1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1501 1, VIII | bírja odább rezzegetni.~A szabados újra megtölté a
1502 1, VIII | A szabados újra megtölté a puskát, hogy ha közelében
1503 1, VIII | amint fegyverét megtölté, a szarvas újra megindult,
1504 1, VIII | újra megindult, s amint a vadaskertnek egy mérföldet
1505 1, VIII | vélne, hol menedéket remélt.~A vadaskert fala mellett rézsútosan
1506 1, VIII | helyütt feltöltések, hogy a külső vad tavasszal megérezvén
1507 1, VIII | vad tavasszal megérezvén a hímet, fölmehessen, - s
1508 1, VIII | állati ösztön után beugorjék a kertbe, honnét többé nincsen
1509 1, VIII | nincsen visszamenekülés; a szarvas fölszaladt az egyik
1510 1, VIII | egyik töltésre, s onnét a nagy vérvesztés után is
1511 1, VIII | nagy vérvesztés után is a vadaskertbe ugrott. Mindegy,
1512 1, VIII | vadaskertbe ugrott. Mindegy, a szabados követte a lihegő
1513 1, VIII | Mindegy, a szabados követte a lihegő vadat, s midőn a
1514 1, VIII | a lihegő vadat, s midőn a vadaskertbe érne, - akkor
1515 1, VIII | kezdődik meg egy órányiról a hajtás, s az első zajra
1516 1, VIII | szarvasok lassankint kezdének a vadászállomások felé törni,
1517 1, VIII | vadászállomások felé törni, s a puskaropogás sűrűen váltogatá
1518 1, VIII | sűrűen váltogatá egymást.~A szabados még inkább neki
1519 1, VIII | inkább neki bátorodott, s a megsebzett vadat, óvatosan
1520 1, VIII | Nem sokára nagyobb lőn a vérnyom, s nem kételkedék,
1521 1, VIII | s nem kételkedék, hogy a szarvas legföljebb háromszáz
1522 1, IX | IX.~A tamási erdő.~Bowring urat
1523 1, IX | tamási erdő.~Bowring urat a hajnal már az erdőszélén
1524 1, IX | az erdőnek széles útjába a hat ökrös béres szekér,
1525 1, IX | ostornyelet, s olyant durrantott a hangzatos erdőben, hogy
1526 1, IX | dacára fölriadt álmából, mely a puha szénán meglepé, - s
1527 1, IX | ökröknek durrantottam, - mondja a béres, letévén az ostort,
1528 1, IX | megpróbált, hanem úgy odacsavarta a maga nyakára, hogy a béres
1529 1, IX | odacsavarta a maga nyakára, hogy a béres alig bírta leoldani
1530 1, IX | egy száz fontost, ha ezt a mesterséget úgy véghez tudná
1531 1, IX | véghez tudná vinni, mint a béres, és mernénk fogadni,
1532 1, IX | ötven ölnyire az erdőben, a sötét erdőnek mélyéből ballagott
1533 1, IX | ágat lehete megolvasni, s a büszke állat kiállt az erdőszélre,
1534 1, IX | az erdőszélre, ránézvén a szekérre anélkül, hogy szemét
1535 1, IX | szemét megmozdítaná, s míg a béres feléje sem fordult,
1536 1, IX | fordult, Bowring úr rábámult a közelségben, hisz alig volt
1537 1, IX | mozdulatot kellene tennie a szénán heverő csőért, hogy
1538 1, IX | hogy egy lépést távoznék el a közelségből, hanem elhaladtatja
1539 1, IX | elhaladtatja maga előtt a nagy szénás szekeret, mintha
1540 1, IX | járomba fogott marha, s a szabad állatnak igénye volna
1541 1, IX | állatnak igénye volna lenézni a megjuhászodott erőt.~Bowring
1542 1, IX | lefogá karjait, s ámbár már a fegyveren nyugvék a keze,
1543 1, IX | már a fegyveren nyugvék a keze, a lövésnek ingere
1544 1, IX | fegyveren nyugvék a keze, a lövésnek ingere elhagyá,
1545 1, IX | fönségének érzetében mintegy a többinek választott példányaként
1546 1, IX | példányaként állt volna elébe a távol hon gyermekének, odaállván
1547 1, IX | hon gyermekének, odaállván a legalkalmasabb helyre, hol
1548 1, IX | kényelmes mozdulatlanságban.~A lőfegyvert elereszté Bowring,
1549 1, IX | Bowring, s messzire ment már a szekér, mikor még mindig
1550 1, IX | szekér, mikor még mindig a szarvast szemlélé, mely
1551 1, IX | szemlélé, mely nagy későn ismét a fák közé vonult el, - s
1552 1, IX | mely fiatalabb erdő lévén, a csalitok között egy barnás
1553 1, IX | előbbre nyújtózkodék, - s a legelső bokor csoportozat
1554 1, IX | darab dámvad szökött fel a szekér közeledtével.~Feléjük
1555 1, IX | Feléjük csapott az ostorral a béres, s mint egy hullám
1556 1, IX | indult meg néhány lépést a sajátszerű társaság, megállván,
1557 1, IX | jogát akarná visszakövetelni a csalitnak kedves árnyékából,
