1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
2001 1, XII | már olyan csákót teszünk a fejedre, melyet még az oltár
2002 1, XII | levenni; különben ezért a szóért magam is levenném.~
2003 1, XII | megvirradt, elment Pista a csapattal, Bowring úr pedig
2004 1, XII | gazdájával, s azután indult meg a bécsi irány felé, búcsúzóul
2005 1, XIII | Haragos atyafiak.~Megülték a gyászt illő szertartással,
2006 1, XIII | illő szertartással, és hogy a fájdalom mennyi nyomot hagyott,
2007 1, XIII | hiába, igazán búsulni csak a magyar ember tud még. (Nojsz
2008 1, XIII | nagysága sűrűbben látogatá meg a szomszéd udvart, s ha a
2009 1, XIII | a szomszéd udvart, s ha a nagyságos asszony távol
2010 1, XIII | asszony távol volt, még a lusta cseléd után is méltóztatott
2011 1, XIII | dolgot az udvaron? sőt még a nádpálca is megmozdult kezében,
2012 1, XIII | megmozdult kezében, pedig a bot abban az időben is megtartotta
2013 1, XIII | hajdú fejcsóválva nézte ezt a dolgot, neki is meg volt
2014 1, XIII | azon jó tulajdonsága, mint a háziállatoknak, hogy az
2015 1, XIII | megkerül egy pejparipán a szomszédban, melyet még
2016 1, XIII | mint magát megfésülje, s a vén András nem volt bolond
2017 1, XIII | mondá magában: Értem ezt a dolgot.~Midőn már annyi
2018 1, XIII | már annyi idő eltelt, hogy a megboldogultat elegendőképpen
2019 1, XIII | egyik napon Baltay úr éppen a nagyságos asszonyhoz indult;
2020 1, XIII | asszonyhoz indult; hanem mivel a ház előtt akácok alatt levő
2021 1, XIII | foglalt mellette, s midőn már a "jó időt" meg a "fagyos
2022 1, XIII | midőn már a "jó időt" meg a "fagyos lábujjáról vett
2023 1, XIII | átugrottam, most pedig már a kapavágás helyét is megkerülöm,
2024 1, XIII | Ez mind megilleti azt a kort, melyben urambátyám
2025 1, XIII | megilleti, - hagyá helyben a másik, - de már csak azt
2026 1, XIII | nagyon sok bolondság van ezen a világon, s egy kis bódultság
2027 1, XIII | hogy az ember ne lássa a millió akadályt, aztán neki
2028 1, XIII | neki merjen menni; - pedig a fontolgató ember addig számít,
2029 1, XIII | addig számít, addig nézi a sok akadályt, hogy nem mer
2030 1, XIII | hogy az urabácsi hol akarja a szót elkezdeni.~- Húgomasszony,
2031 1, XIII | urambátyámat továbbra is, - mondja a nő, - megmondjam én is,
2032 1, XIII | hanem azt gondoltam, hogy a jó úristen tán még megáld
2033 1, XIII | esztendővel, hisz mi az a hetvenöt esztendő?... teremtettét,
2034 1, XIII | apám, öregapám túlélte a nyolcvanat. - hisz tán még
2035 1, XIII | korában lóháton járt el a jó barátokhoz, s ha a guta...~-
2036 1, XIII | el a jó barátokhoz, s ha a guta...~- Az a guta, az
2037 1, XIII | barátokhoz, s ha a guta...~- Az a guta, az a Baltay-nyavalya!... -
2038 1, XIII | guta...~- Az a guta, az a Baltay-nyavalya!... - mondja
2039 1, XIII | bánattal az asszony, - az a hirtelen harag! néha egy
2040 1, XIII | ilyenkor nem engem üt meg a guta, hanem én pofozok föl
2041 1, XIII | hanem én pofozok föl egyet a sok közül; - ennek aztán
2042 1, XIII | megmosolyogva az öreget, kit a vér majd megint elragadt.~-
2043 1, XIII | Példának okáért?~- Már a példával adós maradok, húgomasszony, -
2044 1, XIII | hanem kezdjük elejéről a dolgot, - ez a kis Etelka
2045 1, XIII | elejéről a dolgot, - ez a kis Etelka már eladó leány
2046 1, XIII | Csak nem kínálgathatom a kapu előtt, édes urambátyám?~-
2047 1, XIII | vőül fogadni, még pedig a menyegzőnél előbb?~- Ha
2048 1, XIII | öreg, hanem mivel agyában a tervek nem mindennapiak
2049 1, XIII | módon célhoz jusson, és a birtok egykor jó kezekbe
2050 1, XIII | célzások némileg lefogták a könnyen gyulladó vért, azért
2051 1, XIII | föllobbanni, hanem tűrte a dolgot, mintha András gazda
2052 1, XIII | dolgot, mintha András gazda a kerítés túlsó oldala mellől
2053 1, XIII | válik; - hanem csak fülelt a beszédre, mintha mégis kitöréstől
2054 1, XIII | mindig látnak odáig, hova a férfi.~- Meglehet, ámbár
2055 1, XIII | András már át is hajolt a kőkerítésen; mert már nem
2056 1, XIII | mert már nem hitte, hogy a gazda ki ne repedjen a mentéből,
