Rész, fejezet
1 1, I | hozott magával vagy háromszáz embert, felét aprót, felét öreget,
2 1, I | édes barátom, - s hogy embert ne kelljen fogadnunk, felét
3 1, I | részes aratót, meg nyomtató embert találsz; de az írót nem
4 1, I | láttál-e már valaha olyan embert, aki könyvet ír?~- Láttam,
5 1, I | Hogyne láttam volna? - ilyen embert már akkor is megnéztem volna,
6 1, I | szívvel nézi a kikérdezett embert, és megmagyarázá az angolnak,
7 1, II | látjuk azt a két fiatal embert is, kikkel első fejezetünkben
8 1, II | megállít maga körül néhány száz embert, minthogy a háztetőket nézi,
9 1, II | s azt a másik egyszerű embert elszabadult vadnak. Uraim,
10 1, III | Ispán uram! két hídvégi embert láttam ott kinn, mindkettőnek
11 1, IV | angol - hol fognánk ekkora embert?~- És az mégis ember!~-
12 1, IV | hozzá kedve.~- Ösmer egy embert, ki könyveket tudna írni?~-
13 1, IV | majd mindenikbe raknak egy embert a fürgediek. Ezt izente
14 1, IV | fölkapaszkodók helyére megint új embert vernek földhöz, a korcsma
15 1, IV | egyik vagy másik fejbe vert embert kiviszik a kúthoz, hol addig
16 1, IV | megbukik, s hogy a fölbőszült embert a béres most már nem fogja
17 1, V | Illik is itthagyni az embert, mikor már harminc esztendeig
18 1, VII | ilyen utóbb elhiszi, hogy az embert még szajkóvá teheti. 3-or,
19 1, VII | alakunkkal, mint Plátó, mikor az embert kétlábú tollatlannak mondá,
20 1, VII | szánandó, midőn egy vékony embert azért röhög meg, mert vékony,
21 1, VII | megbecsüléssel, az őszülni kezdő embert bemutatva, - ön ez iratcsomót
22 1, IX | szomj, mely a legjózanabb embert bolonddá teszi, s minden
23 1, IX | szenvedélyt.~Megadóztatá az embert a szokatlan látvány, - bámulásnak
24 1, XI | külön megsiratni azt a sok embert, kiket útjában megöl, maga
25 1, XI | zavará meg az ébren álmodozó embert, ki most éppen azon nyugodott
26 1, XI | tehát megkérdezte a legelső embert, hogy nagyságos Baltayné
27 1, XI | ember, ki az ilyen koros embert megneveti, hogy azt is elbeszéli,
28 1, XI | bolonduljon meg úgy, hogy az embert szarvasnak nézhesse? Ennyivel
29 1, XII | lehetne harangozni minden embert. Az angol szívesen elkószált
30 1, XII | légben, csalta maga után az embert, s Bowring úr könnyedén
31 1, XIII| De mikor megharagítják az embert!~- Haragudjanak meg, édes
32 1, XIII| kell tenni mai világban az embert, mert isten úgyse úgy vedlik
33 1, XIII| magammal, hogy ezen erővel két embert földhöz vágnék, - ha rágondolok,
34 1, XIII| hogy akár megszalassza az embert!~- No hát nem kiáltok...
35 1, XIII| prókátorát, egy csontig száradt embert, hogy pénzért veszekedjék
36 1, XIII| nem volt; tehát ezt a jó embert fiával fölrakatta egy kocsira,
37 1, XIII| elhozta magával, hogy a fiából embert nevelhessen kénye és kedve
38 1, XV | kitóduló zenehang vezeti el az embert egyik utcától a másikig,
39 1, XV | magát.~Hányszor hagyja el az embert a közös gond nyűge, a hivatali
40 1, XV | rendelének.~A legelső nyolc embert már kiszakaszták a sorból,
41 1, XVI | különös szokása, hogy minden embert megszólított, s órákig elbeszélgetett
42 1, XVI | aztán nem felejtenék az embert a sárban.~- Nem is Sümegen
43 1, XVI | aztán magunkféle szegény embert jó formán be sem vesznek
44 1, XVI | mintha Ádámon kívül más embert is teremtett volna az isten.~-
45 1, XVI | az apróbb nemes az olyan embert, kinek a vagyona szélesebb
46 1, XVI | messziről haza tudja hívni az embert.~- Feleségem meg nem bocsátaná, -
47 1, XVI | mondja:~- Láttad azt az embert?~- Sajnálom, de nem lelém
48 1, XVII| nadrágot és dolmányt, hogy az embert paraszt-formájából kivegyék,
49 2, I | elhagyatva mindazoktól, kik az embert akkor látják csak meg, ha
50 2, I | majd hizlalja ezt a sok embert! - okoskodik amaz, - nem
51 2, I | egypár millió jobbágy embert, igenis, - pedig az egész
52 2, I | Hát fogtak-e már belevaló embert?~- Talán akad majd olyan
