1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1001 1, VI | fia is gazdag lesz, - míg a másiknak az apja oly szegényen
1002 1, VI | szegényen halt meg, hogy a nevét is csak alig felejtették
1003 1, VI | édes leányom, hogy azt a szegény fiút nagyon megszántad.~-
1004 1, VI | megszántad.~- Oh, édesanyám, a szánalmat a gazdag pénzért
1005 1, VI | édesanyám, a szánalmat a gazdag pénzért meg nem veszi;
1006 1, VI | boltban árulgatják, hanem a szívben tanyázik.~- Az a
1007 1, VI | a szívben tanyázik.~- Az a szív, az a szív! - fohászkodék
1008 1, VI | tanyázik.~- Az a szív, az a szív! - fohászkodék az anya, -
1009 1, VI | fohászkodék az anya, - a szerelmesek minduntalan
1010 1, VI | özvegyasszony, meg annak a leánya... Bizony, bizony,
1011 1, VI | úgy-e anyám? - mondja a lány, bizalmasan anyjára
1012 1, VI | önkéntelenül mutatná azt a gyönyörű főt, mely az egész
1013 1, VI | nevén szólítják.~- Akár a szomszéd fia is még, galambom,
1014 1, VI | galambom, mondja az anya, a gömbölyű képet tenyerével
1015 1, VI | megütögetve, s nem gyanítva, hogy a lány is észrevette, hogy
1016 1, VI | egészen el akarná rontani a mesét, - hisz azért van
1017 1, VI | mesét, - hisz azért van a mese, hogy a szegénynek
1018 1, VI | hisz azért van a mese, hogy a szegénynek legalább a meséből
1019 1, VI | hogy a szegénynek legalább a meséből jusson egy kis jó
1020 1, VI | már másképp nem jut.~- Hát a szomszéd fia? az igen gazdag!~-
1021 1, VI | gazdag!~- Azt nem kérdezik a mese végén, édesanyám, hanem
1022 1, VI | megelégszik mindenki, ha a másik kettő boldog!~- Mese,
1023 1, VI | lélegzett, mintha készen volna a gondolattal, csak ki kellene
1024 1, VI | kellene mondani, - midőn a szarvas messziről dobogva
1025 1, VI | messziről dobogva állt meg a lugas árnyaiban, fölkapva
1026 1, VI | zsinórt láttatott, mely a szalagra kötötten hintázá
1027 1, VI | meglepetten állt meg, valamint a lány is, kit e meglepetés
1028 1, VI | Úgy! - mondja az anya, - a szarvas kimaradt a meséből, -
1029 1, VI | anya, - a szarvas kimaradt a meséből, - s e kis kötelék
1030 1, VI | meséből, - s e kis kötelék a gazdag szomszéd fia.~- Nem,
1031 1, VI | fia.~- Nem, anyám! - szól a lány alig hallhatólag, -
1032 1, VI | lány alig hallhatólag, - ez a szegény fiú.~- Kinek csak
1033 1, VI | szegény fiú.~- Kinek csak a neve maradt? s tán még azt
1034 1, VI | mondja az anya, látván a lány szörnyű pirulását.~
1035 1, VI | pirulását.~Felelet helyett a lány anyjára nézett, mint
1036 1, VI | megcsiklandja, ha tudja, hogy a lányát mások is szeretik.~-
1037 1, VI | lányom, - ezentúl vezéreljen a jó isten, és kísérjen el
1038 1, VI | is? - kérdi gróf Dunay, a lugasból előlépvén a boldogokhoz.~-
1039 1, VI | Dunay, a lugasból előlépvén a boldogokhoz.~- Fele mindig
1040 1, VI | boldogokhoz.~- Fele mindig a tied legyen, édes fiam! -
1041 1, VI | fiam! - mondja az anya, a grófot is magához ölelvén,
1042 1, VI | kezek adták.~Így végződik el a mese, melynek az a címe:
1043 1, VI | végződik el a mese, melynek az a címe: Egyszer volt egy özvegyasszony,
1044 1, VII | VII.~A förgeteg eleje.~Hazament
1045 1, VII | Hazament az öreg Baltay, s bár a menyegzőre ezúttal nem lőn
1046 1, VII | megnyugvást hozott, hogy a leány pogánykézbe nem kerül,
1047 1, VII | nyugalommal várta, míg András a mentéből kigombolja.~- András!... -
1048 1, VII | kigombolja.~- András!... - mondja a hajdúnak, - mi a kötelessége
1049 1, VII | mondja a hajdúnak, - mi a kötelessége kendnek?~- Elmondom
1050 1, VII | Elmondom uram, - feleli a hajdú, - azt tartom most
1051 1, VII | szidattam meg magamat, - felesel a hajdú, - minden esztendőben
1052 1, VII | minden esztendőben ezen a napon elmondom kötelességemet,
1053 1, VII | kötelességemet, mint azt a legelső napon föladta nekem
1054 1, VII | legelső napon föladta nekem a nagyságos úr.~- Hát hadd
1055 1, VII | Hát hadd halljuk, mi volt a kötelessége kendnek ezelőtt
1056 1, VII | nagyságos uram:~1-ör is a kapu nyitva marad, hogy
1057 1, VII | éjjel, nappal bejöhessen; a kelletlen vendég könnyen
1058 1, VII | vendég könnyen kimehessen; a várt vendégnek meg úgy is
1059 1, VII | akkorra már e kocsikerekeket a pajtába zárjuk.~- Ez megmarad
1060 1, VII | esztendőre is! - mondja a nagyságos úr.~2-or. Magyar
1061 1, VII | annyit, mennyi belefér; a nem magyarnak zsákját is
1062 1, VII | uram parancsol mindenkinek a háznál; hanem a vendég még
1063 1, VII | mindenkinek a háznál; hanem a vendég még nagyságos uramnak
1064 1, VII | illik, rovásra kerül. - A rovás a harmadik vonásnál
1065 1, VII | rovásra kerül. - A rovás a harmadik vonásnál megtelik, -
1066 1, VII | vonásnál megtelik, - azt a házból kimarasztaljuk.~-
1067 1, VII | esztendőre; mert látom, hogy a stibli, meg a bugyogó nagyon
1068 1, VII | látom, hogy a stibli, meg a bugyogó nagyon szaporodik, -
