Rész, fejezet
1 1, I | akkor nézett körül, midőn a másik utcából hasonló csoporttal
2 1, I | hasonló csoporttal jött egy másik ember, kinek nyaka körül
3 1, I | háztetők felé bámult, míg a másik megelégedett annyi nézegetéssel,
4 1, I | barátom, - vigasztalja a másik, - nem látod, hogy azt az
5 1, I | látod, hogy azt az angolt a másik oldalon csakúgy medvének
6 1, I | úgy nem járunk, - felel a másik - de ez hagyján; hanem ha
7 1, I | beszélj hangosan, - inti őt a másik, - attól félek, hogy bolondjában
8 1, I | esztendővel.~- Ejnye!... - bámul a másik, - te! Aztán olyan ember
9 1, I | kipusztul a magyarságból, meg a másik is vedlik a jó szokásokból;
10 1, II | földialmát1 szereztem, - mondja a másik, - körülbelül vagy ezer
11 1, II | aggódjunk azon, - mondja a másik - aki elkezdi, annak is
12 1, II | kész a bizonyítvány.)~A másik egy elszabadult vad a pusztáról;
13 1, II | tengerikutya-kabátomat fölöltöm; s azt a másik egyszerű embert elszabadult
14 1, III | hogy az egyik kiebb, vagy a másik belebb ne kívánkoznék, s
15 1, III | Utána tisztes távolságra egy másik úr megyen, ruhájának szabása
16 1, III | kutyákat ellegyezni, addig a másik kéz hosszú papiros csomót
17 1, IV | még természetesebb, mint a másik.~- Szinte vágyom az okot
18 1, IV | jóval többet kapjon, mint a másik, és ezt a fölösleget ugyan
19 1, IV | majd az izenetet meg a másik fordulóval hozzuk meg.~Ezzel
20 1, IV | egész örömmel ébred föl a másik napra, mely Hídvégen és
21 1, IV | útnak egyik szélén a legény, másik szélen pedig a leány ment
22 1, IV | közel volt, hogy egyik a másik szemét könnyen kiüthetné.~-
23 1, IV | béres egy helyből, mire a másik már oly közel csúszott,
24 1, IV | falhoz csapódik, ha éppen a másik hídvéginek feje közbe nem
25 1, IV | sajnáld, nem apád! - mondja a másik, csakhogy a fölkapaszkodók
26 1, IV | dolgon, hogy egyik vagy másik fejbe vert embert kiviszik
27 1, V | Vőlegény áll a házhoz.~A Siónak másik oldalán van egy becsületes
28 1, V | aztán nem is kérdi, hogy a másik elviselheti-e?~- De hátha
29 1, VI | tehát vagy az egyik, vagy a másik.~- Igen ha tudná az ember,
30 1, VI | megelégszik mindenki, ha a másik kettő boldog!~- Mese, mese,
31 1, VII | újat káromkodta meg, míg a másik a régit nevette.~Mintha
32 1, VII | újítás - és amint egyik vagy másik kiszökött a sorból az újítások
33 1, VIII | erdőszél felé az ebek előtt egy másik szarvas rezzen föl, s az
34 1, IX | tudta a tájékozást, egy másik kis béresre bízták a szekeret,
35 1, X | vad, s utána oly közel a másik, hogy szügyével az elsőnek
36 1, X | Lőtt ön?~- Igen! - mondja a másik, - és ön?~- Szintén lőttem! -
37 1, X | úgy öntudatlanul mint a másik, mintha e körülményben keresné
38 1, XI | úrnőjéhez szállítsák, míg a másik hullát a jó barátok kísérték
39 1, XI | nagyságos asszony - mondja a másik, - pedig még a nádast is
40 1, XII | hazug ember képén, - s a másik aztán könnyebben hozzáveti,
41 1, XII | kell elengedni abból, mit a másik néha nagyon is ingyen beszél.~
42 1, XII | hézagokban megszólamlik egy másik sajátszerű bánatos valami,
43 1, XII | amint az egyik fele erre, a másik meg amarra esett, ijedtében
44 1, XII | felén a kéz utána kapott a másik felének, aztán a balkéz
45 1, XIII | megilleti, - hagyá helyben a másik, - de már csak azt látom,
46 1, XIV | embernek többet, hogy mikor a másik megszorul, adjon a szegénynek.~-
47 1, XV | időből, mikor egyik vagy másik ezek közül azon időnek munkabíró
48 1, XV | Mindent! - ismétli a másik, - az én szabadosaim már
49 1, XV | hatalmas kezdet, - véli a másik, - példának okáért elég
50 1, XV | adja isten! - ismétli a másik, hogy a király örömmel távozhassék.~