1558 1, IX | árnyékából, honnét most a legnagyobb kényelem közül
1559 1, IX | töltvék, - nem érzi többé azt a gyullasztó ingert, mely
1560 1, IX | késztet... Hol marad el az a szomj, mely a legjózanabb
1561 1, IX | marad el az a szomj, mely a legjózanabb embert bolonddá
1562 1, IX | az ember szomjának nagy a tenger, s a látás hatalma,
1563 1, IX | szomjának nagy a tenger, s a látás hatalma, a szörnyű
1564 1, IX | tenger, s a látás hatalma, a szörnyű tömegnek közelsége
1565 1, IX | közelsége több mint félig eloltá a szomjat, - a szenvedélynek
1566 1, IX | félig eloltá a szomjat, - a szenvedélynek akadályra,
1567 1, IX | érjen célt, - s íme, hol a tömegből a szebbet választhatná
1568 1, IX | s íme, hol a tömegből a szebbet választhatná célnak, -
1569 1, IX | célnak, - nem bír ránézni a tömegből egyre, hogy azt
1570 1, IX | másikat... Ott áll valamennyi, a megfutamodásnak egyszerű
1571 1, IX | védelmét sem használják, s még a menekülés által sem ingerlik
1572 1, IX | szenvedélyt.~Megadóztatá az embert a szokatlan látvány, - bámulásnak
1573 1, IX | csodás érzelme foglalá el a kedélyt, s érzi, hogy nem
1574 1, IX | kedélyt, s érzi, hogy nem a cirkusz páholyában ül, honnét
1575 1, IX | ül, honnét pénzért nézi a megszelídített állatot,
1576 1, IX | emlékezetéről.~Odább, odább megyen a szekér, s mielőtt húsz ölnyire
1577 1, IX | ökröt majdnem megállítja, s a béres az ökrökön át ereszti
1578 1, IX | Bowring úr alig fért meg már a szekéren, s bizonyosan leugrik,
1579 1, IX | s bizonyosan leugrik, ha a béres nem figyelmezteti,
1580 1, IX | nem figyelmezteti, hogy a szarvasok eszik hátul a
1581 1, IX | a szarvasok eszik hátul a szénát.~Lassan hátracsúszik
1582 1, IX | utánuk, falánkan cibálva a szénát, s bármennyit legyezi
1583 1, IX | annál inkább döfődik egymást a helyért, s amint Bowring
1584 1, IX | úr lenyúlt egyik kézzel, a szarvasok egyikének a szarvát
1585 1, IX | kézzel, a szarvasok egyikének a szarvát könnyen megrázhatta.~
1586 1, IX | lekéredzett, s minthogy nem tudta a tájékozást, egy másik kis
1587 1, IX | másik kis béresre bízták a szekeret, s Bowring úr Pistával
1588 1, IX | szekeret, s Bowring úr Pistával a vadászkör felé vezettette
1589 1, IX | vadászkör felé vezettette magát.~A látvány érdekessége nem
1590 1, IX | érdekessége nem maradt el tőlük, a szarvascsoportok szüntelen
1591 1, X | kitűzött állomásáig, hogy a vadászatban részt vehessen, -
1592 1, X | vehessen, - mert már felálltak a vadászok, s ilyenkor az
1593 1, X | szabad, de nem is tanácsos a folytonos puskázás alatt;
1594 1, X | három-négy fegyver szolgált a vadász kényelmére, oly temérdek
1595 1, X | kényelmére, oly temérdek vala a vad.~- Ma nem bírnék egyet
1596 1, X | kimondhatatlanul szánom ezt a vadat.~- Akkor ajánlanám, -
1597 1, X | Akkor ajánlanám, - mondja a körvadász - maradjon belül
1598 1, X | körvadász - maradjon belül a körvonalon, hol bizonyosan
1599 1, X | kísérőnek magánál tartotta.~A lőfegyverek szakadatlanul
1600 1, X | szakadatlanul durrogának, s a lövés hang irányából könnyen
1601 1, X | szerteszét szaladgáltak a vadak, sőt csoportosulni
1602 1, X | mely jóval vastagabb, mint a többi, hogy minden oldalról
1603 1, X | ekkor vette észre, hogy a legrosszabb helyre állt,
1604 1, X | legrosszabb helyre állt, mert a vadász állomások idáig hajolván
1605 1, X | állomások idáig hajolván ki, a szélső tanyáktól alig volt
1606 1, X | pillanatban roppant el kétszer is a fegyver, tehát érdekében
1607 1, X | elegendőképen födözve levén a hátulról jöhető lövések
1608 1, X | ellen.~Pistát itt hagyjuk a fánál, s magunk kimegyünk
1609 1, X | fánál, s magunk kimegyünk a vonalra, mely az erdőnyílások
1610 1, X | hosszán volt elosztva, s a Pistához legközelebb eső
1611 1, X | Pistához legközelebb eső részen a két fiatal jó barátot látjuk,
1612 1, X | közelebb az ifjú Baltayt, s a legközelebbi állomáson Dunay
1613 1, X | állomáson Dunay barátját, ki a jó pajtástól nem akart elválni.~
1614 1, X | pajtástól nem akart elválni.~A vadak nem hagyának magukra
1615 1, X | puskaropogás lőn, s minthogy a vadaskert falazata nem igen
