1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 Mon | mondjon ítéletet róla, legyen az az íróra kedvező vagy kedvezőtlen,
2 Mon | ítéletet róla, legyen az az íróra kedvező vagy kedvezőtlen,
3 Mon | elhiheted, nincsen isten áldása az ilyen filléren, - tengődtet
4 Mon | táplál; és inkább öljük meg az irodalmat, mint tengődésben
5 Mon | satnya szála oda mutat, hogy az alap nem ád életerőt.~Ma
6 Mon | filléráldozatot követelünk, az irgalom koldusfalat, s én
7 Mon | koldusainak neveznek; hanem itt az ideje, hogy a közvélemény
8 Mon | időkben megmondám, hogy az irodalom sokkal adós a nemzetnek,
9 Mon | látta megállítani egy időre az utat, hogy hátra nézzünk,
10 Mon | egykor minket is elfeledjen az utánunk jövő kor.~Kelt Pesten,
11 1, I | dik esztendejében, Bécsben az Úri-utcai 58-dik számú házból
12 1, I | képzelni, micsoda állat lehet az, kinek nem elég meleg a
13 1, I | és nem igen vette észre az utána bolondult népet, csak
14 1, I | megtalpaltatni ne kelljen az úton.~Amint a két csapat
15 1, I | úton.~Amint a két csapat az Úri-utca felé ért, ugyanabba
16 1, I | másik, - nem látod, hogy azt az angolt a másik oldalon csakúgy
17 1, I | csalódom, - Bowring úr, az angol követségnek egyik
18 1, I | utána vagy háromszáz; - csak az a bajuk, hogy nem tudják
19 1, I | megkérdezni, mit néz?~- Bizonyosan az otthoni tornyot méri a házak
20 1, I | elgondolja, milyen nagy úr lehet az, ki ott fenn az ötödik emeleten
21 1, I | úr lehet az, ki ott fenn az ötödik emeleten lakik.~-
22 1, I | mindig kinéz a házak közül, az angol pedig lomhán húzta
23 1, I | gondolsz barátom, - véli az előbbeniek közül az egyik, -
24 1, I | véli az előbbeniek közül az egyik, - ha mi hangosabban
25 1, I | jámbor juhpásztorra, ki ezt az árva nyelvet hírmondónak
26 1, I | könyvkereskedéshez, mely abban az időben már nagy hírben volt,
27 1, I | megröstellném, ha ennyi ember közt az is elnevetné s magát.~-
28 1, I | könyvolvasó, mint te, - ki még az álmoskönyvet is megveszed,
29 1, I | nyomtató embert találsz; de az írót nem teremted elő konvenciós
30 1, I | te! Aztán olyan ember az az író, mint mi?~- Tökéletesen!...
31 1, I | te! Aztán olyan ember az az író, mint mi?~- Tökéletesen!...
32 1, I | nem is gondolnád, hogy az az; - megesküdnél, hogy
33 1, I | nem is gondolnád, hogy az az; - megesküdnél, hogy tollat
34 1, I | Lehetetlen!... - mondja az első; - de hát a járása,
35 1, I | úgy-e megsüvegelik az emberek?~- Azt sem vettem
36 1, I | került volna, - s minthogy az utcán láttam, úgy intéztem,
37 1, I | valamit?~- Csak olyan volt az, édes barátom, mint akárki
38 1, I | bármely közönséges ember az utcán.~- Nem jól nézted
39 1, I | mikor mellette elmentem, az igaz, hogy én is kalaplevéve
40 1, I | közönséges ember! - Nem olyan az, - lehetetlen, hogy olyan
41 1, I | tudom én, hogy nem lehet az olyan bomlott, mint sok
42 1, I | tehát lehetetlen, hogy az valamit ne látna a háztetőkön,
43 1, I | háztetőkön, vagy tán éppen még az égen, pedig világos nappal
44 1, I | Te pajtás! - szólal meg az előbbeniek közül a kíváncsibb, -
45 1, I | megerőltetted magadat.~- Nojsz az igaz, hogy nem fájdult bele
46 1, I | derekam; de lásd, bátyám, az öreg Baltay kemény ember,
47 1, I | pipára gyújtok... Tudod az öreg nagy magyar, nincs
48 1, I | pipagyűjtemény hat vármegyében, mint az övé. Elmondja aztán ilyenkor,
49 1, I | megtúrósodott a vér; tudod, az öreg olyan keserű magyar,
50 1, I | hanyattfekve szerezték eleink az országot. - S így, édes
51 1, I | keserítsem a jó öreget? ki már az egész környéket ujjain számítgatja,
52 1, I | alászolgáját mond: pedig azt mondja az öreg: szolgákká lenni mindig
53 1, I | maradhatunk, maradjunk urak!~Az angol még mindig egykedvűen
54 1, I | talpú csizmát, de a bajuszos az 58-ik számú ház előtt megáll,
55 1, I | kapun bement, azaz, előbb az angol ment be, minthogy
56 1, I | hercegséged jobbágyainak egyikével az utcán sétálni, hol úgy látszik,
57 1, I | azon eredménnyel, hogy az én bámulóim száma mindinkább
58 1, I | mindinkább fogyott, amint az az eredeti ember (megvallom, -
59 1, I | mindinkább fogyott, amint az az eredeti ember (megvallom, -
60 1, I | kabátban; pedig magam lőttem az egész kabátot, s még két
61 1, I | elvesztém bámulóimat: mert ez az eredeti fickó nem látott
62 1, I | is meglátják azt, amit ez az eredeti ember nézett.~-
63 1, I | indítványozá a herceg.~- Ah... az derék lesz,... hallom, a
