1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
3501 2, IV | cigány, ahova a többi!~- Ha a tebbi elmegy is, én itt
3502 2, IV | én itt maradok, őrzsöm a hazsának határát, én ezsírt
3503 2, IV | Azst elhisem, - kiált föl a cigány, - de én megkérdeztem
3504 2, IV | én megkérdeztem ám, mikor a foglalót adták, hogy meddig
3505 2, IV | megyünk? - s engem csak a Lajtáig fogadtak; azsírt,
3506 2, IV | lépést sem megyek odább!~A párbeszédet trombitaszó
3507 2, IV | mi tegyünk egy fordulót a legközelebbi sátorig, melyben
3508 2, IV | herceg Batthyányi Lajos, a fölkelő sereg ezredese tanyázik,
3509 2, IV | sereg ezredese tanyázik, s a sátorban két főrangú bécsi
3510 2, IV | tanácskozásra jelent meg nála.~A ponyvasátor belseje csak
3511 2, IV | annyi kényelmet adott, hogy a tanyázók szemei elől némileg
3512 2, IV | némileg elvonulhatának, s a két bécsi úr kényelmesen
3513 2, IV | kényelmesen tanácskozhaték a herceggel.~Nem kell mondanunk,
3514 2, IV | Nem kell mondanunk, hogy a birodalomba betört ellenség
3515 2, IV | mint egy új hadsereg, mely a hátrálót megtámasztani bírja;
3516 2, IV | hadsereget, majdnem úgy kelle a földből előteremteni.~Azonban
3517 2, IV | tudni, hogy volna-e még a föld hátán is ember, és
3518 2, IV | de, - mint jól tudjuk, - a francia sereg irányában
3519 2, IV | az országnak határa éppen a Lajtánál végződik, s ha
3520 2, IV | csak ott akarjuk megvédni, a francia sereget a Lajtáig
3521 2, IV | megvédni, a francia sereget a Lajtáig kellene ereszteni.~-
3522 2, IV | mondja az egyik bécsi a hercegnek, - a francia sereg
3523 2, IV | egyik bécsi a hercegnek, - a francia sereg előtt magyar
3524 2, IV | is állnak, - kérdem önt, a francia akkor leszen-e csak
3525 2, IV | leszen-e csak ellensége a hazának, melynek földjén
3526 2, IV | Mindenütt ellenség! - mondja a herceg némileg fölemelvén
3527 2, IV | fölemelvén jobbját, mintha a lelkesülés mondatná vele
3528 2, IV | lelkesülés mondatná vele a szót.~- Annál jobb! - kiált
3529 2, IV | szót.~- Annál jobb! - kiált a másik, - mi akadályozza
3530 2, IV | másik, - mi akadályozza a fölkelő sereget, hogy a
3531 2, IV | a fölkelő sereget, hogy a Lajtát azonnal átlépje?~-
3532 2, IV | Lajtát azonnal átlépje?~- A törvény! - válaszol a herceg.~-
3533 2, IV | A törvény! - válaszol a herceg.~- És e törvény megmenti
3534 2, IV | És e törvény megmenti a hazát, herceg?~- Nem! -
3535 2, IV | belátása elég, - ön egyike a felsőház legtekintélyesebb
3536 2, IV | tagjainak, uradalmaknak ura, a fölkelő sereg ezredese, -
3537 2, IV | mindenki követi, vezesse ön át a sereget, hogy hazájával
3538 2, IV | sereget, hogy hazájával a birodalmat is megmenteni
3539 2, IV | önöknek? - kérdi kemény hangon a herceg.~- Küldetésünk célja
3540 2, IV | értekezés.~- Jó, - válaszol a herceg, - úgy a vád egyedül
3541 2, IV | válaszol a herceg, - úgy a vád egyedül rám esik, -
3542 2, IV | kell, inkább szegje meg a magyar maga, mintsem mást
3543 2, IV | tehát holnap hajnalban a fölkelő sereget átviszem
3544 2, IV | fölkelő sereget átviszem a Lajtán; isten önökkel.~A
3545 2, IV | a Lajtán; isten önökkel.~A két küldött néhány másodpercig
3546 2, IV | másodpercig meghatottan állt a herceg előtt, - érezék,
3547 2, IV | föl kell jegyezve lenni a sors könyvében, hogy midőn
3548 2, IV | sors könyvében, hogy midőn a kölcsönös számvetésben elhibáznák
3549 2, IV | számvetésben elhibáznák a számot, tudja meg mindenik,
3550 2, IV | kell azt újra kezdeni.~Mind a három némán állt meg egy
3551 2, IV | kellene.~Egyedül maradt a herceg. Ekkor az oldalfüggöny
3552 2, IV | György! - szólítja meg a herceg gróf Festetics Györgyöt,
3553 2, IV | keszthelyi magányában, s a legnagyobb óvatossággal
3554 2, IV | óvatossággal bár, de mindenütt a herceg kíséretében volt,
3555 2, IV | beszélgetésnek.~- György! - ismétli a herceg, - nem tudom, miként
3556 2, IV | de inkább magam töröm meg a legszentebb törvényt, melynek
3557 2, IV | törvényszegő vagyok; de azért a törvény mégis szent marad,
3558 2, IV | mikor dicsősége helyén, a keresztfán látta.~- Azt
3559 2, IV | könnyebben viselném azt a terhet, mi az áldozaté,
3560 2, IV | azonban az áldozatot mind a két fél megsajnálja, mert
3561 2, IV | és higgy nekem, erre a célra egy Batthyányi csak
3562 2, IV | Igazad van, - mondja a gróf, - csak azt a gyanúsítást
3563 2, IV | mondja a gróf, - csak azt a gyanúsítást viselhesd el,
