bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 1, III | ember, kurta mentében, mely oly keményen be van gombolva,
2 1, III | öregúrnak, ki minden lépést oly keményen megtesz, mintha
3 1, III | Elmehettek.~Az egész dolog oly értelmesen lőn megmondva,
4 1, IV | fürgedi pusztán kezdődik oly kövéren, hogy néhanapján
5 1, IV | van, - ezért esik a váll oly messze a fejtől.~- Ahá!...
6 1, IV | nyugasztalván, amint előbb oly sokáig egy helyben bámult
7 1, IV | paraszt beszélné, - ez a nyelv oly atyafiságos birtok, melyen
8 1, IV | hosszú süvegben, s ráadásul oly okosan beszél, mint a lord
9 1, IV | tűnik szembe, még pedig oly szép, hogy mit sem csodálkoznánk,
10 1, IV | szélen pedig a leány ment oly következetesen, mintha kimérték
11 1, IV | minthogy a nagy pusztán oly messziről meglátszik az
12 1, IV | könyvnek legelső betűje, oly tisztán kilátszik az ember
13 1, IV | vad szokást keres, holott oly tiszta az erkölcs, hogy
14 1, IV | készíthet ez nékünk, hogy oly sokáig kell érte könyörögnünk!~
15 1, IV | helyből, mire a másik már oly közel csúszott, hogy könyöke
16 1, IV | kellene elvégezni, nehogy oly hamar kifáradjanak.~- Csak
17 1, IV | elég volt! - mondja Pista oly nyugalommal, mintha kévét
18 1, V | környékét, mely mindenütt oly tiszta volt, mintha húsvétnapra
19 1, V | távolságra lakott, de mégis oly távol estek egymástól, mintha
20 1, V | bizalmasan amaz, még pedig oly boldogsággal, mintha esküvőre
21 1, V | de nem is szokom!~Mindezt oly hamarjában elmondá a hajdú,
22 1, VI | lánya elé ment, a jó asszony oly boldoggá kívánta tenni gyermekét,
23 1, VI | míg a másiknak az apja oly szegényen halt meg, hogy
24 1, VII | épület köveit lopnák meg, oly szentségtelenné kezde válni
25 1, VII | illőn fogadhassa.~A fogadás oly ritka volt, minő akkor lehet,
26 1, VII | hisz ha a becsületes ember oly ritka nem volna, csodájára
27 1, VIII | akadályokat többé nem veszi oly korán észre, mint eddig
28 1, VIII | tétetett vele a falu felé; de oly lassan, hogy nem annyira
29 1, IX | világítás és állás minden oly szerencsésen van eltalálva,
30 1, IX | legyilkolni, mely mozgásában oly buján szép és ölni késztet...
31 1, IX | durranásért, mely az öldöklést oly boldogsággá teszi?~Nincs
32 1, IX | állatország előtt, s e véletlenben oly szépet talál, hogy az órának
33 1, IX | érnének, négy fiatal szarvas oly közel megyen át előttük
34 1, X | szolgált a vadász kényelmére, oly temérdek vala a vad.~- Ma
35 1, X | a vad, s a vezető nyomán oly következetesen ment az egész
36 1, X | előbbeni tizenhat ágas mellette oly közel ment a fánál, hogy
37 1, X | elől a kevély vad, s utána oly közel a másik, hogy szügyével
38 1, X | áll mereven egy helyben, s oly nyugodtan, mintha készen
39 1, X | a szabados a sűrűben oly kényelmes helyen áll, lehetetlen,
40 1, X | vad lelke, mely a bosszúra oly szomjas, hogy hatszor is
41 1, XI | az is adja megint tovább.~Oly lomhán mászott a hat ökör,
42 1, XI | alá nem nyergelték volna. Oly vitézül ölte és vágta már
43 1, XI | nem lőtte!~Hej! nem volna oly ritka madár az igazság,
44 1, XII | huszonnégy órai pihenési időt.~Oly csöndes volt az egész környék,
45 1, XII | egyéb éjjeli őr nincsen, oly mély a csend, mintha bekerítették
46 1, XII | a vastag a vékony mellé oly szépen odafért, hogy a vékony
