Rész, fejezet
1 1, I | míg a másik megelégedett annyi nézegetéssel, hogy szemközt
2 1, I | hiszi, barátom; mert van annyi esze, hogy otthon a magtárba
3 1, I | mondja:~- Pajtás! Mikor lesz annyi magyar könyv, hogy egy bolt
4 1, I | hogy ez egyszerű ember annyi utcán keresztül min csudálkozott.~
5 1, II | legelőször termeszt, annak adok annyi földet ingyen tíz esztendőre,
6 1, III | megértette a szót, hogy még annyi mentséggel sem élt, mennyivel
7 1, III | ment ki-ki dolgára és csak annyi mondanivalónk van, hogy
8 1, IV | képzelek mást mint angolt, ki annyi ideig mozdulatlanul megálljon
9 1, IV | bért rendelt, miért aztán annyi ember vágyik ide, hogy a
10 1, IV | hol az ütlegekben lesz annyi bőség, hogy az egyik fél
11 1, IV | senki számba, ahány szó, annyi ütleg bizonyosan kerüli;
12 1, IV | civakodásban, s addig maradt annyi szünet, hogy a béres fönnhangon
13 1, V | ha tudniillik maradt még annyi idő, hogy véle néhány szót
14 1, V | ruhában megy oda, máskor pedig annyi papirost szegeztet a kapujára,
15 1, V | kiliti búcsún húszat, ez annyi, mint harmincöt, - tegnap
16 1, V | egymás boldogtalanságáért annyi esztendeig pörölgetnek, -
17 1, VII | rovogatnánk is okkal-móddal, azt annyi szabadsággal tennők önmagunk
18 1, VII | szem alá, - ennek aztán annyi engedelem sem lesz, mint
19 1, VII | a házas zsellér is csak annyi helyet foglal el, mint akármely
20 1, VII | csapatban igen is, leszen annyi, - de leszen olyan is, melyben
21 1, VII | semmi? - kérdi Csapó.~- Annyi legföljebb - mondja a herceg
22 1, VII | hova a Baltay-családnak annyi évi civakodása szállásra
23 1, VIII | szarvas még mindig bírt annyi bátorsággal, hogy az embertől
24 1, IX | de az állatnak nincsen annyi félelme, hogy egy lépést
25 1, XI | meg nem undorodik senki; s annyi ember fölé egyetlen óriási
26 1, XI | öcsém! - mondja a huszár, - annyi, mintha én vágtam, te meg
27 1, XI | szarvas vadászatról, volt ott annyi, hogy a szénát is leették
28 1, XIII | ezt a dolgot.~Midőn már annyi idő eltelt, hogy a megboldogultat
29 1, XIII | esztendeig! tehát legyen bennünk annyi becsület, domine spectabilis,
30 1, XIV | arra a gondolatra, hogy annyi jó falatért már az istenre
31 1, XIV | meg senkit.~Andrásban volt annyi tapintat, hogy a fiút megcirógatta
32 1, XV | szólongatott volna, s e kis körben annyi bizalom uralgott, hogy mindenik
33 1, XVII | kell, - de bár soká várták, annyi száz közül senki sem akart
34 1, XVII | meglátszék, elszánta magát annyi száz helyett kikaparni a
35 2, I | Elhiszem, hol nincsen annyi föld, mint nálunk, - hol
36 2, IV | élő tanúja önmagának, hogy annyi küzdelem után lett oly erős,
37 2, IV | ponyvasátor belseje csak annyi kényelmet adott, hogy a
38 2, IV | utolsó orvosságképpen csak annyi van hátra, hogy katonaszabály
39 2, V | nélkül tevé e mozdulatot, de annyi nyugalommal, hogy a kantárszárát
40 2, V | némán állnak, de még mindig annyi tekintéllyel, mintha valami
41 2, VI | tudván a személycseréről, annyi ember közt ismerkedésre
42 2, VIII | kapkodta föl a ruhát, - és volt annyi sütni valójuk, hogy értették
43 2, IX | zöld mentéje volt, melyen annyi volt a sújtás, mintha egy
44 2, IX | emberek közül csak egynek volt annyi esze, hogy elgondolta, hogy
45 2, IX | tudok!~- Még sem lenne az annyi édes bátyám, mintha maga
46 2, IX | mondok, - akár meghaljak annyi titokkal is, mennyit most
47 2, X | családnak legalább is leszen annyi jó tulajdonsága, mink egy
48 2, X | föl a jó istennek, hogy annyi gondot felejtett rajtam, -
49 2, XI | nap, az alkonynak maradt annyi világa, hogy a falábas embert
50 2, XI | olyan embernek, mint ő, ki annyi embert vert a pad alá, s
51 2, XI | megkönnyebbül; aztán nemcsak annyi a baj néha, hogy a pohár
52 2, XI | panasztalan áll meg; de mikor annyi ember zokogás nélkül könnyezik,
53 2, XI | egy szempillantás alatt annyi nedves szemet látunk, ne
54 2, XI | volna másképp tenni, mint annyi ezer, - s ha ott vagyunk,
55 2, XI | öcsém Pista, hagyj nekem annyi időt, hogy szakadozott lelkemet
56 2, XI | talán most már megérdemlem!~Annyi búbánat volt a nyers szabadosnak