3564 2, IV | Egyébiránt, - veti közbe a herceg, önérzettel egyenesedvén
3565 2, IV | nyolcszáz éves, tehát egy idős a magyar történettel, - az
3566 2, IV | Nagy ember! - mondja a gróf, átkarolván a herceget, -
3567 2, IV | mondja a gróf, átkarolván a herceget, - hadd állok melléd, -
3568 2, IV | árnyékoldalad én legyek.~A hadosztály minden alsóbb
3569 2, IV | alsóbb parancsnokával tudatá a herceg a dolgot, s egytől
3570 2, IV | parancsnokával tudatá a herceg a dolgot, s egytől egyig megnyugvának
3571 2, IV | egytől egyig megnyugvának a parancsolatban, mely a herceg
3572 2, IV | megnyugvának a parancsolatban, mely a herceg szájából a katonai
3573 2, IV | mely a herceg szájából a katonai szigor kérlelhetlen
3574 2, IV | mondaték ki, és mindenkiben azt a tudatot ébreszté föl, hogy
3575 2, IV | csak engedelmeskedni kell.~A Lajtának túloldalán volt
3576 2, IV | egy német falu, melynek a vízre dűlő partján levő
3577 2, IV | partján levő dombon emelkedék a postaház, előtte pedig egy
3578 2, IV | mellette égő kanóccal állván a tüzérek, kik semmiről sem
3579 2, IV | nem gyújtatták meg velük a kanócokat.~Ugyanazon éjen
3580 2, IV | ember előtt felolvastaték a napi parancs, mely következőképen
3581 2, IV | következőképen szólott:~"Amely ezred a harmadik parancsszó után
3582 2, IV | mozdulna meg az átmenetre, a postaház előtt levő ütegnek
3583 2, IV | lőni."~Mire megvirradt, a legénység készülten várá
3584 2, IV | legénység készülten várá a parancsszót; de a hadtest-parancsnok
3585 2, IV | készülten várá a parancsszót; de a hadtest-parancsnok nem hagyá
3586 2, IV | hadtest-parancsnok nem hagyá el a sátort, melynek belsejét
3587 2, IV | átjárta idegzetét, - megérzé a rendkívüli vállalkozás súlyát,
3588 2, IV | órára volt szüksége, míg a test, úgyszólván, megadja
3589 2, IV | úgyszólván, megadja magát a lélekerőnek, hogy elérje
3590 2, IV | lélekerőnek, hogy elérje azt a nyugalmat, ami a munkához
3591 2, IV | elérje azt a nyugalmat, ami a munkához okvetlenül szükséges.~
3592 2, IV | Még néhányszor körüljárta a sátornak belsejét; múltját
3593 2, IV | jutának eszébe.~Nem! nem! a fának oly sok ága van, mely
3594 2, IV | hajlik ki, - s oly sok az a gyökér, melyeken helyéhez
3595 2, IV | elszakadni nagy erőszakba kerül.~A szív dobbanása hangosabb
3596 2, IV | dobbanása hangosabb lőn, mintha a lélek ott szólamlanék meg
3597 2, IV | lélek ott szólamlanék meg a lüktetésben, és az ember
3598 2, IV | emlékezetéhez kérdést tenne, hogy a válság órájában a kockán
3599 2, IV | hogy a válság órájában a kockán fiai sorsát nem lökte-e
3600 2, IV | Szíve melegéből szétterült a vér két orcáján, s önkéntelenül
3601 2, IV | lelkének nyomása alól, - a fiúknak mindig elég szerencséjük,
3602 2, IV | azok is fiai volnának, s a végső órának megszámolt
3603 2, IV | mielőtt távozni engednének a nyitott kapun, számlájával
3604 2, IV | kapun, számlájával áll elő a fogadós: íme, meddig kísér
3605 2, IV | fogadós: íme, meddig kísér el a földi kötelék, és annak
3606 2, IV | visszatartson bennünket a földre.~Végighaladt emlékezetével
3607 2, IV | Végighaladt emlékezetével azon a néhány ezer arcon, melyről
3608 2, IV | néhány ezer arcon, melyről a bánatot annyiszor letörlé,
3609 2, IV | maradt meg azon időből, mikor a magyar mágnástól csak koldulni
3610 2, IV | is meg kelle küzdenie, s a küzdelem eredménye meghozá
3611 2, IV | mondja sebesen lépve ki a sátorból, s néhány perc
3612 2, IV | ágyútelepre, de nem áll már a földön, melyen oly gyakran
3613 2, IV | botlik az ember: alatta érzé a büszke mént, mely megússza
3614 2, IV | mént, mely megússza vele a léget, s a szabad folyam
3615 2, IV | megússza vele a léget, s a szabad folyam megdagasztja
3616 2, IV | szabad folyam megdagasztja a kebelt, hogy a csatavágy
3617 2, IV | megdagasztja a kebelt, hogy a csatavágy élve után kéredzkedik
3618 2, IV | kéredzkedik az ösztön, míg a hideg észnek egy ösztöne
3619 2, IV | egy ösztöne jelentkezik, a vasszigorúság.~- Röpült
3620 2, IV | vasszigorúság.~- Röpült a ló, - a sorokban átvillan
3621 2, IV | vasszigorúság.~- Röpült a ló, - a sorokban átvillan a megható
3622 2, IV | ló, - a sorokban átvillan a megható jelenet, s minden
3623 2, IV | lesz, mintha tudná, hogy a legelső lépésben a dicsőség
3624 2, IV | hogy a legelső lépésben a dicsőség útjára lép ki, -
3625 2, IV | útjára lép ki, - s midőn a legelső szó elhangzék a