47 1, XII | fölvergődni, mintha még oly magasra nyúlt volna az ég,
48 1, XII | fájdalom maga-magát mondja, oly furcsán lepi meg a hallgatót
49 1, XII | a legelső falut, - csak oly jót talál ott, mint íme
50 1, XV | föl kell keresnünk, hisz oly édes a megemlékezés, - és
51 1, XV | nótát végig ne várja, - mert oly keservesen szól a lassú
52 1, XV | végképpen csöndes volt, a zene oly tisztán kihallék az utcára,
53 1, XV | szükséges, mert a lassút oly eleven nóta követé, - hogy
54 1, XV | elszakadni a hangoktól, oly aprókat lépett, hogy az
55 1, XV | Mikor teszik önök azt oly dicsővé, minő a magyar zene?~-
56 1, XVI | nagyszerűségét, a legelső szónál oly közel érinté valami, hogy
57 1, XVI | minden ízben megragad az oly könnyen lelkesülő férfit, -
58 1, XVI | ha való, - ne fogyjon le oly hamar a ritka élv.~Gróf
59 1, XVI | hercegre, ki az egészhez oly véletlenül jutott.~A grófok
60 1, XVI | barátunk Magyarországról oly csodás dolgokat beszélt
61 1, XVI | tükör, melyben az alakok oly hűk, hogy sem jobbak, sem
62 1, XVI | a vásárból, hol a ló ára oly hirtelenül fölment, és Tolnai
63 1, XVII | akárhánnyal találkozunk, a bennülő oly savanyú képet csinál, mintha
64 1, XVII | akarata ellenére szavainak oly értelmet adnak, melyért
65 1, XVII | legszükségesebb igazságot is ezután oly sajátszerű formába önti,
66 2, II | hogy a becsületes hajdú oly nagy lélegzetet vőn.~- Az
67 2, III | nem látta, a többi pedig oly bámész, mintha mind ecetes
68 2, III | volna reá, minthogy ő azt oly híven teljesíté, - de volt
69 2, III | megcsontosodott hűségben egy oly érzelem, mely vérvegyületében
70 2, IV | annyi küzdelem után lett oly erős, hogy erősebb, mint
71 2, IV | beülte a félelem, s a cigányt oly nemeslelkűség szállta meg,
72 2, IV | vállalkozásnak, mely csak azért oly drága, mert ára nincsen, -
73 2, IV | eszébe.~Nem! nem! a fának oly sok ága van, mely törzséből
74 2, IV | törzséből hajlik ki, - s oly sok az a gyökér, melyeken
75 2, IV | élet, melynek végperce csak oly közönséges, mint az fogadó,
76 2, IV | perc alatt nyergében ült oly szigorral arcán, mintha
77 2, IV | áll már a földön, melyen oly gyakran botlik az ember:
78 2, V | erőszakolja az átmenetelt.~Oly nagyszerű látvány, hogy
79 2, V | fordult meg előttük az üteg oly közelgésre, hogy a kartácsolás
80 2, VI | ordítozott; de minthogy az orvos oly könnyedén kimondá rá az
81 2, VI | volt jó szénával, s benne oly puha ágyat vetettek, hogy
82 2, VI | köszönetet sem kívánnak érette, oly szívesen adják a hasznáért,
83 2, VI | bevégezte művét, s a fiú oly épen állt, mintha ott sem
84 2, VI | édes lelkem; de én látom, oly magas az az ég, hogy sokáig
85 2, VII | meggondolná, hogy lehet oly név, melyet fönséged előtt
86 2, VIII | mellette ülő jószágigazgatónak oly hangosan, hogy a tanár is
87 2, VIII | dolgot, elnézőbbek lőnek oly ember iránt, kinek jó tulajdonai
88 2, VIII | levélnek szavait.~A gróf oly meghatott volt, hogy még
89 2, IX | aztán másnak nem volna oly nehéz hinni, mint nekem.~-
90 2, X | rá az a kéz, mely rólam oly irtóztató gyanút vett le.~-
91 2, XI | fognak meg, s néha napján oly temérdek gardát9, hogy a
92 2, XII | körültekintett a teremben, hova oly nagy kínnal juthatott be,
93 2, XIII | szamarak fülét nem veszik oly gyakran igénybe, de annál