51 1, XV | értelmezésért esedeznem? - mondja a másik kitűnő figyelemmel.~- Szívesen! -
52 1, XV | Szívesen! - mondja a másik, - ha itt búsulnak, úgy
53 1, XV | percet,... uram! - eseng a másik, - az uram szót akképpen
54 1, XV | mondja némi kedvetlenséggel a másik, - azonban az egy perc nem
55 1, XV | igazítja helyre a szót a másik, egyszersmind bevárták a
56 1, XVI | fiatal katonatiszt, míg a másik a nagy hasonlat után ítélve,
57 1, XVI | bizony nem jó, - mondja a másik, - hanem a rossz ló aztán
58 1, XVI | boldog nem vagyok, - véli a másik, - hanem az isten akárhová
59 1, XVI | szénát venni? - kérdezkedik a másik.~- Az már nagy szégyen volna! -
60 1, XVI | Keszthelyen? - mondja bámulva a másik, már egészen a nagy utcán,
61 1, XVI | szemlét, s amint egyik, vagy másik lovat láttak, a tetszés
62 1, XVI | gondolnám uram, - vitatá a másik, - lám a gróf asztalánál
63 1, XVI | mintegy félkoszorú, melynek másik fele a Balaton túlsó partján
64 1, XVI | hintója, nem mintha a jóságban másik is versenyzett volna vele,
65 2, I | Nem tudnám miért? - véli a másik.~- Talán földialmára akarja
66 2, I | Például mit? - mondja egy másik fiatalember.~- Szántani,
67 2, I | magát? - szólamlik meg a másik.~- Ha tudja a mesterségét,
68 2, IV | tűzhelyt, hogy fölkeressen egy másik embert, ki szintén csak
69 2, IV | cigány, - vigasztalja a másik - ahol szűk lesz, majd bővít
70 2, IV | Annál jobb! - kiált a másik, - mi akadályozza a fölkelő
71 2, V | az egyik Holvagy Pista, a másik pedig Meddig Józsi, ki még
72 2, V | hátrább ne maradjon, mint a másik; s éppen ezért mindenkor
73 2, V | volna egyiknek, mintha a másik többre vállalkoznék; azért
74 2, V | azért míg az egyik él, a másik el nem fut, azért a fejemmel
75 2, V | törte fejét, hogy bár a másik megfutna az ágyúlövés előtt.~-
76 2, V | lehetne csúffá egyszer a másik.~- Na béres, - meghalsz
77 2, V | hogy combja vérzik, de a másik is hasonlóképpen lábát kötözgeti.~
78 2, VI | majd ott vár az ajtón, a másik világon az, kit idő előtt
79 2, VI | bokrosodni kezdett, s utóbb a másik kettő sem akart kimozdulni,
80 2, VI | fölkapaszkodván, mire aztán a másik is jámborabb lett, és lehajolt
81 2, VIII | vagy alábbvaló, mint a másik, javában alszik mind a huszonnégy.~
82 2, VIII | hagyta volna az intézetet a másik tizenkettő. (Összesen: huszonnégy.)~
83 2, VIII | ezúttal a szó az asztalnak a másik oldaláról jött, hol az egyik
84 2, VIII | igen is, - mondja a gróf a másik szomszédnak, - hogy a professzor
85 2, IX | IX.~Egyik csomó helyett másik.~Míg a bécsi vendégek a
86 2, IX | az a gróf Dunay, vagy a másik?~- Egyik sem volt közelebb,
87 2, IX | sem volt közelebb, mint a másik, bátyám, - beszéli Pista; -
88 2, X | lépcsőkön, az alatt pedig a másik cseléd megvitte a hírt,
89 2, XI | szolgáltak, levén egyik béna, a másik sánta, a harmadik megint
90 2, XI | egy is elég oda.~- Hát a másik lábad nem kívánkozik a pajtása
91 2, XI | jobb útra visz, mint az a másik, mi az édesapád után maradt
92 2, XI | néhány szavában, hogy a másik önkéntelenül keze után kapott,
93 2, XI | rendbe állásra, falábát a másik mellé helyeztette, mintha
94 2, XII | következése lesz, mikor aztán a másik fél előáll igazságával,
95 2, XIII | lódulj el vele a földnek másik oldalára, meg ne mondd itthon,
96 2, XIII | Ezzel a névvel? - kérdi a másik.~- Talán!~- Hagyja ön e
97 2, XV | hogy egyik ypszilon alul a másik fölül legyen s készen van
98 2, XV | Nem addig van az, - véli a másik, - ilyen négy lovat nem
99 2, XV | Az életet! - viszonzá a másik.~- Haszontalan munka, -
100 2, XV | egyik fölül keresi, a másik alul, - aztán jaj neked
101 2, XV | orvos... - szól közbe a másik.~- Tehát ön nem is tudja