3626 2, IV | a legelső szó elhangzék a megindulásra, minden ló,
3627 2, IV | nem is tartóztatták vissza a kantárt.~Bódulat volt-e
3628 2, IV | volt-e ez, vagy öntudat, mely a tegnap és azelőtt makacskodó
3629 2, IV | azelőtt makacskodó népet a legelső szóra megindítá? -
3630 2, IV | megindítá? - nem kérdezzük. A herceg a hídfőhöz nyargalt,
3631 2, IV | nem kérdezzük. A herceg a hídfőhöz nyargalt, elléptetendő
3632 2, IV | ezredét.~Az első sorban látjuk a cigányt, kinek arca most
3633 2, IV | megvedlett légyen, mint az a lúd, melyről a tollat lemellesztették; -
3634 2, IV | mint az a lúd, melyről a tollat lemellesztették; -
3635 2, IV | mondók, hogy maga is megadná a hatszázat, ha visszamehetne,
3636 2, IV | továbbmenni, mint ameddig a fogadott munkát elvállalta.~
3637 2, IV | elég francia, kik közöl a maga részét ő is kivághatná;
3638 2, IV | nézzük meg, miként áll meg a híd szélén, s éppen a herceggel
3639 2, IV | meg a híd szélén, s éppen a herceggel szemközt megállva
3640 2, IV | szemközt megállva mondja:~- Itt a Lajta!~.....................................................................................................................................................~
3641 2, IV | Igen természetes, hogy a cigányért egymagáért nem
3642 2, IV | utána tódulók átnyomták a hídon, ott pedig rögtön
3643 2, IV | tették, jobban mint azt a lovat, mit a hetvenhetedik
3644 2, IV | jobban mint azt a lovat, mit a hetvenhetedik öreg apja
3645 2, IV | Gondolt is ám valamit, olyat, a boldogtalan, hogy ha most
3646 2, IV | most lóvá változnék, és a réten künn legelne, aztán
3647 2, IV | legelne, aztán valamelyik a nemzetségből elugratna vele;
3648 2, IV | vele; de mit használ, ha a jó kívánság sem teljesedik
3649 2, IV | Rögtön megülték fölötte a törvényt, s minthogy idegen
3650 2, IV | ellenség előtt, elővették azt a katonaorvosságot, mi arról
3651 2, IV | tesz. Hasztalan tagadnók a dolgot, a boldogtalan cigány
3652 2, IV | Hasztalan tagadnók a dolgot, a boldogtalan cigány háromszázat
3653 2, IV | háromszázat kapott azért, hogy a Lajtáig elment, s íme, hogy
3654 2, IV | Lajtáig elment, s íme, hogy a Lajtán átmenni nem akart,
3655 2, IV | mogyorófa pálcával is; és a cigány éppen az utóbbival
3656 2, IV | menjen.~Holvagy Pistára esett a választás, - nem is késett,
3657 2, IV | könyörögni, ezredes uram!~- Mi a büntetés?~- Száz bot, ezredes
3658 2, IV | ezredes urunk - mondja mind a kettő.~- Mi a mentség?~-
3659 2, IV | mondja mind a kettő.~- Mi a mentség?~- Hogy a boldogtalan
3660 2, IV | Mi a mentség?~- Hogy a boldogtalan más helyett
3661 2, IV | pajtásaink is tudják, csak a Lajtáig fogadták meg, s
3662 2, IV | nem játszani! - mondja a herceg. - Itt nem lehet
3663 2, IV | Itt nem lehet kiállni a sorból, s amely hézagon
3664 2, IV | egy átfér, utána megyen a többi; tehát álljon ki a
3665 2, IV | a többi; tehát álljon ki a példa.~- Ezredes urunk, -
3666 2, IV | Ezredes urunk, - szólának a pajtások, - amint egyet
3667 2, IV | amint egyet ráütnek arra a cigányra, azonnal meghal,
3668 2, IV | ha sokalljátok! - mondja a herceg, ki akarván térni
3669 2, IV | herceg, ki akarván térni a dologból.~- Jelentem alásan, -
3670 2, IV | A herceg megdöbbent a szónál,
3671 2, IV | A herceg megdöbbent a szónál, s nem akart útjába
3672 2, IV | nemes érzületnek, hanem a kegyelem szavával ereszté
3673 2, IV | Boldog isten, hol van az a mérték, mellyel a nagy emberek
3674 2, IV | van az a mérték, mellyel a nagy emberek nagyságát megmérik?~~
3675 2, V | V.~Két ember a gáton.~Milyen szerencse,
3676 2, V | Milyen szerencse, hogy a teremtő kigondolta a halált,
3677 2, V | hogy a teremtő kigondolta a halált, az emberek különben
3678 2, V | egymást agyon verni.~*~Ment a lajtai tábor, s maga után
3679 2, V | lajtai tábor, s maga után a folyammal együtt a nevet
3680 2, V | után a folyammal együtt a nevet is elhagyá, s részben
3681 2, V | beolvadt azon tömegbe, mely a francia sereggel szemközt
3682 2, V | szemközt állt.~Nem célunk a hadjárat megírása, - legfölebb
3683 2, V | emberrel van dolgunk, kiket a sors idáig vezetett; tehát
3684 2, V | őket nyomról-nyomra, hogy a fonál el ne szakadjon kezeink
3685 2, V | szakadjon kezeink között.~A szabadosok kis csapata rég
3686 2, V | az egyik Holvagy Pista, a másik pedig Meddig Józsi,
3687 2, V | pedig Meddig Józsi, ki még a sorban is szomszédosa volt