64 1, I | dicsérni.~- Szépen hangzik az magyarul, midőn valakit
65 1, I | dicsérnek?~- Ahogy szavalja az ember, - mondá a herceg
66 1, I | herceg némi komolysággal, - az én szavalatom egy kissé
67 1, I | egy kissé mély bariton, mi az ilyen dicséreteknek dallamszerűségét
68 1, I | Bowring - beszéljen csak ezzel az eredeti emberrel.~- Ferenc! -
69 1, I | Ferenc! - szólítja meg az illetőt a herceg - megnézte
70 1, I | kegyelmes uram!~- (Ahá! - szól az angol nagyon figyelve, s
71 1, I | már, mondja már? - kérdi az angol.)~- Éppen most mondja, -
72 1, I | kérdi a herceg újra, intve az angolnak, hogy írjon.~-
73 1, I | hogy azt meglássa, mikor az isten napja fölkél, meg
74 1, I | embert, és megmagyarázá az angolnak, hogy ez egyszerű
75 1, I | keresztül min csudálkozott.~Az angol kéré a herceget, írná
76 1, I | mondott szavakat, - mit az készséggel teljesített;
77 1, I | készséggel teljesített; aztán az angol utána ment Ferencnek,
78 1, I | ember jő hozzá, - s mikor az elmegy, Bowring úr tág torokkal
79 1, I | hogy megőrült; de midőn az ajtó kinyílik, Bowring úr
80 1, I | elhagyja a lakást, és egyenesen az Úri-utca 58-ik számú házig
81 1, I | vagyok elmenni oda, hol az emberek még most is napot
82 1, I | anélkül, hogy meglássa, mikor az isten napja fölkel, meg
83 1, II | Mindenütt jó, de legjobb otthon.~Az 58. számú ház termeiben
84 1, II | a kocsikat Enyingre, hol az én jobbágyaim nagyot néznek,
85 1, II | nevet, melynek később meglőn az a sorsa, ami a kártyában
86 1, II | a sorsa, ami a kártyában az "à-tout"-nak, hogy valamennyi
87 1, II | fejezetünkben találkozánk, az egyik az ifjú Baltay, kitől
88 1, II | fejezetünkben találkozánk, az egyik az ifjú Baltay, kitől egy kis
89 1, II | saját bátyjáról, ki abban az időben a leggazdagabb nemes
90 1, II | leggazdagabb nemes ember volt az országban, s kiben a magyar
91 1, II | Ezt nevetni kell.~- Mi az? - kérdé a herceg, Festeticcsel
92 1, II | kezdé, némileg hangosan, s az olvasmánynak értelme következő:~-
93 1, II | Magyarországban birkák, mint jobbágy.~Az ifjú gróf fájdalommal nézé
94 1, II | fél évvel ezelőtti sétája az Úri utcán volt megírva.~
95 1, II | két "gimpli" végig sétált az utcákon, az egyik senkit
96 1, II | végig sétált az utcákon, az egyik senkit nem lát, irtóztatóan
97 1, II | verekedik. E kamasz nem röstell az utcán csavarogni, s látványul
98 1, II | bolondot százan nézzenek. Az ilyen csavargót be kell
99 1, II | Ez én vagyok! - mondja az angol; - ha tetszik, mindjárt
100 1, II | kell tennünk, hogy maholnap az állatseregletbe ne küldjön
101 1, II | állatseregletbe ne küldjön bennünket az európai közvélemény.~- Azt
102 1, II | vissza? - kérdi a komornyik, az úti fölszerelendőkre gondolva.~-
103 1, II | bankjegyet nyújtva, - vidd ezt el az újságírónak, s mondd meg
104 1, II | Hohó! ne szaladjanak az urak, - kiált Bowring -
105 1, II | föl nem falta a farkas, az én tengerikutya-kabátom
106 1, III | Enying mezővárosának ismer az utazó, megbámulván azt a
107 1, III | olyan fészkévé lőn, mintha az isten-áldásnak itt volna
108 1, III | minthogy a számvetés is az egyszeregynél kezdődik,
109 1, III | áldjuk meg emlékét annak, ki az ágat vékony korában érettünk
110 1, III | egymás mellé fért volna, hogy az egyik kiebb, vagy a másik
111 1, III | esztendőt, mialatt tán megjönne az esze annak is, akinek eddig
112 1, III | nem volt.~Nézzétek, éppen az utcán megy egy úrféle magyar
113 1, III | megintegetvén minden lépését az öregúrnak, ki minden lépést
114 1, III | prémezet sokat engedett az árából az előbbinek, botja
115 1, III | sokat engedett az árából az előbbinek, botja sem volt
116 1, III | sem volt olyan drága, mert az arany itt ezüstből volt,
117 1, III | rákerülne a sor.~Megállt az első úr egy dűlt tetejű
118 1, III | esztendeig nem éri el, minthogy az két öllel most is közelebb
119 1, III | öllel most is közelebb van az utcához, mint emez.~- Mit
120 1, III | fiam, Kajári Pál? - kezdi az első úr, kihúzván hóna alól
121 1, III | kilenc cseléddel áldott meg az isten.~- Még többel is megáldhat
122 1, III | állhatna.~- Jó volna bíz az, kegyelmes uram!~- No lásd
123 1, III | helyét kirajzolja egész az utcaszélig, - íme, mondja
124 1, III | pedig egyenesebb.~- Bíz az nincs különben, kegyelmes
125 1, III | ölet odább megyek házzal, az erszényemnek könnyen elérem
126 1, III | amaz szóról-szóra elsorolá az előbbeni jegyzéket.~- Mind