94 2, XIII | egyébiránt is, kivált most már, oly átkozott vékony papirosra
95 2, XIII | esetében az ország csak oly szűk leszen neki, mint Sümeg.~
96 2, XIII | félig vakmerőség, - nálunk oly kevés író van, hogy megcsudálják
97 2, XIV | Pál pedig maga is szintén oly egykedvű, mintha ő maga
98 2, XV | azonban ily roppant intézetben oly tömeg ember és annyi segéd
99 2, XV | kocsit húzni.~- És mégis oly makacsul ragaszkodik hozzájuk?~-
100 2, XVI | tudományokat, még pedig oly nagy szorgalommal, hogy
101 2, XVIII | okozott Magyarországon könyv oly sensatiot, (amint ott van)
102 2, XVIII | ismerné, s a zalai hegyek csak oly ismeretesek, mint "Pusztaszer",
103 2, XVIII | küldöttség, hanem ez a bemutatás oly futólag történt, hogy a
104 3, I | szét, melynek üres helyén oly térképet csinálnak, hogy
105 3, I | nekem, miért megyünk mi oly nyakra-főre vissza? Hisz
106 3, I | megelégedett, mert a tiszt oly pokróc goromba volt, mint
107 3, I | hibát a vezérek; hanem már oly nagy volt a hézag, hogy
108 3, II | ráverte a füstöt, s már néha oly kínosan nyeldekelt, mintha
109 3, II | lázsiás tallérral, mely oly kevélyen hullott a kalapba,
110 3, III | mellett danolni? - s íme most oly jó ízűen elsiránkozik rajta,
111 3, III | Ez mind egyhuzamban, s oly áradozó szeretettel, hogy
112 3, III | élete párja a nagy gondokat oly hamar egymagán feledje.
113 3, III | Kisfaludy, ha a hölgynek apja oly kérlelhetetlen volt.~- A
114 3, III(13)| Ez lőn a neve a később oly híressé vált keszthelyi
115 3, V | képe a lefolyó vízben csak oly kuszáltnak látszik, mintha
116 3, V | a munkát, mely rá nézve oly nagy kérdés, - mire a fiatal
117 3, V | zsebében hordoz, s melyet oly vidám képpel teszen ismét
118 3, VI | trágyadomb volt, s minden oly szegényes állapotban, hogy
119 3, VII | építenék.~Egykor az ősök oly kevesen voltak, hogy a legyőzött
120 3, VII | kétségbe a múltért? hisz oly dicső volt apáinknak múltja,
121 3, VII | kik a nagy boldogságban oly ügyetlenül álltak, hogy
122 3, VII | karddal, s az egész ember oly készen áll az ütközetre,
123 3, VII | Nincs bizony, - mondja oly komoly képpel, mintha meg
124 3, VIII | hogy egy kis búzakalásznak oly hosszú szalmaszála legyen,
125 3, VIII | mely holdvilágos éjszakán oly panaszos hangon szólal meg,
126 3, IX | embertől, ki e tettét úgyis oly gyakran korholta, s e gyámoltalanságában
127 3, X | Kenyeretlen" csárdára rohantok, oly éhes ott a gazda, hogy még
128 3, X | oldalzsebéből a rovást, mit oly régóta hordozgat magával, -
129 3, XI | már az orkán, de a hótömeg oly nagy volt, hogy egyes mélyedéseken
130 3, XI | apámat temették.~Minden oly megfoghatatlan, hogy a család
131 3, XI | Midőn a Bakony erdején oly sűrű lőn a falevél, hogy
132 3, XI | most már nem ereszté meg oly sebesen, mint máskor, hisz
133 3, XII | érdempénzt, s az egyszerű embert oly remegés fogta el, mintha
134 3, XII | élne a múltnak tükre, s oly jól esik meglátnia ősapáink
135 3, XII | számában olvasható.~Szerző oly ítéletet és véleményt ad
136 3, XII | legvadabb csikósnak is az esze oly tiszta, s ítéletei oly helyesek
137 3, XII | esze oly tiszta, s ítéletei oly helyesek és alaposak, hogy
138 3, XII | a polgári szabadság már oly magas mértékben ki voltak
139 3, XII | sok természetes észnek, oly messze hátra az európai
|