1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
2501 1, XVI | csak ki nem toljuk magunk a kocsit; mert ez a két ló
2502 1, XVI | magunk a kocsit; mert ez a két ló már nem mozdít.~Erre
2503 1, XVI | Erre kiszálltak az urak a kocsiból, s amint kilépnek,
2504 1, XVI | fiatal katonatiszt, míg a másik a nagy hasonlat után
2505 1, XVI | katonatiszt, míg a másik a nagy hasonlat után ítélve,
2506 1, XVI | nagy hasonlat után ítélve, a tisztnek apja, s éppen alkalmas
2507 1, XVI | alkalmas helyet keresett, hogy a kocsit hátulról mozdítani
2508 1, XVI | azonképpen cselekedvén a fiú is, hogy az apának segítsen.~-
2509 1, XVI | apának segítsen.~- Hát ezeket a lovakat ki bíztatja majd? -
2510 1, XVI | ki bíztatja majd? - kérdi a kocsis nagy dörmögve a lovak
2511 1, XVI | kérdi a kocsis nagy dörmögve a lovak elé állván, hogy húzza
2512 1, XVI | mert rájok nézve ez volt a legkényelmesebb állapot.~
2513 1, XVI | legkényelmesebb állapot.~A partoson fönt állt gróf
2514 1, XVI | szokásaként járkálván ide s tova a határban, hogy nyughatatlan
2515 1, XVI | ismerte volna.~Már rég nézi a mozdulni nem tudó kocsit,
2516 1, XVI | tudó kocsit, s minthogy a kocsis beszédét jól hallotta,
2517 1, XVI | beszédét jól hallotta, lekerült a mélyedésbe, s mielőtt az
2518 1, XVI | utasok észrevennék, már a kocsi oldalánál termett,
2519 1, XVI | kocsi oldalánál termett, a kocsis ülésében levő ostort
2520 1, XVI | levő ostort egyik kezével a lovak felé durrogatva, balkézzel
2521 1, XVI | durrogatva, balkézzel meg a kocsit is segélte kimozdítani.~-
2522 1, XVI | ismeretlen jó úr nem röstellt a mély sárban segítségre jőni,
2523 1, XVI | jőni, annál inkább, hogy a segítséget a lovak is megérezték,
2524 1, XVI | inkább, hogy a segítséget a lovak is megérezték, s egy
2525 1, XVI | s egy kis nógatás után a mélyedésből kivitték a kocsit.~-
2526 1, XVI | után a mélyedésből kivitték a kocsit.~- Köszönjük úri
2527 1, XVI | utazó, igyekezvén letörleni a sarat a grófnak mentéjéről,
2528 1, XVI | igyekezvén letörleni a sarat a grófnak mentéjéről, egyszersmind
2529 1, XVI | egyszersmind parancsot adván a kocsisnak, hogy menjen csak
2530 1, XVI | Hová kössek be? - kérdi a kocsis.~- A "Griff"-hez
2531 1, XVI | be? - kérdi a kocsis.~- A "Griff"-hez menj csak fiam, -
2532 1, XVI | ott aztán takaríts mindent a szobába, a kocsmáros gondot
2533 1, XVI | takaríts mindent a szobába, a kocsmáros gondot visel addig,
2534 1, XVI | Engedelmet kérek, - mondja a gróf, - de ott alig kapnak
2535 1, XVI | méltóztatik lakni? - kérdi az öreg a grófot.~- Most itt lakom
2536 1, XVI | két esztendő óta, mondja a gróf, amint igaza is volt,
2537 1, XVI | néhány évvel előbb jött meg a katonáskodásból, - aztán
2538 1, XVI | pedig eltéríteni kívánván a beszédfonalat, mondja: Rettentő
2539 1, XVI | bizony nem jó, - mondja a másik, - hanem a rossz ló
2540 1, XVI | mondja a másik, - hanem a rossz ló aztán a jó úton
2541 1, XVI | hanem a rossz ló aztán a jó úton is lépést megy,
2542 1, XVI | akkora tábla zabom, mint a keszthelyi grófnak; folytatja
2543 1, XVI | folytatja még odább, - aztán a búzaföldem is kisebb, mint
2544 1, XVI | Nyolc gyerek! - csodálkozik a gróf, egyszersmint az öregre
2545 1, XVI | mondja: Bizony boldog ember a tekintetes úr!~- Nojsz nem
2546 1, XVI | boldog nem vagyok, - véli a másik, - hanem az isten
2547 1, XVI | mind egészséges? - kérdi a gróf.~- Legalább mindig
2548 1, XVI | jobb appetitust kapok, s a többivel együtt eszem.~-
2549 1, XVI | halálos nyavalya! - mondja a gróf.~- Deb'zon tessék elhinni,
2550 1, XVI | maholnap ráolvas az ember a falatjára, - már is olyan
2551 1, XVI | olyan drágaság van, holott a háború jóformán el sem kezdődött, -
2552 1, XVI | éppen azért sietek be a vásárra, hogy paripát vegyek
2553 1, XVI | vásárra, hogy paripát vegyek a fiamnak, ha még megbírjuk
2554 1, XVI | segítek választani, - szól a gróf, - valamelyest én is
2555 1, XVI | valamelyest én is értek a lóvásárláshoz.~- Lovakat
2556 1, XVI | is tetszik tartani? - lőn a kérdés.~- Néhány darabot,
2557 1, XVI | szükségemre!~- Úgy tetszik a szénát venni? - kérdezkedik
2558 1, XVI | szénát venni? - kérdezkedik a másik.~- Az már nagy szégyen
2559 1, XVI | nagy szégyen volna! - véli a gróf, egyszersmind kiegészíté:
2560 1, XVI | Keszthelyen? - mondja bámulva a másik, már egészen a nagy
2561 1, XVI | bámulva a másik, már egészen a nagy utcán, sőt éppen a
2562 1, XVI | a nagy utcán, sőt éppen a kastély előtt állván meg,