127 1, III | van, kegyelmes uram, hanem az ára nincs itt, szabódék
128 1, III | bizonyosfélét látott, mintha az építés megparancsolva volna,
129 1, III | mondja, hogy nem telik.~- Az árának is meg kell lenni,
130 1, III | mentséggel sem élt, mennyivel az ember élni szokott, mikor
131 1, III | a falnak vastagságát és az ajtó helyét rajzolá ki, -
132 1, III | tőle megkaphatod.~- Hát az ára, kegyelmes uram?~- Az
133 1, III | az ára, kegyelmes uram?~- Az ára?! - lőn a viszontkérdés,
134 1, III | lőn a viszontkérdés, az árát is megmondom, Kajári
135 1, III | föl Kajári Pál neve mellé az ötven botot.~- Értem! -
136 1, III | Annál jobb, - úgy nem lesz az ötven botra szükség; hanem
137 1, III | Kajári Pál eszére tért volna az ámulásból, a herceg már
138 1, III | ámulásból, a herceg már az utcán volt, és a nádpálcát
139 1, III | csak mégis egyenes lesz ez az utca."~Így ment végig a
140 1, III | Így ment végig a herceg az utcán egész a tiszttartói
141 1, III | várta már a herceget, ki az igazságot igaz rőffel mérte.~-
142 1, III | panasszal jött a herceghez.~- Az igaz nevemet tetszik kérdezni,
143 1, III | fiam? - kérdi a herceg.~- Az apám után Varga volnék,
144 1, III | egy kemény képű legény, az apámról Sántának hívnak,
145 1, III | Meddig Józsi.~A herceg bement az irodába, hol a tisztek katona-rendben
146 1, III | rendesen gombolva; minthogy ő az ellenkezőt nem tűrte meg, -
147 1, III | kegyelmes uram, - felel az ispán katonásan meghangoztatva
148 1, III | olyan nevet kap, aztán az rajtszárad néha még az unokáján
149 1, III | aztán az rajtszárad néha még az unokáján is.~- Hát ez a
150 1, III | Józsi hol kapta nevét?~- Az első a légynek sem árt;
151 1, III | egy mozdulatra valamennyi az asztalra helyezé:~- Kezdődik
152 1, III | szék! - mondja a herceg, s az ünnepélyes csendet az iroda
153 1, III | s az ünnepélyes csendet az iroda szárnyas ajtajának
154 1, III | megnyílása törte meg, s az előbbeni két paraszt belépett
155 1, III | előbbeni két paraszt belépett az irodába egészen a sorompóig,
156 1, III | mi a panasza? - kérdezé az elnöklő herceg.~- A panaszos
157 1, III | mondja Jámbor András az urakra is, meg Meddig Józsefre
158 1, III | akarván, kivel gyűlt meg az ő baja, s ki ellen kíván
159 1, III | Józsiéknak is van egy, - ugyan az apja bírja, hanem az olyan
160 1, III | ugyan az apja bírja, hanem az olyan magával jótehetetlen
161 1, III | rétjén egy töltést csinált, az pedig a vizet úgy fölfogja,
162 1, III | vizet úgy fölfogja, hogy az én rétemet mind elönti.~-
163 1, III | József hallgatott, a herceg az ispántól kért fölvilágosítást,
164 1, III | József hajdú pedig nekem ezt az írást megküldi. Elmehettek.~
165 1, III | írást megküldi. Elmehettek.~Az egész dolog oly értelmesen
166 1, III | másnap reggel József hajdút az ötven botért senki sem keltette
167 1, III | néhány órája tartogatta, s az irodából kimenő herceget
168 1, III | mondja a herceg - ezek az emberek egy csöppet sem
169 1, III | kételkednek, hogy én csak az igazságot mondom ki; - hanem
170 1, III | egyúttal megértetem velük, hogy az igazság nem csak akkor igazság,
171 1, III | venni.~- De mit mondanak az ötven botnak?~- Még nem
172 1, III | hogy fölülről jő a villám; az igazság is onnét száll a
173 1, IV | mérföldnyiről meglátszik az ember, sőt néha még a kuvasz
174 1, IV | baranyai hegyek alá búvik, és az a nagy térség a fürgedi
175 1, IV | szilvafát.~A pusztaszélről belát az utas a nagy síkságra, melyből
176 1, IV | síkon s a két bennülő közül az egyik Bowring úr, rég mondogatja,
177 1, IV | herceg váltig mondja, hogy az lehetetlen, hisz az egész
178 1, IV | hogy az lehetetlen, hisz az egész pusztát ismeri, s
179 1, IV | arra a gondolatra jő, hogy az ember.~- Lehetetlen! - mondja
180 1, IV | Lehetetlen! - mondja az angol, - nem képzelek mást
181 1, IV | egyik béresem megbirkózik az érdemes angol nemzettel;
182 1, IV | érdemes angol nemzettel; mert az csakugyan ember.~- Hisz
183 1, IV | csakugyan ember.~- Hisz van az a tárgy harmadfél rőf! -
184 1, IV | harmadfél rőf! - felesel az angol - hol fognánk ekkora
185 1, IV | fognánk ekkora embert?~- És az mégis ember!~- De hol van
186 1, IV | magasságától! - mondom, hogy az valamely leásott fa.~- Hogy
187 1, IV | látszik; annak egyedüli oka az a sípujjú ing, mely leeresztve
188 1, IV | így a távolban összefut az alakkal, fején pedig másfél
189 1, IV | elhagyott fa.~- Téved ön, - az a kis ág a pipaszár, a levél
