis lánynak
6135 3, III | bírták a nagyobb részt, s a kis lánynak szobája mintegy
6136 3, III | lánynak szobája mintegy arra a pontra esett, hogy mind
6137 3, III | pontra esett, hogy mind a két szárnyat összehozta.
6138 3, III | szárnyat összehozta. Így a gyermek hol anyjánál, hol
6139 3, III | tudniillik ez eltűrte, hogy a gyermek "láb alatt ne legyen."~
6140 3, III | alatt ne legyen."~Ennek a szónak mai napon bizonyosan
6141 3, III | értelme van, hanem akkor és a felhozott esetben annyit
6142 3, III | esetben annyit tett, hogy a gyermek igen messze következett
6143 3, III | maradt, melyen áttért ugyan a forró szeretet, - jobban
6144 3, III | beszélt feleségével, hogy a gyermek nem kottyant a szóba,
6145 3, III | hogy a gyermek nem kottyant a szóba, míg nem kérdezték.~
6146 3, III | üvegházi gyümölcs, nincsen meg a legnagyobb részben az az
6147 3, III | kell is!~Azonban maradjunk a régnél, a jelenkorra is
6148 3, III | Azonban maradjunk a régnél, a jelenkorra is elérünk egyszer,
6149 3, III | volna tehát előre elkapni a szót, nézzük meg az öregeket,
6150 3, III | öregeket, kik abban az időben a legelső sorban álltak, s
6151 3, III | náluknál különb embert; pedig a járt úton mi már könnyen
6152 3, III | könnyen elmehettünk volna.~Míg a nők könnyű dolgokon bíbelődtek,
6153 3, III | könnyű dolgokon bíbelődtek, a férfiak a nehezebbet vették
6154 3, III | dolgokon bíbelődtek, a férfiak a nehezebbet vették elő, s
6155 3, III | megegyeztek abban, hogy a jelenben mégis ebül vagyunk.~
6156 3, III | jelenben mégis ebül vagyunk.~A csoportok megoszlának, mindeniknek
6157 3, III | sem törődött azzal, hogy a másik csoport miről beszél,
6158 3, III | azt hitte, hogy ő beszéli a legfontosabbat. Mi azonban
6159 3, III | azonban nem akarván bíró lenni a sok között, csak annyit
6160 3, III | már nem győzöm hallgatni a feleségemet, mindig azt
6161 3, III | sem hágy békét, - mondja a másik, nagy bodor füstöt
6162 3, III | nagy bodor füstöt fújván ki a körből, - már tegnap nem
6163 3, III | tegnap nem állhattam; hanem a sok kölyköt rendbeállítottam,
6164 3, III | mindjárt bolonddá teszi a többit, ezt prókátornak
6165 3, III | ezt prókátornak szántam. A 2-iknak úgy nem kell a könyv,
6166 3, III | A 2-iknak úgy nem kell a könyv, mint a kutyának a
6167 3, III | úgy nem kell a könyv, mint a kutyának a bot, - mit csináljak
6168 3, III | a könyv, mint a kutyának a bot, - mit csináljak vele?
6169 3, III | kárt tesz; katonának adom. A 3-dik a jámbor, olyan tedd
6170 3, III | katonának adom. A 3-dik a jámbor, olyan tedd ide,
6171 3, III | barátom uram, - hagyá helybe a másik, azt tartom, majd
6172 3, III | csakhogy nálam négyen vannak, s a negyedikkel nem tudom mit
6173 3, III | csináljak? Esze hiszen volna a kölyöknek, aztán tanulni
6174 3, III | szeretne; hanem éppen az a baj, hogy mindig a könyvet
6175 3, III | éppen az a baj, hogy mindig a könyvet bújja. Aztán egész
6176 3, III | kivált az asszony; mert fejes a kölyök, nem enged a világért,
6177 3, III | fejes a kölyök, nem enged a világért, s addig okoskodik,
6178 3, III | már is valamit kérdezett a tiszttől, mondaná meg neki
6179 3, III | vagy amazt miért teszik? A hadnagy pedig azt felelte,
6180 3, III | pedig azt felelte, hogy a katonának nem felelnek arra,
6181 3, III | én bajom, mi lesz ebből a gyerekből, - mesterségre
6182 3, III | körből; már látjuk, hogy a gyermekekről miként gondolkoznak,
6183 3, III | is.~- Tehát megosztoztak a testvérek? - kérdi a másik
6184 3, III | megosztoztak a testvérek? - kérdi a másik csoportból valaki.~-
6185 3, III | csoportból valaki.~- Meg bizony, a nagyobbik kapta a pusztákat, -
6186 3, III | bizony, a nagyobbik kapta a pusztákat, - persze, hogy
6187 3, III | pusztákat, - persze, hogy a rövidebbet húzta; míg a
6188 3, III | a rövidebbet húzta; míg a kisebbiknek estek a faluk, -
6189 3, III | míg a kisebbiknek estek a faluk, - s míg a bátyja
6190 3, III | kisebbiknek estek a faluk, - s míg a bátyja kulloghat a béresek
6191 3, III | s míg a bátyja kulloghat a béresek után, addig ő majd
6192 3, III | után, addig ő majd szedi a készet, a robotot és dézsmát.