2563 1, XVI | saját kocsisára, - hát ez a Griff vendégfogadó?~- Jól
2564 1, XVI | tudom, hogy nem ez! - lőn a felelet.~- Hát hová pokolba
2565 1, XVI | Tudom is én, - felel a kocsis, - kérdezze meg a
2566 1, XVI | a kocsis, - kérdezze meg a tekintetes úr a hajdút,
2567 1, XVI | kérdezze meg a tekintetes úr a hajdút, az kísért ide.~-
2568 1, XVI | ide.~- Mit cselekedett ez a boldogtalan? - kérdi az
2569 1, XVI | boldogtalan? - kérdi az öregúr a hajdút.~- Semmit, tekintetes
2570 1, XVI | tekintetes uram! - mondja a hajdú, - hanem nekem parancsolatom
2571 1, XVI | nekem parancsolatom van, a kocsmából minden jóravaló
2572 1, XVI | minden jóravaló vendéget a méltóságos úrhoz berendelni.~-
2573 1, XVI | látja, különben szégyenemben a föld alá bújnék. Na, - mondja
2574 1, XVI | ő rajta is meglátszanék a viselt ruha, tehát isten
2575 1, XVI | Sándor, most már előszedd ám a bécsi emberséget!~- Csak
2576 1, XVI | Csak mint itthon! - mondja a gróf még mindig ismeretlenül, -
2577 1, XVI | valami nagy feneket keríteni, a gróf maga sem szereti a
2578 1, XVI | a gróf maga sem szereti a nagy hűhót.~- Erre tessék
2579 1, XVI | az előbbeni hajdú, kinek a gróf jóval előbb hallgatást
2580 1, XVI | mondja az öreg, egyszersmind a gróf felé fordulva, - most
2581 1, XVI | Magunkat rekommendáljuk! Mire a gróf magára hagyván a két
2582 1, XVI | Mire a gróf magára hagyván a két vendéget, kik aztán
2583 1, XVI | két vendéget, kik aztán a hajdú után mentek, s a számukra
2584 1, XVI | aztán a hajdú után mentek, s a számukra rendelt szobát
2585 1, XVI | rendelt szobát elfoglalták, s a különös vendéglátás miatt
2586 1, XVI | kérdezősködni. Hanem midőn a helyreigazodással készen
2587 1, XVI | helyreigazodással készen voltak, midőn a gróf nem volt otthon, elmentek
2588 1, XVI | nem volt otthon, elmentek a ménesistállóba, hogy időtöltésül
2589 1, XVI | hogy időtöltésül meglássák a híresedni kezdő keszthelyi
2590 1, XVI | helyen kívülinek vélték a kérdezgetést; azért folytaták
2591 1, XVI | kérdezgetést; azért folytaták a szemlét, s amint egyik,
2592 1, XVI | vagy másik lovat láttak, a tetszés nyilvánításával
2593 1, XVI | válogatott össze, addig a tiszt megelégedett egy tüzes
2594 1, XVI | pejparipával, mely büszkén állt meg a szemlélők előtt.~- Sándor
2595 1, XVI | nem felejtenék az embert a sárban.~- Nem is Sümegen
2596 1, XVI | helyett rázottat. - neveté a tiszt.~- Jól mondod, fiam -
2597 1, XVI | megmondják, kiesik az ember a dolmányából.~- Aztán annyira
2598 1, XVI | Aztán annyira megtetszett ez a két ló? - kérdi őket a gróf.~-
2599 1, XVI | ez a két ló? - kérdi őket a gróf.~- Bíz ezek szépek, -
2600 1, XVI | őket! - végzi be az öreg a szót, mert a hajdú utánuk
2601 1, XVI | be az öreg a szót, mert a hajdú utánuk jött méltóztatnának
2602 1, XVI | utánuk jött méltóztatnának a kastélyba menni; mert már
2603 1, XVI | kastélyba menni; mert már készen a vacsora.~- Magunkat rekommendáljuk! -
2604 1, XVI | rekommendáljuk! - mondja az öreg a még mindig nem ösmert grófhoz,
2605 1, XVI | akarván tőle, minthogy ők most a kastélyba mennek.~- Én is
2606 1, XVI | kastélyba mennek.~- Én is a kastély felé megyek - mondja
2607 1, XVI | kastély felé megyek - mondja a gróf elkísérvén őket, folytatván
2608 1, XVI | elkísérvén őket, folytatván a beszédet a lovakról, mi
2609 1, XVI | őket, folytatván a beszédet a lovakról, mi az öregnek
2610 1, XVI | de éppen befejezék, midőn a kapuhoz értek, s az öreg
2611 1, XVI | ismét barátságosan nyúlt a gróf keze után, minthogy
2612 1, XVI | rekommendáljuk! - mondja ismét, mire a gróf megint nem vált el,
2613 1, XVI | erősíté, hogy fölkíséri őket a nagy teremig.~- Jó lesz
2614 1, XVI | mondja meg nekem, ösmeri ezt a gróf Festetics Györgyöt?~-
2615 1, XVI | Tessék megnyugodni, - mondja a gróf, - ez is bolondos egy
2616 1, XVI | nemes az olyan embert, kinek a vagyona szélesebb jóval,
2617 1, XVI | vagyona szélesebb jóval, mint a mienk, aztán az esze után
2618 1, XVI | volna, mint mi! Úgy elmennék a nyomán, mint a karikacsapás.~-
2619 1, XVI | elmennék a nyomán, mint a karikacsapás.~- Gondolja
2620 1, XVI | gondolnám uram, - vitatá a másik, - lám a gróf asztalánál
2621 1, XVI | vitatá a másik, - lám a gróf asztalánál két esztendeje,
2622 1, XVI | most már más is megeszi a gróf után, - pedig ha én
2623 1, XVI | csúfjává leszek.~- Tehát ízlik a földi alma?~- Meghiszem,
2624 1, XVI | Meghiszem, hogy ízlik, maholnap a paraszt is rákap; de még
2625 1, XVI | paraszt is rákap; de még a birkára is, - uram fia,