2057 1, XIII | hogy a gazda ki ne repedjen a mentéből, mikor ilyen egyenesen
2058 1, XIII | ami népünk, mint tavasszal a lúd; - aztán nem szeretem
2059 1, XIII | idegen tollat ereszt; mint a szajkó, mikor a pávák közé
2060 1, XIII | ereszt; mint a szajkó, mikor a pávák közé kívánkozott.~
2061 1, XIII | igazságot tartalmazván, a nő szintén elgondolkozott
2062 1, XIII | hol nem hogy nem értik a magyar szót, de még nem
2063 1, XIII | asszony, letevén varrását a kőasztalra, - nem kínzom
2064 1, XIII | Baltay, mintegy időt vevén a készülődésre, nehogy a gutának
2065 1, XIII | vevén a készülődésre, nehogy a gutának adjon egy alkalmat
2066 1, XIII | maga is akarná.~András már a kőfalon hasalt; - mert nem
2067 1, XIII | mert nem hitte, hogy a nagyságos úr olyat halljon,
2068 1, XIII | fog, annál inkább; mert a kerítés magasságáról éppen
2069 1, XIII | kerítés magasságáról éppen a túlsó kertben sétáló Dunayra
2070 1, XIII | karonfogva járkálta meg a kanyargó utakat.~Midőn Baltay
2071 1, XIII | András ijedten csúszott le a kerítésről, - mert azt hitte,
2072 1, XIII | mert azt hitte, hogy a nagyságos urat csakugyan
2073 1, XIII | nagyságos urat csakugyan megüti a guta.~- Hála istennek! -
2074 1, XIII | ember...~- Mit akar mondani a nagyságos úr? - szól a hajdú,
2075 1, XIII | mondani a nagyságos úr? - szól a hajdú, ismét a kerítésre
2076 1, XIII | úr? - szól a hajdú, ismét a kerítésre mászván.~- Hát
2077 1, XIII | is hallgatódzni, - véli a hajdú - mikor már megint
2078 1, XIII | én Baltay vagyok, - s az a leány Baltay-leány!~- És
2079 1, XIII | az én leányom! - mondja a nő, fölemelvén ujját, mintha
2080 1, XIII | fogok.~- Tessék! - mondja a nő fölemelkedve ülőhelyéből,
2081 1, XIII | fejbólintás után az udvaron át a lakházba ment föl, míg Baltay
2082 1, XIII | elkeseredetten ment haza.~András a kapuban várta.~- Hallja
2083 1, XIII | keresse kend elő azt a nagy pört.~- Mondtam úgy-e,
2084 1, XIII | Mondtam úgy-e, hogy ez lesz a vége! - zsörtölődik a hajdú, -
2085 1, XIII | lesz a vége! - zsörtölődik a hajdú, - de azt is mondtam,
2086 1, XIII | én elmegyek akkor ettől a háztól.~- Háladatlan ember! -
2087 1, XIII | majd megkapaszkodom abban a pörben.~- Talán nincs igazam? -
2088 1, XIII | nincs igazam? - lőn reá a kérdés.~- Mondtam már, hogy
2089 1, XIII | hogy nincsen! - dünnyög a hajdú.~- Nem arról szólok,
2090 1, XIII | én! - mondja megilletődve a hajdú, - hogy ártatlant
2091 1, XIII | ártatlant ne átkozzon érte a nagyságos úr!~- Elég annak
2092 1, XIII | nagyságos úr!~- Elég annak a rovás!~- Azt is bánom, hogy
2093 1, XIII | faragtam, - megérem még, hogy a nagyságos úr maga vakartatja
2094 1, XIII | Akkor én vetem tűzbe a pört!~- Ne mondja,... ne
2095 1, XIII | ne mondja, - okoskodik a hajdú, - dehogy mondja!~-
2096 1, XIII | azt mondja, hogy én vessem a tűzbe; hanem bele is vetem!~
2097 1, XIII | tűzbe; hanem bele is vetem!~A két szomszédos ház ezermérföldnyire
2098 1, XIII | mogorvább lőn Baltay, s midőn a szomszédban menyegzőre készülének,
2099 1, XIII | egyebe nem volt; tehát ezt a jó embert fiával fölrakatta
2100 1, XIII | s elhozta magával, hogy a fiából embert nevelhessen
2101 1, XIII | csakugyan meghalt, s így a fiúnak az isten után nem
2102 1, XIII | Baltay úr ő nagysága, - ez a kettő pedig, azt tartom,
2103 1, XIII | hozattam el? - kérdi Baltay a vendéget.~- Me Hercle! semmi
2104 1, XIII | vagyok.~- Megint fölvesszük a port.~- Leváljuk? - mondja
2105 1, XIII | addig, míg meg nem leszen a végítélet.~- Valde bene! -
2106 1, XIII | tio-val kimenő szót, - hát még a sok rector, cantor, praeceptor,
2107 1, XIII | compossessor, jurassor, - és a Jézus tudja, hány tor és
2108 1, XIII | helybe, Baltay hátradőlvén a karosszékben, mert valami
2109 1, XIII | Andrásnak parancsolja, hozza be a nagy pört.~- Praestanter! -
2110 1, XIII | kiált az ügyvéd, - denique a jó argumentum mindig győz, -
2111 1, XIII | dei, - miről perorálnak a statusok?~- Ugyan miről?~-
2112 1, XIII | statusok?~- Ugyan miről?~- A nyelvről!... magnifice domine...
