Rész, fejezet
1 Mon | egyet sem akarnak.~Édes jó barátom, tedd vissza pénzedet, -
2 1, I | mondja magyarul:~- Lásd barátom, ez a néhány száz ember
3 1, I | Legalább nincs maga, barátom, - vigasztalja a másik, -
4 1, I | Azt már nehezen hiszi, barátom; mert van annyi esze, hogy
5 1, I | bolondabb is?~- Mit gondolsz barátom, - véli az előbbeniek közül
6 1, I | otthon is megcsudálnak, akkor barátom egy ilyen bundás atyafit
7 1, I | könyvvel bírsz már?~- Bizony, barátom... van nekem már... körülbelül...
8 1, I | elvihetjük vissza Ázsiába, édes barátom, - s hogy embert ne kelljen
9 1, I | szaporodik évről évre?~- Hohó, barátom, - részes aratót, meg nyomtató
10 1, I | cselédből!... Apropos... barátom, láttál-e már valaha olyan
11 1, I | aki könyvet ír?~- Láttam, barátom, egyet, - Kazinczy Ferencet
12 1, I | Csak olyan volt az, édes barátom, mint akárki más; egyszerű,
13 1, I | viszontkérdé: hát te?~- No, tudod barátom,... ami azt illeti,... bizony
14 1, I | ha könyv mellett kapna, barátom, elátkozna, mint akiben
15 1, I | országot. - S így, édes barátom, nekem könyvet olvasni való
16 1, I | Éppen úgy, mint Bowring barátom angolul!~- No ez nálunk
17 1, I | Igen, kedves Bowring barátom, - néha szoktam egymagamban
18 1, II | Sohase vesződjék fiatal barátom, - mondja Bowring, - úgy
19 1, II | legkomolyabb való; mert lásd, barátom, engem is el tud kergetni,
20 1, III | szigorú! - véli Bowring.~- Barátom, - mondja a herceg, - senki
21 1, IV | én könyvből tanultam.~- Barátom! - mondja a herceg, - hát
22 1, IV | nyelvet.~- És mégis úgy van, barátom, - nálunk a legutolsó csikósbojtár
23 1, IV | tegyen úgy, mint egy jó barátom, ki egy egészen új vallást
24 1, VII | kisasszonynak is könnyű!~- Mindegy, barátom, - nem élek vele! - mondja
25 1, VII | mondja az öregnek:~- Na, barátom, lesz Enyingen gyönyörű
26 1, VII | mondja két vendégének:~- Na barátom, ha földialmával élünk,
27 1, VII | beszéd folyamára.~- Bowring barátom, ön a juhokról beszél.~-
28 1, XII | Ázsiából ideértek, kedves jó barátom, nem hogy még egész Európát
29 1, XII | kereséssel, - indítsa meg barátom a legelső falut, - csak
30 1, XIII| neki szép szóval: édes jó barátom, látod, én nem érek rá veled
31 1, XIII| Sohase szentenciázzunk, barátom! - mondja az öreg, - ítélet
32 1, XIII| A jó reménységet, édes barátom, - hogy ha isten segítségével
33 1, XIII| én mily vidám vagyok.~- Barátom! - mondja Baltay, bánatosan
34 1, XIII| elhagyta az öcsém, - prókátor barátom. Mennyit ér az én pesti
35 1, XVI | kerül, - nem hiszem, fiatal barátom, hogy ezt ok nélkül tetted
36 1, XVI | Dunay; - mi kincset leltünk, barátom, s én magamra vállaltam,
37 1, XVI | lelkesült hangon mondja:~- Barátom, e kis munkát akarom elolvasni, -
38 1, XVI | hozzá ez irat?~- Elmondom, barátom, - mondja Dunay elhelyezkedve
39 1, XVI | Bécsben!~- Nohát, - édes barátom, mondja Festetics nagy lélegzettel, -
40 1, XVI | láthatjuk meg?~- Holnap reggel, barátom, - mondja Festetics, - hanem
41 2, I | volt a tiszta jövödelem?~- Barátom, - mondja Baltay, - ennünk
42 2, I | zsebbe megyen a haszna, édes barátom, - a tehenekre nyerget úgy
43 2, I | esztendőt, ahol érjük.~- Barátom, - nekünk mívelt gazdákra
44 2, I | magunkhoz kell őket emelnünk.~- Barátom, minden vasárnap nálam eszik
45 2, I | asztalon ringassam!~- Nem úgy! barátom, hanem ha valamivel többet
46 2, I | haszontalannak tartod?~- Nem mondtam barátom semmit.~- De azt akarnám,