6193 3, III | addig ő majd szedi a készet, a robotot és dézsmát. Az lesz
6194 3, III | dézsmát. Az lesz aztán az úr, a bátyja meg valóságos hajdú.~
6195 3, III | idő megmutatja nekik, hogy a pusztából is megélhet az
6196 3, III | még olyan hajdúnak, mint a bátyja.~Tekintsünk másfelé,
6197 3, III | enged, mert sok esze van; a másik pedig éppen azért,
6198 3, III | azért, mert esze nincs. A legközelebbi körben egy
6199 3, III | van, három érdemjel is van a mellén, s íme nagy csodálkozásunkra
6200 3, III | azt mondja:~- Meguntam már a katonaéletet, haza megyek
6201 3, III | parancsol senki! - mondja a tiszt, - megmutattam, ha
6202 3, III | akarom, ember tudok lenni a gáton, - most már hazajövök,
6203 3, III | egyszeri zsidó nem vette meg a lovat, midőn a gazda úgy
6204 3, III | vette meg a lovat, midőn a gazda úgy dicsérte, hogy
6205 3, III | hogyan venné meg azt, mely a hosszú útnak első felében
6206 3, III | spectabilis, hallotta, hogy a gyűlésen már magyarul is
6207 3, III | hanem gondolja csak, ezután a jegyzőkönyv is szóról szóra
6208 3, III | fáradt, az ember annyi ideig a latin nyelv tanulásával,
6209 3, III | hogyne kényteleníttessék azt a nyelvet beszélni, amit minden
6210 3, III | harmincnyolc évvel ezelőtt, s ez a két ember már régen nyugszik
6211 3, III | álljunk hát közelebb, hogy a szót el ne szalasszuk.~-
6212 3, III | ha eső nincs, azért annak a rétjén sem kaszálnak szénát, -
6213 3, III | kaszálnak szénát, - veti ellen a másik, és gúnyolódva folytatja:
6214 3, III | kalendáriom, - arra vigyázzon a gazda: szélben ne vessünk,
6215 3, III | azoknál is okosabb akar lenni a keszthelyi gróf?~- De a
6216 3, III | a keszthelyi gróf?~- De a világos haszon mégis mellette
6217 3, III | Számlálta barátom uram, a keszthelyi gróf pénzét?~-
6218 3, III | az erszényét, hogy mióta a sok tudóst barázdaszám termeszti
6219 3, III | hangosabban nem beszél ez a jó úr, talán a gróf is meghallaná,
6220 3, III | beszél ez a jó úr, talán a gróf is meghallaná, mert
6221 3, III | gróf is meghallaná, mert a szomszéd teremben van, és
6222 3, III | van, és igen hihető, hogy a kérdésre szívesen felelne,
6223 3, III | Festeticsnek - nagy áldozat tőled a keszthelyi intézet.~- Csitt -
6224 3, III | mondanák, hogy nyerészkedem a hazafiság kontójára; hanem
6225 3, III | az intézet növendékeiből a javát magamnak válogatom,
6226 3, III | hanem gondoltam valamit.~- A vásárokat akarod szaporítani?~-
6227 3, III | azt, de mégis olyant, hogy a közönségnek elegendő oka
6228 3, III | lesz, s így, barátom, aki a malomba jár, végtére még
6229 3, III | ellisztesedik; mit mondasz hozzá?~A feleletet elgondolhatják
6230 3, III | elgondolhatják önök, s nekem csak az a hozzátenni valóm van, hogy
6231 3, III | hogy ez eszme előrajza volt a későbbi nagy gondolatnak,
6232 3, III | irodalmi ünnepélyek átmentek a tudós társaságba, a pályadíjak
6233 3, III | átmentek a tudós társaságba, a pályadíjak a nemzeti színházhoz,
6234 3, III | társaságba, a pályadíjak a nemzeti színházhoz, a gazdasági
6235 3, III | pályadíjak a nemzeti színházhoz, a gazdasági mozgalmak a "Köztelekre",