190 1, IV | mint oda hajtatnunk. - véli az angol, s a kocsis az ugaron
191 1, IV | véli az angol, s a kocsis az ugaron keresztül rövid időn
192 1, IV | keresztül rövid időn beérte az alakot, mely még tíz lépésnyiről
193 1, IV | lépésnyiről is mozdulatlan, s az angol háromszor, négyszer
194 1, IV | névnek.~Amint elfordulának, az angol ekképp szólítja meg
195 1, IV | egész Németországot, hanem az én német nyelvtudományom
196 1, IV | kétféle nyelvünk, hogy egyikét az úr, másikát a paraszt beszélné, -
197 1, IV | Szép, szép! - mondja az angol, értem ezt a kis cselt,
198 1, IV | Kocsis! - szólítja meg az angol a kocsist; - forduljon
199 1, IV | egy pálmafa, s aztán pedig az én kedvemért kisbérest produkál
200 1, IV | A kocsi visszafordult, s az angol izmos ökleit mutatván
201 1, IV | nevét megmondta, mintha tán az urak annak jelentését kitalálták
202 1, IV | mondja a herceg - ez az úr kezet akar veled szorítani,
203 1, IV | tehát megfogd te is, ahogy az isten tudnod adta.~Bowring
204 1, IV | bírt akkorra kiférni, mikor az angol már megfogta, összegyűjtvén
205 1, IV | tessék megmondani ennek az úrnak, ha nem tud magyarul,
206 1, IV | Nem tudom, hogy tiszteljem az urat, - véli a béres, -
207 1, IV | visszatűrvén ingujját, melyen az izmok percegve feszülének
208 1, IV | eléggé meggyőzték idáig is az angolt, hogy ilyen kezű
209 1, IV | sem a szárazföldön, sem az angol szigeten nincsen.~
210 1, IV | kocsiba.~- Nos, mit mond az én íródiákomhoz?~- Ez a
211 1, IV | állítottam ide?~- Vigyen el engem az ördög, ha ezt a dolgot értem;
212 1, IV | pusztán embereket vet, hogy az országot tiszta fajjal ültesse
213 1, IV | meggyőződhetik.~- Herceg! - mondja az angol, szemközt fordulván
214 1, IV | legelsőt, ki ezt tagadta, sőt az ellenkezőt állította, holta
215 1, IV | hozzá egy Krisztust, ki az új vallásért meg hagyja
216 1, IV | úrnak.~A herceg elment, az ispán tiszteletteljesen
217 1, IV | Nagyságos uram! - kezdi az ispán, - e pusztán kívülem,
218 1, IV | majdnem azt mondhatjuk, hogy az erő a szépséggel itt páros, -
219 1, IV | ispán uram, - jegyzi meg az angol, - hanem már az asszonyokat
220 1, IV | meg az angol, - hanem már az asszonyokat csak nem ispán
221 1, IV | béresek mellé? - mondja tovább az ispánra nézvén, ki a kedélyes
222 1, IV | viszonozta.~- Nagyságos uram, az ilyen dologba nem avatkozunk;
223 1, IV | asszonyaink igen szépek, az még természetesebb, mint
224 1, IV | a másik.~- Szinte vágyom az okot tudni.~- Minthogy a
225 1, IV | mi Pistánknak - nevetett az ispán.~- Jó, hogy mondja
226 1, IV | egy kisbérest találtunk az út mellett, miért hívják
227 1, IV | arról beszéltem, - szól az ispán, - s ha tetszik, megmondom,
228 1, IV | véletlen dolog; rákészül, mint az ünnepre magára, s esztendeig
229 1, IV | vezeti a vágy azon napra, hol az ütlegekben lesz annyi bőség,
230 1, IV | ütlegekben lesz annyi bőség, hogy az egyik fél jóval többet kapjon,
231 1, IV | önkénytelenül összehúzódnak; hiában, az oroszlán körmeivel születik,
232 1, IV | jól esik, ha hírét hallja az eleven húsnak.)~- A mi embereink
233 1, IV | ajtónyíláson, megválasztják az ellent, mint vőlegény a
234 1, IV | mondanivalója nincsen, mint az, hogy ő kapott többet.~(
235 1, IV | szabályok megvannak, s ha aztán az egyik szemet kiütik, az
236 1, IV | az egyik szemet kiütik, az a kérdés: szabályosan volt-e
237 1, IV | Nagyságos uram, - folytatá az ispán, - amint Enyingről
238 1, IV | Mezőkomáromon át idejön az utas, Hídvéget éri, hol
239 1, IV | zsoldján; békében pedig az egész környéknek megszokott
240 1, IV | azt kell megmondanom, hogy az egész hídvégi népet valamint
241 1, IV | megveri, annyit tesz, hogy az egész hídvégi falu és minden
242 1, IV | elhagyom.~- Meg ne álljon, az istenért, inkább nem eszem,
243 1, IV | már ösmerem! - szól bele az angol.~- Megállj! - szólítja
244 1, IV | Pár számra vágják nálunk az ökröt, de van is ám erő,
245 1, IV | hídvégi ember, - nyelvel az asszony - fél ember pedig
246 1, IV | Pistának, hogy ott leszek az ozorai Szent Istváni búcsún;
247 1, IV | ne jöjjön, vagy megmondja az ispánnak jó előre, hogy
248 1, IV | öcsém-uram, ne búsuljon, majd az izenetet meg a másik fordulóval
249 1, IV | hozzuk meg.~Ezzel elválnak, az asszonyok megőrletnek, hazamennek, -
250 1, IV | megőrletnek, hazamennek, - az izenetet elmondják, s midőn
251 1, IV | malomba mennek, már megvan az izenet.~- No, mit izent