1616 1, X | kis csorda csomósult össze a vad, s a vezető nyomán oly
1617 1, X | csomósult össze a vad, s a vezető nyomán oly következetesen
1618 1, X | föltartott fejjel gázolt át a párátlan testen.~Bowring
1619 1, X | mellette oly közel ment a fánál, hogy kezét hátán
1620 1, X | Föltartott fejjel ment elől a kevély vad, s utána oly
1621 1, X | kevély vad, s utána oly közel a másik, hogy szügyével az
1622 1, X | hasonló helyzetben követé a másodikat, a harmadik, ezt
1623 1, X | helyzetben követé a másodikat, a harmadik, ezt a negyedik, -
1624 1, X | másodikat, a harmadik, ezt a negyedik, - s így egymásután
1625 1, X | egymásután az ötveneseket a hatvanosok, azokat pedig
1626 1, X | hatvanosok, azokat pedig a többi, egész a százig, amint
1627 1, X | azokat pedig a többi, egész a százig, amint Bowring úr
1628 1, X | megszámlálá; de sőt már a vége felé mindeniket megérinté
1629 1, X | megérinté kézzel, kivált a sebzetteket, melyek erősen
1630 1, X | bár reszketegen követték a csapást, - és Bowring urat
1631 1, X | melyből még csak egy hiányzék, a legutolsó szarvas, mely
1632 1, X | fejét mozdítni igyekszik, a szellő Bowring úr arcához
1633 1, X | De nem mondjuk el még a végét.~A szabados utána
1634 1, X | mondjuk el még a végét.~A szabados utána bolondult
1635 1, X | érkezése verte föl benne a végerőt elkísérni a többit,
1636 1, X | benne a végerőt elkísérni a többit, ameddig elbírja
1637 1, X | elbírja még vérevesztett lába.~A szabados egy fa mellé húzódott,
1638 1, X | fa mellé húzódott, midőn a csapatnak elvonulását látta,
1639 1, X | s míg így szemlélődnék a bokrokból, lassankint elvonult
1640 1, X | bokrokból, lassankint elvonult a csapat, velük a vörös szalagos,
1641 1, X | elvonult a csapat, velük a vörös szalagos, és helyette
1642 1, X | szalagos, és helyette tisztán a béresnek alakját látja meg,
1643 1, X | Megint néhány szarvas akar a vonalon átvágni, az állomásokon
1644 1, X | állomásokon szakadatlanul szól a puska, egy lövéssel több
1645 1, X | több vagy tán kevesebb, - a szabados a sűrűben oly kényelmes
1646 1, X | tán kevesebb, - a szabados a sűrűben oly kényelmes helyen
1647 1, X | lehetetlen, hogy vad lelke, mely a bosszúra oly szomjas, hogy
1648 1, X | sem késik, hanem nekifogja a fegyvert, és a béresre durrantja.~
1649 1, X | nekifogja a fegyvert, és a béresre durrantja.~A béres
1650 1, X | és a béresre durrantja.~A béres mozdulatlanul áll, -
1651 1, X | utóbbi reá céloztatott, csak a szabados látja, hogy sértetlenül
1652 1, X | hogy sértetlenül áll, míg a vadászállomáson egy jaj
1653 1, X | élettelenül rogyott össze.~A szabados a sűrűben észrevétlenül
1654 1, X | rogyott össze.~A szabados a sűrűben észrevétlenül tűnt
1655 1, X | észrevétlenül tűnt el; Pistát a lövés nem zavará, csak gróf
1656 1, X | halva összerogyni látta, s a két szomszéd ijedten rohant
1657 1, X | szomszéd ijedten rohant a késő segítségre, látván,
1658 1, X | barátja agyon van lőve, s a két vadász önkénytelenül
1659 1, X | Lőtt ön?~- Igen! - mondja a másik, - és ön?~- Szintén
1660 1, X | éppen úgy öntudatlanul mint a másik, mintha e körülményben
1661 1, X | mintha e körülményben keresné a véletlen nagy szerencsétlenségnek
1662 1, X | szerencsétlenségnek okát.~Minthogy a seb némileg azon oldalon
1663 1, X | melyről Dunay állt, még a gróf maga is megdöbbent
1664 1, X | csakugyan ő lőtte agyon!~Míg a szerencsétlen barát barátjának
1665 1, X | addig az angol mellett a szarvas rogyott össze, -
1666 1, X | szarvas rogyott össze, - s a hidegvérű ember megindultan
1667 1, X | megindultan emelé térdére a szalagos állatot, melynek
1668 1, X | ember ápolgatja, ki aztán a szalagot úrnőjének visszaszolgáltatja.~
1669 1, X | visszaszolgáltatja.~Midőn a lelődözötteket összeszámlálnák,
1670 1, X | összeszámlálnák, azt mondja az angol a hullára nézve:~- Eggyel
1671 1, XI | szomszéd, két gyász.~Föltették a szarvast a szekérre, hogy
1672 1, XI | gyász.~Föltették a szarvast a szekérre, hogy úrnőjéhez
1673 1, XI | úrnőjéhez szállítsák, míg a másik hullát a jó barátok
1674 1, XI | szállítsák, míg a másik hullát a jó barátok kísérték el hazáig.