47 2, I | füvészkertben elültetjük.~- Ejnye, barátom, én meg nem győzöm pusztítani,
48 2, I | Baltay.~- Majd oda is elérünk barátom, - hanem most követem tanácsodat,
49 2, I | mondja az építőmesternek:~- Barátom, az épületek mind emeletesek
50 2, I | kezdted?~- Kicsinyre, édes barátom.~- Ugyan kérlek - mondja
51 2, IV | tenném! - feleli Festetics.~- Barátom, Krisztus isten fia volt,
52 2, IV | áldozat leszek?~- Lehetsz barátom, - de én is szívesen lennek, -
53 2, IV | számoltatik.~- Nyugodjunk meg, barátom, - veszély ideje van, hol
54 2, VIII| gróf.~- Hány óra, kedves barátom? - kérdi az angol.~- Most
55 2, VIII| fölbontatlanul a levél.~- Bowring barátom, - mondja a gróf némi komolysággal, -
56 2, IX | mondja Andrásnak:~- Kedves jó barátom, - kerüljön ide előre, -
57 2, IX | az enyingi herceg.~- Jó barátom, talán járt azon a mi vidékünkön?~-
58 2, IX | élhetett volna.~- Hát hallotta, barátom, miképpen halt meg?~- Nem
59 2, IX | gyöpön.~- Ejnye, édes jó barátom, - de jó, hogy találkoztunk,
60 2, IX | most mit gondol, kedves jó barátom, melyik lőtte agyon?~- Azt
61 2, X | nem messze az ajtótól.~- Barátom, - szólal meg a gróf, hadd
62 2, X | Bátran szorítsa meg, jó barátom, - méltó rá az a kéz, mely
63 2, X | tehettem.~- Csak azt mondja meg barátom, él-e még az az ember?~-
64 2, X | mert maradt ideje rá.~- Jó barátom, - szól közbe a gróf is, -
65 2, XII | sem akar beereszteni Csapó barátom? - kap a szóba amaz.~- Még
66 2, XII | Tehát nem hiszi, Csapó barátom, hogy a herceg nekem engedelmet
67 2, XII | beeresztem.~- Nem tréfál, Csapó barátom?~- Nem én, uram; mert tetszik
68 2, XII | Azt gondoltam, kedves barátom Csapó, hogy azt eldobja.~-
69 2, XII | itt benn.~- A patvarba, barátom, Csapó, - csak nem viszek
70 2, XIII| okoskodik Bowring úr.~- Szja, barátom, - nálunk könyvet írni félig
71 2, XIII| más közönséges ember.~- Barátom! - mondja az angol némi
72 2, XIII| alá van készítve.~- Nézze barátom, - itt van a munka, egészen
73 2, XV | Rég eljöttél Pestről, barátom? - kérdé az alispán.~- Még
74 2, XV | otthon legyek; mert tudod barátom, - mondja a prókátor - hogy
75 2, XV | Száz, meg száz helyett, barátom; képzelj magadnak néhány
76 2, XV | Bakay, Baltay...~- Megállj barátom, - mondja az alispán, -
77 2, XV | mondja az alispánnak:~- Barátom, csakugyan annyira megszeretted
78 2, XV | alispánnak.~- Ha megalkuszunk, barátom! - mondja az alispán.~-
79 2, XV | ingyen.~- Te nem is gondolod, barátom, hogy előbb nekem minő fontos
80 2, XV | Nekem ez a hír, édes barátom, éppen egy pesti házat ér,
81 2, XV | hanem az igazság, drága barátom, az igazság, azt keressük
82 2, XV | mire az orvos elmaradt.~- Barátom! - szólal meg az alispán, -
83 2, XV | szavaidból gyanítom. Édes barátom! - mondja az alispán, -
84 2, XV | korlátja nem akadályozza.~- Barátom! - mondja Galiba, - én prókátor
85 2, XV | a derültségnek.~- Orvos barátom, - mondja Galiba, - ön okos
86 2, XV | egyszersmind folytatja: orvos barátom bizonyosan valami okosat
87 2, XV | házba fogná önt beültetni?~- Barátom, - mondja Galiba karon fogva
88 2, XV | előbb meghalna.~- Orvos barátom nagyon szereti a tréfát,
89 2, XV | levélért, - értette orvos barátom?~- Szóról szóra! - mondja
90 2, XVI | Hát miért is jött édes jó barátom?~- A Baltay-pörért jöttem! -
91 2, XVII| be is következett.~- Öreg barátom, - mondja a herceg, - búcsúzni