252 1, IV | a vizes lepedőt elvigyék az ozorai búcsúra, - arról
253 1, IV | Minden jót!~- Így megyen az izengetés álló esztendeig
254 1, IV | nagyságos uram, felel az ispán az ajtó felé nézvén,
255 1, IV | nagyságos uram, felel az ispán az ajtó felé nézvén, minthogy
256 1, IV | visszajött, s bejövet azt mondja az ispánnak:~- Holnap szent
257 1, IV | herceg nem kételkedék, hogy az angol valami szokatlant
258 1, IV | szóval üdvözölteték:~Ma van az ozorai búcsú!~Reggel korán
259 1, IV | búcsú!~Reggel korán fölkelt az angol, s még ekkor látta,
260 1, IV | magas alaknak, mely után még az öregasszony is elgondolkodott
261 1, IV | a hajdú már bejelentett az ispánnak, ki a legénységet
262 1, IV | megnyergelt paripák, Bowring úr az ispánnal lóháton ment be,
263 1, IV | hanem olyanképpen, hogy az útnak egyik szélén a legény,
264 1, IV | mintha kimérték volna nekik az utat.~- Az elsők - mondja
265 1, IV | kimérték volna nekik az utat.~- Az elsők - mondja az ispán
266 1, IV | utat.~- Az elsők - mondja az ispán Bowring úrnak, - házaspár,
267 1, IV | megmásíthatlan szokás, - folytatja az ispán, - míg jóval hátrább
268 1, IV | gyűlölnék egymást, sőt tán éppen az ellenkező az igaz; de jaj
269 1, IV | sőt tán éppen az ellenkező az igaz; de jaj volna a lány
270 1, IV | oly messziről meglátszik az ember, s ezen szokás által
271 1, IV | ezen szokás által védettebb az erény, mintha az anya szeme
272 1, IV | védettebb az erény, mintha az anya szeme nyomról nyomra
273 1, IV | éppen ezért nem aggódik az apa, hogy lányát magától
274 1, IV | betűje, oly tisztán kilátszik az ember a távol rónaságból.~
275 1, IV | ember a távol rónaságból.~Az angol nyugodtan hallgatta
276 1, IV | keres, holott oly tiszta az erkölcs, hogy a nagy világ
277 1, IV | kereskedés tanyát nem vert, de az erkölcsöt sem tette portékává
278 1, IV | szálfa között leereszkedék az eddig nem látott erdőnek
279 1, IV | nép közelebb hiszi magát az éghez, mikor édes magáét
280 1, IV | magáét maga fölött látja.~Az imaházból kihallik a buzgó
281 1, IV | buzgó ének, és szinte fölnéz az ember az égre, hova fölfelé
282 1, IV | és szinte fölnéz az ember az égre, hova fölfelé tör a
283 1, IV | magyar ember: Igazságos az isten, - s nagy áldást készíthet
284 1, IV | vendéglátó házakban ülvén meg az ünnepet, - s egy-egy banda
285 1, IV | egy-egy banda lepte meg az úri házat, egy-két órára
286 1, IV | elkoplalni három nap, mint hogy az ozorai verekedést elszalassza.~
287 1, IV | vegyen senki egy alakot, mely az ellenkező zugban a padon
288 1, IV | de senki sem kívánkozott az általa elfoglalt helyre,
289 1, IV | Egyéb nem hiányzék, csak az, hogy a búcsú Bowring úr
290 1, IV | süvegű béres, utána vagy öt. Az első, kit nem szándékunk
291 1, IV | lármát vert egymaga, hogy az ablak is megnyílott bele;
292 1, IV | legalább ne unja el magát az ember a kocsmában, ha maga
293 1, IV | nagyobb élvezettel nézte ezt az előjátékot, mint a szatmári
294 1, IV | csak így is hazatalálok az éjjel! - mondja rá a béres
295 1, IV | béres egykedvűen leülvén az asztal mellé, jó közel,
296 1, IV | a maga módja, még pedig az, hogy ezeknek idáig nem
297 1, IV | igazi okuk a verekedésre az izengetésen kívül, - tehát
298 1, IV | pincébe, s magára hagyván az angolt, ki megint a párbeszédre
299 1, IV | közelebb csúsztatván könyökét az asztalon, s minthogy a béres
300 1, IV | béres könyökét eltaszítja az útból, mire aztán vége a
301 1, IV | diplomáciai tárgyalásnak, és elsül az első ágyú, azaz, a béres
302 1, IV | mellbe Meddig Józsit, hogy az rögtön a falhoz csapódik,
303 1, IV | vér nem a falból, hanem az ő fejéből ázott ki.~Fölegyenesedett
304 1, IV | hídvégi vezér, s mielőtt az ütleg következnék, harsány
305 1, IV | mellénye zsebéből, mi abban az időben tiltott viselet volt,
306 1, IV | hagyta használat nélkül az időt, sípujjú ingét fölszedte
307 1, IV | fölszedte s karja körül gyűrte, az egyik ujj alól egyszersmind
308 1, IV | kemény ütéseket osztogathat az ember.~- No hát; aki herkópáterod
309 1, IV | oldalt kerülhetne a béresnek, az hátulsó lábára veté testének
310 1, IV | veté testének terhét, aztán az egyik oldalasnak feje felé
311 1, IV | vágott a lábszárra, hogy az oldalt levő a földre rogyott.~-
312 1, IV | is megrostálni a dolgot, az illetők pedig egymásután
313 1, IV | egymásután szolgáltatták az anyagot, nagy erővel vagdalván
314 1, IV | egymást földhöz, mintha az egésznek jó részét fekve