2626 1, XVI | uram fia, mikor ezelőtt a birkától úgy félt az ember,
2627 1, XVI | úgy félt az ember, mint a tűztől, - pedig most - hallom,
2628 1, XVI | Úgy kell neki! - mondja a gróf.~- De nekünk is úgy
2629 1, XVI | róla, hogy hozzászoktunk a vezetőhöz? - s az lenne
2630 1, XVI | vezetőhöz? - s az lenne a jó szerencse, ha valaki
2631 1, XVI | kedves dolgot hallott, s a nagy ember szívesen hallá,
2632 1, XVI | ember szívesen hallá, hogy a jó szándék követőkre talál.~
2633 1, XVI | Néhány lépésnyire volt már a nagy terem ajtaja, s a gróf
2634 1, XVI | már a nagy terem ajtaja, s a gróf némileg előreereszté
2635 1, XVI | ajtóhoz ért, ismét megfordult a kísérőhöz, ki ennyire fárad
2636 1, XVI | jó éjszakát, - viszonzá a gróf, - én itt rendes vendég
2637 1, XVI | legközelebb állok hozzá, - véli a gróf, - itt is lakom a kastélyban.~-
2638 1, XVI | véli a gróf, - itt is lakom a kastélyban.~- Becses nevét
2639 1, XVI | Tolnai vagyok! - mondja a gróf, nevének praedikátumát
2640 1, XVI | Sümegről, - részemről van a szerencse, - mondja kiváló
2641 1, XVI | mondja Tolnai úr, megnyitván a nagy szárnyú ajtót, hogy
2642 1, XVI | nagy szárnyú ajtót, hogy a vendégeket beeressze, aztán
2643 1, XVI | helyezkedének el az asztalnál, hogy a legfelső hely üres volt,
2644 1, XVI | hely üres volt, mintha az a háziúré lenne, aztán az
2645 1, XVI | estebédet hárman, hiába várván a vendégek a grófot, minthogy
2646 1, XVI | hiába várván a vendégek a grófot, minthogy az - állítólag -
2647 1, XVI | megbetegedett.~Nem győzték sajnálni a vendégek ezt a bajt, ámbár
2648 1, XVI | sajnálni a vendégek ezt a bajt, ámbár Tolnai mindent
2649 1, XVI | az öreg Kisfaludy mindig a hajdút zaklatta, hogy mi
2650 1, XVI | hajdút zaklatta, hogy mi baja a grófnak, - s amint az főfájást,
2651 1, XVI | össze-visszakommendált mindent, amivel a grófot néhány óra alatt
2652 1, XVI | meggyógyítja, - végre midőn a vacsorának vége lőn, lementek
2653 1, XVI | vacsorának vége lőn, lementek a vendégszobák felé, hogy
2654 1, XVI | Hasonlóképpen kívánom! - mondja a gróf is, és betevé az ajtót,
2655 1, XVI | egész kíváncsisággal megy a bejárat alá, s egy négy
2656 1, XVI | gróf Dunay, - igazabban a házigazda nyakába esvén,
2657 1, XVI | kiterjesztett karokkal egészen a hágcsók elé állt, s a kiszállónak
2658 1, XVI | egészen a hágcsók elé állt, s a kiszállónak okvetlenül az
2659 1, XVI | ölelésbe kellett lépni.~A zörejre előugrott a kapus,
2660 1, XVI | lépni.~A zörejre előugrott a kapus, hajdúk és mindenféle
2661 1, XVI | és mindenféle cseléd, - a grófok pedig egymás karjába
2662 1, XVI | karjába fűződve mentek végig a lépcsőzeten.~- Honnét? -
2663 1, XVI | lépcsőzeten.~- Honnét? - kérdi a házigazda.~- Egyenesen Bécsből, -
2664 1, XVI | tetted volna; mert hej! az a szép menyecske nagyon messziről
2665 1, XVI | hogy veled közölni fogom.~A két gróf fölsietett a lépcsőn,
2666 1, XVI | fogom.~A két gróf fölsietett a lépcsőn, s míg a poggyászokat
2667 1, XVI | fölsietett a lépcsőn, s míg a poggyászokat elhelyezék
2668 1, XVI | poggyászokat elhelyezék a termek egyikében, az őszülő
2669 1, XVI | kandallónál foglaltak helyet.~A gróf feszesre begombolt
2670 1, XVI | egy karosszékben, lábait a kandalló melege felé nyújtóztatva,
2671 1, XVI | helyezkedék, hogy inkább a kandallótól vevé a szükséges
2672 1, XVI | inkább a kandallótól vevé a szükséges világosságot,
2673 1, XVI | Kíváncsi vagyok! - felel a házigazda, arcának minden
2674 1, XVI | minden izma elárulván azt a reszketegséget, mely hasonló
2675 1, XVI | bír addig megnyugodni, míg a lélek táplálékot nem nyer.~
2676 1, XVI | nyer.~Gróf Dunay kitárá már a papírt és szavalói nyugalommal
2677 1, XVI | szavalói nyugalommal olvassa le a címet:~Csobánc!~Festetics
2678 1, XVI | melyek mint Szigliget, a Badacsony, Haláp, Somlyó,
2679 1, XVI | előőrseikkel Rezivel és Tátikával (a keszthelyi Festeticsek örökével; -
2680 1, XVI | nemes boraikban árulván el a méhükben rejtett régi tüzet,)
2681 1, XVI | gyanánt őrzik és szegik be a regényes vidéket, melyet
2682 1, XVI | regényes vidéket, melyet a karöltve egymás mellett
2683 1, XVI | félkoszorú, melynek másik fele a Balaton túlsó partján fekszik,
2684 1, XVI | Azért is Festetics, ki a Balaton parton s szigetjén
2685 1, XVI | Csobánc nagyszerűségét, a legelső szónál oly közel
2686 1, XVI | rövidíteni az időt, mi alatt a hang hozzája érne, - s nagy
2687 1, XVI | hallani fog.~Ülj mellém a kandallóhoz,~Föl van szítva
2688 1, XVI | Egykor midőn magam bolygék~A hegy szirtes tetején.~Sok
