bold = Main text
     Rész,  fejezet                                             grey = Comment text

6501      3,  V      |               nagy összegről lesz szó, s a fáradságot nagyon megérdemli.~
6502      3,  V      |          megérdemli.~Imre magához kéreté a fiatalembert, kire a kivonat
6503      3,  V      |              kéreté a fiatalembert, kire a kivonat készítés bízva volt,
6504      3,  V      |               bízva volt, s kiadván neki a megszabott díjt, magára
6505      3,  V      |         megszabott díjt, magára vállalta a munkát, mely rá nézve oly
6506      3,  V      |                  oly nagy kérdés, - mire a fiatal kiadó nem győzött
6507      3,  V      |                  köszöngetni, Imre pedig a munkához fogott.~Aki ezt
6508      3,  V      |                 munkához fogott.~Aki ezt a mesterséget nem érti, talán
6509      3,  V      |         mesterséget nem érti, talán érti a vegytant, s látott már egy
6510      3,  V      |                ívre lesoványkodtatnak, s a felpörös a legnagyobb szorgalommal
6511      3,  V      |          lesoványkodtatnak, s a felpörös a legnagyobb szorgalommal
6512      3,  V      |               nehéz lesz kitalálni, hogy a felpörös miért civakodott
6513      3,  V      |              okvetetlenül elbukik.~Midőn a kivonat készen lőn, Imre
6514      3,  V      |                Imre egy példányt átadott a szeptemvirnek, ki azt ismét
6515      3,  V      |            ügyének állását tudhassa, - s a nemeslelkű férfiú közölvén
6516      3,  V      |               nemeslelkű férfiú közölvén a dolgot, könnyen átlátta,
6517      3,  V      |                  hiányos értesítés neki, a grófnak és Galibának számíttassék
6518      3,  V      |                   különben kiesik belőle a kúria előtt, hol ezt a levelet
6519      3,  V      |            belőle a kúria előtt, hol ezt a levelet az alperes-prókátor
6520      3,  V      |             kézbesítette. Nem elég, hogy a pesti házból kimaradt, hanem
6521      3,  V      |               házból kimaradt, hanem még a pört is elveszítse, ez már
6522      3,  V      |                egész vastag corpus juris a legkisebbik ujjában van,
6523      3,  V      |             ujjában van, s dacára annak, a legzsírosabb pörét elveszítené,
6524      3,  V      |                  egyszer, hanem kétszer.~A szerencsétlen kiadót majd
6525      3,  V      |     szerencsétlen kiadót majd agyonverte a csonka munkáért; hanem az
6526      3,  V      |                 hogy Imre úrfi dolgozott a pörben, s így Galiba valamelyest
6527      3,  V      |             hanem pap.~Meg kell ezt írni a nagyságos úrnak.~Az illő
6528      3,  V      |                mellékelte Dunay levelét, a kettős vessző alá a pörnek
6529      3,  V      |             levelét, a kettős vessző alá a pörnek Imre által készített
6530      3,  V      |                  reá pedig elmondá, hogy a rossz nyelvek szerint Imre
6531      3,  V      |                úrfi nem vevén tekintetbe a család közt fennforgó pörös
6532      3,  V      |              hogy Galiba írása, valamint a külső alak is mutatta, hogy
6533      3,  V      |                mutatta, hogy mily vastag a tartalom, az asztalra lökte.~-
6534      3,  V      |              lökte.~- Hát el sem olvassa a nagyságos úr?~- Majd én
6535      3,  V      |               mégis engedett, s feltörte a levelet, melynek tartalma
6536      3,  V      |           csakhogy aligha gyanította azt a hatást, melyet okozni fog;
6537      3,  V      |             darab papírból kerülne ki az a boldogság, amit ő leginkább
6538      3,  V      |                 megvallani, azért elment a másik szobába, hogy előkeresse
6539      3,  V      |                 szobába, hogy előkeresse a régi rovásokat.~Andrást
6540      3,  V      |                  Andrást nem vette észre a nagy buzgóságban, pedig
6541      3,  V      |   ablakmélyedésében volt, s kinézegetett a kertbe, midőn a nagyságos
6542      3,  V      |             kinézegetett a kertbe, midőn a nagyságos úr bejött, s egyenesen
6543      3,  V      |         nagyságos úr bejött, s egyenesen a rovásokhoz ment. András
6544      3,  V      |                  akart, s midőn meglelte a rovást, a kis asztalon heverő
6545      3,  V      |                 midőn meglelte a rovást, a kis asztalon heverő kertészkést
6546      3,  V      |              kertészkést vette föl, hogy a második rovást is lefaraghassa.~
6547      3,  V      |                 ablak felé fordult, hogy a régi írást elolvassa; de
6548      3,  V      |           figyelemben úgy elmerült, hogy a rováson feledvén szemét,
6549      3,  V      |             mindig nem szólt, megösmerte a rovást, azonban a nagyságos
6550      3,  V      |             megösmerte a rovást, azonban a nagyságos úr is megszólamlott,
6551      3,  V      |                kérdezné:~- Vajon ez-e az a rovás?~- Persze hogy az,
6552      3,  V      |                   csak faragjon le egyet a nagyságos úr! - mondja András,
6553      3,  V      |                    szólamlik meg az öreg a váratlan feleletre.~- Én
6554      3,  V      |                 egyszersmind leeresztvén a rovást.~- Soha se röstellje
6555      3,  V      |              rovást.~- Soha se röstellje a fáradságot, kedves nagyságos
6556      3,  V      |           faragjon le megint egyet; majd a harmadiknak is elkövetkezik
6557      3,  V      |              harmadiknak is elkövetkezik a napja.~- Tudja is kend,
6558      3,  V      |                  hogy megvan-e?~- Hát az a kertészkés, minek: a nagyságos
6559      3,  V      |                  az a kertészkés, minek: a nagyságos úr kezében?~-
6560      3,  V      |                  egy rovást, aztán pedig a fát oldalzsebébe tette,
6561      3,  V      |                  Galibának megírta, hogy a pört ő rábízta, nem pedig
