Rész, fejezet
1 1, I | tengerikutya-kabátomban, valamint őt is; azon eredménnyel, hogy az én
2 1, II | kenyeremnek.~- Ne aggódjunk azon, - mondja a másik - aki
3 1, III | szülőfölde, s innét terülne el azon síkon, mely egész a Dunáig
4 1, IV | egész pusztát ismeri, s azon egyetlen egy elhagyott kutat
5 1, IV | esztendeig vezeti a vágy azon napra, hol az ütlegekben
6 1, IV | nemes hegedűt, és azt, ki azon hegedülni szokott.~Megváltozott
7 1, IV | mondja az ispán ijedten, azon kívül pedig földhöz vágta
8 1, IV | Mikor Bowring úr az ispánnal azon részére ment a falunak,
9 1, V | kedves húgomat; mert még azon gondolatra jöhetne, hogy
10 1, VII | az anya szívesen gondolt azon jövendőre, mely lányát a
11 1, VII | életből vett alakot meghagyók azon állapotban, mint az életben
12 1, VII | pocsolyát óráig kerülgetni, mint azon egy hidat átverni a rövidebb
13 1, VII | volna visszamenni Ázsiába azon az úton, melyen eleink bejöttek,
14 1, VII | Baltay nehéz szívvel gondolt azon körülményre, hogy a lánc
15 1, VII | Aligha nem! - legalább én azon meggyőződésben vagyok! -
16 1, VII | úgy harminc font irományt azon föltétel alatt, hogy azt
17 1, VII | mert az ajtó megnyílt s azon át egy lelkes arcú úr lépett
18 1, VII | laktak, és tanúságot tőnek azon nagy emberről, ki a magyar
19 1, VIII | madzagon tart és letart azon helység határa felé, melyen
20 1, VIII | ösztöne vívódni kezdett azon megszokással, hogy a kastély
21 1, VIII | egyenes tért, hogy meglássa azon szarvasokat, melyekkel összeölelkezni
22 1, VIII | némi reszketegség fogá el azon gondolatnál, hogy a kedves
23 1, VIII | az erdőségek felé tartott azon véleményben, hogy az állat
24 1, IX | lábait, megtermett testét és azon szemeket, melyekből egy
25 1, IX | ledurrantsa, s útjába álljon azon kis ágnak, mely tizenhetediknek
26 1, X | Minthogy a seb némileg azon oldalon volt, melyről Dunay
27 1, X | gróf maga is megdöbbent azon gondolatnál, hátha csakugyan
28 1, XI | szebben megindult, mint azon jámbor keresztények, kik
29 1, XI | messzeségből, hová már elment azon a jó lovon, mely ha jó nem
30 1, XI | álmodozó embert, ki most éppen azon nyugodott meg, hogy milyen
31 1, XI | mindinkább hátra, utána marad el azon irányban, merre a huszárok
32 1, XI | oldalt, meg kell indulnia azon úton, hol a halál ágyúszóval
33 1, XII | magát, s elérje a dalt, azon helyet, hol az elkezdődött,
34 1, XII | dehogy lesz, - hisz már azon búsulok magam is, hogy mik
35 1, XIII | dolgot, neki is meg volt azon jó tulajdonsága, mint a
36 1, XIII | kívánkozott.~Az elmondott szavak azon idők szerint mély igazságot
37 1, XIII | csakolyan ypsilonnal írja ki, s azon jó tulajdonsága volt, hogy
38 1, XIV | tulajdonságának, részben pedig azon cifra tökfajtának tulajdonítunk,
39 1, XIV | tudjon valamit, - és ezt azon tudattal tette, hogy okvetetlenül
40 1, XV | hány kézzel szorítunk kezet azon időből, mikor egyik vagy
41 1, XV | egyik vagy másik ezek közül azon időnek munkabíró tagja volt? -
42 1, XV | ajánlani az országgyűlésen?~- Azon nem kételkedem.~- Herceg!...