3688 2, V | volt régi ellenségének, s a két ember még a legveszettebb
3689 2, V | ellenségének, s a két ember még a legveszettebb ágyúzásban
3690 2, V | hátrább ne maradjon, mint a másik; s éppen ezért mindenkor
3691 2, V | ezért mindenkor készen volt a legnyaktörőbb vállalkozásra.~
3692 2, V | legnyaktörőbb vállalkozásra.~A hadiszerencse babérait a
3693 2, V | A hadiszerencse babérait a francia táborra hullatta,
3694 2, V | volt kénytelen elhúzódni a nagy test felé, hogy biztos
3695 2, V | biztos állásban fogadhassa el a csatát; de míg e pontot
3696 2, V | kísérletek vártak az utóseregre.~A hadtestparancsnok megállapodék
3697 2, V | tökéletesen meggyőződék, a tiszteket tanácskozásra
3698 2, V | tanácskozásra gyűjté össze, hogy a lankadó seregbe némi lelket
3699 2, V | öntsön.~Elveszté alakját a tanács és bizalmas beszélgetéssé
3700 2, V | beszélgetéssé vált, hisz a lezsarolt nép még önvédelemért
3701 2, V | egykedvűen tőn valamit, - és a hadtest közeledett azon
3702 2, V | közeledett azon ponthoz, midőn a katona nem azért nem engedelmeskedik,
3703 2, V | azaz végképpen elfáradt, s a hadtest-parancsnok keserűen
3704 2, V | hogy agyonveresse magát.~A tisztek kínos szégyennel
3705 2, V | kínos szégyennel hallák a panaszt s a tömeg szótalanul
3706 2, V | szégyennel hallák a panaszt s a tömeg szótalanul állt.~-
3707 2, V | Legtöbb panaszom van a magyar ezredekre! - szólt
3708 2, V | szólt utóbb harsányan a parancsnok, - őket kíméltem
3709 2, V | kíméltem legjobban, midőn a hátráló seregben elől eresztém
3710 2, V | hallhatólag.~- Mi az? - kérdi a parancsnok, meghallván az
3711 2, V | ereszteni - mondja ismét a tiszt.~- Miért? - kérdi
3712 2, V | őket, hadnagy uram? - kérdi a vezér.~- Szívesebben menne
3713 2, V | ereszti maga után.~- Ön a Vallis-ezredből való?~-
3714 2, V | válaszol katonai rövidséggel a tiszt.~- Szolgált ön magyar
3715 2, V | Kisfaludy Sándor! - válaszol a kérdett, s a fővezér megelégedék
3716 2, V | válaszol a kérdett, s a fővezér megelégedék ennyivel;
3717 2, V | elcserélés megtörténék, a hadtest parancsnoka maga
3718 2, V | rendelé Kisfaludyt, hogy a sorokat megszemlélje, s
3719 2, V | ezred szárnyára léptet s a legelső embert kérdi:~-
3720 2, V | hátra is üthet az ember.~A parancsnok megelégedék a
3721 2, V | A parancsnok megelégedék a válasszal, s az utolsó csapathoz
3722 2, V | századparancsnok előtt, ki a nagy bajuszú huszárokat
3723 2, V | Kapitány úr! - szólítja meg a szabadosok parancsnokát, -
3724 2, V | volna szükségem.~- Várom a parancsot - mondja a tiszt
3725 2, V | Várom a parancsot - mondja a tiszt katonai engedelmességgel.~-
3726 2, V | valamennyi! - mondja nyugodtan a tiszt.~- Tudom, - mondja
3727 2, V | tiszt.~- Tudom, - mondja a vezér elismeréssel, - de
3728 2, V | elismeréssel, - de nekem a bátorságnál is több kell, -
3729 2, V | hadd látom őket, - mondja a vezér némi megindulással,
3730 2, V | agyon fogják lőni, s ez a fél bizonyosság még a legvitézebb
3731 2, V | ez a fél bizonyosság még a legvitézebb katonában is
3732 2, V | szánalmat gerjeszt.~Kiállott a két ember s mi ösmerőseinkkel
3733 2, V | ösmerőseinkkel szemközt állunk, mert a két vakmerő ember nem más,
3734 2, V | kik illő módon állnak meg a vezér előtt.~- Kapitány
3735 2, V | Kapitány úr, - mondja a vezér - e két ember hihetőleg
3736 2, V | Fejemmel állok jót; - mondja a kapitány.~- Kapitány úr,
3737 2, V | pedig éppen csak együtt a kettőért állok jót.~- Nem
3738 2, V | nem volna egyiknek, mintha a másik többre vállalkoznék;
3739 2, V | azért míg az egyik él, a másik el nem fut, azért
3740 2, V | másik el nem fut, azért a fejemmel állok jót.~- Jól
3741 2, V | jót.~- Jól van, - mondja a parancsnok, s egyszersmind
3742 2, V | megbízá Kisfaludyt, hogy a két embert levezesse az
3743 2, V | előtte két ágyút húztak ki, s a két huszárnak két oldalról
3744 2, V | nagy megilletődéssel nézé a két embert, s minthogy Meddig
3745 2, V | Földi, - mondja Pistának, - a kapitány kendtekért fejével
3746 2, V | Gyilkos jószág ám az a kartács!~- Azt is ösmerjük,
3747 2, V | Azt is ösmerjük, uram, - a közt is csak elkeveredtünk
3748 2, V | gondolnám, hogy vagy ezen, vagy a más világon egymásra találunk,
3749 2, V | Okvetlenül! - mondja a tiszt, félretévén a katonai
3750 2, V | mondja a tiszt, félretévén a katonai rangkülönbséget, -