92 2, XVII| Valamit akar mondani Csapó barátom!~- Kegyelmes uram, kár volt
93 2, XVII| nem kell nyitva feledni.~- Barátom, ön mindent megtett; hanem
94 2, XVII| tudtam volna kötelességemet.~Barátom, egy fáradt utasnak még
95 2, XVII| tőlök legelőször kérnek; - barátom, én legelső kérésemet legutolsó
96 2, XVII| másik.~- Az vagyok édes jó barátom, - felelé Kajári.~- Éppen
97 3, I | szemközt fordulhatnánk.~- Barátom! - szól nehéz szívvel a
98 3, I | útravalót is adnak, Püspöky barátom, egy kis gyalázatot, hogy
99 3, I | senkinek háborúba menni.~- Barátom, - engem meg nem szalasztanak, -
100 3, III | Hány fia van, kedves jó barátom? - kérdi az egyik csoportban
101 3, III | lesz.~- Okosan beszél, édes barátom uram, - hagyá helybe a másik,
102 3, III | miért? hanem: muszáj! Lássa, barátom, ez az én bajom, mi lesz
103 3, III | csak theoria mind, édes úri barátom, - ha eső nincs, azért annak
104 3, III | folytatja: praxis kell oda, úri barátom, meg száz esztendős kalendáriom, -
105 3, III | mellette szól.~- Számlálta barátom uram, a keszthelyi gróf
106 3, III | kérdésre válaszokat adjon.~- Barátom! - mondja Dunay Festeticsnek -
107 3, III | temérdek vendége lesz, s így, barátom, aki a malomba jár, végtére
108 3, IV | Ne fogadjon, fiatal barátom, - mondja egy kopasz fejű
109 3, V | szoptatni hoztad föl.~- De, barátom - mondja Baltay - tudom
110 3, VI | mit is akartál mondani, barátom? - kérdi a fiatal barátot,
111 3, VI | vörösödött.~- Már elfeledém, barátom! - mondja még mindig pirulva
112 3, VII | kérdi Pista.~- Nem édes barátom, hanem vannak és voltak
113 3, VII | hogy még életben van.~- Jó barátom, - mondja Kisfaludy, - sohasem
114 3, VII | Legelőször is azt mondja meg barátom, hol lakik?~- Keszthelyen,
115 3, VII | valami kérni valója? lássa, barátom, én sokban segíthetek.~-
116 3, X | a bejövő kocsistól:~- Jó barátom, nincs széna a bakon?~-
117 3, X | abrakom van.~- Adja a lovaknak barátom! - mondja a szabados és
118 3, X | gazdának.~- Van-e fája, édes jó barátom?~- Az erdőnek legmélyében
119 3, X | két ártatlan cselédet.~- Barátom! - mondja a gróf megriadva -
120 3, X | kénpapírszeletet forgatván kezében.~- Barátom, - mondja a gróf, - egy
121 3, X | ebből a világból, hallja, jó barátom, - mondja András, - majd
122 3, X | későn mondja meg, édes jó barátom, hogy rövid életünkben is
123 3, XI | Megtartottam eddig.~- Barátom!... - szólal meg újra a
124 3, XI | gróf kérdi tőle.~- Édes jó barátom, adósok nem akarunk maradni! -
125 3, XI | kár volna itt hagyni.~- Barátom, - unszolá a grófné, - gyerekem
126 3, XI | azért megilletődve kérdi:~- Barátom, könnyezik?~- Jól esik ez
127 3, XI | be.~- Mi jót hozott édes barátom? - kérdi nagy szívességgel
128 3, XI | Mit mondjak még, édes jó barátom?~- Hogy nemcsak nem átkozza
129 3, XI | intézetet, elégülten mondja:~- Barátom! A mi szerepünk eddig tart, -
130 3, XII | valója van.~- Emlékszik-e barátom azon napra, midőn az erdő
131 3, XII | megemlékezzék, kedves jó barátom, - mondja Kisfaludy, oldalzsebébe
132 3, XII | erdőnél?~- Ketten, édes jó barátom, de hisz elég isten csudája,
133 3, XII | pajtásomat.~- Holnap, ha jöhet barátom.~- Elmegyek, uram, korán
134 3, XII | ezt vágja el kétfelé.~- Barátom, - mondja az aranyműves,
135 3, XII | éppen azt akarja kedves jó barátom, megcselekedhetem; - okoskodék
136 3, XII | kérdi Pista.~- Bíz édes jó barátom a számtól esik el a falat,
|