Rész, fejezet
1 1, IV | a válasz - hanem Holvagy Pista még a negyedikkel is megszerzi.~
2 1, IV | izent Fürgedről Holvagy Pista? - kérdi a hídvégi.~- Csak
3 1, IV | fürgediek. Ezt izente Holvagy Pista. Minden jót!~- Így megyen
4 1, IV | béresek közül:~- Hol vagy Pista?~- Itt vagyok, - mondja
5 1, IV | már elég volt! - mondja Pista oly nyugalommal, mintha
6 1, IV | eltávozának, csak Holvagy Pista mondá a cigánynak:~- Megküldöm
7 1, IV | kiáltja vissza Holvagy Pista, kinek nevét, íme megmagyaráztuk
8 1, IX | melynek elején Holvagy Pista nyújtóztat ki egy hosszú
9 1, X | így tova ne riasszák őket. Pista tehát engedelmeskedék, s
10 1, XI | érette az isten! - magyarázá Pista.~- Most értelek öcsém! -
11 1, XI | katona uram - mondja rá Pista.~- Nohát próbáljuk meg, -
12 1, XI | idején érjék be a pusztát.~Pista lassan ballagtában nagyokat
13 1, XI | egy-két vigasztalót, a végre Pista is megszólamlik:~- Sohase
14 1, XII| pusztai néppel.~Holvagy Pista most ért még csak a vigadozók
15 1, XII| fölültetünk reá!~- Föl ne ülj rá, Pista! - mondja egy öregasszony, -
16 1, XII| mennek, katona uram? - kérdi Pista.~- Éppenséggel oda sietünk
17 1, XII| adván a nagy hazugságnak. Pista pedig alig várta, hogy a
18 1, XII| Mire megvirradt, elment Pista a csapattal, Bowring úr
19 1, XV | legnyalkább volt Holvagy Pista, kit az újoncok tanítására
20 1, XV | Józsi elhalványult, midőn Pista a vállára csapott:~- Józsi!
21 1, XV | megyünk.~- Te! - mondja Pista - most már kardod is van, -
22 2, IV | bőrödet? - kérdi Holvagy Pista, kit azért adtak a sok újonc
23 2, IV | derékfájása.~Addig-addig beszélt Pista mindenféle háború-darabot,
24 2, IV | a bőrödet? - kérdi tőle Pista.~- Bár eladtam volna! -
25 2, IV | megszólítják. - Mondja neki Pista.~- Ezs a mi ágyúnk? - véli
26 2, IV | alásan, - mondja Holvagy Pista kemény hangon, - egymagam
27 2, V | még él, az egyik Holvagy Pista, a másik pedig Meddig Józsi,
28 2, V | ember nem más, mint Holvagy Pista és Meddig Józsi, kik illő
29 2, V | is fájdul meg! - mondja Pista.~- Gyilkos jószág ám az
30 2, V | kartácsolnak! - válaszolt Pista meglehetős dörmögéssel,
31 2, V | ne adjak? - kérdi Holvagy Pista.~- Magad is meginnád egy
32 2, V | inkább tüzet rakok, - mondja Pista, leszállván s egy rakás
33 2, V | itt az árokban; - mondja Pista.~- Te tán eltemetnél engem?~-
34 2, V | megszaladjon, hanem midőn Pista közelében vágott el egy
35 2, V | jámborabb? - kérdi viszont Pista, amannak szürke lovára célozva;
36 2, V | te is mindjárt! - mondja Pista, megsarkantyúzván lovát,
37 2, V | futnál Józsi? - gúnyolódik Pista.~- Jobb lesz, nézz arra
38 2, V | eltalálta mégis - mondja Pista, a lovat körülnézvén, s
39 2, VI | befogadni a sebesülteket, de Pista s a hídvégi szabadosnak
40 2, VI | könnyebben kimegyen belőled.~Pista azonban a fölügyelőhöz fordult,
41 2, VI | vesződjenek az urak vele, - mondja Pista, - ha már eddig elhordozott,
42 2, VI | beszéde után tudván meg, hogy Pista a lábvágásról hallani sem
43 2, VI | szól a szomszédba, hol Pista fejére húzta a pokrócot,
44 2, VI | Katonadolog! - mondja Pista, - hát miért mentél háborúba? -
45 2, VI | mondtad valakinek, - szól Pista, - idáig már régen felkötöttek
46 2, VI | rimánkodva mondja Pistának:~- Pista, ne tagadd meg kérésemet
47 2, VI | az ember! - szól vissza Pista némileg fölkapaszkodván,
48 2, VI | gondoltam, - jegyzi meg Pista, - hogy itt könnyebben elfekszem,
49 2, VI | Vittek bizony! - mondja Pista, a kocsisba kapaszkodva,