3751 2, V | mit védelmeznek most?~- A magunk becsületét, uram.~-
3752 2, V | No tiszt úr, azt izenem a kapitányomnak, hogy olybá
3753 2, V | hogy olybá tartsa, mintha a feje az édesanyja ölében
3754 2, V | Kisfaludy megfordult, s a távozó csapatok után ment,
3755 2, V | utászok.~Kisfaludy még egyszer a fiúk után nézett s aztán
3756 2, V | s aztán végképp eltűnt, a két lovas pedig a tüskehalom
3757 2, V | eltűnt, a két lovas pedig a tüskehalom melletti szűk
3758 2, V | ismételgeté magában, mi volt a parancsolat? Egyszersmind
3759 2, V | parancsolat? Egyszersmind kinézett a tágasabb vidékre, honnét
3760 2, V | hullámzásban mozgott és közeledett, a széles országúton átcsapván
3761 2, V | azon törte fejét, hogy bár a másik megfutna az ágyúlövés
3762 2, V | dörmögéssel, azt gondolván, hogy a szabados bizonyosan nem
3763 2, V | mehetnek most.~Vigyázva jött a francia sereg, még pedig
3764 2, V | félhold formában, úgy, hogy a középtest érintse meg az
3765 2, V | két ágyú csillámlott ki a reggeli napnál, hirtelen
3766 2, V | visszahúzódának, észrevévén előbb a két lovast is, melynek körvonalai
3767 2, V | lovast is, melynek körvonalai a merev állásban nagy nehezen
3768 2, V | így nem kételkedtek, hogy a többi is ott van.~A csatárláncok
3769 2, V | hogy a többi is ott van.~A csatárláncok összehúzódtak,
3770 2, V | megállapodni látszék. Végre a kifejlődések megtétettek
3771 2, V | néhány ágyúlövés üdvözlé a két lovast, messze fölöttük
3772 2, V | messze fölöttük vervén el a golyók, s így minden megháborodás
3773 2, V | meggyújtván, aztán ismét felült a lóra, mely a fához kötve
3774 2, V | ismét felült a lóra, mely a fához kötve hallgatta az
3775 2, V | Meddig Józsi látta, hogy a fiú nem akar megfutni s
3776 2, V | megfutni s alig várta, hogy a kartácsozásra kerüljön a
3777 2, V | a kartácsozásra kerüljön a sor, hogy a pajtásnak vére
3778 2, V | kartácsozásra kerüljön a sor, hogy a pajtásnak vére meghidegüljön,
3779 2, V | Egy pillanatra megszűnt a golyózás, az előttük álló
3780 2, V | üteg fölmozdonyozott és a kemény országúton merészen
3781 2, V | sokkal egykedvűbb, mint a mozdulatra figyeljen, hanem
3782 2, V | miképp lehetne csúffá egyszer a másik.~- Na béres, - meghalsz
3783 2, V | ágyúszó itt-ott belekapott a beszédbe, Meddig Józsi mindamellett
3784 2, V | mindamellett hiában várta, hogy a béres megszaladjon, hanem
3785 2, V | közelében vágott el egy golyó s a ló megágaskodott alatta,
3786 2, V | alattad, nem ökör.~- Talán az a fejőstehén jámborabb? -
3787 2, V | üteg oly közelgésre, hogy a kartácsolás ideje csakugyan
3788 2, V | csakugyan itt van már.~- Ahol a!... - mondja Meddig Józsi,
3789 2, V | irtóztató roppanás vágott át a légen s a fák ágai recsegve
3790 2, V | roppanás vágott át a légen s a fák ágai recsegve szakadoztak
3791 2, V | recsegve szakadoztak le, a két ló pedig nagyot ágaskodva
3792 2, V | minthogy előre nem ereszték, s a két ember tudta nélkül tevé
3793 2, V | annyi nyugalommal, hogy a kantárszárát nem tágítá,
3794 2, V | kantárszárát nem tágítá, és mint a dísztéren, apró lépésekkel
3795 2, V | apró lépésekkel menének el a kanyarodáson, hol több lövéstől
3796 2, V | Jobb lesz, nézz arra a lóra, nem látod, hogy foly
3797 2, V | lóra, nem látod, hogy foly a vére?~- Hogy a bűne verje
3798 2, V | hogy foly a vére?~- Hogy a bűne verje meg, bizony eltalálta
3799 2, V | eltalálta mégis - mondja Pista, a lovat körülnézvén, s midőn
3800 2, V | hogy combja vérzik, de a másik is hasonlóképpen lábát
3801 2, V | hasonlóképpen lábát kötözgeti.~Midőn a kanyarodásokon keresztül
3802 2, V | kanyarodásokon keresztül a hegyesebb vidékre értek,
3803 2, V | értek, akkor látták, hogy a francia sereg még mindig
3804 2, V | szándékból hallgatnának és a megközelítés veszedelmes
3805 2, V | veszedelmes lenne.~Sűrűn patakzott a vér a két lóból; de a két
3806 2, V | lenne.~Sűrűn patakzott a vér a két lóból; de a két ember
3807 2, V | patakzott a vér a két lóból; de a két ember is lassankint
3808 2, V | sebet talált magán s midőn a legközelebb eső faluba értek
3809 2, V | legközelebb eső faluba értek el, a két ló lerogyófélben, a
3810 2, V | a két ló lerogyófélben, a két ember pedig igen ellankadt
3811 2, V | volt s így lehetetlen volt a sereget követniök, hanem
3812 2, V | sereget követniök, hanem a faluban hátramaradt orvos
3813 2, V | néhány könnyebb beteggel a seregtől oldalt vágó irányban