1069 1, VII | bugyogó nagyon szaporodik, - s a fiatalember az asszonyi
1070 1, VII | ilyen népet kipusztítom a háztól.~Mielőtt tovább folytathatná
1071 1, VII | tovább folytathatná az öreg a firtatást, megérkezének
1072 1, VII | firtatást, megérkezének a vendégek, kedves öccsével,
1073 1, VII | kivel előbb találkozánk a kertben.~Az ifjak a kertnél
1074 1, VII | találkozánk a kertben.~Az ifjak a kertnél találkozának, -
1075 1, VII | találkozának, - az ifjú Baltay a gróffal együtt lovagolt
1076 1, VII | gróffal együtt lovagolt a legközelebbi állomásról,
1077 1, VII | legközelebbi állomásról, s minthogy a szarvast a réten lelték,
1078 1, VII | állomásról, s minthogy a szarvast a réten lelték, megközelíték
1079 1, VII | réten lelték, megközelíték a jámbor állatot, s Dunay
1080 1, VII | kürtzsinórt olda le, s ugyanazt a szarvasra csatolá, mire
1081 1, VII | csatolá, mire az sebesen a falu felé rohant.~Dunay
1082 1, VII | lehetőleg utána nyargalt, de a kötekedő állat bármennyiszer
1083 1, VII | megállt, mégis előbb ért a kertbe, melynek sűrűjében
1084 1, VII | elveszett az üldöző elől.~Dunay a téli szakban a megye székhelyén
1085 1, VII | elől.~Dunay a téli szakban a megye székhelyén ösmerkedék
1086 1, VII | azon jövendőre, mely lányát a gróf karjaiba vezeti; s
1087 1, VII | gátolá az egyesülést, még a bácsinak adott ígéret sem, -
1088 1, VII | ígéret sem, - hisz hogy lenne a gróf olyan, ki a bácsi kívánatának
1089 1, VII | hogy lenne a gróf olyan, ki a bácsi kívánatának meg nem
1090 1, VII | becsületes magyar ember, mint a bácsi maga.~Az öreg Baltay
1091 1, VII | inkább megörült, minthogy a gróf még más két vendéget
1092 1, VII | Györgyöt.~- András! - kiált ki a hajdúnak, - hozza kend be
1093 1, VII | hajdúnak, - hozza kend be a rovásokat.~- Az újakat,
1094 1, VII | rovásokat.~- Az újakat, vagy a régieket?~- Csak a régieket.~
1095 1, VII | vagy a régieket?~- Csak a régieket.~András engedelmeskedék,
1096 1, VII | engedelmeskedék, s elhozta a régi rovásokat, kioldá a
1097 1, VII | a régi rovásokat, kioldá a csomót, várván, mit parancsol
1098 1, VII | szabaduljon ki egy-kettő a purgatóriumból.~- Ez az
1099 1, VII | uram parancsolatjából, mert a korcsmáját zsidónak adta
1100 1, VII | zsidónak adta árendába; a másikat pedig azért, hogy
1101 1, VII | is megissza.~- Ott marad a rováson, - hallja kend; -
1102 1, VII | hogy szent Mihály napra, ha a sörtől eláll, - az egyik
1103 1, VII | uram következnék, - mondja a hajdú, - ennek is három
1104 1, VII | azért róttuk föl neki, mert a búcsún úgy jelent meg, hogy
1105 1, VII | búcsún úgy jelent meg, hogy a felesége ült jobbról, -
1106 1, VII | ő kelme pedig balról. A másodikat azért, mert szajkót
1107 1, VII | aztán beszélni tanítja. A harmadikat azért; mert a
1108 1, VII | A harmadikat azért; mert a házunk előtt elment, aztán
1109 1, VII | 1-ör, mert jobb kezét a felesége bal keze nélkül
1110 1, VII | nélkül nem mozdíthatja, 2-or, a szajkót emberré akarja tenni, -
1111 1, VII | várhatnám én őt akkor, ha a falun kívül laknám? Ott
1112 1, VII | kívül laknám? Ott marad a rováson, és még akkor sem
1113 1, VII | rovása van kezemben, fogom a három vonást.~- Hadd halljuk
1114 1, VII | halljuk egymásután mind a hármat.~- Az elsőt akkor
1115 1, VII | elsőt akkor kapta, mikor a Tihanyi barátoknak a vajat
1116 1, VII | mikor a Tihanyi barátoknak a vajat pénzért adta. A másodikat
1117 1, VII | barátoknak a vajat pénzért adta. A másodikat meg, hogy a pusztáján
1118 1, VII | adta. A másodikat meg, hogy a pusztáján csinált hidat
1119 1, VII | csinált hidat lelakatoltatta, a harmadikát pedig, hogy a
1120 1, VII | a harmadikát pedig, hogy a házánál zsemlyét eszik.~-
1121 1, VII | eszik.~- Na, ennek elengedem a hidat, ha felnyittatja;
1122 1, VII | felnyittatja; meg az elsőt is, ha a vaj árát kétszeresen visszaküldi, -
1123 1, VII | ember, - mit kereskedik a maga papján; hanem a zsemlye
1124 1, VII | kereskedik a maga papján; hanem a zsemlye fönnmarad, mert
1125 1, VII | zsemlye fönnmarad, mert ha a feleségét úgy elkényeztette,
1126 1, VII | úgy elkényeztette, hogy a kenyeret már nem eheti, -
1127 1, VII | Andrásnak nem maradt ideje a többit leszámolni, hanem
1128 1, VII | kérdi az öreg, megölelve a fiút, kit az öreg nagyon
1129 1, VII | kedves bátyám, - mondja a fiú, bátyja karjába fűződve.~-
1130 1, VII | Tegnap meglátogattam a sógorasszonyt!~- Hála légyen
1131 1, VII | sógorasszonyt!~- Hála légyen a jó istennek! - kiált föl
1132 1, VII | jó istennek! - kiált föl a fiú. - Kibékélt urambátyám?~-
1133 1, VII | asszonynak nagyon beszámítottam a paradicsomot, - azért nem
1134 1, VII | vénségemre veszem észre, hogy a Zsuzsi szolgáló mégis csak
1135 1, VII | jobban meg tudja nyomni a hátamat, mint ez a vén bolond