2689 1, XVI | Szőlő s gyümölcs ültetődvén~A vadonnak helyébe,~Esztendőnként
2690 1, XVI | Esztendőnként sok uri nép~Gyűl oda a szüretre:~László s Rózsa
2691 1, XVI | elmondott néhány versszak, s a háziúr szent áhítattal hallgatá,
2692 1, XVI | máskor, szemeiben pedig a lélek kezdett kisugárzani,
2693 1, XVI | mintha ihletettségében a malasztot várná.~A történet
2694 1, XVI | ihletettségében a malasztot várná.~A történet megkezdődék, egymásból
2695 1, XVI | nem ösmert eszmebőség, s a hallgató nem mert belecsodálkozni,
2696 1, XVI | s nem merné elrezzenteni a gondolatot, melyet ezen
2697 1, XVI | gondolatot, melyet ezen a nyelven így megszólamlani
2698 1, XVI | Egykönnyen majd nem fogok.~A hullám ragadni kezdé már
2699 1, XVI | már az elbűvölt lelket, a bűvölet ereje minden ízben
2700 1, XVI | egyenesre húzódott testén a fej méltóságosan emelkedik,
2701 1, XVI | egyszersmind megadja magát a fönség érzetének, s minthogy
2702 1, XVI | oldja ki, hogy megférjen a ruhában, melynek kényelme
2703 1, XVI | kezdé fésülgetni, vagy ismét a mentét még inkább kigombolni,
2704 1, XVI | nyakkendőjéhez nyúládozott, hogy a ruha megtáguljon rajta.~
2705 1, XVI | s merőre dagadt szemei a körül levő tárgyakat hasztalan
2706 1, XVI | megnépesedének előtte, s a csodatárgyak elevensége
2707 1, XVI | csodatárgyak elevensége fölugrasztá a néma hallgatót, mintha meg
2708 1, XVI | ne fogyjon le oly hamar a ritka élv.~Gróf Dunay csöndesen
2709 1, XVI | csöndesen visszatolá székébe a nyughatatlan hallgatót,
2710 1, XVI | mi történik vele, s midőn a rövid történet leírása elvégződvén,
2711 1, XVI | elvégződvén, s Dunay leeresztvén a papírt, elhallgatott, Festetics
2712 1, XVI | álmodjuk ezt, vagy való?~- Itt a papír, újra leolvashatjuk,
2713 1, XVI | számolgatja Festetics, - ki a harmadik?~- Herceg Eszterházy
2714 1, XVI | Herceg Eszterházy Miklós, a gárdának ezredese, ki ma
2715 1, XVI | hatást csinálná, mint magára a hercegre, ki az egészhez
2716 1, XVI | egészhez oly véletlenül jutott.~A grófok újra leülének beszélgetés
2717 1, XVI | mondja Dunay elhelyezkedve a karosszékben, - a dolog
2718 1, XVI | elhelyezkedve a karosszékben, - a dolog nem igen sokból áll,
2719 1, XVI | nem igen sokból áll, és a következő: Lord Spencer
2720 1, XVI | Granville rendkívüli követek a londoni udvartól, Bécsnek
2721 1, XVI | össze, meg akarák nézni a magyar gárdát, s ez okból
2722 1, XVI | herceg Eszterházy Miklóst, a gárda ezredesét, ki nem
2723 1, XVI | szobákba is benyitottak, s a legelsőben mindjárt egy
2724 1, XVI | melyből éppen fordított, s a leereszkedő vendégek a meglepett
2725 1, XVI | s a leereszkedő vendégek a meglepett fiatal ember pongyoláját
2726 1, XVI | pipafüstjét megmosolyogva, a munkát megnézték, s íme
2727 1, XVI | becsület volt ránk nézve, s a herceg másnap addig faggatá
2728 1, XVI | herceg másnap addig faggatá a fiút, míg eredeti dolgozataiból
2729 1, XVI | másolata íme kezemben van, s a herceg kegyes levén ítéletemre
2730 1, XVI | kegyes levén ítéletemre bízni a dolgot, azt remeknek találván,
2731 1, XVI | eredeti munka?~- Ebben magyar a szó, a tárgy, az emberek,
2732 1, XVI | munka?~- Ebben magyar a szó, a tárgy, az emberek, az észjárás
2733 1, XVI | hogy ennek írója meglelte a kulcsot e nemzet szívéhez. -
2734 1, XVI | zalamegyei sümegi születés.~- A neve? - riadt föl a gróf
2735 1, XVI | születés.~- A neve? - riadt föl a gróf egészen kiegyenesedve.~-
2736 1, XVI | szörnyű lépésekkel körüljárván a szobát, egyszersmind ujjaival
2737 1, XVI | lélegzettel, - ez az ember itt van a házamban az apjával.~- Lehetetlen!~-
2738 1, XVI | amaz nagy léptekkel menvén a csöngettyűhúzó felé, s egyik
2739 1, XVI | rövid levelet írt, azt a bejövő cselédnek adá, és
2740 1, XVI | teljesítve legyen.~Ezalatt a vendéget vacsorára hívták,
2741 1, XVI | vendéget vacsorára hívták, s a két lelkes barát tele jó
2742 1, XVI | hanem nálánál még korábban a háziúr, ki már az udvaron
2743 1, XVI | távozhassék, s együtt ment vele a lóvásárra, hol mindössze
2744 1, XVI | édes fiam, - mondja az apa a fiának, - nem csak lovat;
2745 1, XVI | érünk.~Szomorúan mentek el a vásárból, hol a ló ára oly
2746 1, XVI | mentek el a vásárból, hol a ló ára oly hirtelenül fölment,
2747 1, XVI | venni valójuk nem lévén, a megrendelt kocsis készen
2748 1, XVI | volna, ha apja nem sürgeti a hazamenetelt.~Végre a kastélyba
2749 1, XVI | sürgeti a hazamenetelt.~Végre a kastélyba értek, melynek
2750 1, XVI | melynek bejárása alatt a tegnapi fogat kiheverten