6236 3, III | színházhoz, a gazdasági mozgalmak a "Köztelekre", az eszmesúrlódások
6237 3, III | Köztelekre", az eszmesúrlódások a pesti nemzeti kaszinóba;
6238 3, III | alkalmat pedig erre később nem a Keszthelyi Helicon, hanem
6239 3, III | Keszthelyi Helicon, hanem a pesti vásárok és lóversenyek
6240 3, III | bemutatásával elrontsam, a többit sem azért mutattam
6241 3, III | essenek rajtuk, hisz ma már a gyermeket nem mustrálják
6242 3, III | nem mustrálják előre, mint a juhnyájat, hanem az eszéhez
6243 3, III | ember válhassék belőle. A puszta ma már nem szerencsétlenség,
6244 3, III | kivált, ha józan eszű ember a gazdája, majd tudja, mennyivel
6245 3, III | tudja, mennyivel jobb, mint a falu. Napóleont ma már nagynak
6246 3, III | nagynak mondjuk mindannyian s a szerencsét az észtől nagyon
6247 3, III | hanem szólok arról, hogy a száz esztendős kalendáriumból
6248 3, III | gyertyaszentelőkor csakugyan kinéz a medve a lyukból s ha napfényt
6249 3, III | csakugyan kinéz a medve a lyukból s ha napfényt lát,
6250 3, III | megcsörgetjük erszényünkben a pénzt, hogy sok pénzünk
6251 3, III | öregek így tűnődtek, addig a fiatalok más dolgot találtak,
6252 3, III | más dolgot találtak, járta a vánkostánc, s amely kis
6253 3, III | kis leány előtt letették a vánkost, a térdelő legényt
6254 3, III | előtt letették a vánkost, a térdelő legényt egy kis
6255 3, III | megijedni. Hej, ma már kiment a módiból a vánkostánc, csak
6256 3, III | ma már kiment a módiból a vánkostánc, csak a csók
6257 3, III | módiból a vánkostánc, csak a csók van; hanem az a baj,
6258 3, III | csak a csók van; hanem az a baj, hogy az édesanyák nem
6259 3, III | e csókról könyvet írnak a komédiában, mint szomorú
6260 3, III | pénzért el is játsszák.~A mulatság világos virradtig
6261 3, III | mulatgatott, mert ekkor még a makkfilkót, meg a piros
6262 3, III | ekkor még a makkfilkót, meg a piros dámát nem vették annyiszor
6263 3, III | egész éjjel nézegeti, még a gyertyát is közelebb húzza
6264 3, III | aludjanak, kellett valamit a kezükbe adni, - s egy pár
6265 3, III | keresett.~Virradóra vége lett a mulatságnak.~Elbúcsúztak
6266 3, III | mulatságnak.~Elbúcsúztak a vendégek, az öregek az öregekkel
6267 3, III | öregekkel össze is ölelkeztek, a fiatalok a nézéssel érték
6268 3, III | is ölelkeztek, a fiatalok a nézéssel érték be, s mentek
6269 3, III | voltak.~Sokáig eszükbe jutott a barátságos est, de főleg
6270 3, III(13)| Ez lőn a neve a később oly híressé
6271 3, III(13)| Ez lőn a neve a később oly híressé vált
6272 3, IV | IV.~A régi jövendölés.~Befogták
6273 3, IV | régi jövendölés.~Befogták a négy lovat, s szenior Baltay
6274 3, IV | junior Baltayt, kifordultak a pesti országútnak, hogy
6275 3, IV | hanem jó lesz megösmerni a bolondokat is, mert hiába,
6276 3, IV | bolondokat is, mert hiába, a fakó lónak fakósága még
6277 3, IV | pej mellé állítják. Erre a célra pedig Pest akkor is
6278 3, IV | bankjegy-csomót adott át a fiúnak, derült képpel mondván:~-
6279 3, IV | hadd lássa meg más is, a szegény a gazdagabb után