315 1, IV | meggyűlik a bámészok serege, az ajtón állók pedig csak annyit
316 1, IV | lassankint kifárad, csak az bírja még őket lábon tartani,
317 1, IV | hogy parasztszokás szerint az eddigi vezér elkiáltja:~-
318 1, IV | mire a többi hirtelen él az óvatossággal, s új erőt
319 1, IV | megnyeri, szabályosnak ösmervén az egész verekedést, legkisebbet
320 1, IV | törődvén azzal, hogy fáj-e az ütleg, vagy nem?~Egy-egy
321 1, IV | kocsmáros, de nem jött vele az ispán, és Bowring úr is
322 1, IV | kérdi Bowring - benn volt az ispánnál?~- Igenis, megjelentém,
323 1, IV | végük lesz.~- És mit felelt az ispán?~- Azt mondá, uram,
324 1, IV | ekkor ordítja el magát az egyik a béresek közül:~-
325 1, IV | derékon kapván, a csoporton át az ajtón kivetette, mondván:~-
326 1, IV | kivetette, mondván:~- Félre az útból, kölyök, - mert majd
327 1, IV | Holvagy Pistának, csak az a kérdés, hogyan végződik
328 1, IV | egyik-pajtására: Tedd be az ajtót, hogy ki ne mehessenek,
329 1, IV | mehessenek, majd kiadogatom őket az ablakon, van-e ott kinn
330 1, IV | alakja, most kezdődött még az igazi kévehányás, mert már
331 1, IV | mert már néhányat löktek ki az ablakon, míg bent elszánt
332 1, IV | kapni a legényt, és így az ablakra kerülhessenek vele.~
333 1, IV | mérné Pistának, ez elkapta az esésben levő kezet, s egyet
334 1, IV | kelni, míg ő egyúttal segíti az ablakon kirázni a többit.~
335 1, IV | lélekszakadva rohant a paplakba, hol az ispán úr éppen most fogta
336 1, IV | agyonverik a hídvégieket.~- De az már nem lehetetlen! - mondja
337 1, IV | nem lehetetlen! - mondja az ispán ijedten, azon kívül
338 1, IV | rohant előre, utána pedig az angol s a bormérőben sikerült
339 1, IV | bormérőben sikerült beérnie, hol az ispán messziről kiáltja,
340 1, IV | volt még elég? - mondja az ispán.~- De már elég volt! -
341 1, IV | miatt egyenest megállni.~Az ispán nem szólt többet,
342 1, IV | a cigánynak:~- Megküldöm az árát a muzsikának, - s talán
343 1, IV | a muzsikának, - s talán az emberséget is meg tudom
344 1, IV | béresek után Bowring is elment az ispánnal, kit ekképp szólított
345 1, IV | parancsolni.~Mikor Bowring úr az ispánnal azon részére ment
346 1, IV | megmagyaráztuk ma.~Mielőtt azonban az ozorai búcsúnak napja elkövetkeznék,
347 1, IV | elkövetkeznék, beleszólt az idő a történetbe, s embereinkkel
348 1, V | van több is, hanem ebben az egyikben élt az időben nagyságos
349 1, V | hanem ebben az egyikben élt az időben nagyságos Baltayné
350 1, V | felkereste, ha valamiképp az gyanítá, hogy az árnyékban
351 1, V | valamiképp az gyanítá, hogy az árnyékban hűselnek.~- Ettél-e
352 1, V | meglepett ember.~- Jó volt az étel?~- Hála istennek, bíz
353 1, V | étel?~- Hála istennek, bíz az jó volt.~- Hány gombócot
354 1, V | udvart, megállván közben az erkély előtt, honnét nyalánk
355 1, V | állat, mely a kényelmet, s az emberek látását annyira
356 1, V | minden ember ismeré.~Midőn az úrnő lejött, órákig elkísérte
357 1, V | valami kezes bárány, járdalt az ifjú hölgy után.~Mielőtt
358 1, V | ifjú hölgy után.~Mielőtt az ifjú hölggyel találkoznánk,
359 1, V | egyszer legalább eltévesztenék az utat.~A Baltay-családnak
360 1, V | kevés tenni valója volt, az ifjabb ág keményen lőn ostromolva
361 1, V | lába alatt inog a föld, ha az öregebb ágnak most már egészen
362 1, V | munkát.~Tíz év óta hallgat az öregebb Baltay, - az ifjabb
363 1, V | hallgat az öregebb Baltay, - az ifjabb ágon lévő egyetlen
364 1, V | lévén roppant vagyonának az öregebb ágon, tízévi hallgatás
365 1, V | tiszteletét teszi.~Megjött az izenet, hogy a nagyságos
366 1, V | elvárja a nagyságos urat.~- Az aranyos mentémet! - mondja
367 1, V | hajdú a szokatlan dolgot.~- Az aranyos mentémet!~- Kiporoltam
368 1, V | mondjam, hogy adja kend ide az aranyos mentémet?!~- Nincs
369 1, V | kend nagy fülű - riad föl az úr - hova megyek én most?~-
370 1, V | hanem ha lehet, megcsinálom az örök békességet, - egy házasságot
371 1, V | mai napon megszolgáltam, az új még rajtam sem volt,
372 1, V | maradok olyan házban, hol az asszony is olyanképpen akar
373 1, V | akarok megházasodni, hanem az öcsém!~- Hát mért nem szólt
374 1, V | hajdú, a krétát letörölvén az asztalról.~- Lehet is kend
375 1, V | úr. - Illik is itthagyni az embert, mikor már harminc
376 1, V | büszke tartással ment végig az egyik udvarból a másikba,
377 1, V | tehát fölmenet megcirógatá az állatokat, hogy ily rég