43 1, XVI | tápot keressen, meglévén azon különös szokása, hogy minden
44 1, XVI | romokban is dicső ősi vára, azon kihűlt évezredes vulkánok
45 1, XVI | veled is közöljem, ha rám is azon lelkesítő hatást csinálná,
46 1, XVII | mert minden ember úgy is azon sopánkodik, hogy bár csak
47 2, I | mégis nagy hírre vergődött, azon különbséggel, hogy Festeticset
48 2, I | hazaért, ráért gondolkozni azon, hogy nem elég az intézet,
49 2, III | öreg, semmi kedve sem levén azon mennyei koronára, amit neki
50 2, III | egyszersmind kifelé menvén azon szándékkal, hogy átmegy
51 2, III | elengedem! - s ezzel elment azon szobába, hol András a rovásokat
52 2, III | boldogságot, hogy e fiú méltó lesz azon örökségre, mit ő hagyand
53 2, III | egy szobán kelle átmenni, azon tudniillik, melyben a rovások
54 2, IV | mindig megvedlett, - mondom azon üres helyet beülte a félelem,
55 2, IV | folytatá, - de midőn alkottuk, azon hitben voltunk.~- Jó, édes
56 2, IV | Végighaladt emlékezetével azon a néhány ezer arcon, melyről
57 2, IV | is szeretetben maradt meg azon időből, mikor a magyar mágnástól
58 2, IV | küzdelem eredménye meghozá azon vigasztalást, mit az élet
59 2, V | elhagyá, s részben beolvadt azon tömegbe, mely a francia
60 2, V | hadjárat megírása, - legfölebb azon néhány emberrel van dolgunk,
61 2, V | és a hadtest közeledett azon ponthoz, midőn a katona
62 2, V | helyzetet, hanem most is azon törte fejét, hogy bár a
63 2, V | figyeljen, hanem még most is azon tűnődik, miképp lehetne
64 2, VI | most már mindkettő csak azon tűnődött, mit kellene megkérdezni?
65 2, VI | fején esik egy kis lyuk, s azon aztán kiballag a lélek.~
66 2, VIII | elment a füvészkertbe, s azon szobában, hol a fűmagok
67 2, IX | kópé már rég mulatta magát azon, hogy a vörös nadrágon milyen
68 2, IX | nehezen kivált az iszapból azon veszteséggel, hogy egy pár
69 2, IX | Jó barátom, talán járt azon a mi vidékünkön?~- Enyingre
70 2, X | gond?~- Soha se búsuljon azon a méltóságos grófné, megjön
71 2, X | engem közelebbről, még pedig azon napon, mikor az ifjú úr
72 2, XI | zajos hullámú vízen egész azon pontig, hol a badacsonyi
73 2, XI | legérdekesebbet említjük meg, majdnem azon száraz szavakkal, minőt
74 2, XI | fehér köpönyegben lépdel azon a barázdán, melyet az eke
75 2, XI | a hídvégi végig borsózva azon gondolatnál, hogy Pista
76 2, XIII | megint csak ott találkozunk.~Azon időtájban történt az a nevezetes
77 2, XIII | folytatást el ne tévessze.~Jaj azon könyvnek, melyet be nem
78 2, XIII | korábban a Herr von Himfy (mert azon időben rettentőn járta a
79 2, XIII | Árpád idejében bennült volna azon szilvásban, melynek szilvafái
80 2, XIII | megemlegessenek? - s íme azon ország, melyben poétának
81 2, XIV | Galiba Pál tens úrnak, dacára azon ötvenöt esztendőnek, mely
82 2, XIV | fogva nem is kételkedem azon, hogy a szavazati többség
83 2, XIV | ruhaporzók, a szobának azon sarkában vannak, mely legszembetűnőbb, -
84 2, XIV | nyakába vette az országnak azon részét, mely dunántúli kerületnek
85 2, XV | országba mehessen.~Éppen azon időben az alispán mindenfelé
86 2, XV | egyszersmind visszaélt azon szívességgel, hogy a levéltárba
87 2, XV | egyszersmind fölháborodván azon, hogy neki ajándékul hagyja
88 2, XVI | amennyit a pör nyom, pedig azon is van mit megemelinteni.~
89 2, XVII | nemsokára hírt viszek utánad azon szeretteidről, kiket a földön
90 2, XVII | utolsó tollvonásokat teszem azon az ágyon, melyről felkelni
91 2, XVII | Igaz barátod a sírig és azon túl~Herceg Batthyány Lajos
92 2, XVII | állok, kegyeletből teszem, s azon vággyal, bárha végigjárhatnám
93 2, XVII | tudja, hogy a herceg éppen azon órában halt meg, melyben
94 2, XVII | mert az öreg régóta tűnődik azon keserves helyzeten, melybe
95 2, XVII | az időben Enyingen éppen azon a helyen, hol most a ritka