6280 3, IV | lássa meg más is, a szegény a gazdagabb után él.~- Meg
6281 3, IV | urambátyám, - mondja Imre eltevén a tárcát, s elbúcsúzván Andrástól
6282 3, IV | dolgot elbeszélt, hogy fogjon a fiún, kit szeretett volna
6283 3, IV | szeretett volna egy kissé a tömegbe keverni, mert bármily
6284 3, IV | forint.~Megjött édesapám, a számadást elébe tettem,
6285 3, IV | mindig magával hordozott, s a sorokra elfektette, hogy
6286 3, IV | tételnél egyszerre rátaláljon a megfelelő számra, s én rémülve
6287 3, IV | ácsmérték egy hajszálig elvezeti a szemet, s édesapám már a
6288 3, IV | a szemet, s édesapám már a közepén van, a kétezer forintnál.~
6289 3, IV | édesapám már a közepén van, a kétezer forintnál.~Végre
6290 3, IV | Végre látom, hogy csakugyan a kérdéses tételt nézi, de
6291 3, IV | orráról nézi, s minthogy a kétezer forint csakugyan
6292 3, IV | bizonyosság okáért kiveszi a rajzónt, s az ácsmértéket
6293 3, IV | vonalzónak használva, aláhúzza a tételt egész hosszán, s
6294 3, IV | kisül mindenképen, hogy a kétezer forint csakugyan
6295 3, IV | remegtem.~- De fényesek a csizmáid, édes fiam! - mondá
6296 3, IV | öreg, mintha időt hagyna a fiúnak, hogy gondolkodjék
6297 3, IV | nevelteték, amit várhat tőle a világ, mely az oktalan pazarlást
6298 3, IV | pazarlást is megrója, de a túlzott takarékosságot szégyennel
6299 3, IV | Pesti vásár ideje lévén, a vidéki urak seregesen mentek
6300 3, IV | seregesen mentek Pestre, s a jó ismerősök mindenfelől
6301 3, IV | meg, hogy Martonvásárott a vendéglőben ebédelnek, hol
6302 3, IV | fognak találkozni.~Dunayék a télre Pestre szándékoztak
6303 3, IV | szándékoztak lányuk miatt, kit a nagyvilágnak is be kellett
6304 3, IV | alkalmas szállás után, s a vásári alkalmat egy pár
6305 3, IV | használta.~Imrét addig hintálta a kényelmes kocsi, hogy elaludt,
6306 3, IV | öreg pedig megunván már a pipát, oldalzsebébe nyúlt,
6307 3, IV | s ilyenkor elandalodott a múlton, melynek sok gyarlósága
6308 3, IV | lehetett ugyan, de hogy a magyar akkor elpuhult lett
6309 3, IV | aztán úgy tudta, hogy akár a közepén elkezdje, s visszájáról
6310 3, IV | hogy el ne feledhesse.~A martonvásári lejtőhöz értek,
6311 3, IV | szeméből az álmot, mire a vendéglőbe érnek, hol egy
6312 3, IV | küldött cselédje Festeticsnek a legnagyobb szobát étteremnek
6313 3, IV | Baltay talált alkalmat a gróffal is beszélni, vagy
6314 3, IV | elég büszke volt arra, hogy a másikat bármi áron vagy
6315 3, IV | Midőn az asztalhoz leültek, a vidékbeli legrosszabb cigánybandák
6316 3, IV | össze-vissza vakaródzva a hangszeren, mintha talán
6317 3, IV | akarnak húzni, mire aztán a kocsmáros kutyái is úgy
6318 3, IV | mely elég volt arra, hogy a cigányoktól megvegye a hallást;
6319 3, IV | hogy a cigányoktól megvegye a hallást; de a többi is sietett
6320 3, IV | cigányoktól megvegye a hallást; de a többi is sietett az adóval,
6321 3, IV | is sietett az adóval, s a cigányoknak maradt elég
6322 3, IV | maradt elég idejök elmenni a másik kocsmába, hogy ott
6323 3, IV | hanem hogy ne hegedüljenek.~A cigányok elpusztultak, s