6562      3,  V      |              öreg nem azért kapaszkodott a régi haragba, mert csakugyan
6563      3,  V      |                 meg nem volna bennünk az a furcsa szokás, hogy a jó
6564      3,  V      |                 az a furcsa szokás, hogy a jó szót nagyon is megvárjuk?~
6565      3,  V      |     mindkettőnknek egyféleképp ártalmunk a harag.~~
6566      3,  VI     |                VI.~Füred.~Fogyni kezdett a somogyi oldalon az erdőség,
6567      3,  VI     |                 annál inkább szaporodott a jólét, melynek külső bizonyítványai
6568      3,  VI     |              bizonyítványai valának azok a rendezett fasorok, melyek
6569      3,  VI     |                rendezett fasorok, melyek a termény-fiókokat körülszegélyezék.~
6570      3,  VI     |       termény-fiókokat körülszegélyezék.~A jó lassan haladt, de haladt;
6571      3,  VI     |              lassan haladt, de haladt; s a műértő szem ma már biztosan
6572      3,  VI     |                  ma már biztosan megleli a nyomot, mely Keszthelyről
6573      3,  VI     |                 még Fehérmegyén is átért a Dunáig, s megtermé gyümölcsét
6574      3,  VI     |                 s megtermé gyümölcsét az a fa, melyet György grófnak
6575      3,  VI     |                grófnak mélyen érző lelke a Balaton legalsó végénél
6576      3,  VI     |              legalsó végénél ültetett le a földbe.~Füred akkor még
6577      3,  VI     |               néhány Zala megyei család, a veszprémiek meg is fürödtek
6578      3,  VI     |              mert ezt ingyen kapták, míg a rohicsit pénzért. - Somogyból
6579      3,  VI     |                csak úgy akadt vendég, ha a füredi háztulajdonos Szentgyörgyi
6580      3,  VI     |                  cigányait lerendelte, s a lányok bizonyosan tudták,
6581      3,  VI     |              csak ne restelljenek átjőni a szántódi réven.~Keszthely
6582      3,  VI     |                elég, egész Füredig kiért a vágy, hol csoportokba gyűlhessenek
6583      3,  VI     |               csoportokba gyűlhessenek s a négyes fogatok egy pár hétre
6584      3,  VI     |                 pár hétre megszaporodtak a savanyú forrásnál, melyből
6585      3,  VI     |            forrásnál, melyből olykor már a beteget is kezdték kínálgatni.~
6586      3,  VI     |           beteget is kezdték kínálgatni.~A sétány sarkánál volt egy
6587      3,  VI     |              kicsiny imaház, melyből még a minisztráló gyermek lába
6588      3,  VI     |                  is kiért, ha térdepelt, a mostani színház helyén trágyadomb
6589      3,  VI     |                bizony nagy becsület volt a fürdőnek, ha annyi úri vendég
6590      3,  VI     |         meglátogatta két hétre, akkor is a legnagyobb rész rászánta
6591      3,  VI     |                 ott nem jutott hely, még a fák alatt is megfeküdt az
6592      3,  VI     |                  az aztán elítélte, hogy a nagyságos úr ezer forintja
6593      3,  VI     |           nagyságos úr ezer forintja azé a lókupecé, ki előbb levett
6594      3,  VI     |           alkudozott egy pár rossz gebén a szomszéd faluban, most pedig
6595      3,  VI     |             szomszéd faluban, most pedig a kártyaasztal mellett szedi
6596      3,  VI     |               kártyaasztal mellett szedi a nyereséget, hisz mindegy,
6597      3,  VI     |           nyereséget, hisz mindegy, akár a kártyán nyer, akár egy sánta
6598      3,  VI     |               sánta lovon, csak nyerjen.~A nádort várták Füredre, hova
6599      3,  VI     |                   hova mindenfelől tódul a vendég, s időtöltésül a
6600      3,  VI     |                  a vendég, s időtöltésül a kártyát választották.~-
6601      3,  VI     |                  rábeszélőleg az első.~- A többet nem kívánom, a kevesebbet
6602      3,  VI     |                    A többet nem kívánom, a kevesebbet pedig sajnálnám, -
6603      3,  VI     |                    Te! - szólítja meg őt a pajtás egész bizalommal
6604      3,  VI     |               mondják...~Nem folytathatá a beszédet a fiatalember;
6605      3,  VI     |               Nem folytathatá a beszédet a fiatalember; mert a fehérvári
6606      3,  VI     |             beszédet a fiatalember; mert a fehérvári égettek számára
6607      3,  VI     |          minthogy három utca égett le, s a szerencsétlen népnek nyomora
6608      3,  VI     |                  nyomora irtóztató vala.~A hír már szétfutott, s a
6609      3,  VI     |                  A hír már szétfutott, s a kiküldött segélyszedők Füredre
6610      3,  VI     |                  Füredre is elértek, hol a gazdag urak közt bő segedelmet
6611      3,  VI     |             ámbár elég savanyú arc akadt a többi között, kivált mikor
6612      3,  VI     |                azon asztalhoz értek, hol a kártyázni akarók ültek.~-
6613      3,  VI     |                  melynek egész tartalmát a kéregetők kalapjába üríté,
6614      3,  VI     |               aztán hirtelen karon fogva a pajtást, az angolkertben
6615      3,  VI     |                mondani, barátom? - kérdi a fiatal barátot, ki úgy is
6616      3,  VI     |                mondja még mindig pirulva a másik, s egész alkonyatig
6617      3,  VI     |             sétált Imrével anélkül, hogy a kártyát elő merte volna
6618      3,  VI     |                  hozni, s midőn estefelé a társasághoz visszamentek,
6619      3,  VI     |                annyira megtért, hogy ezt a történetet bizalmasan minden
6620      3,  VI     |                járta körül kora reggelen a fürdőhelyet, elábrándozék
6621      3,  VI     |                fürdőhelyet, elábrándozék a nyugodt tükrű vízen, hol
6622      3,  VI     |              néhány halász sajka járt, s a gőzhajónak eszméje még mesében
6623      3,  VI     |                  volt meg, annál kevésbé a Balatonon, hol most az ő
6624      3,  VI     |              nevével jár szét.~Fölkerült a sétánynak éjszaki oldalára,