53 2, I | majd a praxis megtanítja az embert.~- Juj, - de sok sánta ökre
54 2, I | kénytelen lesz pénzen fogadni embert, ki az első leckéket meghallgassa;
55 2, IV | hogy fölkeressen egy másik embert, ki szintén csak azt keresi,
56 2, IV | mellé taszigáljon lovat és embert, s ki egyszersmind azt is
57 2, V | szárnyára léptet s a legelső embert kérdi:~- Atyafi! de jó kedve
58 2, V | tudja az ember, hogy két embert olyan helyre fognak állítani,
59 2, V | megbízá Kisfaludyt, hogy a két embert levezesse az országútra,
60 2, V | megilletődéssel nézé a két embert, s minthogy Meddig Józsinak
61 2, VI | húszával nyelte magába az embert, s fölül rájuk a meszet.~
62 2, VI | kérdi a szabadost.~- Embert öltem! - mondja a kérdett.~-
63 2, VI | órájában erősen elgyengült embert kocsira veték s a többi
64 2, VI | össze-vissza a legfölül fekvő embert, hogy néhányszor a kocsioldalhoz
65 2, VI | látásuk az árokban fekvő embert jókor észrevette.~A két
66 2, VIII| méltóságod, mikor mondám, hogy ez embert el kell csapni, mert ez
67 2, VIII| s mikor már nem talált embert, kit megajándékozhatott
68 2, VIII| melegágyak közt is meglátott egy embert, az után már messziről kiabált,
69 2, X | ugyan talált, mert Imréből embert fog nevelni, s a Baltay
70 2, XI | annyi világa, hogy a falábas embert megismerhessük, ki nem egyéb,
71 2, XI | embernek, mint ő, ki annyi embert vert a pad alá, s most már
72 2, XI | hatalmas magyarok, s ezt az embert nádornak ti választottátok.~
73 2, XIII| volna háborgatnunk az olyan embert, ki 1806-ban tanulta Magyarország
74 2, XIII| vendégszeretete temérdek embert vont a kis fészekbe, s így
75 2, XIII| lehetséges volna az, hogy egy embert egyetlenegy könyvért országszerte
76 2, XIV | mert Galiba Pál úr olyan embert választott, kinek még ezt
77 2, XVII| mondom én, ki az emberben az embert szeretem legjobban, - előkerestem
78 3, I | főnökének.~- Lehetetlen embert ölnöm, reverendissime.~-
79 3, I | annak horpadása ölje meg az embert.~Megállt a franciák balszárnya,
80 3, I | helyén, s ha csak annyi embert állíthat föl a támadó lovasság
81 3, I | láttuk ezt a sötét képű embert, kiért Holvagy Pista száz
82 3, II | gróf igen jól ösmerte ez embert, és semmit sem kételkedett,
83 3, II | csak láthassa ezt a makacs embert, mikor a könyvtári molyoknál
84 3, III | véli a szerző.~- Azt a vén embert kellett volna meghalatni,
85 3, III | lelnének náluknál különb embert; pedig a járt úton mi már
86 3, VI | Önnek ösmernie kellett az embert, kinek nevét keresem, -
87 3, VII | akarja bántani a szegény embert, csak az urat meg a papot.~-
88 3, VII | hagyom elképzelni ezt az öt embert, kik a nagy boldogságban
89 3, VII | teremben látunk egy zömök embert keményen kisodrott bajusszal,
90 3, VIII| hogy ebből ugyan derek embert nevelt.~Ne nyúljunk az öreg
91 3, VIII| emberbe, s magával viszi az embert.~Midőn Baltay észrevette,
92 3, VIII| fogná nagyságos uram az embert.~- Egy szót sem szólok,
93 3, X | koronkint megnézte a roskadozó embert, ki kényelemre, zajos örömökre
94 3, X | megrémülni látott ezer meg ezer embert, akkor a szilaj vérű ember
95 3, X | néha páronkint szórta ki az embert; megcsömörlött attól az
96 3, X | széles erdőnyílás vezette az embert, ha ezen órában még az úton
97 3, X | gondolattól, hogy ennyi embert az isten hidege vegyen meg,
98 3, X | elérték a négy gyalogoló embert.~Az ösmerkedés nem sokáig
99 3, X | Ne támassza föl kend az embert, András! - szól reménykedve
100 3, XI | egy bitófát, hová ezt az embert kiköthetném, s hű maradtam
101 3, XI | érdekes olvasmány, látni egy embert, kinek lelkét az író végighúzkodja
102 3, XI | többé, hogy elesett; csak az embert lökik vissza a sárba; -
103 3, XII | érdempénzt, s az egyszerű embert oly remegés fogta el, mintha
104 3, XII | éghajlat is könnyen megöli az embert, azért aki citromon nevelkedett,
|