2751 1, XVI | álldogált, s minthogy minden a kocsin volt, az öregúr egy
2752 1, XVI | kis borravalót csúsztatván a hajdú markába, elbúcsúzott
2753 1, XVI | Sümegre jő, el nem kerüli a házát, melynek fekvését
2754 1, XVI | záradékul azt mondja, mikor már a kocsi megindult:~- Magunkat
2755 1, XVI | kis szellő fohászkodván ki a hegyek közül, a felesleges
2756 1, XVI | fohászkodván ki a hegyek közül, a felesleges sarat felszítta
2757 1, XVI | sarat felszítta s kivévén a nagyon tócsás helyeket,
2758 1, XVI | nagyon tócsás helyeket, a lovak könnyebben mentek,
2759 1, XVI | mégis öreg este lőn, midőn a sümegi váromladékok úgy
2760 1, XVI | szépen elballaghattak volna a meredek hegy mellett.~Elkezdett
2761 1, XVI | hegy mellett.~Elkezdett a két ló is csetleni-botlani,
2762 1, XVI | csetleni-botlani, s minthogy a kocsis szólongását is elunták
2763 1, XVI | beszélgess annyit azzal a lóval, látod, hogy nem hisz
2764 1, XVI | lóval, látod, hogy nem hisz a szónak; - hanem vágj rá
2765 1, XVI | Mért nem cseréltél egy párt a keszthelyi ménesből, - tréfála
2766 1, XVI | tréfála az öreg, - hátha a kocsisok a sok között összetévesztették
2767 1, XVI | öreg, - hátha a kocsisok a sok között összetévesztették
2768 1, XVI | lett volna uram, kivált az a két kocsis ló, meg az a
2769 1, XVI | a két kocsis ló, meg az a paripa, mi a tens uraknak
2770 1, XVI | ló, meg az a paripa, mi a tens uraknak tegnap este
2771 1, XVI | vezették Sümegre, - ennek a két gebének a helyét legalább
2772 1, XVI | Sümegre, - ennek a két gebének a helyét legalább nem foglalták
2773 1, XVI | megközelíték Sümeget, s a szélső házak faláról lefehéredett
2774 1, XVI | házak faláról lefehéredett a mész a sötétben is, és néhány
2775 1, XVI | faláról lefehéredett a mész a sötétben is, és néhány szólongatás
2776 1, XVI | néhány szólongatás után a nyitott kapun megállt a
2777 1, XVI | a nyitott kapun megállt a Kisfaludyak legjobbik hintója,
2778 1, XVI | legjobbik hintója, nem mintha a jóságban másik is versenyzett
2779 1, XVI | jobb nem, rosszabb sem volt a háznál.~A zörejre kijött
2780 1, XVI | rosszabb sem volt a háznál.~A zörejre kijött egy tehenes
2781 1, XVI | istállóból, lámpással világítván a megérkezettek elé.~- Megvetetted
2782 1, XVI | megérkezettek elé.~- Megvetetted a lovak alját? - kérdi a kocsis
2783 1, XVI | Megvetetted a lovak alját? - kérdi a kocsis a tehenest.~- Meg
2784 1, XVI | alját? - kérdi a kocsis a tehenest.~- Meg ám, - alusznak
2785 1, XVI | Meg ám, - alusznak is rajt a lovak.~- Micsoda lovak? -
2786 1, XVI | miféle lovak, - mondja a tehenes, - ma délben vezették
2787 1, XVI | levelet hagytak odabenn a tens úrnak, aztán meg sem
2788 1, XVI | aztán meg sem nyugodtak a vezetők, hanem elmentek.~
2789 1, XVI | vezetők, hanem elmentek.~A lámpavilágnál szemlét tartának,
2790 1, XVI | semmivel sem rosszabbak, mint a keszthelyi gróf lovai.~-
2791 1, XVI | akartam mondani; de kinek a lovai?~- Mondtam már, hogy
2792 1, XVI | Mondtam már, hogy ott benn a levél! - mondja a tehenes, -
2793 1, XVI | ott benn a levél! - mondja a tehenes, - és az urak bementek
2794 1, XVI | tehenes, - és az urak bementek a szobába, hol már égett a
2795 1, XVI | a szobába, hol már égett a gyertya, s az asztal közepén
2796 1, XVI | az asztal közepén nyugvék a levél:~Az úrnak~Tekintetes,
2797 1, XVI | rekommendáltuk magunkat annak a Tolnainak, íme kisül, hogy
2798 1, XVI | Tolnainak, íme kisül, hogy ő a gróf, s még azonkívül, hogy
2799 1, XVI | hanem hallod-e, Sándor, - ez a gróf mégis bolond ember!~
2800 1, XVII | XVII.~A Zala megyei gyűlés 1796-
2801 1, XVII | hanem azért mégis kiütött a háború, és csak azt szeretném
2802 1, XVII | tudni, hogy akkor kinek a nyakába öltötték azt a sok
2803 1, XVII | kinek a nyakába öltötték azt a sok bolond beszédet, mit
2804 1, XVII | sok bolond beszédet, mit a mai világban mind az újságíróra
2805 1, XVII | körömszakadtáig, hogy az a huncut újságíró pénzért
2806 1, XVII | Na, de menjünk vissza, - a Zala-egerszegre vezető országutakon
2807 1, XVII | országutakon egymást kerüli el a sok kocsi: de akárhánnyal
2808 1, XVII | akárhánnyal találkozunk, a bennülő oly savanyú képet
2809 1, XVII | mintha ecetágynak valót vinne a szájában.~Kár is volna sokáig
2810 1, XVII | volna sokáig csűrni-csavarni a dolgot, mert már nem lehet
2811 1, XVII | nem lehet tagadni, hogy a francia sereg Stájerországba
2812 1, XVII | Stájerországba tört, és minden ember a maga fejével kezdett búsulni