2113 1, XIII | magnifice domine... a nyelvről.~- Csak nem tiltották
2114 1, XIII | hivatalos nyelvvé akarják tenni a magyart.~- Nos aztán?~-
2115 1, XIII | Quid aliud, - minthogy a senior pars kontradikál;
2116 1, XIII | megtörténnék, per Deos immortales, a kocsisom miatt sem beszélgethetnék
2117 1, XIII | beszélgethetnék az úton, mert ezek a gazemberek mindig fülelnek;
2118 1, XIII | majd meglássuk, ki lesz a győztes?~- De, domine, nem
2119 1, XIII | vesszünk össze, - mert ebben a pörben a bíró is csak magam
2120 1, XIII | össze, - mert ebben a pörben a bíró is csak magam akarok
2121 1, XIII | mert akkor én fizetném a perköltséget.~- No hát,
2122 1, XIII | mondok helyette ír-t, mint a neológusok; - valamint az
2123 1, XIII | Bizony pedig az elférne a maga fejében is, - véli
2124 1, XIII | magnifice domine, mint az a herceg Batthyányi Lajos, -
2125 1, XIII | kelljen mondania; 3 így a documentumot palam és publice
2126 1, XIII | de hát nem rövidebb ez a szó: documentum?~- Majd
2127 1, XIII | ha fölkelne, mit mondana a mi poétánkra, - mondja a
2128 1, XIII | a mi poétánkra, - mondja a nagyságos úr, - hanem, domine,
2129 1, XIII | éldegélünk belőle, s még a prókátoroknak ma is elég,
2130 1, XIII | legalább tartsuk emlékül azt a nyelvet, melyet Árpád beszélt!~
2131 1, XIII | prédikációnak is beillett, s a nagyságos úr megelégedett
2132 1, XIII | megelégedett szónoklatával, mire a prókátor sem pro sem contra
2133 1, XIII | tudott felelni, hanem megülte a széket, mintha odaragadt
2134 1, XIII | az ajtón, melyen belépett a herceg, ki a szomszéd menyegzőre
2135 1, XIII | melyen belépett a herceg, ki a szomszéd menyegzőre tanúnak
2136 1, XIII | volt hivatalos, és tudva a két ház közti egyenetlenséget,
2137 1, XIII | egyenetlenséget, nem hozakodék elő a viszonyról, - ő most barátját
2138 1, XIII | szobájába ment, s együtt maradt a két jó barát.~- Honnét? -
2139 1, XIII | Honnét? - kérdi Baltay a herceget.~- Az országgyűlésről.~-
2140 1, XIII | Mi jó hírt hoztál?~- A jó reménységet, édes barátom, -
2141 1, XIII | országgyűlést, az 1796-dik esztendő a magyar törvényhozásban a
2142 1, XIII | a magyar törvényhozásban a legnevezetesebb esztendők
2143 1, XIII | Baltay, bánatosan fogván meg a herceg kezeit, vigasztalj
2144 1, XIII | kifáradok.~- Jer hát, - mondja a herceg, - leülvén a megszomorodott
2145 1, XIII | mondja a herceg, - leülvén a megszomorodott mellé, s
2146 1, XIII | papírról olvasni kezdé:~A magyarokhoz.~"Romlásnak
2147 1, XIII | miként fajul?~Nem látod a bosszús egeknek~Ostorait
2148 1, XIII | Menjünk odább! - véli a herceg.~Nem ronthatott el
2149 1, XIII | el téged egykoron, stb.~A Berzsenyi-féle dal könnyekre
2150 1, XIII | fakasztá Baltayt, s midőn a herceg eltávozék, még mindig
2151 1, XIII | még mindig kezében tartá a papírt. Mélyen érzé az igazságot,
2152 1, XIII | igazságot, és midőn ablakából a menyegzőre menő népet látá,
2153 1, XIII | újra tovább rágta magát a hazafiúi bánat.~- Nem! -
2154 1, XIII | megindultatok!... s eszébe jutván a pör, harsányan kiált: András!~
2155 1, XIII | harsányan kiált: András!~A kiáltásra előbb az ügyvéd
2156 1, XIII | előbb az ügyvéd jött, azután a hajdú.~- Mért nem hozza
2157 1, XIII | Mért nem hozza kend azt a pört?~- Mert sehol sincsen!~-
2158 1, XIII | megint nincs meg, - felesel a hajdú, és ha nincs meg;
2159 1, XIII | Félurodalmat.~- Ha azt a pört megleli, a pesti házat
2160 1, XIII | Ha azt a pört megleli, a pesti házat magának adom.~-
2161 1, XIII | megírván az ígéretet, és a prókátor mosolyogva ment
2162 1, XIII(3)| A hercegnek ez a szokása igen
2163 1, XIII(3)| A hercegnek ez a szokása igen ismert dolog
2164 1, XIII(3)| az 1796-diki törvényeknek a nyelvre vonatkozó része
2165 1, XIV | rajta.~András gazda már a negyedik vármegyét is megjárta,
2166 1, XIV | fiának fogadott, s mindjárt a nevelését is magára vállalta,
2167 1, XIV | mégpedig olyan formán, mint a süldőt, hogy legelőször
2168 1, XIV | legyen mire ráhízlalni majd a sok zsírt.~A fiú ép vér
2169 1, XIV | ráhízlalni majd a sok zsírt.~A fiú ép vér volt, s a jótartáson
2170 1, XIV | zsírt.~A fiú ép vér volt, s a jótartáson hamar kiette
2171 1, XIV | hamar kiette magát, mert a két pofája olyan volt, mintha
2172 1, XIV | gombócot tartana még, - a csúszás-mászásban pedig
2173 1, XIV | úgy szólván, leégett róla a ruha; mert a szabó egyik
2174 1, XIV | leégett róla a ruha; mert a szabó egyik ruhát meg sem
2175 1, XIV | meg sem varrta jól, már a másikra vette a mértéket.~
2176 1, XIV | jól, már a másikra vette a mértéket.~András már rég