6324 3, IV | cigányok elpusztultak, s a társalgás lassankint megkezdődött,
6325 3, IV | megkezdődött, mikor tudniillik a leves már elkölt, s az étvágynak
6326 3, IV | étvágynak jutott annyi, hogy a második ételig most már
6327 3, IV | rendkívüli gyorsasággal, mint az a martonvásári korcsmárostól
6328 3, IV | nem is telik; mert ámbár a pincérnek maga is segít,
6329 3, IV | egyik kezével hoz valamit, a másikkal pedig a pipát fogja
6330 3, IV | valamit, a másikkal pedig a pipát fogja egész az ajtóig,
6331 3, IV | ebéd folytán élénkebb lőn a társalgás: mert a kocsikról
6332 3, IV | élénkebb lőn a társalgás: mert a kocsikról leszedett pincetokok
6333 3, IV | mindinkább nem fért meg a hang a szűk teremben, hol
6334 3, IV | mindinkább nem fért meg a hang a szűk teremben, hol ennyi
6335 3, IV | csak barátságból fért meg.~A pohárkoccintás a nagy világért
6336 3, IV | fért meg.~A pohárkoccintás a nagy világért el nem maradt
6337 3, IV | s ekkor már egy-két vers a kedvenc emberektől közszájon
6338 3, IV | minthogy most már zajosabb lőn a társalgás, nem igen váltott
6339 3, IV | midőn egy fiatalabb úriember a másik asztalvégén a regéket
6340 3, IV | úriember a másik asztalvégén a regéket sorra mondogatá,
6341 3, IV | is ismétlé, kivált mikor a fiatalember akadozott:~-
6342 3, IV | ki bátyjának arcán látta a kínt, mintha haját húznák,
6343 3, IV | ha illendő volna, hogy a bibliát ilyenre is használja
6344 3, IV | hogy egy-egy pillanatra a legzajgóbb körben is elcsendesednek,
6345 3, IV | meghallják. Éppen így volt, midőn a szavaló egy tételt elfordítva
6346 3, IV | megint szólt, de már éppen a csöndbe vágott, mikor mondá:~-
6347 3, IV | úgy van!~- Mi az? - kérdi a szavaló megállapodva a nagy
6348 3, IV | kérdi a szavaló megállapodva a nagy tűzben.~- Nem úgy van! -
6349 3, IV | megszokásból, hogy az öregebb a fiatalért nem mindig fordul
6350 3, IV | megmondja mit akar, aztán a fiatalabb értse.~- De úgy
6351 3, IV | tessék elhinni! - erőlködik a fiatalember, még egyszer
6352 3, IV | fiatalember, még egyszer elmondván a tételt, miben valami föltűnő
6353 3, IV | engedte el; mert nem úgy volt a könyvben.~- Én most is azt
6354 3, IV | tudná, mint én? - duzzog a fiatalember, s hogy szégyenbe
6355 3, IV | kérek, - szól lehangoltabban a fiú, de ön is elfeledhette,
6356 3, IV | Van nálam! - mondja Baltay a megviselt példányt kihúzva
6357 3, IV | csakugyan nem úgy volt, mint a fiatal ember mondá.~- Mondtam
6358 3, IV | Baltay egész egykedvűséggel, a könyvet pedig visszadugta
6359 3, IV | rendesen tartani szokta.~A furcsa megoldást némi csend
6360 3, IV | indulatból; mert hiába, a tekintélyek kora még megvolt,
6361 3, IV | szerette volna, hogy ez a hatalom kurtább legyen.~
6362 3, IV | ízűn esett neki, nem mintha a visszakívánásban nagy bókokat
6363 3, IV | mindjárt hátrább szegte a nyakát; hanem mivel Festetics
6364 3, IV | kedvem volt használni ezt a szót azért, hogy valakit
6365 3, IV | került rá alkalom, hogy a dologról újra előhozakodjanak,
6366 3, IV | az öregekben megvolt az a sajátszerű tapintat, hogy
6367 3, IV | tapintat, hogy nem merítették a vizet sárosáig, hanem tudták
