Rész, fejezet
1 Mon | Mondanivaló~Egy magyar könyvvel megint több; - hanem azért kérek
2 1, III | kárt ne csináljon; de lám, megint itt van a panasz, tehát
3 1, IV | izenetet elmondják, s midőn megint a malomba mennek, már megvan
4 1, IV | válasz, midőn a kocsmáros megint bort tett a vendégek elé,
5 1, IV | magára hagyván az angolt, ki megint a párbeszédre figyelt.~-
6 1, IV | a fölkapaszkodók helyére megint új embert vernek földhöz,
7 1, VI | ráillik, kire nem akasztják.~- Megint búsulni akar, édesanyám? -
8 1, VI | belőle siralmas történet, megint egy özvegyasszony, meg annak
9 1, VII | szolgáljam kendet?~- Mi lelte már megint a nagyságos urat? - mondja
10 1, VII | egyszersmind intve Andrásnak, ki megint elvonult egy ablakmélyedésbe,
11 1, VII | pótolja ki.~- Hát eggyel megint kevesebben leszünk? - mondja
12 1, VIII | ingerlé a bóduló állatot.~Megint megállapodék, hogy tájékozza
13 1, X | hogy célba lőjenek rá.~Megint néhány szarvas akar a vonalon
14 1, XI | másiknak, hogy az is adja megint tovább.~Oly lomhán mászott
15 1, XII | elveszett az egyik fény, s megint újra előbukkant, amint a
16 1, XII | Vesződség az öcsém, - megint csak le kellene tenni a
17 1, XII | édes cselédem, - mondja megint az öregasszony, - hát azért
18 1, XIII | jusson,... ha tudniillik megint ezt cselekednéd,... mondja
19 1, XIII | az öreget, kit a vér majd megint elragadt.~- No lássa, milyen
20 1, XIII | az, amit nem ő csinált.~Megint nagyot nyelt az öreg, -
21 1, XIII | véli a hajdú - mikor már megint olyan fönnhangon beszél,
22 1, XIII | megmondom.~- Kuriózus vagyok.~- Megint fölvesszük a port.~- Leváljuk? -
23 1, XIII | kiigazításul egyszersmind, - hogy megint szisztáljuk.~- Azt ne cselekedjük
24 1, XIII | mondom, hogy nincs meg, - és megint nincs meg, - felesel a hajdú,
25 1, XIV | negyed óra alatt az úrfi megint összebarátkozék régi ösmerőseivel,
26 1, XIV | nem várná, hogy megüssék.~Megint elvörösödött a gyermek és
27 1, XIV | adománya, és ha akarja, megint visszaveszi, - mert az övé.~
28 1, XIV | ráérek, bejöhet az úrfi megint.~- Csak egyet mondjon még
29 1, XVI | istállóba, az előbbeni urat megint ott lelék, s most már semmit
30 1, XVI | mondja ismét, mire a gróf megint nem vált el, hanem erősíté,
31 1, XVII | a szobát, midőn a cseléd megint bejött, s jó hangosan mondá:~-
32 2, II | s attól gyógyul meg, ha megint megbékélhet.~A gyermek ezalatt
33 2, II | leült az ágy mellé, hogy megint fölolvasson neki, mit az
34 2, III | Mernék fogadni, hogy kend megint a tanítóhoz küldte azt az
35 2, VI | könnyezik az öregasszony, - megint oda eresszünk, hol a sántaság
36 2, VIII | kálomista ember, igenis!~Megint más tárgyra mentek át, s
37 2, IX | elfeledkezvén a pipáról, megint visszatette.~András mindenféleképen
38 2, X | egymás körül, a dajka azonban megint bejött, s a kis gyermek
39 2, XI | másik sánta, a harmadik megint másféle, amint a kard, puska,
40 2, XI | úgy kiállt, mint a többi, megint hamar megismerte a falábosok
41 2, XI | ezt is.~- Pista! - mondja megint a szabados, - azt tudod,
42 2, XI | hanem mikor fölgyógyultam, megint berukkoltam.~- Most már
43 2, XI | a későbbi évek egyikében megint tetemesen szaporodott, a
44 2, XIII | így néhány ismerősünkkel megint csak ott találkozunk.~Azon
45 2, XIII | rettentő sok karmolás, - ez megint a diák, oskolába vitte magával
46 2, XIII | eleje, amott a hátulja,... megint odább, - beszélget saját
47 2, XIV | jön, és esküdözik, hogy megint hozzányúltak az ő portékájához,
48 2, XV | hogy a törvényszünet végére megint otthon legyek; mert tudod
49 2, XVI | elég világosan, mire aztán megint elolvasta Csapó a levelet
50 2, XVI | pedig nincsen ott, hogy megint odább indította volna.~-
51 2, XVI | kend, tegye zár alá, hogy megint el ne tévedjen.~András hirtelenében
52 2, XVIII| háborúra vitte a beszédet.~- Megint közelít a francia! - kezdi
53 2, XVIII| öreg elvörösödött, hanem megint összeszedte magát, hisz
54 3, I | kevesen ismerjük - szól megint a nádor.~- Pedig ha látták
