Rész, fejezet
1 Mon | elolvasni egyet sem akarnak.~Édes jó barátom, tedd vissza
2 1, I | elvihetjük vissza Ázsiába, édes barátom, - s hogy embert
3 1, I | valamit?~- Csak olyan volt az, édes barátom, mint akárki más;
4 1, I | eleink az országot. - S így, édes barátom, nekem könyvet olvasni
5 1, II | Mindenek előtt pedig, édes Györgyöm, ezen kell kezdenem! -
6 1, III | isten-áldásnak itt volna meg édes szülőfölde, s innét terülne
7 1, III | mint emez.~- Mit dolgozunk édes fiam, Kajári Pál? - kezdi
8 1, III | Még többel is megáldhat édes fiam, Kajári Pál, - mondja
9 1, III | kegyelmes uram!~- No lásd édes fiam, Kajári Pál! - mondja
10 1, III | árának is meg kell lenni, édes fiam, Kajári Pál.~Kajári
11 1, III | Napszámos tehát nem kell, édes fiam, Kajári Pál - a többit
12 1, III | Tessék parancsolni!~- Ha ezt, édes fiam, Kajári Pál, valakinek
13 1, III | uram?~- Hány neved van hát édes fiam? - kérdi a herceg.~-
14 1, III | egymást, Meddig József, édes fiam azt mondom, hogy engemet
15 1, IV | hiszi magát az éghez, mikor édes magáét maga fölött látja.~
16 1, V | Hány gombócot ettél meg, édes fiam?~- Azt tartom, ötnél
17 1, V | Egészségedre váljék, édes fiam! - szól a nagyságos
18 1, V | már engedne el valamit, édes lelkem húgomasszony, hogy
19 1, V | majd helyre...~- Pszt... édes bátyám,...- mondja az asszony
20 1, V | lehetne Etelka, ígérje meg édes húgomasszony, hogy csak
21 1, VI | kényelmes helyet foglaljon az édes anya mellett.~Jaj, de nehéz
22 1, VI | szót.~- Már csak leülök, édes leányom, - kezdi az anya -
23 1, VI | előkereshetik vele.~- Látom már, édes leányom, hogy azt a szegény
24 1, VI | leánya... Bizony, bizony, édes lányom, az is baj, ha kérnek
25 1, VI | összezavarta.~- Már hisz, édes leányom, polturás malacnak
26 1, VI | mondja az anya, - hanem édes leányom, én anyád vagyok,
27 1, VI | Jó, - idáig elvezettelek, édes lányom, - ezentúl vezéreljen
28 1, VI | Fele mindig a tied legyen, édes fiam! - mondja az anya,
29 1, VII | maradjon tíz, - oda pedig édes öcsém feleség is kell; tehát
30 1, VII | mint más.~- Valamivel, édes urambátyám! - mondja a gróf
31 1, XI | ötezer mégis van, s mindnek édes apja.~- Látom, öcsém, jól
32 1, XII | mert nem szól.~Ne haragudj édes rózsám sokáig,~Tied leszek,
33 1, XII | sajnálja szegény párát, - édes öcsémuram? - kérdi a vénasszony.~-
34 1, XII | kezével az áldást.~- Ne menj, édes cselédem, - mondja megint
35 1, XII | hát azért dajkált volna édes szülőd, hogy harangszó nélkül
36 1, XII | üresen a mennyországot, édes néném asszony.~- Látom már,
37 1, XII | herceg, - jobbágyaim nekem édes gyermekeim.~- Vedd le a
38 1, XIII | embert!~- Haragudjanak meg, édes urambátyám, - okoskodik
39 1, XIII | ellenségekké.~- Mond valamit, édes húgomasszony, - dünnyög
40 1, XIII | olcsóért, annyit mondhatok, édes húgomasszony, inkább majd
41 1, XIII | megmondom neki szép szóval: édes jó barátom, látod, én nem
42 1, XIII | Akarám mondani,... - édes húgomasszony, hogy - no.~-
43 1, XIII | húgomasszony, hogy - no.~- Értem, édes urambátyám, így már jó lesz! -
44 1, XIII | kínálgathatom a kapu előtt, édes urambátyám?~- Ezt jól tudom,
45 1, XIII | Ezt jól tudom, hanem édes húgomasszony, nem feledte
46 1, XIII | kigombolá, azt mondja:~- Na, édes húgomasszony, - most már
47 1, XIII | nekem van igazam!~- Miben? édes urambátyám.~- Azt kívánja
48 1, XIII | hát nem kiáltok... hanem édes húgomasszony, ez az ember
49 1, XIII | Talán bocsátandó vétke?~- Édes testvéremnek sem!~- Akkor
50 1, XIII | hoztál?~- A jó reménységet, édes barátom, - hogy ha isten
51 1, XIV | szokott, midőn valamelyik édes pajtásuk a szamárságért