2813 1, XVII | nincsen kutyafeje, mint egykor a tatárnak, de némely ember
2814 1, XVII | hallották, hogy nagyot szól, s a hangja a szomszédországból
2815 1, XVII | nagyot szól, s a hangja a szomszédországból is áthallott,
2816 1, XVII | Zala megyében kihirdették a nemesi fölkelést, - már
2817 1, XVII | menni kevésnek volt kedve.~A szomszédországi lakosság
2818 1, XVII | pusztult be Magyarországnak, s a kanizsai és zalaegerszegi
2819 1, XVII | kocsmákban egymás hátán hevertek a menekülők, kik irtóztató
2820 1, XVII | irtóztató dolgokat beszéltek a francia ármádiáról, melynek
2821 1, XVII | francia ármádiáról, melynek a két végét nem látta senki.~
2822 1, XVII | Ezt aztán elhitte mindenki a beszélőknek, kik ezt jó
2823 1, XVII | is fejükbe vették, hogy a franciák mindenfelé hirdették,
2824 1, XVII | hirdetményt tömegesen hoztak át a menekülők, elterjesztvén
2825 1, XVII | éppen most hirdették ki a nemesi fölkelést, mire a
2826 1, XVII | a nemesi fölkelést, mire a rémülés még nagyobb lőn;
2827 1, XVII | mielőtt Budáról utána küldenék a magyar nadrágot és dolmányt,
2828 1, XVII | paraszt-formájából kivegyék, s a francia fővezér katonának
2829 1, XVII | érezte magát 1796-ban, mint a kajári arató, kit egy éjszakán
2830 1, XVII | fektében éppen legszélről ért a fölszél, - de aztán úgy
2831 1, XVII | ha már úgy van megírva a kegyetlen sorstól.~Éppen
2832 1, XVII | Éppen mire Budára érhetne a küldöttség, mely a ruhákért
2833 1, XVII | érhetne a küldöttség, mely a ruhákért elmenne, a franciák
2834 1, XVII | mely a ruhákért elmenne, a franciák már a határon lesznek,
2835 1, XVII | elmenne, a franciák már a határon lesznek, s ha a
2836 1, XVII | a határon lesznek, s ha a Zala megyei nemességnek
2837 1, XVII | kérdezzék, hova fektetik őket a franciák? hanem kívánjanak
2838 1, XVII | akkor leginkább hiányzik a jó tanács, azért a megyei
2839 1, XVII | hiányzik a jó tanács, azért a megyei alispán összehívta
2840 1, XVII | megyei alispán összehívta a megyei közönséget, hogy
2841 1, XVII | intézkedni tudjon, - mert ámbár ő a főispán távollétében a megye
2842 1, XVII | ő a főispán távollétében a megye feje, - ő azt hasztalan
2843 1, XVII | hasztalan vakarja egymaga, ha a többi nem segít hozzája.~
2844 1, XVII | többi nem segít hozzája.~A veszedelem összekergeté
2845 1, XVII | összekergeté minden irányból a nemességet, s a tekintetes
2846 1, XVII | irányból a nemességet, s a tekintetes alispán úr könnyen
2847 1, XVII | alispán úr könnyen készen volt a dikcióval, nem is kellett
2848 1, XVII | csak ne volna baj!~Mielőtt a rendes tárgyalást elkezdhetnék,
2849 1, XVII | tárgyalást elkezdhetnék, a tekintetes alispán úr rendre
2850 1, XVII | alispán úr rendre adogatá a leveleket a fő-, az meg
2851 1, XVII | rendre adogatá a leveleket a fő-, az meg a vice és még
2852 1, XVII | leveleket a fő-, az meg a vice és még vicébb nótáriusoknak,
2853 1, XVII | szeretetért való esedezés, hogy a mindenfelől menekülő nép
2854 1, XVII | kapjon; mert némelyik már a jó szót is szívesen rágta
2855 1, XVII | szívesen rágta volna, nemcsak a falatot.~Mindjárt akadt
2856 1, XVII | elég jó lelkű ember, ki a szűkölködőknek segedelmet
2857 1, XVII | muraközi jószágán, mely a határszélhez legközelebb
2858 1, XVII | hanem még csak most jött a keservesebb dolog, fölkeljen-e
2859 1, XVII | keservesebb dolog, fölkeljen-e a nemesség, vagy nem?~Szép
2860 1, XVII | nem?~Szép csendesség lőn a teremben, s ha éppen leghátulról
2861 1, XVII | eresztették volna, de bizony a sok lesütött fej nem akart
2862 1, XVII | fej nem akart mozdulni, s a kezét sem emelgette senki,
2863 1, XVII | kapjon vele, s kiszólítsák a többi közül, mintha beszélni
2864 1, XVII | Mielőtt megszólamlanék valaki a közönségből, egy irat ment
2865 1, XVII | egy irat ment kézről-kézre a viceispánig, ki aztán elolvasta,
2866 1, XVII | alatt fehérebb lett, mint az a papír, melyre ez a dolog
2867 1, XVII | mint az a papír, melyre ez a dolog leírva van, s annyira
2868 1, XVII | elnöklő viceispánt, hogy még a tekintetes karok és rendeket
2869 1, XVII | beszélgetésben jó hangosan mondja a körülállóknak, hogy egy
2870 1, XVII | melyben azt mondják: jaj a föld népének, ha fegyvert
2871 1, XVII | Minden ember körülnézett, - a dolgot mindenki jól hallotta,
2872 1, XVII | gróf Festetics kezében volt a levél, azt végig olvasá,
2873 1, XVII | végig olvasá, s visszaadá a viceispán úrnak, ki véletlenségből-e
2874 1, XVII | szántszándékkal szólítja a grófot jó hangosan:~- Mit
