bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 1, I | Ahá! - szól az angol nagyon figyelve, s egy rajzónt,
2 1, III | majdnem kifelé tolta; de nagyon meglátszott, hogy a szomszédházat
3 1, V | engem ez a két láb, aztán ha nagyon megszalasztom őket, attól
4 1, V | olyan vagyok én, mint a vas, nagyon rá kell ütni, hogy más formája
5 1, V | vigyázva kell tennünk; mert nagyon egyenes földön lakunk, a
6 1, VI | hogy azt a szegény fiút nagyon megszántad.~- Oh, édesanyám,
7 1, VII | a stibli, meg a bugyogó nagyon szaporodik, - s a fiatalember
8 1, VII | megölelve a fiút, kit az öreg nagyon is szeretett.~- Előbb urambátyám
9 1, VII | tudod, hogy Éva asszonynak nagyon beszámítottam a paradicsomot, -
10 1, VII | az öccsétől hallott hír nagyon gondolkodóba ejtette.~Itt
11 1, VII | legalább húsa van, s nem kell nagyon megéhezni, hogy az ember
12 1, VII | grófot az ő mértéke szerint nagyon könnyűnek találta, s az
13 1, VII | mértékre vette, s mentségére nagyon keveset talált.~A hatalmas
14 1, VII | forrásain végig tekintvén, nagyon élénken kezdé tapasztalni,
15 1, VII | érti.~A két fiatalember nagyon is megérté az öregúr szavait,
16 1, VIII | szabados, ki a kévehányást nagyon megunta a meleg nyárban,
17 1, VIII | közben néhány atyafival nagyon összebarátkozott.~Meddig
18 1, VIII | mely a reggeli órákban nagyon szívesen künn kujtorog az
19 1, XII | abból, mit a másik néha nagyon is ingyen beszél.~Bowring
20 1, XIII | nem szeretem, hogy olyan nagyon gondomat viselem, - véli
21 1, XIII | azt, mikor az ember ilyen nagyon megokosodik.~- Ez mind megilleti
22 1, XIII | már csak azt látom, hogy nagyon sok bolondság van ezen a
23 1, XIII | urambátyám?~- De már ehhez éppen nagyon okos ember vagyok, húgomasszony, -
24 1, XIII | véli Baltay, - mert az nagyon okosan van kigondolva, föl
25 1, XIII | nyomorult hazádon?"~- Látom! nagyon is látom! - kiált föl Baltay.~-
26 1, XIV | csakhogy az okos állat nagyon hamar megtanulta, mit kell
27 1, XIV | mert az övé.~Ez már aztán nagyon odadülleszkedett a gyermek
28 1, XIV | szegénynek adjon, mikor az nagyon rászorul.~A fiú elcsöndesedett,
29 1, XIV | véleménye volt a hajdúnak és nagyon kereste az alkalmat, habár
30 1, XIV | a külországi bolondságok nagyon drágák, - s ezt a robotban
31 1, XIV | taszigálódott valami; - ami aztán nagyon is szívéig ért, - és végre
32 1, XV | mondja az első, - ide vagy nagyon jókor jöttem, vagy igen
33 1, XV | Mit? - kérdi a nádor a nagyon komoly részben elmerülve.~-
34 1, XVI | haza szabadságra Bécsből.~- Nagyon örülök! - mondja Tolnai
35 1, XVI | hej! az a szép menyecske nagyon messziről haza tudja hívni
36 1, XVI | sarat felszítta s kivévén a nagyon tócsás helyeket, a lovak
37 1, XVII | végét sem látták, hanem azt nagyon is fejükbe vették, hogy
38 2, I | aztán akit észreveszek, hogy nagyon tüled jár, hátához verem
39 2, I | zalavölgyi országút, mely itt nagyon horgos levén, egy átvergődő
40 2, I | föl, s minthogy az öregúr nagyon rostálgatá a dolgot, utóbb
41 2, II | Sok van még benne bácsi?~- Nagyon sok, édes fiam, - eltart
42 2, II | fohászkodék egyet András, - nagyon is mondta.~- Tán rosszul
43 2, II | uraknak; mert mondja, hogy nagyon kivedlenek a magyar szokásból, -
44 2, II | hanem attól félek, hogy nagyon szegletesre hagyja.~- Attól
45 2, III | András kiment, Baltayt nagyon meghatá a néhány szó, és
46 2, VI | combjában a nagy sebet látta, nagyon megcsóválta fejét.~- Van-e
47 2, VI | s elgondolá, hogy milyen nagyon félhet az ellenség, ha egy
48 2, VI | zokogástól~- Kedves húgom, - nagyon értem, hogy adósság fejében
49 2, VI | bácsit.~- És ha meghoznának, nagyon elölről kellene kezdenem
50 2, VII | a nádor - látom, önöket nagyon sokáig hagyták búsulni, -
51 2, VIII | tanár úrnak ritka tudománya nagyon is kitűnt; mire a gróf azt
52 2, IX | szoktassák; mert a gyerek otthon nagyon a deákszó után éhezett,
53 2, IX | Keszthelyre szánta.~Baltayt nagyon megviselte az út, de egyszersmind
54 2, IX | nehéz hinni, mint nekem.~- Nagyon akarja tudni, bátyám?~-
55 2, IX | kezet, s a nyakas magyarnak nagyon jól esett, mikor az angol
56 2, X | leveti a mentét, mi annyiból nagyon egészségére vált, hogy míg
57 2, X | mondja András, ki különben nagyon hamar megalkudott volna
58 2, X | él-e még az az ember?~- Nagyon hiszem, hogy él; de ez az