6625      3,  VI     |          sétánynak éjszaki oldalára, hol a trágyadombok álltak, s addig-addig
6626      3,  VI     |            múltunk megvolt, s hordta elő a példákat, hogy jobbá és
6627      3,  VI     |                 tegye kortársait, kiknek a füredi színház eszméjét
6628      3,  VI     |                Lassankint összecsődűltek a vendégek, hogy a nádort
6629      3,  VI     |          összecsődűltek a vendégek, hogy a nádort fogadhassák, a gyönyörű
6630      3,  VI     |               hogy a nádort fogadhassák, a gyönyörű fogatok megindultak
6631      3,  VI     |                felé, honnét már kiindult a nagy vendég, mint azt néhány
6632      3,  VI     |               elfoglalta helyét.~Megjött a vendég, körülnézte a látnivalókat,
6633      3,  VI     |             Megjött a vendég, körülnézte a látnivalókat, gyönyörködött
6634      3,  VI     |              látnivalókat, gyönyörködött a kies tájék szépségein, aztán
6635      3,  VI     |                   aztán pedig elfoglalta a szállást, mely kényelmére
6636      3,  VI     |              mely kényelmére szolgált, s a röviden tartó ünnepiesség
6637      3,  VI     |                  már rég nem találkozott a nádorral.~- Segélje papírjaimat
6638      3,  VI     |           kikeresnem, Kisfaludy, - kezdi a szót a nádor, - egy nevet
6639      3,  VI     |                Kisfaludy, - kezdi a szót a nádor, - egy nevet kell
6640      3,  VI     |       elfeledkezém.~- Miről ösmerhetnénk a névre? - kérdé tisztelettel
6641      3,  VI     |              névre? - kérdé tisztelettel a költő.~- Önnek ösmernie
6642      3,  VI     |                ki az erdő szélére, midőn a nagy visszavonulás volt.~-
6643      3,  VI     |                 volt.~- Fönséges uram, - a halottak nem támadnak föl
6644      3,  VI     |                 hol egy hosszú sora volt a vitézeknek.~Sokáig keresgélék
6645      3,  VI     |                 Sokáig keresgélék együtt a bizalmas jegyzeteket, midőn
6646      3,  VI     |              nevet: Kajári István.~Ekkor a nádor röviden közlé Kisfaludyval,
6647      3,  VI     |            nyomába jön, rögtön tudósítsa a nádort, ki az előbbeni zajos
6648      3,  VI     |                dolgokról megfeledkezett.~A kis fürdőt ellepte a sok
6649      3,  VI     |     megfeledkezett.~A kis fürdőt ellepte a sok vendég s mint mindig,
6650      3,  VI     |                 mint mindig, úgy most is a föltűnő dolog szájról-szájra
6651      3,  VI     |               hogy megdicsérje Imrét, ki a kártya helyett a kárvallottak
6652      3,  VI     |               Imrét, ki a kártya helyett a kárvallottak ügyével foglalkozik,
6653      3,  VI     |                  ekképp mindenik elmondá a fönnebbi történetet.~Ha
6654      3,  VI     |                 gombolva nem lenne rajta a mellény, most mindjárt nagyot
6655      3,  VI     |                   azért alig várta, hogy a fiúval egyedül maradjon;
6656      3,  VI     |            fiúval egyedül maradjon; mert a jó öreg annyira gyarló lőn
6657      3,  VI     |             tökéletesen hitte, miszerint a fiú maga fog dicsekedni
6658      3,  VI     |                  fiú maga fog dicsekedni a furcsa történettel.~A fiú
6659      3,  VI     |         dicsekedni a furcsa történettel.~A fiú azonban éppenséggel
6660      3,  VI     |          szívesen eldicsekszik; ez pedig a fiúnak kellemetlen vala.~
6661      3,  VI     |                már nagyon meggazdálkodta a lépést, Imre pedig gyanítván
6662      3,  VI     |             lépést, Imre pedig gyanítván a dolgot, mindenütt kerülte
6663      3,  VI     |         estebédre várta.~Megkívánta Imre a "jó estét" az öreg szívesen
6664      3,  VI     |            elfogadta, s alig várta, hogy a fiú beszélni kezdjen, hisz
6665      3,  VI     |                  hasztalan várta az öreg a szót, Imre beszélt már mindenről,
6666      3,  VI     |                is fogyott volna, ha szól a nagyságos úr! - lőn a felelet.~-
6667      3,  VI     |               szól a nagyságos úr! - lőn a felelet.~- Miért nem szólt
6668      3,  VI     |                 kend?~- Mert nem akartam a beszédbe kiáltani! - fejezi
6669      3,  VI     |             kiáltani! - fejezi be András a beszédet, egyszersmind kimenvén,
6670      3,  VI     |              egyszersmind kimenvén, hogy a szakácsné adja be az ételt,
6671      3,  VI     |         szakácsné adja be az ételt, mert a nagyságos úr már nem várhatja.~
6672      3,  VI     |               esteli is elfogyott; hanem a két ember még mindig az
6673      3,  VI     |              kérdi szórakozottan az öreg a bejövő Andrást, ki már azt
6674      3,  VI     |         megszokott jele volt annak, hogy a terítéket el lehet vinni,
6675      3,  VI     |                 még az asztalnál maradt.~A terítéket is hamar elszedték,
6676      3,  VI     |            terítéket is hamar elszedték, a két ember az asztalnál maradt,
6677      3,  VI     |               talán majd mégis eloldózik a nyelve.~- De sok gyenge
6678      3,  VI     |                 mondja az öreg rákezdvén a szót.~- Legalább a java
6679      3,  VI     |             rákezdvén a szót.~- Legalább a java könnyebben kilátszik
6680      3,  VI     |                java könnyebben kilátszik a sok közül.~- Könnyű volna
6681      3,  VI     |                sok közül.~- Könnyű volna a javát kiválogatni, - azt
6682      3,  VI     |                kiválogatni, - azt tartom a legtöbb a kártya mellett
6683      3,  VI     |                     azt tartom a legtöbb a kártya mellett virraszt. -
6684      3,  VI     |                  virraszt. - Elakadt itt a szó; mert Imre nem akart
6685      3,  VI     |              hanem hagyta felelet nélkül a szót annál inkább, minthogy
6686      3,  VI     |           oldalról legbiztosabbnak hitte a támadást s így fogott hozzá.~-
6687      3,  VI     |               Imre, kihúzván tárcáját, s a jegyzékpapírokból kihúzván