1675 1, XI | kísérték el hazáig. Leették a szarvasok a szénát a szekérről,
1676 1, XI | hazáig. Leették a szarvasok a szénát a szekérről, s a
1677 1, XI | Leették a szarvasok a szénát a szekérről, s a kis béres
1678 1, XI | a szénát a szekérről, s a kis béres a szekér elején
1679 1, XI | szekérről, s a kis béres a szekér elején állva megereszté
1680 1, XI | elején állva megereszté a nagy ostort, mely akkorát
1681 1, XI | mely akkorát szólt, hogy a hat ökör szebben megindult,
1682 1, XI | keresztények, kik az isten házában a legelső padot ülik el, s
1683 1, XI | el, s mindamellett, hogy a szent ige legközelebb ér
1684 1, XI | mert ők is úgy tesznek mint a paraszt, midőn a szekérről
1685 1, XI | tesznek mint a paraszt, midőn a szekérről föladja a kévét
1686 1, XI | midőn a szekérről föladja a kévét a másiknak, hogy az
1687 1, XI | szekérről föladja a kévét a másiknak, hogy az is adja
1688 1, XI | tovább.~Oly lomhán mászott a hat ökör, hogy az elsőn
1689 1, XI | levő kolomp egyik oldalától a másikig alig tudott ellóbálódzani,
1690 1, XI | őket terelés nélkül is, a béres kiült a szekér oldalára,
1691 1, XI | nélkül is, a béres kiült a szekér oldalára, leszedte
1692 1, XI | leszedte süvege mellől a sörjenyelű pipát, oldalszíjáról
1693 1, XI | pipát, oldalszíjáról leoldá a zacskót, rágyújtott, s miután
1694 1, XI | zacskót, rágyújtott, s miután a zacskót újra megcsavarván,
1695 1, XI | elhelyezé, eregetni kezdé a füstöt, és gondolatban megkérődzé
1696 1, XI | megkérődzé mindazt, mit a vadászaton látott.~Míg a
1697 1, XI | a vadászaton látott.~Míg a fának oldalában vesztegelnie
1698 1, XI | vesztegelnie kellett, s a golyók mellette röpködének,
1699 1, XI | megszülemlék egyszerű lelkében az a gondolat, hogy hátha oda
1700 1, XI | elmenne, hol rézből van a puska, s bőgve megy ki belőle
1701 1, XI | s bőgve megy ki belőle a golyó, mintha nem érne rá
1702 1, XI | rá külön megsiratni azt a sok embert, kiket útjában
1703 1, XI | elvezette őt gondolatban a csatamezőre, hova danolva
1704 1, XI | árvasága belekapaszkodnék a haldoklóba, hogy erre a
1705 1, XI | a haldoklóba, hogy erre a világra visszarimánkodja.~
1706 1, XI | visszarimánkodja.~Látta a zöld mezőt, melyre nincs
1707 1, XI | melyre nincs letakarva a halotti lepel, mely messziről
1708 1, XI | volna, kipatakzik belőle a vér, mint a gyümölcsnek
1709 1, XI | kipatakzik belőle a vér, mint a gyümölcsnek leve, mitől
1710 1, XI | anélkül el nem kerüli, hogy a vitézek előtt le ne venné
1711 1, XI | Addig-addig járta meg lelkével a csatamezőt, hogy a kolompnak
1712 1, XI | lelkével a csatamezőt, hogy a kolompnak tompa hangját
1713 1, XI | s nem bírt hazakerülni a messzeségből, hová már elment
1714 1, XI | messzeségből, hová már elment azon a jó lovon, mely ha jó nem
1715 1, XI | sem jönne talán vissza.~A pipa buzgón égett, a kolomp
1716 1, XI | vissza.~A pipa buzgón égett, a kolomp egy nótára verte
1717 1, XI | kolomp egy nótára verte ki a szokott hangot, - semmi
1718 1, XI | ellenség is legyen, hogy a huszároknak legyen majd
1719 1, XI | Nem jutott eszébe, hogy a halál az ő kezével végzené
1720 1, XI | halál az ő kezével végzené a véres munkát, annak még
1721 1, XI | győződött meg magában, hogy a jó úristen maga tudja azt
1722 1, XI | legjobban, miért rendelte el a háborút, - és toldalékul
1723 1, XI | Megszólamlék benne az erő, és mint a levelek közül a bimbó, kifelé
1724 1, XI | és mint a levelek közül a bimbó, kifelé kéredzkedék,
1725 1, XI | bimbó, kifelé kéredzkedék, s a széles erős mell alatt nem
1726 1, XI | innét menni.~Összekeveredett a két első ökör, s a kolompnak
1727 1, XI | Összekeveredett a két első ökör, s a kolompnak hangja úgy meglódult,
1728 1, XI | fölébreszté, mire az végig nézvén a hat ökrön, s a nagy nyelű
1729 1, XI | végig nézvén a hat ökrön, s a nagy nyelű ostoron, nem
1730 1, XI | tárgyra, s helyette most ezt a dicsőségtelen ballagást
1731 1, XI | látván, az ostornyélért s a hat ökörért elszégyenlé
1732 1, XI | maga előtt is megröstellné a dolgot, fölkapta a nagy
1733 1, XI | megröstellné a dolgot, fölkapta a nagy ostort, s egymásután
1734 1, XI | vagy hatszor durrantá ki a legerősebb hangot, s tán
1735 1, XI | hall? - mondja az őrmester a béreshez érvén.~- Már ezekkel
1736 1, XI | lehet beszélni! - mondja rá a béres.~- Apád ökrei ezek,
1737 1, XI | öcsém?~- Apámé! - véli a béres, - csakhogy ez az
1738 1, XI | benneteket, - mondja még a huszár, - vagy tán te vagy
1739 1, XI | huszár, - vagy tán te vagy a legkisebb fia, hogy ilyen
1740 1, XI | énutánam meg lehet kotorni a tálat, - katona uram, -