96 2, XVII | elmondatlan hagynék.~*~Sorsom azon boldog körülmények közé
97 2, XVIII| Lehetetlen kikerülnünk azon időket, mert embereink e
98 3, I | indultam ki, s követtem azon irányt, melyben a franciák
99 3, I | meg, hogy nyomassák újra azon kiáltványokat, melyekkel
100 3, I | semmit, - fejezi be a nádor azon keserűséggel, mely neki
101 3, I | és nem lett volna szükség azon békére, mely harmadfélmillió
102 3, I | tartományokkal kelle betapasztani, azon kívül pedig meg volt törve
103 3, II | legyen.~Az alatt a fogat azon határba ért, hova éppen
104 3, II | kihúzván egy százas bankót, mit azon levélbe takart, melyben
105 3, II | mulattatta, hanem szüntelen azon tűnődött, hogy válik meg
106 3, III | fönnszóval, aztán hogyan ül azon a kanapén? hogy elfészkelődte
107 3, III | s egyike volt az ilyen azon ruháknak, melyek divatból
108 3, III | meri könnyeit letörleni azon gondolatban, hogy ez nem
109 3, IV | tudja meg, mivel tartozik azon körnek, melyben nevelteték,
110 3, V | kezdi meg a beszédet Baltay azon gondolatban, hogy a másik
111 3, V | a férj, mintha csakugyan azon meggyőződésben volna, hogy
112 3, V | valója akad.~Imre bizonyosan azon korban élt, mely legalkalmasabb
113 3, V | mondja örvendve az öreg, azon jó hitben, hogy Imrétől
114 3, VI | többi között, kivált mikor azon asztalhoz értek, hol a kártyázni
115 3, VI | másik kerülőt csinált, s azon oldalról legbiztosabbnak
116 3, VII | város, abban egy gróf, ki azon törte fejét, hogy vendéget
117 3, VII | apja volt egynél, - mondom, azon emberek nem tettek egyebet,
118 3, VII | grófokat látta belépni, azon gondolatban, hogy azok ott
119 3, VII | Berzsenyinek, s leolvasák róla azon adományokat, melyek a heliconi
120 3, VII | kitűnő vendég vala, s mi azon ünnepélyek leírását negyven
121 3, VII | akinek pedig szék jutott, azon foglalt helyet.~András addig
122 3, VII | furcsaságait, minthogy mindig azon törte a fejét, hogy vigyen
123 3, VIII | ősz fejjel belekeveredni azon tolongásba, hol a hevesebb
124 3, VIII | nagyobb becse van előttetek azon szénának, melytől egy csontos
125 3, VIII | ablakon kinézvén az épületnek azon szárnyára, mely a szomszédház
126 3, VIII | mondja Baltay.~- Aztán azon a szilvafán is mennyi a
127 3, VIII | midőn egy-egy kerülő után azon oldalon jött, melyről Imrét
128 3, VIII | gondolat alatt már a kertnek azon szárnyán állt, hol a víz
129 3, VIII | az öregúr még messze volt azon időtől, mikor a költő megírta:~
130 3, IX | Andrásnak nem mert szólni, félt azon embertől, ki e tettét úgyis
131 3, IX | alatt Galiba megérkezik azon ítélettel, melynek végét
132 3, IX | eszének hasznát venni; de nem azon világ volt még akkor, hogy
133 3, XI | megelégedett önmagával, hisz ő azon emberek közé tartozott,
134 3, XII | van.~- Emlékszik-e barátom azon napra, midőn az erdő szélen
135 3, XII | most állítanák szemközt azon ágyúkkal, melyeket egykor
136 3, XII | s megkísértém lerajzolni azon állapotokat, melyek az újabb
137 3, XII | változatlanul hagyom, még pedig azon okból, hogy igen sok ember
138 3, XII | hagyhatok szó nélkül; mert én azon párbeszédet nem hézagpótlóul
139 3, XII | a fürgedi puszta közepén azon felkiáltásra: "Mit akarnak
140 3, XII | a magyar ember velejére azon rejtélyes hatást, melynél
141 3, XII | kenyerét, - nem ismervén azon életszükségeket, amelyeket
142 3, XII | egyszerűségének hiányait, s azon nagy és meghálálhatatlan
143 3, XII | magunkkal, hogy a civilizációnak azon értelmében kell közibénk
144 3, XII | győzzük irgalomfillérrel azon prófétákat, kik karavánonkint
145 3, XII | irigylem, és csak szánni tudom azon balgákat, kik önmagukat
146 3, XII | ültetik be.~Emlékszem én jól azon időre, midőn Magyarországban
147 3, XII | azonban inkább ez, mint azon sápadt és bágyadt halhatatlanság,
|