6688      3,  VI     |                 az összeszámítással, míg a bácsi pipára gyújtott a
6689      3,  VI     |                  a bácsi pipára gyújtott a föl-alá járta a szoba hosszát
6690      3,  VI     |                 gyújtott a föl-alá járta a szoba hosszát s itt-ott
6691      3,  VI     |              öregnek is van esze, s amit a fiú eddig egyenesen meg
6692      3,  VI     |                is látja.~Imre készen lőn a számadással, az öregúr elé
6693      3,  VI     |                hány ezer forintot kapott a legközelebbi félévre? mennyit
6694      3,  VI     |             bátyám, - terjeszti elő Imre a számlát, - ezekre költöttem
6695      3,  VI     |                 meg.~Pontról pontra nézi a számadást, de hiába keresi
6696      3,  VI     |               számadást, de hiába keresi a kívánt fölvilágosítást,
6697      3,  VI     |     fölvilágosítást, azonban sebaj, mert a sorozat elég hosszú, majd
6698      3,  VI     |                elég hosszú, majd rákerül a sor, s amint az egyes pontoknak
6699      3,  VI     |                   könnyen láthatja, hogy a legnagyobb összeg még hátra
6700      3,  VI     |              összeg felel meg.~Végre már a legutolsóhoz ér, hol tisztán
6701      3,  VI     |              öreg most már átlátta, hogy a fiú tettével nem akar semmiképp
6702      3,  VI     |                 urambátyám? - kérdi Imre a tűnődő bácsit, ki még most
6703      3,  VII    |               nem cselekedtek, hanem míg a többi elment a francia háborúba
6704      3,  VII    |                 hanem míg a többi elment a francia háborúba zabbal
6705      3,  VII    |             mellé, hogy lássa hányat lép a szegény ember gyalog, míg
6706      3,  VII    |                szegény ember gyalog, míg a hintó kereke huszonnégyet
6707      3,  VII    |                 hogy közös örökségünk ez a nyelv, - eladóra nem tehetjük;
6708      3,  VII    |            tehetjük; mert ez olyan, mint a szabott ruha, más ember
6709      3,  VII    |                 viselheti.~Halódni akart a nemzet, s ez egyszerű emberek
6710      3,  VII    |                 kértük volna kölcsön ezt a nyelvet, még akkor is az
6711      3,  VII    |           nyelvet, még akkor is az volna a rende, hogy az ember adná
6712      3,  VII    |           mindegyik vágyakoznék legalább a legutolsó lenni, s ha a
6713      3,  VII    |                  a legutolsó lenni, s ha a mohácsi vész után ennyi
6714      3,  VII    |           elvesztenők, lenne mit hallani a másvilágon, ha minden elhunyt
6715      3,  VII    |               ordítozunk, addig ugyanazt a hangyák réges-régen újra
6716      3,  VII    |                 oly kevesen voltak, hogy a legyőzött szomszédok azért
6717      3,  VII    |              kellett tehát győznie, hogy a világ nemzetnek ösmerje
6718      3,  VII    |                 teszünk is egyebet, csak a nyelvet beszélgetjük, -
6719      3,  VII    |            mentve!~Miért esnénk kétségbe a múltért? hisz oly dicső
6720      3,  VII    |                annyian vagyunk már, hogy a szomszéd irgalomból sem
6721      3,  VII    |                végre is fogna rajtunk az a régi átok, hogy egyik magyar
6722      3,  VII    |                  átok, hogy egyik magyar a másiknak ásná meg vermét.~
6723      3,  VII    |                 tán számra több volt már a farkas, mint az élő magyar
6724      3,  VII    |               egy kiéhezett vadat leljen a küszöbön.~Ilyen idők voltak,
6725      3,  VII    |            temérdeket elbír.~Ezt írta ez a néhány ember, s egy pár
6726      3,  VII    |                  hazafi elhúzódott félre a Balaton sarkához, megelégedtek,
6727      3,  VII    |                  ha nem adhatott egyebet a lelkesült csoportnak, legalább -
6728      3,  VII    |          legalább - becsülést azt adott.~A dunántúli kerületnek közelebb
6729      3,  VII    |              jöttek az egyszerű fogatok, a kocsik oldalain nem volt
6730      3,  VII    |            odapingálva sem törökfej, sem a zöld mező, - hisz most már
6731      3,  VII    |             járunk el törököket verni, s a zöld mező ma már csak annyit
6732      3,  VII    |                 csak annyit jelent, hogy a juhok legelnek ott; inas
6733      3,  VII    |              legelnek ott; inas sem volt a bakon, kinek kabátjára elől-hátul
6734      3,  VII    |              elől-hátul föl lehet varrni a híres címert, - hogy aki
6735      3,  VII    |               legalább hátul megláthassa a család dicsőségét; hisz
6736      3,  VII    |                egy árva lúdtoll, melynek a pecsenyéjét bizonyosan más
6737      3,  VII    |           irigység sem foghatja rá, hogy a libapecsenyéért tette.~A
6738      3,  VII    |                 a libapecsenyéért tette.~A keszthelyi szőlőkben, nem
6739      3,  VII    |             csinos fogatról, s egyenesen a pincének tartanak, melynek
6740      3,  VII    |                az öt-hat ember üli körül a tüzet, szalonnát pirítván
6741      3,  VII    |                 pirítván az izzó tűznél, a gazda pedig sorba kínál
6742      3,  VII    |                 töltött.~Vígan pattogott a szikra, s midőn a keszthelyi
6743      3,  VII    |              pattogott a szikra, s midőn a keszthelyi vendégek egyenkint
6744      3,  VII    |            vendégek egyenkint érkezének, a jelül elsütött mozsárnak
6745      3,  VII    |                elsütött mozsárnak hangja a szőlőkben is visszhangozék,
6746      3,  VII    |            szőlőkben is visszhangozék, s a borozók egyike mondja:~-
6747      3,  VII    |               korsót, mit most hozott ki a pincéből, aztán párbeszédbe
6748      3,  VII    |             Ugyan, Pista bácsi, - mondja a fiatalabb legény, - kelmed
6749      3,  VII    |              ágyút?~- Meg is lőttek vele a franciák.~- Pedig azt mondták,
6750      3,  VII    |                  Pedig azt mondták, hogy a francia nem akarja bántani
