Rész, fejezet
1 Mon | mulatságot leljen; hanem tudatot, mire elég szükségünk van.~A régi
2 1, I | kiindult egy alak egymaga, s mire visszajött, hozott magával
3 1, I | megkérgesedett bundáját megrázván, mire a legelől álló fattyúk rémülve
4 1, I | dörmögé a herceg magyarul, mire Bowring úr kíváncsi lőn.~-
5 1, II | csengettyűt keményen megrázva, mire a komornyik ijedten rohant
6 1, III | biztatja Kajárit a herceg, mire amaz szóról-szóra elsorolá
7 1, III | számtartó Kajári Pál neve mellé.~Mire Kajári Pál eszére tért volna
8 1, IV | tiszteletteljesen várta a kérdést, mire felelnie kelljen.~- Ispán
9 1, IV | nélkül élvezhesse a látványt, mire nem igen sokáig kelle várakoznia;
10 1, IV | mondja a béres egy helyből, mire a másik már oly közel csúszott,
11 1, IV | lepedőket! - mondja a béres, mire a hídvégit egyike saját
12 1, IV | könyökét eltaszítja az útból, mire aztán vége a diplomáciai
13 1, IV | oldalasnak feje felé célozván, mire amaz fejét védené karjával,
14 1, IV | Vesd nekem a hátadat! - mire a többi hirtelen él az óvatossággal,
15 1, VII | ugyanazt a szarvasra csatolá, mire az sebesen a falu felé rohant.~
16 1, VII | ide! - mondja az öregúr, mire András kezdé a pipákat osztogatni,
17 1, VII | pipát Andrásnak visszaadván, mire az még inkább kínálta.~-
18 1, VII | megmondjuk legközelebb, hogy mire, addig előbb nézzük meg
19 1, XI | elandalodott bérest fölébreszté, mire az végig nézvén a hat ökrön,
20 1, XI | lőn az egyhangú válasz, mire a háziasszony az idegen
21 1, XII | el is fogyasztják akkora, mire odaérnek? - kérdi kétkedve
22 1, XII | szóért magam is levenném.~Mire megvirradt, elment Pista
23 1, XIII| megelégedett szónoklatával, mire a prókátor sem pro sem contra
24 1, XIV | csontra nevelik, - hogy legyen mire ráhízlalni majd a sok zsírt.~
25 1, XIV | verekedjék, - mondja András, mire a gyermek egészen vörös
26 1, XIV | kéz alól a gyereket, tehát mire ez az idő bekövetkeznék,
27 1, XV | utolsó közül az egyik, - mire számolhatunk?~- Mindenre,
28 1, XV | lőn az újabb kérdés, mire aztán a hátulsók közül az
29 1, XVI | Magunkat rekommendáljuk! Mire a gróf magára hagyván a
30 1, XVI | rekommendáljuk! - mondja ismét, mire a gróf megint nem vált el,
31 1, XVI | inkább kigombolni, hogy mire az olvasmány feléhez érne
32 1, XVI | haza; mert megesteledik, mire haza érünk.~Szomorúan mentek
33 1, XVII| szomszédországból is áthallott, mire aztán Zala megyében kihirdették
34 1, XVII| hirdették ki a nemesi fölkelést, mire a rémülés még nagyobb lőn;
35 1, XVII| kegyetlen sorstól.~Éppen mire Budára érhetne a küldöttség,
36 1, XVII| mellől elpusztulhatott, s mire a gyűlés után kocsijához
37 1, XVII| szekrényből átnyújtván, s mire eszébe jutott volna neki
38 2, I | az micsoda?~- Kutyatej.~- Mire való lesz?~- A füvészkertben
39 2, I | kedve van, jelentse magát.~Mire a mindenféle sok napszámos
40 2, I | elültetik - hallja kend, - már mire való ez mind?~- Majd a mi
41 2, I | Hát a kőművesmajszter mire való?~- No, még ez nem nagy
42 2, I | megfogadnám én, - ha volna mire, - igazítá helyre a gróf, -
43 2, I | ennek a grófnak az esze!~Mire Baltay ráadásul mondja:~-
44 2, II | meglátta, megcsóválta fejét, mire a gyermek egész balhiedelemmel
45 2, II | strázsának! - mondja odább, mire a gyermek fájdalmai dacára
46 2, II | mondja lelkesülten a gróf - mire András csodálkozni kezdett
47 2, III | heveredett, oldalba rúg, mire az kínosan vonítva ment
48 2, III | apja kardját is elcseréli.~Mire készen volt a lefaragással,
49 2, IV | parancsa van az ezredre lőni."~Mire megvirradt, a legénység
50 2, V | izgalomban bódulni kezdett, s mire megállt, egy irtóztató roppanás
51 2, VI | mondja még a fiú bolondjában, mire a felügyelő nevetve, de
52 2, VI | a kocsioldalhoz ütődék, mire a gazdag természeti erő
53 2, VI | némileg fölkapaszkodván, mire aztán a másik is jámborabb
54 2, VI | úgy is agyondurrantanak.~Mire ezt megmagyarázta volna