52 1, XIV | Beszéljen még valamit, édes, kedves, jó András bácsi,
53 1, XIV | bajuszpödrő is.~- Jól mondta, édes fiam, - hanem most menj
54 1, XV | kell keresnünk, hisz oly édes a megemlékezés, - és hány
55 1, XVI | szítva melege;~Csobáncvárról, édes kedves,~Im! halljad, egy
56 1, XVI | e bus esetre.~Az ifjúnak édes hangjában lángfolyammá lőn
57 1, XVI | lelém Bécsben!~- Nohát, - édes barátom, mondja Festetics
58 1, XVI | drágáért feleséget is kapsz, édes fiam, - mondja az apa a
59 1, XVII | amit parancsolnak neki.~Oh, édes hazámfia, tedd szívedre
60 2, I | zsebbe megyen a haszna, édes barátom, - a tehenekre nyerget
61 2, I | hónap múlva is rátalálhatott édes maga csapására; mert itt
62 2, I | csakhogy az ifiúrnak édes papája sem küld mindig a
63 2, I | úrfi, milyen szerencsés az édes papája, hogy hat lódoktornál
64 2, I | ökre és lova lesz akkor az édes papának, igenis! - vagdalódzék
65 2, I | intézetbe jönni?~- Nehezen, édes bácsi, mi miattunk akar
66 2, I | az én bajomat gondolja, édes bácsi, - annál egyéb nincs,
67 2, I | nagyra kezdted?~- Kicsinyre, édes barátom.~- Ugyan kérlek -
68 2, II | benne bácsi?~- Nagyon sok, édes fiam, - eltart egész estig.~-
69 2, II | teszek, máskor sem teszem, édes András - mondja a gróf.~-
70 2, II | S az nem nyugtalanítja édes fiamat?~- A világért sem, -
71 2, IV | azon hitben voltunk.~- Jó, édes hercegem, az ön belátása
72 2, VI | meg az isten.~- Bizony, édes cselédem, - szólamlék meg
73 2, VI | csakhogy te nem estél el, édes fiam, - tartson meg továbbra
74 2, VI | hiába ápolgattunk volna, édes fiam, - könnyezik az öregasszony, -
75 2, VI | ellensége neki.~- Ne menjen el, édes István bácsi! - rimánkodék
76 2, VI | Szégyenhalálra marasztasz, édes húgom, - tudod, hogy mennem
77 2, VI | katonaregula old le innét, édes húgom, - aztán ágyúszóval
78 2, VI | sorsa!~- Egyet ígérjen meg édes Pista bácsi.~- Mi legyen
79 2, VI | elkerülheti.~- Ne azt mondd édes rózsám, hanem kérd az istent,
80 2, VI | vezérhez!~- Csak oda ne menj édes rózsám, szép és fiatal vagy
81 2, VI | hát nem is árt: csakhogy édes húgom, egyféleképp úgy is
82 2, VI | kérte.~- Kértem bizony, édes lelkem; de én látom, oly
83 2, VI | tudok.~- Elviszlek házamig, édes fiam!~- Nem jó lesz, - kedves
84 2, VI | odább eresszelek; mert lásd édes szolgám, talált jószágom
85 2, VI | én a lányomnak szántalak édes fiam, annak találtalak, -
86 2, VI | otthon valók?~- Se baj, édes fiam, - legalább mindeniknek
87 2, VIII | az ajtót.~- Ki vagy te, édes fiam? - kérdi a gróf, zsebében
88 2, VIII | fiúnak ezen szóval:~- Ne, édes fiam, itt van huszonöt garas -
89 2, IX | feküdt a gyöpön.~- Ejnye, édes jó barátom, - de jó, hogy
90 2, IX | Még sem lenne az annyi édes bátyám, mintha maga azt
91 2, IX | útbaigazítsa.~- Ám védjétek, édes fiam, az élőt, - mondja
92 2, XII | jönni.~- Na, ne haragudjék, édes Csapóm, - az alispán mindössze
93 2, XIV | mind pokolba mennek.~Az édes mamák kedvéért csak annyit
94 2, XIV | Pokol pozdorjája." Az édes papák véleményének megnyerésére
95 2, XIV | döntő befolyással leend az édes mamáké; ámbár a papák kedves
96 2, XV | levéltárban van.~- Nekem ez a hír, édes barátom, éppen egy pesti
97 2, XV | saját szavaidból gyanítom. Édes barátom! - mondja az alispán, -
98 2, XVI | megbízottat.~- Hát miért is jött édes jó barátom?~- A Baltay-pörért
99 2, XVII | mondja a másik.~- Az vagyok édes jó barátom, - felelé Kajári.~-
100 2, XVIII| elkószálja az esztendőt; mert az édes mama rég megsúgta neki,
101 2, XVIII| mindinkább közelgetett, s édes örömmel telt meg, hogy a