50 2, VI | a gazemberek, - beszéli Pista, - hanem most már nem is
51 2, VI | Ettől-e vagy mitől; de Pista napról-napra jobban szedte
52 2, VI | megtart most már! - mondja Pista; - mert sokáig lesz még
53 2, VI | ezt megmagyarázta volna Pista, akkorra már nénémasszony
54 2, VI | Egyet ígérjen meg édes Pista bácsi.~- Mi legyen az, galambom
55 2, VI | elfeledek vágni.~- Kedves Pista bácsi, elmegyek én könyörögni
56 2, VI | talán-talán meghozza még kedves Pista bácsit.~- És ha meghoznának,
57 2, VI | a dolgot.~- Rossz ember Pista bácsi, nem tudja, hányan
58 2, VI | Megjöttek az öregek, s minthogy Pista végképp fölgyógyulván, bekívánkozott
59 2, VI | találta volna az isten!~Pista legelőször is a kórházba
60 2, VI | Föl is az út, alá is!~Pista megnézte az írást, nevét
61 2, IX | nem volt más, mint Holvagy Pista, ki nem sokat okoskodott,
62 2, IX | csizmája bennragadt a sárban.~Pista ölbe vette a gyereket, s
63 2, IX | legkönnyebben is segél rajta.~Pista maga ment el a kastélyba,
64 2, IX | is az ágy szélét ülték, Pista azt mondja Andrásnak:~-
65 2, IX | ez ami grófunk, - mondja Pista - ez aztán az ember, meg
66 2, IX | másik, bátyám, - beszéli Pista; - mert ott a hely ki volt
67 2, IX | én is - mondja fölkelve Pista a padról, honnét az öreget
68 2, IX | Nincsen több! - hagyá helybe Pista, s Andrást haza ereszté,
69 2, IX | beszélgetésnek tanúja lehessen.~Pista megérkezett.~Az angol rögtön
70 2, IX | Nagyságos uram! - szól Pista, - nagy magyarnak tartják
71 2, IX | legjobbnak, - okoskodik Pista, - de tán megérjük az időt,
72 2, X | gróf, - s a megnyílt ajtón Pista köszöntött be, némi katonai
73 2, X | engedelmesen adá magát oda; hanem Pista megelégedett az odaengedéssel,
74 2, X | méltóságos uram, - jegyzi meg Pista, - engem akart meglőni a
75 2, X | méltóságos asszonyom, - mondja Pista, közelebb lépve, - talán
76 2, X | a kis szalagos szarvast Pista hozta haza.~- Szegény kis
77 2, X | szegény párát, - mondja Pista.~- Most emlékszem rá!~-
78 2, X | ember?~- Éppen az, - mondja Pista, - azért ha meg akar neki
79 2, X | jó éjszakát kívánt, s míg Pista a füveket szedte össze,
80 2, XI | őket, s minthogy Holvagy Pista csak úgy kiállt, mint a
81 2, XI | Visszaeresztettek a más világról, Pista? - kérdi megdöbbenve a szabados.~-
82 2, XI | Elevenen, pajtás, - mondja Pista, - hanem látom a te egyik
83 2, XI | kívánkozik a pajtása mellé?~- Pista! - mondja a hídvégi végig
84 2, XI | borsózva azon gondolatnál, hogy Pista azt is tudja, amiért az
85 2, XI | félre ne terelje ezt is.~- Pista! - mondja megint a szabados, -
86 2, XI | testemet a földön, - öcsém Pista, hagyj nekem annyi időt,
87 2, XI | meg nem halsz, - mondja Pista, - élj, ameddig tudsz, -
88 2, XI | kérdi: - mikor kapta kend?~Pista szóról szóra megmondá az
89 2, XI | Szétment aztán a bámuló nép, Pista megígérte a szabadosnak,
90 3, I | képű embert, kiért Holvagy Pista száz botot vállalt föl magára,
91 3, II | vitéz őrnagy uram, szegény Pista, nem tudom hol nyugszik
92 3, VII| mozsár, - mondja Holvagy Pista, - sorra eresztvén egy újabb
93 3, VII| hallanád, öcsém!~- Ugyan, Pista bácsi, - mondja a fiatalabb
94 3, VII| hogy azért, - hagyá helybe Pista, - valamennyinkről lehúzták
95 3, VII| ember vagy, - tréfálódzék Pista, - hisz mit ér a te ruhád? -
96 3, VII| tiedet.~- Hátha összefognánk, Pista bácsi? mi lenne akkor?~-
97 3, VII| franciát, öcsém - mondja Pista, hanem megint úgy maradnánk,
98 3, VII| szálakat kiválogathassa.~Pista hátraintett, hogy az ásókkal