55 2, VIII| egy jókora lökés nélkül, mire a legéberebb gyakornokokból
56 2, VIII| Jaj, a gróf úr itt van - mire a népség mozogni kezdett,
57 2, VIII| tudománya nagyon is kitűnt; mire a gróf azt mondja a mellette
58 2, VIII| ország nem érdemes rá, - mire azt mondja a gróf.~- Nos, -
59 2, IX | elkaphatta, égő arcához érinté, mire aztán András is elhallgatott
60 2, IX | gond a hallottak után, hogy mire kivette a tűzszerszámot,
61 2, X | csinál?~Aludt már Baltay, mire András azt mondja - előbbi
62 2, XI | lelke elcsöndesedett, s mire jel adaték a rendbe állásra,
63 2, XII | más is mondott ilyesmit; mire ő azzal válaszolt, hogy
64 2, XV | jaj neked szegény igazság; mire meglelnek, csakugyan letépnek
65 2, XV | alispán karonfogá Galibát, mire az orvos elmaradt.~- Barátom! -
66 2, XV | az orvos elég érthetőleg, mire Galiba majd hanyatt vágta
67 2, XV | alispán, ha addig meghalna, mire ön haza ér.~- Bíz, én nem
68 2, XV | a pincébe érjen, - hanem mire a levél olvasásnak vége
69 2, XVI | megbízott elég világosan, mire aztán megint elolvasta Csapó
70 3, I | egész katonai szigorral, mire a jámbor ember elnyelte
71 3, I | felkapott egy fazékszedő botot, mire a táborkari tiszt kardot
72 3, I | rövidséggel beszélte a dolgot, mire a parancsnok átlátta, hogy
73 3, I | kapott, okvetetlenül meghalt, mire a behorpadt sisakot fejéről
74 3, I | mondja megint a tiszt, mire aztán a cigány is megereszté
75 3, II | újra a kérdett, nem tudván mire vélni a dolgot.~- Ha nála
76 3, II | volt az újabb kérdés, mire a cigány csak az igazat
77 3, II | mellett nem sajnálván a szót, mire megnyugtatásul mondja Püspöky.~-
78 3, II | Kisfaludy hiányzék, hanem mire észrevették, már ő is bejött
79 3, III | a nagyságos asszony, de mire az ajtó kinyílt, olyan barátságos
80 3, III | azért senki sem hal meg, sőt mire a füst eloszlik, még azt
81 3, III | úgy volt, meg amúgy volt; mire némely olvasóm már kész
82 3, III | egy ládafiókba söpré, s mire a lány a nagy keresésből
83 3, III | hogy a kendő már megvan, mire az egész részvéttel nézi
84 3, III | Cserebogár, sárga cserebogár" - mire az öregasszony olyan zökögőre
85 3, III | kérdi háta mögött egy hang, mire a hölgy hátrafordult, s
86 3, IV | hogy nincs meg; de hogy mire kelt el - azt nehéz volt
87 3, IV | kiverje szeméből az álmot, mire a vendéglőbe érnek, hol
88 3, IV | voltaképpen mit akarnak húzni, mire aztán a kocsmáros kutyái
89 3, IV | három, négy szakaszt is, mire Baltay, mintha csak magának
90 3, IV | tételt elfordítva mondott, mire Baltay megint szólt, de
91 3, V | mindig lógva hagyta a vállán, mire aztán a másik ember sem
92 3, V | nézve oly nagy kérdés, - mire a fiatal kiadó nem győzött
93 3, V | nem írna - véli András, mire aztán mégis engedett, s
94 3, VI | számítsd össze, aztán meglátod, mire mennyit adtál?~- Könnyen
95 3, VI | félévre? mennyit költött el és mire?~- Itt van kedves bátyám, -
96 3, VIII| is vigyáz jobban?~- Hát mire vigyázzak, édes András bácsi? -
97 3, IX | kiáltott egy nagyot az öregúr, mire Galiba térdei megreszkettek,
98 3, X | lassankint elhamvadt, s mire fölébredt, már a hamu is
99 3, X | kocsisával a törésen ballagott, s mire a két nő ki akart a gróf
100 3, X | bizonykolja az öreg, mire Dunay elébe lép és először
101 3, X | Dunay a múltakra célozva, mire Baltay a gróf kezét megfogván
102 3, X | egyes csomóiba kapott, s mire egy része elégett, a nedves
103 3, X | szent a béke köztünk.~Mire bemelegedett a kályha, Baltay
104 3, XI | hanem kezet szoríta vele, mire aztán azt mondja a szabados:~-
105 3, XI | bizony-bizony ráértünk már egyszer.~Mire beesteledett volna végképpen,
106 3, XII | ember lássa példának okáért!~Mire föltűzte Kisfaludy az érdempénzt,
107 3, XII | Elmegyek, uram, korán reggel, mire megvirrad előre ott leszek;
108 3, XII | fölkantározta lovait, s mire megvirradt, már a Bakonyban
109 3, XII | esnék nekik az az új élet, mire a költő tolla feltámasztá
|