2177 1, XIV | hosszú nyelű ostort pedig a kocsis adott, s a sok paraszt
2178 1, XIV | pedig a kocsis adott, s a sok paraszt fiú napestig
2179 1, XIV | fiú napestig elácsorgott a kapufélen, hogy egy kis
2180 1, XIV | mert az ostorhegy alig ért a töretlen vászongatyához, -
2181 1, XIV | már is olyant ordított a kölyök, mintha belesántult
2182 1, XIV | kaláccsal és almával egész a szuszogásig tele nem tömte
2183 1, XIV | szuszogásig tele nem tömte a száját.~Baltay valamelyik
2184 1, XIV | gyeplős jópajtással, s azt a gyöpre teremtette, honnét
2185 1, XIV | gyönge, az csak gyönge, - a posztó pedig nincsen vasból, -
2186 1, XIV | nincsen vasból, - tehát vagy a posztós imádkozott jól vagy
2187 1, XIV | posztós imádkozott jól vagy a szabó, elég az hozzá, hogy
2188 1, XIV | új ruhával kelle győzni.~A lónak szintén akadt dolga,
2189 1, XIV | akadt dolga, mert ámbár a cukrot tele zsebbel hordta
2190 1, XIV | szolgálnia; és hihetőleg a cukorból is elengedett volna,
2191 1, XIV | is elengedett volna, ha a nyargalásból el-elmarad
2192 1, XIV | el-elmarad valami; mert gyakran a parasztfiak is fölkéredzkedtek,
2193 1, XIV | mert alig kapaszkodott föl a gyerek, a kis dög leszegte
2194 1, XIV | kapaszkodott föl a gyerek, a kis dög leszegte nyakát,
2195 1, XIV | úrfi hátulról rácsapott, s a parasztfiú olyan szépen
2196 1, XIV | szépen hasra esett, hogy akár a kis paripa is bízvást ráülhetett
2197 1, XIV | foglalkozás mellett megszokott a fiú a háznál, s úgy elfelejtett
2198 1, XIV | mellett megszokott a fiú a háznál, s úgy elfelejtett
2199 1, XIV | midőn, egyszer véletlenül a falubeli tanítóhoz egy ital
2200 1, XIV | megcsodálta az ábcés táblát, mely a falon lógott, előtte pedig
2201 1, XIV | fiú, kik közül némelyik a mutatott betűt egész egy
2202 1, XIV | eltalálta, amiért aztán őt meg a tanító találta el s így
2203 1, XIV | tanító találta el s így a kisfiúnak igen korán tiszta
2204 1, XIV | korán tiszta fogalma lőn a tudományokról és azoknak
2205 1, XIV | voltáról.~Az úrfi megbámulta a betűket, s a tanító vakmerősködött
2206 1, XIV | megbámulta a betűket, s a tanító vakmerősködött megkérdezni
2207 1, XIV | emlékezet az á-hoz, s az úrfi a fiúk közé állt s megnevezé
2208 1, XIV | fiúk közé állt s megnevezé a betűt.~A parasztfiúk bámészkodva
2209 1, XIV | állt s megnevezé a betűt.~A parasztfiúk bámészkodva
2210 1, XIV | közelében, és örvendettek a kis szünetnek, mert a tanító
2211 1, XIV | örvendettek a kis szünetnek, mert a tanító úr ezen a napon kiválólag
2212 1, XIV | szünetnek, mert a tanító úr ezen a napon kiválólag sűrűn osztogatta
2213 1, XIV | kiválólag sűrűn osztogatta a poflevet, - miért a kis
2214 1, XIV | osztogatta a poflevet, - miért a kis fiúk egy szemmel mindig
2215 1, XIV | fiúk egy szemmel mindig a tanító kezére lestek és
2216 1, XIV | meghatározni az eszmét, de a gyakorlatban már meglehetősen
2217 1, XIV | á szerencsésen sikerült, a tanító neki bátorodott,
2218 1, XIV | neki bátorodott, és egész a b betűn túl a c betűig vakmerősködött,
2219 1, XIV | és egész a b betűn túl a c betűig vakmerősködött,
2220 1, XIV | már megcsiklandozta szívét a remény, hogy a nagyságos
2221 1, XIV | megcsiklandozta szívét a remény, hogy a nagyságos úrtól minden betűért
2222 1, XIV | bötűnek mondott, - s amint a tanító hirtelen az úrfira
2223 1, XIV | az úrfira fordítá szemét, a közelálló parasztgyerek
2224 1, XIV | valamelyik édes pajtásuk a szamárságért meglakol, s
2225 1, XIV | szánták, éppen úgy, mint a vadrécecsapat, melyből a
2226 1, XIV | a vadrécecsapat, melyből a vadász rendesen nem azt
2227 1, XIV | amelyre célzott, hanem a mellette valót.~A tanító
2228 1, XIV | hanem a mellette valót.~A tanító nyájasan megigazítá
2229 1, XIV | tanító nyájasan megigazítá a hibát, s minthogy az úrfinak
2230 1, XIV | összebarátkozék régi ösmerőseivel, s a tanítónak megígérte, hogy
2231 1, XIV | is eljön, mit mi részben a fiú jobb tulajdonságának,
2232 1, XIV | melynek vagy húsz példánya a gerendán ült és belőlük
2233 1, XIV | kapott meg.~Így növekedett a fiú anya nélkül, - ámbár
2234 1, XIV | ki legelőször jött arra a gondolatra, hogy annyi jó
2235 1, XIV | gondolni egyszer napjában.~Míg a nagyságos úr elment valahova
2236 1, XIV | András behívta magához a fiút, és a tulipános ládára
2237 1, XIV | behívta magához a fiút, és a tulipános ládára fölültetvén,
2238 1, XIV | Hej, de sok ember van a mai világban, kit András
2239 1, XIV | kit András bácsi mellé a ládára kívánnék ültetni,
2240 1, XIV | legalább kérdezősködjenek róla.~A fiú nagy kíváncsisággal
2241 1, XIV | kíváncsisággal hallgatta a dolgot, és szépen megfogta