1136 1, VII | nyomni a hátamat, mint ez a vén bolond András; mert
1137 1, VII | öreg - Na, ne akassz meg a szó közepén, hanem hát azt
1138 1, VII | egy pár mentén kívül csak a sarkantyús csizmája maradt;
1139 1, VII | el, - urambátyám.~- Nem a manót? - durran föl az öreg, -
1140 1, VII | Bátyám sem! - mondja a fiú, - mert majd helyettünk
1141 1, VII | amaz, éppen most értesíte a végelhatározásról.~- Nekem
1142 1, VII | Hallom! - kiáltja kívülről a hajdú, mintha azt akarná
1143 1, VII | jő be.~- András! - kiált a nagyságos úr még keményebben.~-
1144 1, VII | kendet?~- Mi lelte már megint a nagyságos urat? - mondja
1145 1, VII | nagyságos urat? - mondja a hajdú az ajtót benyitva,
1146 1, VII | nem most mondta el kend a kötelességét? - pöröl az
1147 1, VII | öreg, - hát ki parancsol a háznál?~- Ha elmondtam a
1148 1, VII | a háznál?~- Ha elmondtam a kötelességemet, hát nem
1149 1, VII | kötelességemet, hát nem mondta meg a nagyságos úr, hogy jövő
1150 1, VII | meg azt is mondta, hogy a vendég még nagyságos uramnak
1151 1, VII | parancsol; hát hadd lássak a dolgom után, mikor vendég
1152 1, VII | vendég van, majd rákerül a sor a nagyságos úrra is! -
1153 1, VII | van, majd rákerül a sor a nagyságos úrra is! - mondja
1154 1, VII | nagyságos úrra is! - mondja a hajdú, s maga után betette
1155 1, VII | magunk is bele merünk szólani a dologba, és Baltay őnagyságának
1156 1, VII | őnagyságának jellemvonásához a dolog könnyebb megértése
1157 1, VII | vélje valaki, különösen a mai világban, midőn közönségünk
1158 1, VII | életben volt, mint mondók, a magyar embernek minden jó
1159 1, VII | valami ragadozó állat, hanem a maga idejében meg-megnyesegeti.~
1160 1, VII | meg-megnyesegeti.~De térjünk vissza a dologra, mert András eddig
1161 1, VII | András eddig elvégezte dolgát a vendég körül, és így ne
1162 1, VII | egy titkosan rágódó bú, mi a múlt század végén valóságos
1163 1, VII | állapothoz úgy nem illett, mintha a fülemile a varjú után kezdene
1164 1, VII | illett, mintha a fülemile a varjú után kezdene károgni.~
1165 1, VII | károgni.~Kopni kezdett az a jó patriarkális élet, s
1166 1, VII | újat káromkodta meg, míg a másik a régit nevette.~Mintha
1167 1, VII | káromkodta meg, míg a másik a régit nevette.~Mintha csak
1168 1, VII | egyik vagy másik kiszökött a sorból az újítások után,
1169 1, VII | azonképpen keseredének el a többiek, kik most már elkeseredéssel
1170 1, VII | elkeseredéssel kezdték védeni a régit s készebb volt némelyik
1171 1, VII | mint azon egy hidat átverni a rövidebb útért, ha véletlenül
1172 1, VII | réceúsztatónak hagyta.~Midőn a csigát megérintik, visszavonul
1173 1, VII | s addig elő nem jő, míg a gyermek nyájas szóval elő
1174 1, VII | melynek útján kikopjék a nemzeti hüvelyből, s ezen
1175 1, VII | nemzeti hüvelyből, s ezen a példán más is.~Elengedhetlen
1176 1, VII | meggátlására tartotta ő a rovást, hogy legalább az
1177 1, VII | mondja András, beállítván a nagyságos úr elé - mit tetszik
1178 1, VII | nagyságos uram, - felel a hajdú - bár ne kellene;
1179 1, VII | nagyságos uram, - majd a mentém alá dugok egyet,
1180 1, VII | vennem, csak bólintson egyet a fejével nagyságos uram,
1181 1, VII | minthogy éppen hallá, hogy a várt vendégek is megérkeztek,
1182 1, VII | megérkeztek, tehát kisietett, hogy a nagy embereket illőn fogadhassa.~
1183 1, VII | embereket illőn fogadhassa.~A fogadás oly ritka volt,
1184 1, VII | mindenik magáról úgy, mint a másikról, hogy midőn ilyen
1185 1, VII | elgondolni, - miért? mert hisz ha a becsületes ember oly ritka
1186 1, VII | csillag.~Helyre vergődének a vendégek, s az egyik teremben
1187 1, VII | valamit parancsolnának akár a vendégek, akár a nagyságos
1188 1, VII | parancsolnának akár a vendégek, akár a nagyságos úr.~- András! -
1189 1, VII | öregúr, mire András kezdé a pipákat osztogatni, s még
1190 1, VII | kerüljön, inkább ő is megadta a módját, s ámbár elhagyta
1191 1, VII | s ámbár elhagyta aludni a pipát, de még megszívogatta,
1192 1, VII | megszívogatta, mintha még úgy adná a füstjét, - és Baltay úr
1193 1, VII | füstjét, - és Baltay úr ezt a kis cselt örömest elnézte, -
1194 1, VII | mondja gróf Dunay a megkínált pipát Andrásnak
1195 1, VII | gróf.~Észrevette az öreg a szóváltást, de mintha nem
1196 1, VII | csak ilyen tejjel tartjuk a fiatalembert.~- Nem akarom
1197 1, VII | akarom megszokni! - mondja a gróf minden komolyabb értelem
1198 1, VII | megszokni? Hisz öcsém, még a hús is tovább eltart a füstön, -
1199 1, VII | még a hús is tovább eltart a füstön, - pedig nekünk erre
1200 1, VII | Az nem, hanem már ezt a gyengeséget nem akarom magamban
1201 1, VII | vett észre, minthogy még a szolgálattal nem volt készen,
1202 1, VII | szolgálattal nem volt készen, s a párbeszéd végén urára nézett,