6368 3, IV | barátjánál elhelyezze, hogy a törvényes dolgokban is jártassággal
6369 3, V | V.~A második rovás.~Mi volt akkor
6370 3, V | Mi volt akkor még Pest?~A mostani "Angolkirály"-nőn
6371 3, V | Angolkirály"-nőn fölül, hol most a harmincad áll, nádas volt;
6372 3, V | harmincad áll, nádas volt; a legnevezetesebb vendéglő
6373 3, V | legnevezetesebb vendéglő volt a Hét választó; a legnagyobb
6374 3, V | vendéglő volt a Hét választó; a legnagyobb úr elment a Kemnicer-kávéházba,
6375 3, V | a legnagyobb úr elment a Kemnicer-kávéházba, a belváros
6376 3, V | elment a Kemnicer-kávéházba, a belváros egy kőfalhoz támaszkodott
6377 3, V | egy kőfalhoz támaszkodott a mostani Széna tér felől,
6378 3, V | Pesten, elment "kuglizni" a Beleznay-kertbe, ilyen volt
6379 3, V | rongyos fiú, kit öreganyja, a vén Buda, nem tudott úgy
6380 3, V | szégyenlette is, midőn éppen kiállt a Dunapartra, hogy a fiatal
6381 3, V | kiállt a Dunapartra, hogy a fiatal óriás képe a lefolyó
6382 3, V | hogy a fiatal óriás képe a lefolyó vízben csak oly
6383 3, V | kuszáltnak látszik, mintha a legjobb tükörbe nézne; de
6384 3, V | nézne; de mindegy, közel a víz, egyszer majd csak tisztára
6385 3, V | mosdatjuk.~- Ide haza van a méltóságos úr? - kérdi Baltay
6386 3, V | méltóságos úr? - kérdi Baltay a cifra ruhás huszárt, ki
6387 3, V | Vajon hol lehet most?~- A lábát fájdítja, nagyságos
6388 3, V | nagyságos uram, - lőn rá a felelet, - lement a Dunára,
6389 3, V | lőn rá a felelet, - lement a Dunára, a doktorok azt kommendálták
6390 3, V | felelet, - lement a Dunára, a doktorok azt kommendálták
6391 3, V | nem restell utána menni a nagyságos úr, ott találja
6392 3, V | nagyságos úr, ott találja a hídon felül.~Baltay megvigyázta
6393 3, V | felül.~Baltay megvigyázta a szót és utasítás szerint
6394 3, V | utasítás szerint kiment a Kemnicer-kávéház felé, s
6395 3, V | Kemnicer-kávéház felé, s ott a hídon fölül kereste a méltóságos
6396 3, V | ott a hídon fölül kereste a méltóságos urat a Duna parton.~-
6397 3, V | kereste a méltóságos urat a Duna parton.~- Tehát ott
6398 3, V | Tehát ott volt akkor a Duna fürdő? - kérdezi valamely
6399 3, V | sehol sem volt, hanem azért a Duna vize akkor is használt
6400 3, V | semmit se essünk kétségbe, a szeptemvir urat megleljük
6401 3, V | szeptemvir urat megleljük a Duna parton, s amint éppen
6402 3, V | már nem messzire vagyunk, a Dunának partján látunk egy
6403 3, V | ezüst sarkantyús csizma a szárazra kitéve ő méltósága
6404 3, V | ezen ülőhelyről lógatta a Dunába fájós lábait, melyeknek
6405 3, V | fájós lábait, melyeknek a víz csakugyan jót tett.~
6406 3, V | az időt, s midőn egyszer a Kemniczer-kávéház mellől
6407 3, V | neki, hogy jöjjön le hozzá a partra.~- No hiszen éppenséggel
6408 3, V | itt.~- Lábaimat szívatom a vízzel - mondja a szeptemvir,
6409 3, V | szívatom a vízzel - mondja a szeptemvir, elfogadván a
6410 3, V | a szeptemvir, elfogadván a vendéget, ki szintén egy
6411 3, V | kőre ült le, s minthogy a nap nagyon melegen sütött,