2875 1, XVII | unszoló fölhívásnak engedvén a gróf, üléséből fölegyenesedett,
2876 1, XVII | fölegyenesedett, s ámbár arcán a küzdelemnek minden kínja
2877 1, XVII | annyi száz helyett kikaparni a gesztenyét a tűzből.~- Tekintetes
2878 1, XVII | helyett kikaparni a gesztenyét a tűzből.~- Tekintetes karok
2879 1, XVII | kedvemből beszélek, hanem mivel a tekintetes alispán úr éppen
2880 1, XVII | szólított meg, hogy mit szólok a francia fenyegetéshez, -
2881 1, XVII | kiált ki egy vad hang a sarokból.~- Mi itt az ország
2882 1, XVII | ellenség torkában vagyunk, s ha a nemesi fölkelést megkezdjük,
2883 1, XVII | fölkelést megkezdjük, ezt a francia népfölkelésnek tartja,
2884 1, XVII | teljesítek, ha kimondom, hogy a nép sorsát az ellenség vak
2885 1, XVII | Az alispán megrántotta a gróf mentéjét az asztal
2886 1, XVII | asztal alatt; félvén, hogy a gróf veszélyezteti magát;
2887 1, XVII | gróf veszélyezteti magát; s a gróf e rángatás alatt meglehetős
2888 1, XVII | megyei közönség észrevett, és a gróf nem akarván e meglepetésnek
2889 1, XVII | hangosan mondja:~- Már mindegy, a szót kimondhatom, - bizonyítá
2890 1, XVII | kimondhatom, - bizonyítá a gróf - s amit mondtam, megmondtam,
2891 1, XVII | amit mondtam, megmondtam, a nemesi fölkelést Zala megyében
2892 1, XVII | megyében veszedelmesnek tartom.~A szó elröpült, s ámbár valamennyi
2893 1, XVII | volt; mindenki megrémült a kimondott szótól, s az volt
2894 1, XVII | kimondott szótól, s az volt a legszerencsésebb, ki a gróf
2895 1, XVII | volt a legszerencsésebb, ki a gróf mellől elpusztulhatott,
2896 1, XVII | elpusztulhatott, s mire a gyűlés után kocsijához ment,
2897 1, XVII | kíváncsi volt tudni, hogy a grófot mi éri?~Hátrahanyatlott
2898 1, XVII | mi éri?~Hátrahanyatlott a kocsiban a gróf, átgondolá
2899 1, XVII | Hátrahanyatlott a kocsiban a gróf, átgondolá mit mondott,
2900 1, XVII | adnak, melyért több leszen a felelősség, mint véli.~A
2901 1, XVII | a felelősség, mint véli.~A nyugtalanság mindinkább
2902 1, XVII | múlva, hogy házát kerülik, s a hír megtoldá mondott szavait,
2903 1, XVII | lángként terjedt el, hogy a fölkelést ellenzé, s mielőtt
2904 1, XVII | barátainak eszébe jutott volna a dolgot illő helyén igaz
2905 1, XVII | világításba állítani, már a székvárosból útnak indult
2906 1, XVII | igen korán benyit hozzá a huszárja.~- Nem hívtalak! -
2907 1, XVII | hívtalak! - mondja bosszúsan a gróf.~- Nem is a hívásra
2908 1, XVII | bosszúsan a gróf.~- Nem is a hívásra jöttem be, méltóságos
2909 1, XVII | méltóságos uram, hanem a küldésre.~- No hát ha nem
2910 1, XVII | küldelek ki. Volt ismét a bosszús utasítás.~- Engedelmet
2911 1, XVII | várakozzanak.~Erre kiment a cseléd, hanem a bosszús
2912 1, XVII | Erre kiment a cseléd, hanem a bosszús gróf jóformán körül
2913 1, XVII | jóformán körül sem járta a szobát, midőn a cseléd megint
2914 1, XVII | sem járta a szobát, midőn a cseléd megint bejött, s
2915 1, XVII | mondá:~- Méltóságos uram, az a két úr nem akar várni, -
2916 1, XVII | hogyha még föl nem öltözött a gróf, hát öltözzék föl tüstént!~-
2917 1, XVII | Ejnye, fiam! - jegyzi meg a gróf - nagyurak lehetnek
2918 1, XVII | ereszd be őket! - kiált a gróf.~Erre megnyílt az ajtó,
2919 1, XVII | fényes öltözetű úr lépett a gróf elé, röviden megmondák
2920 1, XVII | tisztán érthetőleg mondja:~- A kamarás kulcsért jöttünk.~-
2921 1, XVII | Tessék, itt van! - mondja a gróf egy szekrényből átnyújtván,
2922 1, XVII | eszébe jutott volna neki a szó, mit kimondani akarna,
2923 1, XVII | szó, mit kimondani akarna, a két úr kimert hivatali fontossággal
2924 1, XVII | eltávozék, utánok sietvén a hajdú, hogy a lépcsőkön
2925 1, XVII | utánok sietvén a hajdú, hogy a lépcsőkön lekísérje.~A gróf
2926 1, XVII | hogy a lépcsőkön lekísérje.~A gróf lekövülten állt egy
2927 1, XVII | helyben még akkor is, mikor a hajdú visszajött, vele egyszersmind
2928 1, XVII | visszajött, vele egyszersmind a grófnak főbb tisztei, kik
2929 1, XVII | részvéttel közelíték meg a grófot, kinek a keserűség
2930 1, XVII | közelíték meg a grófot, kinek a keserűség egész idegrendszerét
2931 1, XVII | egész idegrendszerét elfogá, a majdnem kimondá hogy ezt
2932 1, XVII | nem érdemlette!~Azonban a gróf érzé, hogy eljött a
2933 1, XVII | a gróf érzé, hogy eljött a pillanat, midőn a szavaknak
2934 1, XVII | eljött a pillanat, midőn a szavaknak megválogatása
2935 1, XVII | gondolkodás után megfogadá, hogy a legszükségesebb igazságot
2936 1, XVII | keserűség ne maradjon benne.~*~A nagy embernek elkövetkeztek