3814 2, V | irányban Magyarország felé, a pécsi nagy kórházba utasítá
3815 2, VI | Egy elevennek temetése.~A pécsi nagy kórház nem győzé
3816 2, VI | kórház nem győzé befogadni a sebesülteket, de Pista s
3817 2, VI | sebesülteket, de Pista s a hídvégi szabadosnak jutott
3818 2, VI | melyről éppen előbb rakták föl a halottakat egy nagy szekérre,
3819 2, VI | otromba zörgéssel döcögött ki a temetőre, hol már készen
3820 2, VI | az embert, s fölül rájuk a meszet.~A hídvégi nagyokat
3821 2, VI | s fölül rájuk a meszet.~A hídvégi nagyokat ordított,
3822 2, VI | nagyokat ordított, midőn a nehéz sebek felé fordult,
3823 2, VI | meg az ordításban, hogy a kérdezőnek nevét megmondaná.~-
3824 2, VI | meghalok! - mondja jajgatva a hídvégi.~- Mit bőgsz? -
3825 2, VI | hídvégi.~- Mit bőgsz? - mondja a béres, - ha úgy föltáltod
3826 2, VI | béres, - ha úgy föltáltod a szádat, még a pára is könnyebben
3827 2, VI | föltáltod a szádat, még a pára is könnyebben kimegyen
3828 2, VI | kimegyen belőled.~Pista azonban a fölügyelőhöz fordult, ki
3829 2, VI | vizsgálta s midőn combjában a nagy sebet látta, nagyon
3830 2, VI | valami atyádfia? - kérdi a fölügyelő.~- Miért kérdi
3831 2, VI | kérdi az úr? - jegyzé meg a béres.~- Ha valami izenni
3832 2, VI | tudom, hogy állod ki, míg a lábadat elvágják.~- Soha
3833 2, VI | eddig elhordozott, majd a sírba is csak elmegyek rajta,
3834 2, VI | Nohát szerencsés utat a másvilágra.~- Nem izen az
3835 2, VI | úr valamit? - mondja még a fiú bolondjában, mire a
3836 2, VI | a fiú bolondjában, mire a felügyelő nevetve, de mégis
3837 2, VI | de mégis fejcsóválva ment a másikhoz, ki az iszonyú
3838 2, VI | lélegzetet vett; hanem mikor a kórházi orvos a felügyelőnek
3839 2, VI | hanem mikor a kórházi orvos a felügyelőnek azt súgá, hogy
3840 2, VI | ordít, ki nem bírja már a vágást, tehát hagyni kell,
3841 2, VI | tehát hagyni kell, míg a lélek megválik belőle: erre
3842 2, VI | Főorvos úr! - mondja a béres - adjon nekem valami
3843 2, VI | altatót, hogy ne halljam ezt a gubancost; mert még utóbb
3844 2, VI | még utóbb ellármázza tőlem a halált.~- Adok fiam, szívesen
3845 2, VI | szívesen adok! - mondja a főorvos a fölügyelő beszéde
3846 2, VI | adok! - mondja a főorvos a fölügyelő beszéde után tudván
3847 2, VI | után tudván meg, hogy Pista a lábvágásról hallani sem
3848 2, VI | alatt majd hirtelen végződik a műtét.~- Hát nekem mit ád
3849 2, VI | mit ád az úr? - veszekedik a szabados.~- Neked is küldök
3850 2, VI | mondja az orvos, megírván a rendelvényt, melyet egy
3851 2, VI | melyet egy szolga levitt a gyógyszertárba s a hídvégit
3852 2, VI | levitt a gyógyszertárba s a hídvégit egyszersmind inté,
3853 2, VI | egyszersmind inté, hogy készüljön a végórára, mert a fájdalom
3854 2, VI | készüljön a végórára, mert a fájdalom úgy is nemsokára
3855 2, VI | Tehát nincs mentség? - kérdi a szabados, egyet nagyot ordítva.~-
3856 2, VI | No hát, uram! - nyögi a boldogtalan, - ha eddig
3857 2, VI | nem cipelem, valami nyomja a lelkemet.~- Papért küldjek,
3858 2, VI | mondja az orvos, eltávozván a teremből.~- Nem várom én
3859 2, VI | hallod-e te béres? - szól a szomszédba, hol Pista fejére
3860 2, VI | hol Pista fejére húzta a pokrócot, hogy messzebb
3861 2, VI | pokrócot, hogy messzebb essék a zajtól, - hallod-e, te,
3862 2, VI | akarsz mondani? - kérdi a szabadost.~- Embert öltem! -
3863 2, VI | Embert öltem! - mondja a kérdett.~- Katonadolog! -
3864 2, VI | megölni! - ordít nagy kínnal a szabados, - hanem helyetted
3865 2, VI | úrfit lőttem agyon, midőn a kisasszony szarvasa után
3866 2, VI | kisasszony szarvasa után a vadászok közé botlottam.~-
3867 2, VI | bajjal szabadultál volna ki a világból.~- Megbocsát-e
3868 2, VI | ezért az isten? - kérdi a szabados.~- Nem tudom megmondani,
3869 2, VI | azért, hogy utolsó órán a pap nyakába vesd; - hanem
3870 2, VI | hanem majd ott vár az ajtón, a másik világon az, kit idő
3871 2, VI | mondok egyet! - szól amaz a főorvos papirosát és írószerét
3872 2, VI | kétségbeesetten amaz.~- Itt van ez a papiros, - írd rá, amit
3873 2, VI | jő, azzal is írasd alá.~A szabados erőt vőn, - a vallomást
3874 2, VI | A szabados erőt vőn, - a vallomást lekarmolá, a béres
3875 2, VI | a vallomást lekarmolá, a béres szinten tanúskodott,
3876 2, VI | tanú, s ekképp kész levén a levél, a béres inge alá