59 2, XI(9)| A garda száraz húsu, nagyon tüskés, de igen jó ízű hal
60 2, XI | pedig elgondolhatjuk, hogy nagyon kevés ember van, aki cserélni
61 2, XI | meg, tisztelt olvasóim, nagyon szép erkölcs, midőn a férfi
62 2, XI | meg ezt a kis igazságot, - nagyon szánandó volna másképp tenni,
63 2, XII | jutván eszébe, hogy Csapó nagyon megkülönböztette azt, amit
64 2, XIII | hét darabnál s ha éppen nagyon fújja a füstöt a pipájából,
65 2, XIV | minthogy ezt nem mondják, nagyon meglátszik, hogy csak minden
66 2, XV | teszen kést.~Galiba Pál uram nagyon megszorult az orvos körmei
67 2, XV | az orvos körmei közt, és nagyon megörült, hogy a vacsorának
68 2, XV | vagyok, - nem hiszem, hogy nagyon sokáig vigyem, míg élek,
69 2, XV | alispántól elbúcsúzhassék; de nagyon sokáig kelle várnia, mert
70 2, XV | meghalna.~- Orvos barátom nagyon szereti a tréfát, pedig
71 2, XV | engem ilyen bolond föltétel nagyon megkárosít.~- Na, ha meghal
72 2, XVI | hogy a pap belesüljön; mert nagyon szeretett kérdezősködni,
73 2, XVII | helybe Csapó.~- Hibáztam, nagyon hibáztam, - mondja a herceg
74 2, XVII | voltával éltünk, hogy bizony nagyon olcsóért köszönjük meg,
75 2, XVII | imádkozom érte, - aztán nagyon nem szeretném, ha valami
76 2, XVIII| az a katona, az az őrnagy nagyon szótalan ember.~- Pedig
77 3, II | vélik olvasóim.~Az még nagyon korán volna, hogy ő könyvet
78 3, III | konstitúciót nem kért; ha nagyon megéhült, téglavetésre és
79 3, III | ácsorgó meghallgatja, s ha nagyon föl vagy nagyon lemegy,
80 3, III | meghallgatja, s ha nagyon föl vagy nagyon lemegy, megbámulja, de ária
81 3, III | napon bizonyosan valami nagyon közönséges értelme van,
82 3, III | rendbeállítottam, az 1-ső nagyon neszes, aztán mindjárt bolonddá
83 3, III | s a szerencsét az észtől nagyon megkülönböztetjük, - katonáskodásunkról
84 3, III | mennyit hajdan, és még mindig nagyon hisszük, hogy gyertyaszentelőkor
85 3, IV | ebédet, mi bizonyosan ma nagyon jó ízűn esett neki, nem
86 3, V | Széna tér felől, s ha valaki nagyon elunta magát Pesten, elment "
87 3, V | ült le, s minthogy a nap nagyon melegen sütött, ő is levetette
88 3, V | kitől fiatalabb korában nagyon sok furcsaság kikerült.~-
89 3, V | Dunayék a szeptemvirékkel nagyon összejártak, s itt már lehetetlen
90 3, V | egymásra, s ők ezt egymásnak nagyon is elhitték.~- Édes apjukom! -
91 3, V | nemsokára végítéletre kerül, nagyon elszomorodott, mintha félne,
92 3, V | töri fejét, minthogy ő is nagyon jól tudta, hogy olyan viszonyba
93 3, V | megelégedjék; csakhogy ő nagyon sokkal többet tanult, minthogy
94 3, V | is kell, a kunyhó pedig nagyon szellős lakás lesz; de hát
95 3, V | lesz szó, s a fáradságot nagyon megérdemli.~Imre magához
96 3, V | levelet, melynek tartalma nagyon is meglepte.~Mindenesetre
97 3, V | furcsa szokás, hogy a jó szót nagyon is megvárjuk?~Jó barátim,
98 3, VI | sétány sarkánál volt egy nagyon kicsiny imaház, melyből
99 3, VI | csakhogy András most már nagyon meggazdálkodta a lépést,
100 3, VII | berkenyefákig. Festetics nagyon előre sietett, tehát Pista
101 3, VII | állott már.~- Ő méltósága nagyon megkívánta talán a berkenyét?~-
102 3, VII | mégis mind az ötnek vajmi nagyon jól állt ez a kis ügyetlenség,
103 3, VII | tovább a kocsmárost, hanem nagyon érzékenyen vette, hogy a
104 3, VII | maradjon ideje hálálkodni, - nagyon szépen kérem uraságodat,
105 3, VII | akart bejönni hozzám.~- Nagyon nagy nekem az a kastély,
106 3, VII | nagyságos úr is mond egy verset, nagyon sokáig tanulja!~- Tudom,
107 3, VII | valamint az egész hallgatóságot nagyon meglepte; de meg inkább
108 3, VII | megvénülni?~- De bizony már nagyon megpuhulok, nagyságos asszonyom, -
109 3, VII | láttuk mi egymást?~- Egyszer, nagyon régen! - mondja Pista, megismervén
110 3, VIII | kikelet.~Félre azokkal a nagyon okos emberekkel, előttük
111 3, VIII | fiúnak megmondja, de az öreg nagyon megröstellte volna, ha a
112 3, VIII | igyekezett is András, Baltay nagyon hamar észrevette Imrét s
113 3, IX | módi-fejkötőt kívántál meg nagyon, hogy úgy apróra válogatsz?~-
114 3, X | szorítottak volna, és Pista nagyon észrevette, hogy a szabados
115 3, X | rögtön hozzá, mert már a nők nagyon érzik a hideget.~- Csak
116 3, XI | szólal meg újra a szabados, - nagyon elfáradtam már e földön -
117 3, XII | jöjjön ide, ha a citromot nagyon szereti; valamint aki kávéhoz
|