55 3, I | aztán a csapás elérkezett, megint azt mondja:~- Kisfaludy! -
56 3, I | ha nem futsz! - mondja megint a tiszt, mire aztán a cigány
57 3, II | is legyen szerencsénk, ha megint ölünk egyet, hisz termett
58 3, II | meglátta, hogy az ispán megint rá akar gyújtani, nem tudta
59 3, II | harmadszor verné el, Baltay megint visszafordult:~- Hová való
60 3, II | mondhatom meg.~- Ha megmondod, megint kapsz egy tallért.~- Akármennyiért
61 3, II | Azért, hogy nem mentem megint vissza a győri ütközet után.~-
62 3, II | most teszi, - hanem látom, megint fordít egy lapot s fordítás
63 3, II | perc; tehát a szemüveget megint föligazítá, s a megízlelt
64 3, III | türelmetlenkedni kezdett:~- Már megint hozza az ördög. - beszéli
65 3, III | odább, - csak nem akar már megint menni? - isten úgy segéljen,
66 3, III | vendégnek, pedig mikor elmegy, megint morog és egy álló óráig
67 3, III | összenyargalta az udvart, s éppen megint új fordulót tett az emeleten
68 3, III | s igen természetes, hogy megint kézre kerül, mint a mosott
69 3, III | engem bolonddá senki.~Ez megint egy szusszal volt elmondva,
70 3, III | hogy reggelig elzokogna, ha megint eszébe nem jutna, hogy a
71 3, III | újabb szemrehányás - már megint hogyan megríkatott bennünket.~-
72 3, III | nem cselekszem.~- Hát lesz megint valami történet?~- Elkezdtem
73 3, III | történet?~- Elkezdtem már egyet megint, talán egy hónap alatt készen
74 3, III | Tudom már mi lesz! már megint meghalnak! - mondja Baltayné.~-
75 3, III | mondja az öregasszony - már megint meg akarta ezt is halatni,
76 3, IV | én, kedves fiam, - mondja megint, - s inkább elnézném, hogy
77 3, IV | ilyenre is használja az ember.~Megint beszélt az ifiúr, s amint
78 3, IV | valamin, vagy akadozott, már megint mondá az öreg:~- Nem úgy
79 3, IV | elfordítva mondott, mire Baltay megint szólt, de már éppen a csöndbe
80 3, V | lehettél, mikor az a kis sző...~Megint köszöntött valaki, s így
81 3, V | engesztelé ki a nőt, ki csakugyan megint a csapába jő.~- Ez az Imre,
82 3, V | Dehogy szereti! - beszéli megint az öreg, éppen azt akarván,
83 3, V | volt reá az ellenvetés, ami megint; egy új töltés volt, hogy
84 3, V | nyájassággal, csak faragjon le megint egyet; majd a harmadiknak
85 3, VI | kártyázni akarók ültek.~- Jaj, - megint koldusok, - mondja az előbbi
86 3, VI | vittem ki üresen, behozhatom megint.~- Egye kend meg maga!~-
87 3, VII | anyagból egy új nemzetet lehet megint építeni.~Annyi bánatot és
88 3, VII | öcsém - mondja Pista, hanem megint úgy maradnánk, mint voltunk, -
89 3, VII | levelet, eltette, elolvasta, megint elolvassa, megint eltette,
90 3, VII | elolvasta, megint elolvassa, megint eltette, s tán tovább is
91 3, VII | megírva.~- Csak ne búsuljon megint a nagyságos úr, mert aztán
92 3, VII | nyomhatta szét, s mikor megint kinyitá a szemét, a nagyságos
93 3, VII | franciának sincs? - kérdi megint egy másik.~- Annak sincs, -
94 3, VIII | van ni! - egy csibe már megint a kertben sétál.~- Hadd
95 3, VIII | bámulva látja, hogy Imre megint az ablaknál van, Jolán pedig
96 3, IX | kíváncsisággal, mit Galiba megint nem értett.~- A kúria megrendelte,
97 3, X | gyalázattal hal meg.~Pista megint győztes maradt, - nem tudja
98 3, X | azonkívül a megfogyott élelmet megint kipótolja.~Néhány órával
99 3, XI | kocsist, s a ló - abrakot kap megint. - A pénzdarab leesik, felveszik
100 3, XI | róla a port, zsebre teszik megint, - senki sem emlegeti többé,
101 3, XI | s egy negyed múlva már megint az erdő felé tartott. Baltay
102 3, XI | történetet, midőn Baltayval megint végignézék a keszthelyi
103 3, XI | elrejtőzködhetett, Pista megint az erdő felé legyen; de
104 3, XI | messze, mindenfelé; ki szedi megint azt össze?~A hitetlennek
105 3, XII | gazdát az udvaron találja.~- Megint látjuk egymást! - mondja
106 3, XII | ébredését megelőzték.~Ha megint akad olyan olvasóm, ki azt
107 3, XII | igaz volna! - mondom, ha megint akadna olyan olvasóm: kérem,
|