99 3, VII| nagyon előre sietett, tehát Pista megszólítja Dunay grófot,
100 3, VII| a neve lesz az? - kérdi Pista.~- Nem édes barátom, hanem
101 3, VII| kiválasztván kiásás végett, de Pista közelebb lépvén a grófhoz,
102 3, VII| méltóságos uram, - mondja Pista, - legalább mikor leássák,
103 3, VII| hozni, azt is megengedem.~Pista hátra nézett, látta, hogy
104 3, VII| mindig halavány, rámutatott Pista a fiúra, s aztán a grófhoz
105 3, VII| vendégek nagy csoportja várta.~Pista elkíséré a vendégeket egész
106 3, VII| között.~- Na fiú, - mondja Pista, - cserélnél-e most egy
107 3, VII| Még a gróffal sem, hallja, Pista bácsi! - szörnyen örvendezve.~-
108 3, VII| voltak, ünnepi ruhában, és Pista nem is merte volna hinni,
109 3, VII| behelyezé az ágat, s Holvagy Pista rakni kezdé a földet, néhányszor
110 3, VII| nagyon régen! - mondja Pista, megismervén Kisfaludyt.~-
111 3, VII| emlékszem, uram! - mondja Pista, egészen megtömvén a fa
112 3, VII| is megmagyaráztatá, hogy Pista merre lakik, adandó alkalommal
113 3, X | nyújtott az elfáradt utasnak.~Pista koronkint megnézte a roskadozó
114 3, X | megölni, gyalázattal hal meg.~Pista megint győztes maradt, -
115 3, X | megismerte, hogy ámbár Pista sem bátrabb, de szíve nemesebb, -
116 3, X | valamiképp éhen ne vesszenek.~Pista volt a legutolsó vendég
117 3, X | künn szorítottak volna, és Pista nagyon észrevette, hogy
118 3, XI | Egyezség prókátorok nélkül.~Pista csak esteledésig maradt
119 3, XI | bajtársának kezét.~- Lásd, Pista, szebb úgy meghalni, ha
120 3, XI | amaz - tehát hazamenet.~Pista kocsiját a fiatalabb urak
121 3, XI | öreg Baltay kiment, - mit Pista is észrevett, s a grófnak
122 3, XI | nagyságos uram, - mondja Pista, - most már nincs mit titkolódznom,
123 3, XI | jól megöregedett, mióta Pista tartogatta, hanem azért
124 3, XI | kórházi felügyelő, - felel Pista, - hisz ott van az én nevem
125 3, XI | Nagyságos uram! - mondja Pista, - én még más szót is várok.~-
126 3, XI | vágta el az orvos. - mondja Pista, egyszersmind elbeszélvén
127 3, XI | Isten velünk! - mondja Pista, s egy negyed múlva már
128 3, XI | csárda előtt, mert megígérte Pista, hogy hírmondónak bármi
129 3, XI | Megbocsátott! - mondja Pista a szabadosnak, ki egy szót
130 3, XI | maradt egy helyben, míg Pista gőzölgő lovait a nyughelyre
131 3, XI | madárfészek elrejtőzködhetett, Pista megint az erdő felé legyen;
132 3, XI | nyughely várakozik reá.~Pista néhány csonka vitézt rakott
133 3, XII| úristennek, - válaszol rá Pista.~- Gondolja-e, miért jöttem
134 3, XII| láttam erre jönni, - véli Pista, - különben azt hinném,
135 3, XII| még közelebb mertek jőni, Pista kinyújtá a kezét, melyet
136 3, XII| becsületnek több nézője legyen, Pista pedig még mindig egy helyben
137 3, XII| szorított vele a nézők láttára. Pista pedig azt mondja Kisfaludynak:~-
138 3, XII| világon, uram, - mondja Pista födetlen fővel, - tegnap
139 3, XII| s elszéledtek a háztól, Pista levette melléről az érdempénzt,
140 3, XII| Midőn ezek is jóllaktak, Pista kibontja a kendőt, az aranypénzt
141 3, XII| mondtam uram, - ismétli Pista, - hogy ezt vágja el kétfelé.~-
142 3, XII| dolga van az úrnak? - kérdi Pista.~- Bíz édes jó barátom a
143 3, XII| dörmögvén magában, s midőn Pista elment, azt mondja legényének,
144 3, XII| dolgon, mi pedig menjünk Pista után, ki éjfél után nemsokára
145 3, XII| napkeletkor itt leszek! - válaszol Pista, lesegítvén vendégét a kocsiról,
|