6751      3,  VII    |               francia nem akarja bántani a szegény embert, csak az
6752      3,  VII    |                 embert, csak az urat meg a papot.~- Már hisz nem tudom
6753      3,  VII    |                mondták ám minálunk, hogy a francia azért jött be, hogy
6754      3,  VII    |           valamennyinkről lehúzták volna a magyar nadrágot, aztán adtak
6755      3,  VII    |          egyenlők legyünk.~- Ejnye, hogy a fene verjen meg, - mondja
6756      3,  VII    |                  amaz, - hiszen akkor az a francia csakugyan ellenség!~-
6757      3,  VII    |         tréfálódzék Pista, - hisz mit ér a te ruhád? - más volna, ha
6758      3,  VII    |                te ruhád? - más volna, ha a gróf jajgatna majd az aranyos
6759      3,  VII    |                     okoskodik amaz, - te a grófét hagynád, a gróf meg
6760      3,  VII    |                     te a grófét hagynád, a gróf meg a tiedet.~- Hátha
6761      3,  VII    |               grófét hagynád, a gróf meg a tiedet.~- Hátha összefognánk,
6762      3,  VII    |                  akkor?~- Akkor kivernők a franciát, öcsém - mondja
6763      3,  VII    |                     egyik lenne paraszt, a másik pedig aranyos mentéjű
6764      3,  VII    |               kellene bugyogóba bújni?~- A hasznáért megtehetnéd, öcsém -
6765      3,  VII    |            fecskefarkú ruhában mennél el a ház előtt, aztán eltagadnád,
6766      3,  VII    |             valaki, István bácsi, él még a magyarok istene!~A fiú nem
6767      3,  VII    |                él még a magyarok istene!~A fiú nem tudott aztán fölvidulni,
6768      3,  VII    |        fölvidulni, mert észrevette, hogy a gazda nem ok nélkül gúnyolódott,
6769      3,  VII    |                 kalappal állt valamennyi a váratlan vendégek előtt
6770      3,  VII    |                előtt s Dunay megismervén a házi gazdát, barátsággal
6771      3,  VII    |                Festetics, ismét kimenvén a szabadba, s a fák felé tartott,
6772      3,  VII    |             ismét kimenvén a szabadba, s a fák felé tartott, hogy a
6773      3,  VII    |                 a fák felé tartott, hogy a szükséges szálakat kiválogathassa.~
6774      3,  VII    |            kivehessék, maga azonban ment a szőlőtőkék között egyenesen
6775      3,  VII    |              szőlőtőkék között egyenesen a berkenyefákig. Festetics
6776      3,  VII    |                  nagyon megkívánta talán a berkenyét?~- Ez egészen
6777      3,  VII    |                  lesz használva, - felel a gróf, mindig lassabban menve,
6778      3,  VII    |         lassabban menve, s éppen e miatt a hátulsók is elérték őket,
6779      3,  VII    |             hátulsók is elérték őket, és a beszédet egy szóig érthették,
6780      3,  VII    |               egy szóig érthették, midőn a gróf folytatta, - holnap
6781      3,  VII    |         folytatta, - holnap ez ágakat mi a nagy kertben fogjuk elültetni,
6782      3,  VII    |                    Valami nagy uraságnak a neve lesz az? - kérdi Pista.~-
6783      3,  VII    |              halt ki közülünk!~- Vedd le a süvegedet! - löki meg egyik
6784      3,  VII    |                   löki meg egyik paraszt a másikat, nem tudván hirtelenében
6785      3,  VII    |        hirtelenében más tiszteletet adni a beszédnek, s a gróf hamar
6786      3,  VII    |          tiszteletet adni a beszédnek, s a gróf hamar észrevette, hogy
6787      3,  VII    |                 de Pista közelebb lépvén a grófhoz, tisztelettel mondja:~-
6788      3,  VII    |                  meg, hogy mennyit ér ez a három szál fa, méltóságos
6789      3,  VII    |                   ha nem tudok hozzáadni a tisztelethez, méltóságos
6790      3,  VII    |               megtudták, mi okból kéri ő a berkenyefát, tehát nem unszolta
6791      3,  VII    |                  mondja:~- Jó, elfogadom a szép ajándékot, hanem amely
6792      3,  VII    |                 én áshassam le az ágakat a földbe.~- Ezer örömmel! -
6793      3,  VII    |               halavány, rámutatott Pista a fiúra, s aztán a grófhoz
6794      3,  VII    |        rámutatott Pista a fiúra, s aztán a grófhoz fordulva mondja:~-
6795      3,  VII    |         méltóságos uramnak engedelmével. A gróf nem firtatta a dolgot,
6796      3,  VII    |        engedelmével. A gróf nem firtatta a dolgot, hanem megmondván
6797      3,  VII    |                 dolgot, hanem megmondván a napot és az órát, mikor
6798      3,  VII    |                  nyájassággal vőn búcsút a körülállóktól, s aztán Keszthelyre
6799      3,  VII    |               Keszthelyre hajtatott, hol a vendégek nagy csoportja
6800      3,  VII    |          csoportja várta.~Pista elkíséré a vendégeket egész a kocsiig,
6801      3,  VII    |              elkíséré a vendégeket egész a kocsiig, aztán pedig visszament
6802      3,  VII    |                   aztán pedig visszament a berkenyeágakhoz, melyeket
6803      3,  VII    |                már szorgalmasan ástak ki a földből, kivált a beszédes
6804      3,  VII    |               ástak ki a földből, kivált a beszédes fiú, ki legbuzgóbb
6805      3,  VII    |                hat ökrös gazdával?~- Még a gróffal sem, hallja, Pista
6806      3,  VII    |      legkönnyebben egyenlőkké, - nézd ez a két gróf milyen derék magyar
6807      3,  VII    |                annak tartod!~Vígan folyt a munka, a fának gyökerét
6808      3,  VII    |             tartod!~Vígan folyt a munka, a fának gyökerét jól körül
6809      3,  VII    |             gyökerét jól körül ásták, és a kirendelt időre a kastélyban
6810      3,  VII    |              ásták, és a kirendelt időre a kastélyban voltak, ünnepi
6811      3,  VII    |                  merte volna hinni, hogy a mai napon kivel találkozik.~
6812      3,  VII    |                vendégek közt, nem értvén a szájtáltókat, vagy a világlátókat,