1203 1, VII | ablakmélyedésében előhúzta a rovást és az első vonást
1204 1, VII | azért hirtelen másra vitte a beszédet, s mondja az öregnek:~-
1205 1, VII | törzsöknyájat.~- Olcsóbb lesz a birkahús egypár esztendő
1206 1, VII | mégis úgy, mintha ezzel a juhászatot végképp elítélné.~-
1207 1, VII | dünnyögött az öreg, - ezt a mentét már tizedik esztendeje
1208 1, VII | barátunk gyapjújába még a moly is beleeshetik, míg
1209 1, VII | veszek; mert remélem, hogy a hajdúknak valamivel gorombább
1210 1, VII | elviseli az is! - mondja a herceg.~- Ha fele árért
1211 1, VII | majd meglátod, Lajos, az a birka utóbb is csak a szénát
1212 1, VII | az a birka utóbb is csak a szénát eszi el a gulyamarha
1213 1, VII | is csak a szénát eszi el a gulyamarha elől, s ha aztán
1214 1, VII | nem is marad, hanem még a gulyás is posztóköpenyegben
1215 1, VII | is posztóköpenyegben őrzi a marhát.~- Így a juhokat
1216 1, VII | posztóköpenyegben őrzi a marhát.~- Így a juhokat nem szereted, öreg? -
1217 1, VII | szereted, öreg? - mondja a herceg.~- A húsát bíz én
1218 1, VII | öreg? - mondja a herceg.~- A húsát bíz én szeretem, kivált
1219 1, VII | ugyan egy sem jön, hogy a szénámat megegye, gyapja
1220 1, VII | szénámat megegye, gyapja meg a nyakamon vesszen.~- Na,
1221 1, VII | majd meglássuk! - mondja a herceg; - hanem a földialmát
1222 1, VII | mondja a herceg; - hanem a földialmát csak megkísérted
1223 1, VII | eszem, míg földemen megterem a búza.~- No, mi csak megkísértjük! -
1224 1, VII | Baltay, - ha majd kipusztul a búzakenyér a háztól; mert
1225 1, VII | majd kipusztul a búzakenyér a háztól; mert a földialma
1226 1, VII | búzakenyér a háztól; mert a földialma gyökeret ver,
1227 1, VII | földialma gyökeret ver, mint a tüskebokor, hát eljöhettek
1228 1, VII | akkor valljátok meg, hogy a kalácstól, ha már okosabb
1229 1, VII | nem lesz is az ember, mint a burgonyától, de nem is bolondul
1230 1, VII | meg kell próbálni! - véli a herceg.~- Persze, hogy meg
1231 1, VII | benneteket, Festeticset mikor a földialmán soványodik le,
1232 1, VII | földialmán soványodik le, a herceget pedig mikor a birkahúson
1233 1, VII | a herceget pedig mikor a birkahúson hízik meg.~-
1234 1, VII | birkahúson hízik meg.~- Kész a vacsora! - jelenti András,
1235 1, VII | egyszersmind megnyitván a szárnyas ajtót, mely az
1236 1, VII | az étterembe vezetett, s a jó barátok elkötekedtek
1237 1, VII | jó barátok elkötekedtek a burgonyán és juhon, mely
1238 1, VII | ország beszélt róla, s mint a medvejárás, - úgy emlegette
1239 1, VII | medvejárás, - úgy emlegette meg a finom juhot és azt a napot,
1240 1, VII | meg a finom juhot és azt a napot, melyen meglátta azt
1241 1, VII | melyen meglátta azt és a legelső burgonyaszemet.~
1242 1, VII | burgonyaszemet.~Istenem! a szegény ember mai napon
1243 1, VII | hogy nem haltak meg éhen?~A vacsora alatt megemlítendőnek
1244 1, VII | alatt megemlítendőnek véljük a mindenesetre jó bort és
1245 1, VII | mindenesetre jó bort és a jó vizet; - az előbbieket
1246 1, VII | jó vizet; - az előbbieket a házigazda szívesen kínálta
1247 1, VII | öreg nem igen vigyázott a szóra a beszéd elején s
1248 1, VII | nem igen vigyázott a szóra a beszéd elején s váltig azt
1249 1, VII | váltig azt gondolta, hogy a gróf a borait dicséri, mi
1250 1, VII | azt gondolta, hogy a gróf a borait dicséri, mi egy kissé
1251 1, VII | egy kissé megengesztelé a pipa miatt; hanem bezzeg
1252 1, VII | hanem bezzeg nagyot nézett a következendő párbeszéd után.~-
1253 1, VII | után.~- Jobb ez úgy-e, mint a Lacryma Christi?!~- Nekem
1254 1, VII | Nekem legalább jobb! - felel a gróf.~- Ugyan, mondja meg,
1255 1, VII | öcsém, - hát csakugyan jó az a Lacryma Christi?~- Sohasem
1256 1, VII | kedves urambátyám!~- Mi a manó, hisz ott jártál Olaszországban,
1257 1, VII | Olaszországban, s ott már csak a legjavából kaphat az ember.~-
1258 1, VII | volt hozzá, - magyarázá a gróf, de minthogy bort sohasem
1259 1, VII | öreg, - hisz most dicsérted a boromat.~- A vizet, kedves
1260 1, VII | most dicsérted a boromat.~- A vizet, kedves urambátyám, -
1261 1, VII | kedves urambátyám, - felel a gróf - és most is mondom,
1262 1, VII | szól: András, szóljon kend a grófnak, - még az kellene,
1263 1, VII | hogy vízzel tartsuk, mint a hidat.~- Bocsánat, - nem
1264 1, VII | iszom!... - mentegetődzék a gróf.~- Az én egészségemre! -
1265 1, VII | ellenében is védelmezni akarná a grófot, ki őt ily hamar
1266 1, VII | Bocsánat - mentegetődzék a gróf, - amit egyszer nem,
1267 1, VII | vendégeimért üssük össze a poharat!~- Ezzel a jó vízzel,
1268 1, VII | össze a poharat!~- Ezzel a jó vízzel, ha megengedi
1269 1, VII | megengedi urambátyám! - mondja a gróf éppen nem engedve.~-
1270 1, VII | csak olyan természete, mint a mécsnek, hogy olajt iszik...