2242 1, XIV | András bácsinak is? - kérdi a fiú.~- Csak úgy, mint másnak! -
2243 1, XIV | úgy, mint másnak! - mondja a theologiae professor a láda-katedráról.~-
2244 1, XIV | mondja a theologiae professor a láda-katedráról.~- Hát bátyámnak? -
2245 1, XIV | bátyámnak? - kérdi újra a gyerek.~- Annak is parancsol.~-
2246 1, XIV | parancsol.~- Aztán fél tőle a bácsi, meg András bácsi?~-
2247 1, XIV | verekedjék, - mondja András, mire a gyermek egészen vörös lett,
2248 1, XIV | valakit megütnek?~- Csak a barmot kell megütni; mert
2249 1, XIV | annak nincsen esze, hogy a szót megértse, - ha megértené,
2250 1, XIV | megüssék.~Megint elvörösödött a gyermek és egészen a hajdú
2251 1, XIV | elvörösödött a gyermek és egészen a hajdú ölébe húzódván, megpödri
2252 1, XIV | volt annyi tapintat, hogy a fiút megcirógatta vele,
2253 1, XIV | megcirógatta vele, minek a gyerek éppen úgy megörült,
2254 1, XIV | éppen úgy megörült, mint a tanítótól kapott tarka töknek, -
2255 1, XIV | András még tovább ment a theologiai leckében, és
2256 1, XIV | magyarázni, hogy minden a világon az isten adománya,
2257 1, XIV | nagyon odadülleszkedett a gyermek eszéhez, és igen
2258 1, XIV | igen megingatta.~Elkérdezte a gyermek, hogy az András
2259 1, XIV | András bácsi mentéje, annak a zsinórja, gombja, meg András
2260 1, XIV | kifáradhatlanul neki szánván magát a magasabb tanulmánynak.~-
2261 1, XIV | portékája azé, úrfi.~- Hát a bajuszpödrője? - mondja
2262 1, XIV | bajuszpödrője? - mondja a fiú.~- Mondtam már, úrfi,
2263 1, XIV | mondja András, leszállván a ládáról, nehogy az úrfi
2264 1, XIV | s András bácsi, valamint a tanítás tárgya iránt kellő
2265 1, XIV | kellő tisztelettel, úgy a maga tekintélye iránt is
2266 1, XIV | elmegy, András bácsi? - kérdi a gyerek, belekapaszkodván
2267 1, XIV | gyerek, belekapaszkodván a tanítóba.~- Dolgom van,
2268 1, XIV | akármeddig, - rimánkodik a fiú.~- Mondtam már, hogy
2269 1, XIV | isten egy embernek keveset, a másiknak sokat?~- Hüm! -
2270 1, XIV | sokat?~- Hüm! - dünnyögött a hajdú a furcsa kérdésnél, -
2271 1, XIV | Hüm! - dünnyögött a hajdú a furcsa kérdésnél, - mit
2272 1, XIV | többször kérdezett, - Végre a feleletet a gyermek eszéhez
2273 1, XIV | kérdezett, - Végre a feleletet a gyermek eszéhez akarván
2274 1, XIV | mikor az nagyon rászorul.~A fiú elcsöndesedett, hanem
2275 1, XIV | már most alig várta, hogy a bácsi hazajöjjön; mert hiába,
2276 1, XIV | akarta ő azt elhinni, hogy a bácsinak mindene, még a
2277 1, XIV | a bácsinak mindene, még a mentegombja is az istené,
2278 1, XIV | mentegombja is az istené, és nem a bácsié; azért midőn a bácsi
2279 1, XIV | nem a bácsié; azért midőn a bácsi hazajött, alig várta,
2280 1, XIV | várta, hogy alkalma essék a dolgot jó módjával próbára
2281 1, XIV | tenni.~Végre megjött Baltay, a fiút megkérdezte, nincsen-e
2282 1, XIV | mindent? merre játszott? de a leckéről hallgatott a fiú,
2283 1, XIV | de a leckéről hallgatott a fiú, hanem midőn a bácsi
2284 1, XIV | hallgatott a fiú, hanem midőn a bácsi utóbb pipára gyújtott,
2285 1, XIV | utóbb pipára gyújtott, és a nagy székben elgondolkodott,
2286 1, XIV | székben elgondolkodott, a fiú egymagában nyughatatlankodván
2287 1, XIV | egymagában nyughatatlankodván a szobában, minden tárgyat
2288 1, XIV | kezdé mondogatni:~- Ez sem a bácsié, - ez a szék sem
2289 1, XIV | Ez sem a bácsié, - ez a szék sem a bácsié, - ez
2290 1, XIV | bácsié, - ez a szék sem a bácsié, - ez a kép sem a
2291 1, XIV | szék sem a bácsié, - ez a kép sem a bácsié, - ez az
2292 1, XIV | a bácsié, - ez a kép sem a bácsié, - ez az ablak sem
2293 1, XIV | bácsié, - ez az ablak sem a bácsié!~Baltay végre föleszmélt
2294 1, XIV | föleszmélt és figyelni kezdett a gyermek beszédére, minthogy
2295 1, XIV | talpára bökvén, mondja:~- Ez a csizmatalp sem a bácsié, -
2296 1, XIV | mondja:~- Ez a csizmatalp sem a bácsié, - ez a csizmaszár
2297 1, XIV | csizmatalp sem a bácsié, - ez a csizmaszár sem a bácsié, -
2298 1, XIV | bácsié, - ez a csizmaszár sem a bácsié, - ez a galambkosár
2299 1, XIV | csizmaszár sem a bácsié, - ez a galambkosár a csizmán, az
2300 1, XIV | bácsié, - ez a galambkosár a csizmán, az sem a bácsié, -
2301 1, XIV | galambkosár a csizmán, az sem a bácsié, - meg ez a dolmány
2302 1, XIV | az sem a bácsié, - meg ez a dolmány sem azé, meg a nyakravaló
2303 1, XIV | ez a dolmány sem azé, meg a nyakravaló sem azé, - semmi
2304 1, XIV | nyakravaló sem azé, - semmi sem a bácsié.~- Ejnye, te rossz
2305 1, XIV | mind istené! - mondja rá a gyermek.~- Úgy!... az már