6813      3,  VII    |              értvén a szájtáltókat, vagy a világlátókat, hanem azt
6814      3,  VII    |                  világlátókat, hanem azt a kis csoportot, mely az akkori
6815      3,  VII    |                 embereiből állott ki, és a vendéglátó "Keszthelyi gróf"
6816      3,  VII    |            vezeté karonfogva Kis Jánost, a későbbi szuperintendenst,
6817      3,  VII    |               Dukai Takács Judit jött, s a két férfi nyájasan üdvözli
6818      3,  VII    |               két férfi nyájasan üdvözli a hölgyet.~- Éppen Kist keresem,
6819      3,  VII    |             terembe!~Mindhárman elváltak a nagyobb társaságtól, hogy
6820      3,  VII    |                nagyobb társaságtól, hogy a bizalmas közlést meghallhassák,
6821      3,  VII    |           közlést meghallhassák, s amint a harmadik ajtót megnyitják,
6822      3,  VII    |                   egy ősz földmívelő áll a három vendég előtt.~- Édes
6823      3,  VII    |                  karjaiból kibontakozék, a két kísérőnek mondja:~-
6824      3,  VII    |        Gondolta-e, édes öregem, - mondja a hölgy, - hogy ma fiát fogja
6825      3,  VII    |                Mától fogva nem, - mondja a hölgy, - fogadja ez írást,
6826      3,  VII    |                  nyúlt az írás után, mit a nemes lelkű gróf ily gyöngéd
6827      3,  VII    |             kezek által nyújtott neki, s a négy ember sokáig szótlanul
6828      3,  VII    |                 ajtó lassan megnyílt, és a gróf is közöttük állt.~Kis
6829      3,  VII    |                  Kis még most sem tudott a meglepetéstől magán uralkodni, -
6830      3,  VII    |              valami hálát mondjon, utóbb a nagy küzdelemben végtére
6831      3,  VII    |         elképzelni ezt az öt embert, kik a nagy boldogságban oly ügyetlenül
6832      3,  VII    |                 vajmi nagyon jól állt ez a kis ügyetlenség, s akármit
6833      3,  VII    |        meglehetős komor képű úr válik ki a többi közül, s mindenütt
6834      3,  VII    |             némelyik alig várja, hogy az a kis barna ember mondjon
6835      3,  VII    |                   akármennyire húzódozik a sok ösmeretlen között, mégis
6836      3,  VII    |           Kisfaludy Sándor lép be, hanem a hátráló ember egész csizmasarokkal
6837      3,  VII    |               egész csizmasarokkal rálép a lábára.~Egy nagy kiáltás
6838      3,  VII    |                tyúkszemére léptek, hanem a hátráló kiált engedelemért,
6839      3,  VII    |                  őt kereste, elment vele a szomszéd szobába, de amit
6840      3,  VII    |               elől, sehogysem bírt vele.~A szobába érkezvén, egy papírt
6841      3,  VII    |                 azon adományokat, melyek a heliconi ünnepély napján
6842      3,  VII    |                 Kétezer forintot szántam a megcsonkult magyar vitézeknek,
6843      3,  VII    |                 kellene menni, nem vinné a lábuk, mert nincsen, s ha
6844      3,  VII    |             forintot adok, - én eltartom a magam szegényeit, meghagyom
6845      3,  VII    |              magam szegényeit, meghagyom a többit másnak, hogy legyen
6846      3,  VII    |                 jót is cselekedni.~3-or. A keszthelyi diákoknak adok
6847      3,  VII    |                 azok legalább nem rakják a láda fenekére, aztán amit
6848      3,  VII    |                  az leghamarább szétmegy a világon, annyi, mintha azoknak
6849      3,  VII    |                  azoknak is adnám.~4-er. A hazai íróknak kétezer forintot
6850      3,  VII    |               Berzsenyit úgy meglepte ez a dolog, hogy egy pillanatra
6851      3,  VII    |         pillanatra azt is megbánta, hogy a "Romlásnak indult" kezdetű
6852      3,  VII    |                írta, s minthogy most már a nyomtatásból ki nem lehetett
6853      3,  VII    |               mindenesetre kivétel, csak a többi a nem jó.~Midőn eléggé
6854      3,  VII    |       mindenesetre kivétel, csak a többi a nem jó.~Midőn eléggé elteltek
6855      3,  VII    |                jó.~Midőn eléggé elteltek a nagy hazafinak sokoldalú
6856      3,  VII    |          körülményeiről kezdett beszélni a két jeles ember, és Kisfaludy
6857      3,  VII    |          megfordult, de sehogysem tudták a grófhoz fölcipelni.~A gróf
6858      3,  VII    |             tudták a grófhoz fölcipelni.~A gróf ezt jól tudta, mert
6859      3,  VII    |                 gróf ezt jól tudta, mert a vendéglősök szerződés szerint
6860      3,  VII    |            tartoztak minden úri vendéget a kastélyba küldeni, mit annál
6861      3,  VII    |                 szívesen megtettek, mert a vendégért azért ők is megkapták
6862      3,  VII    |          vendégért azért ők is megkapták a tartáspénzt, ha nem evett
6863      3,  VII    |             tartáspénzt, ha nem evett is a korcsmában; de Berzsenyi
6864      3,  VII    |              evett, - de még sem ment el a kastélyba.~A vendéglős mindig
6865      3,  VII    |                 sem ment el a kastélyba.~A vendéglős mindig fölrovogatta
6866      3,  VII    |                fölrovogatta Berzsenyiért a tartáspénzt s utóbb a gróf
6867      3,  VII    |       Berzsenyiért a tartáspénzt s utóbb a gróf végig nézvén a vendéglős
6868      3,  VII    |                utóbb a gróf végig nézvén a vendéglős számadását, csodálkozva
6869      3,  VII    |                  mi dolog ez?~Elhívatták a kocsmárost.~- Hallja az
6870      3,  VII    |                   Hallja az úr, - mondja a gróf - nem panaszolkodott
6871      3,  VII    |              panaszolkodott Berzsenyi úr a kastélybeli szakácsra?~-
6872      3,  VII    |                méltóságos uram, - mondja a kocsmáros egész becsülettel.~-
6873      3,  VII    |               méltóságos uram, - állítja a kocsmáros, - hiába is kért
6874      3,  VII    |              Pedig lássa az úr, - mondja a gróf, - én nálam egyszer