1271 1, VII | olajt iszik... No töltsd meg a poharat!~- Szokásomtól nem
1272 1, VII | el semmi áron! - mondja a gróf szörnyű következetességgel.~-
1273 1, VII | elvonult egy ablakmélyedésbe, s a rovásra a második vonást
1274 1, VII | ablakmélyedésbe, s a rovásra a második vonást lenyeste
1275 1, VII | lenyeste egy éles késsel, mely a kemény nyomásnak szívesen
1276 1, VII | engedelmeskedett.~Vége lőn a vacsorának, a fiatalok hátrább
1277 1, VII | Vége lőn a vacsorának, a fiatalok hátrább maradtak,
1278 1, VII | mentek elől, s minthogy a fiatalok még az étteremben
1279 1, VII | le.~Nemsokára elhúzódtak a nyugvóhelyre, a fiatal gróf
1280 1, VII | elhúzódtak a nyugvóhelyre, a fiatal gróf olvasáshoz fogott,
1281 1, VII | megtudván még bátyjától, hogy a házasságba miképpen egyezett,
1282 1, VII | egyezett, elgondolá, hogy ha ez a házasság az öreg akarata
1283 1, VII | ellenére is megtörténnék, akkor a pört irgalom nélkül megkezdi,
1284 1, VII | minden átkát szétereszti, s a közös barátságnak vége.~
1285 1, VII | Baltay nem, minthogy ezt a lármát rég megszokta s az
1286 1, VII | maradványt bántatlanul hagyá a falon, emlékéül annak, hogy
1287 1, VII | néhány évtizede ketyegett a Baltay-családnak.~Baltayt
1288 1, VII | találta, s az öreg nem annyira a lehető atyafiságból, mint
1289 1, VII | mint egyéni meggyőződésből a grófot a legszigorúbb mértékre
1290 1, VII | meggyőződésből a grófot a legszigorúbb mértékre vette,
1291 1, VII | mentségére nagyon keveset talált.~A hatalmas úr anyagi kényelmének
1292 1, VII | is, ha egy sorban állunk, a házas zsellér is csak annyi
1293 1, VII | tízezer holdas, és hogy a nemzet összegét végtére
1294 1, VII | gyötrelmesebben, minthogy a gróf hírhedt ember volt, -
1295 1, VII | hírhedt ember volt, - s a jó Baltay nehéz szívvel
1296 1, VII | gondolt azon körülményre, hogy a lánc nem is végén, hanem
1297 1, VII | derekán szakadozik, - és ezt a hézagot nehéz összekötni.~
1298 1, VII | Baltayt nem hagyá nyugodni a tűnődés, - és ablakából
1299 1, VII | mielőtt okát gyaníthatná, a fáradság erőt vett a tűnődő
1300 1, VII | gyaníthatná, a fáradság erőt vett a tűnődő emberen, és szemeire
1301 1, VII | Néhány napig meglakták házát a vendégek, - a nappali órák
1302 1, VII | meglakták házát a vendégek, - a nappali órák derülten folyának,
1303 1, VII | folyának, de éjszakánkint a háziurat rendesen ébren
1304 1, VII | rendesen ébren tartá az a világosság, mely az ifjú
1305 1, VII | állhatá, hanem megrántá a csöngettyűhúzót, s nemsokára
1306 1, VII | nemsokára belépett András a szörnyű csengetésre.~- Olcsóbbért
1307 1, VII | is bejövök ám! - mondja a fölrezzentett hajdú, megsokallván
1308 1, VII | fölrezzentett hajdú, megsokallván a csengettyű rángatást.~-
1309 1, VII | rángatást.~- András! - szól a nagyságos úr, egészen saját
1310 1, VII | vesződvén, - nézze meg kend a grófot, bizonyosan égve
1311 1, VII | bizonyosan égve feledte a gyertyát, bizony még felpörköli
1312 1, VII | nem látom úgy-e? - mondja a hajdú.~- No ha látta kend,
1313 1, VII | figyelmeztette, hogy égve marad a gyertya, maga pedig elalszik.~-
1314 1, VII | csinál hát? - csodálkozék a nagyságos úr - talán csak
1315 1, VII | hanem visszájáról.~- Mi a mennykőnek az a sok könyv?~-
1316 1, VII | visszájáról.~- Mi a mennykőnek az a sok könyv?~- Én is azt kérdeztem
1317 1, VII | felelte, hogy holtig tanul a jó pap!~- Nohát mért nem
1318 1, VII | Fele kenyere annak az a könyv, nagyságos uram, -
1319 1, VII | gyertyázik talán, de bíz akkor is a könyvet bújta, - még mondtam
1320 1, VII | hogy addig nézi gyertyánál a sok apró betűt, hogy utóbb
1321 1, VII | akarván az ágyban, hogy a szót jobban értse: talán
1322 1, VII | mondja nehezteléssel a hajdú, - no ha álmodtam,
1323 1, VII | sem, hanem menjen be hozzá a nagyságos úr maga; hanem
1324 1, VII | maga; hanem jól megszorítsa a nadrágszíjat, mert ha valamelyik
1325 1, VII | kikérdezi, - én nem felelek ám a nagyságos úr helyett! -
1326 1, VII | nagyságos úr helyett! - végzi be a hajdú a szót, egész nehezteléssel
1327 1, VII | helyett! - végzi be a hajdú a szót, egész nehezteléssel
1328 1, VII | maga után az ajtót.~Reggel a két öregebb vendég eltávozott
