Rész, fejezet
1 1, I | No lásd!... aztán te mégis azt mondod, hogy csak olyan,
2 1, II | történt semmi.~- De tért mégis kell választanunk.~- Én
3 1, II | jobbágyainak szigorú, de mégis - édesapja!~- Jó; én pedig
4 1, III | azt mondja: "Egyszer csak mégis egyenes lesz ez az utca."~
5 1, IV | fognánk ekkora embert?~- És az mégis ember!~- De hol van keze,
6 1, IV | lóg egy kis levél, s így mégis nekem van igazam, hogy elhagyott
7 1, IV | megszokja a jobb nyelvet.~- És mégis úgy van, barátom, - nálunk
8 1, IV | jöjjön, hova ők mennek; de ha mégis eljő, megverik csupa erőpróbálásból,
9 1, IV | megnyílott bele; de a béres mégis azt mondja:~- Kocsmáros
10 1, V | kőfalköznyi távolságra lakott, de mégis oly távol estek egymástól,
11 1, V | húgomasszony; mert aztán mégis eszünkbe jut; ami tíz esztendő
12 1, VI | sem fogja megmondani; de mégis meg kell tudni.~A legközelebb
13 1, VI | minduntalan elvesztik, aztán mégis azt fájdítják, aztán lesz
14 1, VI | az én anyámnak hat volt, mégis elfogytunk, párosával is
15 1, VII | állat bármennyiszer megállt, mégis előbb ért a kertbe, melynek
16 1, VII | hogy a Zsuzsi szolgáló mégis csak jobban meg tudja nyomni
17 1, VII | csak átlátom, hogy az isten mégis csak jobban tudja, mint
18 1, VII | táblabíróságot akarnánk kigúnyolni, mégis meg merjük mondani, hogy
19 1, VII | aligha szükségünk nem lesz.~- Mégis megköszönöm!~- Talán az
20 1, VII | némi egykedvűséggel, de mégis úgy, mintha ezzel a juhászatot
21 1, X | mennyire mehet be; - de mégis, hogy maga ne legyen, Pistát
22 1, XI | uram, hanem vagy ötezer mégis van, s mindnek édes apja.~-
23 1, XII | álltak, ezáltal födve lévén, mégis hallhaták a beszédet, vígan
24 1, XIII | fülelt a beszédre, mintha mégis kitöréstől félne.~- Okosan
25 1, XIII | Baltay elhalványodva, - tehát mégis nekem van igazam!~- Miben?
26 1, XIII | három hónapi kutatás után mégis talált egy emberre, kit
27 1, XIII | Bizony domine, - maga mégis okos ember, - mondja Baltay
28 1, XIV | kellene is zörrenni, - de mégis elmondhassa.~- András! -
29 1, XVI | meghallgatni; hallom, érzem, és mégis kételkedem benne.~- Tehát
30 1, XVI | könnyebben mentek, azonban mégis öreg este lőn, midőn a sümegi
31 1, XVI | hallod-e, Sándor, - ez a gróf mégis bolond ember!~Így ért az
32 1, XVII | újságíró sem volt, hanem azért mégis kiütött a háború, és csak
33 1, XVII | amit nem várt, de mitől mégis igen tartott.~Nyugtalan
34 2, I | ha ily jó kívánság dacára mégis meghalt volna, nevét most
35 2, I | útmutató fát is, hanem azért mégis nagy hírre vergődött, azon
36 2, I | kocsis hajts", azért estére mégis Keszthelyre értek.~- Na,
37 2, I | de azért Keszthelyen mégis mindenki tudta, hogy ő a
38 2, II | hogy tán az embernek száján mégis legkönnyebben megyen ki
39 2, III | fránya egy ember kend, aztán mégis megengedte kend egyszer?~-
40 2, III | a mostani puhaságért, - mégis kezdi belátni, hogy nem
41 2, III | Festetics sem dohányzik, azért mégis ember a talpán, - bár sok
42 2, IV | vagyok; de azért a törvény mégis szent marad, és ha kell,
43 2, IV | isten fia volt, s anyja mégis megsiratta, mikor dicsősége
44 2, IV | féltené, hogy e kötelék tán mégis megtágulhatna?~- Nem! -
45 2, V | verje meg, bizony eltalálta mégis - mondja Pista, a lovat
46 2, VI | a felügyelő nevetve, de mégis fejcsóválva ment a másikhoz,
47 2, VI | mit csináljak? hogy lelkem mégis kárba ne vesszen.~- Ha megteszed,
48 2, VI | jobbat gondolni, minthogy mégis valami irománya legyen,
49 2, VIII | legéberebb gyakornokokból egyik mégis fölébredt, s midőn a grófot
50 2, VIII | politika nehéz tudomány, mégis sokan megtanulták; hátha
51 2, IX | megállni, hanem bemenet mégis fölkapta előbbeni formáját,
52 2, XI | megenni nem bírja mind, tehát mégis koldus marad a nagy szerencse
53 2, XI | gondolja az ember, aztán mégis csak talál egy ösmerőst,
54 2, XI | csikarja ki a könyűt, és mégis egy szempillantás alatt
55 2, XI | egykor megszokott ösztön mégis rendbe sorakoztatá őket,