57 2, XI | ebben az, ami jó; de elég annyi, hogy fölzaklatott lelke
58 2, XII | herceget! - véli az alispán annyi daccal, mennyi szükséges
59 2, XIII | közönségnek legnagyobb része annyi idő óta egész máig nem veszi,
60 2, XIII | kis cicusnak alig marad annyi ideje, hogy vékony körmével
61 2, XIII | fiatal leány, - nincsen annyi türelme, hogy még azt ne
62 2, XIV | amit egy tót ember hisz; de annyi mindenesetre gyanús, hogy
63 2, XIV | bírák olvasták, - tehát csak annyi a való, hogy ezek hírét
64 2, XV | intézetben oly tömeg ember és annyi segéd közt a hiba addig
65 2, XV | levél elolvasása közt csak annyi idő telt el, mennyi éppen
66 2, XVI | mehetett; de utóbb volt annyi esze, úgy tetette magát,
67 2, XVII | nagy ember, kinek szívében annyi szeretet fért el, és most
68 2, XVII | fáradt utasnak még marad annyi ideje, hogyha rászorult,
69 2, XVII | nézzünk körül, tán lesz annyi vigasztalódásunk önmagunkért,
70 2, XVII | végképp meghalunk-e, úgy marad annyi nyom, mely becsületes embernek
71 2, XVII | mely becsületes embernek ad annyi vigasztalást, hogy tetteit
72 2, XVII | végigjárhatnám az országot s benne annyi jelest találnék, hogy födetlen
73 2, XVII | találkozott, Dunaynak csak annyi vétke van ő irányában, hogy
74 2, XVII | nagyságos uram, nekünk annyi, mintha tűz volna, - bizony
75 2, XVII | ki, hogy kend mit akar?~- Annyi az egész, nagyságos uram -
76 2, XVII | sokszor nagyságos uram, aztán annyi jó voltával éltünk, hogy
77 2, XVII | ember jelen legyen, csak annyi ember maradván otthon, mennyi
78 2, XVIII| mondá a sok verset, és csak annyi időt vett, míg az öreg egy-egy
79 2, XVIII| foghatott, pedig végtére már annyi volt az ügyvéd, orvos, mérnök,
80 3, I | ösztönszerűleg tépte szét, mert annyi volt az ígéret, hogy ígéretnek
81 3, I | előbbeni helyén, s ha csak annyi embert állíthat föl a támadó
82 3, II | éppen úgy elunta magát, annyi ezer könyv közül könnyen
83 3, III | a földön, - neki az csak annyi gond, mintha mindenik helyett
84 3, III | gazdát, hogy már nem röstell annyi ember szeme láttára hegedűszó
85 3, III | fegyvergyakorlat őnála csak annyi, mint az énekesnél a skála,
86 3, III | nehezére, ha elmondta, s annyi esztendei tapasztalás után
87 3, III | szabták is el, mégis maradt annyi értéke az apró szeleteknek,
88 3, III | hisz azért fáradt, az ember annyi ideig a latin nyelv tanulásával,
89 3, IV | elkölt, s az étvágynak jutott annyi, hogy a második ételig most
90 3, V | fiatal már mégis találkozott annyi szóra, hogy ők semmi esetre
91 3, VI | becsület volt a fürdőnek, ha annyi úri vendég meglátogatta
92 3, VI | merte megmondani, s bírt annyi türelemmel, hogy tíz évnél
93 3, VII | emberek mondák azt, hogy annyi millióra szaporodtunk, hogy
94 3, VII | becsülettel.~Hát ennyi emberben annyi életrevalóság sem volna,
95 3, VII | rakásra, s meglátják, hogy annyi anyagból egy új nemzetet
96 3, VII | nemzetet lehet megint építeni.~Annyi bánatot és örömet mondtak
97 3, VII | szólna is.~Mit siránkozunk annyi századon keresztül? ha összedűlt
98 3, VII | terhét, ne feledjük, hogy annyi millió még temérdeket elbír.~
99 3, VII | leghamarább szétmegy a világon, annyi, mintha azoknak is adnám.~
100 3, VII | volna kemény hajdú létére annyi ember előtt elcsöppenteni, -
101 3, VII | egész társaság, s legalább annyi jutalma volt, hogy mindenki
102 3, VIII | elkéredzik a földről, hol annyi bolondság közt ti tudósok
103 3, IX | ez a pör el lesz ítélve, annyi mintha ezt a két gyermeket
104 3, X | benyomta, és eresztett be annyi friss levegőt, mennyit elállhatott, -
105 3, X | kályha, melynek a gazda adott annyi eledelt, amennyi belefért,
106 3, X | favágáson kívül megelégedett annyi dologgal, - hogy a parazsat
107 3, X | hanem a padláson nem volt annyi abrak, hogy egy torkos egér
108 3, X | kidűlni, s a tetejére raktak annyi tüskét, hogy az esőnek erejét
109 3, X | e dibdáb népnek lábainál annyi legyen, mint a forgács,
110 3, X | Dunay elébe lép és először annyi idő után megszólítja az
111 3, XI | gondolja, amit most, - nekem annyi, mintha kezet szorítana
112 3, XII | pedig kaputban járunk, és annyi nyelvet beszélünk! hát még
|