1741 1, XI | valamelyik? - tréfálkodék a huszár odább is.~- Patkó
1742 1, XI | nincsen rajtuk! - viszonzá a béres.~- De nyereg sincs
1743 1, XI | mint amekkora most van a kezedben, - mert elmegy
1744 1, XI | kezedben, - mert elmegy ám az a magas mennyországig durrogatás
1745 1, XI | embernek nem, az igaz, - lőn rá a felelet, - hanem már veled
1746 1, XI | tudnánk, hogy nem ijedsz meg a magad árnyékától.~- Azt
1747 1, XI | megforgatom egy párszor a kardot, s a két első ujjad
1748 1, XI | egy párszor a kardot, s a két első ujjad között úgy
1749 1, XI | között úgy elvágok, hogy a szellőn kívül nem éri más
1750 1, XI | szellőn kívül nem éri más a kezedet.~Erre a béres megállítja
1751 1, XI | éri más a kezedet.~Erre a béres megállítja a hat ökröt,
1752 1, XI | Erre a béres megállítja a hat ökröt, ujjait kiterjeszti,
1753 1, XI | hogy az őrmester megtegye a vágást.~- De hátha levágom
1754 1, XI | kérdezem katona uram, az a maga kötelessége, hogy jól
1755 1, XI | Ember vagy öcsém! - mondja a huszár, - annyi, mintha
1756 1, XI | volna, hol hálsz az éjjel?~- A fürgedi pusztán, katona
1757 1, XI | meglátjuk egymást! - mondja a huszár, fejét csóválva hagyván
1758 1, XI | csóválva hagyván el ügetést a szekeret, hogy idején érjék
1759 1, XI | szekeret, hogy idején érjék be a pusztát.~Pista lassan ballagtában
1760 1, XI | ballagtában nagyokat fohászkodott a katonák után, s minthogy
1761 1, XI | vezetéken, gondolatjában fölült a gazdátlan lóra, s velük
1762 1, XI | maradván ökreivel, mintha a jámbor állatoknak szarva
1763 1, XI | Minthogy előbb már leszállt a szekérről, nagy ostorát
1764 1, XI | ostorát összecsavargatá a szörnyű nyélen, s úgy helyezé
1765 1, XI | szörnyű nyélen, s úgy helyezé a szekérbe, mint amelyet többé
1766 1, XI | előttük ballagott; de előbb a kolompot levette, hogy még
1767 1, XI | se lármázzék utána, midőn a huszárokra meg a gazdátlan
1768 1, XI | midőn a huszárokra meg a gazdátlan lóra gondolt,
1769 1, XI | megsajnálná, ha így szállítanák le a lóról, pedig még rajt sem
1770 1, XI | hacsak ezután nem lesz.~A szarvas néhány gallyal lefödötten
1771 1, XI | gallyal lefödötten nyugvék a szekéren, s már nem messze
1772 1, XI | s már nem messze valának a falutól, honnét vesztére
1773 1, XI | ki ma reggel, s íme már a pára nem megy vele vissza, -
1774 1, XI | emberek között járt, az a vérvörös szalag, mely fölbomlott
1775 1, XI | Sorsát nem bírá elbeszélni a szabadoson kívül senki,
1776 1, XI | hajlandó, kövessük inkább a bérest, kit amaz bosszúból
1777 1, XI | hasonlóképp ki akart küldeni ebből a világból, csakhogy az másképpen
1778 1, XI | az másképpen lőn megírva a végzések könyvében, hol
1779 1, XI | Hasztalan siet úgy előre a béres, gondolata mindinkább
1780 1, XI | el azon irányban, merre a huszárok a fürgedi pusztára
1781 1, XI | irányban, merre a huszárok a fürgedi pusztára tértek
1782 1, XI | Maga sem tudá, hogy e napon a halál ballagott el mellette,
1783 1, XI | ballagott el mellette, s mintha a sors őt magát fordította
1784 1, XI | indulnia azon úton, hol a halál ágyúszóval fordul
1785 1, XI | szemközt nem találkozik vele az a golyó, melyre az ő neve
1786 1, XI | megkerült az ő esze ebben a kis útban, - látott mindent,
1787 1, XI | útban, - látott mindent, még a dicsőséget is, mit nemcsak
1788 1, XI | dicsőséget is, mit nemcsak a vezér lát, hanem meglát
1789 1, XI | karját ellenségre emelheti, s a maga neve mellé amazét is
1790 1, XI | Ment, ment, mendegéle, s a gyönyörű álmot a faluból
1791 1, XI | mendegéle, s a gyönyörű álmot a faluból kirohanó kutyák
1792 1, XI | széjjel, tehát megkérdezte a legelső embert, hogy nagyságos
1793 1, XI | olyan fordulást tett, hogy a hat ökör kanyarulása a küszöbön
1794 1, XI | hogy a hat ökör kanyarulása a küszöbön meg ne zökkentse
1795 1, XI | küszöbön meg ne zökkentse a szekeret, s midőn a kapun
1796 1, XI | zökkentse a szekeret, s midőn a kapun minden baj nélkül
1797 1, XI | az erkély alatt állt meg,~A nagyságos asszony éppen
1798 1, XI | asszony éppen akkor lépett ki a kisasszonnyal, s mindkettő
1799 1, XI | mindkettő csodálkozva nézé a szokatlan vendéget. Mielőtt
1800 1, XI | megkérdezték, mi járatban volna, a körülálló cselédeket kérdé
1801 1, XI | körülálló cselédeket kérdé sorba a nagyságos asszony:~- Tehát
1802 1, XI | Én nem láttam, pedig a fölső határt végig jártam! -
1803 1, XI | egyik.~- Hát te? - kérdik a másikat.~- Bíz én sem láttam -
1804 1, XI | nagyságos asszony - mondja a másik, - pedig még a nádast
1805 1, XI | mondja a másik, - pedig még a nádast is majdnem szálonkint