3877 2, VI | ekképp kész levén a levél, a béres inge alá tette, megbízván
3878 2, VI | az álomitalt Pistának, s a csendesítőt a másiknak,
3879 2, VI | Pistának, s a csendesítőt a másiknak, s ezzel kiment,
3880 2, VI | ezzel kiment, meghagyván a teendőket két alorvosnak,
3881 2, VI | teendőket két alorvosnak, kik a szakmában egész mereven
3882 2, VI | mereven jártak el s elkészíték a csontfűrészelőt a mellékteremben.~
3883 2, VI | elkészíték a csontfűrészelőt a mellékteremben.~A hídvégit
3884 2, VI | csontfűrészelőt a mellékteremben.~A hídvégit inkább a kocsi
3885 2, VI | mellékteremben.~A hídvégit inkább a kocsi rázta meg, s az utófájdalom
3886 2, VI | ne tagadd meg kérésemet a végórában, az isten is megáld
3887 2, VI | idd meg! - mondja béres, a csillapítóért elcserélvén
3888 2, VI | elcserélvén az álomitalt, mit a hídvégi mohón megivott,
3889 2, VI | múlva kegyetlenül aludt, míg a csillapító Pistának is jókora
3890 2, VI | jő néhány markos legény s a két alorvos lábujjhegyen
3891 2, VI | az erőszakos álom jelét a hídvégin, mellette a mákonyos
3892 2, VI | jelét a hídvégin, mellette a mákonyos üvegcsét, azért
3893 2, VI | hanem lefogják és megkezdik a műtétet.~Keserves bőgéssel
3894 2, VI | Keserves bőgéssel ébredt föl a szerencsétlen, de már nem
3895 2, VI | irgalom, hanem elvágták a lábát, s a bekötözés utáni
3896 2, VI | hanem elvágták a lábát, s a bekötözés utáni kínokban
3897 2, VI | kínokban félőrülten hagyák a szabadost, míg Pistát egy
3898 2, VI | kellemes zsibbadás fogá el, s a fölügyelő végig nézvén ágyait
3899 2, VI | lesz, nem kell várni, mert a nyakunkra marad egész éjen
3900 2, VI | át, ez sem különb, mint a többi: csak kocsira vele!~
3901 2, VI | közömbös dolog volt, tehát a válság órájában erősen elgyengült
3902 2, VI | elgyengült embert kocsira veték s a többi hullával vitte a kocsi
3903 2, VI | s a többi hullával vitte a kocsi a temető felé.~Az
3904 2, VI | többi hullával vitte a kocsi a temető felé.~Az erős zökkenés
3905 2, VI | addig hányta össze-vissza a legfölül fekvő embert, hogy
3906 2, VI | embert, hogy néhányszor a kocsioldalhoz ütődék, mire
3907 2, VI | kocsioldalhoz ütődék, mire a gazdag természeti erő zsibbadásából
3908 2, VI | működésre ingerelteték s a fiú észrevette, hogy minő
3909 2, VI | cipelték.~Nem volt előtte új a dolog, katonák közt mondaként
3910 2, VI | fölegyenesedék, s amint a kocsi egy félig bedűlt árokban
3911 2, VI | kerekével, összeszedte erejét s a kocsiról az árokba csúszott
3912 2, VI | ütődés nélkül, minthogy a városiak a szemetet évek
3913 2, VI | nélkül, minthogy a városiak a szemetet évek óta ide cipelték
3914 2, VI | ide cipelték ki.~Mielőtt a halotthordók visszaérnének,
3915 2, VI | gördült az országúton, hanem a lovak már messziről horkolni
3916 2, VI | embert jókor észrevette.~A két első ló bokrosodni kezdett,
3917 2, VI | bokrosodni kezdett, s utóbb a másik kettő sem akart kimozdulni,
3918 2, VI | tehát meg kelle állni s a kocsi hátuljában heverő
3919 2, VI | heverő ember kiszállt, hogy a lovakat elvezesse, - s ezen
3920 2, VI | fölkapaszkodván, mire aztán a másik is jámborabb lett,
3921 2, VI | helyre feküdni? - kérdi a paraszt.~- Már csak azt
3922 2, VI | elfekszem, mint amott, hol a lámpásokat látja kelmetek,
3923 2, VI | lámpásokat látja kelmetek, hol a katonákat temetik, egy-egy
3924 2, VI | lesz oda tizenkilenc is a halottjából, minek temessenek
3925 2, VI | bizony! - mondja Pista, a kocsisba kapaszkodva, ki
3926 2, VI | meghalni, úgy siettek ezek a gazemberek, - beszéli Pista, -
3927 2, VI | mondja mindkettő, fölsegélvén a hosszú kocsira, mely tele
3928 2, VI | s így vitték el magukkal a Mecseken keresztül, hol
3929 2, VI | Mecseken keresztül, hol a legelső faluban egy nagy
3930 2, VI | áldásával eleresztvén Pistát, a becsületes két emberrel
3931 2, VI | Keszthelyre, hol az egyik aztán a házánál tartotta.~Vetett
3932 2, VI | tartotta.~Vetett ágyba tették a beteget, és használni kezdett
3933 2, VI | használni kezdett néki az a paraszt orvosság, minek
3934 2, VI | érette, oly szívesen adják a hasznáért, s ez az a jó
3935 2, VI | adják a hasznáért, s ez az a jó bánás, minő a betegnek
3936 2, VI | s ez az a jó bánás, minő a betegnek fele orvossága.~
3937 2, VI | betegnek fele orvossága.~A gazda a külső dolog után
3938 2, VI | fele orvossága.~A gazda a külső dolog után látott,