2306 1, XIV | minden az istené, - még a bajuszpödrő is.~- Jól mondta,
2307 1, XIV | vacsorálni, mert meghűl a kása! - utasítá Baltay a
2308 1, XIV | a kása! - utasítá Baltay a fiút, s midőn magára maradt,
2309 1, XIV | kezdett arról, hogy aligha a legjobb úton indult a gyermekkel;
2310 1, XIV | aligha a legjobb úton indult a gyermekkel; mert a természeti
2311 1, XIV | indult a gyermekkel; mert a természeti ösztön a tudás
2312 1, XIV | mert a természeti ösztön a tudás vágyát kergeti föl
2313 1, XIV | tudás vágyát kergeti föl a gyerekben, és végre is ki
2314 1, XIV | kell ereszteni kéz alól a gyereket, tehát mire ez
2315 1, XIV | citrom, legalább legyen meg a szaga.~András hívatlanul
2316 1, XIV | maradni; mert véleménye volt a hajdúnak és nagyon kereste
2317 1, XIV | némi szokatlan készséggel a hajdú, mert az ő szívén
2318 1, XIV | megoldódzott valami kötelék, s a fiú sorsáról nem tudott
2319 1, XIV | Látom, tanítja kend ezt a gyereket.~- Enni már tud,
2320 1, XIV | nagyságos uram, - véli a hajdú, - aztán azt gondoltam,
2321 1, XIV | korán?~- Már hogy gondolja a nagyságos úr, mikor maga
2322 1, XIV | látta, hogyan veri földhöz a paraszt gyerekeket, - aztán
2323 1, XIV | aztán ha ezt elbírta, a betű sem vágja földhöz.~-
2324 1, XIV | kend, nem akarom ám, hogy a tanítók idő előtt agyonöljék
2325 1, XIV | tanítók idő előtt agyonöljék a sok tudománnyal.~- Csak
2326 1, XIV | úgy tegyenek vele, mint a mártott gyertyával, - egyszer
2327 1, XIV | egyszer kétszer megbuktassék a lében, és rajtmarad, ami
2328 1, XIV | mondja András, - mert a gyermeknek az esze szanaszét
2329 1, XIV | egyik embernek többet, mint a másiknak?~- Ne mondja kend!~-
2330 1, XIV | embernek többet, hogy mikor a másik megszorul, adjon a
2331 1, XIV | a másik megszorul, adjon a szegénynek.~- Úgy isten
2332 1, XIV | nyakára hág; - jegyzi meg a hajdú, - hanem azért taníttassa
2333 1, XIV | hanem azért taníttassa meg a nagyságos úr, hogy a sok
2334 1, XIV | meg a nagyságos úr, hogy a sok vagyonhoz elegendő esze
2335 1, XIV | mennyi vagyon marad erre a fiúra, és három gróf is
2336 1, XIV | meg már idáig is kár volt a gyöpön futtatni; mert nagyságos
2337 1, XIV | mert nagyságos uram, ha ez a fiú a bolondságot megszokja,
2338 1, XIV | nagyságos uram, ha ez a fiú a bolondságot megszokja, majd
2339 1, XIV | azt hallottam, hogy azok a külországi bolondságok nagyon
2340 1, XIV | bolondságok nagyon drágák, - s ezt a robotban keservesen keresett
2341 1, XIV | keresett pénzt, kár lesz a bolondok közé szórni; itthon
2342 1, XIV | András, de megtanulta kend a leckéjét.~- Régen tanulom
2343 1, XIV | tanulom én már ezt, mióta ez a sok mindenféle uraság, meg
2344 1, XIV | sok mindenféle uraság, meg a cselédje ide jár, aztán
2345 1, XIV | kínnal is elmondja kend a többit is.~- Nem lesz sok,
2346 1, XIV | hogy az úristen áldja meg a porát, valamint azét a keszthelyi
2347 1, XIV | meg a porát, valamint azét a keszthelyi grófét is, -
2348 1, XIV | veszi le előttük az ember a kalapot, - hanem mivel utánuk,
2349 1, XIV | mivel utánuk, előttük megyen a becsület meg a jó hír; -
2350 1, XIV | előttük megyen a becsület meg a jó hír; - aztán ha ész kell
2351 1, XIV | kell nekik, nem futnak el a fiskáriusok után, hanem
2352 1, XIV | fiskáriusok után, hanem megoldják a maguk eszét, - abból is
2353 1, XIV | András! rendelje be kend a tanítót, tegyen a gyerekkel
2354 1, XIV | be kend a tanítót, tegyen a gyerekkel próbát, vajon
2355 1, XIV | próbát, vajon megférne-e már a gyerekben egy kis ábécé.~-
2356 1, XIV | bajuszának hosszát.~- Mi a mennykő?~- Végig tudja már,
2357 1, XIV | nagyságos uram, - mondja a hajdú, - a tanító egy kis
2358 1, XIV | uram, - mondja a hajdú, - a tanító egy kis tarka tököt
2359 1, XIV | lássa nagyságos uram, azért a hitvány jószágért milyen
2360 1, XIV | sem tud; pedig ma nem ülne a kastélyban, ha öregapja
2361 1, XIV | kastélyban, ha öregapja neve a magyar történetben nem volna
2362 1, XV | XV.~A tizennyolcadik századnak
2363 1, XV | Emberhússal kívánt jóllakni a halni készülő tizennyolcadik
2364 1, XV | tizennyolcadik század, s a francia határokról átcsapott
2365 1, XV | francia határokról átcsapott a láng, amely az osztrák határokon
2366 1, XV | áldozatait.~Összegyűlendő volt a híressé vált 1796-ki országgyűlés,
2367 1, XV | keresnünk, hisz oly édes a megemlékezés, - és hány
2368 1, XV | est homályában nem annyira a fényes világítás, mint a
2369 1, XV | a fényes világítás, mint a minden ötödik hatodik házból
2370 1, XV | az embert egyik utcától a másikig, ha tudniillik el