1806 1, XI | kérdi bánatos arccal a kisasszony.~- Senki! - lőn
1807 1, XI | az egyhangú válasz, mire a háziasszony az idegen cselédhez
1808 1, XI | hisz éppen most jövök a tamásii szarvas vadászatról,
1809 1, XI | vadászatról, volt ott annyi, hogy a szénát is leették erről
1810 1, XI | szénát is leették erről a szekérről.~- Nem látott
1811 1, XI | vörös szalagosat? - kérdi a kisasszony.~- Azt keresik? -
1812 1, XI | Azt keresik? - kérdi a béres.~- Minden emberünk
1813 1, XI | után indult ma - mondja a hölgy - de senki sem leli.~-
1814 1, XI | mondja ismét bizalommal a hölgy, hisz a legjámborabb
1815 1, XI | bizalommal a hölgy, hisz a legjámborabb állat a világon.~-
1816 1, XI | hisz a legjámborabb állat a világon.~- Az a baja, kérem
1817 1, XI | legjámborabb állat a világon.~- Az a baja, kérem átossággal, -
1818 1, XI | nem hoztam volna haza ezen a szekéren, - ímé. - mondja
1819 1, XI | ímé. - mondja leszedvén a gallyat, mely alól a szalag
1820 1, XI | leszedvén a gallyat, mely alól a szalag elég hamar ismerőssé
1821 1, XI | Mély megilletődés fogta el a körülállókat, kik a boldogtalant
1822 1, XI | fogta el a körülállókat, kik a boldogtalant leemelték,
1823 1, XI | boldogtalant leemelték, s a kisasszony a kedvenc állatot
1824 1, XI | leemelték, s a kisasszony a kedvenc állatot zokogva
1825 1, XI | ennél nagyobb baj is akad a világon, de a leány csak
1826 1, XI | baj is akad a világon, de a leány csak nem akart megbékélni,
1827 1, XI | megbékélni, s utóbb már a cselédek is mondtak neki
1828 1, XI | neki egy-két vigasztalót, a végre Pista is megszólamlik:~-
1829 1, XI | akármi katona! - jegyzi meg a béres.~- Annak is jobb volna,
1830 1, XI | kisasszony, - fohászkodik a béres, - csak az a szép
1831 1, XI | fohászkodik a béres, - csak az a szép halál, künn az ágyúk
1832 1, XI | orvosságtól hal meg!~*~Midőn a béres kiért az udvarból,
1833 1, XI | béres kiért az udvarból, a jó barátok, köztük a herceg
1834 1, XI | udvarból, a jó barátok, köztük a herceg és Bowring úr gróf
1835 1, XI | gróf Dunayval, megérkeztek a szomszéd házhoz, s az öreget
1836 1, XI | öreget álltában támogatták a Baltay-család utolsó sarjadékának
1837 1, XI | annyit mondván el, mennyit a dologból mondani tudhattak.~
1838 1, XI | mondani tudhattak.~Utóbb a barátok szétoszlának, -
1839 1, XI | százféleképp rakván össze a lehetőségeket, az ingerültség
1840 1, XI | ingerültség némi élével kérdi a hűséges hajdút, kivel már
1841 1, XI | Nagyságos uram! - mondja a hajdú megindultan, - ne
1842 1, XI | hadd nyugodjék békével a halott; elég szűk lesz neki
1843 1, XI | elég szűk lesz neki az a kis hely, hova letesszük,
1844 1, XI | nem lesz mellette mindig a vén András, hogy fölemelje,
1845 1, XI | Baltay, nyugalommal nézvén a hajdúra.~- De nem ám! -
1846 1, XI | mondja amaz, fölkapván a megszokott feleselési hangot.~-
1847 1, XI | Nem kend faragta meg a rovást?~- De én faragtam
1848 1, XI | nézhesse? Ennyivel megkötötte a csomót a hajdú, s dolga
1849 1, XI | Ennyivel megkötötte a csomót a hajdú, s dolga után ment
1850 1, XII | XII.~Egy este a pusztán.~Kiült a sok fényes
1851 1, XII | Egy este a pusztán.~Kiült a sok fényes csillag az ég
1852 1, XII | az ég boltozatjára, midőn a herceg és Bowring úr csöndes
1853 1, XII | csöndes lépést ereszték a kantárt, hogy a langyos
1854 1, XII | ereszték a kantárt, hogy a langyos estét a szabadban
1855 1, XII | kantárt, hogy a langyos estét a szabadban élvezzék, nem
1856 1, XII | élvezzék, nem igen messze lévén a puszta, hova éjszakára szándékoztak
1857 1, XII | hova éjszakára szándékoztak a katonák miatt, kiket a herceg
1858 1, XII | szándékoztak a katonák miatt, kiket a herceg átmenőben nem akart
1859 1, XII | elereszteni, minthogy úgy is a legközelebbi faluban kellett
1860 1, XII | kellett volna kitölteni a huszonnégy órai pihenési
1861 1, XII | volna egyik pásztortűztől a másikig, szokatlan levén
1862 1, XII | előtte ez éjjeli fény, ez a szokás, hogy a fáradt ember
1863 1, XII | fény, ez a szokás, hogy a fáradt ember a nap hosszát
1864 1, XII | szokás, hogy a fáradt ember a nap hosszát még tűzzel is
1865 1, XII | megint újra előbukkant, amint a körüllevők elülték vagy
1866 1, XII | elülték vagy elhasalták, vagy a pásztorember rávetett egy
1867 1, XII | egy ölnyi szalmát, hogy a tartóból ki ne aludjék a
1868 1, XII | a tartóból ki ne aludjék a mécs, s meglássák egymást
1869 1, XII | mécs, s meglássák egymást a beszélgetés mellett, mert
1870 1, XII | beszélgetés mellett, mert már a magyar ember a képét is
1871 1, XII | mert már a magyar ember a képét is szereti megnézni