6875      3,  VII    |               uram, amit magával hozott.~A gróf nem vallatta tovább
6876      3,  VII    |                 gróf nem vallatta tovább a kocsmárost, hanem nagyon
6877      3,  VII    |            nagyon érzékenyen vette, hogy a köztiszteletű férfi ennyire
6878      3,  VII    |                 menjen Niklára, s kiadta a parancsot, hogy minden késedelem
6879      3,  VII    |              késedelem nélkül álljon elő a fogat.~Még jól fönn volt
6880      3,  VII    |                 fogat.~Még jól fönn volt a nap, mikor a gróf Niklára
6881      3,  VII    |               jól fönn volt a nap, mikor a gróf Niklára ért, illetőleg
6882      3,  VII    |              gróf Niklára ért, illetőleg a határba s a tehénpásztor
6883      3,  VII    |               ért, illetőleg a határba s a tehénpásztor éppen az út
6884      3,  VII    |            mellett legeltetvén, megkérdi a tehenestől, hogy Berzsenyi
6885      3,  VII    |               ott megy az úton, - mondja a tehenes - alig van ide kétszáz
6886      3,  VII    |              elvezet házáig.~Megköszönte a gróf az emberséget, aztán
6887      3,  VII    |                   aztán pedig leszállván a kocsiról s az országút szélén
6888      3,  VII    |                 országút szélén haladva, a faluvégen már jól megközelíté
6889      3,  VII    |                  követé: midőn Berzsenyi a kapuig ért, látta a grófot,
6890      3,  VII    |            Berzsenyi a kapuig ért, látta a grófot, ki most éppen egy
6891      3,  VII    |             úrral beszélt.~- Úgy-e ebben a házban lakik Berzsenyi Dániel
6892      3,  VII    |                úr?~- Igen is! - válaszol a megszólított, egyenesen
6893      3,  VII    |                  megszólított, egyenesen a grófra nézvén, ki elég hangosan
6894      3,  VII    |                  György vagyok, - mondja a gróf sietve, hogy a másiknak
6895      3,  VII    |               mondja a gróf sietve, hogy a másiknak ne maradjon ideje
6896      3,  VII    |              visszafordult, s odasietett a grófhoz, hogy valami mentséget
6897      3,  VII    |                 tálból cseresznyét enni. A becsületes ember odament;
6898      3,  VII    |           arcáról meglátta Festetics azt a gyötrelmet, hogy ugyan hazudni
6899      3,  VII    |                     Nagyon nagy nekem az a kastély, méltóságos uram!~-
6900      3,  VII    |                igen kicsiny - igazítá ki a gróf.~- Nézze a gróf, -
6901      3,  VII    |               igazítá ki a gróf.~- Nézze a gróf, - mutatja Berzsenyi
6902      3,  VII    |                gróf, - mutatja Berzsenyi a niklai kis tanyát - mily
6903      3,  VII    |                   tehát menjünk! - kezdi a gróf.~- Mivel érdemlem meg
6904      3,  VII    |                   Mivel érdemlem meg ezt a megtisztelést, méltóságos
6905      3,  VII    |      valahányszor hasonló helyre került, a címezés helyett egy darab
6906      3,  VII    |             darab időig rendesen kitartá a nagy pauzát, s aztán ment
6907      3,  VII    |                   kinek ez ünnepélyen az a foglalatosság jutott, hogy
6908      3,  VII    |               foglalatosság jutott, hogy a költőknek és szavalóknak
6909      3,  VII    |               mentéjét öltötte magára, s a legföltűnőbb, dacára annak,
6910      3,  VII    |               itt valának, nem maradt el a nagy ünnepélyről.~András
6911      3,  VII    |        ünnepélyről.~András felöltöztette a nagyságos urat, mi természetesen
6912      3,  VII    |             esett meg, tehát halljuk ezt a két öreget, összeférnek-e
6913      3,  VII    |              hogy azt is elrakja valahol a mentezsebekben.~- Hol a
6914      3,  VII    |                  a mentezsebekben.~- Hol a dohányzacskóm? - hadd teszem
6915      3,  VII    |         uraságomat úgy kibélelem, mintha a kaszások után akarnám ereszteni.~
6916      3,  VII    |           leányát látta előtte elmenni s a kemény ember nem bírt elfordulni
6917      3,  VII    |                 elfordulni tőle, s midőn a gyönyörű hölgy elmenvén
6918      3,  VII    |                elbámészkodott, hogy majd a leány nyakába dűlt. Azután
6919      3,  VII    |                  tovább is ismételné ezt a munkát, ha András meg nem
6920      3,  VII    |                  András meg nem csudálja a dolgot, és azt nem mondja
6921      3,  VII    |              tréfával:~- Már látom, hogy a nagyságos úr is mond egy
6922      3,  VII    |                szeretné kend hallani ezt a verset?~- Ha én tarthatnám
6923      3,  VII    |                     Ha én tarthatnám azt a papirost, aztán látnám,
6924      3,  VII    |                  Csak ne búsuljon megint a nagyságos úr, mert aztán
6925      3,  VII    |            részét mi is jól ismerjük, ez a herceg levele, melyből Baltay
6926      3,  VII    |                tudunk.~- Benn van minden a zsebemben? - kérdi újra
6927      3,  VII    |                pedig felét sem tette oda a megszokottnak, hanem az
6928      3,  VII    |             Kisfaludym itt van-e? (Értsd a könyvet.)~- De már az ott
6929      3,  VII    |              öregúron, s aztán elkísérte a nagy teremig, hol a vendégek
6930      3,  VII    |            elkísérte a nagy teremig, hol a vendégek helyet foglaltak
6931      3,  VII    |           vendégek helyet foglaltak már.~A későn jövőnek oda kell ülni,
6932      3,  VII    |                   ahol helye marad, s az a furcsa véletlenség a kis
6933      3,  VII    |                  az a furcsa véletlenség a kis Dunay Jolán mellett
6934      3,  VII    |               egy üres helyet, s az öreg a sor elején végigmenvén,
6935      3,  VII    |                 kénytelen volt leülni, s a fölolvasásokat és szavalatokat
6936      3,  VII    |           fölolvasásokat és szavalatokat a kisleány mellett hallgatni,
6937      3,  VII    |         engedelmesebb volt maga iránt, s a kedves gyermeket szüntelenül