378 1, V | látogatta meg őket, aztán pedig az előszobába nyitott.~A nagyságos
379 1, V | Adja isten! - kívánja az úrnő, mintha nem egészen
380 1, V | kedves urambátyám! - mondja az asszony, odanyújtván kezét, -
381 1, V | boldogult uram, Baltay Sándornak az oltár előtt nyújtám; mert
382 1, V | én vagyok ennél a háznál az utolsó cseléd; mert a többi
383 1, V | utolsó szó volt, - pedig az is tiszta kár, hogy eddig
384 1, V | mi jót hozott urambátyám, az én özvegyi hajlékomba?~-
385 1, V | húgomasszony kis Etelkája, meg az én öcsém, ha összekerülnének,
386 1, V | megkérdezte öccsét?~- De majd az orrára kötöm a lánchordtának, -
387 1, V | lánchordtának, - pattant fel az öreg - tudok én annyit hegedülni,
388 1, V | én annyit hegedülni, hogy az úrfit az én nótámra táncoltathassam
389 1, V | hegedülni, hogy az úrfit az én nótámra táncoltathassam
390 1, V | táncoltathassam meg.~- Akkor nem az elejéről kezdtük a dolgot,
391 1, V | gyermekek nem szeretik egymást, az lesz ám még a cifra pör,
392 1, V | asszonnyal?~- Sok én rajtam az igazítani való, kedves húgomasszony -
393 1, V | felelni - utóbb pedig még az a legfőbb kérdés, hogy egymást
394 1, V | Jaj, még nem is tudjuk az egyiket, aztán már is a
395 1, V | húgomasszony.~- Én vagyok az anyja leányomnak, s ha én
396 1, V | hamarább megalkudhassunk, - én az öcsémnek parancsolok, húgomasszony
397 1, V | édes bátyám,...- mondja az asszony elfogván közepét
398 1, V | határt is; pedig ha már az isten ezt a leányt adta,
399 1, V | alatt.~- Mondott szóból ért az ember, kedves urambátyám.~-
400 1, V | kedves urambátyám.~- Ha már az öcsémé nem lehetne Etelka,
401 1, V | megígérem, - mondá kezét nyújtva az asszony.~- No akkor a lakodalom
402 1, V | Ámen! - hagyá helyben az asszonyság, lekísérvén Baltayt
403 1, V | asszonyság, lekísérvén Baltayt az utolsó lépcsőig, hol a fölmelegült
404 1, VI | tartott a szarvas, de mielőtt az úrnő kiérne a kertnek utolsó
405 1, VI | leginkább meghatároznia.~Az öregúr látogatása nem maradt
406 1, VI | alkalmas hely lőn arra, hogy az anya éppen odáig elfáradjon,
407 1, VI | kényelmes helyet foglaljon az édes anya mellett.~Jaj,
408 1, VI | mit nem fognak megmondani.~Az anyának első gondja volt
409 1, VI | leülök, édes leányom, - kezdi az anya - ki tudja, meddig
410 1, VI | elég történet nekem ez az élet, (hogy már nekem is
411 1, VI | történnem,) - sopánkodék az anya, - csak már a te történetedet
412 1, VI | tudhatnám!~- Rövid történet az egész! - felel a lány: édesanyám
413 1, VI | özvegyasszony, én meg vagyok az özvegy- asszony lánya; s
414 1, VI | a vége kedves gyermekem, az csak a kezdete, mint a parasztmesének:
415 1, VI | históriát, kivált ha még az ötödik is belekeveredik
416 1, VI | adhatja egyszerre, tehát vagy az egyik, vagy a másik.~- Igen
417 1, VI | a másik.~- Igen ha tudná az ember, melyiket volna jobb
418 1, VI | gazdag lesz, - míg a másiknak az apja oly szegényen halt
419 1, VI | No csak hogy legalább az megmaradt, s ha kiáltják,
420 1, VI | hanem a szívben tanyázik.~- Az a szív, az a szív! - fohászkodék
421 1, VI | szívben tanyázik.~- Az a szív, az a szív! - fohászkodék az
422 1, VI | az a szív! - fohászkodék az anya, - a szerelmesek minduntalan
423 1, VI | Bizony, bizony, édes lányom, az is baj, ha kérnek benneteket,
424 1, VI | ha kérnek benneteket, meg az is, ha nem kérnek.~- Ne
425 1, VI | ne maradj! - durrant föl az asszony, - az én anyámnak
426 1, VI | durrant föl az asszony, - az én anyámnak hat volt, mégis
427 1, VI | azt a gyönyörű főt, mely az egész környéket már összezavarta.~-
428 1, VI | tán nem bánja meg senki az özvegyasszony leányát.~-
429 1, VI | is még, galambom, mondja az anya, a gömbölyű képet tenyerével
430 1, VI | lány is észrevette, hogy az öreg az aranyos mentében
431 1, VI | észrevette, hogy az öreg az aranyos mentében jött át
432 1, VI | aranyos mentében jött át az udvarra.~- Kedves anyám
433 1, VI | jut.~- Hát a szomszéd fia? az igen gazdag!~- Azt nem kérdezik
434 1, VI | mess kenyeret! - mondja az anya, - hanem édes leányom,
435 1, VI | vagyok, és nemcsak meséből él az ember; hanem...~Itt egyet
436 1, VI | hogy ismerős kötötte fel.~Az anya meglepetten állt meg,
437 1, VI | kergetett.~- Úgy! - mondja az anya, - a szarvas kimaradt
438 1, VI | megosztaná mással? - mondja az anya, látván a lány szörnyű
439 1, VI | lány anyjára nézett, mint az irgalmat kérő az égbe, honnét