1872 1, XII | kivel beszél, minthogy a régi igazságképp a hazugság
1873 1, XII | minthogy a régi igazságképp a hazugság mindig elránt egy-egy
1874 1, XII | mindig elránt egy-egy vonást a hazug ember képén, - s a
1875 1, XII | a hazug ember képén, - s a másik aztán könnyebben hozzáveti,
1876 1, XII | kell elengedni abból, mit a másik néha nagyon is ingyen
1877 1, XII | Bowring úrnak jól esett ez a szörnyű hallgatagság, mintha
1878 1, XII | életében, minő lehet az a nyugalmas éjszaka, minőt
1879 1, XII | nyugalmas éjszaka, minőt a nagyvároson fogadásképpen
1880 1, XII | egymástól az emberek; s itt, hol a nyájőrző kuvaszokon kívül
1881 1, XII | éjjeli őr nincsen, oly mély a csend, mintha bekerítették
1882 1, XII | bekerítették volna fallal, s a falon kívül ezer ágyúval
1883 1, XII | mielőtt szemükbe ütköznék a major, elért hozzájuk egy
1884 1, XII | szabályosan megvolt, - s a vékony a vastag mellé, a
1885 1, XII | szabályosan megvolt, - s a vékony a vastag mellé, a vastag a
1886 1, XII | a vékony a vastag mellé, a vastag a vékony mellé oly
1887 1, XII | a vastag mellé, a vastag a vékony mellé oly szépen
1888 1, XII | oly szépen odafért, hogy a vékony nem akart kijebb
1889 1, XII | nem akart kijebb látszani a vastag mellől, a vastag
1890 1, XII | látszani a vastag mellől, a vastag pedig engedte a vékonyabbat,
1891 1, XII | a vastag pedig engedte a vékonyabbat, mint a módosabb
1892 1, XII | engedte a vékonyabbat, mint a módosabb a szegényt, hogy
1893 1, XII | vékonyabbat, mint a módosabb a szegényt, hogy az is megélhessen.~
1894 1, XII | az is megélhessen.~Mint a hullám, elringatta magát
1895 1, XII | hullám, elringatta magát a dal a légben, csalta maga
1896 1, XII | elringatta magát a dal a légben, csalta maga után
1897 1, XII | Bowring úr könnyedén húzá meg a kantárszárat, hogy a hang
1898 1, XII | meg a kantárszárat, hogy a hang után vitesse el magát,
1899 1, XII | vitesse el magát, s elérje a dalt, azon helyet, hol az
1900 1, XII | Meg-megszakadt az ének, s a hézagokban megszólamlik
1901 1, XII | bánatos valami, melyben a hang úgy elszomorodott,
1902 1, XII | azt az égő könyűt, mely a panasz mellett foly le.
1903 1, XII | mellett foly le. Nem bír a hang fölvergődni, mintha
1904 1, XII | orvosságát, - s amint ez a fájdalom maga-magát mondja,
1905 1, XII | mondja, oly furcsán lepi meg a hallgatót is, hogy szinte
1906 1, XII | hallgatót is, hogy szinte még a búsulást is megkívánja bele.~
1907 1, XII | Bowring úr előrehajlék a lovon, a furulyahang jobban-jobban
1908 1, XII | úr előrehajlék a lovon, a furulyahang jobban-jobban
1909 1, XII | azokatlan hang, nem bírt tovább a lovon maradni, átadá a kantárt
1910 1, XII | tovább a lovon maradni, átadá a kantárt a lovásznak, de
1911 1, XII | maradni, átadá a kantárt a lovásznak, de a herceg is
1912 1, XII | kantárt a lovásznak, de a herceg is leszállt, s a
1913 1, XII | a herceg is leszállt, s a kövér mezőn csöndesen közelíték
1914 1, XII | Csuda ez, vagy madárnak a hangja? - kérdi Bowring
1915 1, XII | hangja? - kérdi Bowring a herceget.~- Egy ártatlan
1916 1, XII | ártatlan furulya - mondja a herceg - valamelyik béres
1917 1, XII | Nem folytathaták tovább a párbeszédet, alig ötvenlépésnyire
1918 1, XII | ötvenlépésnyire értek már a csoporttól, melyben öregek
1919 1, XII | béresek és lányok rákezdék a nótát:~Magasan röpül a daru
1920 1, XII | rákezdék a nótát:~Magasan röpül a daru szépen szól,~Haragszik
1921 1, XII | szépen szól,~Haragszik rám a galambom; mert nem szól.~
1922 1, XII | meg az angol füleiben, hol a szárazföldnek minden operája
1923 1, XII | ünnepélyes érzelemmel, hisz még a vadállatot is megállítá
1924 1, XII | vadállatot is megállítá már a zene.~- Herceg!... köszönöm
1925 1, XII | jöttek valamivel kijebb a majortól, hogy a hajdút
1926 1, XII | kijebb a majortól, hogy a hajdút aludni hagyják; mert
1927 1, XII | itt maradnak énekelni, s a legjava búzámat kinn felejtik,
1928 1, XII | Miért nem küldi őket a herceg utazni?~- Csakhogy
1929 1, XII | Igen, de ritka kar, minőt a milanói Scala egész Olaszországban
1930 1, XII | össze.~- Kár volna vesződni a kereséssel, - indítsa meg
1931 1, XII | kereséssel, - indítsa meg barátom a legelső falut, - csak oly
1932 1, XII | jót talál ott, mint íme a pusztán.~- Na uram, ezt
1933 1, XII | pusztán.~- Na uram, ezt a népet láttam verekedni,
1934 1, XII | nekem olyan könyvet nem küld a herceg, melyet magyar ember
1935 1, XII | magyar ember írt meg, s azt a mi kedves Baltay bácsink
1936 1, XII | látni, - s amely napon az a könyv készen lesz, higgyen