6938      3,  VII    |                az ünnepélyt, aztán pedig a pályajutalmazottak nevei
6939      3,  VII    |             Sándor ült az ítélőszéken, s a következő sorokat olvasá,
6940      3,  VII    |                  olvasá, míg Jolán előtt a jutalmak álltak, hogy a
6941      3,  VII    |                  a jutalmak álltak, hogy a nyerteseknek ossza:~"Mi
6942      3,  VII    |                  volt őseink kötelessége a haza iránt a múltban, s
6943      3,  VII    |                 kötelessége a haza iránt a múltban, s mi a mienk a
6944      3,  VII    |               haza iránt a múltban, s mi a mienk a jelenben?" - szól
6945      3,  VII    |                  a múltban, s mi a mienk a jelenben?" - szól az első
6946      3,  VII    |             Jolán ajándékából, - olvassa a bíró, - megfejtőjének jeligéje:
6947      3,  VII    |                 jeligéje: Kard és könyv!~A mondott jeligéjű levél a
6948      3,  VII    |                 A mondott jeligéjű levél a hölgy előtt feküdt, s a
6949      3,  VII    |                  a hölgy előtt feküdt, s a gyengéd gyermek halványan
6950      3,  VII    |            gyengéd gyermek halványan ült a kis emelvény előtt, melyről
6951      3,  VII    |                  emelvény előtt, melyről a levelet fölvette, és midőn
6952      3,  VII    |              fölvette, és midőn felbontá a levelet, a benne levő nevet
6953      3,  VII    |                midőn felbontá a levelet, a benne levő nevet nem merte
6954      3,  VII    |                Baltay közelebb hajolt, s a lány elébe tartá a levélkét,
6955      3,  VII    |             hajolt, s a lány elébe tartá a levélkét, hogy könnyebben
6956      3,  VII    |                  maga is néma maradt, mi a körülülőket valamint az
6957      3,  VII    |              mondja:~- Az bíz az úrfinak a neve, csak mondja ki nagyságos
6958      3,  VII    |                 nagyságos uram! - mondja a kínlódó szolga, ki alig
6959      3,  VII    |             uraságának dicsőségét lássa.~A derültség általános lőn,
6960      3,  VII    |               derültség általános lőn, s a bíró a meglepett ifjút a
6961      3,  VII    |                  általános lőn, s a bíró a meglepett ifjút a jutalomért
6962      3,  VII    |                 a bíró a meglepett ifjút a jutalomért vezeté; a fiú
6963      3,  VII    |               ifjút a jutalomért vezeté; a fiú nem mert bátyjára nézni, -
6964      3,  VII    |               bátyjára nézni, - valamint a lány is reszketve nyúlt
6965      3,  VII    |                  lány is reszketve nyúlt a koszorú után.~A grófné és
6966      3,  VII    |          reszketve nyúlt a koszorú után.~A grófné és az öregasszony
6967      3,  VII    |                 már készen valának, hogy a reszkető lányt az összerogyástól
6968      3,  VII    |                  öccsének egyik kezét, s a lánynak nyújtva a másikat,
6969      3,  VII    |               kezét, s a lánynak nyújtva a másikat, mind a kettőt annyira
6970      3,  VII    |                  nyújtva a másikat, mind a kettőt annyira bátorítá,
6971      3,  VII    |            kettőt annyira bátorítá, hogy a lány a koszorút átnyújthatta,
6972      3,  VII    |            annyira bátorítá, hogy a lány a koszorút átnyújthatta, s
6973      3,  VII    |                 koszorút átnyújthatta, s a fiú Jolánra mert nézni.~-
6974      3,  VII    |                mondja Jolán, oda nyújtva a jutalmat.~- Tehát elvihetem? -
6975      3,  VII    |                mondja Jolán, átengedvén, a csinos művet, melyet Imre
6976      3,  VII    |                erejét összeszedvén, hogy a lány arcán a búcsúszónak
6977      3,  VII    |          összeszedvén, hogy a lány arcán a búcsúszónak hatását is meglássa,
6978      3,  VII    |             hatását is meglássa, mi neki a legjobbat mondá.~A jutalomosztások
6979      3,  VII    |                  neki a legjobbat mondá.~A jutalomosztások után következének
6980      3,  VII    |        jutalomosztások után következének a szavalatok, azután pedig
6981      3,  VII    |                 az egész társaság kiment a kastély melletti kertbe,
6982      3,  VII    |            kastély melletti kertbe, hogy a berkenye ültetésnek tanúja
6983      3,  VII    |                kiosztott rendben, utánuk a vendégek menének a kertbe,
6984      3,  VII    |                utánuk a vendégek menének a kertbe, hova nagy tömeg
6985      3,  VII    |                 tömeg ember kéredzett, s a virágállványokat mászták
6986      3,  VII    |       virágállványokat mászták meg, hogy a leültetést megláthassák, -
6987      3,  VII    |            helyet.~András addig csinálta a helyet másnak, hogy saját
6988      3,  VII    |                 úrfiához közel jutott, s a jó öregember legelőször
6989      3,  VII    |                  most süvegelte le magát a fiatalember előtt, ki szárnyai
6990      3,  VII    |                 szárnyai alatt nőtt fel. A fiú hirtelenében azt gondolta,
6991      3,  VII    |                 midőn látta, hogy András a karjára fűzött koszorú előtt
6992      3,  VII    |              András, már most azt mondja a nagyságos úr, hogy nem töri
6993      3,  VII    |              hogy nem töri el egykönnyen a csontját, én pedig azt látom,
6994      3,  VII    |                 én pedig azt látom, hogy a padlásra felhordjuk a legjava
6995      3,  VII    |               hogy a padlásra felhordjuk a legjava szemet, - isten
6996      3,  VII    |               ezé az egyszerű emberé, ki a tarka vendégek közt is meg
6997      3,  VII    |               látott nagyranőni.~Siettek a vendégek, csak az öregasszonyság
6998      3,  VII    |         öregasszonyság ment lassan, hogy a tolongást elkerülje, s ha
6999      3,  VII    |                ha már éppen nem látja is a további ünnepélyt, majd
7000      3,  VII    |                  majd elbeszéli azt neki a kis unokaleány.~- Csókolom