1329 1, VII | eltávozott korán, vendégül híván a két ifjabbat is, hogy együtt
1330 1, VII | ifjabbat is, hogy együtt aztán a tamási nagy vadaskert meghajtásán
1331 1, VII | meghajtásán részt vegyenek, de a fiatalok valamivel későbben
1332 1, VII | öregebb Baltay lenn állt a kocsinál, hogy a lovakat
1333 1, VII | lenn állt a kocsinál, hogy a lovakat szemlélje, s ezúttal
1334 1, VII | lovakat szemlélje, s ezúttal a fölrakodásnak is szemtanúja
1335 1, VII | Hát ebben mi van? - kérdé a grófot egy faládára mutatva.~-
1336 1, VII | Könyvek, urambátyám!~- Mi a patvar, öcsém, hát nem silabizáltattak
1337 1, VII | Oh, urambátyám, - véli a gróf, - sokat meg lehetne
1338 1, VII | édes urambátyám! - mondja a gróf fölvevén útiköntösét,
1339 1, VII | fölvevén útiköntösét, hogy a kocsiba üljön.~- Nojsz Árpád
1340 1, VII | meggyőződésben vagyok! - jegyzi meg a gróf.~- S aki ezt nem hiszi,
1341 1, VII | öreg elhalaványodva, nézvén a kocsi elindulását, és a
1342 1, VII | a kocsi elindulását, és a szavakat úgy ejtvén, hogy
1343 1, VII | hogy az illető megértse.~*~A két ember elvált, mindkettő
1344 1, VII | mintegy befejezésül ezt a kis magánbeszédet:~- Még
1345 1, VII | ember olvasni fog! - mondja a gróf.~- Ez az ember nem
1346 1, VII | úgy hogy András előhúzta a rovást, hogy a harmadik
1347 1, VII | előhúzta a rovást, hogy a harmadik vonást fölrója,
1348 1, VII | öregúr is észrevett, midőn a hajdú készen lőn a harmadik
1349 1, VII | midőn a hajdú készen lőn a harmadik vonással, azt mondja:~-
1350 1, VII | Hallja kend, megtellett a rovás!~Boldogságos isten, -
1351 1, VII | Boldogságos isten, - mind a kettő a legjobb hazafi,
1352 1, VII | Boldogságos isten, - mind a kettő a legjobb hazafi, hanem rajtuk
1353 1, VII | rajtuk van még idáig is a nagy átok: az egyik a másikat
1354 1, VII | is a nagy átok: az egyik a másikat nem érti.~A két
1355 1, VII | egyik a másikat nem érti.~A két fiatalember nagyon is
1356 1, VII | kivitelére, s alig várta, hogy a hercegnél legyenek, hogy
1357 1, VII | legyenek, hogy lelkéről leoldja a terhet, mely okává válhatnék
1358 1, VII | fogván, sebesen szaladt föl a lépcsőzeten, hogy gondjaitól
1359 1, VII | megszabadulhasson.~Bowring úr a hercegnek az ozorai búcsút
1360 1, VII | pennyvel sem ér többet, mert a dühös boxoló, ha lökésben
1361 1, VII | kiüti ellenfele szemét, ha a konstábler botja közibük
1362 1, VII | közibük nyújtózkodik; de a béres puszta szóra elereszti
1363 1, VII | könyvből olvassa, képes elmenni a könyvíróhoz a földgolyó
1364 1, VII | képes elmenni a könyvíróhoz a földgolyó ellenkező oldalára
1365 1, VII | is hazudott, vakarja ki a könyvből, - s ha nincs pénze
1366 1, VII | javítva újra kinyomatom, s a hazudságért készen a bocsánat.~
1367 1, VII | s a hazudságért készen a bocsánat.~A herceg csöndes
1368 1, VII | hazudságért készen a bocsánat.~A herceg csöndes gyönyörrel
1369 1, VII | pedig tudtára adá, hogy a magyarországi leghíresebb
1370 1, VII | szarvasvadászatra indulnak a tamási erdőbe, hol háromszáz
1371 1, VII | vesződni vele.~- Láttam a törzsnyájat, a juhok ritka
1372 1, VII | Láttam a törzsnyájat, a juhok ritka szépek, - mondja
1373 1, VII | minden összefüggés nélkül a beszéd folyamára.~- Bowring
1374 1, VII | folyamára.~- Bowring barátom, ön a juhokról beszél.~- Igen,
1375 1, VII | juhokról beszél.~- Igen, a juhokról, azt hittem, hogy
1376 1, VII | juhokról, azt hittem, hogy a herceg a juhokra gondolt,
1377 1, VII | azt hittem, hogy a herceg a juhokra gondolt, hogy hatvanával
1378 1, VII | hatvanával beszél.~- Én a tamási szarvasokat gondolám! -
1379 1, VII | gondolám! - igazítja helyre a herceg.~- De hatvan egy
1380 1, VII | Nohát hetven! - mondja a herceg, - s ha ön szereti
1381 1, VII | herceg, - s ha ön szereti a tréfát, még a vadászat előtti
1382 1, VII | ön szereti a tréfát, még a vadászat előtti napon egy
1383 1, VII | mérföldet utazni keresztül a vadas kert egyik részén,
1384 1, VII | szerencséje leszen önnek, ha a szarvasok ki nem eszik alóla
1385 1, VII | szarvasok ki nem eszik alóla a szénát.~- Herceg! - mondja
1386 1, VII | mondja az angol - minket a világ különcöknek tart,
1387 1, VII | angol maga nem sajnálja a pénzt saját bolondjaiért,