2937 1, XVII | ne legyenek, megalapítá a keszthelyi - Georgikont.~ ~
2938 2, I | Még akkor tele volt a vármegye sommal, körtével,
2939 2, I | almával és disznólapuval, a Sió torkolatánál a homokbucka
2940 2, I | disznólapuval, a Sió torkolatánál a homokbucka hegyalakká nőtt
2941 2, I | homokbucka hegyalakká nőtt s a Balaton a somogyi erdőlábakig
2942 2, I | hegyalakká nőtt s a Balaton a somogyi erdőlábakig lehúzódott,
2943 2, I | tudomány még abban az időben, a "Kis tükör" engedelméből
2944 2, I | hatvan év múlva Somogyban a legmíveltebb gazdaságok
2945 2, I | sem mernénk fogadni, hogy a Balatont ugyanannyi idő
2946 2, I | igen isszák; mert ha innák, a kőröshegyi zsidó korcsmáros
2947 2, I | cigányt látott az ember, a hintóban utazó fölvont csővel
2948 2, I | csővel figyelt minden neszre, a zsidó pedig mindenütt az
2949 2, I | mert jaj volt annak, kit a kanászok ott benn kaptak;
2950 2, I | jött volna segítségre, ki a zsidókínzásban a kanászt
2951 2, I | segítségre, ki a zsidókínzásban a kanászt csak segítette volna.~
2952 2, I | mert kiindulni, ha porzott; a négy lónak pedig akkor is
2953 2, I | pedig akkor is nagy volt a becsülete.~Hogy pedig többet
2954 2, I | pedig többet ne mondjak, a dunántúli vidéknek ezen
2955 2, I | is öt forinttal több volt a fizetése.~Ráadásul még azt
2956 2, I | különb; vegyük aztán azt a hajszálat széltében vagy
2957 2, I | hosszában, az mindegy, - ez ha a Balaton közbe nem fekszik,
2958 2, I | Milyen szerencse, hogy az a Keszthely a vízparton feküdt
2959 2, I | szerencse, hogy az a Keszthely a vízparton feküdt és a tavon
2960 2, I | Keszthely a vízparton feküdt és a tavon is keresztül látszik,
2961 2, I | hogy Londonból New-Yorkig a tenger alatt alagutat fúrnak,
2962 2, I | aki már most hiszi, hogy a nép szava isten szava: az
2963 2, I | okvetetlenül el fogja hinni; mert a nép mondja.~Egyetlenegy
2964 2, I | igen nagy szerencse volt a dologban, hogy a jólelkű
2965 2, I | szerencse volt a dologban, hogy a jólelkű gróf nem voksoltatta
2966 2, I | gróf nem voksoltatta meg a három vármegyét, különben
2967 2, I | három vármegyét, különben a kész intézetből csináltatott
2968 2, I | emberségből ingyen mérette volna a bort, azt aztán kívánták
2969 2, I | Gyuri"-nak hívták.~Ahol most a nevezetes keszthelyi híd
2970 2, I | civakodott, napestig hagyták a parton ácsorogni a goromba
2971 2, I | hagyták a parton ácsorogni a goromba révészek, kik valamit
2972 2, I | kik valamit hallhattak a Sybilla-könyvek híres árveréséről;
2973 2, I | vármegye azt gondolta, hogy a zalai csináljon hidat, ha
2974 2, I | okoskodott, tudniillik, ha a somogyi ember Zalába akar
2975 2, I | akkor látják csak meg, ha a nap rásüt, - kivévén a herceget,
2976 2, I | ha a nap rásüt, - kivévén a herceget, Dunayt és Baltayt,
2977 2, I | egymásra ne találjanak.~A herceget most a nemesi fölkelés
2978 2, I | találjanak.~A herceget most a nemesi fölkelés nehéz gondjai
2979 2, I | Baltayval, ki egyik gyámola volt a nagy ember elhagyott napjainak,
2980 2, I | elhagyott napjainak, s ámbár a kompra rá nem ülne egy országért,
2981 2, I | bármily nagy kerülő volt is a tónak alsó részén egész
2982 2, I | mindegy, nem ő húzza a kocsit, hanem a négy ló,
2983 2, I | ő húzza a kocsit, hanem a négy ló, még pedig az is
2984 2, I | értek.~- Na, öreg, - mondja a gróf, hosszú beszélgetés
2985 2, I | Igen, de mennyi volt a tiszta jövödelem?~- Barátom, -
2986 2, I | aztán addig van.~- Hát a gulya, meg a ménes?~- Mind
2987 2, I | van.~- Hát a gulya, meg a ménes?~- Mind a kettő megvan, -
2988 2, I | gulya, meg a ménes?~- Mind a kettő megvan, - borjúm,
2989 2, I | Mind egy zsebbe megyen a haszna, édes barátom, -
2990 2, I | haszna, édes barátom, - a tehenekre nyerget úgy sem
2991 2, I | nyerget úgy sem tehetnék, a lovat meg nem akarnám megfejni, -
2992 2, I | amire hasznukat vehetem, az a haszon.~- Tehát nem érdekel
2993 2, I | érdekel tudni, melyikből mi a haszon? Nincsen számadó
2994 2, I | Rovás? - mondja csudálkozva a gróf, - hisz így maholnap
2995 2, I | csal egy is; mert azért a sarkában vagyok!~- Tehát
2996 2, I | tüled jár, hátához verem a rovást, aztán ott hagyjuk
2997 2, I | Nem azt gondoltam, - véli a gróf, - hanem magunkhoz
2998 2, I | hol virágcserépbe ültetik a búzamagot, aztán úgy öntözik,
2999 2, I | aztán úgy öntözik, mint mi a salátát.~- Aztán trágyáznak!~-
3000 2, I | trágyáznak!~- Kell is ám azt a sok sziklát szalonnázni;
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991 |