56 2, XI | látom a te egyik lábadat mégis ott csípte a pokol ajtaja.~-
57 2, XII | esküt elmondá, a három ujját mégis fönnfeledte.~Az előszoba
58 2, XIII | nemes ember. Azonban az már mégis szégyen gyalázat, hogy Himfynek
59 2, XIV | átkozott feledékenység) és mégis mennyi perköltséget liquidál,
60 2, XV | eresztem el az urat.~- És ha mégis el akarok menni? - okoskodik
61 2, XV | kénytelen a kocsit húzni.~- És mégis oly makacsul ragaszkodik
62 2, XV | Baltay contra Baltay pör mégis a körmendi levéltárban van!~-
63 2, XV | ruhát a prókátorok.~- Végre mégis megtaláljuk!~- Meztelenre
64 2, XVI | a felelettel; - de utóbb mégis meggondolta, hogy a fiú
65 2, XVII | helyzetből valami okos módon mégis menekülnie kell, mert mióta
66 2, XVII | pedig azért, hogy egyszer mégis a szomszédokkal jó napokat
67 2, XVIII| akart nyitni a szobába, mégis mindannyiszor valami hátrahúzta,
68 2, XVIII| akár nem, azért itthon mégis tekintetes úr lesz.~Míg
69 2, XVIII| tőlem kitelhetik.~- Ennyi mégis sok lesz, nagyságos uram!~-
70 2, XVIII| fejét megcsóválva, - már mégis szerettem volna megkérdezni,
71 3, II | közül is akadt ember, ki már mégis meg akarta látni, hogy a
72 3, II | alázatosan, - hanem kár volt mégis ilyen vastagon kihúzni,
73 3, II | azért tartogatott, ha talán mégis akadna egy ember, ki az
74 3, II | kész inkább hazudni, de mégis olvas, - örvend a gróf, -
75 3, II | legbecsületesebb emberek a földön, és mégis a könyvet nem veszik meg,
76 3, III | Úgy, de a felső ablakok mégis nyitva vannak, - mondja
77 3, III | már ezt megszoktam; hanem mégis gondoltam valamit édes lányom, -
78 3, III | hatodszor szabták is el, mégis maradt annyi értéke az apró
79 3, III | megegyeztek abban, hogy a jelenben mégis ebül vagyunk.~A csoportok
80 3, III | hogy nagy ember.~- Pedig mégis volt ám annak egy kis esze
81 3, III | katonája volt, mint nekünk, mégis mennyiszer győzött.~- Persze
82 3, III | gróf?~- De a világos haszon mégis mellette szól.~- Számlálta
83 3, III | szaporítani?~- Nem egészen azt, de mégis olyant, hogy a közönségnek
84 3, III | kis vonakodással bár, de mégis megcsókolta, neki sem esett
85 3, IV | embernek hitte is magát, mégis szívesen hallgatta, ha még
86 3, IV | elbeszélt, hogy megmutassa, mégis mi vált ki belőle.~- Édesapám
87 3, IV | hanem az mindegy, csakhogy mégis rákaptak, jó volt az úgy
88 3, IV | ön is elfeledhette, aztán mégis úgy van, mint én mondám.~-
89 3, V | magadhoz veszed öcsémet?~- Mégis könyörögsz! - neheztel a
90 3, V | szépen elballagtak, s azért mégis alig győzték a sok süveglést,
91 3, V | érték, s a két fiatal már mégis találkozott annyi szóra,
92 3, V | véli András, mire aztán mégis engedett, s feltörte a levelet,
93 3, VI | oldalról kerülni, - talán majd mégis eloldózik a nyelve.~- De
94 3, VII | szívesen időzném e képnél, mégis inkább kedves szívesen időzném
95 3, VII | szívesen időzném e képnél, mégis inkább kedves olvasóimra
96 3, VII | csak annyit mondok, hogy mégis mind az ötnek vajmi nagyon
97 3, VII | a sok ösmeretlen között, mégis sokan ösmerik, mit ő maga
98 3, VII | csak délig koplal.~- De tán mégis volna valami kérni valója?
99 3, VII | körünkön kívül esik, hanem mégis említetlenül nem hagyhatánk
100 3, VIII | Végre addig huzakodott, hogy mégis kiszabadult, az ablakhoz
101 3, VIII | megláthatta.~- Tehát Galiba mégis jó helyen tapogatott! -
102 3, IX | valamelyik meg nem egyez, mégis csak ítéletet kell hozni.~-
103 3, IX | arccal, mintha tán ennek mégis jobban örülne, mint a megnyerésnek.~-
104 3, IX | rohanjon; mert most már mégis értette a nagyságos úr,
105 3, XI | fizet senki.~- De tőlünk mégis elveszen valamit.~- Semmit
106 3, XII | hanem azt gondoltam, hogy mégis szebben esik ki az úr keze
107 3, XII | százszor is elhegedülteti, mégis újra reávágyik.~Én hiszek
108 3, XII | hanem civilizációra már mégis nem szorultunk, - és ha
109 3, XII | leveleiből is kitetszik, - mégis mindenki tudja most már,
|