3939 2, VI | egyebütt talált elég dolgot, a beteg tehát a leány gondjára
3940 2, VI | elég dolgot, a beteg tehát a leány gondjára jutott, ki
3941 2, VI | kétszer benyomták az idén a bámuló legények.~Ettől-e
3942 2, VI | jobban szedte föl az erőt, és a sebek hegedni kezdének;
3943 2, VI | mindinkább lábra kapott a legény, és némi kis támaszkodással
3944 2, VI | némi kis támaszkodással a szoba hosszát megjárhatta,
3945 2, VI | szoba hosszát megjárhatta, s a becsületes gazda egyszerű
3946 2, VI | lelket talált volna, melyre a testet ráadásképpen adta
3947 2, VI | cselédem, - szólamlék meg a gazda, - üsse meg a kő azt
3948 2, VI | meg a gazda, - üsse meg a kő azt a háborút, ha ilyen
3949 2, VI | gazda, - üsse meg a kő azt a háborút, ha ilyen ártalmadra
3950 2, VI | nénémasszony - mondja a katona, - hanem ahány sebem
3951 2, VI | el kellett volna mennem a más világra, járt úton mehessek.~-
3952 2, VI | nénémasszony! - magyarázá a legény, - a háborúban nem
3953 2, VI | magyarázá a legény, - a háborúban nem hal meg senki;
3954 2, VI | kel fel többet.~- Jaj, az a háború! az a háború! - mondja
3955 2, VI | Jaj, az a háború! az a háború! - mondja az öregasszony -
3956 2, VI | tartson meg továbbra is a jó úristen.~- Talán csak
3957 2, VI | az asszony.~- Most már ez a mesterségem, nénémasszony, -
3958 2, VI | nénémasszony, - sok az a francia, fogyasztani kell
3959 2, VI | megint oda eresszünk, hol a sántaság terem?~- Ha kötelesség,
3960 2, VI | vásznat szárogatni tett ki a napra. Hanem ez még hagyján,
3961 2, VI | Hanem ez még hagyján, mert a leány a kamarába ment ki
3962 2, VI | még hagyján, mert a leány a kamarába ment ki sírni,
3963 2, VI | Lassankint megcsöndesedett a megeredt fájdalom, hanem
3964 2, VI | most már hirtelen fölépült a fiú, azonképpen hanyatlott
3965 2, VI | azonképpen hanyatlott el a kis leánynak kedve, minthogy
3966 2, VI | hogy végképpen fölépülne a legény, vagy hogy tán még
3967 2, VI | maradna.~Az erő megtört, a szín kiderült a fiúnak arcán,
3968 2, VI | megtört, a szín kiderült a fiúnak arcán, s minthogy
3969 2, VI | felelni lehetne, megérezték a szó szűkét a fiatalok, s
3970 2, VI | megérezték a szó szűkét a fiatalok, s most már mindkettő
3971 2, VI | merné.~Néhány hét alatt a természet bevégezte művét,
3972 2, VI | természet bevégezte művét, s a fiú oly épen állt, mintha
3973 2, VI | lyuk, s azon aztán kiballag a lélek.~A kis leány régóta
3974 2, VI | aztán kiballag a lélek.~A kis leány régóta nem mer
3975 2, VI | nem mer már szemközt nézni a fiúval, - addig hallgatta
3976 2, VI | fiúval, - addig hallgatta a sok háborús dolgot, hogy
3977 2, VI | István bácsi! - rimánkodék a leány, mikor a fiú megmondá,
3978 2, VI | rimánkodék a leány, mikor a fiú megmondá, hogy már jelentenie
3979 2, VI | nem marasztom! - mondja a lány kötényébe takarván
3980 2, VI | lány kötényébe takarván el a többit, mit tán mondani
3981 2, VI | mit tán mondani tudna még a nagy zokogástól~- Kedves
3982 2, VI | oldhatná innét senki.~- A katonaregula old le innét,
3983 2, VI | hínak el mellőled.~- Csak az a háború ne volna! - mondja
3984 2, VI | volna! - mondja remegve a leány.~- Annak is meg kell
3985 2, VI | sokallt meg az isten, vagy a franciákat, - ne avatkozzunk
3986 2, VI | fogyjon, kinek meg van írva a sorsa!~- Egyet ígérjen meg
3987 2, VI | félek, rossz katonája leszek a vezérnek, mert annyit gondolok
3988 2, VI | elmegyek én könyörögni ahhoz a vezérhez!~- Csak oda ne
3989 2, VI | Nem marad hát egyéb, mint a jó úristenben bízni.~- Ha
3990 2, VI | gondomat viselte aztán elég a szerencse néha egy fordulóval,
3991 2, VI | elölről kellene kezdenem a dolgot.~- Rossz ember Pista
3992 2, VI | bekívánkozott oda, honnét eljött; a gazda nem bírt egyszerre
3993 2, VI | ki azt nem mondaná, mit a mi kedves Deák Ferencünk
3994 2, VI | isten!~Pista legelőször is a kórházba ment el, hol megtudá,
3995 2, VI | ment el, hol megtudá, hogy a hídvégi nem halt meg, hanem
3996 2, VI | héttel előbb mankón hagyta el a kórházat, s nem tud róla
3997 2, VI | Ideje, hogy megemlékezzünk a hídvégiről, kit a kórházban
3998 2, VI | megemlékezzünk a hídvégiről, kit a kórházban hagyánk.~Amint
3999 2, VI | kórházban hagyánk.~Amint a fájdalmak megszűnének, hamar
4000 2, VI | észrevette, hogy Pistát elvitték a hullahordók, s minthogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7991 |