2371 1, XV | menni az ablak alatt, hogy a megkezdett nótát végig ne
2372 1, XV | mert oly keservesen szól a lassú magyar, hogy ha már
2373 1, XV | magát az ember, - megvárja a nótának frissét, tán a megzaklatott
2374 1, XV | megvárja a nótának frissét, tán a megzaklatott lelket a rákapott
2375 1, XV | tán a megzaklatott lelket a rákapott nóta helyrerángathatja.~
2376 1, XV | nóta helyrerángathatja.~A király vendégképpen lakta
2377 1, XV | összetódult mindenfelől a nép, hogy a vendéglátás
2378 1, XV | mindenfelől a nép, hogy a vendéglátás csodája ünnepeltebb
2379 1, XV | legyen.~Mindenki megérzé a nagy idők súlyát, és minden
2380 1, XV | mellett szárnyaszegett volt a kedv, és rávárt, hogy vagy
2381 1, XV | kedv, és rávárt, hogy vagy a szomszéd, vagy a jó barát
2382 1, XV | hogy vagy a szomszéd, vagy a jó barát vidítsa föl, -
2383 1, XV | jó barát vidítsa föl, - s a cigányok a nagy levertség
2384 1, XV | vidítsa föl, - s a cigányok a nagy levertség mellett annyiból
2385 1, XV | szert; mert már nálunk az a szokás, hogy hegedűszó mellett
2386 1, XV | Hagyjuk az országgyűlést, mely a nehéz napokban nem csüggedt, -
2387 1, XV | csüggedt, - hanem menjünk a nádori palota felé, honnét
2388 1, XV | jött ki az udvarból, és a sötétes utcákon keresztül
2389 1, XV | mintha fogadásból tennék ezt a munkát.~- Mit gondol ön, -
2390 1, XV | Mit gondol ön, - kérdi a két utolsó közül az egyik, -
2391 1, XV | úr...~- Csitt! - mondja a megszólított, - könnyen
2392 1, XV | magához szomszédját, s aztán a beszéd tárgyára térve: -
2393 1, XV | ön?~- Mindent! - ismétli a másik, - az én szabadosaim
2394 1, XV | hatalmas kezdet, - véli a másik, - példának okáért
2395 1, XV | isten! adja isten! - ismétli a másik, hogy a király örömmel
2396 1, XV | ismétli a másik, hogy a király örömmel távozhassék.~
2397 1, XV | örömmel távozhassék.~Ez alatt a két első megállt az utcán,
2398 1, XV | vendégek sereglének össze, s a legjobb bandák egyike hallatá
2399 1, XV | végképpen csöndes volt, a zene oly tisztán kihallék
2400 1, XV | idehegedülnének.~- Ah, ez a panaszos hang! - mondja
2401 1, XV | értelmezésért esedeznem? - mondja a másik kitűnő figyelemmel.~-
2402 1, XV | figyelemmel.~- Szívesen! - mondja a másik, - ha itt búsulnak,
2403 1, XV | percet,... uram! - eseng a másik, - az uram szót akképpen
2404 1, XV | mondja némi kedvetlenséggel a másik, - azonban az egy
2405 1, XV | nem volt szükséges, mert a lassút oly eleven nóta követé, -
2406 1, XV | megmagyarázni az egyik, hanem a kedves hangok magyarázatául
2407 1, XV | kérdé: mi ez?~- Ily közel a bánathoz ami örömünk, -
2408 1, XV | uram! - igazítja helyre a szót a másik, egyszersmind
2409 1, XV | igazítja helyre a szót a másik, egyszersmind bevárták
2410 1, XV | másik, egyszersmind bevárták a nóta végét, valamint az
2411 1, XV | buzdító hangjával meghódítá a beszélgetőket, hanem a két
2412 1, XV | meghódítá a beszélgetőket, hanem a két első kétségtelenül meglepte
2413 1, XV | első kétségtelenül meglepte a zenében kifejezett mértéket,
2414 1, XV | mintha nem bírna elszakadni a hangoktól, oly aprókat lépett,
2415 1, XV | utolsó hang sem veszett el a távolban, - de éppen emiatt
2416 1, XV | távolban, - de éppen emiatt a két hátulsó már igen közel
2417 1, XV | tudják emlékükben tartani ezt a zenedarabot.~- Oh igen! -
2418 1, XV | Oh igen! - felele mind a három.~- Tán ismerik? -
2419 1, XV | újabb kérdés, mire aztán a hátulsók közül az felelt,
2420 1, XV | hátulsók közül az felelt, ki a címet visszautalá, de kit
2421 1, XV | fölismertek, tudniillik a nádort, míg a vele menő
2422 1, XV | tudniillik a nádort, míg a vele menő személy Batthyányi
2423 1, XV | Lajos herceg volt.~- Ez a Rákóczi-nóta volt.~- Szeretem,
2424 1, XV | hogy hallottam - mondja a fejedelem, - most már tudom
2425 1, XV | majdnem kitörő kedvvel.~A körülállók nem tudták megérteni
2426 1, XV | fölgerjedést.~- Igen, igen! - szólt a fejedelem, - gróf Dunay
2427 1, XV | erre, - most már tudom, mi a magyarnak a zene, - és ha
2428 1, XV | már tudom, mi a magyarnak a zene, - és ha nem akarnak
2429 1, XV | segélyt adni - lemegyünk a Rákosra, - elhegedültetjük
2430 1, XV | Rákosra, - elhegedültetjük a Rákóczi-nótát, - s velem
2431 1, XV | ország.~- Ámen! - mondja a herceg, mintha egy ország
2432 1, XV | helyett mondaná e szót, s a kis társaság visszafelé
2433 1, XV | ugyanazon ház irányában, hol a zenét előbb meghallgatták.~
2434 1, XV | méhében már jelentkezének a vajúdó kínok. Nem volt ember,
2435 1, XV | Hányszor hagyja el az embert a közös gond nyűge, a hivatali
2436 1, XV | embert a közös gond nyűge, a hivatali tisztnek merev