102 2, XVIII| lelkét beárnyékozta egy édes érzelem, hisz élő tanúja
103 3, III | elállt a vízparton, hogy édes magát meglássa a vízben,
104 3, III | Ide üljön,... ide mellém, édes lelkem, - áradozik a háziasszony, -
105 3, III | háziasszony, - jaj de ritka vendég édes galambom, bizony százszor
106 3, III | könnyeit érezné, - eredj, édes gyermekem, a harmadik szobában
107 3, III | anyját nyomja.~- Látod, édes lányom, - mondja némi bánattal, -
108 3, III | mégis gondoltam valamit édes lányom, - mondja enyhébben -
109 3, III | komponáljunk ki valamit édes lányom, - szól az öreg anya,
110 3, III | most eldarabolom érted, édes leányom, azért teszem, mert
111 3, III | könnyeit, - úgy tekintsd édes lányom, mintha a mennyei
112 3, III | én nevem napján vedd föl, édes lányom! - mondja az öregebb
113 3, III | maga is már irigy ember, édes uramöcsém, nem nézheti másnak
114 3, III | egyik a közel állók közül.~- Édes Kisfaludy bácsi, - mondja
115 3, III | kettőt.~- De férjhez adom, édes asszonynéném, a lányt.~-
116 3, III | pap lesz.~- Okosan beszél, édes barátom uram, - hagyá helybe
117 3, III | Az csak theoria mind, édes úri barátom, - ha eső nincs,
118 3, IV | Pestre, mint most én tégedet, édes öcsém, - aztán két álló
119 3, IV | De fényesek a csizmáid, édes fiam! - mondá édesapám,
120 3, IV | tetszik fogadni?~Akármibe édes öcsém, - mondja Baltay még
121 3, V | meg ne lássa; hanem azért édes kedves és nagyreményű gyermeke
122 3, V | egymásnak nagyon is elhitték.~- Édes apjukom! - mond a szeptemvirné
123 3, V | más nem tud?~- Mit akarsz, édes anyjukom? - felel a szeptemvir,
124 3, V | Csak gondolod, hogy tudod, édes anyjukom, aztán azt gondolod,
125 3, V | aztán hitted volna ezt, édes apjukom?~S minthogy a méltóságos
126 3, V | Aztán hitted volna ezt, édes apjukom?~- Eszem ágában
127 3, VII | az? - kérdi Pista.~- Nem édes barátom, hanem vannak és
128 3, VII | szörnyen örvendezve.~- No lásd, édes öcsém, - hogyan leszünk
129 3, VII | a három vendég előtt.~- Édes apám! - mondja Kis, meglepetve
130 3, VII | édesapám.~- Gondolta-e, édes öregem, - mondja a hölgy, -
131 3, VII | mennyivel tartozhatik egy ember édes hazájának.~Berzsenyit úgy
132 3, VII | méltóságos uram?~- Kettővel édes Berzsenyi, először, hogy
133 3, VII | födetlen fővel.~- Tegye fel édes jó öregem!~- Nem én, nagyságos
134 3, VII | velem, András bácsi?~- Meg, édes úrfi, - mondja az öreg jókedvvel
135 3, VII | miből bizonyítja meg ezt édes Ádám bácsi? - kérdi egy
136 3, VIII | jobban?~- Hát mire vigyázzak, édes András bácsi? - kérdi Imre
137 3, IX | húzván a lefoglalt mentét.~- Édes gazdám, - esenkedik az asszony -
138 3, IX | szoba pedig az én konyhám, édes feleségem, - vitatkozik
139 3, IX | hiszen kimegyek mindjárt, édes öregem, - szól az asszony
140 3, IX | engeszteltebb hangon, - hanem édes öregem, - mi már maholnap
141 3, X | úton összerogynak.~- Anyám, édes, szép anyám! - mondja a
142 3, X | gazdának.~- Van-e fája, édes jó barátom?~- Az erdőnek
143 3, X | angyalok szólnak belőle, édes öregem, - véli a gróf, -
144 3, X | Imréébe adván, azt mondja:~- Édes kis húgocskám, rég neked
145 3, X | végóra nagy későn mondja meg, édes jó barátom, hogy rövid életünkben
146 3, XI | szabadost s a gróf kérdi tőle.~- Édes jó barátom, adósok nem akarunk
147 3, XI | ha szószólómmá lenne.~- Édes örömest - felel rögtön a
148 3, XI | vezette be.~- Mi jót hozott édes barátom? - kérdi nagy szívességgel
149 3, XI | várok.~- Mit mondjak még, édes jó barátom?~- Hogy nemcsak
150 3, XII | ott az erdőnél?~- Ketten, édes jó barátom, de hisz elég
151 3, XII | úrnak? - kérdi Pista.~- Bíz édes jó barátom a számtól esik
|