440 1, VI | nézett, mint az irgalmat kérő az égbe, honnét az istenáldást
441 1, VI | irgalmat kérő az égbe, honnét az istenáldást némán imádkozva
442 1, VI | istenáldást némán imádkozva kéri.~Az anya teljes boldogsággal
443 1, VI | gyermekére, - mert hisz az anya szívét is megcsiklandja,
444 1, VI | jó isten, és kísérjen el az én anyai áldásom.~- S abból
445 1, VI | legyen, édes fiam! - mondja az anya, a grófot is magához
446 1, VI | ölelvén, adja isten, hogy az életben ne érezzétek meg,
447 1, VI | érezzétek meg, hogy ezt az áldást özvegy kezek adták.~
448 1, VI | végződik el a mese, melynek az a címe: Egyszer volt egy
449 1, VII | förgeteg eleje.~Hazament az öreg Baltay, s bár a menyegzőre
450 1, VII | szaporodik, - s a fiatalember az asszonyi állatok bolondjáért
451 1, VII | bolondjáért fülig vedlik; de az ilyen népet kipusztítom
452 1, VII | Mielőtt tovább folytathatná az öreg a firtatást, megérkezének
453 1, VII | vendégek, kedves öccsével, az ifjú Baltayval gróf Dunay,
454 1, VII | előbb találkozánk a kertben.~Az ifjak a kertnél találkozának, -
455 1, VII | kertnél találkozának, - az ifjú Baltay a gróffal együtt
456 1, VII | szarvasra csatolá, mire az sebesen a falu felé rohant.~
457 1, VII | melynek sűrűjében elveszett az üldöző elől.~Dunay a téli
458 1, VII | ösmerkedék meg Etelkével, s az anya szívesen gondolt azon
459 1, VII | karjaiba vezeti; s mint látták, az elhatározó percben semmi
460 1, VII | percben semmi sem gátolá az egyesülést, még a bácsinak
461 1, VII | ember, mint a bácsi maga.~Az öreg Baltay szívesen fogadá
462 1, VII | reggel megérkezett, - s az öregúrnál inkább megörült,
463 1, VII | hozza kend be a rovásokat.~- Az újakat, vagy a régieket?~-
464 1, VII | csomót, várván, mit parancsol az úr.~- Mi következik? - kérdi.~-
465 1, VII | egy-kettő a purgatóriumból.~- Ez az első itt Kovács István uramé,
466 1, VII | napra, ha a sörtől eláll, - az egyik hiba lemegy. Ha ez
467 1, VII | ennek is három rovása van. Az elsőt azért róttuk föl neki,
468 1, VII | hallja kend, András! - mondja az öreg. - Ez már nem is purgatóriumba,
469 1, VII | emberré akarja tenni, - tehát az ilyen utóbb elhiszi, hogy
470 1, VII | ilyen utóbb elhiszi, hogy az embert még szajkóvá teheti.
471 1, VII | szajkóvá teheti. 3-or, elkerüli az én házamat, pedig ugyancsak
472 1, VII | házamat, pedig ugyancsak az út mellé építettem; hát
473 1, VII | egymásután mind a hármat.~- Az elsőt akkor kapta, mikor
474 1, VII | hidat, ha felnyittatja; meg az elsőt is, ha a vaj árát
475 1, VII | példájára, - aztán majd más az asszonyságot jó előre fekete
476 1, VII | kenyérre fogja.~Bejött azonban az öcs, s így Andrásnak nem
477 1, VII | domine frater? - kérdi az öreg, megölelve a fiút,
478 1, VII | öreg, megölelve a fiút, kit az öreg nagyon is szeretett.~-
479 1, VII | Mondok bíz én öcsém, - felel az öreg nagy bodor füstöt eresztvén
480 1, VII | bodor füstöt eresztvén ki az öblös tajtpipából, - hanem
481 1, VII | öcsém!... ha tudniillik az én ajánlatom nem sikerül.~-
482 1, VII | ajánlatom nem sikerül.~- Mi volt az ajánlat, kedves urambátyám?~-
483 1, VII | urambátyám?~- Öcsém! - mondja az öreg egy nagy megnyugodás
484 1, VII | tehát csak átlátom, hogy az isten mégis csak jobban
485 1, VII | jobban tudja, mint én, hogy az asszonyt miért teremtette.~-
486 1, VII | ütlek! - mondja tréfával az öreg - Na, ne akassz meg
487 1, VII | Azt sem akartam, hogy az az istenverte pör örökkön
488 1, VII | Azt sem akartam, hogy az az istenverte pör örökkön örökké
489 1, VII | pör örökkön örökké lopja az ember életét, tehát bíz
490 1, VII | Nem a manót? - durran föl az öreg, - hát én vegyem el?~-
491 1, VII | No ugyan ki? - kérdi az öreg.~- Gróf Dunay! - mondja
492 1, VII | beleszólóm, öcsém! - mondja az öreg - azaz, hogy szólok
493 1, VII | nagyságos urat? - mondja a hajdú az ajtót benyitva, s ugyanannak
494 1, VII | a kötelességét? - pöröl az öreg, - hát ki parancsol
495 1, VII | hajdú, s maga után betette az ajtót.~Nem volt mit tenni,
496 1, VII | Baltay uram őnagysága kiment az erkélyre, hogy kedves vendégeit
497 1, VII | vendégeit várja, - azonban az öccsétől hallott hír nagyon
498 1, VII | elérésének tekintetéből az életből vett alakot meghagyók
499 1, VII | meghagyók azon állapotban, mint az életben volt, mint mondók,
500 1, VII | alakunkkal, mint Plátó, mikor az embert kétlábú tollatlannak
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373 |