2437 1, XV | gondoktól, és lenni ember a földön, körülnézni a csillagos
2438 1, XV | ember a földön, körülnézni a csillagos eget, mely nem
2439 1, XV | lenni, - hanem megmutatja a szelíd eget boldognak, boldogtalannak, -
2440 1, XV | néhány pillanatig ragyog.~A zene hatalma kivívta birodalmát, -
2441 1, XV | hatalma kivívta birodalmát, - a négy hallgató zavartalan
2442 1, XV | élvezé az utolsó hangig, s a sétálók megindulának kettesen
2443 1, XV | sétálók megindulának kettesen a vár felé akképpen, hogy
2444 1, XV | uralkodóval Dunay gróf ment, a nádorral pedig a herceg.~-
2445 1, XV | gróf ment, a nádorral pedig a herceg.~- Mik gondol ön? -
2446 1, XV | Mik gondol ön? - kérdi a nádor a herceget, kinek
2447 1, XV | gondol ön? - kérdi a nádor a herceget, kinek karjába
2448 1, XV | Herceg!... 1795-ben élünk, - a világ vagy végződni, vagy
2449 1, XV | végződni, vagy kezdődni akar a század utolján, s a kedélynek
2450 1, XV | akar a század utolján, s a kedélynek éppen úgy megvan
2451 1, XV | megvan az ő hullámzása, mint a tengernek.~- Ismerkedjünk
2452 1, XV | tengernek.~- Ismerkedjünk meg a tengerrel, - s akkor nem
2453 1, XV | jól volt mondva, - mondja a nádor, - de én újonc vagyok
2454 1, XV | pénzt kérünk?~- Én már bírom a talizmánt, - szól a herceg -
2455 1, XV | bírom a talizmánt, - szól a herceg - most már kérhetnek
2456 1, XV | Nem értem önt, - véli a nádor, - s én bár különben
2457 1, XV | bár különben fiatal, de a csodahívéshez igen vénember
2458 1, XV | vagyok.~- Meghiszem, - mondja a herceg, - hanem olyan földön
2459 1, XV | kell tenni.~- Mit? - kérdi a nádor a nagyon komoly részben
2460 1, XV | Mit? - kérdi a nádor a nagyon komoly részben elmerülve.~-
2461 1, XV | Rákosra, - elhegedültetjük a Rákóczi-nótát, - s velünk
2462 1, XV | van?~- Le sem kell menni a Rákosra, - egyetlen egy
2463 1, XV | elég, ha elmondom, mit a fejedelem mondott.~- Adja
2464 1, XV | Adja isten! - mondja a nádor, - de ha az áldozat
2465 1, XV | is megkérik? - mondja már a nádori laknál.~- Fönség!
2466 1, XV | vagyunk kalmárnép, s ha a vérünket kérik, annak árt
2467 1, XV | soha!~Végre összekerült a kis csoport, a fejedelem
2468 1, XV | összekerült a kis csoport, a fejedelem a kelő hold felé
2469 1, XV | kis csoport, a fejedelem a kelő hold felé fordult,
2470 1, XV | felé fordult, mely arcán a nyugalom és méltóságot világítá
2471 1, XV | mi lesz az indítvány?~- A nyelv ügye, fölség!~- Mikor
2472 1, XV | önök azt oly dicsővé, minő a magyar zene?~- Majd a nagy
2473 1, XV | minő a magyar zene?~- Majd a nagy békében, fölség!~-
2474 1, XV | fölség!~- Szívem megnyílt a szónak - mondja I. Ferenc -
2475 1, XV | le egyszerre mindent, - a romok igen szép látványul
2476 1, XV | szép látványul szolgálnak a szemnek, de a vigyázatlant
2477 1, XV | szolgálnak a szemnek, de a vigyázatlant könnyen eltemetik.~
2478 1, XV | vigyázatlant könnyen eltemetik.~A társaság megoszlott, a palota
2479 1, XV | A társaság megoszlott, a palota ajtaján a fönségeket
2480 1, XV | megoszlott, a palota ajtaján a fönségeket fogadák, a herceg
2481 1, XV | ajtaján a fönségeket fogadák, a herceg pedig Dunayval ment
2482 1, XV | találkozhassanak másnap, midőn a herceg szabadosai már a
2483 1, XV | a herceg szabadosai már a budai dísztéren álltak.~
2484 1, XV | Néhány huszár álldogált a hercegi ház előtt, - a legnyalkább
2485 1, XV | álldogált a hercegi ház előtt, - a legnyalkább volt Holvagy
2486 1, XV | újoncok tanítására rendelének.~A legelső nyolc embert már
2487 1, XV | embert már kiszakaszták a sorból, és Meddig Józsi
2488 1, XV | elhalványult, midőn Pista a vállára csapott:~- Józsi!
2489 1, XV | egymást.~- Köszönd - mondja a szabados - hogy háborúba
2490 1, XV | is van, - bugylit ne végy a kezedbe, mert ha akkor megfoglak,
2491 1, XVI | Váratlan dolgok.~Keszthelynek a Badacsony felőli oldalán
2492 1, XVI | mélyedéses útja, mit abban a világban "Lóhalálnak" hívtak:
2493 1, XVI | könnyebben boldogulnánk, mint az a két ló, mely egy vásott
2494 1, XVI | hintót most akar átcipelni a sáron; pedig már egy párszor
2495 1, XVI | párszor hátra is néztek a bennülő urakra, mintha talán
2496 1, XVI | azok nem eresztenék előre a kocsit.~- Tekintetes uram! -
2497 1, XVI | Tekintetes uram! - szól hátra a kocsis, - bemenjünk ma Keszthelyre?~-
2498 1, XVI | Bizony nem is hálunk ám itt a sárban! - véli a kocsiban
2499 1, XVI | ám itt a sárban! - véli a kocsiban ülők közül az öregebb.~-
2500 1, XVI | Pedig itt hálunk, - mondja a kocsis, - ha csak ki nem
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991 |