1388 1, VII | kívánja az utazást megtenni, a fogat rendelkezésére áll
1389 1, VII | fogat rendelkezésére áll és a fürgedi ispán egy négyökrös
1390 1, VII | mázsásat azért, mert vastag.~A herceg nem késett a rendelkezést
1391 1, VII | vastag.~A herceg nem késett a rendelkezést megtenni, s
1392 1, VII | nyitott ki az oldalajtón, míg a másikon az ifjú Baltay lépett
1393 1, VII | kíváncsi vagyok hallani a nagy titkot! - mondja a
1394 1, VII | a nagy titkot! - mondja a herceg, barátságosan nyújtván
1395 1, VII | közlemény elfogadására kéré meg a herceget igen bizalmasan.~-
1396 1, VII | Hercegem! - mondja az ifjú - a körmendi levéltár befogadhatna-e
1397 1, VII | ha ön kívánja! - lőn rá a felelet.~- Egy nehezékkel
1398 1, VII | sem többet ennél, - mondja a másik- ennyi azt hiszem
1399 1, VII | Körmendre vinni?~- Nem! ha a herceg szíveskedik azt átvétetni
1400 1, VII | megtörténhetik, - mondja a herceg - Csapó, a körmendi
1401 1, VII | mondja a herceg - Csapó, a körmendi levéltárnok itt
1402 1, VII | átveheti.~- Nem kétlem, ő a herceg megbízott embere.~-
1403 1, VII | másképp meg nem védhetné a titkot.~- Tökéletesen nyugodt
1404 1, VII | nyugodt vagyok! - mondja a fiatalember némileg hátrafordulván,
1405 1, VII | kedves Csapó úr, - mondja a herceg teljes megbecsüléssel,
1406 1, VII | ez iratcsomót átveszi s a körmendi levéltárban mindaddig
1407 1, VII | Annyi legföljebb - mondja a herceg utasítólag - hogy
1408 1, VII | külön fiókot tartson neki a levéltár soros szekrényosztályaiban.~-
1409 1, VII | természetesen, - magyarázá Csapó - a szentséges hely megleszen,
1410 1, VII | rajt leszen az útmutató cím a levéltári számmal! - Végzi
1411 1, VII | levéltári számmal! - Végzi be a szót, átvevén a nyalábot,
1412 1, VII | Végzi be a szót, átvevén a nyalábot, melynek külső
1413 1, VII | ez pör, - s azt tartom a szekrény föliratául legalkalmasabb
1414 1, VII | eltávozott, és néhány nap múlva a körmendi levéltár egyik
1415 1, VII | egyik fiókját kibélelte a pocakos pör, s a szekrény
1416 1, VII | kibélelte a pocakos pör, s a szekrény külsején a címbetűk
1417 1, VII | pör, s a szekrény külsején a címbetűk jó vastag és olvasható
1418 1, VII | olvasható alakban mutaták a helyet, hova a Baltay-családnak
1419 1, VII | alakban mutaták a helyet, hova a Baltay-családnak annyi évi
1420 1, VII | Ezután kirándulának megnézni a juhnyájat, mely alapjává
1421 1, VII | juhnyájat, mely alapjává lőn a híres enyingi juhászatnak,
1422 1, VII | juhászatnak, valamint megtekinték a legelső rendes falut Magyarországban,
1423 1, VII | jó egy órányira fekszik, a hercegtől vévén nevét, minthogy
1424 1, VII | hol már ezelőtt húsz évvel a leggazdagabb magyar jobbágyok
1425 1, VII | tőnek azon nagy emberről, ki a magyar földesurak becsületét
1426 1, VII | életében hálásan megösmerének a szomszéd jobbágyok is, mai
1427 1, VII(2) | kétség nélkül mintapéldánya a faluknak, egyenes és tágas,
1428 1, VIII | helység határa felé, melyen a Baltay-család roppant birtoka
1429 1, VIII | kezdődik, másfél órányira a tamási erdőtől.~Lesre megyen
1430 1, VIII | tamási erdőtől.~Lesre megyen a dologtalan szabados, ki
1431 1, VIII | dologtalan szabados, ki a kévehányást nagyon megunta
1432 1, VIII | kévehányást nagyon megunta a meleg nyárban, s már ötödnapja
1433 1, VIII | s már ötödnapja kujtorog a Sión túli nádasokon, hogy
1434 1, VIII | hogy valahára elkapja azt a jámbor szarvast, melyet
1435 1, VIII | Néhány nap óta kószább lőn a szarvas, a tamási vadaskerten
1436 1, VIII | óta kószább lőn a szarvas, a tamási vadaskerten alól
1437 1, VIII | hét óta fölebb rezzegetik a vadat, hogy a nagy vendégek
1438 1, VIII | rezzegetik a vadat, hogy a nagy vendégek kényük-kedvük
1439 1, VIII | pusztíthassák őket, s így a lassankint megriasztott
1440 1, VIII | megriasztott vadból néhány darab a vadaskert mellett csapván
1441 1, VIII | vadaskert mellett csapván el, a Tamásin fölül eső vidéket
1442 1, VIII | vidéket is bekalandozza, s a mi szarvasunk sétái közben
1443 1, VIII | Meddig Józsi hasztalan lesett a vadabbak után, megriasztva
1444 1, VIII | lévén, hamar elszaladtak a kutyák elől, tehát elhatározá,