1937 1, XII | készen lesz, higgyen nekem a herceg, Magyarország még
1938 1, XII | Néhány lépéssel odább menvén a két alak, a hold is fölkapaszkodott
1939 1, XII | odább menvén a két alak, a hold is fölkapaszkodott
1940 1, XII | hold is fölkapaszkodott a láthatárra, s a gyalogló
1941 1, XII | fölkapaszkodott a láthatárra, s a gyalogló urak egy szénaboglya
1942 1, XII | födve lévén, mégis hallhaták a beszédet, vígan enyelegvén
1943 1, XII | beszédet, vígan enyelegvén a vendég huszárok a pusztai
1944 1, XII | enyelegvén a vendég huszárok a pusztai néppel.~Holvagy
1945 1, XII | Pista most ért még csak a vigadozók közé, s az őrmester
1946 1, XII | jó szívű tréfával fogadta a legényt.~- Elaltattad öcsém,
1947 1, XII | Elaltattad öcsém, azt a hat cselédet?~- Eleget elfáradtak,
1948 1, XII | Hát alkudjunk meg arra a gazdátlan paripára, - mondja
1949 1, XII | jókor odaérjünk, mert már a határon belül az ellenség.~-
1950 1, XII | odaérnek? - kérdi kétkedve a béres.~- Már a mi részünket
1951 1, XII | kétkedve a béres.~- Már a mi részünket csak meghagyják
1952 1, XII | nekünk! - véli az őrmester, a fiúnak keze után nyúlván,
1953 1, XII | oda, katonauram, - mondja a béres, - sokáig tudnám én
1954 1, XII | tudnám én megszokni azt a vagdalkozást, - engem csak
1955 1, XII | egyszerre, - már ahogyan kerülne a sora; azt már jobban tudnám.~-
1956 1, XII | megint csak le kellene tenni a földre, - hanem vágja az
1957 1, XII | édes öcsémuram? - kérdi a vénasszony.~- Elvétve egyiket
1958 1, XII | amint az egyik fele erre, a másik meg amarra esett,
1959 1, XII | ijedtében mindenik felén a kéz utána kapott a másik
1960 1, XII | felén a kéz utána kapott a másik felének, aztán a balkéz
1961 1, XII | kapott a másik felének, aztán a balkéz megfogta a jobbat,
1962 1, XII | aztán a balkéz megfogta a jobbat, s olyan szépen következtek
1963 1, XII | néném asszonynak egyik fia a másiktól búcsúznék.~- Uram
1964 1, XII | utolsó ízig hitelt adván a nagy hazugságnak. Pista
1965 1, XII | Pista pedig alig várta, hogy a hívogatás több legyen, mint
1966 1, XII | kínálgatná magát; mert hiába, még a lakodalom is azért esik
1967 1, XII | esik olyan jóízűen; mert a vendéghívó utána megy egész
1968 1, XII | vendéghívó utána megy egész a falu hosszán.~- No, öcsém! -
1969 1, XII | jer velünk, - üss egyet a markomba, - mondja a huszár
1970 1, XII | egyet a markomba, - mondja a huszár kinyújtván karját,
1971 1, XII | kinyújtván karját, hogy a fiú a kinyitott tenyérbe
1972 1, XII | kinyújtván karját, hogy a fiú a kinyitott tenyérbe üthessen.~-
1973 1, XII | mondja az őrmester, - ezzel a tenyérrel úgy adom én a
1974 1, XII | a tenyérrel úgy adom én a dicsőséget, mint a szentséges
1975 1, XII | adom én a dicsőséget, mint a szentséges római pápa a
1976 1, XII | a szentséges római pápa a maga kezével az áldást.~-
1977 1, XII | háborúban?~- Ha csak az a baj, - néném asszony, -
1978 1, XII | Csak nem hagyhatjuk üresen a mennyországot, édes néném
1979 1, XII | elcsábítja katona uram ezt a szép gyereket.~- Arra való
1980 1, XII | szép gyereket.~- Arra való a virágnénémasszony, hogy
1981 1, XII | őrmester. - Na fiú, - csapj a tenyerembe!~- Egy baj van,
1982 1, XII | van, katonauram, - mondja a fiú - cselédember vagyok.~-
1983 1, XII | azért tartottak itt engem a télen, hogy a nyári dolog
1984 1, XII | itt engem a télen, hogy a nyári dolog elől odább álljak;
1985 1, XII | is előbb elvetjük, mint a magot, aztán megvárjuk,
1986 1, XII | addig más ellenség? - véli a béres.~- Dehogy lesz öcsém,
1987 1, XII | kitalálták, mindjárt elneszezik a huszár elől az ellenséget,
1988 1, XII | úr eleresztene! - sóhajta a béres.~- Eleresztlek én,
1989 1, XII | én, kedves fiam, - mondja a herceg.~- Az isten is megáldja
1990 1, XII | megáldja kegyelmes uramat.~Erre a fiú az őrmester markába
1991 1, XII | őrmester markába vágott, s a víg pajtások körülfogák
1992 1, XII | víg pajtások körülfogák a gyönyörű újoncot, hogy magukkal
1993 1, XII | valód, kedves fiam? - kérdi a herceg, visszatolván a fiúnak
1994 1, XII | kérdi a herceg, visszatolván a fiúnak süvegét, mit az levett.~-
1995 1, XII | Talán nincsen! - véli a fiú.~- Gondolkozzál fiam,
1996 1, XII | mondja az őrmester bíztatva a fiút, - talán van apád,
1997 1, XII | apád, vagy anyád?~- Mind a kettő él még, őrmester uram, -
1998 1, XII | őrmester uram, - mondja a fiú.~- Azokról ne aggódjál, -
1999 1, XII | Azokról ne aggódjál, - véli a herceg, - jobbágyaim nekem
2000 1, XII | édes gyermekeim.~- Vedd le a süvegedet öcsém, - mondja
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991 |