102 2, XV | levélhordó betoppan egy másik levéllel, mely Baltaytól
103 2, XVI | gömbölyű jószágon a világ másik oldalára is.~- Ott is volt
104 2, XVII | tökéletesen hiszi, hogy a másik két vonást le fogja vakarni,
105 2, XVII | szomszédba, ha ott tán még egy másik imádságot lelne.~Kajári
106 2, XVII | kend pápista! - mondja a másik.~- Az vagyok édes jó barátom, -
107 2, XVIII| keveredtek, hogy egyik varjú a másik varjúnak szemét nem vájja
108 2, XVIII| egyik ajtón bement, mintha a másik éppen akkor záródott volna, -
109 2, XVIII| egyiket kinyitotta, akkor a másik becsapódott, tehát nincs
110 2, XVIII| az úr egyik ajánlatát a másik után tette, azonképpen gondolá
111 3, I | s éppen ezért utánuk egy másik kéz nyúlt, mely az elszórt
112 3, I | Elhibázott okoskodás - mondja a másik szavazó, - szét kell az
113 3, I | mondja megadva magát a másik, látván, hogy az ellenség
114 3, III | lássam, hogy a majorság a másik udvarról átszökjék, látod
115 3, III | kanpulykát én kergessem át a másik udvarra, úgy-e? - kérdi
116 3, III | megbotlott volna, azt a másik odább rúgná, s nem akadna
117 3, III | egyik porhanyóbb mint a másik, mert az a lusta pára állt
118 3, III | nehéz világos selyem, a másik pedig még annál is nehezebb
119 3, III | gyönyörű magyar derék lőn, a másik ruhából kiszabott rokolya
120 3, III | sem törődött azzal, hogy a másik csoport miről beszél, s
121 3, III | sem hágy békét, - mondja a másik, nagy bodor füstöt fújván
122 3, III | barátom uram, - hagyá helybe a másik, azt tartom, majd csak magam
123 3, III | megosztoztak a testvérek? - kérdi a másik csoportból valaki.~- Meg
124 3, III | kell néki, - kiáltja egy másik, - most mutassa meg, mit
125 3, III | enged, mert sok esze van; a másik pedig éppen azért, mert
126 3, III | kaszálnak szénát, - veti ellen a másik, és gúnyolódva folytatja:
127 3, IV | maradt elég idejök elmenni a másik kocsmába, hogy ott szintén
128 3, IV | egy fiatalabb úriember a másik asztalvégén a regéket sorra
129 3, V | azon gondolatban, hogy a másik majd mond rá valamit.~-
130 3, V | hagyta a vállán, mire aztán a másik ember sem akart különb lenni,
131 3, V | hogy még többet is tud.~- A másik fele pedig az, hogy a lány
132 3, V | megvallani, azért elment a másik szobába, hogy előkeresse
133 3, VI | mondja még mindig pirulva a másik, s egész alkonyatig sétált
134 3, VI | mennyit adott; tehát egy másik kerülőt csinált, s azon
135 3, VII | egyik lenne paraszt, a másik pedig aranyos mentéjű gróf.~-
136 3, VII | sincs? - kérdi megint egy másik.~- Annak sincs, - és még
137 3, VII | bajusza nincs! - mondja egy másik.~- Az angolnak sem bajusza,
138 3, VIII | elcsöndesedett-e? mit a másik is bizton tudott, azért
139 3, IX | ügyben, hol sem egyik, sem másik felet nem akarta egyik is
140 3, IX | András, a lármára benyitva a másik szobából.~- A tekintetes
141 3, IX | Mediocriter! - válaszol a másik megszokott módon, hogy a
142 3, IX | banda jobbról hegedüljön, a másik pedig balról.~- Jó lesz,
143 3, X | virág egész pompájában, a másik pedig a most fakadó bimbó.~
144 3, XI | más! - nyugtatja meg őt a másik, megfogván bajtársának kezét.~-
145 3, XI | levéltárban van letéve.~- A másik tanú pedig én vagyok.~-
146 3, XI | a bocsánat fogott le, a másik a boldog család, melyből
147 3, XI | vagy jobban hordjon el a másik.~A legszebb hantokat válogatták,
148 3, XII | az ágyúszóról, - mondja a másik, - egy pár ágyút elsütöttek
149 3, XII | mind a ketten, uram.~- És a másik is élne még?~- Él még, de
150 3, XII | fekszik? - kérdi élénken a másik.~- Körülbelül háromórányira
151 3, XII | húzni.~Azt is megtette a másik, folyvást dörmögvén magában,
152 3, XII | a civilizáció, hanem egy másik szó, minek magyarul ugyan
|