1445 1, VIII | tehát elhatározá, hogy a szelídet megkeríti, bármennyi
1446 1, VIII | bármennyi ideig kelljen hasalnia a tengeri földek szélén.~Néhány
1447 1, VIII | okoskodta leshelyét, hogy a szarvast elvághassa a falutól,
1448 1, VIII | hogy a szarvast elvághassa a falutól, s úgy szorítsa
1449 1, VIII | falutól, s úgy szorítsa be a nádasnak, hogy a Sió mentében
1450 1, VIII | szorítsa be a nádasnak, hogy a Sió mentében jobban Tamási
1451 1, VIII | legkönnyebben sikerül elkapni a szarvast, mely a reggeli
1452 1, VIII | elkapni a szarvast, mely a reggeli órákban nagyon szívesen
1453 1, VIII | napsugár végigszaladt volna a síkon, szilaj nyargalásban
1454 1, VIII | szilaj nyargalásban jött a szarvas, néha-néha megállapodván,
1455 1, VIII | emelt fővel tekintgetvén a megszakadozott tengeri ültetvények
1456 1, VIII | vagy hogy éppen meglátná a határnak új vendégeit, melyek
1457 1, VIII | határnak új vendégeit, melyek a jó pajtásságért is szívesen
1458 1, VIII | pajtásságért is szívesen tanyáztak a helység közelében.~A vér
1459 1, VIII | tanyáztak a helység közelében.~A vér nem vált vízzé, s az
1460 1, VIII | azon megszokással, hogy a kastély udvarát lakja még,
1461 1, VIII | ökrök feje közé lökni, s a fölébredt állat nagy szemeit
1462 1, VIII | hogy lekötvén magát abban a széles környék, keresetteire
1463 1, VIII | érzé megvadulni magában a vért, mely már nem ösztönzi
1464 1, VIII | visszafelé, mintha megbódulna a légtől, melyet sebes futásában
1465 1, VIII | ugrás könnyen átméreté vele a hézagot, s mindinkább ingerlé
1466 1, VIII | hézagot, s mindinkább ingerlé a bóduló állatot.~Megint megállapodék,
1467 1, VIII | magát, s midőn visszanézett a falu felé, még állati eszében
1468 1, VIII | visszaindítaná. Nem bírt elválni a falu nézésétől; - neki is
1469 1, VIII | el azon gondolatnál, hogy a kedves úrnő hihetőleg eddig
1470 1, VIII | úrnő hihetőleg eddig már a kert árnyaiban kiáltja a
1471 1, VIII | a kert árnyaiban kiáltja a nevét, - s e gondolat néhány
1472 1, VIII | néhány lépést tétetett vele a falu felé; de oly lassan,
1473 1, VIII | vagy hátra győzelmes lenne, a hídvégi szabados elbocsátá
1474 1, VIII | hídvégi szabados elbocsátá a két erős kopót, melyek hangos
1475 1, VIII | hangos ugatással riaszták meg a szarvast, mely eddigi bátorságát
1476 1, VIII | eddigi bátorságát elveszté s a faluval ellenkező irányban
1477 1, VIII | ellenkező irányban rohant le a Sió nádasai mellett.~A szabados,
1478 1, VIII | le a Sió nádasai mellett.~A szabados, egyenes úton az
1479 1, VIII | arra keresi, s éppen azért a kutyákat visszakürtölé,
1480 1, VIII | visszakürtölé, látván, merre tévedez a szarvas, ő pedig minél távolabb
1481 1, VIII | minél távolabb akart maradni a falutól és annak határától,
1482 1, VIII | útba, midőn lövésre kerül a vad, s így a büntetést elkerülje,
1483 1, VIII | lövésre kerül a vad, s így a büntetést elkerülje, tudván,
1484 1, VIII | elkerülje, tudván, hogy a kedvenc állatot mindenki
1485 1, VIII | állatot mindenki ösmeri.~A szarvas még mindig bírt
1486 1, VIII | bírta megkergetni, azért a vadász előtt mindenütt lefelé
1487 1, VIII | fordulni az ebek miatt, melyek a szabados mellett pórázon
1488 1, VIII | Néhány órája már, hogy a szarvas vezeti a szabadost,
1489 1, VIII | már, hogy a szarvas vezeti a szabadost, ki végre megunta
1490 1, VIII | szabadost, ki végre megunta a gyaloglást, valamint a helyiség
1491 1, VIII | megunta a gyaloglást, valamint a helyiség is ínyére volt;
1492 1, VIII | azért újra leszabadítá a kutyákat, melyek az állatot
1493 1, VIII | erővel kezdék megzaklatni.~A tamási határban megfordult
1494 1, VIII | tamási határban megfordult a vad, hogy visszafelé törjön;
1495 1, VIII | határárkot magasról átugranék, a golyó farába csapódott,
1496 1, VIII | állatot újra az erdőnek hajtá.~A vér meghagyá nyomait, s
1497 1, VIII | vér meghagyá nyomait, s a lihegő vadász ingere lecsillapíthatatlan
1498 1, VIII | szüntelen nyomon kergetvén a vadat. Csakhogy az erdőszél
1499 1, VIII | el tőle.~Kevéssé ismeri a vadászszenvedélyt, ki azt
1500 1, VIII | százlépésnyiről mindig látja a vadat, és csak közelléte
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991 |