6412 3, V | melegen sütött, ő is levetette a mentét s vállára vetve beszédbe
6413 3, V | hoztam föl! - kezdi meg a beszédet Baltay azon gondolatban,
6414 3, V | Baltay azon gondolatban, hogy a másik majd mond rá valamit.~-
6415 3, V | legalább!~- Nem tudom mi a patvart kéregetnél, hisz
6416 3, V | hatvanhat esztendős vénember, ki a szeptemvirségből is engedne,
6417 3, V | szeptemvirségből is engedne, ha a hatvanhatból is elengednének
6418 3, V | talán nem kellene akkor a Dunába lógatni fáradt lábaimat.~-
6419 3, V | aljegyző voltam, - tudod, mikor a nagygyűlés napján főtt kukoricát
6420 3, V | meglubickolván lábával a vizet, - te egy derék fiút
6421 3, V | szeptemvirré tettek; tehát a kukoricától, ha meg nem
6422 3, V | Mégis könyörögsz! - neheztel a szeptemvir, - most mindjárt
6423 3, V | Baltay, kitörvén belőle a régi bizalmasság.~- no csak
6424 3, V | csizmáját, s megindulván a város felé, s minthogy a
6425 3, V | a város felé, s minthogy a nap melegen sütött, mentéjét
6426 3, V | még mindig lógva hagyta a vállán, mire aztán a másik
6427 3, V | hagyta a vállán, mire aztán a másik ember sem akart különb
6428 3, V | hanem hagyta lógni ő is a mentét, s így keresztül
6429 3, V | mentét, s így keresztül a mostani Nagy-híd és Váci-utcán
6430 3, V | azért mégis alig győzték a sok süveglést, mert minden
6431 3, V | szemközt jött Imre, kit a bácsi azonnal bemutatott
6432 3, V | szeretőd, öcsém? - kérdi a szeptemvir első szóra a
6433 3, V | a szeptemvir első szóra a fiút, ki vörös lett, mint
6434 3, V | fiút, ki vörös lett, mint a rák, azt gondolván, hogy
6435 3, V | Nem tőled kérdeztem, - vág a szóba a szeptemvir, - mi
6436 3, V | kérdeztem, - vág a szóba a szeptemvir, - mi már rég
6437 3, V | kivástunk, most már ezeken a sor.~- Ráér még!~- Most
6438 3, V | esztendős is lehettél, mikor az a kis sző...~Megint köszöntött
6439 3, V | valaki, s így félbenmaradt a szó, különben a szeptemvir
6440 3, V | félbenmaradt a szó, különben a szeptemvir elölről elmondta
6441 3, V | mondjanak róla is, mint a mesebeli rókáról, hogy savanyú
6442 3, V | hogy savanyú volt neki a szőlő, mikor el nem érte.~
6443 3, V | érte.~Nem akarom most már a további beszédet folytatni, -
6444 3, V | pedig itt maradt Pesten a szeptemvir gondja alatt,
6445 3, V | alatt, hol bizonyosan nem a legrosszabb helyütt volt.~
6446 3, V | legrosszabb helyütt volt.~Dunayék a szeptemvirékkel nagyon összejártak,
6447 3, V | akart; hanem engedte magát a sorsnak, hogyan és merre
6448 3, V | öreganyja, másiknak pedig a bátyja minduntalan azt mondja:
6449 3, V | legeslegelső hatása az volt, hogy a két gyermek már azért is
6450 3, V | kell kerülnie? s midőn ez a kis alkalom szeptemviréknél
6451 3, V | alkalom szeptemviréknél a kezükre játszott, - a tilalomnak
6452 3, V | szeptemviréknél a kezükre játszott, - a tilalomnak az lőn következménye,
6453 3, V | kíván egyebet, minthogy a másikat közelebbről lássa.~
6454 3, V | egymás nyakára jártak, - a barátságos összejövetelek
6455 3, V | összejövetelek egymást érték, s a két fiatal már mégis találkozott
6456 3, V | Édes apjukom! - mond a szeptemvirné egy ebéd után,
6457 3, V | az asztalnál maradtak, s a fiatalok eltávoztak, - mondok
6458 3, V | eltávoztak, - mondok valamit.~Ez a hang ösmeretes volt az öregúr
6459 3, V | asszonyság nem tudja megállni a szót, s már az is kínjára
6460 3, V | engedelmet kérek, van-e a nőnek nagyobb élvezete,
6461 3, V | édes anyjukom? - felel a szeptemvir, ki erkölcsében
6462 3, V | szólásában, mint mikor a főtt kukoricát az utca hosszán
6463 3, V | bizonyosan nem tud.~- Tudod a lúdvércet! - kottyant bele
6464 3, V | nem tudom. - engesztelé ki a nőt, ki csakugyan megint
6465 3, V | nőt, ki csakugyan megint a csapába jő.~- Ez az Imre,
6466 3, V | Nem hinném! - mondja a férj, mintha csakugyan azon
6467 3, V | fölebb, nem tűrhetvén, hogy a férj kételkedni akar.~-
6468 3, V | asszony hamarabb mondja el a dolgot, különben olyan nagy
6469 3, V | olyan nagy feneket kerít a dolognak, hogy majd a vacsorával
6470 3, V | kerít a dolognak, hogy majd a vacsorával is ott érik őket
6471 3, V | tudsz ellentmondani, - zörög a nő, - mikor én azt jobban
6472 3, V | türelmetlenkedik az asszony, hogy a fiú tegnap este vallotta
6473 3, V | ki nekem.~- Ez még csak a fele! - volt reá az ellenvetés,
6474 3, V | aknát egészen föllobbantsa a legrövidebb idő alatt, minthogy
6475 3, V | édes apjukom?~S minthogy a méltóságos asszony ezen
6476 3, V | hogy még többet is tud.~- A másik fele pedig az, hogy
6477 3, V | másik fele pedig az, hogy a lány is szereti, ma vallotta
6478 3, V | nekem, mikor reggel velem a szentegyházba jött.~- Ejnye!
6479 3, V | Ejnye! ejnye! - csudálkozék a szeptemvir majdnem hosszú
6480 3, V | hittem volna, hogy rám dűl a ház. (Ennek aztán volt hatása,
6481 3, V | tökéletesen ki volt elégítve, s a szeptemvir fölkelhetett
6482 3, V | menjen.)~Midőn már künn volt a szeptemvir, elmosolyodott
6483 3, V | később eszébe jutott, hogy a Baltay-pör nemsokára végítéletre
6484 3, V | mintha félne, hogy e viszonyt a pörnek kimenetele agyon
6485 3, V | agyon fogná verni.~Minthogy a méltóságos asszony így elárulta
6486 3, V | méltóságos asszony így elárulta a dolgot, s a méltóságos úr
6487 3, V | így elárulta a dolgot, s a méltóságos úr sem kételkedik
6488 3, V | legalkalmasabb arra, hogy a fiatalember a csörgedező
6489 3, V | arra, hogy a fiatalember a csörgedező patak mellett
6490 3, V | minthogy azt is ne tudná, hogy a második szakaszban már a
6491 3, V | a második szakaszban már a burgonya mellé más is kell,
6492 3, V | burgonya mellé más is kell, a kunyhó pedig nagyon szellős
6493 3, V | úrfit, s bejelenté, hogy a pörnek kivonatát elkészítteti,
6494 3, V | is.~- Mennyi függ attól a dologtól? - kérdi Imre Galiba
6495 3, V | Galiba.~- Úgy hagyja rám a dolgot! - mondja Imre -
6496 3, V | mondja Imre - magam fogom a kivonatot megcsinálni, s
6497 3, V | hisz jobb kézben nem lehet a dolog, tehát engedett a
6498 3, V | a dolog, tehát engedett a fiatal jogtudós kedvének,
6499 3, V | hegyére kikérdezett mindent, s a vén prókátor bámulta a türelmet
6500 3, V | s a vén prókátor bámulta a türelmet és avatottságot,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991 |